Vörös Zászló, 1969. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-16 / 12. szám
Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XXI. évfolyam 12. (5321) szám 1969. január 16. csütörtöki óra 30 báni Joan Pop D. Popa elvtársat jelölték a görgényi 8-as számú választókerületben Tegnap több mint 400 állampolgár gyűlt össze a görgényi művelődési otthon feldíszített nagytermében. Ellőttek a Görgény, Bölkény és Köhér völgyi, gernyeszegi, petelei és hódosi dőlgőzök küldöttei, hogy képviselőjelöltet javasoljanak a 8-as számú nagy nemzetgyűlési választókerületbe. A gyűlésen felszólalt Ipan Vasile elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, a Szocialista Egységfront Megyei Tanácsa Végrehajtó Bürójának tagja Miután méltatta dolgozó népünknek a Román Kommunista Párt vezetésével elért nagyszerű eredményeit, hangsúlyozta, hogy pártunk szocialista iparosítási politikájának megfelelően, szüntelenül fejlődik a nemzetgazdaság Az ország sokoldalú fejlesztési programja keretében fellendült megyénk ipara, mely hazánk összipari termelésének 3,7 százalékát adja. A továbbiakban a felszólaló hivatkozott a párt és a kormány azon intézkedéseire, melyek biztosítják a társadalmi élet tökéletesítését, a szocialista demokrácia elmélyítését. Engedjék meg elvtársak — mondotta a felszólaló —, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának megbízásából Ioan Pop D. Popa professzort, az orvostudományok doktorát, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet prorektorát javasoljam képviselőjelöltként a görgényi 8- as számú nagy nemzetgyűlési választókerületbe. A görgényi, hodáki, oroszfalui, bölkényi, libánfalvi, petelei, gernyeszegi, kövéri, hodosi lakosok nevében a következő elvtársak szólaltak fel: Leon Truta, Victor Popovici, Gheorghe Gliga, Ioan Man, László Victoria, Györfi János, Alexandru Maloc. A felszólalók egyöntetűen támogatták a javaslatot s kifejezésre juttatták a pár és a kormány bel- és külpolitikája iránti odaadásukat. Kiemelték a legutóbbi választások óta elért gazdasági, társadalmi, kulturális eredményeket s azt, hogy az állampolgárok mind fokozottabb mértékben vesznek részt a közügyek intézésében, a községük szebbé, gazdagabbá tételére kezdeményezett akciókban. A gyűlés résztvevői egyöntetű szavazattal loan Pop D. Popa elvtársat jelölték nagy nemzetgyűlési képviselőjelöltjüknek. loan Pop D. Popa elvtárs meleg szavakkal mondott köszönetet az előlegezett bizalomért. Jelölések a megyében a március 2-i választásokra A dolgozók lelkes hangulatú gyűléseken jelölik a megyei, municipiumi, városi és községi képviselőjelölteket a március 2-i választásokra. Mindenütt azokat a dolgozókat javasolják, akik kivívták az állampolgárok bizalmát, megbecsülését, tekintélynek örvendenek a tömegek előtt. Megyeszerte január 15-ig 32 megyei, 4 municipiumi, 11 városi és 146 községi képviselőjelöltet fogadtak el. A jelölőgyűléseken több mint 22 ezer állampolgár vett részt. A régeni 67-es számú megyei választókerület állampolgárailelkes hangulatú gyűlésen fogadták el Sebestyén Liviu elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának a jelölését. Számos felszólaló, a gyűlésen résztvevő román, magyar, német dolgozók kifejezésre juttatták pártunk és kormányunk politikája iránti odaadásukat. Hangot adtak annak az elhatározásuknak, hogy minden tudásukat a párt IX. kongresszusán elfogadott program valóraváltásának szolgálatába állítják, lelkesen munkálkodnak a haza felszabadulásának 25 évfordulója és az RKP X. kongresszusa köszöntésére tett vállalások sikeres teljesítésén. A palotailvai művelődési otthonján több mint 400 választópolgár vült össze, románok, magyarok, aipari és vasúti munkások, másolgozók, hogy képviselőjelöltet jaasoljanak a 152-es számú válaszókerületbe. A jelenlevők egyöntetű szavazattal fogadták el Mihai Gheorghe elvtársnak, a Szakszerezetek Maros Megyei Tanácsalnökének újrajelölését. A felszóalók méltatták az utóbbi években lért eredményeket, s vállalták, hogy támogatják képviselőjüket teékenységében. Küküllőszéplak községben Giura Milica elvtársat, a megyei pártbizottság bürójának tagját, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Megyei Tanácsának elnökét jelölők képviselőnek a megyei néptanácsba. A gyűlésen felsorakoztaták az elmúlt választások óta a fausiak szorgalmas munkája nyomán született jelentősebb megvaósításokat. A felszólalók egyönteűen vállalták, hogy támogatják mandátuma elnyerésében a jelölet — akit eddigi tevékenysége révén sokra értékelnek — és további jó munkára tettek fogadalmat. Joachim Hategan elvtársat, a égeni városi pártbizottság első titkárát, a régeni 66-os számú megvei választókerületbe javasolták a szocialista Egységfront képviselőjelöltjének. Támogatva a javaslatot, Vasile Lechintan, a Nemzeti Bank helyi fiókjának igazgatója, dr. Aurél Puia, a kórház igazgatója, Szász Gyula, a 2-es számú Líceum igazgatója és más hozzászólók a legutóbbi választások óta elért gazdasági, szociális-kulturális eredményekről, a város fejlődési távlatairól beszéltek. A Sóváradon megtartott gyűlésen az egybegyűlt választópolgárok lelkesen támogatták azt a javaslatot, miszerint Kulcsár György elvtárs, a szovátai városi pártbizottság titkára legyen a 73-as számú megyei választókerület képviselőjelöltje. A Szocialista Egységfront képviselőjelöltjeiként a megyei választókerületekben többek között még az alábbi elvtársakat javasolták: Rózsa Jánost, a segesvári Fajansz- és Üveggyártó Komplexum aligazgatóját a segesvári 44-es választókerületbe, Bandila Ioant, a füleházi MTSZ elnökét a füleházi 155-ös számú választókerületbe, Koós Györgyöt, a Marosvásárhelyi Cukorgyár igazgatóját, a Livezeni 113-as választókerületbe, Marlea Augustint, a Szőkefalvi Állami Mezőgazdasági Vállalat igazgatóját, a szőkefalvi 222-es számú választókerületbe, Lapodos Jánost, a Pedagógiai Főiskola rektorát, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Megyei Tanácsának tagját, a marosvásárhelyi 1-es számú választókerületbe, Farr Jacobot, a bátosi ÁMV brigádosát a bátosi 163-as számú választókerületbe, Orbán Emmát, a kelementelki MTSZ tagját, a kelementelki 125-ös számú választókerületbe, Pap Emilt, az Autószállítási Vállalat igazgatóját, a felsőrépai 156-os számú választókerületbe, Tőkés Józsefet, a Megyei Törvényszék elnökét, a mikházai 135-ös számú választókerületbe, Lirca Gheorghet, a ratosnyai néptanács elnökét, a ratosnyai 153- as számú választókerületbe, Dobru Ioant, a Mezőgazdasági Bank igazgatóját, a pókai 172-es számú választókerületbe, Kálmán Imrét, a makfalvi néptanács elnökét, a hármasközségi 131-es számú választókerületbe, Vaida Vasilet, a bálai MTSZ tagját, a bálai 174-es számú választókerületbe, Kerekes Pétert, a héjasfalvi MTSZ tagját, a héjasfalvi 105-ös számú választókerületbe. A jelölések tovább folytatódnak. A jelölőgyűléseken a felszólalók támogatták a javaslatokat, teljes azonosulásukat fejezték ki pártunk bel- és külpolitikájával, méltatták az utóbbi négy esztendőben elért eredményeket. Beszéltek azokról a sikeres hazafias akciókról, amelyeket a képviselők kezdeményezésére a választópolgárok végrehajtottak. A Világ proletárjai, egyesüljetek ! Lelkes gyűléseken javasolják a Szocialista Egységfront jelöltjeit a március 2-i választásokra Sütő András elvtársat jelölték a marosvécsi ■ 79-es számú választókerületben Tegnap délután a marosvécsi művelődési otthonban gyűltek össze Marosvécs, Magyaró, Bátos, Déda, Alsó-Idecs, Balotailva, Ratosnya, Marosoroszfalu, Marosfelfalu, Gödemesterháza, Felsőrépa, Tekeújfalu községek és a hozzájuk tartozó falvak dolgozóinak küldöttei, románok, magyarok, németek, hogy képviselőjelöltet javasoljanak a marosvécsi 9-es számú nagy nemzetgyűlési választókerületbe. A gyűlésen felszólalt Nagy Pál irodalomkritikus, az Igaz Szó szerkesztője, a Szocialista Egységfront Megyei Tanácsának alelnöke, aki hansúlyozta a március 2-i választások jelentőségét. A legutóbbi választások óta eltelt időszak fő jellemvonása a szocialista demokrácia elmélyülése, a tömegek széles körű bevonása az állami- és közügyek intézésébe. A felszólaló ismertette pártvezette dolgozó népünk megvalósításait. Az utóbbi négy évben soha nem tapasztalt lendülettel fejlődött hazánk ipara, mezőgazdasága, ami a szocialista felhalmozások gyarapítását, a dolgozók anyagi jólétének növelését vonta maga után. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsa megbízásából a marosvécsi 9-es számú választókerületben nagy nemzetgyűlési képviselőjelöltnek Sütő András állami díjas írót,az V. Élet folyóirat, főszerkesztőjét javasolta. A hozzászólók lelkesen támogatták a javaslatot. Borzán Dumitru, a dédai Líceum tanára, Vultur Florea, a felsőrépai községi pártbizottság titkára, Bálán Joán, Marosoroszfalu néptanácsának elnöke, Nözner Helmuth, a bátosi pártbizottság titkára, Fábián Ferenc marosvécsi tanító, Precup Mihai, a magyarói pártbizottság titkára, dr. Florea Victor körorvos, Gliga Gavril, a magyarói MTSZ elnöke és mások utaltak arra, hogy a 9-es választókerülethez tartozó községek és falvak lakosainak szilárd elhatározása, hogy kimagasló termelési eredményekkel járulnak az urnák elé. Szorgalmukat és lelkesedésüket bizonyítja az a tény, hogy az utóbbi években erősödtek az MTSZ-ek, javult a közszolgáltatás s számos közérdekű munkát végeztek. Többek között Marosvécsen 171 000 lejes költséggel új óvodát létesítettek, Disznajón több mint 1 300 négyzetméter járdát készítettek, Erdőszakállon 304 000 lejt fordítottak a nyolcosztályos általános iskola építésére. Szép megvalósításokról számoltak be a magyarói, bátosi, dédai, palotailvai és más községek, falvakbeli küldöttek. A gyűlés befejezése előtt Sütő András elvtárs megköszönte a választók előlegezett bizalmat.. Kereskedelmi komplexum a meggyesfalvi negyedben Hétfőn: irodalmi est a Stúdió Színházban Az Új Élet szerkesztősége január 20-án, hétfőn este 8 órakor tartja az „Énekelj, Aranymadár“ című irodalmi est-sorozatának második előadását. Középkori költők műveiből adnak elő Illyés Kinga, Gyarmati István, Mózes Erzsébet, Nemes Levente, Réthy Árpád és Székely Anna, a Marosvásárhelyi Állami Színház művészei. Műsoron szerepelnek még korabeli dalok. Rendező Gergely Géza. Az irodalmi est zenei anyagának szerzője Kozma Mátyás. LABDARÚGÁS Anglia-Románia 1:1 A tegnap bonyolították le Londonban Anglia és Románia labdarúgó válogatottjainak találkozóját. Játékosaink ezúttal jól szerepeltek és 1:1-es döntetlent értek el a saját pályáján játszó világbajnok csapat ellen. A gólokat Jacky Charlton, illetve Dumitrache lőtték. A Szovjetunióban felbocsátották a SZOJUZ—5 űrhajót MOSZKVA (Agerpres). — Szerdán a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz-5 űrhajót három emberrel a fedélzetén — jelenti a TASZSZ hírügynökség. Az űrhajó elhelyezkedett az előre kijelölt Föld körüli pályán. Borisz Volinov alezredes, az űrhajó parancsnoka, Alekszej Jeliszejev fedélzeti mérnök és Jevgenyij Hrunov alezredes, kutató mérnök jól érzi magát. A Szojuz-5 szovjet űrhajó pályájának fő paraméterei: a Föld körüli keringés ideje 88,7 perc; földtávolság 230 km; földközelség 200 km; a pályasík hajlásszöge 51 fok 40 perc. A pályán való elhelyezkedés után Borisz Volinov, a Szojuz-5 parancsnoka kétoldalú rádiókapcsolatot létesített a Földdel és a Szojuz-4 űrhajóval. Jelentette, hogy az űrhajó utasai jól érzik magukat, a hajó fülkéiben a légnyomás és a hőmérséklet normális. A Szojuz-4 és a Szojuz-5 űrhajó parancsnokai, Vlagyimir Satalov és Borisz Volinov jelentet-ZHOraz iHUUiUP JBKTeték, hogy megkezdték egy közös kísérleti program végrehajtását. MOSZKVA (Agerpres). — Az utóbbi 24 órában a szovjet televíziónézők újabb űrhajó fellövésének voltak a szemtanúi: a Bajkonur kozmodromon fellőtték a Szojuz-5 szovjet űrhajót. A képernyőn látható volt egy óriás rakéta az űrhajóval. A kozmodromon megjelent rövid prémkabátban, fején prémsapkával a három kozmonauta — Borisz Volinov, Alekszej Jeliszejev és Jevgenyij Hrunov. Kollégáik, barátaik ,fotóriporterek társaságában a felvonóhoz mentek, amely felvitte őket a felső platformra. Még egyszer integettek a jelenlévőknek, majd beszálltak az űrhajó fülkéjébe. A képernyőkön ezután látható volt az útrakész Szojuz-5. Fehér láng gyűlt ki, majd a rakéta a levegőbe emelkedett, füstszínű csóvát hagyva maga után, akár a nagy magasságban szálló repülőgépek. Rádión Vlagyimir Satalov, a Szojuz-4 űrhajó parancsnoka is köszöntötte leendő útitársait. A Szojuz-5 űrhajón felszerelt televíziós kamera közvetítette a kozmonauták képét a felbocsátás utáni első percekben. Minden jel arra mutatott, hogy az űrhajósok könnyen elviselték a túlterhelések időszakát. „Bizonyos rezgést észlelünk, de kitűnően érezzük magunkat, a fedélzeten minden rendben, megkezdtük a repülési feladat teljesítését“ — közölték a kozmonauták. Ezután az egyik kozmonauta társai nevében üdvözölte a televíziónézőket, majd gratulált a tudósoknak, a konstruktőröknek, a munkásoknak, mindazoknak, akik részt vettek e „rendkívül biztonságos űrhajó“ építésében. A televíziónézők látták Hrunov kutató mérnököt, amint belép az űrfülkébe, ahol egy hordozható televíziós kamera volt. Ezzel mutatta be Volinov parancsnokot munka közben. . A kereskedő és a vásárló közötti viszony esetenként nem alkalmazkodik az együttélés íratlan szabályaihoz. Különösen felszínre került ez a múlt hónapban, amikor az ünnepekre és ajándékozásra készülő lakosság valósággal megrohamozta az üzleteket. Fogyott az áru, gyűlt a pénz, folyt a civakodás, lökdösődés, s talán éppen ez időszakban csúcsosodott ki a két tábor közötti véleménykülönbség. De végülis, mit vár a vásárló a kereskedőktől, egyáltalán hogyan vélekedik a munkájáról? E kérdésre próbáltunk feleletet kapni száz vásárlótól. De mert a száz válasz közlése képtelenség, a statisztikai szelektálás egyik módszeréhez folyamodtunk: megszámoztuk a válaszokat, s minden tizes (középkorú pénzügyi tisztviselő) — Hm ... nem rossz, látja, ezt már hamarább megtehették volna. Mert uram, baj az van elég. Sokszor az ember olyan kellemetlen helyzetbe kerül, hogy azt se tudja, mihez kezdjen. Hát akkor írja. Nevem... Hogy, az nem szükséges? Jó, akarom mondani, még jobb. Kérem, jegyezze. December 2-án történt. A Corso áruházban megjelentek a leszállított áruszövetek. Úgy kilenc óra körül tértem be, de nem vásárlási szándékkal. Idősebb, enyhén kopaszodó elárusító szolgált ki. Percek alatt öt tekercs szövetet rakott elém. Ez azért jó, ajánlotta, az ezért előnyös és így tovább. Megtetszett az egyik szövet, s elhatároztam, veszek egy öltönyre valót belőle. Már a mérésre, számlázásra került a sor, mikor az elárusító így szólt: — Kedves uram, ruhát az ember nem mindennap vásárol, engedje meg, hogy mutassak még egy szövetet. És az új áru, pillanatok alatt a pultra került. Én nem a portékát, hanem a szokatlan kiszolgálót szemléltem. Pénzemből már mindössze egy szoknyára valóra futott. Szövetekkel megrakodva távoztam az üzletből, s közben azon tűnődtem, miért is nem lehet ilyen minden elárusító. 17 (Komor, de jóindulatú, harmincon felül) — Kérem, engem abszolút nem foglalkoztat ez az ügy. Tudom, hogy az embernek nem lehet mindig jókedve, s azt sem várom el, hogy hajlongjanak előttem, erre semmi szükség. Mindenkit szoríthat a cipő, akár a pult előtt áll, akár mögötte. Legyünk megértőek. Én például arra sem figyelek fel, ha nem köszönnek vissza az üzletben. Elvégre nem a köszönésért jöttem, hanem vásárolni, s elsősorban az érdekel, van-e, amiért jöttem, vagy nincs. Inkább erről írjanak többször, mert például képtelenség az, hogy az Ajándékok Hónapjában nem lehetett kapni hosszú alsónadrágot. Meg tél fejében csizmát a feleségemnek. 28 (30 év körüli fodrásznő) — Mondja szívem, magának nincs felesége? _ ? — Hát akkor mért nem kérdi meg őt? 33 (25 éves és sokat szeretne utazni) — Nemrég olvastam egy útleírást Japánról, s ott azt írják a szerzők, hogy például Tokióban bemegy az ember az üzletbe, ott ácsoroghat, ameddig akar, senki se kérdi meg, hogy mit óhajt. Csak akkor „veszik észre“, ha valamelyik elárusítóra pillant. Abban a pillanatban ott teremnek és rendelkezésére állanak. Nem gondolják, hogy jó módszer? Mert teszem azt, bejövök, rögtön lerohannak, hogy mi tetszik, mit parancsol. Még időm sincs meggondolni, s hátha csak pénz van a zsebemben, de az ötlet még hiányzik. 47 (Szürkülő hajú férfi, főtéri lakás) — Azt hiszem, kereskedőink munkabírásban semmivel sem maradnak el a más országbeli kollégák mögött. Véleményem szerint a hiba a kiszolgálási rendszerünkben keresendő. A főtéri üzletekben a késő délutáni órákban nehézkesen, lassan megy a vásárlás, bár a kiszolgálók egyetlen pillanatra sem pihennek. Vonatkozik ez különösen az élelmiszerüzletekre. Mindezek dacára, ahogy az egyik kereskedő ismerősöm mondta, nálunk az egy kiszolgálóra eső napi bevétel öszszege jóval kisebb, mint a fejlett kereskedelmi hálózattal rendelkező országokban. Véleményem szerint ennek okát az áruértékesítés mechanizálásában kell keresni. Lényeges eredménynek számít az önkiszolgáló rendszer bevezetése. De mindezek dacára még most is sok a méricskélés az üzletekben. Úgy gondolom, jobban ki kell terjeszteni az előre kimért és becsomagolt termékek skáláját. Ezzel gyorsab (Folytatás a 3. oldalon) 2 33 1#/x Hogyan vélekednek a kereskedőkről? számcsoportból kihúztunk egyet, íme, mi jött ki: fi !ailj meg ember és csodálkozz! Újabb levél indult útjára. Nem tudni hányadik, mert Gagyi Erzsébeték nem vezetnek nyilvántartást. Pedig nem ártana, hisz egyre nehezebben igazodnak el a címükre érkező levéláradatban is. Megtalálható ott a Minisztertanács,a Legfelső Ügyészség, a különböző minisztériumok, valamint a megyei néptanács s még jónéhány intézmény válaszlevele. Legutóbb hozzánk fordult. Levele látszólag olyan, mint a többi panaszosé, s mégis más. Igen, mert ritka az a levél, amelynek írója feljelenti önmagát, kéri, hogy ügyét a bíróság tisztázza. Márpedig Gagyi Erzsébet ezt teszi. Legalábbis látszólag, amint azt hozzánk küldött levele is bizonyítja: „Aláírott Gagyi Erzsébet, szovátai lakos, a 204-es trafikban dolgoztam, mint remizáns. 1967. szeptember 20-án mentem el szülési szabadságra. Amikor viszszajöttem, a vállalat nem volt hajlandó nekem egyedül visszaadni a trafikot, csak úgy, hogy egy idegen személlyel dolgozzak... Egy hónap után kénytelen voltam beleegyezni, hogy közösen dolgozzunk, egy kasszára. A férjem beteges, nincs állása és három kicsi gyermekem van ... Alig dolgoztam pár napot, észrevettem, hogy az idegen személy nem becsületes ... Én akkor rögtön kértem a vállalatot, hogy a trafikot válasszákel.. .. De... vállalat,héran?-, hótyep múlva revizort küldött... Márton György revizor nekifogott, de nem csinált rendes leltárt. Az árut rögtön nem írta be a leltárívbe, hanem csak egy füzetbe... Miután leragasztotta a trafikot, együtt mentünk az irodába, ahol átírta a füzetből egy leltári ívre és kiszámította a soldot, akkor azt mondta, hogy 5 900 lej hiány van ... Elvette a kulcsot, hogy ő majd értesít ... De mégis átadták a trafikot az új alkalmazottnak, anélkül, hogy mi is ott legyünk... Az OCL sehogy sem akarta bíróságra adni az ügyet. De panaszt tettünk Bukarestben, majd a megyei ügyészségen, és ott megígérték, hogy letárgyalják. Most ezer lejért elzárnak, és itt 6000 lejért nem akarják felvenni az ügyet, mivel az OCL igazgatónak mindenüvé elér a keze. Megkérem az újság szerkesztőségét, hogy szíveskedjen ügyemet kivizsgálni és az OCL vállalatot tegye ki az újságba.“ Kivizsgálni. Könnyű azt mondani, de az illetékesek között nem akad kettő, akinek véleménye ebben az ügyben megegyeznék. Mindenki mond valamit, amit a másik megint más színben lát. Elég csak említeni az ügyet, s már unottan legyintenek: Áh, Gagyi — és mutatják, hogy már hol jön ki. S az ügy marad a régiben. Megállapították a hiányt, felbontották Gagyi Erzsébet munkaszerződését. A vádlottak reklamálnak. Bár meglehetősen edzettek vagyunk a tévútra vezetéssel szemben, megvalljuk, meghökkentünk az egymásnak gyökeresen ellentmondó állítások hallatán. Szabó Júlia, a váltótárs, határozottan állítja, hogy Gagyiék több esetben hívták, vállalja el a kioszkbeli munkát, mert benne megbíznak. Gagyiék ezzel szemben igen hevesen cáfolnak, mondván, hogy nem is ismerték Szabóékat. Ne érjen minket vád a szembesítés elmulasztásáért, nem tettük meg, nem tehettük, mert magunk éreztünk szégyent a nyilvánvaló hazugság láttán. A körmönfontság felháborító és visszavágásra késztet, a lehető legprimitívebb tagadás viszont elkeserítően szégyenteljes. —• Kérem, szinte nap mint nap eltűnt valami — mondja Szabó Júlia. — Gyufa, képeslap, cigaretta, nem tudom hová és hogyan. Egyszer mondtam is, hogy Erzsiké, vigyázzunk, mert hiányunk lesz. Azt válaszolta, nem baj, úgyis csak telibe térítjük meg. Rettegve vártam, s hogy megmondjam, nem egyszer kértem is a leltárt, így is sok az adósságunk, a házrészletet vonják a férjemtől, most tetéztük ezt a közel háromezer lejjel. Nem látszik rajtunk, a szegénységet négy fal közé zártuk. Valahogy úgy érezzük, itt hinni kell a szavaknak. Gagyiéknál az apró, elhanyagolt kis ház, a gyerekek, a kályhán rotyogó paszuly leves mozdítanak meg bennünk valamit. És ismét. Mit higyjünk? Ezt? — Nemsokára feléljük azt a kis pénzt, ami volt. Felbontották a munkaszerződést, de a kijáró gyerekpénzt és a végkielégítést még mindig nem kaptuk meg. A gyerekeknek enni kell adni, nincs semmi keresetforrásunk ... Vagy ezt? Idézzük: — Egy házat vettek, eladták, megint mást vettek ... — Miből telt a férjnek állandóan panaszra járni Bukarestbe? Mindig magával hurcolta azokat az ártatlan gyermekeket is. Minél jobban gyűlnek jegyzeteink, annál üresebb lesz a lelkünk e bonyodalmas ügy szovátai főszereplőivel szemben. Vásárhelyen a kereskedelmi vállalatot már a nyugodt tárgyilagosság hangulatában keressük fel. (Folytatás a 3. oldalon)