Vörös Zászló, 1969. szeptember (21. évfolyam, 207-231. szám)

1969-09-11 / 215. szám

FALUSI ÉLETKÉPEK Találkozás a faluval Napsütés van, majdnem káni­kula. Csend lebeg a falu fölött, egyetlen jármű sem akad ú­­tunkba. De lám, alighogy ki­­mondom, megjelenik egy trak­tor, s éktelen csörömpöléssel húz el Gogán felé. Erről jut eszembe a konyhai út, s aján­lom minden járművön közle­kedőnek, hogy még csak ciga­rettára se gyújtson, mert köny­­nyen lenyelheti. Héderfája és Bonyha között remek, kissé szabálytalanul ondolált út ve­zet. Ámbár meglehet, túl ké­nyesek vagyunk, mert kezd­jük megszok­ni, hogy javultak és javulnak a megyei utak. Persze kibírjuk, ha a bonyh­a­­iak ki. Ennek ellenére érthető — gondolom —, ha legelőbb az útról érdeklődünk a néptanács­­nál, attól, aki éppen nincs sza­badságon, vagy terepen. — Javítjuk az utat Leppend felé, — mondja a helyettes, — s a járdát említi, mely készü­lőfélben van. Elmondja még, hogy nehéz átfogni a községet, rosszak az utak, a legközelebbi falu két kilométer, a legtávo­labbi tizenöt. Hét faluja van a községnek. Egyébként nem tör­ténik semmi újságba való. Aztán megkérdem, hogy a­mikor összehozták ezt a közsé­get, kik szavaztak. Rámnéz, én vissza, és értjük is egymást, meg nem is. Tovább állunk egy házzal, s szót váltunk az önkéntes falu­történet-íróval, aki annyiban lehetne érdekes számunkra, hogy ismerte az összes le- és felmenő földbirtokosokat, s az akkoriban talán még rangosabb elsőhegedűsöket. A gazdaság mérnöke éppen ebédelni készül, akkor fejezték be az elnökkel a takarmányra­­kódást. Készségesen kitolja az ebédidőt és segít, hogy talál­junk valami történőt ebben a faluban, ahol semmi sem törté­nik. Elidőzünk a fogorvosi szobá­ban is. Ott mondják el: állító­lag létezik egy Tinódi ének, amelyben a lantos azon kese­reg, hogy Bonyhán borába vi­zet töltöttek, s lova szénáját is ellopták. Ezután csak termé­szetes, hogy a milicián is ér­deklődünk a ,,hagyományápo­lás“ iránt. Semmi érdemlegeset nem mondanak, mert csak na­gyobb értékű lopásokkal foglal­koznak. Kevés esetet jelez a statisztika. Jöhet az alaposabb ismerke­dés. » Csáky szalmája ? Roggyant épületben, néhány családdal közös fedél alatt, székel a termelőszövetkezet. A hajdani uradalmi lak ha tudna, sírva fa­kadna tehetetlenségében. Szeren­csére semmit sem tud önmagáról, s alig valamit azok, akik pedig tudhatnának. Odavetették az idő vasfogának, mint kutyának a kon­cot, hadd bibelődjön vele. Persze nem omlik össze máról holnapra, kiszolgál egy-két generációt, így hát van még idő a javításra, nem kell kétségbe esni. No de nem is az bánt bennünket, hogy holnap már késő lesz újravakolni, hanem a gondatlanság ténye, az, hogy mindenki szeme láttára évek óta rongálódik. Nem műemlék — mondják — s ezzel el is intézik a kérdést. Néhány éve beomlott a plafon egy része, tönkre tett egy állítólag értékes tükröt, mire a másikat nagyhamar elszállították. Aztán nem történt semmi, s előbb utóbb olyan állapotba kerül az é­­pület, hogy igen-igen meg kell gondolni, érdemes-e költeni a ja­vításra. Ha rendbe tennék, több hasznos célra felhasználhatnák. A környéke viszonylag rendezett. — Miért nem javíttatják meg az MTSZ-et? — tesszük fel az e­­gyetlen kérdést. — Még az adót is alig tudják fizetni. Ha ez érv, akkor csakugyan semmit sem lehet tenni. De hol van leírva az, hogy az állami tu­lajdont fel kell áldozni a szövet­kezet oltárán? Odatenni a vállat Anekdotába illő eset­ Egy isme­rőse megkérdezi a mérnököt: — Hogy vagy, mit csinálsz? — Helyettesítem a tagságot — hangzik a válasz. Nos, sajnos ez jellemző a kony­­haiakra is. Sokan nem teszik oda a vállukat a közös terhek viselé­séhez. Nem járnak el rendszeresen dolgozni a közösbe- Pedig most nagyobb szükség volna rá, mint bármikor. Új fejezet következik a gazdaság fejlődésében, a párt út­mutatásai alapján itt is rátérnek a termelés szakosítására- A bonyhai MTSZ a jövőben nagy hústermelő egységé válik. 500—600 növendék­­szarvasmarhát hizlalnak évente, amelyből mintegy 300-at exportra irányoznak elő- Nem aprózódik el tehát a termelés, mint eddig, a­­mikor kezdve a juhtenyésztéstől a baromfitenyésztésig mindennel foglalkoztak. A növendékmarha­­hízlalásra és a sertéstenyésztésre szakosítják magukat. Évente 400 malacot nevelnek és adnak át az egrestől, valamint­ a kórodszent­­mártoni te­rm­előszövetkezetnek. Hasonlóan szép terveket szőnek a növénytermesztés szakosítására is, megvalósításukhoz azonban a mos­­taninál­ sokkal nagyobb odaadásra, tenniakarásra van szükség a tag­ság részéről. A hírnévhez Bonyha ősrégi település a Kis-Küküllő partján. Létezését már 1291-ben jelzik a doku­mentumok, sőt nem sokkal ké­sőbb „mezővárosként“ emlege­tik. S ha igazi város nem is lett belőle, tájegység-központ jellegét a mai napig megőrizte. A környék vásárosai itt adnak hetenként találkozót egymás­nak, szakosított üzleteiben egyaránt megfordulnak a lep­­pendi, dányádi, héderfáji, go­­gáni, jövedicsi, lászlói, örmé­­nyesi és más falubeli lako­sok. vasútállomásáról Dicsőbe és Balázsfalva felé indulnak az ügyes-bajos ügyeiket intéző emberek. Ezért tűnik furcsá­nak, hogy Bonyháról hiányoz­nak a mai falut annyira jel­lemző új középületek, üzlethe­lyiségek. Sőt a piac is, habár évszázados múlttal rendelke­zik ,egyáltalán nem felel meg a mai követelményeknek. Asz­talok hiányában a termelők a földre rakják áruikat. Központi jellegénél fogva méltóan Bonyha sok olyan embernek otthona, aki nem a földműve­lésből él. Az orvosok, tanárok, tisztviselők és más alkalmazot­tak a piacról, az üzletekből kell beszerezzék a szükséges mindennapit. Nos hát akkor váltsanak jegyet a vonatra, s utazzanak Dicsőbe, mert Bony­hán nem nagyon található fa­zékba való, hogy a zöldségről, gyümölcsről ne is beszéljünk, mert az teljesen hiányzik a szövetkezet árui közül-A közigazgatási átszervezés óta Bonyha hét helységnek vált a központjává, s azóta mintha megváltozott volna. Jó gazdákra talált a vezetés­ A központi utcán öntik a gyalog­járót, az MTSZ székháza mel­lett gyűl már a tégla egy új szövetkezeti komplexum építé­séhez, lent az állomás mellett pedig büszkén emelkednek ma­gasba az újonnan létesített gépállomás korszerű épületei, tömbházai. Mindez már a jövő községközpont képét vetíti e­­lénk. Bonyha minden bizony­nyal méltó lesz hírnevéhez. Asztalok Egy lakás elképzelhetetlen asz­tal nélkül, de a hely­kihasználás szempontjából nem mindig „gaz­daságos“. Esetleg nagy helyet fog­lal, s­ó formájával, méreteivel megbontja az összképet. Mit tegyünk tehát, hogy csak ott és akkor legyen jelen, mikor szükségünk van rá? A modern lakásokban általában igyekszünk úgynevezett nappali szobákat kialakítani, ahol minél jobb feltételeket teremthetünk a család mindennapi életéhez. Itt dolgozunk, itt pihenünk, itt étke­zünk, tehát itt az asztalt nem nélkülözhetjük. A „pihenő sarokban" a fotelek közé alacsony asztalka illik, mely­nek magassága nem haladja meg a fotelekét, tehát kb 35—40 cm. Ezen helyezzük el a hamutartót és más, a dohányzáshoz szüksé­ges kellékeket, esetleg a díszvi­­rágot. Az asztal készülhet olyan fából, mint a többi bútor, de , le­het egyedi darab is, csőlábakkal, üveg- vagy mozaik-berakásos lappal és lehet stílbútor is, per­sze a hozzáillő karszékekkel, fo­telekkel­ A „munka sarokban“ helyet ka­pó íróasztal nem kell feltétlenül nagy és masszív legyen. Megteszi a szolgálatot egy szimpla lap is, melyet fém vagy fa tartókra he­lyezünk; sok könyvszekrény le­hajtható asztalkával készül, ez u­­gyancsak célszerű és általában e­­legendő is. A szoba „ebédlő részében" sincs már akkora fontossága az asztal­nak, mint volt annak idején. A helyét is máshol jelöljük ki, a szo­ba közepéből költöztessük át va­lamelyik szabad fal mellé- Ebben az esetben viszont fordítsunk kü­lön gondot a fal díszítésére. Több­féle megoldás lehetséges: elhe­lyezhetünk egy tükröt, mely visz­­szatükrözi az ízlésesen megterített, ünnepi alkalmakkor esetleg égő gyertyákkal is díszített asztalt; hangulatos a tapéta, a szőttes, de néhány polcot is elhelyezhetünk, ahol a terítéshez naponta szüksé­ges eszközök mellett virágot tart­,­hatunk, esetleg néhány értékes porcelán vagy mázas tányért. Ha a helyiség túl kicsi ahhoz, hogy külön ebédlő sarkot ren­dezzünk be, folyamodjunk a ki­húzható asztalokhoz, melyeket használat után félreállíthatunk. Ha erre sincs mód, szereljünk a falra, ablak alá egy lenyírható asztalt­ Nem egy lakásban össze­csukható asztalt is látni, kecske­lábbal, préselt vagy melaminált lemezből készült lappal, melyet csak étkezéskor vesznek elő. A nappali szobában az asztalt ne takarjuk le hímzett, horgolt stb., terítővel. Sokkal esztétiku­­sabb az egyszerű millió, melyre egy vázát, virágot teszünk. A kisebb lakásban két-három asztal elegendő, beleszámítva a telefonasztalkát is. A hálószobá­ban csak a toalett asztalkára van szükség, esetleg egy alacsony ke­rek asztalra, néhány ülőkével. Vendéglátáskor nagyon praktiku­sak a tálaló, illetve gördíthető u­­zsonna-asztalkák. HETI ÉTREND­AJÁNLATUNK VASÁRNAP: Húsleves, főtt hús, krumpli, kaporszósz, mokka torta­ HÉTFŐ: Reszeltleves, töltött papri­ka, főtt kukorica. KEDD: Sóskaleves, rakott krumpli, sült paprika, dinnye. SZERDA: Almaleves, tökfőzelék, fasí­­rozottal. CSÜTÖRTÖK: Köménymagleves, pörkölt, krumplipüré, cukros saláta. PÉNTEK Bableves, szilvásgombóc. SZOMBAT: Karfiolleves, hagymás ros­télyos, makaróni, őszi ba­rack. MOKKA TORTA: 28 dkg cukrot habosra keverünk 2 egész­ tojás­sal, 3 tojássárgájával és 1 citrom reszelt héjával. Azután beletesz­­szük a 3 tojás kemény habját, 7 dkg lisztet, és 1/2 kg darált diót. Tortaformában két részben sütjük ki. Ha kihűlt, mindkét tortát ke­ECETES UBORKA HOZZÁVALÓK: 5 kg apró u­­borka, 2­­ víz, 1 deci ecet, 10 dkg só, 5 dg cukor, 3 babérlevél, 1 g szemes bors, kapor, csombort, 10 csípős paprika, darabka ánizs. ELKÉSZÍTÉSE: a jól megmosott uborkát és csípős paprikát egy nagy tálba rakjuk, és sós vizet öntünk rá. Másnap kivesszük a sós vízből, és üvegekbe rakjuk, melynek aljára előbb elhelyezzük a kaprot és a csombortot. Közben főni tesszük a vizet az ecettel, a sóval, cukorral, borssal, babérle­véllel. Mikor jól fő, óvatosan az üvegekbe töltjük, s azokat fedet­lenül hagyjuk másnapig. Ha el­apad a leve, másnap utánatölt­­jü­k, majd lekötjük az üvegeket. Ezután következik a dunsztolás, mely a víz fellövésétől számítva, tíz percet tart. Ekkor kivesszük az üvegeket, és másnapig száraz dunsztban tartjuk. CSÍPŐS PAPRIKA ECETBEN HOZZÁVAT­ÓK: 2 kg paprika, 10 dg só, víz, ecet. A jól meg­mosott paprikát rakjuk az ü­­vegbe, s rátöltjük a felfőtt vizet és ecetet (kétharmad víz, egyhar­­mad ecet). Másnap kötjük le, mi­után pótoltuk a leapadt levet. KÁPOSZTÁVAL TÖLTÖTT PAPRIKA HOZZÁVALÓK: 30 paprika, 2 közepes nagyságú fehér és 1 fej piros káposzta, só, ecet. ELKÉSZÍTÉSE: meggyaluljuk, besózzuk, majd kicsavarjuk a ká­posztát, gondosan eltávolítjuk a magházat a paprikából és rövid időre meleg sós vízbe tesszük, majd lefelé fordítva kihűlni hagy­juk. A kanna aljában elhelyezzük a kaprot és a csontbortot, majd berakjuk (a nyitott részével fölfe­lé) a káposztával megtöltött papri­kákat. Közben főni tesszük a vi­zet az ecettel, kevés sóval, 3—4 babérlevéllel és néhány szem borssal, majd mikor felfőtt, rá­töltjük a paprikára úgy, hogy ellepje. Két napig így hagyjuk, ekkor feltöltjük az üvegeket és le­kötjük. CIMPEAN Alex Crul­ni, a Hargita étterem főszakácsa dkg cukrot, finomra tört vaníliát és 6 evőkanál erős feketekávét. A torta tetejét is ezzel vonjuk be. Őszi eltevések Megéri Fura ügyre akadtunk Bonyhán. Négy éve van viszonylag jól ellá­tott fogorvosi kör. A fogorvos szereti a falut, de ittléte egy vég­telen költözködés. Illetve lenne, ha volna hova költözzön, mert ha­marosan kifogy a lehetőségekből. — Egyetlen problémám a lakás, nem akarok elmenni innen, de ha nem oldódik meg, nincs más vá­lasztásom. A néptanács nem tudja megol­dani. Felvetődött a lehetőség, hogy a Gépesítő Vállalat lakó­tömbjében kapjon egy lakrészt. Ez viszont igen bonyodalmasnak bizonyult, írtak a minisztériumba, onnan természetesen visszaküld­ték a beadványt a megyéhez. E­­mez talán megvonta a vállát, s kiküldte Bonyhára a néptanács­hoz. Nesze semmi, fogd meg jól, , hiszen éppen ezért írtak a felsőbb szervekhez, mert a néptanács kép­telen segíteni. Furát írtam az elején, s megis­métlem. Adva van egy nagy köz­ség, amelynek nyilván szüksége van fogorvosra, a néptanács, a szövetkezet és a Gépesítő Vállalat tehát a legbefolyásosabb intézmé­nyek képtelenek fedélt adni a fe­je fölé. Az MGV jövedicsi szekcióvezetőjének viszont Bony­hán adtak blokklakást. A népta­nács felajánlotta, hogy Jövedicsen lakást biztosít számára, a konyhai lakrészt pedig utalják ki a fogor­vosnak. Nem lehet. A szükség itt még csak tör­vényt sem kell bontson. Hiszen a fogorvos ugyanúgy ellátja gépe­­sítőket, mint a község lakóit. Pró­bálják meg hát rendezni. Megéri. Egy dicséret gazdára vár Aki nem látta, el sem hiszi, milyen rakoncátlan tud lenni ez a két kis patak, mármint a kundi és jövedicsi, amikor megárad- Vizének nem szab határt a meder. Szétterül a földeken, s viszi, ami útjába kerül. Az idén csak a bonyha­­iaknak százezres károkat oko­zott. Vagonszámra „vette hátá­ra“ a takarmányt és más ter­ményeket- De panaszkodtak rá eleget a jövedicsi, gogá­ni, hé­derfáji termelőszövetkezetek tagjai is .Pedig a jövedicsi pa­takot mindössze 11, a kundit pedig 9,3 kilométeren kellene mederbe szorítani. A terv el is készült rá, megvalósításával 470 hektár föld válna újra ter­mővé. Ez csak a bonyhai MTSZ számára évente 657­ 000 lej ér­tékű többlettermést jelentene. De jól járnának a jövedicsi, gogáni, héderfáji termelőszö­vetkezetek tagjai is. Akkor hát miért nem fognak hozzá a pa­takok szabályozásához? Egy­szerűen azért, mert nincs, aki kezébe vegye az ügyet. Min­denki a másikra vár- Pedig nagyszerű alkalom kínálkozna az MTSZ-ek közötti kooperá­­lás gyakorlati megvalósítására. A terv elkészült. Ott fekszik a négy termelőszövetkezet el­nökének az asztalán. Készítője kiváló minősítést kapott- S hátha azok közül is, akikre a munkálat megszervezése, irá­nyítása tartozik, igényt tart valaki e minősítésre. VÁLASZOL GÁBOR VASILE, A BÖR- ÉS KESZTYŰGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA --------- A X- kongresszus, mely a legidőszerűbb a feladatok mellett távlati fejlődésünk alap­­­­ját is lefektette, minden kommunistának, ---------az összes dolgozóknak iránymutatóul szol­gált. Pontos útmutatást adott, arra vonatkozóan, miként emelhetjük magasabb szintre gazdasági tevékenységünket s ennek egyenes következménye­ként a dolgozók jólétét, a nép élet- és kulturális színvonalát. Üzemünk munkaközössége e nagy fon­tosságú kérdések ismeretének elmélyítése céljából nagy figyelemmel tanulmányozta a kongresszus a­­nyagait. Ennek kapcsán felmerül ez a kérdés is: Mi a feladatunk, miként járulhatunk hozzá leghatéko­nyabban az elért sikerek megszilárdításához, s mi­ként érhetünk el újabbakat, a haladás, az élet meg­követelte színvonalon. A legsürgősebb tennivalónk: A MUNKA HA­TÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE. Tehát a munka termelékenységének növelését célzó intézkedésekre van szükség. Elsősorban a munka és a termelés kifo­gástalan megszervezésére. Ne legyen kiesés sem „objektív“, sem „szubjektív" okok miatt. A másik útja ennek a szakmai ismeretek szüntelen gyara­pítása, ami azért is szükséges, mert üzemünk bő­vítésekor számos új embert alkalmaztunk. Nem cé­lom elemezni a munkatermelékenység emelésének útjait. Azért említettem meg ezt a két problémát, mert ezek hordozzák magukban a többit is. Ezek sikeres megoldása maga után vonja a feladatok ma­radéktalan teljesítését. ---------Üzemünkben nyolc pártalapszervezet fejti­­ ki tevékenységét, s politikai befolyásuk igen jelentős. A kommunisták mindig a --------- legfontosabb feladatok elemzését tűzik ki célul. Mind a pártbizottság, mind az alapszerveze­tek több eset­ben értékelték a termelés menetét,, minden alkalommal előzetes tanulmányokat végez­tek, s összehasonlították az eredményeket a tudo­mány nyújtotta lehetőségekkel. Sok esetben a mi javunkra billent a mérleg. Esetenként azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy munkamódsze­reink nem érik el a kívánt szintet. Ilyenkor sür­gősen intézkedtünk. Nemrég azt tapasztaltuk, hogy egyes bőröket más célra jobban lehetne hasznosí­tani, mint kesztyűkészítésre. Azok a bizottságok, melyek tanulmányozták a bőrök jobb felhasználá­sának módját, arra a következtetésre jutottak, hogy lehetne munkavédelmi kesztyűket s a most divatos ruhákat, kabátokat készíteni azokból a bőrökből, melyeknek minősége ezt megengedi. Ezek keresett cikkek, s gyártásuk már megkezdődött. Mire volt szükség, hogy ezek termelése lehetővé váljon? Ar­ra, hogy a technológiai folyamatot megváltoztassuk, korszerűsítsük. Csak egy példát hoztam fel, de ez is bizonyítja, hogy a pártszervezetek állandó irá­nyításával gazdasági tevékenységünk jelentős mér­tékben javítható. Ez a titka a gazdasági vezető sze­rep növelésének- ismerni az iparág legújabb meg­valósításait, lépést tartani a követelményekkel. Ott, ahol mint a barométer az időjárás változásaira, úgy reagálnak a haladás követelményeire, ott a gazdál­kodást magasabb szintre lehet emelni. Nem azt ál­lítom, hogy kapkodó, szertelen munkára van szük­ség. Sőt, ellenkezőleg, az állandó és következetes munka ad biztonság­érzetet a munkaközösségnek. De rugalmasnak kell lenni, figyelni a tudományos és műszaki forradalom legújabb megvalósításait, az ennek következtében a munkafolyamatban, a divat­ban beállt változásokat, amit alapos bel- és külföldi piackutatás kell, hogy kísérjen. Mindez összefügg a pártszervezet gazdasági vezető szerepének növelé­­s­ére,.Mi eit kérjük tagjainktól, s eddig érdemleges eredm­énye­ket értünk el. VÁLASZOL — BUZÁN EMIL, A MAROSVÁSÁRHELYI ELEC­TRO-MURES VÁLLALAT PÁRTBIZOTTSÁGÁ­NAK TITKÁRA — --------- Az előttünk álló legsürgősebb feladatok­­ közül elsőnek a beruházási előirányzatok teljesítését és az új objektumok termelé- 1--------sének alapos előkészítését, illetve határidő­re történő beindítását említem. Mint ismeretes vál­lalatunk bővítésére és korszerűsítésére államunk több mint 100 millió lejt irányzott elő. Épül az új villamos számológép-gyár, amelynek üzembe helye­zésére a jövő év második felében kerül sor; a régi, közszükségleti cikkeket gyártó részleg új galvani­záló műhelyt, anyag- és készáruraktárt kap; a ká­belgyártó részleg is új munkacsarnokokkal bővül. Ezeket a beruházási munkálatokat rendszeresen, ál­landó jelleggel követjük, hogy az ötéves tervből a reánk eső részt már az első évtől ütemesen telje­síthessük. Ezzel a célkitűzésünkkel áll szoros kap­csolatban egy másik sürgős tennivalónk: a szakká­­derképzés. Az új számológép-gyárat a legkorszerűbb gépekkel, berendezésekkel szerelik fel, s hogy mi­előbb elérhessük a tervezett termelékenységet, az összes gazdasági-műszaki és pénzügyi mutatókat, jól felkészült szakembereket akarunk állítani min­den munkahelyre, minden gép mellé. Szakképesítő tanfolyamainkat több mint 100 fiatal munkás lá­togatja. Délelőtt gyakorlati kiképzésen, délután el­méleti oktatásban vesznek részt. A kongresszusi Irányelvek szerint bővíteni kell a tartós közhasználati cikkek választékát és szünte­lenül javítani a minőségüket. Ennek érdekében úgy irányítjuk a műszaki osztály szakembereit, hogy minél több új elektro-kalorikus termékféleség gyár­tását­ készítsék elő, a meglévő cikkeket pedig kor­szerűsítsék, hogy minden egyes termékünk bármi­kor felvehesse a versenyt a világpiacon. Szüksé­günk van erre a kivitel fokozásáért is­­---------Nagy fontosságot tulajdonítottunk eddig is az­­ üzemi pártszervezet gazdasági vezető sze­repe érvényesítésének. Ha mégis szük­---------ségét látjuk e vezető szerep növelésének, ez azért van, mert egyre nagyobb és komplexebb feladatok megoldása hárul vállalatunkra. E vezető szerep minél tökéletesebb­­ betöltéséért a jövőben aktivizálni fogunk minden egyes alapszervezetet, a pártbizottságot és az üzemi pártbizottság büróját is. Az alapszervezeteknek, pártbizottságnak tanul­mányozniuk kell a munkahelyeket, a felmerülő gaz­dasági problémákat, hogy biztosíthassuk minden egyes részleg szakavatott irányítását. A nehezebb problémák esetében hatékony támogatást nyújt majd az üzemi pártbizottság keretében működő gaz­dasági komisszió. A párt alapszervezetek kezdemé­nyezésére ez a mérnökökből, technikusokból és ma­gas szakképzettségű munkásokból álló bizottság bo­nyolult kérdéseket is mélyrehatóan elemezhet, s konkrét megoldásokat javasolhat a termelés mene­tének tökéletesítésére. A jövőben sokkal nagyobb figyelmet szentelünk a műszaki osztály irányításának, hiszen elsősorban ettől az osztálytól függ a magas termelékenységű munkamódszerek meghonosítása, új technológiai fo­lyamatok kidolgozása, új termékek bevezetése, a termelés korszerűsítése. Törekedni fogunk az osztá­lyok közötti együttműködés elmélyítésére, a terme­lési részlegek, műhelyek közötti összhang megte­remtésére. Mindezeket az alapvető célkitűzés­t az egyre jövedelmezőbb, hatékonyabb gazdasági tevé­kenység eléréséért. tesztben elvágjuk és a következő töltelékkel töltjük: 15 dg vajat ha­bosra keverünk, hozzáteszünk 12 3 . Dolgozó népünk határtalan lelkesedéssel fogott hozzá a X. kongresszuson kijelölt feladatok végrehajtásához, a gazdasági vezetés színvonalának emelé­séhez. E sokrétű feladat meg­oldása az üzemi pártszerveze­tektől hozzáértő vezetést igé­nyel, amit megértve, számos pártszervezet kiváló eredmé­nyeket ért el, tapasztalatai a pártmunka számára igen érté­kesek. Alább két marosvásár­helyi üzem­ pártbizottságának titkáraival folytatott beszélge­tésünket közöljük, melynek ge­rincét a következő kérdések képezték: A párt X. kongresszusán kitűzött feladatok munkánk homlokterében Melyek a pártszervezet előtt álló legsürgősebb tennivalók ? Milyen intézkedéseket tesznek a pártszervezet gazdasági ve­zető szerepének növeléséért?

Next