Vörös Zászló, 1967. szeptember (19. évfolyam, 205-230. szám)

1967-09-17 / 219. szám

A jövő évi bőséges termésért körültekintőbb szervezésre, hatékonyabb ellenőrzésre van szükség ésm rajonbam Igaz, hogy a csíkiak már évek óta tartják a „rekordot“ a búza­­termesztésben, s hektárhozamuk az idén is jóval túlhaladja a tar­tományi átlagot. Viszont az is igaz, hogy alaposan megkéstek ebben az esztendőben a betaka­rítással, ami veszélyezteti a jö­vő évi búzatermést. Tengernyi tennivaló gyűlt össze. Egyes he­lyeken még aratják a zabot, leg­több termelőszövetkezetben ja­vában folyik a cséplés, a sarjú betakarítása, sőt, a napokban megkezdték a burgonya kiszedé­sét és a vetést is. Ennyi mun­kát idejében és gyorsan elvé­gezni csakis az eddiginél sokkal ésszerűbb szervezéssel, hatéko­nyabb ellenőrzéssel, irányítással és a munkaerő jobb mozgósítá­sával lehet. Nagyrészt ettől függ most a jövő évi termés sorsa. Jól tudják ezt a vajon termelő­­szövetkezetet, hisz ez évi gazdag termésük is azt igazolja, hogy ha idejében teszik földbe a magot, az eredmény nem marad el. Ho­gyan állnak a jövő évi termés előkészítésével? Sikerül-e a sok­sok más munkával párhuzamo­san a vetést is idejében elvé­gezni? Van-e biztosíték arra, hogy nem maradnak le a burgo­nya, a cukorrépa betakarításá­val, és hogy ez a munka nem gá­tolja majd a vetést? György Antal mérnök, a rajo­­ni mezőgazdasági tanács elnöke és Hajdú Albert, az MTSZ rajoni szövetségének elnöke bizakodó­ak. Szerintük a csíki termelőszö­vetkezetek tagjai most is helyt­­állanak és minden munkát ide­jében befejeznek. Igaz — mond­ják —, hogy az aratással és csépléssel megkéstek és még most is 80—90 gép dolgozik ál­landóan, de az is igaz, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben már készen állnak a vetésre. El­készültek a vetési tervek, kijaví­tották a szükséges gépeket és felszereléseket, kihordták a trá­gyát, biztosították a műtrágya és a vetőmagszükséglet nagy részét. A gép- és traktorállomás gépke­zelői eddig több mint 2190 hek­táron végeztek vetőszántást és a monasági, kászonújfalusi, csicsói, madarasi szövetkezetekben hoz­zá is kezdtek a vetéshez. Sze­rintük tehát minden biztosíték adva van, hogy a jövő évben is gazdag legyen az aratás. Van-e alap a bizakodásra? R­észben igen. De az eredmények nem szabad, hogy elbizakodottá tegyék sem a rajoni szerveket, sem pedig a termelőszövetkeze­tek vezetőségeit. Mert még sok a tennivaló a vajonban. Nem elég az, hogy tervet készítenek és abban előirányozzák a teen­dőket, meghatározzák az egyes munkálatok megkezdésének ha­táridejét. A terv csakis alapos szervezési és irányító munkával valósul meg. Mit mutatnak az eddigi tények? Azt, hogy a terv sok helyen csak papíron marad, íme néhány beszédes példa erre vonatkozóan: a terv szerint min­den termelőszövetkezetben szep­tember 10-ig el kell készíteni a napi ütemtervet; a vetésre ke­rülő hevés­ és kalászos területet szeptember 10-ig kellett felsza­badítani; szeptember 12-ig pedig a szükséges vetőmagot biztosí­tani; szeptember 15-ig minden szövetkezet piros buletinnel kel­lett rendelkezzen. És hogy áll a helyzet? Vegyük sorra. Nem minden szövetkezetben készítettek ter­vet. A csíkszentgyörgyi szövetke­zetben szeptember 12-én délben még nem öltött formát. Herman mérnök és a szövetkezet elnöke épp akkor próbálta elkészíteni, hogy a délutáni vezetőségi és a­­lapszervezeti ülésen megvitat­hassák. És hogy a terv nem vált valósággá, látszik is a szö­vetkezetben. Nagyon lemaradtak a csépléssel, a föld felszabadítá­sával, vetésre való előkészítésé­vel. Ottjártunkig a 251 hektár vetésterületből mindössze 49 hektáron végeztek szántást. De vajon szerte meg kell gyor­sítani a föld vetésre való előké­szítését is. Az adatok szerint az elővetemény mintegy 4400 hek­táron pillangósok, kalászosok és más korán lekerülő növények. És mennyit szántottak fel? Azt láttuk. Többet csinálhatna tehát a 250 traktor. A rajoni szervek azzal érvelnek, hogy nagy részük csépel, de ki akadályozza meg őket abban, hogy megszervezzék a hosszabbított műszakot, sőt az éjjeli váltást is? A vetőmaggal a helyzet a kö­vetkező: a termelőszövetkezetek nagy része saját terméséből fe­dezi a szükségletet, ami hiányzik, csere útján szerzik be. A vető­mag nagy része, mintegy 94 ton­na már napokkal ezelőtt megér­kezett a Csíkszeredai gabonaát­vevő központba. Csütörtökön délig azonban csak 20 tonnát vittek el a dánfalvi, taplocai, bánkfalvi, mindszenti és más termelőszövetkezetek. Vajon mi­re várnak a kászonalu­zi, kozmá­­si, szentsimoni és a többi egy­ségek vezető tanácsai? Még rosszabb a helyzet, ami a vetőmag minőségét illeti. Kezd­jük talán azzal, hogy szeptember 12-ig még 12 termelőszövetkezet nem küldte be a vetőmagot el­lenőrzésre a tartományi labora­tóriumba. És úgy látszik, hogy akik beküldték, azok közül is egyesek csak azért tették, hogy „átessenek raj­ta". Mert mi mással magyarázható például az, hogy a rajon legjobb szövetkezete, a csíkszentimrei mintegy 70 tonna vetőmagmennyiségre kapott fe­kete buletint? Vajon Cimpean Ilie mérnök, Balló Gyula elnök tiszta lelkiismerettel postázták-e a vetőmagot? Ugyanezt a kér­dést tehetjük fel a madéfalvi, valamint a rákosújfalusi MTSZ mérnökének és elnökének is, a­­kiknek szintén fekete buletint kézbesítettek. Elismerést érdemel, hogy a ra­jonban biztosított a talaj tápere­jének feljavításához szükséges műtrágya-mennyiség. A hiba csak az, hogy nem minden eset­ben kerül „zökkenőmentesen“ a földbe. Ezt bizonyítja a mind­szenti eset is. Amikor Szabó Lajos elnököt megkérdeztük, ho­gyan állnak az őszi vetés előké­szítésével, örömmel újságolta, hogy a 200 hektárból 120 hektá­ron már napokkal ezelőtt elvé­gezték a vetőszántást. És miért nem vetnek? — Mert nem ju­tunk hozzá egy műtrágyaszóró géphez. Anélkül pedig nehezen lehet elhinteni azt a 300 kiló műtrágyát, amit hektáronként számítunk felhasználni. Ezért halogatják tehát a vetés megkezdését ebben a szövetke­zetben. És mindez a rajoni párt és állami szervek, valamint a GTA vezetőségének szeme előtt, a várostól alig néhány kilomé­terre történik. Nem vonjuk kétségbe a csí­kiak nagy tapasztalatát és azt az elhatározásukat, hogy a jövőben tovább növelik a búzatermesz­tésben szerzett hírnevüket. A fenti hiányosságok azonban — meggyőződésünk — akadályozzák célkitűzéseik valóraváltását. NAGY Ferenc DÉZSI Ödön I. Kora reggel a vasúti jegypénztár előtt. Elég gyorsan megy a jegyadás, de sokan vagyunk, és ked­vetlenek. Mostanában reg­gel öt óra után nincs vilá­gosság, a reggel hűvöse ru­hánk alá férkőzik, még az álom ízével gondolunk az elkövetkező napra. Senki sem beszél, így mindnyá­jan csodálkozva kapjuk föl a fejünket, amikor har­sány hang száll a fejünk fölött: — Szevasz, Kari, hát te hová utazol? A kérdező most nemrég érkezhetett, a megszólított valamivel előttem áll. Kel­letlenül fordul meg, az udvariasságnak megfelelő mértékben elmosolyodik, biccent, de csak ennyit mond. — Szevasz. Megyek Lu­dasra. — Terep? — Nem, ott dolgozom. — Ne marháskodj — mondja a másik és őszin­te csodálkozás érződik a hangján. — De hát te Vá­sárhelyen voltál, mi tör­tént? Nem tetszett az ál­lás? Jól jön ez a kis beszél­getés, elűzi közvetlen gondjainkat, van mire fi­gyelni, gyorsabban telik a várakozás. Nem így az előt­tem állónak. Szemmel lát­hatóan nincs ínyére az ál­landó kérdezősködés, sze­retne minél hamarabb vé­get vetni neki. Minden­esetre igyekszik továbbra is kedélyes hangot meg­ütni : — El kellett menni, öre­gem, egészségi okokból. — Hogyhogy? — Az orvos korai felke­lést írt elő­­hízás ellen. Derültség fut végig a so­ron. A másik azonban pontos tényeket akar: — Ott hagytad a drága meleg helyedet? A fizut? Reggel menni, este jönni? Vagy valami balhét csinál­tál? A másik most már ko­molyan ideges: — Kifúrt a főmérnök, édesapám. Érted? Ennyi az egész. — Kicsoda?! — ordít a másik, mert barátja már megvette a jegyet és a pe­ron felé tart. Az visszakiált egy nevet. Itthon utána néztem a dolognak. Az a bizonyos főmérnök valóban léte­zik. És nem ez az egyetlen ember, aki ott kellett hagy­ja miatta az állását. En­gem is figyelmeztettek, ü­­gyeljek, mert... Nos, ügye­lek. Nem írom ki a nevét. N­. Ludasi ,,gyorsbüfé“. Le­járhatott a délelőtti mű­szak, talán fizetésosztás is volt, jó sokan álldogálnak a söntés előtt. Jó a han­gulat, vidám kiáltások, él­celődések röppennek erre­­arra, hogy úgy mondjam, most valahogy nem érzek tipikus kocsmahangulatot. A pult előtt sorbanállók között, a csizmák, bakan­csok között szinte elvesz­ve egy kislány szorong, ke­zében háromdecis üveget és valami aprópénzt mar­kol. A sorbanállók közül az egyik munkaruhás férfi egyszer csak észreveszi, le­hajol hozzá: — Hát te mit csinálsz itt, prikulics? — Apukám küldött... — A Görbe Stefi lány­kája — szól föl magyará­­zólag a mellette és mögöt­te állóknak. Aztán újra a kislányhoz fordul. — Mit veszel? — Hét lejért vodkát... aszonta hét lejre kértem. — Megint elment anyád? — El. — Mikor? — Most vagy három napja. — És azóta iszik? Mun­kába se volt? A kislány már nem vá­laszol, lehajtott fejjel áll. Csend lesz, csak a távo­labbi asztaloktól hallatszik zajongás. A munkaruhás ember sorra kerül, egy pillanatig gondolkozik, majd azt mondja: — Egy liter rumot, főnök úr, üve­gestől. Kézenfogja a kislányt, int a barátainak, akikkel jött és elindulnak kifelé. Az ajtóból hallom még: — Most fog utoljára in­ni azért a bestiáért. Bárcsak igaza lenne ... 111. önkiszolgáló. Csoszogunk műanyagkosarainkkal. Cu­kor, liszt, kenyér, kon­zerv. Először igen-igen megtömött kosarát veszem észre. Jóformán mindenből vett, ami csak kívánatos volt a polcokon. Aztán őt magát is megnézem, és mintha érteném a vásárlás méreteit. Fiatalasszony, májfoltos arccal, jól előre­haladott állapotban. Ahogy lassan kúszik előre a sor, ő tovább nézelődik, meg­lát egy-egy konzervújdon­­ságot, néhány másodpercig forgatja, már-már vissza­tenné, de nem tudja meg­állni, kosarába ejti. A számológép még mesz­­sze csattog, csúcsforgalom van. A fiatalasszony előtt egy öreg néni áll. ő is né­zelődik, vásárlási szándék nélkül, inkább időtöltés­ből. Aztán meglátja ma­ga mögött a fiatalasszonyt, végignéz rajta, majd ha­talmasan megrakott kosa­rán. Megcsóválja fejét, és meg is szólal: „Ejnye, ej­nye, hát miért nem áll előre?“ — kérdi halkan. A nő elpirul. — Tessék csak hagyni, bírom én jól. De a nénikével nem le­het vitázni. Ellentmondást nem tűrő mozdulattal a ko­sár után nyúl, elveszi, majd megböki az előtte­­állót. Odaadja a kosarat, és a fejével hátrafelé int. Az illető megfordul, bólint, majd továbbadja a kosa­rat. A kosár pedig lassan bandukol előre, van, aki az első pillanatban nem érti, miről van szó, aztán hátrafordul, bólint és a kosár megy előre. A pénz­tárnál aztán pipacspirosan táskájába tesz mindent a nő, fölemeli a fejét, meg szeretné köszönni, de kü­­lön-külön mindenkinek nem lehet, hát csak végig­mosolyog a soron. Végeredményben embe­rek vagyunk.. Szűcs Kálmán riportja IVilág proletárjai, egyesüljetek! ! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA I ■■MnnnnmmBMMH XIX. évfolyam, 219 (4907) szám 1967. szeptember 17. vasárnap Ara 25 báni A IV. oldalon — BEFEJEZTE MUNKÁLATAIT A TESTVÉRVÁROSOK VI­LÁGKONGRESSZUSA — MÁSODIK HETÉBEN A FORD AUTÓGYÁRAK DOL­GOZÓINAK SZTRÁJKJA — AMERIKAI ATOMHAJÓK LÁ­TOGATNAK JAPÁNBA A marosvásárhelyi Metalotehnica vállalat mintegy 6.000 négy­zetméteres munkacsarnokkal bővül, melynek átadására év vé­gén kerül sor. Képünkön az épület födémszerkezete látható Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta India Köztársaság nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára szombaton, 1967. szeptember 16- án bemutatkozó kihallgatáson fo­gadta Amrik Singh Mehtat, India Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét Románia Szocialista Köztársaságban. Ez alkalommal szívélyes meg­beszélést folytattak. Suleyman Demirel, Törökország miniszterelnökének látogatása Szombat délelőtt Suleyman Demirel török miniszterelnök és felesége Ihsan Sabri Caglayangil külügyminiszterrel és feleségé­vel, valamint más török hivata­los személyekkel, repülőgépen rövid látogatásra a tengerpartra utazott. A török vendégeket elkísérte Alexandru Boaba kőolajipari mi­niszter, Vasile Sandru külügymi­niszterhelyettes és Ion Drincea­­nu, Románia Szocialista Köztár­saság ankarai nagykövete. Konstanca repülőterén a török miniszterelnököt szívélyesen üd­vözölte Petre Nicolae, a városi néptanács elnöke és más helyi hivatalos személyek. Dobrudzsai népviseletbe öltözött fiatal lá­nyok virágot nyújtottak át a ven­dégeknek. A vendégek látogatást tettek Konstanca város néptanácsánál, ahol a néptanács elnöke rövid leírást adott a városról és a ten­gerpartról. Ezután a konstancai mecset megtekintésére került sor. A vendégeket itt Iacub Meh­met mufti, a romániai muzulmán vallásfelekezet vezetője fogadta. A vendégek felkeresték a Ré­gészeti Múzeumot a maga évez­redes emlékeivel. Az ismert kons­tancai kultúrintézmény megláto­gatása után a török miniszterel­nök köszönetet mondott Vasile Canarache professzornak, a mú­zeum igazgatójának, hogy a gazdag kiállítási tárgyak útján megismerhette e román táj ős­régi múltját. A gépkocsisor ezután a mur­­fatlani szőlészeti állomásra vette útját. Itt Nicolae Barbu mérnök, a Mezőgazdasági Főtanács alel­­nöke és Petre Tomoroagu mér­nök, az állomás igazgatója üd­vözölte a török vendégeket. A török miniszterelnök igen sokra értékelte azt, ahogyan a tudo­mányos kutatómunkát a modern technikával egybekapcsolva, sike­rült intenzív módon hasznosítani a dobrudzsai földet, aminek meggyőző példája Murfatlar. A vendéglátóknak egyre nagyobb sikert kívánt munkájukhoz. Ezután gépkocsival Mamaiát és Eforia Nordot tekintették meg. Az Eforia Nord-i Európa szál­lóban Petre Nicolae, Konstanca város néptanácsi elnöke ebédet adott a vendégek tiszteletére. Az ebéden a házigazda és a török miniszterelnök pohárköszöntőt mondott a Románia és Törökor­szág közötti baráti kapcsolatok és együttműködés további fej­lesztésére. A tengerparti látogatás során sok helybeli lakos és idegen tu­rista melegen köszöntötte a tö­rök vendégeket. (Agerpres) Tapasztalataink kölcsönös, jobb megismeréséért Az RKP aktivista-küldöttségé­nek ez év augusztusában a Mon­gol Forradalmi Néppárt Közpon­ti Bizottságának meghívására a Mongol Népköztársaságban tett látogatása kiváló alkalom volt egymás alaposabb, kölcsönös megismerésére, a Román Kom­munista Párt és a Mongol For­radalmi Néppárt közötti testvéri kapcsolatok szüntelen fejlesztésé­re. „Országunk — mondotta Ni­colae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára — a sokoldalú gaz­dasági, politikai és kulturális e­­gyüttműködés testvéri kapcsola­tait tartja fenn a Mongol Nép­­köztársasággal. Ezek a kapcsola­tok a társadalmi rendszer közös­ségén, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc közös esz­ményein alapulnak". A Mongol Forradalmi Néppárt aktivistáival való találkozás, az eszmecserék, a néhány nap alatt a Mongol NK különböző ipari és mezőgazdasági egységeinél tett látogatások ismételten megerősí­tették ennek a megállapításnak a helyességét. Küldöttségünket mindenütt elvtársi melegséggel fogadták. Küldöttségünket N. Jagvaral, a Politbüró tagja, az MFNP KB titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertaná­csának alelnöke, B. Shamsuren, a Politbüró póttagja, az MFNP KB titkára fogadta, és találkozó Scínteia 7464-es számából NICOLAE VEREȘ, az RKP KB tagja, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány pártbizottságának első titkára lett az MFNP KB mezőgazdasá­gi osztályának aktivistáival is. A látogatás során a pártakti­visták, a munkások, parasztok és értelmiségiek ismertették velünk a szocialista rendszer felépítésé­ben, a mongol nép anyagi és kulturális életszínvonala emelé­sében szerzett tapasztalataikat, és részletesen kifejtették jöven­dő terveiket. Darhan-ban — eb­ben a fejlődő ipari városban — és Suhe Bator-ban, Selenghi tar­tomány székhelyén, megbeszélé­seket folytattunk a városi és tar­tományi pártbizottságok vezető­ségi tagjaival. A vita hasznos tapasztalatcserét jelentett. A Mongol NK dolgozói a gya­korlatban megvalósították a pártnak a termelőerők minden eszközzel való gyors fejlesztésé­re irányuló politikáját és jelen­tős sikereket értek el az ország gazdasági, társadalmi és kultu­rális fejlesztése terén. A mai né­pi Mongólia gyökeresen különbö­zik a forradalom előtti Mongó­liától. Az ipari össztermelés csu­pán a legutóbbi (1961—1965-ös) ötéves terv időszakában 1,6-sze­­resére emelkedett 1960-hoz ké­pest. A mezőgazdaság is jelen­tősen átalakult. A mezőgazdasá­gi szövetkezetek létesítésének 1959-ben történt sikeres befeje­zése az ország történelmében elő­ször biztosította a lehetőséget a mezőgazdaság tervszerű és táv­latokban való ferjesztésére. A mezőgazdasági össztermelés az utóbbi ötéves terv alatt (1961— 1965) 29,7 százalékkal növeke­dett, így nemcsak a belső szük­ségleteket, hanem a kivitelt szol­gáló tartalékokat is biztosítani lehetett. Jelentős sikereket értek el a nemzetgazdaság fő ágát képező állattenyésztésben is. Az állatál­lomány fejlesztésére vonatkozó ötéves tervet 104 százalékra tel­jesítették. Az állatok száma 1960- hoz képest 15,4 százalékkal e­­melkedett, elérve a 24 milliót. Szűzföldek feltörése révén je­lentősen növekedett a szántóte­rület és ezzel párhuzamosan a hektáronkénti búza-, burgonya- és zöldséghozam. A legutóbbi öt­éves terv időszakában a gabona­­termés 38 százalékkal, s a bur­gonyatermés 31 százalékkal nö­vekedett, a zöldségtermés pedig megkétszereződött. Fontos eseményt jelentett a mongol állam életében a Mező­­gazdasági Szövetség ez év júliu­sában megtartott II. kongresszu­sa, amely megvitatta és jóvá­hagyta a Mongol Népköztársaság Mezőgazdasági Szövetkezetei Szövetségének létesítését és szer­vezeti szabályzatát, valamint a (Folytatás a 4. oldalon) F—‘ | „Kastélylakók ’ ! díszbemutatója sor az Arta moziban a ..Kastély­lakók“ c. új hazai film diszbemut* Hétfőn délután 7 órakor kerül I­tatójára. A bemutatón részt vesz az alkotók egy csoportja, közöt­tük Sütő András állami díjas, a­­ film forgatókönyvének írója, Ghe­­orghe Turcu rendező. Chilon Ioan gyártásvezető, Gh. Viorel Todan I operatőr, Marcel Anghelescu, Co­­lea Rautu és Kőszegi Margit, a film szereplői.­ Kedden este, ugyancsak a fenti vendégek részvételével, Gernge­­szegen tartják meg a film díszbe­­­­mutatóját. Mint ismeretes, a film számos jelenetét itt forgatták. I Románia kerékpáros körversenye Constantin Grigore érkezett elsőnek Marosvásárhelyre MAROSVÁSÁRHELY.­­ A. Berger, az Agerpres különtudósí­­tója közli: Borús, őszi időben, s időnként szemerkélő hideg esőben folyt le Románia kerékpáros körversenyé­nek 5. szakasza a Brassó és Ma­rosvásárhely közötti 170 kilomé­teres országúton. A díjjal jutal­mazott hajrák, a kapaszkodók és a versenyzők kitörési próbálkozá­sai biztosították a küzdelem erős iramát. Ezt igazolta a 41 kilomé­ternél magasabb, jó óraátlag. E­­mil Rusu, a sárga mez viselője magabiztosan versenyzett, s mint a befutás után kijelentette, biza­lommal tekint az időfutamos dön­tő versenyszakasz elé. A tegnapi versenyszakasz első szökési kísérletét a Novák, Mal­cev, Kazmierczak trió hajtotta végre. A három versenyző az 50. kilométernél előretört és egy per­ces előnyre tett szert, de a 72. ki­lométernél a mezőny beérte a szökevényeket. A segesvári hajrát Kazmierczak nyerte, míg a hetyri magaslatra a fiatal Salajan érke­zett fel elsőnek. A továbbiak so­rán Dieter Michein tört ki, de szökési kísérletét senki sem támo­gatta. Ezért 30 másodpercnyi előny szerzése után lemondott a to­vábbi előretörésről, így is meg­nyerte a balavásári és ákosfalvi díjakkal jutalmazott hajrát. Ma­rosvásárhelyen nagyszámú néző jelenlétében az esőtől felázott ú­­ton sok versenyző vett részt a véghajrában. A jó formában és helyzetben lévő Constantin Gri­gore halad át elsőnek a célvona­lon, megelőzve a gyors Borschelt. A versenyszakasz eredménye: I. C. Grigore (Románia I.), aki 4 óra 08 . 17 mp idő alatt tette meg a 170 kilométeres távot (óraátlag 41,080 km); 2. Borschel (NDK), 3. Stausholm (Dánia), 4. Ciumeti (Románia II.), 5. Groen (Hollan­dia), 6- Prinsen (Hollandia) azo­nos idővel. A szakaszgyőztes C. Grigore el­nyerte az Előre szerkesztőségének díját. Az egyéni összetett versenyben E. Rusu (Románia I.) vezet a hol­land Prinsen, Ziegler (Románia II. ), a csehszlovák Zelenka, stb. előtt. A csapatversenyben Románia II. csapata áll az élen, majd Ro­mánia I. csapata és a Német DK következik. Ma a 6. szakaszban Marosvásárhely Ákosfalva között 30 kilométeres egyéni indítású időfutam-verseny lesz.

Next