Vörös Zászló, 1968. szeptember (20. évfolyam, 208-232. szám)

1968-09-18 / 222. szám

A Az idén hamarabb köszöntött be­ A nyári esőzés is sürgette, mely sok hideg zuhatagával gyó­gyíthatatlan betegséget ültetett a hamvas szőlőfürtökbe: a szür­ke rothadást. Veszélybe került az egyébként bőséges termés. Megmenteni már csak a szüret­tel lehet. A helyzet alapos ta­nulmányozása után a megyei szakszervek ezt ajánlják a ter­melőszövetkezeteknek. A leg­több egységben a szőlő cukor­­tartalma elérte a 160—170 gram­mot, tehát jó könnyűbor válik belőle. Ezzel magyarázható, hogy más évektől eltérően, az idén már szeptember 10-e körül benépesedtek a hegyoldalak. S azóta napról-napra telnek a puttonyok, csorog a hordókba a hegy leve. A szüret, ha hama­rább jött is, éppen olyan ünne­pélyes, hangulatos, mint más­ SZÜRET kor, varázsán nem rontott a ked­vezőtlen időjárás. Férfiak, asz­­szonyok most is a megszokott jókedvvel szedik a szép fürtö­ket. Csak éppen a termelőszö­vetkezeti elnököknek, mérnökök­nek gondterheltebb egy kicsit az arca. Nem könnyű a dolguk, mert úgy kell megszerv­ezniük a szeretet, hogy a veszteség a le­hető legkisebb legyen. És ehhez a Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóság szakemberei is igyekez­nek jótanácsokkal hozzájárulni. Amint az ellenőrzések bebizo­nyították, a betegség nem vezet frontális támadást. Leginkább a hegyaljakban, s ott is különösen néhány szőlőfajtánál pusztít. E­­zek közé tartozik a Szürkeba­rát, a Naiburger és más fajták. A Leányka-fajták, a Laszla már ellenállóbbak a rothadással szemben. Ebből következik a feladat is: a szüretet azokon a helyeken kell megkezdeni, ahol legnagyobb a támadás. S ezt minden szakember, minden ter­melőszövetkezeti vezető könnyű­szerrel megállapíthatja. De van még egy igen jelentős tényező, amit mindenütt szem előtt kell tartani, éspedig az őszi munkák sokrétűsége. Köztudomásúlag a szüret igen kellemes munka. Mindenki szívesen végzi. Vi­gyázni kell azonban, hogy ez ne menjen más teendők rovására, amelyek most garmadával adód­nak minden egyes termelőszö­vetkezetben. És itt nemcsak munkaerő-problémáról van szó. Épp ilyen fontos a szállítás jó megszervezése. A termelőszövet­kezetek az év elején jelentős mennyiségű szőlő átadására szerződtek az állammal. Ennek elszállítása az átvevő közpon­tokba nem éppen könnyű fela­dat, hisz amint már említettük, a szürettel párhuzamosan halad a cukorrépa ásása, sarjúfélék betakarítása, az őszi vetés, ami mind sok szállítóeszközt, fogatot köt le. Ezért szükséges, hogy minden termelőszövetkezet be­tartsa az átvevő szervekkel kö­zösen elkészített grafikont. A munka megkönnyítése érdeké­ben tíz átvevő központot léte­sítettek a szőlőtermesztő öveze­tekben. Azonban, amint a ta­pasztalat bizonyítja, sok terme­lőszövetkezet nem tartja be a tervet, így a nap bizonyos idő­szakában, főleg délután és este­felé, nagy a torlódás az átvevő­központokban. Ez pedig idő­­veszteség mind a termelőszövet­kezeteknek, mind az átvevő szerveknek, ami pedig elkerül­hető, ha mindkét fél betartja az egyezséget. A szüret tehát nemcsak ün­nep, vigalom, hanem gond is. És ezt komolyan kell venni, mert a továbbiakban már tőlünk függ a termés sorsa. Szorgalommal, jó szervezéssel kell csökkenteni a természet okozta károkat. A közös földek művelői az idén nem egyszer arattak győzelmet a természet fölött. Most sem szabad kudarcot vallaniuk! 1968. szeptember 18. szerda. Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 222. (5219) szám. AZ ŐSZI MUNKÁK SIKERÉÉRT Kevés a szállítóeszköz Répabetakarítás. Ez az ősz eleji munka van soron Szentannán is, négy brigád tagjai dagasztják na­ponta a répaföldeket. Szó szerint, mert már a betakarítás kezdetétől minden második nap esős idő kö­szönt rájuk. Jórészt tehát az idő­járás rovására írható, hogy a 200 hektárból még mindössze 40-ről si­került betakarítani a termést. A gépeket se alkalmazhatják, s így nemcsak a kiszedés, de a szállítás is nehezebbé vált.. A könnyebben megközelíthető parcellarészekre kell szállítani a répát s ott újra ra­kódni a tehergépkocsikra, remor­­kákra. Egyébként ezen lehetősége­ik is korlátozottak. Mindössze két utánfutó és két gépkocsi áll ren­delkezésükre. Ez korántsem elég, hiszen most is mintegy 60 tonna répa vár elszállításra. Eddig több mint 100 vagon terményt adtak át a Cukorgyárnak, a szállítás ütemé­nek növelésére azonban semmi re­mény. A hozamokkal elégedettek, hi­szen magasabbak, mint a tavalyi­ak. A jelenlegi 25.000 kilós átlag­hozam tovább növekszik, mert ed­dig csak a gyengébb területek ter­mését takarították be, a mintegy 45 hektáros öntözött terület ter­méshozama jóval nagyobb lesz. Saját kárukon tanultak Termelőszövetkezeteink évről-év­­re nagy terveket készítenek a siló­­zásra, amelyek körülbelül így hang­zanak: már nyáron megkezdjük ezt a munkát. Silózással értékesítjük a gyenge minőségű füveket, ősszel pedig mind beszecskázzuk a kuko­ricaszárat. Sajnos azonban, kezd az is megszokottá válni, hogy csak az elhatározással maradnak. Most, is, habár szeptember közepén já­runk, a silógödrök nagyon sok he­lyen üresen tátonganak. Pedig az idén jobban, mint bármikor szük­ség van arra, hogy minden takar­mányforrást felkutassunk. A ked­vezőtlen időjárás miatt ugyanis nagy hiányok mutatkoznak a ta­karmánymérlegben. A pótlására megvan minden lehetőség. A to­vábbiakban főleg a sarjúfélék be­takarításával, silózással billenthet­jük helyre a mérleget. És hogy mit jelent a sok silótakarmány, ar­ra szolgáljon bizonyítékul az alábbi példa. A beresztelki termelőszövetke­zetben 1965 őszén nem kevesebb, mint 3.000 tonna takarmányt tettek a silógödrökbe. De nem is volt baj a tejhozammal a következő eszten­dőben. Csaknem 2.400 liter tejet fejtek takarmányozott tehenenként. Az 1967-es esztendőnek azonban mindössze 200 tonna silótakar­mánnyal indultak neki, vagyis el­­hanyagolták ezt, a munkát. No,de aztán meg is bosszulta magát. Ja­nuár és februárban már csökkenni kezdett a tejhozam. E hónapok át­laga alig érte el a 109—110 liter tejet takarmányozott tehenenként. S ez így ment egész addig, amíg az állatokat kihajthatták a legelő­re. Drágán fizettek tehát az előző évi hanyagságukért. De tanultak is belőle. Az idén már nyáron hozzá­fogtak a silózáshoz. Eddig több mint 400 tonna a tartalékuk, s a napokban megkezdik a másodvetés­ként termesztett silókukorica be­­szecskázását­ is. A terv szerint mintegy 2.800 tonna takarmányt kellene besilózni, ami állatonként 20 kilós napi fejadagot biztosít. A keresztelkiek azonban megpróbál­ják pár száz tonnával megtoldani az előirányzatot. Az Oktatásügyi Minisztérium közli Szeptember 20—26 között or­szágszerte újabb felvételi vizsgá­kat tartanak az elméleti líceumok nappali tagozatának IX. osztályai­ban fennmaradt üres helyek betöl­tésére. Érdeklődni lehet a líceumok igazgatóságain. Beiratkozás: szep­tember 20. reggel 9 óráig. Ára 30 bani Exportra A marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár több mint 15 or­szággal kötött kereskedelmi szerződést. Svédországban, Hol­landiában, Angliában, Francia­­országban, az USÁ-ban és más államokban is keresettek a ter­mékei. Ezekben a napokban Né­metország SZK-ba, Dániába, Hollandiába már el is indítot­ták az első küldeményeket. Sugárdozimetriai ellenőrzés A Megyei Egészségügyi Fel­ügyelőség sugárvédelmi labora­tóriumának munkatársai a me­gye valamennyi röntgenlabora­tóriumában elvégezték a sugár­dozimetriai ellenőrzéseket. Meg­állapították, hogy az előző ellen­őrzések során javasolt intézke­dések életbeléptetésével jelentő­sen javultak a munkafeltételek. Naponta Csupán a marosvásárhelyi „Alimentara“-k naponta több mint négyezer kilogramm hen­tesárut, 900 kilogramm hús- és halkonzervet (2-3000 doboz), 600 kg túrófélét adnak el. Ugyan­csak az „Alimentara“-k és­ cu­korkaüzletek mintegy 150 kilo­gramm csokoládét és cukorkát, valamint több mint 1.000 kilo­gramm kekszet kapnak. Az Élel­miszer Nagykereskedelmi Válla­lat mindent megtesz annak ér­dekében, hogy a közeljövőben az üzleteket ellássa a nagy ke­resletnek örvendő, olcsó és jó minőségű Mirela, Farul, Mozaic és Delicia keksszel. Vetik az őszi árpát a vajdaszentiványi MTSZ határában NEVELŐNEK LENNI KICSI ANTAL E­gy nemrég látott arcot pró­bálok felidézni emlékeze­temben. Egy nemrég elhang­zott beszélgetés szavait ismételge­tem magamban. Külön fontolóra veszek minden mondatot. Pedig látszólag szokványosak. De csak addig, amíg valós tartalommal, szép igazsággal telnek meg a sokszor elhangzó, sok helyt ismétlődő, s épp ezért kissé súlytalannak tűnő, nagy szavak: „NEVELŐNEK LENNI NEM MESTERSÉGET, HANEM HIVA­TÁST JELENT!“ Egy kislány mondta ezt a mon­datot. Legalábbis, én kislánynak néztem. Ezért koppantak furcsán a patetikusnak tűnő, nagy szavak a hegyi utakon rázkódó autóbusz zajában. Ránéztem. S ha jól emlékszem, olvastam tovább. De nem sokáig. Elég kényelmetlen volt olvasni a rázkódásban, meg aztán kissé fur­dalni kezdett a kíváncsiság:... hon­nan szedi ez a leányka ezt az isko­­laszagú bölcsességet?... Melyik ta­nárától örökölte? Faggatni kezdtem. S hamarosan kiderült, hogy nem iskolásan dek­­lamáló kislány, hanem „komoly“ tanárnő ül mellettem. Még­hozzá­ matematikus. Ellenségeim sem foghatják rám, hogy különösebben értek a mate­matikához. . A dolog mégis érdekel­ni kezdett. Hisz a matematika tisz­tafejű apostolaitól nem ilyen ér­zelmi hozzáállást, hanem pontos és logikus okfejtést vár minden szak­mán kívüli. De rá kellett jönnöm, hogy nem egészen így van. A beszélgetésből ugyanis a kö­vetkező történet kerekedett ki: K M. számtan szakos tanárnő három évvel ezelőtt végezte az egyetemet. Az időközben eltelt három munkaévet egy vidéki középiskolában töltötte. Úgy kezdődött minden, ahogy kezdődni szokott. Az egyetem csupa ismerős, meg­szokott világából egy csupa új arc­cal teli, ismeretlen környezetbe pottyant. Kissé idegennek érezte magát. Kissé félszegnek. Szokatlan volt minden. És talán túlságosan szívére vette azt is, amivel a hu­mán szakos kollegák ugrattak még az egyetemen. Azt, hogy a mate­matika „száraz“ tudomány. A diá­kok úgy sem fogják megszeretni soha... Nem is szerethetik. Valahogy elfogadta ezt a véle­ményt. Nem vitatkozott vele. Pe­dig ő szerette a szakmáját... De mit csináljon, ha másoknak ez a véleménye?... Hozzáfogott a munkához. Nem a­­kart különösebben híveket toboroz­ni a matematikának. Csupán azt akarta, hogy becsülettel állja meg a sarat, hogy diákjai megtanulják mindazt, amit tudniuk kell. Olcsó népszerűségre nem töre­kedett. Nem akart a diákok ked­vében járni. Sem túlzott kedves­séggel, sem részrehajlással. A részrehajlásról különben elég ke­serű emlékei voltak. Középiskolás korában találkozott vele. S azóta is eszébe jut mindig, valahányszor az igazságról és a tanári objekti­vitásról beszélnek előtte. Az történt ugyanis, hogy a kö­zépiskolában azok közé a kevesek közé tartozott, akik furcsa módon megszerették a „szárazának tartott matematikát. Tanulta is szorgalma­san. Sokkal szorgalmasabban, mint a többiek. De valahogy az elvég­zett munka sohasem került egyen­súlyba az elért eredménnyel. Mert volt egy osztálytársa, akinek szü­lei „befolyásos“ emberek voltak. . Jó tanuló is volt az illető, de nála nem tudott többet. A jegyet mégis valahogy jobbra sikerültek. Mate­matikából is... Mert hát... a szü­lők... Szóval a szülőkkel „nem le­hetett megtenni“, hogy gyerekük a a második helyre szoruljon. Az osztály előtt azonban nyílt titok volt, hogy mire megy a já­ték. És amikor már feltűnővé vált a feleletek meg a jegyek különbsége, meg kellett oldani valahogy a gordiusi csomót... Döntött valaki, s a kislányt minden magyarázat nélkül áttették a párhuzamos osz­tályba. Ott nem veszélyeztette a kisvárosi tekintély jótanuló gyere­két... Arra, persze, senki sem gondolt, hogy ezzel nagyon megbántották az indokolatlanul dobált tanuló önér­zetét. Szerencsére nem volt könnyen letörhető. Első helyre küzdötte fel magát az új osztályban is, de el­határozta, hogy ezután nem enged az akaratából. Matematikus lesz És igazságos... Az egyetem elvégzése után kö­vetkezetesen tartotta magát elvei­hez. Szigorú és igazságos tanár lett belőle. Kívülről kemény és határo­zott embernek látszott. Valahol be­lül mégis kissé félszegnek érezte (Folytatás a 2. oldalon) Románia Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Törvényszéke közli Az RKP KB plenáris ülésének egyes pártaktivisták rehabilitálásá­ra vonatkozó határozata nyomán Románia Szocialista Köztársaság főügyésze megvizsgálta az elítélő határozatot s az ügycsomó anyagát és felülvizsgálati kérést nyújtott be a Legfelsőbb Törvényszék kato­nai kollégiumának 1954. október 8-i 18. számú ítélete ellen, amely­­lyel Vasile Lucát, Iacob Alexandrut, Sólymos Ivánt és Cernicica Du­­mitrut különböző büntetésekre í­­télték azzal a váddal, hogy aláak­názták a nemzetgazdaságot és foko­zott tevékenységet fejtettek ki a munkásosztály ellen. A Legfelsőbb Törvényszék plé­numa, ítélkezve a felülvizsgálati kérés tárgyában, megállapította az elítéltek ártatlanságát, az ítélet tör­vénytelenségét és alaptalanságát, és a 29/1968. számú határozatával helyt adott a felülvizsgálati kérés­nek, megsemmisítette az elítélő ha­tározatot és a vádlottakat minden büntetés alól felmentette­ A Legfelsőbb Törvényszék plé­numa megvizsgálta a felülvizsgá­lati kérést a bukaresti területi ka­tonai törvényszék 1952. szeptember 1-­ 1- számú és 1952. október 14-i 99. számú ítéleteivel, valamint­ a Legfelsőbb Törvényszék katonai kollégiumának 1952. október 4-i 27. számú határozatával kapcsolatosan is, amelyekkel Rozes Aurel Rozen­­berg, Vasilescu Nicolae, Nichita Dumitru, Cernatescu Petre, Geor­­gescu Gheorghe-Topazlau, Ciorap­­oiu Mircea, Nitescu Constantin, Io­­nescu Oprisan, Frangopol Nicolae és Vieru Petre vádlottakat külön­böző büntetésekre ítélték azzal a váddal, hogy aláaknázták a nem­zetgazdaságot. A Legfelsőbb Tör­vényszék megállapította ártatlansá­gukat, a határozatok törvénytelen­ségét és alaptalanságát, s 31/1968. számú határozatával helyt adott a felülvizsgálati kérésnek, megsem­misítette e határozatokat és a vád­lottakat minden büntetés alól fel­mentette. Kinevezték a marosvásárhelyi felsőfokú oktatási intézetek rektorait Amint arról beszámoltunk, az új oktatási törvény értelmében az új egyetemi évtől a felsőfokú intéze­teket, egyetemeket, főiskolákat ta­nári tanácsok, szenátusok vezetik. Az intézetek rektorait az Oktatás­ügyi Minisztérium négy évre ne­vezi ki a tanári tanács azon há­rom tagja közül, akiket ez utóbbi szavazattal javasolt. Tegnap Marosvásárhely három felsőoktatási intézetében — az Or­vosi­ és Gyógyszerészeti Intézet­ben, a „Szentgyörgyi István“ Szín­­művészeti Intézetben és a három éves Pedagógiai Intézetben — a ta­nári tanácsok tagjainak jelenlété­ben GEORGE CIUCU, az Oktatási Minisztérium vezérigazgatója fel­olvasta a minisztériumi döntést a rektorok kinevezéséről. A gyűlésen részt vett SEBES­TYÉN LIVIU elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. A minisztériumi határozat értel­mében az Orvosi­ és Gyógyszeré­szeti Intézet rektorává dr. docens PUSKÁS GYÖRGY professzort, a Színművészeti Intézet rektorává SZABÓ LAJOS professzort, míg a Pedagógiai Intézet rektorává LA­­POHOS JÁNOS előadó tanárt ne­vezték ki. Puskás György rektor, miután megköszönte a bizalmat, a követ­kezőket mondotta: Intézetünk az évek során kiváló eredményeket ért el mind az okta­tás, mind a tudományos kutatás terén. Mindezeket pártunk és kor­mányunk állandó segítségével, gondoskodásával valósítottuk meg. Meggyőződésem, hogy intézetünk nevelő közössége a következő idő­szakban is lelkesen, teljes odaadás­sal dolgozik a párt által előirány­zott feladatok teljesítéséért. Fel­­készülten várjuk az új egyetemi év kezdetét. Az intézet vezetősége gondoskodott, hogy már az évnyi­tó napjától tartalmas, színvonalas oktató-nevelő munka bontakozzék ki. Olyan egészségügyi kádereket akarunk nevelni, akik minden kö­rülmények között helyt állanak ne­mes, szép hivatásuk teljesítésében. Szabó Lajos rektor, megköszön­ve az iránta tanúsított bizalmat, a következőket mondotta: Intézetünkben a huszadik tanév megnyitásának küszöbén, tudatá­ban vagyunk annak, hogy a szín­ház, a színpad, a közönség mi­lyen nagy követelményeket állít elénk és milyen felelősségteljes munka vár ránk a színészképzés­ben. Az intézet léte és eredményes munkája a gyakorlatban igazolta pártunk marxista-leninista nemze­tiségi politikáját. Az elmúlt két év­tized alatt az intézet 175 színészt 16 rendezőt adott a hat hazai ma­gyar színháznak, akik a magyar társulatok túlnyomó többségét ké­pezik, becsülettel álltak és állják meg helyüket a színészi hivatás teljesítésében. Pártunk Központi Bizottsága áp­rilisi plenáris ülésének határozata és az új oktatási törvény szelleme arra kötelez valamennyiünket, hogy nevelői munkánkat még tuda­tosabban, még lelkiismeretesebben végezzük, s olyan művészeket ne­veljünk, akik munkájukkal, tehet­ségükkel közvetlenül, vagy köz­vetve hozzájárulnak dolgozó né­pünk esztétikai ízlésének, etikai­emberi magatartásának formálásá­hoz. Lapodos János rektor, miután megköszönte a tanári tanács tag­jainak, a helyi párt- és állami szer­veknek, valamint a minisztérium­nak az iránta megnyilvánult bizal­mat, a következőket mondotta: Nevelő közösségünk előtt nagy feladatok állanak. Pártunk és kor­mányunk azt várja tőlünk, hogy jól felkészült tanárokat neveljünk, akik teljes odaadással formálják az új nemzedéket. Hogy ezt a felada­tot teljesíteni tudjuk, nekünk, ta­nároknak is állandóan tanulnunk kell, lépést kell tartanunk a tudo­mány, a technika fejlődésével. Teljes odaadással dolgozunk az e­­lőadások, a szemináriumok tartal­mi színvonalának emeléséért, tu­dományos tevékenységünk elmé­lyítéséért, tematikájának bővítésé­ért, gazdagításáért. Ígérem, hogy erőmet nem kímélve dolgozom a­­zon a felelős munkahelyen, ahová a párt állított és mindent megte­szek, hogy intézetünkben állandó­an emelkedjék az oktatás színvona­la. A három főiskola tanári tanácsá­nak tagjai, valamint összes taná­rai, nagy megelégedéssel fogadták a rektorok kinevezését és vállalták, hogy minden segítséget megadnak munkájukban. 111. oldal IFJUSÁG Repülő csészealj Kolozsvár felett­ Ludovic Roman és Gh. Brates­­cu, az Agerpres szerkesztői közlik: Kolozsvári turisták a város kö­zelében egy erdő felett repülő tár­gyat láttak, amely gyorsan változ­tatta helyét és irányát. A mintegy 10 méter átmérőjű, kerek tárgy fehér fényt sugárzott. Néhány per­cig szabad szemmel láthatóan re­pült, majd gyorsan eltávolodott a Földtől. A fiatal Emil Barneának, a kolozsvári városrendezési és é­­pítészeti igazgatóság munkatársá­nak sikerült lefényképeznie a re­pülő tárgyat. A felvételek igen tiszták. A fényképen látható tárgy — amint azt Florin Gheorghita, a kolozsvári Városrendezési, Műépí­tészeti és Épülettervezési Igazgató­ság elektronikus mérnöke, e jelenség egyik szenvedélyes kutatója megemlítette, — nagyon hasonlít ahhoz, amelyet 1965.­­au­gusztus 3-án a kaliforniai Santa Ana helységben filmre vettek fel. A kolozsvári csillagvizsgálóhoz több alkalommal érkeztek jelentések a szemtanuktól. Romániában nem először látnak ilyen tárgyakat, a­melyek az egész világ érdeklődését felkeltették. A sajtó megfelelő idő­ben jelezte, hogy a Nyugati Kár­pátok öt meteorológiai állomása repülő tárgyat figyelt meg. Resi­­cán és Oravicán is láttak ilyen tár­gyakat 7.000—30.000 méter magas­ban. Ezeket szabad szemmel, lát­csővel, vagy teodolittal lehetett lát­ni. Mint ismeretes, az utóbbi hó­napokban számos nemzetközi kon­gresszust, szimpoziont és konferen­ciát rendeztek e repülő tárgyakkal kapcsolatban. A résztvevők úgy vélekedtek, hogy az „ismeretlen repülő tárgyak“-nak nevezett je­lenség lehet, hogy Földön kívüli e­­redetű és valószínűleg olyan lények műve, akik, telepatikus hullámok útján próbálnak kapcsolatba lépni a földlakókkal. A termelőtevékenység színvonalának emeléséért Az „AZOMURES" faliújság szerkesztő bizottságának felhívása A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát mun­kaközössége, tántoríthatatlanul követve pártunk bölcs politikáját, lelkesen váltja valóra az RKP IX- kongresszusán, az Országos Konferencián kije­lölt feladatokat. Termelési eredményeink hűen tük­rözik a munkások, technikusok és mérnökök oda­adó tevékenységét, a pártszervezet politikai mun­kájának hatékonyságát. Mint a politikai munka egyik hatékony eszkö­ze, faliújságunk tükrözte a legfontosabb termelési problémákat, a tervfeladatok példás teljesítésére mozgósított. Szem előtt tartva e sajtószerv fontos szerepét a termelő tevékenység színvonalának eme­lésében, versenyre hívjuk megyénk összes ipari egységeinek faliújságjait. Vállaljuk, hogy publicisztikai tevékenységünk­kel hozzájárulunk az alábbi terv-túlteljesítések el­éréséhez a második félévben: 7 000 000 lejt az össztermelési tervnél 6 000 000 lejt az értékesített árutervnél 8 000 000 lej megtakarítást az önköltségnél 8 600 000 lej megtakarítást 7,10 százalék termelékenység-növekedést. A fenti célkitűzések megvalósítására s ezzel párhuzamosan a jövő évi tervfeladatok teljesítésére való felkészülésre mozgósítjuk munkaközösségün­ket. Már a jövő év első napjaitól figyelemmel kö­vetjük a termelési terv választékok szerinti, üte­mes teljesítését, a minőségi és önköltségi előirány­zatok betartását Visszaverünk minden olyan eset­leges törekvést, amely a feladatok teljesítésének elodázására, a határidők halogatására irányul. A különböző munkahelyeken felvetődő prob­lémák azonnali megoldására, az előrehaladott mun­kamódszerek népszerűsítésére, újabb belső tartalé­kok feltárására törekszünk . Elősegítjük munkakö­zösségünk gazdasági, szakmai ismereteinek gyara­pítását, az új technológiai eljárások népszerűsíté­sét és alkalmazását, stb. A termelési kérdések előtérbe helyezése nem jelenti a többiek elhanyagolását, a" faliújság a munkaközösségünket foglalkoztató legfontosabb kér­déseket tükrözi majd. Az újságírás változatos műfajait alkalmazzuk: híreket, jegyzeteket, riportokat, szatírákat, ankéto­­kat közlünk- Széles körű levelező-hálózatot építünk ki, amely elősegíti azt, hogy a faliújság vonzó és érdekes, hatósugara minél szélesebb legyen. Meggyőződésünk, hogy a faliújságok közötti verseny, amely két szakaszban zajlik le — az első 1968. december 30-ig, a második 1969. augusztus 23-ig — serkentően hat a szerkesztő bizottságokra, hozzájárul a faliújságok tevékenységének javítá­sához A marosvásárhelyi AZOMURES faliújságának szerkesztő bizottsága

Next