Vörös Zászló, 1969. szeptember (21. évfolyam, 207-231. szám)

1969-09-04 / 209. szám

- 2------­ Szeptember 4 csütörtök A Nap kel 5 óra 41 perckor, lenyugszik 18 óra 47 perc­kor. Az évből eltelt 247 nap, hátra van még 118 nap. Nyári időszakban a grúziai Ala­­zan völgyében a jégeső gyakran tönkreteszi a zöldség- és gyümölcs­termést. A tudósoknak azonban si­került legyőzniük a természet erőit: rádiószondákkal ellenőrzik a felhők vonulását és a jégesőt hozó felhők közeledésére rakétákat lő­nek fel. A felhők közé érve a ra­kéták gázokat bocsátanak ki, ame­lyek megakadályozzák a jégképző­dést és jég helyett jótékony eső hull a termőföldekre. Különböző országok pszichológu­sai kísérleteket végeztek és meg­állapították, hogy bár a zaj aka­dályozza a szellemi munkát, kedve­ző feltételeket teremt a tanulmá­nyozott anyag jobb memorizálásá­ra. Az ellenőrzött személyeknél megállapították, hogy azok, akik zajban olvasták a kijelölt anyagot a következő napon jobban emlé­keztek az olvasottakra. Ezek alap­ján feltételezhető, hogy a zaj fo­kozza az agyműködést. Az USA-ban szeptember 9-én megjelenik az első ember holdra­­szállásának emlékére kiadott 10 centes posta­bélyeg. TELEVÍZIÓ 10.00 — Angol nyelvtanfolyam (is­métlés) 10.50 — Közkívánatra: A tiltott­­ vulkán — Harun Tazieff vulkanológus dokumen­tumfilmje 17.30 — Hírek 17.35 — Gyermekeknek 18.00 — Pionírok stúdiója, 18.30 — Eminescu és Arghezi ver­sek 18.45 — Technikai adás 19.00 — Eszmék krónikája 19.30 — Híradó, időjárásjelentés 20.00 — Részletek a nemzetközi folklórfesztiválról és ver­senyről 20.30 — Oscar — francia játékfilm 21.45 — Francia zeneszerzők mű­veiből 22.15 — Híradó, időjárásjelentés 22.35 — Utazás a Föld körül Mon­gólia 23.00 — Irodalmi adás RADIO SZEPTEMBER 5. PÉNTEK 5.00—5.30 ig román nyelven. Ze­neműsor innen-onnan. Gazdasági horizont: Újdonságok a régeni Sportfelszereléseket Gyártó Válla­latban. 17.00—18.00-ig román nyel­ven: Hírek, tudósítások. Szimfonikus zene. Az ifjúság hullámhosszán: Az új iskolai év küszöbén; A hazafias munkáról. Zene. 5.30—6.15-ig ma­gyar nyelven: Népek zenéjéből. Mai falu: Szentpál. Zene. 13.00—13.30-ig magyar nyelven: Lapszemle. Szóra­koztató zene. Maroshévízi útinapló. 16.15—17.00-ig magyar nyelven: Hí­rek, tudósítások. Zenés posta. Iro­dalmi élet: 150 éve született Nicolae Filimon. MOZI ARTA: Sherlock Holmes (Német film) PROGRESUS: Pokolrév (Magyar film) SELECT: Édes élet I. és II. rész (Olasz film) IFJÚSÁGI: Rio Bravo I. és II. rész (Amerikai film) MUNKÁS: Szerelmesek paradicsoma (Német film) EL AGÁR­A: A meg nem értett (Olasz film) SEGESVÁRI LUMINA: Becsületbeli ügy (Olasz film) RÉGENS PATRIA: Erős ütés (Lengyel film) VICTORIA: Becket I. és II. rész (Angol film) DICSŐI MELÓDIA: Idegen a ház­ban (Angol film) LUDASI FLACARA: A bűvös város (Görög film) SZOVATAI DOINA: Gyilkosság egyéni stílusban (Csehszlovák film) NYÁRÁDSZEREDAI NIRAJUS: Nicolaj Bauman (Szovjet film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: A pasa (Francia—olasz film) GYULAKUTAI PATRIA: Hazai pálya (Magyar film) SÁRMÁSI POPULAR: A Crossbow akció (Angol film) RADNÓTI LUMINA: A szerelem meglepetései (Olasz film) Jálót, hogy jutalom ellenében juttas­sa el a marosvásárhelyi CFR nagy­­állomás információs irodájába. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa és nagyapa CSÖBI ISTVÁN, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 5-én du. 4 órakor lesz a református előte­remből. A gyászoló család köszönetet mondunk mind­azoknak, akik KÓSA IMRENÉ temetésén részvétüket nyilvání­tották, valamint a Fertőző Kli­nika orvosainak és dolgozóinak, akik fájdalmán enyhíteni igye­keztek. A gyászoló család. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik drága halot­tunk. PUSKAS DOMOKOSNÉ, szül. Hánesz Zsuzsánna temeté­sén részt vettek és fájdalmunk­ban osztoztak. A gyászoló család. BÁLINT Zsigmond: Kis kíváncsiak (a versenyre érkezett felvételeink­ből). PRON­OEXPRES Az 1969. szeptember 3-i hú­zás eredményei: I. húzás 31, 34, 24, 45, 19, 41. nyereményalap: 339.685 lej II. húzás 1, 34, 15, 6, 14, 7, 20. nyereményalap: 277.731 lej rös Zászló Szerkesztőség és kiadóhiva­tal, Marosvásárhely, Szov­jet Hősök tere 3. sz. Tel.: 34—96, 34—62, 20—32. Index 40,469. Éjféli elmélkedés Éjfél után, pontosabban ba­golyhuhogás után tíz perccel vi­zesárokba huppanni és ott rozs­dás szegbe ülni, még az álmos­könyv szerint is rosszat jelent. Hát még átélni! Pedig, ördög­­azanyát, velem esett meg. Most persze azt tetszik mondani: szép dolog a józanság. Fölöt­tébb nagy tévedés — ahogy a részegek szokták mondani — tök józan voltam. Ugyanis az­nap se bánat se öröm nem ér­te személyemet, mely tényezők közismerten, alapot szoktak szolgáltatni az italozáshoz. Szó­val egyensúlyzavar mentesen igyekeztem otthonom felé. Negyvenkilenc lépésre közelí­tettem meg közös otthonunk bejáratát, amikor hirtelen olyan sötétség monolt rám s a kor­szerű negyedre, melyhez fogha­tót csak a bibliai leírásokból is­­merek­, s azt is csak homályo­san. Nincs semmi hézag, mondom, lehet itt olyan sötét akár­­egy fekete bivaly belsejében, úgy is haza­találok ezen a negyven­kilenc lépéses járdaszakaszon. Gyerekkoromban pedáns em­bernek indultam, amit csak részben sikerült megvalósíta­nom, ezért nem csoda, hogy az apró dolgokat is memorizálni szoktam. Egy elektronikus agy sem tudta volna különbül szá­­montartani azt, hogy az előttem álló járdácskán hol és hány sánc tátja a száját, hogy az e­­gyiptomi sötétségben bekap­hassa az arra tévedő gyanútla­nokat. Néhány másodpercig behunyt szemmel erősen kon­centráltam és már soroltam is az árkokat. Az első a kanálistól számított negyedik lépésnél van. Ez a fűtő és a melegvíz cső­árok. Innen a negyedik lépés­re a hidegvízvezeték. Ettől hat lépésre az utcai villamoskábel árka, hat lépésre a házi vil­lanyvezeték medre ... és szé­pen sorban felleltároztam mind a tizenegy nyitott és betömött árkot. Rajtaütésszerűen hátulról előre is elismételtem, s az első lépés előtt középtől kétfelé is felsoroltam. Minden stimmelt, elindultam. Kecses zerge moz­dulattal ugrottam át az első a- skadályt — látatlanban. A las­sított filmek plaszticitásával lendültem a második gödör fö­lé, ám a talpraesés kissé meg­késett, de csak a másodperc tö­redékéig. Amikor arra gondol­tam, talán túl nagy lendületet vettem és ezért maradtam hosz­­szabb ideig a levegőben, csob­bant valami alattam és szúró fájdalmat éreztem a ... szóval ismeretlen kéz (aki az árok­ásás kérdéseit igazgatja) össze­­kuszálta számításaimat, azzal, hogy a nap folyamán még egy árkot ásatott, amit — fájda­lom (!) — nem memorizáltam. S ott a vízben az árok fenekén jöttem rá, hogy — bármennyi­re is igaz a közmondás, mi­szerint „aki másnak vermet ás ...“ — ezúttal nem teljese­dett be. S hogy közmondással fejezzem be, bízom abban, hogy „Jön még a kutyára dér“ ... és az a kutya ő lesz. CSIFÓ János Nagyfokú zavartságában gépie­sen ment fekete asztalához, ami­kor tekintete a korláton túli padon jól ismert alak körvonalait fedezte fel. Justin volt, a fuvolás. Ezúttal nem estélyi ruhában, hanem egy­szerűbb feketébe öltözve, világos színű felöltője nélkül jelent meg. A muzsikus kacsintott neki, mintha azt kérdezte volna, hogy odamehet-e a korláthoz. Maigret cinkosan visszavágott a szemével, rendbe rakta az asztalán szanaszét heverő iratokat, és a még elinté­zendő ügyeket rábízta egyik kolle­gájára. — Szabadságra megyek! — je­lentette be. — Szabadság, áprilisban, amikor nyakunkon egy­ idegen király is? — Szabadság. A másik, aki tudta Maigret-ről, hogy fiatal házas, megkérdezte: — Gyerek? — Ugyan . .. semmiféle gyerek. — Betegség? — Nem vagyok beteg. A helyzet kezdett egyre kíno­sabbá válni. Kollegája a fejét csó­válta. —■ Végül is a te bajod! Kelle­mes pihenést, mindenesetre. Lé­teznek még szerencsés emberek! Maigret feltette manzsettáit — melyeket a hivatalban sosem vi­selt —, fogta a kalapját, és át­szökkent a kis ajtócskán, ami el­választotta az ügyfeleket a rend­őrségi hivatalnokoktól. Justin Mi­­nard csendesen felállott, és anél­kül, hogy egy szót is szólt volna, csendesen utána ment. Erősen megverte talán a felesé­ge? Besson értesüléseiből erre le­hetett következtetni. A szőke, véz­na, pirospozsgás, kék szemű ifjú hűséges kutyaként követte Mai­­gret-t. Kint erős sugarakat lövellt a nap, az ablakokban lobogtak a zászlók. Az emberek vidáman lép­kedtek. Annyi menetelés láttán a polgárok járása is katonássá vált. Minard a járdán Maigret mellé lépett, és aggodalmasan kérdezte: — Elbocsátották? A fiatalember úgy vélte, hogy egy hivatalnokot is épp olyan könnyen kidobhatnak az állásából, mint egy zenészt a zenekarból. Na­gyon bántotta volna, mert a hibás valójában ő volt. — Nem bocsátottak el. Szabad­ságon vagyok. — Ah!... Ez az „Ah“ igen zavart volt. Nyugtalanságot, de egyben szem­rehányást is kifejezett. — Felettesei jobban szeretnék, ha most nem tartózkodnék itt egy ideig, igaz? Az az érzésem, hogy el akarják simítani az ügyet. Hát az én kérvényemmel mi lesz? A hangja megkeményedett. — Remélem, legalább az én pa­naszomat orvosolni fogják. Vagy azt sem? Jó előre bejelentem, hogy körömszakadtáig harcolni fogok a magam igazáért. — Beadványának kivizsgálása folyamatban van. — Nagyon helyes! Annál is in­kább, mert tájékoztatásul néhány újabb adattal szolgálhatok. Közben kiértek az elcsendese­dett, vidékies hangulatú Saint- Georges térre. Egyik kis bisztró­ból borillat áradt. Maigret beta­szította az ajtót. A délutáni leve­gőben a szabadság boldog érzése áramlott. A cinlemezzel borított fényes pulton a poharakba töltött Vouvray-i bor zöldes visszfénye szomjúság-érzetet váltott ki a szemlélőben. — A házban két cselédet látott, ugye? Mintha ezt mondta volna. —• Germaine és Marie — vála­szolta Maigret, ha nem számítjuk Louis feleségét, a szakácsnőt. — Hát jó. Csak egyedül egy volt. A muzsikus szemében gyermeki k­öröm csillogott. — Beszédbe elegyedtem a Gen­­dreau ház tejesasszonyával. A Fon­taine utcában lakik, a sarki do­hányárus mellett. Maigret kissé félszeg csodálko­zással nézte, s nem tudta megáll­ni, hogy ne gondoljon azokra a verésekre, amelyeket attól a Car­men típusú nőtől szenvedhetett el ez a derék fuvolás. — Az idősebbik cseléd, Germai­ne, szombaton Oise-ba ment, mert testvére kisbabát vár. Értse meg, én nappal szabad vagyok! — Hát a maga felesége? — Nem számít — válaszolta fesztelenül. Megfogadtam, hogyha tovább folytatja a vizsgálatot, időnként én is segítségére leszek. Az emberek általában kedvesek hozzám. Töprengtem eleget ezen, hogy vajon miért... És Maigret erre gondolt: „Car­ment nem számítva“ — Most én rendelek. De igen! Hogyhogy? A­­miért én eperszörpöt iszom ás­ványvízzel, az nem jelenti azt, hogy nem fizethetek egy adag italt. Az ön szabadsága csak trükk, igaz? Vajon a szolgálati titok elárulá­sát jelenti-e egy kacsintás? — Ha másképp történik, kiáb­rándított volna. Én nem ismerem ezeket az embereket. Semmi kifo­gásom ellenük. De ez még nem zárja ki azt, hogy őuraságok ha­zudnak, Louis-nek pedig olyan az arca, mint egy gyilkosé. Egy piros ruhás leányka Nisából érkezett friss mimózát árult. Mai­gret vásárolt a feleségének egy csokorral, aki az azúrkék partokat csak az Anges öblöt megörökítő fényképről ismerte. — Mondja meg, mit kell ten­nem. Semmilyen kellemetlenségtől ne tartson! Tudok hallgatni. Justin tekintete kérve kérte. Szeretett volna Maigret-nek még egy pohár Vouvray-it rendelni, de nem mert.­­ Ezekben a házakban sok piszkos ügy megy végbe, csakhogy keve­sen tudnak róluk. Különösen a szolgák fecsegnek rengeteget, a szállítók a maguk módján szintén tudnak egyet s mást. A köztük egyre szorosabbá váló szövetségre fel nem figyelve, Mai­gret ösztönösen mormogta: — Gendreau ■ kisasszony nincs Ansevalban, mint ahogy azt báty­ja állította. —• Hát akkor hol van? — Ha Germaine, a szobalány, nem volt otthon, az azt jelenti, hogy a szobájában valószínűleg, Lise Gendreau-t láttam hálóing­ben. Lám, ez nem tetszett neki. Gyer­mekkorát egy kastélyban töltötte, melynek gondnoka az apja volt. Itt, akarata ellenére, belénevelő­­dött a hatalmasok, a gazdagok iránti tisztelet. A muzsikus meg­osztotta vele elégedetlenségét. E­­gyüttérzése jeléül merengve nézte egy darabig málnaszörpös poharát. — Gondolja? — kérdezte izga­tottan. — A nevelőnő szobájában min­denesetre egy hálóinges nő volt. Kellemetlen szagú, kövér lány. És ez az emlék feszélyezte, u­­gyanis sem a nagypolgárok lányai, akiknek a neve arasznyi betűkkel hivalkodik a metró folyosóin, nem lehetnek olyan izzadtság szagúak, mint a vidéki lányok, sem Lise. A két férfi álmodozva ült a poharak mellett. A levegőben egy betévedt napsugár fényénél mi­móza, fehér bor és eper összeke­veredett illata úszott. Maigret ösz­­szerezzent, és visszazökkent a va­lóságba, amikor szomszédja a vi­lág­ legártatlanabb hangján meg­szólalt: — És most mit csinálunk? (Folytatjuk) A FÜVKISDETÉSE ELADÓ azonnal beköltözhető ház , szoba, konyha, kamra. Marosszent­király, Buturos utca 15. KIADÓ bútorozott szoba fiatal házaspár részére. Dumbravei u. 3. (Fürszttelep). SZEPTEMBER 1-én este elveszett egy feketekeretes szemüveg a ma­rosvásárhelyi CFR nagyállomás pe­ronján. Kérjük a becsületes megta- A milicia híres BICSKÁVAL SZÚRTA MEG Lunka Géza, Marosvásárhely, Brandusei utca 17 szám alatti lakos az „Augusztus 23“ Bútor­gyár munkája Kovács Gyulát, a Progresus mozi előtt. Lunka, barátjával, Gondos Péterrel mo­ziba ment és a teremben fel­szólította Kovácsot, hogy elfog­lalta a helyét. Az áldozat azt válaszolta, hogy számozatlanok a helyek, ami úgy is volt. Mi­kor kijöttek a moziból, Lunka megvárta Kovácsot, először ar­cul csapta, utána elkérte Gon­dos­ bicskáját és Kovács jobbol­dalába szúrta. A véletlennek köszönhető, hogy Kovács sebe nem életveszélyes. A bicskázót a milicia bekísérte és átadta az ügyészségnek. Ártatlanul BÁNTALMAZTAK több személyt Boldizsár István és Boldizsár Géza testvérek, Marosvásárhely, Dózsa György utca 190 szám alatti lakosok, a meggyesfalvi Téglagyár alkal­mazottai. Közbotrányt keltő tet­tüket a Dózsa György utcai Carpati vendéglőben hajtották végre. A milicia lefogta a test­véreket és átadta az ügyészség­nek. AUGUSZTUS 17-ÉN, ÉJJEL 1 ÓRAKOR Sebestyén Dénes, Marosvásár­hely, Kinizsi utca 13 szám alatti lakos ittas állapotban a saját udvaráról kővel dobálta a szem­ben levő Prodcomplex egységét, amelynek klubhelyiségében ép­pen esküvő volt. A dobálással megzavarta az ünneplő társasá­got és betörte az üzemegység egyik ablakát. A milicia 150 lejjel büntette Sebestyén Dé­nest, aki az IRA-2 Autójavító Vállalatnál dolgozik, mint sze­relő, ittas Állapotban hajtási engedély NÉLKÜL vezette Marosvásárhely főterén szeptember 1-én Bálla Miklós, Marosvásárhely, Brasovului ut­ca 1 B szám, 625-ös lakrész la­kója Ambrus József személy­­gépkocsiját, aki hajlandó volt átadni barátjának a volánt. Ambrus menekülni próbált, s Bállá pedig nem akarta leiga­zolni magát a milíciának, fenn­­héjázón, bölcsen viselkedett. A milícia Ambrus és Bállá ügyét átadta a marosvásárhelyi bíró­ságnak. r Újdonság! Erdei gyümölcsléből készült, alkoholmentes, C-vitamindús A Rou­eni F­a­e­aipari Komplexum gyárt­­ — kü­lönböző vonós és penge­tés hangszert (hegedű, gi­tár, mandolin, nagybőgő), — csónakokat (szandolin, ka­jak, túracsónak, kenu, szkiff) A Maros megyei Turisztikai Hivatal külföldi kirándulást szervez SKODA LUX AUTÓBUSSZAL Chisineu—Odessza útvonalon 1969. október 19—25 között. Részvételi díj körülbelül 1 100 lej + 100 lej zsebpénz. FELIRATKOZNI 1969. SZEPTEMBER 15 IG LEHET! 1969. SZEPTEMBER 7. Különleges PRONOEXPRES verseny Kiosztásra kerülnek: KORLÁTLAN SZÁMÚ 3 SZOBÁS LAKRÉSZEK, KORLÁTLAN SZÁMÚ 2 SZOBÁS LAKRÉSZEK Korlátlan számú „DACIA 1100“ és SKODA 1000 1MB személygépkocsik, 60 luxus kirándulás Budapestre, szilveszterezéssel egybekötve. PÉNZNYEREMÉNYEK! 3 számmal a 7-ből is lehet nyerni! Szeptember 6, szombat az utolsó nap a jegyek beszerzésére. I­aguta SBgSIt SKSSUi scsssa irenai cuimji nm —mmamm. mmmm­mm Kérje a könyvesboltokban! [CIALASZ S.: I Vadhajtás - kisregény 5,25 lej I HEREDI G.: E Sóhajt a fenyves — novellák 6.— f, I HOG­AS C.: I Egyedül — novellák 6,50 „ IZSÁK JÓZSEF: I Tamási Áron — novellák 5,50 „ KRÚDY GYULA: Szindbád KOVÁCS GYÖRGY: Kozmáné szép asszony — elbeszélések 13.— „ MOLTER KÁROLY: Metánia R. T. — Tibold Márton két regény 15,50 „ PETŐFI SÁNDOR: Költemények I.—II. kötet 50.— „ PRÉDA M.: A Moromete család II. kötet 14,50 „ SZÉPRÉTI LILLA: Zöld mécses 4,75 „ SZÉKELY JÁNOS: Soó Péter bánata — elbeszélések 1,75 , VARRÓ ILONA: Változatok 5___

Next