Vörös Zászló, 1967. szeptember (19. évfolyam, 205-230. szám)
1967-09-16 / 218. szám
XIX. évfolyam, 218 (4906) szám jövő terméseit A VETŐGÉPEK NYOMÁBAN! A naptár szeptember közepét jelzi. Jól benne járunk már az őszben. Erről tanúskodik a határ is. Tartományunk különböző részeiből egymás után érkeznek a hírek: megkezdtük a vetést, javában folyik a cukorrépa, kukorica és burgonya betakarítása. Ez a kép fogad Ákosfalván is, ássák a cukorépát, vetik a búzát, sőt, egyes helyeken már meg is kezdték a kukorica törését, a kocsány aratását. Az optimális vetési időszak betartásának, a magas terméshozamú búzafajták alkalmazásának előnyeit ma már nem kell bizonygatni az ákosfalviaknak. A határban bárkit kérdezel meg, a fentiek mellett szavaz. — Valóban így van — mondja NEMES ÁRPÁD, a termelőszövetkezet mérnöke. — Saját tapasztalatunk győzte meg termelőszövetkezetünk tagjait a ko- -a,.-A"' • ’* ' rai vetés, a magas terméshozamú búzafajták előríveiről. Mi már évek óta ehhez tartjuk magunkat. A tavaly is október 20-ig végeztünk avetéssel, s nagyrészt Bezosztáját termesztettünk, így a búza hektárhozama szövetkezeti viszonylatban elérte a 2 300 kilót. Főleg az 1-es és a 4-es brigád dicsekedhet kiváló eredményekkel," Ők a fenti átlagot is 300, illetve 200 kilóval túlhaladták. Teljesítményük híven tükrözi a Bezosztája, a korai vetés előnyeit. Az 1-es számú brigád például az össz vetés területéből mindössze 10 hektáron termesztett más búzafajtát, s október 15-én már földben volt a Bezosztája magja. Nagyrészt ezzel és a talaj jó előkészítésével magyarázható a 2600 kilós hektáronkénti termés is. Ahogy nálunk felé mondják, a Bezosztájának két nyárra van szüksége, vagyis még ősszel, vetés után, sok jó időre, hogy megerősödve menjen be a télbe. Ezért igyekszünk most is a vetéssel, hiszen területünknek mintegy 87 százalékát ezzel a fajtával vetjük be. Különös gondot fordítunk a jó talajtáperőre is. A búza előveteménye pillangós és kapásnövény. Ez utóbbi az elmúlt ősszel kapott trágyát, 30—- 40 tonnát hektáronként, most pedig még 200 kiló szuperfoszfáttal egészítjük ki. Ugyancsak enynyi jut a hereföldekre is. A mag tehát jó táperőben lévő talajba kerül. S az optimális vetési időszak betartása is biztosított. Eddig közel 60 hektáron került földbe a mag, s újabb 120 hektáron most végezzük az előkészítő munkálatokat. Közben pedig megkezdtük a cukorrépa, burgonya és a kukorica betakarítását is, hogy folyamatosan terepet tudjunk biztosítani a traktoroknak. A meghatározott vetési időszakot a brigádosok is igyekeznek betartani, hisz „saját bőrükön“ tapasztalhatták annak fontosságát. Ez a megjegyzés DÓSA ANTAL-nak, a 4-es számú brigád vezetőjének szól. Ő járta meg vele. — A múlt év őszén a búzavetésünk közé beékelődő kukoricást csak október 20-a után tudtuk felszántani — emlékszik vissza —, de mivel nem akartunk egy ilyen kis területen más búzafajtát termeszteni, hát Berosztáját szórtunk ide is. A különbség már a késő őszi napokban megmutatkozott. Az aratáskor aztán majdnem minden szövetkezeti tag felfigyelt rá, hogy mennyivel gyengébb e területen a termés. Megállapításukat a cséplés is igazolta. Míg a Berek nevű 17 hektáros parcella 3 300 kilón felüli átlagtermést hozott, addig a fent említett terület (mintegy 4 hektár) átlaga alig érte el a 18—19 mázsát. A Bezosztása tehát bebizonyította létjogosultságát. Brigádunkban 2500 kilós átlagtermést hozott, s mindez azzal magyarázható, hogy a jó magot idejében, megfelelő magágyba vetettük. Az ez évi eredmény annyira meggyőzött előnyeiről, hogy most az ősszel csak ezt a fajtát használjuk. Olyan magágyat készítettünk, amely a Bezosztása minden igényét kielégíti. Ott például, ahol most vetünk, here volt az előveteménye, de most még 200 kiló szuperfoszfátot forgatunk alá, s a tavasszal mintegy 100—110 kiló nitrogént is kiszórunk. Nem kell tartanunk a megdőléstől. Azt sem hallgathatom el, hogy valamikor idegenkedtünk a Bezosztásától. Az úgy történt, hogy 1962-ben, amikor hozzájutottunk ehhez a fajtához, nem ismertük elég jól, s gyengén előkészített, oldalas talajba vetettük. Mindezek tetejébe még meg is késtünk, hisz október vége felé szórtuk földbe a magot. De azóta megváltozott a helyzet. Ma már senkinek sem kell bizonyatni a Bezosztása előnyeit. A „Hat hold“ dűlőben, ahová a brigádos is igyekszik, már teljes ütemben folyik a vetés. SZÁSZ KÁROLY traktoros és két kisegítője három nap óta húzatja a magot a földbe. A fiatal gépkezelő büszkén ül a volán mellett, hisz nem mindenkinek jut ki ez a megtiszteltetés, hogy rábízzák több mint 100 hektár vetését. — Két gépkezelőt jelöltünk ki erre a munkára — mondja a mérnök. — Őt és László Tibort. Eddig még nem bizonyultak méltatlannak a bizalomra. Közben Szász Károly is leszáll a traktorról, bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Nekünk is érdekünk, hogy jó legyen a termés. Aztán meg nem is lehetne másképp. — vesz elő egy papírlapot, amelyen ez olvasható: „Ordin de lucru“. Ez megszabja kötelességünket, azt, hogy mennyi magot vessünk hektáronként, milyen mélyre ereszszük a csoroszlyákat, hány centi legyen a sortávolság, s bizony, ha mindezt nem tartjuk be, csinálhatjuk újra az egészet a saját számlánkra. De erre remélhetőleg nem kerül sor, hisz a fiatalember állandóan figyeli a gép munkáját, s ha meglazul egy csoroszlya, leesik egy nehezék, azonnal segít a bajon. No meg aztán addig nem indul el a traktorával, amíg meg nem győződik arról, hogy csakis tiszta, piros buletinos, csávázott mag kerül a vetőgép tartályába. Erre egyébként FARKAS ÁRON és SEBESTYÉN ZOLTÁN gépkísérőknek sem kell felhívnia figyelmét. Saját tapasztalatuk és az idejében megtartott kiképzés, a kinevezési értesítő lap is pontosan meghatározza feladataikat. — Nekünk, vetőgép kísérőknek — szögezte le Farkas Áron —, az a kötelességünk, hogy a szemünk mindig a csoroszlyákon legyen. Csak így érhetjük el, hogy egyenletes, jó minőségű legyen a vetés. Természetesen, amikor a zsák száját megoldjuk, hogy a magot a tartályba töltNemes Árpád, a termelőszövetkezet mérnöke és Szász Károly traktoros ellenőrzik a vetés minőségét. sok, legelőbb azt nézzük, hogy tiszta, csávázott-e. Ezt azért említem, mert a tavaly egy alkalommal a fogatos figyelmetlenségből három olyan zsákot is a vetőmag közé tett, amit a sertéseknek szántak. Áron bácsinak igaza van — szól közbe Sebestyén Zoltán. — Egykét eldugult csoroszlya több száz kilós termésveszteséget jelenthet. Ezért tartom helyes intézkedésnek, hogy csak a búza kikelése után írják jóvá a gépkísérők itt teljesített munkaegységeit. Jó így, mert bárkit állítanak ide érzi is a felelősséget. Aztán arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egyenletes, idejébeni vetés jobban hoz, tehát bőségesebben is részesedünk. Az idei termésből már meg is kaptuk az egy munkaegységre járó két és fél kiló búzát. A „Hat hold" dűlőtől néhány száz méternyire, jó ötven év körüli férfi figyeli a rögtörő munkáját. Rosszallóan csóválja a fejét. — Nem jól van ez így, mérnök elvtárs, tárcsázni kellene, így nem veszi be a magot. — Arra is sor kerül, Mihály bácsi — nyugtatja meg a mérnök. — De ezeket a rögöket a tárcsa nem képes széttörni. — Akkor jó — nyugtázza az öreg. — Aztán ide is olyan csupaszfejűt teszünk? — Igen, Bezosztáját. — Mit tudom én mi, csak azt láttam, hogy jól ereszt. Igaz, szálára nem szép, de a magot úgy önti, hogy csak győzzük zsákolni. Debreczeni Mihály nem felel közvetlen a vetésért.. De azért őt is érdekli, mikor kerül fődbe a mag. Sok éves tapasztalata megtanította rá, hogy az idejébeni vetésnek nincsen párja. — így volt ez régebb is — mondja. — Rossz gazda volt az, akinek október 20-án még padláson volt a vetőmagja. A tudomány, az idei terméseredmények, a tapasztalat mindmind az idejében való vetés, a magas terméshozamú búzafajták alkalmazásának fontosságát bizonyítják. S az ákosfalvi termelőszövetkezet tagjai ehhez is tartják magukat. VARGANCSIK István NAGY Ferenc Megállni! — kiáltanak a gépkísérők a traktoristának. — Eldugult az egyik csoroszlya. Alkalmira vártam. Szerettem volna hazamenni Vásárhelyre. Már egy jó félórája állhattam, mikor Parajd felől világoskék Wartburg tűnt fel. Intettem. Kattant az ajtó, és teljes gázzal elindultunk. Kibédnél lehettünk, feltűntek a hagymaföldek, amikor a kocsitulajdonos mellett ülő férfi megszólalt: — Hallottad, azt mondják, rengeteg hagymáját ellopták a gazdaságnak az út mellől. Jönnek az autósok, egy szökkenés ki. gyors hagymaszedés és vissza. — Persze — válaszolt a másik —, mert biztosak benne, hogy nem tudják elkapni őket. Mire az őr odaér, ők már rég elhúzták a csíkot. Felháborító. Azok az emberek mennyit kell dolgozzanak, amíg „megfejesedik“ a hagyma. És jön az a senkiházi és hipp-hopp beszerzi a téli hagymaszükségletét. Fiát nem aljasság? Csak látnék meg egyszer egy ilyen gazembert . .. Hallgattam, miről folyik ott mellettem a disputa. Felváltva szapulták, ócsárolták az út melletti földek rablólovag autósait. A kocsi sebesen száguldott. Elálmosodtam. A szendergésből hirtelen felkiáltás zökkentett ki. — Jaj, de szép szőlő — meresztette szemét a balavásári ÚTMENTI TOLVAJOK oldalban elterülő szőlősre a vezető mellett ülő. — Tényleg szép ... Még az idén nem laktam jól szőlővel. — Te, arra feljebb állj meg egy kicsit. Az asszony biztos örülni fog a friss gyümölcsnek. Úgy sem vettem semmit. A meggyőző munka nem volt hosszadalmas. A kocsi csakhamar megállt. Kiszálltak („Hozd a szákost is!“) és nekiláttak a szüretnek. Már vagy három perce szedhették, amikor egy bot repült közéjük és az őr heves szitkozódása hallatszott. Gyors futamodás. A motor ki sem volt kapcsolva. Hamar tovább léphettek, otthagyva a tett helyén hadonászó szőlőpásztort. — Az istenit, szinte agyondobott. Hát volt pofája azért a kicsi szőlőért?! Hát nincs nekik elég? Hiába na, mindig tudtam, hogy fukarok ezek. Még jó, hogy nem kapcsoltad ki a motort. Az az alak képes lett volna cirkuszt csinálni! — Hagyd békén, fő, hogy tele van a szakos. Inkább egyél. — Vegyen maga is — fordult hozzám a sofőr melletti. — Itt ez a gerezd. Száguldott a kocsi. Hát igen, nekem most hálásnak kell lennem, mert fölszedett az út széléről — morfondíroztam magamban. Szótlanul majszoltam a szőlőt. Érett volt. Milyen jó, hogy nem hibéden álltunk meg. A hagymát ugyanis kis koromtól nem szeretem. BÁLINT András Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA 1967. szeptember 16, szombati Ara 25 báni r Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Törökország miniszterelnökét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára péntek délben fogadta Süleyman Demirelt, Törökország Köztársaság miniszterelnökét, aki látogatást tesz országunkban. A megbeszélésen részt vett Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, Alexandru Boaba kőolajipari miniszter, Mihai Marinescu gépgyártóipari miniszter, George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese, Vasile Sandru külügyminiszterhelyettes, Ion Drinceanu, Románia ankarai nagykövete. Törökország miniszterelnökének kíséretében volt Ihsan Sabri Caglayangil külügyminiszter, Mehmet Turgut iparügyi miniszter. Refet Sezgin, az energetika és a természeti erőforrások minisztere, Kamaran Gurun, Törökország bukaresti nagykövete. Kiter Türkmen, a török külügyminisztérium helyettes főtitkára. A jelenlévők megtanácskozták Románia és Törökország kétoldalú kapcsolatait, elismerően nyilatkoztak ezek kedvező fejlődéséről az utóbbi időben, s kifejezték azt a közös óhajukat, hogy e kapcsolatokat a jövőben még inkább kibővítik a két ország érdekében. Megvitatták továbbá a nemzetközi helyzet kérdéseit, s kiemelték, hogy a különböző politikai-társadalmi rendszerű államoknak a függetlenség, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elveire alapozott együttműködési kapcsolatai jelentősen hozzá-* járulnak a nemzetközi enyhülésre kedvező légkör megteremtéséhez, úgyszintén hangsúlyozták az öszszes balkáni, az összes európai és az egész világ országai közötti egyetértési és jószomszédi kapcsolatok fejlesztésének jelentősé-* gét, azt, hogy a kis és közepes or*szágok hivatottak egyre nagyobb szerepet játszani az ilyen kapcsonlatok előmozdításában és a nem-* zetközi vitás kérdések megoldásé* ban a béke és a haladás javára. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélés után Nicolae Ceauses* cu elvtárs és felesége ebédet adott Törökország miniszterelnöke és felesége tiszteletére. (Agerpres.) IPARI EMELETEK HARAGOS Zoltán felvétele BECSENGETÉS Csaknem négy millió fiatal ébredt várakozás teljes izgalommal ezen a napon. Vannak köztük alig fölcserepedett elsőosztályosok és líleumok nyúlánk felsősei, de egyforma megillető-?déssel lépték át országunk minden városában, fafalujában az iskola kapuját. Biztosak vagyunk abban, hogy ez az új tanév újabb sikereket hoz mindnyájuk számára, hiszen tanügyi káderek, pedagógusok, tanulók egyaránt pártunk IX. kongresszusa irányelveinek szellemében folytatják munkájukat. Tartományunk ebben sem marad el országunk más tartományai mögött, ezen a napon a már meglévőkön kívül 107. új tanteremben kezdik meg tanulmányaikat a diákok, akik között csak elsőosztályos több mint 14 000 van. ÚJ ISKOLÁBAN A marosvásárelyi Tudor Vladimirescu új lakónegyedben szeptember 15-én egy pillanatra még az építők is abbahagyták a munkát, és onnan, a kilencedik emeletről nézték végig a szomszédságukban lévő iskola megnyitó ünnepségét. A darus kikönyökölt fülkéje ablakába, s úgy integetett valakinek. Talán saját gyermekét, vagy barátja kisleányát vélte felfedezni az ünneplők között. A munkát csak akkor kezdték el újból, amikor az iskola közel 340 új tanulója bevonult a tantermekbe. Új bútorzat, felszerelés, mintegy 32 ezer lej értékű ingyenes tankönyv várta őket. Az építők azt már nem látták, amikor az örömtől sugárzó gyermekek tulajdonukba vették a város legújabb iskoláját s azt sem, amikor a szülők titokban egyegy könnycseppet törültek le arcukról, hiszen ők már szeptember elsején átadták az épületet. Szülők, tanárok, nevelők első ízben találkoznak itt. A nevelőik különböző iskolákból jöttek, a tanulók szintén. De az ünnepi hangulatban a feszültség pillanatok alatt felöl-adódott és a közös gondszerv, célkitűzés közös nevezőre hozza a beszélgetést. Az új iskolai évet György Erzsébet aligazgató nyitotta meg. Meleg szavakkal üdvözölte a gyermekeket, szülőket és nevelőket, megköszönte a szülőknek a segítséget, amelyet az új iskola rendbetételénél nyújtottak. A nevelőközösség terveiről szólva elmondotta, hogy az új iskola minden egyes tanára, tanítója (12 tanár, 7 tanító), fáradságot nem kímélve dolgozik, azért, hogy a gyermekek állandóan gazdagítsák ismereteiket, fegyelmezettek legyenek, szeressék szép szocialista hazánkat. (Tudósításaink folytatása a 2. oldalon.) Köszöntjük a kerékpárosokat Kedden kora délután a fővárosból rajtolt Románia XVI. kerékpáros körversenyének mezőnye. A versenyzők a tizenkét szakaszból négyet már megtettek. Elhaladtak a Ploiesti-i kőolajkutak mellett, majd legnagyobb dunai kikötőnkbe, Galacra érkeztek, a harmadik versenynapon vegyiparunk fellegvárában, Gheorghe Gheorghiu-Dej városban vívtak kemény harcot a szakaszgyőzelemért, a tegnap pedig a mezőny áthaladt a Keleti-Kárpátok egyik legkiesebb szorosán és megérkezett a traktor- és tehergépkocsi-gyártók városába, Brassóba. Azon az útvonalon, ahol a versenyzők elhaladnak, az érdeklődők tízezrei sorakoznak fel az út mentén, bíztatják a résztvevőket. Ma, az ötödik versenynapon, a Brassó — Segesvár —Marosvásárhely útszakaszt futják be a versenyzők. E 170 kilométeres útszakasz után a 750 kilométert megtett versenyzők megérdemelt pihenőnapot tartanak Marosvásárhelyen, majd a Marosvásárhely — Ákosfalva — Marosvásárhely útvonalon a verseny legnehezebb szakaszában, az egyéni indításos időfutamban mérik össze erejüket. Csaknem három napos marosvásárhelyi tartózkodás után kedden, a déli órákban folytatja útját a mezőőr Kolozsvár felé. Az első négy versenynapon kemény küzdelmet folytattak a versenyzők. Számos szökési kísérletnek lehettek szemtanúi a nézők és a váratlan eredmények sem hiányoztak. Reméljük, hogy ez a szoros küzdelem a mai, ötödik szakaszon sem fog hiányozni és a délután 5 óra körül Marosvásárhely főterére beérkező mezőny, amelyben nyolc ország több mint 60 versenyzője vesz részt, e városban is újabb híveket fog szerezni e szép sportágnak. Itt jegyezzük meg, hogy a Marosvásárhelyen elsőnek célbaérkező versenyzőt az Előre szerkesztőségének díjával jutalmazzák. A verseny utolsó kilométereiről, a rádió az 1-es műsoron helyszíni közvetítést ad a karavánt kísérő riporterkocsiból. JOBBAN KI LEHET HASZNÁLNI A GÁTEREKET ! A Tartományi Kitermelési és Feldolgozási Igazgatóság kezdeményezésére a Toplicai Fagazdálkodási Vállalatnál 1964-ben szervezett tapasztalatcserén, ahol a gáterek és más feldolgozó gépek kapacitásának kihasználását vitatták meg, kiinduló pontként öt köbméter gázer/óra kötelező teljesítményt állapítottak meg. A tartományi igazgatóság utasítása szerint ezt az alapmutatót a faipari vállalatoknak progresszíven minden évben növelniük kell. Mostani ankétünk alkalmával azt tapasztaltuk, hogy van egy kevés haladás, de csak kevés. Tartományi viszonylatban az átlagteljesítmény 5,01 köbméter gátért óra. Tehát négy év alatt a növekedés csupán 0,1 köbméter, dacára annak, hogy számos gátért korszerűsítettek és a régieket újakkal cserélték ki. De nézzük, milyen teljesítményt értek el külön-külön a tartomány faipari vállalatai. A szovátai 4,48, az udvarhelyi a fenyőnél 4,28, a bükknél 5,44, a Csíkszeredai a fenyőnél 4,94, a toplicai 5,15, a gyergyói pedig 5,58 gáter/óra teljesítményt mutathat fel. Az eredmények eltérőek, ami nyilván a feltételek és lehetőségek különbözőségéből adódik. Nem is az a hiba, hogy a fejlődés nem egyforma ütemű minden vállalatnál, hanem az, hogy az alapévhez, az alapmutatóhoz viszonyítva nem lényeges a növekedés, amit különben mind a vállalatoknál, mind a tartományi igazgatóságnál elismernek. De a hiba elismerése még nem elegendő, hanem tenni is kell valamit annak felszámolása érdekében. Gondoljuk, a faipari vállalatok javára válik, ha figyelembe veszik ajánlásainkat. A szovátai vállalatnál kicseréltek egy régi gátért újjal, egy másikat pedig korszerűsítettek. Ezek termelőképességének jó kihasználásához szükséges a gátercsarnokban folyó munka ésszerűbb megszervezése. Gondolunk a gáterek rönkkel való folyamatosabb ellátására. Ezt úgy értjük, hogy a gáterekbe való rönk adagolások között tovább kell csökkenteni azt az 5—10 cm távolságot. Ez különben vonatkozik valamennyi vállalatra. Egy másik ajánlásunk a gáterlapoknak a műszaki előírások szerinti precíz beállítására vonatkozik. Vegyék figyelembe a fa vastagságához szükséges fordulatszám betartását, és a gáterlapok megfelelő dűlési szögét. Erre minden gáternél megfelelő táblázat található, csak be is kell tartani az előírásait. A toplicai faipari vállalathoz tartozó palotailvai egységnél feltétlen szükséges a modernizálás, már csak azért is, mert a nyersanyag biztosított, nincsenek olyanszerű hiányok, mint régebben. Korszerűsíteni kell a régi típusú gátereket és fontos egyesek kicserélése is, mert csak ilyen feltételek mellett érheti el a központi üzem teljesítményét. Ugyancsak előnyösen befolyásolná a gáterek összteljesítményét az egy gáteres (bérvágásra is használt) kisüzemek jobb megszervezése vagy éppenséggel felszámolása. Felszámolása azért is, mert teljesítményük nagyon kicsi, kettő, esetleg kettő és fél köbméter gázer/óra, a nagyobb üzemek öt köbméteres megvalósításával szemben, ami ugyancsak kevés. Előnyös lenne, ha az illetékes szakemberek (gátermesterek, a gátereknél dolgozó munkások) nagyobb figyelmet fordítanának a műszaki dokumentációk rendszeresebb tanulmányozására, hiszen tudott dolog, hogy azok mindig hasznos, új, korszerű munkamódszereket tartalmaznak. A gyártási kiesések pontos követése, nyilvántartása is tovább javítaná a gáterek teljesítményét. Ezt úgy értjük, hogy a kiesések okait alaposan megvizsgálnák, elemeznék és így idejében kellő intézkedést tudnának foganatosítani a gyakrabban előforduló hibák felszámolására. Technológiai kieséseket okoz a szíjszakadás, a fa beszorulása a gáterbe, fémszilánk, stb. Ezek a hibák előzetes intézkedéssel kiküszöbölhetők. Véleményünk szerint, ha a faipari vállalatok dolgozói, mesterei, vezetői figyelembe veszik ajánlásainkat, intézkednek a hibák felszámolása érdekében, a gáterek teljesítményének gyorsabb méretű növekedésére számíthatnak. MARTON Balázs