Vörös Zászló, 1969. szeptember (21. évfolyam, 207-231. szám)
1969-09-04 / 209. szám
- 2------ Szeptember 4 csütörtök A Nap kel 5 óra 41 perckor, lenyugszik 18 óra 47 perckor. Az évből eltelt 247 nap, hátra van még 118 nap. Nyári időszakban a grúziai Alazan völgyében a jégeső gyakran tönkreteszi a zöldség- és gyümölcstermést. A tudósoknak azonban sikerült legyőzniük a természet erőit: rádiószondákkal ellenőrzik a felhők vonulását és a jégesőt hozó felhők közeledésére rakétákat lőnek fel. A felhők közé érve a rakéták gázokat bocsátanak ki, amelyek megakadályozzák a jégképződést és jég helyett jótékony eső hull a termőföldekre. Különböző országok pszichológusai kísérleteket végeztek és megállapították, hogy bár a zaj akadályozza a szellemi munkát, kedvező feltételeket teremt a tanulmányozott anyag jobb memorizálására. Az ellenőrzött személyeknél megállapították, hogy azok, akik zajban olvasták a kijelölt anyagot a következő napon jobban emlékeztek az olvasottakra. Ezek alapján feltételezhető, hogy a zaj fokozza az agyműködést. Az USA-ban szeptember 9-én megjelenik az első ember holdraszállásának emlékére kiadott 10 centes postabélyeg. TELEVÍZIÓ 10.00 — Angol nyelvtanfolyam (ismétlés) 10.50 — Közkívánatra: A tiltott vulkán — Harun Tazieff vulkanológus dokumentumfilmje 17.30 — Hírek 17.35 — Gyermekeknek 18.00 — Pionírok stúdiója, 18.30 — Eminescu és Arghezi versek 18.45 — Technikai adás 19.00 — Eszmék krónikája 19.30 — Híradó, időjárásjelentés 20.00 — Részletek a nemzetközi folklórfesztiválról és versenyről 20.30 — Oscar — francia játékfilm 21.45 — Francia zeneszerzők műveiből 22.15 — Híradó, időjárásjelentés 22.35 — Utazás a Föld körül Mongólia 23.00 — Irodalmi adás RADIO SZEPTEMBER 5. PÉNTEK 5.00—5.30 ig román nyelven. Zeneműsor innen-onnan. Gazdasági horizont: Újdonságok a régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalatban. 17.00—18.00-ig román nyelven: Hírek, tudósítások. Szimfonikus zene. Az ifjúság hullámhosszán: Az új iskolai év küszöbén; A hazafias munkáról. Zene. 5.30—6.15-ig magyar nyelven: Népek zenéjéből. Mai falu: Szentpál. Zene. 13.00—13.30-ig magyar nyelven: Lapszemle. Szórakoztató zene. Maroshévízi útinapló. 16.15—17.00-ig magyar nyelven: Hírek, tudósítások. Zenés posta. Irodalmi élet: 150 éve született Nicolae Filimon. MOZI ARTA: Sherlock Holmes (Német film) PROGRESUS: Pokolrév (Magyar film) SELECT: Édes élet I. és II. rész (Olasz film) IFJÚSÁGI: Rio Bravo I. és II. rész (Amerikai film) MUNKÁS: Szerelmesek paradicsoma (Német film) EL AGÁRA: A meg nem értett (Olasz film) SEGESVÁRI LUMINA: Becsületbeli ügy (Olasz film) RÉGENS PATRIA: Erős ütés (Lengyel film) VICTORIA: Becket I. és II. rész (Angol film) DICSŐI MELÓDIA: Idegen a házban (Angol film) LUDASI FLACARA: A bűvös város (Görög film) SZOVATAI DOINA: Gyilkosság egyéni stílusban (Csehszlovák film) NYÁRÁDSZEREDAI NIRAJUS: Nicolaj Bauman (Szovjet film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: A pasa (Francia—olasz film) GYULAKUTAI PATRIA: Hazai pálya (Magyar film) SÁRMÁSI POPULAR: A Crossbow akció (Angol film) RADNÓTI LUMINA: A szerelem meglepetései (Olasz film) Jálót, hogy jutalom ellenében juttassa el a marosvásárhelyi CFR nagyállomás információs irodájába. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa és nagyapa CSÖBI ISTVÁN, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 5-én du. 4 órakor lesz a református előteremből. A gyászoló család köszönetet mondunk mindazoknak, akik KÓSA IMRENÉ temetésén részvétüket nyilvánították, valamint a Fertőző Klinika orvosainak és dolgozóinak, akik fájdalmán enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik drága halottunk. PUSKAS DOMOKOSNÉ, szül. Hánesz Zsuzsánna temetésén részt vettek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. BÁLINT Zsigmond: Kis kíváncsiak (a versenyre érkezett felvételeinkből). PRONOEXPRES Az 1969. szeptember 3-i húzás eredményei: I. húzás 31, 34, 24, 45, 19, 41. nyereményalap: 339.685 lej II. húzás 1, 34, 15, 6, 14, 7, 20. nyereményalap: 277.731 lej rös Zászló Szerkesztőség és kiadóhivatal, Marosvásárhely, Szovjet Hősök tere 3. sz. Tel.: 34—96, 34—62, 20—32. Index 40,469. Éjféli elmélkedés Éjfél után, pontosabban bagolyhuhogás után tíz perccel vizesárokba huppanni és ott rozsdás szegbe ülni, még az álmoskönyv szerint is rosszat jelent. Hát még átélni! Pedig, ördögazanyát, velem esett meg. Most persze azt tetszik mondani: szép dolog a józanság. Fölöttébb nagy tévedés — ahogy a részegek szokták mondani — tök józan voltam. Ugyanis aznap se bánat se öröm nem érte személyemet, mely tényezők közismerten, alapot szoktak szolgáltatni az italozáshoz. Szóval egyensúlyzavar mentesen igyekeztem otthonom felé. Negyvenkilenc lépésre közelítettem meg közös otthonunk bejáratát, amikor hirtelen olyan sötétség monolt rám s a korszerű negyedre, melyhez foghatót csak a bibliai leírásokból ismerek, s azt is csak homályosan. Nincs semmi hézag, mondom, lehet itt olyan sötét akáregy fekete bivaly belsejében, úgy is hazatalálok ezen a negyvenkilenc lépéses járdaszakaszon. Gyerekkoromban pedáns embernek indultam, amit csak részben sikerült megvalósítanom, ezért nem csoda, hogy az apró dolgokat is memorizálni szoktam. Egy elektronikus agy sem tudta volna különbül számontartani azt, hogy az előttem álló járdácskán hol és hány sánc tátja a száját, hogy az egyiptomi sötétségben bekaphassa az arra tévedő gyanútlanokat. Néhány másodpercig behunyt szemmel erősen koncentráltam és már soroltam is az árkokat. Az első a kanálistól számított negyedik lépésnél van. Ez a fűtő és a melegvíz csőárok. Innen a negyedik lépésre a hidegvízvezeték. Ettől hat lépésre az utcai villamoskábel árka, hat lépésre a házi villanyvezeték medre ... és szépen sorban felleltároztam mind a tizenegy nyitott és betömött árkot. Rajtaütésszerűen hátulról előre is elismételtem, s az első lépés előtt középtől kétfelé is felsoroltam. Minden stimmelt, elindultam. Kecses zerge mozdulattal ugrottam át az első a- skadályt — látatlanban. A lassított filmek plaszticitásával lendültem a második gödör fölé, ám a talpraesés kissé megkésett, de csak a másodperc töredékéig. Amikor arra gondoltam, talán túl nagy lendületet vettem és ezért maradtam hoszszabb ideig a levegőben, csobbant valami alattam és szúró fájdalmat éreztem a ... szóval ismeretlen kéz (aki az árokásás kérdéseit igazgatja) összekuszálta számításaimat, azzal, hogy a nap folyamán még egy árkot ásatott, amit — fájdalom (!) — nem memorizáltam. S ott a vízben az árok fenekén jöttem rá, hogy — bármennyire is igaz a közmondás, miszerint „aki másnak vermet ás ...“ — ezúttal nem teljesedett be. S hogy közmondással fejezzem be, bízom abban, hogy „Jön még a kutyára dér“ ... és az a kutya ő lesz. CSIFÓ János Nagyfokú zavartságában gépiesen ment fekete asztalához, amikor tekintete a korláton túli padon jól ismert alak körvonalait fedezte fel. Justin volt, a fuvolás. Ezúttal nem estélyi ruhában, hanem egyszerűbb feketébe öltözve, világos színű felöltője nélkül jelent meg. A muzsikus kacsintott neki, mintha azt kérdezte volna, hogy odamehet-e a korláthoz. Maigret cinkosan visszavágott a szemével, rendbe rakta az asztalán szanaszét heverő iratokat, és a még elintézendő ügyeket rábízta egyik kollegájára. — Szabadságra megyek! — jelentette be. — Szabadság, áprilisban, amikor nyakunkon egy idegen király is? — Szabadság. A másik, aki tudta Maigret-ről, hogy fiatal házas, megkérdezte: — Gyerek? — Ugyan . .. semmiféle gyerek. — Betegség? — Nem vagyok beteg. A helyzet kezdett egyre kínosabbá válni. Kollegája a fejét csóválta. —■ Végül is a te bajod! Kellemes pihenést, mindenesetre. Léteznek még szerencsés emberek! Maigret feltette manzsettáit — melyeket a hivatalban sosem viselt —, fogta a kalapját, és átszökkent a kis ajtócskán, ami elválasztotta az ügyfeleket a rendőrségi hivatalnokoktól. Justin Minard csendesen felállott, és anélkül, hogy egy szót is szólt volna, csendesen utána ment. Erősen megverte talán a felesége? Besson értesüléseiből erre lehetett következtetni. A szőke, vézna, pirospozsgás, kék szemű ifjú hűséges kutyaként követte Maigret-t. Kint erős sugarakat lövellt a nap, az ablakokban lobogtak a zászlók. Az emberek vidáman lépkedtek. Annyi menetelés láttán a polgárok járása is katonássá vált. Minard a járdán Maigret mellé lépett, és aggodalmasan kérdezte: — Elbocsátották? A fiatalember úgy vélte, hogy egy hivatalnokot is épp olyan könnyen kidobhatnak az állásából, mint egy zenészt a zenekarból. Nagyon bántotta volna, mert a hibás valójában ő volt. — Nem bocsátottak el. Szabadságon vagyok. — Ah!... Ez az „Ah“ igen zavart volt. Nyugtalanságot, de egyben szemrehányást is kifejezett. — Felettesei jobban szeretnék, ha most nem tartózkodnék itt egy ideig, igaz? Az az érzésem, hogy el akarják simítani az ügyet. Hát az én kérvényemmel mi lesz? A hangja megkeményedett. — Remélem, legalább az én panaszomat orvosolni fogják. Vagy azt sem? Jó előre bejelentem, hogy körömszakadtáig harcolni fogok a magam igazáért. — Beadványának kivizsgálása folyamatban van. — Nagyon helyes! Annál is inkább, mert tájékoztatásul néhány újabb adattal szolgálhatok. Közben kiértek az elcsendesedett, vidékies hangulatú Saint- Georges térre. Egyik kis bisztróból borillat áradt. Maigret betaszította az ajtót. A délutáni levegőben a szabadság boldog érzése áramlott. A cinlemezzel borított fényes pulton a poharakba töltött Vouvray-i bor zöldes visszfénye szomjúság-érzetet váltott ki a szemlélőben. — A házban két cselédet látott, ugye? Mintha ezt mondta volna. —• Germaine és Marie — válaszolta Maigret, ha nem számítjuk Louis feleségét, a szakácsnőt. — Hát jó. Csak egyedül egy volt. A muzsikus szemében gyermeki köröm csillogott. — Beszédbe elegyedtem a Gendreau ház tejesasszonyával. A Fontaine utcában lakik, a sarki dohányárus mellett. Maigret kissé félszeg csodálkozással nézte, s nem tudta megállni, hogy ne gondoljon azokra a verésekre, amelyeket attól a Carmen típusú nőtől szenvedhetett el ez a derék fuvolás. — Az idősebbik cseléd, Germaine, szombaton Oise-ba ment, mert testvére kisbabát vár. Értse meg, én nappal szabad vagyok! — Hát a maga felesége? — Nem számít — válaszolta fesztelenül. Megfogadtam, hogyha tovább folytatja a vizsgálatot, időnként én is segítségére leszek. Az emberek általában kedvesek hozzám. Töprengtem eleget ezen, hogy vajon miért... És Maigret erre gondolt: „Carment nem számítva“ — Most én rendelek. De igen! Hogyhogy? Amiért én eperszörpöt iszom ásványvízzel, az nem jelenti azt, hogy nem fizethetek egy adag italt. Az ön szabadsága csak trükk, igaz? Vajon a szolgálati titok elárulását jelenti-e egy kacsintás? — Ha másképp történik, kiábrándított volna. Én nem ismerem ezeket az embereket. Semmi kifogásom ellenük. De ez még nem zárja ki azt, hogy őuraságok hazudnak, Louis-nek pedig olyan az arca, mint egy gyilkosé. Egy piros ruhás leányka Nisából érkezett friss mimózát árult. Maigret vásárolt a feleségének egy csokorral, aki az azúrkék partokat csak az Anges öblöt megörökítő fényképről ismerte. — Mondja meg, mit kell tennem. Semmilyen kellemetlenségtől ne tartson! Tudok hallgatni. Justin tekintete kérve kérte. Szeretett volna Maigret-nek még egy pohár Vouvray-it rendelni, de nem mert. Ezekben a házakban sok piszkos ügy megy végbe, csakhogy kevesen tudnak róluk. Különösen a szolgák fecsegnek rengeteget, a szállítók a maguk módján szintén tudnak egyet s mást. A köztük egyre szorosabbá váló szövetségre fel nem figyelve, Maigret ösztönösen mormogta: — Gendreau ■ kisasszony nincs Ansevalban, mint ahogy azt bátyja állította. —• Hát akkor hol van? — Ha Germaine, a szobalány, nem volt otthon, az azt jelenti, hogy a szobájában valószínűleg, Lise Gendreau-t láttam hálóingben. Lám, ez nem tetszett neki. Gyermekkorát egy kastélyban töltötte, melynek gondnoka az apja volt. Itt, akarata ellenére, belénevelődött a hatalmasok, a gazdagok iránti tisztelet. A muzsikus megosztotta vele elégedetlenségét. Együttérzése jeléül merengve nézte egy darabig málnaszörpös poharát. — Gondolja? — kérdezte izgatottan. — A nevelőnő szobájában mindenesetre egy hálóinges nő volt. Kellemetlen szagú, kövér lány. És ez az emlék feszélyezte, ugyanis sem a nagypolgárok lányai, akiknek a neve arasznyi betűkkel hivalkodik a metró folyosóin, nem lehetnek olyan izzadtság szagúak, mint a vidéki lányok, sem Lise. A két férfi álmodozva ült a poharak mellett. A levegőben egy betévedt napsugár fényénél mimóza, fehér bor és eper összekeveredett illata úszott. Maigret öszszerezzent, és visszazökkent a valóságba, amikor szomszédja a világ legártatlanabb hangján megszólalt: — És most mit csinálunk? (Folytatjuk) A FÜVKISDETÉSE ELADÓ azonnal beköltözhető ház , szoba, konyha, kamra. Marosszentkirály, Buturos utca 15. KIADÓ bútorozott szoba fiatal házaspár részére. Dumbravei u. 3. (Fürszttelep). SZEPTEMBER 1-én este elveszett egy feketekeretes szemüveg a marosvásárhelyi CFR nagyállomás peronján. Kérjük a becsületes megta- A milicia híres BICSKÁVAL SZÚRTA MEG Lunka Géza, Marosvásárhely, Brandusei utca 17 szám alatti lakos az „Augusztus 23“ Bútorgyár munkája Kovács Gyulát, a Progresus mozi előtt. Lunka, barátjával, Gondos Péterrel moziba ment és a teremben felszólította Kovácsot, hogy elfoglalta a helyét. Az áldozat azt válaszolta, hogy számozatlanok a helyek, ami úgy is volt. Mikor kijöttek a moziból, Lunka megvárta Kovácsot, először arcul csapta, utána elkérte Gondos bicskáját és Kovács jobboldalába szúrta. A véletlennek köszönhető, hogy Kovács sebe nem életveszélyes. A bicskázót a milicia bekísérte és átadta az ügyészségnek. Ártatlanul BÁNTALMAZTAK több személyt Boldizsár István és Boldizsár Géza testvérek, Marosvásárhely, Dózsa György utca 190 szám alatti lakosok, a meggyesfalvi Téglagyár alkalmazottai. Közbotrányt keltő tettüket a Dózsa György utcai Carpati vendéglőben hajtották végre. A milicia lefogta a testvéreket és átadta az ügyészségnek. AUGUSZTUS 17-ÉN, ÉJJEL 1 ÓRAKOR Sebestyén Dénes, Marosvásárhely, Kinizsi utca 13 szám alatti lakos ittas állapotban a saját udvaráról kővel dobálta a szemben levő Prodcomplex egységét, amelynek klubhelyiségében éppen esküvő volt. A dobálással megzavarta az ünneplő társaságot és betörte az üzemegység egyik ablakát. A milicia 150 lejjel büntette Sebestyén Dénest, aki az IRA-2 Autójavító Vállalatnál dolgozik, mint szerelő, ittas Állapotban hajtási engedély NÉLKÜL vezette Marosvásárhely főterén szeptember 1-én Bálla Miklós, Marosvásárhely, Brasovului utca 1 B szám, 625-ös lakrész lakója Ambrus József személygépkocsiját, aki hajlandó volt átadni barátjának a volánt. Ambrus menekülni próbált, s Bállá pedig nem akarta leigazolni magát a milíciának, fennhéjázón, bölcsen viselkedett. A milícia Ambrus és Bállá ügyét átadta a marosvásárhelyi bíróságnak. r Újdonság! Erdei gyümölcsléből készült, alkoholmentes, C-vitamindús A Roueni Faeaipari Komplexum gyárt — különböző vonós és pengetés hangszert (hegedű, gitár, mandolin, nagybőgő), — csónakokat (szandolin, kajak, túracsónak, kenu, szkiff) A Maros megyei Turisztikai Hivatal külföldi kirándulást szervez SKODA LUX AUTÓBUSSZAL Chisineu—Odessza útvonalon 1969. október 19—25 között. Részvételi díj körülbelül 1 100 lej + 100 lej zsebpénz. FELIRATKOZNI 1969. SZEPTEMBER 15 IG LEHET! 1969. SZEPTEMBER 7. Különleges PRONOEXPRES verseny Kiosztásra kerülnek: KORLÁTLAN SZÁMÚ 3 SZOBÁS LAKRÉSZEK, KORLÁTLAN SZÁMÚ 2 SZOBÁS LAKRÉSZEK Korlátlan számú „DACIA 1100“ és SKODA 1000 1MB személygépkocsik, 60 luxus kirándulás Budapestre, szilveszterezéssel egybekötve. PÉNZNYEREMÉNYEK! 3 számmal a 7-ből is lehet nyerni! Szeptember 6, szombat az utolsó nap a jegyek beszerzésére. Iaguta SBgSIt SKSSUi scsssa irenai cuimji nm —mmamm. mmmmmm Kérje a könyvesboltokban! [CIALASZ S.: I Vadhajtás - kisregény 5,25 lej I HEREDI G.: E Sóhajt a fenyves — novellák 6.— f, I HOGAS C.: I Egyedül — novellák 6,50 „ IZSÁK JÓZSEF: I Tamási Áron — novellák 5,50 „ KRÚDY GYULA: Szindbád KOVÁCS GYÖRGY: Kozmáné szép asszony — elbeszélések 13.— „ MOLTER KÁROLY: Metánia R. T. — Tibold Márton két regény 15,50 „ PETŐFI SÁNDOR: Költemények I.—II. kötet 50.— „ PRÉDA M.: A Moromete család II. kötet 14,50 „ SZÉPRÉTI LILLA: Zöld mécses 4,75 „ SZÉKELY JÁNOS: Soó Péter bánata — elbeszélések 1,75 , VARRÓ ILONA: Változatok 5___