Vörös Zászló, 1969. október (21. évfolyam, 232-258. szám)
1969-10-10 / 240. szám
HŐSI TETTEK A ROVINEI CSATA 573. évfordulójói A XIV. század második felében a délkelet-európai népeket egyre jobban fenyegette a török invázió veszélye. A román fejedelemségek közül ez legjobban Havasalföldet érintette, mert szomszédos volt a török birodalommal. A török invázió veszélye ellenére, a balkáni országok feudális vezetői egymás között folytattak belső háborút, ahelyett, hogy összefogtak volna országaik függetlenségének és szabadságának megvédésére. Ilyen nehéz körülmények között foglalja el trónját 1386-ban Mircea cél Batrin vitéz uralkodó, aki 32 éven át védi szablyájával nemcsak országa, hanem egész Európa szabadságát és függetlenségét. Hogy felvehesse a harcot a török birodalommal, Mircea cél Bátrín igyekezett szomszédaival baráti kapcsolatot kialakítani, biztosítva ezek támogatását. Történelmi forrásmunkákból tudjuk, hogy baráti kapcsolata volt Moldova uralkodóival: Petru I., Roman I. és különösképpen Alexandru cel Hunnal, Magyarország királyával, Luxemburg Zsigmonddal, valamint Lengyelország királyával, V Wladyslaw Jagellóval. Ezen államokkal szövetségi szerződéseket kötött, melyeknek fő célja a török veszély elhárítása volt. Ez volt a helyzet 1394-ben, amikor Bajazid török szultán (50 000 főnyi) hadserege élén Havasalföld határaihoz közeledett. Havasalföld alig 10 000 harcossal rendelkezett. A román hadsereg, bár számbelileg kisebb volt, katonáit az ősi föld szeretete hatotta át, és készek voltak szabadságukat megvédeni. Ezen nehéz körülmények között Mircea cel Bátrín bebizonyította kiváló hadvezéri képességeit. A betolakodó hordákkal szemben új védekezési taktikát alkalmazott, hogy ellensúlyozza a két hadsereg közötti erőviszony-különbséget. Ezért nem ütközött meg azonnal a török hadsereggel, hanem az agreszív erőt fokozatosan gyengítő taktikát alkalmazta, így a behatoló török hadsereg útjába eső helységeket kiürítette, és arra kényszerítette őket, hogy puszta területeken haladjanak át. Ugyanakkor a román hadsereg váratlan éjjeli támadásokkal gyengítette. Így érkezett meg a török hadsereg az Arges folyóhoz. Itt volt, 1394. október 10-én, Rovinénál a román nép egyik legnehezebb, de legdicsőségesebb ütközete a hódító török csapatokkal. A csata színhelye egy keskeny mocsaras völgy volt, ami megakadályozta a török hadsereget ereje kibontakoztatásában. Egy korabeli krónika leírva a csata döntő kimenetelét, kiemeli: „ ... és számos lándzsa tört össze és a számos nyílvesszőtől nem látszott az égbolt.“ A török hadsereg sorai megtizedelődtek. Bajazid látván katonáinak pusztulását, hogy elkerülje a végső összeomlást, alkonyatkor azonnali visszavonulást határozott el. Bajazid hadseregét veszélyeztette a bekerítés is, mivel Zsigmond király — Mircea ces Bátrín szövetségese — jött a segítséggel. „Bajazid félelmében elszaladt és az a folyó vörös volt az elesett, katonák vérétől“ — írja egy korabeli krónika. Így fejeződött be a román nép történetének egyik legdicsőségesebb harca ahaza szabadságáért és függetlenségéért. Ma, amikor megemlékezünk a román hadsereg rovinei győzelmének 575. évfordulójáról, hazafias büszkeséggel töltenek el őseink dicsőséges harci tettei, melyekkel hazánk szabadságát és függetlenségét védték. I. POP, egyetemi előadó tanár Segesváron Új szolgáltatási komplexum Segesváron, a fajátiszgyár szomszédságában elkészült a Prestárea Kisipari Szövetkezet új szolgáltatási komplexuma. Az emeletes épületben férfi és női szabóság, férfi és női fodrászat, valamint cipőkészítő és javítóműhelyek kaptak helyet. • A komplexum emeleti részében konfekciós termékeket állítanak elő az állami kereskedelem és a piaci elárusító egységek részére. A termés fosztogatói Tetten érték Miklós Zoltán gépkocsivezetőt és Mezei Sámuelt — mindketten székelyvajai lakosok — amint október 8-án három és fél mázsa búzát loptak el a helyi MTSZ székelycsókai brigádjának szérnjéről. A milícia a tolvajokat átadta a törvényszéknek. Több mint fél tonna krumplit emeltek el ismeretlen tettesek a mezőtóházi MTSZ határából, a mikefalvi MTSZ területéről pedig jóval több mint egy mázsát. Reméljük, hogy a mezőtóházi, mikefalvi és más MTSZ-ek vezető tanácsai levonják a szükséges tanulságokat. si ÜB mám ara hob bb áss Van-e őszi gondjuk? A tüzelőről • A krumpliellátásról • A gyümölcs____tárolásról • Hiányzó gyermekholmikra! Ezt a kérdést intéztük néhány olyan marosvásárhelyi kereskedelmi vállalat vezetőjéhez, alkalmazottjához, akikre nagy feladatok hárulnak a lakosság ellátásában. Kiutalás és az igény közötti különbség A tüzelőanyagokat értékesítő vállalatnál, a Combustibil-nél Szijja István, a kereskedelmi osztály vezetője úgy tájékoztatott, hogy a kiutalás szerint mindenki megkapja a tűzifa járandóságát. S hogy az őszi és téli időszakban lehetőleg jobb tüzelőhöz jusson a lakosság, a nyári évszakban főleg gyengébb minőségű fát és deszkagyártásból származó hulladékot árusítottak. Csakhogy az is kiderült, hogy az 1969-es évi kiutalás megközelítőleg sem elégíti ki az igényeket. Szinte még egyszer annyira lenne szükség. Azt is megkérdeztük, hogy legalább a jövő év első negyedére járó tűzifát nem lehetne-e már most forgalomba hozni. Nem — hangzott a határozott válasz. Majd tudtunkra adták, hogy ez nem tőlük függ. Érveltek a tervszerűsítéssel, a most folyó fakitermeléssel, a szállítási nehézségekkel. A fozdálkodási vállalatok nem kapnak elegendő vasúti kocsit, de az is az igazsághoz tartozik, hogy e vállalatok nem nagyon érdekeltek a tűzifa leszállításában. A hallottak alapján nem éppen derűlátóan távoztunk a vállalattól. Arról azonban meggyőződtünk, hogy nem közömbösek a helyzettel szemben. Igyekeznek kiutaláson felül is beszerezni fát a lakosságnak. A falusi iskolákat bíztatgatják, hogy a néptanácsok révén próbálkozzanak többlet-kiutaláshoz jutni. Nem volt nehéz levonni azt a következtetést sem, hogy főleg a községekben, a néptanácsok mellett működő erdőgazdálkodási bizottságok is megmozdulhatnának már, hiszen a Combustibil által forgalomba hozandó új mennyiségű fa aligha fedezi a falusi lakosság,iskolák és intézmények teljes szükségletét. Utóvégre e bizottságokat azért hozták létre, hogy részt vállaljanak a tüzelőgondok elosztásában is. Mosvásárhelyi Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Központ főnöke. Tőle tudtuk meg az alábbiakat is. A megye területéről 45 termelőszövetkezettel kötöttek szerződést krumpli-szállításra. Az említett 45 MTSZ-től több mint 2 800 tonnát kellett volna, hogy kapjanak őszi árusításra és téli tárolásra, de azok mindössze 147 tonnát szállítottak. S nagyon még el sem tudják marasztalni a termelőszövetkezeteket, mert az időjárás sem kedvezett a burgonyatermésnek. — Ha néha-néha tudtunk egyegy kicsi burgonyát árusítani, az jórészt annak tudható be, hogy igyekeztünk felkutatni olyan MTSZ-eket, amelyekkel bár nem voltunk szerződéses viszonyban, de bizonyos mennyiséget csak tudtak juttatni nekünk. Ha eszembe jut, hogy hátra van még a kórházak s más intézmények szükségletének fedezése, a kijárást igényel a megfelelő tárolóhelyek felkutatása. íme, ezek az őszi gondjaink — fejezte be tájékoztatóját Lacatis elvtárs. Üresen marad-e a pince? Ezekben a napokban a háziaszszonyok igyekeznek kamráikat, pincéiket megtölteni zöldségfélékkel. Különösen a krumpli beszerzése okoz sok gondot. — Higgye el, nekünk is, akik érezzük e tekintetben a ránk háruló felelősséget, sok utánajárást és gondot okoz a lakosságnak szükséges burgonya beszerzése — mondja Lacatis Dumitru, a ma Ha nem hiszed, győződj meg — Könnyű nektek — panaszkodott egyik főbb beosztásban lévő ismerősöm. — Leültök az írógép mellé, s aztán tüzeltek, mint az indiánok. Sokszor azok esnek áldozatul, akik... — Vagyis: bírálunk, követelőzünk, és sokszor nem is igaz, amit leírunk. Ugye, ezt akarod mondani? — Szóról szóra. — Helyes. Hallgass meg engem is. — Parancsolj. — Hallottál már olyan riportról, ahol az újságíró alig szólal meg, e helyett a tényeket prezentálja?! Nos hát, kezedbe adok egy ilyen írást, aztán ítéld meg magad ... És átadtam a riportot. Hat fényképet. —• Maguktól beszélnek, igaz! — fűztem hozzá várakozóan. Ismerősöm rágyújtott. Nem sokat értett az egészből. — Ez például mit ábrázol? — tette elém az egyik képet. — Tehát kezdjük. Nevezzük ezt... . első képnek. Amint látod, orfv zac-'xnkor-li zavA-ólyVm'íW/tI A Kárpátok negyede egyik tízemeletes blokkjáról készült, de több helyen is hasonló a helyzet. A lakók kérvényeznek, mégis csak akkor jönnek a „mentő csapatok“, amikor már tarthatatlan a helyzet... — Most vegyük a kettes képet. Mi ez a domb? — kérdezte. — „Anyag-takarékosság“ ... Kavicsból, homokból és cementből tevődik össze. Itt volt a betonkeverő állomás. És ez maradt... Csinos kis házat lehetne ebből az anyagból építeni. Most a gödröket tömögetik be vele. Érted, ugye? — Hogyne. — Tessék, itt a harmadik kép is, ugyancsak a Kárpátok negyedének erről a részéről. Amit itt látsz, faanyag. A lencse sajnos, nem tudta befogni az egész „készletet“. Millió darab van belőle, amit már soha az életben nem tudnak felhasználni. Évek óta veri magad... az eső, a hó, sült a nap. Elkorhadtak, megette őket a szú és a gomba. Már csak tűzre jó... — Hogy mi veszett kárba, azt te sem tudod kiszámítani. — S ezek a betongyűrűk? — Legyünk precízek. A négyes képen látható gyűrűk tavasz óta hevernek a strand előtt. Bárki hazavihetné. A város több részén találsz még efféle gazdátlan vasakat, betonelemeket és üveget. —■ Most pedig három hasonló képet, teszek eléd, helyhiány miatt majd csak egyet közöl e lap... Mi ez? (5-ös kép.) — Szerelés előtt álló csövek. Igaz? — Azt mondod? — Bármibe fogadok. — Na, ide hallgass. Ezek a csövek már annyit sem érnek, mint holt lovon a patkó, bár két, három évvel ezelőtt, vadonatújan szerelték be a Tudor Vladimirescu negyed hőközpontjába. A tervezésbe hiba csúszott, s kidobták a csöveket a szemétre. Hogy mi pénzbe került a felszerelésük, a szigetelésük és maga a berendezésnek ez a része, nehéz lenne hirtelen kiszámítani. Egyébként ilyenszerű átalakítások folynak itt már három éve. A hőközpont pedig hol működik, hol nem. Az új iskolában még nincs meleg, a lakók dideregnek ... Tudom, te is azok közé tartozol, akik mélységesen felháborodnak, ha az újságíró vagy más egyszerű halandó a tervezők munkáját piszkálgatja. De szíveskedj megmondani, hogy természetes munkafolyamat-e az, ahol ennyi költséges anyag megy veszendőbe? — Nézd, megtörténik. De ezek rendkívül elszigetelt esetek. — Hát ha épp annyira elszigeteltek, akkor mit szólsz ehhez az ismerősöm újabb cigarettát tett a szájába. — Valaki a saját feje szerint épített, és a fala szétnyílt, mint a tubarózsa. Mi másról lehetne szó! — kérdezte, kissé bizonytalanul. — Láttad az új Pedagógiai Líceumot? ■— Miket kérdezel ? ... ■— így méltatlankodva az ismerősöm. — Ott van a Tudor negyeddel szemközti dombon ... Na és ? ... — Hát erről van szó. A dombról... Ugyancsak a tervezést kell kikezdenem. A Líceum egyik fele megindult a lejtőn. Nem tudom, ki végezte a talajvizsgálati munkálatokat, tény, hogy alig adták át az épületet, és a domb megcsúszott. Az ott elhaladó utat is járhatatlanná tette a leszakadt föld Néhány tantermet rönkökkel támasztottak ki, most betonpillérekkel akarják körültűzdelni az épület sarkát. Ez eddig jó elképzelés lenne. Csakhogy: a dombot tovább hagyják csúszni. Ahelyett, hogy a betonpilléreket elsősorban mélyen a domb lábához építenék, megakadályozva ezzel a további csuszamlást, az épület egy részét körbeássák. A föld aztán „mehet“. De ha a föld kicsúszott az épület „lába alól“, mit érnek ezek a beton „erődítmények“? Pár hét, jönnek az őszi esőzések, az épület alapzatánál ásott mély gödrök pedig megtelnek vízzel. A víz beszivárog a földbe, s a talajt még csúszósabbá teszi. Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy a szakembereket akarom kioktatni. De vannak tények, amik magukról beszélnek. Mindössze vagy hat ember munkálkodik itt, de ők sem hisznek abban, hogy értelme lesz annak, amit csinálnak. Lassan, titokban folyik a munka. Valaki szégyelli bevallani, hogy alaposabban is meg lehetett volna vizsgálni a talajt. Minden erőt ide kellene összpontosítani, hogy a több millió lejes beruházással épült Líceumot megmentsék . .. különben, ha már e lencsének sem hiszel, gyere nézd meg magad! Ismerősöm eldobta félig szívott cigarettáját, és szó nélkül távozott. OLTVÁN László Fényképezte: HARAGOS Zoltán összeomlásnak indult falhoz? (6-os kp.) E heti körkérdésünk kor bizony be kell vallanom, hogy rendkívül nagy gondot okoz nekünk a burgonyaellátás —mondja Lacatis elvtárs. De mindjárt megjegyzi, hogy nem egészen reménytelen a helyzet, mert a beszerzésnél messzemenő és sokoldalú segítséget kapnak a megyei párt és néptanácsi szervektől. Bár tárolni nem tudnak annyit, mint tavaly, az igényeket figyelembe véve, remélik, hogy csak eleget tudnak tenni feladataiknak. A tavaly télen a lakosság több mint 800 tonna burgonyát fogyasztott. Erre a télre legalább ezer tonnát szeretnének tárolni. (A terv 2000 tonna.) A termelésre már készülnek, sőt elenyésző mennyiséget már el is tettek. S ha felsőbb szerveink továbbra is megadják a segítséget, hogy megyénken kívül lévő területekre szerelhetjük, be a hiányzó mennyiséget, akkor nem lesz baj. — A többi zöldség beszerzése okoz-e gondot? — Murok, petrezselyem bőven lesz, káposztában szintén nincs hiány, s a hagymát illetően sem kell aggódni. A fokhagyma viszont hiányozni fog üzleteinkből. Igyekszünk megfelelő mennyiségű paradicsompasztát is beszerezni, mivel a piacon nem mindig volt téli tárolásra. Ha már őszi gondjainkról kérdez, engedje meg, hogy a gyümölcstárolási nehézségeinkről is szóljak. Régóta nem állt rendelkezésünkre ilyen sok gyümölcs, mint az idén. A kedvező alkalmat kihasználva, almából még egyszer annyit tárolunk, mint a tavaly, vagyis legalább 400 tonnát. Viszont rendkívül sok utána Eladó és vásárló közös gondja Betekintettünk a Gulliver áruházba is. Az üzletvezető távollétében egyik helyetteséhez intéztük kérdésünket. — Mit is mondjak az őszi gondjainkról? A szülők gondja, s részben a miénk is. Sokan keresik a 2—3 éves gyermekeknek való pulóvert, nem tudunk adni. Hiányzik az 1—2 éveseknek való tréning, pamutból készült mellény, bizonyos méretekben hiába kérik a vásárlók a meleg pizsamákat. Sorra jártuk az üzlet részlegeit, s a hiányjegyzéket mindenütt az őszi és téli évszakban használatos, de itt nem található ruházati cikkekkel egészíthettük ki. Egyedül a cipő osztályon közölték örömmel, hogy „a régóta hiányzott és keresett gyermekcipőkből tekintélyes mennyiség érkezett“. A hallottakból könnyű volt megállapítani, hogy az egyre szaporodó kicsinyek öltöztetése bizony gond. Mégpedig azért, mert az ipar nem készült fel megfelelően a fogadásukra. Végül feltettük kérdésünket a Kossuth Lajos utcai Tehnometal üzlet, vasáru rajonja felelősének, Nagy Istvánnak is. Ottjártunkkor éppen olyan árukat átvételezett, melyeket ezekben a napokban keres a lakosság. — Azért még mindig akad hiánycikk — mondta a kereskedő. — A nyáron a vaskályhákat falun is sokan kicserélték csempekályhára, ami érthető, mert használatuk gazdaságos. Igen ám, de a cserépkályhába nem tudnak befűteni, mert nincs ajtó hozzá. A vállalat vezetősége nagy nehezen beszerzett 100 darabot, az igényekhez mérten azonban ez semmi. Hiányzanak az olcsóbb konyhai kályhák is. A falvakon sok új ház épül. Az ablakokat több helyen azért nem tudják felszerelni, mert bizonyos méretekben nem rendelkezünk ablaksarkokkal. Ha már itt tartunk, tessék lejegyezni: ezekben a napokban sok MTSZ-ben igénybe vennék az igásfogatokat, ha volna patkószeg. Hónapok óta nem tudunk egy dekát se adni, mert nincs. ★ A hideg évszak elején vagyunk. Reméljük, hogy elég korán szóvá tettük a lakosság őszi gondjait, mint ahogy abban is bízunk, hogy azok, akikre tartozik e gondok eloszlatása, tesznek is ennek érdekében. Hiszen van még idő erre, s az ország bizonyos részeiben jobb volt a burgonyatermés. Némelyik megyében pedig olyan közfogyasztási cikkek várják immár hónapok óta a vevőket, melyek nálunk hiányoznak. S tűzifából is vannak rejtett tartalékok. Csak utána kell járni. MARKÓ Béla Napraforgók (Folytatás az első oldalról) nem egyszer lehettünk tanúi hasonló „perc-emberkék dáridójá“nak, hogy Ady használta kifejezéssel éljek. Akárhogy változott is külső megnyilatkozásaiban, a napraforgó ember, éppúgy, mint 200 évvel ezelőtt, Faludi Ferenc verssorait tekinti élete mottójának: „Fortuna szekerén okosan ülj, Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj“ ... Hite: a forgandó szerencse kerekét úgy kormányozni, hogy az mindig egyéni sikere, gátlásmentes érdekei kiteljesedéséhez vezessen. Cselekedetei mozgatója: jó, ami előmenetelét szolgálja, elvetendő, ami azt gátolja. Esetében az egyéni és közösségi érdek között teljes a szakadék. Negyedszázad alatt különféle kiskarrierista típusokkal találkoztam. Leírok néhányat, mert biztos vagyok, hogy saját környezetében más is talál hasonló példákat. Az „előrelátó“ barátait hosszas mérlegelés után választja meg. Előzőleg behatóan érdeklődik közös ismerősöknél: hogy áll az illető, nem „fúrják-e“, nincs-e valami „kompromittáló“ a dossziéjában? A házasságtól a szombat esti kanaszta-parti résztvevőiig választását az érdek és nem az érzelmek határozzák meg. Lehetőleg a „befolyásosok“ — így nevezi őket — ismeretségét keresi Ha ilyen „kapcsolatra“ tesz szert, munkahelyén föltétlenül elejt egy-két mondatot Emilről, Jánosról, csak keresztnevükön említve őket, holott a valóságban ismeretségük igen felszínes. Hadd lássák a munkatársak, ki ő! Kis noteszébe pontosan feljegyzi a „befolyásos“ személyek lakhelyét, telefonszámát, rokonait. Névnapjukra, május 1-re, augusztus 23-ra, az ismeretleneknek is sürgönyt, levelet, névjegykártyát küld, pontos címe feltüntetésével. Ki tudja — számítgatja magában — mikor lehet mindez hasznára! A „tanítvány“ lesütött szemmel hajbókol felettesei előtt. Véleményükkel már eleve hangosan egyetért. „Tökéletesen osztom a véleményt“ — hangzik olajozottan szájából a mondat. Gyűléseken az első sorokban ül, olyan helyen,, ahol jól látható az elnökségből. Aivatali felettesei felszólalásait áhítattal, odaadással hallgatja. Időnként jelentőségteljesen és helyeslően bólint. Ez a fejmozdulat annál mélyebb és sűrűbb, minél magasabb beosztású a beszélő. Ha az igaz utó szól, hátrafordul: „Legyen már csend!“ — követeli tüntetően, holott senki sem zajongott. Kiszámított alkalmakkor ő is felszólal. Mondataiban gyakori az „aláhúzom“ és „kidomborítom.“,, a „csatlakozom az előttem szólókhoz“szerű fordulat. Mondanivalója végén a legmagasabb beosztású felszólaló szavait idézi." Unifa egy percre megáll, s jelentőségteljesen az elnökségre néz. Helyére visszatérve azt latolgatja, nem hagyott-e ki valakit a jelenlévő „fejesek“ közül, akire hivatkoznia kellett volna. A gyűlés másnapján bemegy az igazgatóhoz, és áradozva újra megdicséri „felejthetetlen és frappáns“ hozzászólását. A „madárjós“ mindig jól tájékozott. Forrásait nem nevezi meg, de sejteti, hogy értesülései a legbiztosabb helyekről származnak. A legtöbbször azonban az elkövetkezendő vészt jósló eseményekjeleire" hívja fel a figyelmet. Nagy személyi változások lesznek rövidesen, állítja például. „Hogyan? csodálkozik. — Hát nem vetted észre, hogy az igazgató már napok óta nem jár délelőtt 11-kor a szemközti cukrászdába kávézni? Hogy ez mit jelent? Leváltják, öregem! Ezért kerüli az embereket! Nagy kár, nekem különösen jó emberem volt... Nem meggyőző? Hát ahhoz mit szólsz — folytatja —, hogy a személyzeti osztály főnöke a szakszervezeti gyűlésen csak két és fél percet beszélt. Nekem 4 évre visszamenő kimutatásom van: a személyzeti főnök hozzászólásainak átlagos időtartama 9 perc. Miért hallgatott el hirtelen?“ — kérdi diadalmasan. Ugyanígy újságolja két héttel később, hogy az osztályvezetővel — aki máskülönben ellensége — baj van. „Nem láttad, a munkaülésen nem az első sorban ült, mint rendesen, hanem a harmadikban" ... és így tovább! A „madárjóst“ a világ dolgaiból kizárólag az érdekli, mi kedvező és mi balsejtelmű az ő pecsenyécskéje szempontjából. Ezért szimatol, keres, vár „égi jelekre“ állandóan. Magyarázatai persze, mindig légből kapottak. A „bagázsi“ egyedüli gondja, hogy állandó „védnök“-re találjon. Szeretne már valakihez tartozni, valaki védelmét élvezni a „veszélyekkel“ szemben. — Sóhajtozik. Maga sem tudná megnevezni, milyen veszély fenyegeti, de hogy védelmezőjétől mit vár, az nyilvánvaló: részrehajlást, kedvezést. Sorra felajánlja feletteseinek szolgálatait. Ha nem utasítják vissza elég erélyesen, vérszemet kap. Reggel lakása ajtajában várja a kiszemelt áldozatot. Délben az intézmény bejáratánál őrködik. Tolakodó, mint a kikosarazott szerelmes. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban hízeleg, minduntalan segítőkészségét kínálgatja. Telefonszámla? De hiszen éppen ma délután fizeti ki ő is. Jegy a vasárnapi futballmeccsre? De hiszen a pénztárnok első unokatestvére. Miért ne tehetne szívességet egy munkatársának, — tiltakozik, ha visszautasítják. Végül is nem egyszer sikerül elfogadtatni szolgálatait. Egyéni számlája benyújtásával nem késlekedik. Előbb kisebb, majd mind nagyobb kedvezési kérésekkel hozakodik elő. Egyre megújuló segélykérését cinkos mosollyal rendszerint ezzel a fordulattal fejezi be: „Ugye megteszi, hiszen én is lényegében az ön bagázsijához tartozom!“. A „demagóg“-ot ki ne ismerné? Hóna alatt tüntetően a legfrissebb újság, politikai kiadvány. Munkahelyén lefelé szigorú és kimért, felfelé simulékony és alázatos. Mindig a közérdekről, a maga áldozatos életéről beszél. Unos-untalan a passzívak és opportunisták ellen dörög. Munkavállalásai tetszetősek, de ha közelebbről megvizsgáják, megfoghatatlanok. Szűk baráti körben mindazt, amit a nyilvánosság előtt magasztalt, ócsárolt tarifa ellentmondására figyelmeztetik, szent felháborodással tiltakozik: „Mire gondolsz? Családapaságon három gyermekem van. Valahogy csak meg kell élnem“. Folytathatnék a felsorolást. De unalmassá válna. A „napraforgók“ látszólagos különbségeik ellenére, igen hasonlóak. Nem kétséges, a szocialista tudat megerősödése, nevelőmunkánk, fokozatosan kihúzza lábuk alól a talajt. Mégis szólnunk kell róluk, mert tevékenységük nem légüres térben zajlik. A karrierista csupán saját képmutatásával nem érvényesülhet. Szemforgató játéka csak akkor sikerül, ha mások hiúságában, hiszékenységében, öntömjénezésében, lelki restségében termékeny talajra talál. A karrieristák létét többek között ezek az emberi gyengeségek segítik elő. Ezért az ellenük való harcot csak a jelzett fogyatékosságok egyidejű leleplezésével vívhatjuk eredményesen. Tartós jellembeli sikerre csak így számíthatunk. 3