Vörös Zászló, 1969. október (21. évfolyam, 232-258. szám)

1969-10-10 / 240. szám

HŐSI TETTEK A ROVINEI CSATA 573. évfordulójói A XIV. század második felé­ben a délkelet-európai népeket egyre jobban fenyegette a tö­rök invázió veszélye. A román fejedelemségek közül ez leg­jobban Havasalföldet érintet­te, mert szomszédos volt a tö­rök birodalommal. A török invázió veszélye el­lenére, a balkáni országok feu­dális vezetői egymás között folytattak belső háborút, ahe­lyett, hogy összefogtak volna or­szágaik függetlenségének és sza­badságának megvédésére. Ilyen nehéz körülmények kö­zött foglalja el trónját 1386-ban Mircea cél Batrin vitéz uralko­dó, aki 32 éven át védi szablyá­­jával nemcsak országa, hanem egész Európa szabadságát és függetlenségét. Hogy felvehesse a harcot a török birodalommal, Mircea cél Bátrín igyekezett szomszédaival baráti kapcsolatot kialakítani, biztosítva ezek támogatását. Történelmi forrásmunkákból tudjuk, hogy baráti kapcsolata volt Moldova uralkodóival: Petru I., Roman I. és különös­képpen Alexandru cel Hun­nal, Magyarország királyával, Luxemburg Zsigmonddal, vala­mint Lengyelország királyával, V Wladyslaw Jagellóval. Ezen ál­lamokkal szövetségi szerződé­seket kötött, melyeknek fő cél­ja a török veszély elhárítása volt. Ez volt a helyzet 1394-ben, amikor Bajazid török szultán (50 000 főnyi) hadserege élén Havasalföld határaihoz közele­dett. Havasalföld alig 10 000 harcossal rendelkezett. A román hadsereg, bár számbelileg ki­sebb volt, katonáit az ősi föld szeretete hatotta át, és készek voltak szabadságukat megvéde­ni. Ezen nehéz körülmények között Mircea cel Bátrín bebi­zonyította kiváló hadvezéri ké­pességeit. A betolakodó hor­dákkal szemben új védekezési taktikát alkalmazott, hogy el­lensúlyozza a két hadsereg kö­zötti erőviszony-különbséget. Ezért nem ütközött meg azonnal a török hadsereggel, hanem az agreszív erőt fokozatosan gyen­gítő taktikát alkalmazta, így a behatoló török hadsereg útjába eső helységeket kiürítette, és ar­ra kényszerítette őket, hogy puszta területeken haladjanak át. Ugyanakkor a román had­sereg váratlan éjjeli támadá­sokkal gyengítette. Így érke­zett meg a török hadsereg az Arges folyóhoz. Itt volt, 1394. október 10-én, Rovinénál a ro­mán nép egyik legnehezebb, de legdicsőségesebb ütközete a hó­dító török csapatokkal. A csata színhelye egy keskeny mocsa­ras völgy volt, ami megakadá­lyozta a török hadsereget ereje kibontakoztatásában. Egy kora­beli krónika leírva a csata dön­tő kimenetelét, kiemeli: „ ... és számos lándzsa tört össze és a számos nyílvesszőtől nem lát­szott az égbolt.“ A török had­sereg­­ sorai megtizedelődtek. Bajazid látván katonáinak pusz­tulását, hogy elkerülje a vég­ső összeomlást, alkonyatkor azonnali visszavonulást határo­zott el. Bajazid hadseregét ve­szélyeztette a bekerítés is, mi­vel Zsigmond király — Mircea ces Bátrín szövetségese — jött a segítséggel. „Bajazid félelmé­ben elszaladt és az a folyó vö­rös volt az elesett, katonák vé­rétől“ — írja egy korabeli kró­nika. Így fejeződött be a román nép történetének egyik legdicsősé­gesebb harca a­­haza szabadsá­gáért és függetlenségéért. Ma, amikor megemlékezünk a ro­mán hadsereg rovinei győzel­mének 575. évfordulójáról, ha­zafias büszkeséggel töltenek el őseink dicsőséges harci tettei, melyekkel hazánk szabadságát és függetlenségét védték. I. POP, egyetemi előadó tanár Segesváron Új szolgáltatási komplexum Segesváron, a fajátiszgyár szom­szédságában elkészült a Prestárea Kisipari Szövetkezet új szolgáltatá­­­si komplexuma. Az emeletes épü­letben férfi és női szabóság, férfi és női fodrászat, valamint cipőké­szítő és javítóműhelyek kaptak he­lyet. • A komplexum emeleti részében konfekciós termékeket állítanak elő az állami kereskedelem és a piaci elárusító egységek részére. A termés fosztogatói Tetten érték Miklós Zoltán gépkocsivezetőt és Mezei Sámuelt — mindketten szé­kelyvajai lakosok — amint októ­ber 8-án három és fél mázsa bú­zát loptak el a helyi MTSZ szé­­kelycsókai brigádjának szérnjéről. A milícia a tolvajokat átadta a törvényszéknek. Több mint fél tonna krumplit emeltek el ismeretlen tet­tesek a mezőtóházi MTSZ határá­ból, a mikefalvi MTSZ területéről pedig jóval több mint egy mázsát. Reméljük, hogy a mezőtóházi, mi­kefalvi és más MTSZ-ek vezető tanácsai levonják a szükséges ta­nulságokat. si ÜB mám ara hob bb áss Van-e őszi gondjuk? A tüzelőről • A krumpliellátásról • A gyümölcs­­____tárolásról • Hiányzó gyermekholmikra! Ezt a kérdést intéztük néhány olyan marosvásárhelyi kereske­delmi vállalat vezetőjéhez, alkal­mazottjához, akikre nagy felada­tok hárulnak a lakosság ellátásá­ban. Kiutalás és az igény közötti különbség A tüzelőanyagokat értékesítő vállalatnál, a Combustibil-nél Szij­­ja István, a kereskedelmi osztály vezetője úgy tájékoztatott, hogy a kiutalás szerint mindenki meg­kapja a tűzifa járandóságát. S hogy az őszi és téli időszakban lehetőleg jobb tüzelőhöz jusson a lakosság, a nyári évszakban főleg gyengébb minőségű fát és desz­kagyártásból származó hulladékot árusítottak. Csakhogy az is kide­rült, hogy az 1969-es évi kiutalás megközelítőleg sem elégíti ki az igényeket. Szinte még egyszer annyira lenne szükség. Azt is megkérdeztük, hogy leg­alább a jövő év első negyedére járó tűzifát nem lehetne-e már most forgalomba hozni. Nem — hangzott a határozott válasz. Majd tudtunkra adták, hogy ez nem tő­lük függ. Érveltek a tervszerűsí­­téssel, a most folyó fakitermelés­sel, a szállítási nehézségekkel. A foz­­dálkodási vállalatok nem kapnak elegendő vasúti kocsit, de az is az igazsághoz tartozik, hogy e vállalatok nem nagyon érdekel­tek a tűzifa leszállításában. A hallottak alapján nem éppen derűlátóan távoztunk a vállalat­tól. Arról azonban meggyőződ­tünk, hogy nem közömbösek a helyzettel szemben. Igyekeznek ki­utaláson felül is beszerezni fát a lakosságnak. A falusi iskolákat bíztatgatják, hogy a néptanácsok révén próbálkozzanak többlet-ki­utaláshoz jutni. Nem volt nehéz levonni azt a következtetést sem, hogy főleg a községekben, a néptanácsok mel­lett működő erdőgazdálkodási bi­zottságok is megmozdulhatnának már, hiszen a Combustibil által forgalomba hozandó ú­j mennyiségű fa aligha fedezi a falusi lakos­ság,­iskolák és intézmények teljes szükségletét. Utóvégre e bizottsá­gokat azért hozták létre, hogy részt vállaljanak a tüzelő­gondok elosztásában is. Mosvásárhelyi Zöldség- és Gyü­mölcsértékesítő Központ főnöke. Tőle tudtuk meg az alábbiakat is. A megye területéről 45 terme­lőszövetkezettel kötöttek szerző­dést krumpli-szállításra. Az emlí­tett 45 MTSZ-től több mint 2 800 tonnát kellett volna, hogy kap­janak őszi árusításra és téli tá­rolásra, de azok mindössze 147 tonnát szállítottak. S nagyon még el sem tudják marasztalni a ter­melőszövetkezeteket, mert az idő­járás sem kedvezett a burgonya­termésnek. — Ha néha-néha tudtunk egy­­egy kicsi burgonyát árusítani, az jórészt annak tudható be, hogy igyekeztünk felkutatni olyan MTSZ-eket, amelyekkel bár nem voltunk szerződéses viszonyban, de bizonyos mennyiséget csak tud­tak juttatni nekünk. Ha eszembe jut, hogy hátra van még a kórházak s más intézmé­nyek szükségletének fedezése, a kijárást igényel a megfelelő tároló­helyek felkutatása. íme, ezek az őszi gondjaink — fejezte be tá­jékoztatóját Lacatis elvtárs. Üresen marad-e a pince? Ezekben a napokban a háziasz­­szonyok igyekeznek kamráikat, pincéiket megtölteni zöldségfélék­kel. Különösen a krumpli beszer­zése okoz sok gondot. — Higgye el, nekünk is, akik érezzük e tekintetben a ránk há­ruló felelősséget, sok utánajárást és gondot okoz a lakosságnak szükséges burgonya beszerzése — mondja Lacatis Dumitru, a ma­ Ha nem hiszed, győződj meg — Könnyű nektek — panaszko­dott egyik főbb beosztásban lévő ismerősöm. — Leültök az írógép mellé, s aztán tüzeltek, mint az indiánok. Sokszor azok esnek ál­dozatul, akik... — Vagyis: bírálunk, követelő­zünk, és sokszor nem is igaz, amit leírunk. Ugye, ezt akarod mon­dani? — Szóról szóra. — Helyes. Hallgass meg engem is. — Parancsolj. — Hallottál már olyan riportról, ahol az újságíró alig szólal meg, e helyett a tényeket prezentálja?! Nos hát, kezedbe adok egy ilyen írást, aztán ítéld meg magad ... És átadtam a riportot. Hat fény­képet. —• Maguktól beszélnek, igaz! — fűztem hozzá várakozóan. Ismerősöm rágyújtott. Nem so­kat értett az egészből. — Ez például mit ábrázol? — tette elém az egyik képet. — Tehát kezdjük. Nevezzük ezt... . első képnek. Amint látod, orfv­­ zac-'xnk­or-li zavA-ólyVm'íW/tI A Kárpátok negyede egyik tízeme­letes blokkjáról készült, de több helyen is hasonló a helyzet. A la­kók kérvényeznek, mégis csak ak­kor jönnek a „mentő csapatok“, amikor már tarthatatlan a hely­zet... — Most vegyük a kettes képet. Mi ez a domb? — kérdezte. — „Anyag-takarékosság“ ... Ka­vicsból, homokból és cementből tevődik össze. Itt volt a betonkeve­rő állomás. És ez maradt... Csinos kis házat lehetne ebből az anyag­ból építeni. Most a gödröket tömö­­getik be vele. Érted, ugye? — Hogyne. — Tessék, itt a harmadik kép is, ugyancsak a Kárpátok negye­dének erről a ré­széről. Amit itt látsz, faanyag. A lencse sajnos, nem tudta befog­ni az egész „kész­letet“. Millió da­rab van belőle, a­­mit már soha az életben nem tud­nak felhasználni. Évek óta veri magad...­ az eső, a hó, sült a nap. Elkor­hadtak, megette őket a szú és a gomba. Már csak tűzre jó... — Hogy mi veszett kárba, azt te sem tudod kiszámítani. — S ezek a betongyűrűk? — Legyünk precízek. A négyes képen látható gyűrűk tavasz óta hevernek a strand előtt. Bárki hazavihetné. A város több részén találsz még efféle gazdátlan vasa­kat, betonelemeket és üveget. —■ Most pedig három hasonló képet, teszek eléd, helyhiány miatt majd csak egyet közöl e lap... Mi ez? (5-ös kép.) — Szerelés előtt álló­­ csövek. Igaz? — Azt mondod? — Bármibe fogadok. — Na, ide hallgass. Ezek a csö­vek már annyit sem érnek, mint holt lovon a patkó, bár két, há­rom évvel ezelőtt, vadonatújan sze­relték be a Tudor Vladimirescu negyed hőközpontjába. A tervezés­be hiba csúszott, s kidobták a csö­veket a szemétre. Hogy mi pénzbe került a felszerelésük, a szigetelé­sük és maga a berendezésnek ez a része, nehéz lenne hirtelen kiszámí­tani. Egyébként ilyenszerű átala­kítások folynak itt már három éve. A hőközpont pedig hol műkö­dik, hol nem. Az új iskolában még nincs meleg, a lakók didereg­nek ... Tudom, te is azok közé tartozol, akik mélységesen felhá­borodnak, ha az újságíró vagy más egyszerű halandó a tervezők mun­káját piszkálgat­ja. De szíveskedj megmondani, hogy természetes munkafolyamat-e az, ahol ennyi költséges anyag megy veszendő­be? — Nézd, meg­történik. De ezek rendkívül elszi­getelt esetek. — Hát ha épp annyira elszige­teltek, akkor mit szólsz ehhez az ismerősöm újabb cigarettát tett a szájába. — Valaki a saját feje szerint épített, és a fala szétnyílt, mint a tubarózsa. Mi másról lehetne szó! — kérdezte, kissé bizonytalanul. — Láttad az új Pedagógiai Lí­ceumot? ■— Miket kérdezel ? ... ■— így méltatlankodva az ismerősöm. — Ott van a Tudor negyeddel szem­közti dombon ... Na és ? ... — Hát erről van szó. A domb­ról... Ugyancsak a tervezést kell kikezdenem. A Líceum egyik fele megindult a lejtőn. Nem tudom, ki végezte a talajvizsgálati munká­latokat, tény, hogy alig adták át az épületet, és a domb megcsú­szott. Az ott elhaladó utat is jár­hatatlanná tette a leszakadt föld Néhány tantermet rönkökkel tá­masztottak ki, most betonpillérek­kel akarják körültűzdelni az épület sarkát. Ez eddig jó elképzelés len­ne. Csakhogy: a dombot tovább hagyják csúszni. Ahelyett, hogy a betonpilléreket elsősorban mé­lyen a domb lábához építenék, megakadályozva ezzel a további csuszamlást, az épület egy részét körbeássák. A föld aztán „mehet“. De ha a föld kicsúszott az épület „lába alól“, mit érnek ezek a beton „erődítmények“? Pár hét, jönnek az őszi esőzések, az épület alapza­tánál ásott mély gödrök pedig megtelnek vízzel. A víz beszivárog a földbe, s a talajt még csúszósab­­bá teszi. Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy a szakembereket a­­karom kioktatni. De vannak té­nyek, amik magukról beszélnek. Mindössze vagy hat ember mun­kálkodik itt, de ők sem hisznek ab­ban, hogy értelme lesz annak, amit csinálnak. Lassan, titokban folyik a munka. Valaki szégyelli beval­lani, hogy alaposabban is meg le­hetett volna vizsgálni a talajt. Min­den erőt ide kellene összpontosí­tani, hogy a több millió lejes be­ruházással épült Líceumot meg­mentsék . .. különben, ha már e lencsének sem hiszel, gyere nézd meg magad! Ismerősöm eldobta félig szívott cigarettáját, és szó nélkül távozott. OLTVÁN László Fényképezte: HARAGOS Zoltán összeomlásnak indult falhoz? (6-os k­­p.) E heti kör­kérdésünk­ kor bizony be kell vallanom, hogy rendkívül nagy gondot okoz nekünk a burgonyaellátás —­­mondja Lacatis elvtárs. De mind­járt megjegyzi, hogy nem egészen reménytelen a helyzet, mert a be­szerzésnél messzemenő és sokol­dalú segítséget kapnak a megyei párt és néptanácsi szervektől. Bár tárolni nem tudnak annyit, mint tavaly, az igényeket figyelembe véve, remélik, hogy csak eleget tudnak tenni feladataiknak. A ta­valy télen a lakosság több mint 800 tonna burgonyát fogyasztott. Erre a télre legalább ezer tonnát szeretnének tárolni. (A terv 2­000 tonna.) A termelésre már készül­nek, sőt elenyésző mennyiséget már el is tettek. S ha felsőbb szer­veink továbbra is megadják a se­gítséget, hogy megyénken kívül lévő területekre­ szerelhetjük, be a hiányzó mennyiséget, akkor nem lesz baj. — A többi zöldség beszerzése okoz-e gondot? — Murok, petrezselyem bőven lesz, káposztában szintén nincs hiány, s a hagymát illetően sem kell aggódni. A fokhagyma viszont hiányozni fog üzleteinkből. Igyek­szünk megfelelő mennyiségű pa­radicsompasztát is beszerezni, mi­vel a piacon nem mindig volt téli tárolásra. Ha már őszi gondjainkról kér­dez, engedje meg, hogy a gyü­mölcstárolási nehézségeinkről is szóljak. Régóta nem állt rendel­kezésünkre ilyen sok gyümölcs, mint az idén. A kedvező alkal­mat kihasználva, almából még egyszer annyit tárolunk, mint a tavaly, vagyis legalább 400 ton­nát. Viszont rendkívül sok utána­ Eladó és vásárló közös gondja Betekintettünk a Gulliver áru­házba is. Az üzletvezető távollé­tében egyik helyetteséhez intéz­tük kérdésünket. — Mit is mondjak az őszi gond­jainkról? A szülők gondja, s rész­ben a miénk is. Sokan keresik a 2—3 éves gyermekeknek való pu­lóvert, nem tudunk adni. Hiány­zik az 1—2 éveseknek való tré­ning, pamutból készült mellény, bizonyos méretekben hiába kérik a vásárlók a meleg pizsamákat. Sorra jártuk az üzlet részlegeit, s a hiány­jegyzéket mindenütt az őszi és téli évszakban használa­tos, de itt nem található ruhá­zati cikkekkel egészíthettük ki. Egyedül a cipő osztályon közölték örömmel, hogy „a régóta hiány­zott és keresett gyermekcipőkből tekintélyes mennyiség érkezett“. A hallottakból könnyű volt meg­állapítani, hogy az egyre szapo­rodó kicsinyek öltöztetése bizony gond. Mégpedig azért, mert az ipar nem készült fel megfelelően a fogadásukra. Végül feltettük kérdésünket a Kossuth Lajos utcai Tehnometal üzlet, vasáru rajonja felelősének, Nagy Istvánnak is. Ottjártunkkor éppen olyan áru­kat átvételezett, melyeket ezek­ben a napokban keres a lakosság. — Azért még mindig akad hi­ánycikk — mondta a kereskedő. — A nyáron a vaskályhákat fa­lun is sokan kicserélték csempe­kályhára, ami érthető, mert hasz­nálatuk gazdaságos. Igen ám, de a cserépkályhába nem tudnak befűteni, mert nincs ajtó hozzá. A vállalat vezetősége nagy nehe­zen beszerzett 100 darabot, az igényekhez mérten azonban ez semmi. Hiányzanak az olcsóbb konyhai kályhák is. A falvakon sok új ház épül. Az ablakokat több helyen azért nem tudják fel­szerelni, mert bizonyos méretek­ben nem rendelkezünk ablaksar­kokkal. Ha már itt tartunk, tes­sék lejegyezni: ezekben a napok­ban sok MTSZ-ben igénybe ven­nék az igásfogatokat, ha volna patkószeg. Hónapok óta nem tu­dunk egy dekát se adni, mert nincs. ★ A hideg évszak elején vagyunk. Reméljük, hogy elég korán szóvá tettük a lakosság őszi gondjait, mint ahogy abban is bízunk, hogy azok, akikre tartozik e gondok el­oszlatása, tesznek is ennek érde­kében. Hiszen van még idő erre, s az ország bizonyos részeiben jobb volt a burgonyatermés. Né­melyik megyében pedig olyan közfogyasztási cikkek várják im­már hónapok óta a vevőket, me­lyek nálunk hiányoznak. S tűzi­fából is vannak rejtett tartalé­kok. Csak utána kell járni. MARKÓ Béla Napraforgók (Folytatás az első oldalról) nem egyszer lehettünk tanúi ha­sonló „perc-emberkék dáridójá“­­nak, hogy Ady­ használta kifeje­zéssel éljek. Akárhogy változott is külső megnyilatkozásaiban, a napraforgó ember, éppúgy, mint 200 évvel ez­előtt, Faludi Ferenc verssorait te­kinti élete mottójának: „Fortuna szekerén okosan ülj, Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj“ ... Hi­te: a forgandó szerencse kerekét úgy kormányozni, hogy az mindig egyéni sikere, gátlásmentes érde­kei kiteljesedéséhez vezessen. Cse­lekedetei mozgatója: jó, ami elő­menetelét szolgálja, elvetendő, ami azt gátolja. Esetében az egyéni és közösségi érdek között teljes a sza­kadék. Negyedszázad alatt különféle kis­­karrierista típusokkal találkoztam. Leírok néhányat, mert biztos va­gyok, hogy saját környezetében más is talál hasonló példákat. Az „előrelátó“ barátait hosszas mérlegelés után választja meg. E­­lőzőleg behatóan érdeklődik közös ismerősöknél: hogy áll az illető, nem „fúrják-e“, nincs-e valami „kompromittáló“ a dossziéjában? A házasságtól a szombat esti kanasz­­ta-parti résztvevőiig választását az érdek és nem az érzelmek határoz­zák meg. Lehetőleg a „befolyáso­sok“ — így nevezi őket — isme­retségét keresi Ha ilyen „kapcso­latra“ tesz szert, munkahelyén föl­tétlenül elejt egy-két mondatot E­­milről, Jánosról, csak keresztnevü­kön említve őket, holott a való­ságban ismeretségük igen felszí­nes. Hadd lássák a munkatársak, ki ő! Kis noteszébe pontosan fel­jegyzi a „befolyásos“ személyek lakhelyét, telefonszámát, rokonait. Névnapjukra, május 1-re, augusz­tus 23-ra, az ismeretleneknek is sürgönyt, levelet, névjegykártyát küld, pontos címe feltüntetésével. Ki tudja — számítgatja magában — mikor lehet mindez hasznára! A „tanítvány“ lesütött szemmel hajbókol felettesei előtt. Vélemé­nyükkel már eleve hangosan e­­gyetért. „Tökéletesen osztom a vé­leményt“ — hangzik olajozottan szájából a mondat. Gyűléseken az első sorokban ül, olyan helyen,, a­­hol jól látható az elnökségből. A­i­­vatali felettesei felszólalásait áhí­tattal, odaadással hallgatja. Időn­ként jelentőségteljesen és helyes­lően bólint. Ez a fejmozdulat annál mélyebb és sűrűbb, minél maga­sabb beosztású a beszélő. Ha az igaz utó szól, hátrafordul: „Legyen már csend!“ — követeli tüntetően, holott senki sem zajongott. Kiszá­mított alkalmakkor ő is felszólal. Mondataiban gyakori az „aláhú­zom“ és „kidomborítom.“,, a „csat­lakozom az előttem szólókhoz“­­szerű fordulat. Mondanivalója vé­gén a legmagasabb beosztású fel­szólaló szavait idézi." Unif­a egy percre megáll, s jelentőségteljesen az elnökségre néz. Helyére vissza­térve azt latolgatja, nem hagyott-e ki valakit a jelenlévő „fejesek“ kö­zül, akire hivatkoznia kellett vol­­na. A gyűlés másnapján bemegy az igazgatóhoz, és áradozva újra megdicséri „felejthetetlen és frap­páns“ hozzászólását. A „madárjós“ mindig jól tájé­kozott. Forrásait nem nevezi meg, de sejteti, hogy értesülései a leg­biztosabb helyekről származnak. A legtöbbször azonban az elkövetke­zendő vészt jósló események­­jelei­re" hívja fel a figyelmet. Nagy személyi változások lesznek rövi­desen, állítja például. „Hogyan? csodálkozik. — Hát nem vetted észre, hogy az igazgató már napok óta nem jár délelőtt 11-kor a szemközti cukrászdába kávézni? Hogy ez mit jelent? Leváltják, ö­regem! Ezért kerüli az embereket! Nagy kár, nekem különösen jó emberem volt... Nem meggyőző? Hát ahhoz mit szólsz — folytatja —, hogy a személyzeti osztály fő­nöke a szakszervezeti gyűlésen csak két és fél percet beszélt. Nekem 4 évre visszamenő kimutatásom van: a személyzeti főnök hozzászólásai­nak átlagos időtartama 9 perc. Miért hallgatott el hirtelen?“ — kérdi diadalmasan. Ugyanígy új­ságolja két héttel később, hogy az osztályvezetővel — aki máskülön­ben ellensége — baj van. „Nem láttad, a munkaülésen nem az el­ső sorban ült, mint rendesen, ha­nem a harmadikban" ... és így tovább! A „madárjóst“ a világ dol­gaiból kizárólag az érdekli, mi kedvező és mi balsejtelmű az ő pecsenyécskéje szempontjából. E­­zért szimatol, keres, vár „égi je­lekre“ állandóan. Magyarázatai persze, mindig légből kapottak. A „bagázsi“ egyedüli gondja, hogy állandó „védnök“-re találjon. Szeretne már valakihez tartozni, valaki védelmét élvezni a „veszé­lyekkel“ szemben. — Sóhajtozik. Maga sem tudná megnevezni, mi­lyen veszély fenyegeti, de hogy védelmezőjétől mit vár, az nyil­vánvaló: részrehajlást, kedvezést. Sorra felajánlja feletteseinek szol­gálatait. Ha nem utasítják vissza elég erélyesen, vérszemet kap. Reggel lakása ajtajában várja a ki­szemelt áldozatot. Délben az in­tézmény bejáratánál őrködik. To­lakodó, mint a kikosarazott sze­relmes. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban hízeleg, mindun­talan segítőkészségét kínálgatja. Te­lefonszámla? De hiszen éppen ma délután fizeti ki ő is. Jegy a va­sárnapi futballmeccsre? De hiszen a pénztárnok első unokatestvére. Miért ne tehetne szívességet egy munkatársának, — tiltakozik, ha visszautasítják. Végül is nem egyszer sikerül elfogadtatni szol­gálatait. Egyéni számlája benyújtá­sával nem késlekedik. Előbb ki­sebb, majd mind nagyobb kedve­­zési kérésekkel hozakodik elő. Egyre megújuló segélykérését cin­kos mosollyal rendszerint ezzel a fordulattal fejezi be: „Ugye meg­teszi, hiszen én is lényegében az ön bagázsijához tartozom!“. A „demagóg“-ot ki ne ismerné? Hóna alatt tüntetően a legfrissebb újság, politikai kiadvány. Munka­helyén lefelé szigorú és kimért, felfelé simulékony és alázatos. Mindig a közérdekről, a maga ál­dozatos életéről beszél. Unos-unta­­lan a passzívak és opportunisták ellen dörög. Munkavállalásai tet­­szetősek, de ha közelebbről meg­­vizsgáják, megfoghatatlanok. Szűk baráti körben mindazt, amit a nyil­vánosság előtt magasztalt, ócsárol­­t­ tarifa ellentmondására figyelmez­tetik, szent felháborodással tiltako­­­­zik: „Mire gondolsz? Családapa­ság­on három gyermekem van. Valahogy csak meg kell élnem“. Folytathatnék a felsorolást. De unalmassá válna. A „napraforgók“ látszólagos különbségeik ellenére, igen hasonlóak. Nem kétséges, a szocialista tudat megerősödése, ne­velőmunkánk, fokozatosan kihúzza lábuk alól a talajt. Mégis szólnunk kell róluk, mert tevékenységük nem légüres térben zajlik. A kar­rierista csupán saját képmutatásá­val nem érvényesülhet. Szemfor­gató játéka csak akkor sikerül, ha mások hiúságában, hiszékenységé­ben, öntömjénezésében, lelki rest­ségében termékeny talajra talál. A karrieristák létét többek között e­­zek az emberi gyengeségek segítik elő. Ezért az ellenük való harcot csak a jelzett fogyatékosságok egy­­idejű leleplezésével vívhatjuk e­­redményesen. Tartós jellembeli si­kerre csak így számíthatunk. 3

Next