Vörös Zászló, 1969. szeptember (21. évfolyam, 207-231. szám)

1969-09-11 / 215. szám

XXI. évfolyam 215. (5524.) szám 1969. szeptember 11. csütörtök Ára 30 iáni Bár a szeptemberi nap még ontja magából a meleget, az épí­tők máris a téli zord időkre gon­dolnak. S ez érthető is, hisz bár­mennyire sikerült tökéletesíteni az építkezési megoldásokat, fo­kozni e munka ipari jellegét, a hideg időjárás okozta nehézsége­ket még nem sikerült kiiktatni, csupán a hatásukat csökkenteni. Egy szó, mint száz, télen csak akkor folytathatják a nyári szin­tet megközelítő ütemben az épít­kezést, ha alaposan felkészülnek a hideg napokra, ha megfelelő téli munkafrontot hoznak létre. E feladat azért is nagy jelen­tőségű, mert pártunk útmutatá­sa értelmében az év első három hónapjában az évi beruházási tervnek legalább a 20 százalé­kát végre kell hajtani. A múlt évi tapasztalatok ta­nulsága szerint kellő előkészüle­tek nélkül képtelenség eleget tenni e feladatnak. Ez év első negyedében az 1969-es beruhá­zási tervnek mindössze a 16 szá­zalékát, a szerelési-építkezési fel­adatoknak a 19 százalékát sike­rült teljesíteni. Kétségtelenül az első negyedévi lemaradás káro­san befolyásolja az évi terv si­keres végrehajtását. Mint isme­retes, 8 hónap alatt, az évi be­ruházási terv mindössze 57 szá­zalékban valósult meg. A téli munkafront előkészítése komplex feladat. Elsősorban biz­tosítani kell a fűthető, fedett he­lyen való építkezést, ahol a kő­művesek, festők, parkettesek, mo­zaikosok, valamint a közműve­­sítési hálózat szerelői télen is zavartalanul dolgozhatnak. Érte­süléseink szerint a Helyi Építke­zési Tröszt vezetősége több mint 800 lakrészt akar előkészíteni a télre, ezen kívül enyhébb napo­kon külső munkálatok elvégzé­sére is biztosít lehetőséget, hisz több mint 100 lakrész alapozási munkálatait végzik el rövidesen. Az elmúlt években megfelelő tapasztalatra tettek szert ezen a téren az épíkezési vállalatok. Sajnos azonban a „piros“ épít­kezéseknél nem minden esetben gondoskodtak fűtési lehetőségről. Éppen ezért az idén fordítsanak nagyobb gondot e kérdésre, kap­csolják be idejében a központi fűtést, s ott, ahol erre nincs le­hetőség, keressenek más megol­dást. A tavaly esetenként fékezte a munka ütemét ilyen, vagy olyan anyagok hiánya. Használ­ják ki a kedvező napokat arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű homokkal, kaviccsal és más olyan anyagokkal lássák el az építőtelepeket, melyeknek be­szerzése, szállítása a téli hóna­pokban akadályokba ütközik. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a dolgozók mun­kafeltételeinek javítására. Isme­retes, hogy télen nehézkes a munkásszállítás, a hőmérséklet süllyedésével egyenes arányban csökken a dolgozók munkaképes­sége. Valamennyi munkahelyen létesítsenek melegedőket, ahol nyugodtan elfogyaszthatják tíz­óraijukat az építők. Azokon a munkahelyeken, ahova távolabbi helységekből járnak be a dolgo­zók, próbáljanak ideiglenes lak­helyet biztosítani. További javításra vár az épít­kezési vállalatok szervező tevé­kenysége is. A téli időszakban sok alkalommal a hőmérséklet 0 fok fölé emelkedik, amikor is ki­tűnő lehetőségek nyílnak külön­böző külső munkálatok, mint fal­rakás, tetőszerkezet-készítés, e­­setleg vakolás elvégzésére. Fel kell készülni az erők operatív átcsoportosítására, olyanformán, hogy minden nap maximálisan kihasználhassák a rendelkezésre álló munkaerőt. Jövőre nagyobb, komplexebb feladatok hárulnak az építkezési szervekre. Készüljenek fel alapo­san, hogy a minden szempontból mozgósítóbb feladatokat mara­déktalanul hajthassák végre. AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Kezdődik az őszi terméscsata HŐSIESEN A VOLÁN MELLETT Úgy tizenkét óra felé négy fényes pont jelent meg az éjszakában. Messziről mintha két macska szeme világított volna. Aztán ahogy közeledett, egyre erő­södött, éles fénysugár hullott az aszfaltútra, majd újra eltűnt. Homlokegyenest vágott neki a mezőnek. Előtte már jól kivehetők voltak egy másik traktor körvo­nalai. És ez a „játék“ egész éjjel tartott, mígnem a felkelő nap sugarai elűzték a sötétséget. Akkor lát­szottak csak igazán az éjszakai ténykedés nyomai. Hatalmas terület felszántva, előkészítve a vetésre. A volánnál két jól megtermett fiatalember. Szemük alatt karika jelzi az éjszakai munka fáradtságát. Mégis, csak mikor a nap már jól felemelkedik a he­gyek fölé, állítják le a gépüket. — Olajcsere — szól az egyik. Egy ideig mindkettő a saját gépével van elfog­lalva. Az előbbi később folytatná a diszkurzust, de nincs kivel. Barátját elnyomta az álom. Nagy Albert mindjárt védelembe veszi: — Nehéz az éjjeli munka, kifárasztja az embert. De muszáj igyekezni, mert nagyon keményszik a föld. A búzának pedig jó talaj kell. Nagy Albert és Georgicá­b­an nem hiába áldoz­zák fel az éjszakájukat, munkájuknak megvan a lát­szata. Naponta négy-öt hektár jelzi teljesítményüket. S mikor Nemes Jenőnek, a szövetkezet elnökének megemlítjük a nevüket, nem akar kifogyni a dicsé­retükből. — Kitűnő emberek. Négy napja mondhatni éjjel­nappal szántanak. Nem kötelezte őket senki erre, kö­telességtudatból teszik. S ha valakinek dicséret jár azért, hogy már napokkal ezelőtt megkezdhettük az árpa vetését, s mintegy 150 hektárt készítettünk elő a búzának, akkor az elsősorban őket illeti, és persze, a többi gépkezelőket. Márpedig a dicséret kijár, hisz az ákosfalvi ter­melőszövetkezet a környéken elsőnek kezdte meg a vetést. Több mint 60 hektáron földbe tették már az árpát s nemsokára a búzára is sor kerül, százötven hektáron készítették elő az ágyát és gyorsan takarít­ják be útjából a cukorrépát és a burgonyát. Ilyen szorgalmas munkában telnek tehát Ákos­­falván az ősz első napjai. S ha a volánnál ülő em­berek, Nagy Albert, Georgicá­b­an, Bódi István és mások néni is követnek el világra szóló tetteket, oda­adásuk, szorgalmuk hősies jelzőt érdemel. N. F. Készül a magágy Már hull is a mag a földbe A bankhitelek vi­ haros megye könnyűipari válla­latai az év nyolc hónapja alatt ki­emelkedő sikereket értek el, szá­mos terméket gyártottak előirány­zaton felül, s így a tervezettnél nagyobb jövedelmet valósítottak meg. Termelő tevékenységük gaz­dasági hatékonysága viszont jobb is lehetett volna, ha következete­sebben törekednek a rendelkezé­sükre bocsájtott forgóeszközök körforgásának meggyorsítására, s ezzel a bank folyósította hitelek visszafizetésénél jelentkező mint­egy négy és fél millió lejes hátra­lék törlesztésére. A hitelhátralékok halmozásában a segesvári Tirnava textilipari vállalat vezet, mely csak augusz­tus folyamán közel 2 300 000 lej­jel gyarapította a bankkal szem­beni tartozását, s így majdnem el­érte az 5,5 millió lejt. A hiba nemcsak az, hogy szüntelenül nö­vekszik a bankkal szembeni adós­sága és ezért arányosan növekvő kamatokat kell fizetnie, hanem az is, hogy az összeg zömét az el­fekvő nyersanyagok, félkész és késztermékek értéke alkotja. Ez viszont azt jelenti, hogy a fent említett összeg semmi, vagy közel semmi mozgást nem végez, tehát a pénzügyi-gazdasági tevékenység tekintetében haszontalan, így pél­dául egymillió lejt tesznek ki a kelmevégek, a szükségleten felüli nyersanyagok, cserealkatrészek és leltári tárgyak, míg 822 000 lejt a külföldi megrendelők által le­mondott (18 500) ingek, közel 500 ezer lejt pedig a hibás anyagból készült késztermékek. Az itt fel­sorolt elfekvő értékek többségének a felszámolása nem okozna na­gyobb fejtörést, csak egy kis utá­najárásra és leleményességre len­ne szükség az értékesítési osztá­lyon dolgozók részéről. ők azon­ban ehelyett felettes szerveikhez fordulnak, az újabb és újabb hite­lekhez szükséges óvadékért. Habár az ugyancsak segesvári Március 6 vállalat a Tirnava tex­tilipari vállalat mögött áll a hitel­halmozás tekintetében, mégis megemlítjük, mivel az év elejétől összegyűlt közel 4 millió lej hitel­­hátralék nagy hányadát be nem fejezett termékek és félkész áruk képezik. A be nem fejezett termé­kek onnan származnak, hogy a vállalat megrendelés nélkül ter­melt jelentős mennyiségű nyers­selymet, hogy kiegészítse a fede­zetlenül maradt termelőkapacitást. A félkészárunál pedig nem vették tekintetbe a leszállítási határidőt, s így még október végéig raktáron kell, hogy tartsák a 854 000 lej ér­tékű terméket. A régeni Republica helyiipari vállalatot már több esetben bírál­tuk a termelő tevékenység üte­mességének hiányáért. Most újra időszerűvé vált, de ez esetben nemcsak a technológiai folyamat és a műszaki irányításból fakadó hibák miatt, hanem a pénzügyi tevékenység fogyatékosságaiért is. A termelés ütemének egyenetlen­sége a késztermékek leszállításá­ban, tehát az értük esedékes be­vételek késlekedésében is tükröző­dik. Augusztus 30-án, amikor a bankszervek ellenőrzést tartottak, a vállalatnak nem kevesebb, mint 1,2 millió leje hevert szükségle­ten felüli készletekben, s a tete­jében újabb 800 000 lejre vásárolt kiutalás nélkül anyagokat, hogy gyarapítsa a készletét. Csak néhány nagyobb hitelhát­­ralékkal rendelkező vállalat pilla­natnyi helyzetét vázoltuk, de eb­ből is kitűnik, hogy mindeniknél több milliós tételeket vonnak ki a gazdasági körforgásból, akkor, amikor pártunk valamennyi doku­mentuma, de különösen a XX. kon­gresszus Irányelvei minden terü­leten a gazdasági tevékenység ha­tékonyságának erőteljes növelé­sét tűzi ki elsőrendű feladatként. Úgy véljük, hogy a vállalatok mű­szaki-gazdasági vezetőinek és párt­­szervezeteinek sürgősen intézked­ni­ük kell a gazdasági tevékenység állandó tökéletesítése keretében, a szükségleten felüli készletek gyors felszámolásáért s ezen keresztül a forgóeszközök helyes felhasználá­sáért, mert ez is a jövedelem erő­teljesebb növelésének feltételei közé tartozik. VARGANCSIK István Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a svájci televízió szerkesztőinek csoportját Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerda délben fogadta a svájci televízió szerkesztőinek egy csoportját, a­­mely Francois Enderlin vezetésé­vel hazánkban tartózkodik, hogy filmet készítsen Romániáról. A beszélgetésen a svájci újság­íróknak filmre vett interjút adtak. MAROSVASARHELYI IPARI TÁJ (HARAGOS Z. felvétele) s A HI. oldalon | \ FALUSI ÉLETKÉPEK \ KONYH­A] ____| Tanügyi dolgozók tanácskozásai Tegnap, szeptember 10-én Ma­rosvásárhelyen és a megye 22 köz­pontjában megkezdődtek a taní­tók, tanárok, óvónők tanévnyitás előtti hagyományos értekezletei. Az értekezleteken részt vettek a következő elvtársak: Marosvásár­helyen Vasile Span, a megyei párt­­bizottság titkára; Jakab István, a municípiumi pártbizottság titkára; Bóni János, a megyei tanfelügye­lőség főtanfelügyelője; Romulus Tirnoveanu, az Oktatásügyi Mi­nisztérium főtanfelügyelője; Seges­váron Giurgiu Valér, a municí­­piumi pártbizottság első titkára; Ludason Benkő János, a megyei néptanács végrehajtó bizottságá­nak első alelnöke; Régenben és Bücsön Fodor Géza, a megyei nép­tanács végrehajtó bizottságának al­elnöke; Görgényszentimrén Pojan Romeo, a megyei pártbizottság propaganda osztályának főnöke; Dicsőben Titea Ioan, a megyei tan­felügyelőség vezértanfelügyelője. Részt vettek még a megyei párt­­bizottság bürójának és a megyei néptanács végrehajtó bizottságának más tagjai, KISZ aktivisták, a Pio­nírtanács képviselői és tanfelügye­lők. Az értekezleteken jelentést ter­jesztettek elő A tanügyi dolgozók feladatai az új iskolai évben a X. kongresszus dokumentumainak szellemében címmel. A jelentések kidomborították a párt vezette dol­gozó népünk által elért eredmé­nyeket, a román iskola fejlődését, s részletesen elemezték a X. kon­gresszus által kitűzött feladatokat, valamint a tízosztályos kötelező oktatás bevezetésével kapcsolatos teendőket. Ezt követően számos tanár, tanító és óvónő kért szót. Hozzászólásukban méltatták a párt és kormány által kitűzött felada­tokat és vállalták, hogy teljes ere­jüket, minden tudásukat latba ve­tik az új nemzedék nevelése és oktatása terén rájuk háruló fel­adatok teljesítéséért. Az értekezletek munkálatai foly­tatódnak. Hatévesek Szeptember 15, az iskolakez­dés napja kopogtat az ajtón. Az igenlő válasz egyöntetű az iskola és a család részéről egy­aránt. Megyénk iskoláiban be­fejeződtek az előkészületi mun­kák, javában folyik a tanulók számbavétele, beírása. A me­gyei tanfelügyelőség a még ü­­resen maradt óvónői, tanítói és tanári katedrák betöltésén fá­radozik. A szülők nagy része megvásárolta gyermeke számá­ra az egyenruhát, a szükséges tanfelszerelést, hogy már az első tanítási napon a táskában legyen, az ingyenes tanköny­vek mellett, a füzet, toll, vo­nalzó, körző stb. Ismeretes, hogy az 1969—70- es tanév új szakaszt nyit ha­zánk iskolapolitikájában. A pártdokumentumok és az Okta­tási Törvény értelmében ez évben áttérünk a tízéves általá­nos oktatásra, ami hazánkat tanügyi szempontból a legfej­lettebb országok színvonalára emeli. Általánosítjuk a hatéve­sek (akik szeptember 15-ig be­töltötték a 6. életévüket) beis­kolázását az általános művelt­séget nyújtó iskola első osztá­lyába. Szükséges tudni, hogy felmentést csak az a gyermek kaphat, akiről az illetékes or­vos megállapítja, hogy szelle­mileg avagy fizikailag nem ké­pes eleget tenni az I. osztály követelményeinek, s erről hiva­talos igazolást ad. Korenge­dély iránti kérést az iskolák igazgatói nem fogadhatnak el. Bár az Oktatási Törvény köz­ismert, mégis még mindig van szülő (elég szép számban), aki kétkedve, aggódva fogadja hat­éves gyermekének beiskolázá­sát, s felveti a kérdést: vajon elég fejlett-e a gyermeke ah­hoz, hogy megbirkózzék az el­sőosztály tananyagával, a napi 3—4 órai oktató-nevelőmunka nem jelent-e túlterhelést szá­mára, amit esetleg később érez meg? Mások viszont azon saj­nálkoznak, hogy „olyan korán“, már 7 órakor fel kell költeniök iskolába járó hatéves gyerme­küket. A gyakorlat, az elmúlt évek tapasztalata, az elért eredm­é­­nyek azt igazolják, hogy az elsőosztályos tantervi anyag teljes egészében megfelel a normálisan fejlett hatéves ko­rú gyermek életkori sajátossá­gainak, képes azt maradéktala­nul és tartósan elsajátítani, a­­nélkül, hogy megerőltetést je­lentene számára. Az I. osztály­ban a nevelő-oktatói tevékeny­ség az iskola előtti (óvodai) ok­tatási forma folytatása, termé­szetesen magasabb fokon­ Az óvodában (a nagy csoportnál) egy tanítási napon két-három 23—30 perces foglalkozás kö­telező; az I. osztályban növek­szik a kötelező órák száma (3—4 naponta) s azok időtarta­ma 50 perc, amiből 25—30 per­cet tanulásra szánnak és 20— 25 percet oktató-nevelő jellegű játékokra, a már tanult anya­got szórakoztató játékok segít­ségével mélyítik, rögzítik, gyakorolják. Maga a tantervi anyag is lé­nyegesen kevesebb az előző évek (7 éves első osztályosok) anyagánál. Az anyanyelv taní­tására, melynek fő célkitűzése az írás-olvasás elsajátítása, a tanmenet 246 órát ír elő, ami azt jelenti, hogy az iskolai év nagy részét (az utolsó 24 3 hét kivételével) az abc tanítása töl­ti ki, míg a régi tanterv sze­rint az I. osztályos tanulóknak félévkor ismerniök kellett azt. Nyilvánvaló, hogy az írás-ol­vasás tanítása mellett döntő fontosságú az anyanyelv taní­tásakor a beszédkészség fej­lesztése és a környezet megis­merése, amire a tanmenet évi 62 órát ír elő. Igen szembeötlő a számtan anyagának lényeges csökkentése a hat évesek szá­mára: mindössze 100-ig ismerik meg a számokat és csak két alapművelettel (összeadás és kivonás) dolgoznak. Hasonló a helyzet a többi tantárgyaknál is­ Az 1968—1969 iskolai év be­fejezése előtt végzett felméré­sek azt igazolják, hogy a hat éves I. osztályos tanulók 90—95 százaléka maradéktala­nul elsajátította a tanterv ál­tal előírt tananyagot, tehát a tervezés jó, megfelel a hat­évesek életkori sajátosságainak. Az ellenőrző dolgozatok értéke­lése meglepetésre is adott al­kalmat. Bizonyos kérdésekre a hétéves elsőosztályosok hibá­­sabb választ adtak, mint a hat­évesek. Igen, mert a hétéves gyermek többre képes és töb­bet is vár, mint a hatéves. Az, ami a hatéves gyermeket telje­sen leköti (márpedig a tanterv ezek életkori sajátosságait tart­ja szem előtt), nem minden e­­setben elégíti ki a hétéves igé­nyeit, nem köti le, tehát nem figyel és nem jegyzi meg. A múlt iskolai évhez viszo­nyítva a tanítási feltételek is nagy mértékben javultak. Az I. osztályban tanító tanerők egy­hetes felkészítőn vettek részt s kézhez kapták az egész évi tan­menetet, összhangba hozták a tankönyveket a tantervel- Gazdagodott az iskolák leltára számos szemléltető anyaggal, stb. Hibát követ el tehát az a szülő, aki bár tudja, látja, hogy hatéves gyermeke fejlett, ke­resi a kibúvót, küzd, hogy gyermeke legalább még egy évig­­gyermek maradhasson“. A még eredményesebb mun­ka megköveteli az iskola és a család közti kapcsolat egészsé­ges kiépítését. A szülői érte­kezletek és a tanerők családlá­togatása már nem minden. Ke­resse fel a szülő is az iskolát, a tanítót, az iskola igazgatóját, tárja fel őszintén észrevételeit gyermekéről, kérjen útmuta­tást, tanácsot elsősorban neve­lési kérdésekben-Döntő fontosságú a tanuló Számára az iskola által ajánlott napirend elfogadása, betartása. Sajnos, elég sok szülő nem szá­mol azzal, hogy a TV nézés és rádióhallgatás este 10—11 órá­ig milyen káros hatású a gyer­mek testi és szellemi fejlődésé­re, mennyire fáradtan vesz részt a következő tanítási na­pon, s általában csal: fizikai­lag van jelen. Hisszük, hogy nem lesz egy esetben sem szükség a törvény alkalmazására a hat éves gyer­mekek beiskolázása érdekében. ROSTÁS Zoltán tanfelügyelő az első osztályban

Next