Vörös Zászló, 1969. november (21. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-21 / 276. szám

XXI. évfolyam 276. (5585.) szám 1969. november 21. péntek­i Ara 30 iráni műhely, és előhaladtak az új hőközpont mun­kálatai. Ilyen hírekkel fogadtak a napokban a Prodcomplex meggyes­falvi ipartelepén, ahol a régi kavicsbánya domb­ja körül, a Dózsa György utcától az erdő aljáig nyújtózkodó területen nevéhez méltó, sokolda­lú tevékenységre ren­dezkedik be a helyi ipa­ri vállalat. Amint meg­tudtuk, a régi üveggyá­rat belföldi megrende­lések kielégítésére to­vábbra is üzemben tart­ják. Viszont az öntőkés fémmegmunkálók után az asztalosok is átköl­töznek az összpontosí­tott korszerű műhelyek­be. Épül az exportra ter­melő üveggyár, és rövi­desen megtoldják a fém­ipari részleg csarnokát, hogy helyet kapjon a színesfém öntöde. Ta­vasszal bővül a kazán­ Péntektől - péntekig ígéretek nyomában egy gyár bővítése kapcsán A marosvásárhelyi Konzervgyár bővítési munkálatainak " záró akkordjainál tartanak az építők és szerelők. Szerelik a berendezé­seket, a villamos, víz- és gőz­vezetékeket, az utolsó simításokat vég­zik az építők. Több munkahelyen a festést is megkezdték. Az épí­tők, szerelők hamaro­san átadják helyüket a termelőknek. A hőelosztóban min­den szereléssel és hő­­szigeteléssel elkészül­tek, most a festők kö­vetkeznek, hogy az egyességnek megfele­lően léphessen üzem­be. Hasonlóan főpró­bára készen állnak az autoklávok és a he­lyükre állított töltővo­nalak. Nem így a mo­­norájnál. Ugyanis az átadási határidő több­szöri elhalasztása el­lenére még most is a szerelésen dolgoznak a marosvásárhelyi Épít­kezési Tröszt Ipari Termékeket Gyártó Vállalatának emberei. A monoráj szerelésé­nek pillanatnyi hely­zetéből ítélve, ezen a héten sem fejezik be teljesen, ami azt je­lenti, hogy az utolsó határidőt, amit novem­ber 20-ban állapítottak meg, ki kell majd tolni. Az új munkacsarnok felszerelésének lerög­­zítésével és bekötésé­vel a héten végeznék" — vállalják a szerelők. Jelenleg még minden töltővonalnál ott lóg­nak a villamos kábe­lek, a konzervdoboz mosó felszerelés pedig csak egy vonalon van felszerelve. Igaz, hogy nagy számú szerelőt összpontosítottak ide, tehát végezhetnek a héten a gépek beköté­sével, de csak akkor, ha megszűnnek az egy­mást keresztező intéz­kedések. A szerelők lényegé­ben az üvegmosó gé­pek bekötésével is vé­geztek, mivel az új nagy teljesítményű ü­vegmosó-automata végleges bekötését a vállalat magára vállal­ta- Hogy miért? Azért, mert még november 20-án sem tudtak dön­teni a vezérlőmű vég­leges helyét illetően. Az eredeti tervben sze­replő helye a szerelés során hibásnak bizo­nyult, s a vállalat il­letékesei már közel egy hete tologatják e­­lőre hátra a vezérlő­művet. Az üzembe he­lyezését­­ már csak a vállalat „operativitása“ döntheti el. Az öltözők, mosdók és más mellékhelyisé­gek építését befejez­ték, de a berendezé­sek (kagylók, csápok stb.) szerelését utoljá­ra hagyták, hogy az átadásig hátralevő idő­szakban nehogy össze­törjenek, megrongálód­janak. A munkacsarnok és a többi helyiségek szellőztető berendezé­sét illetően a szerelők helytálltak, a megér­kezett felszerelést he­lyükre tették és bekö­tötték, viszont még je­lenleg is hiányzanak a tető­szellőztetés fel­szerelései. A villany­­szerelők ide is lefek­tették a huzalokat, hogy ezzel megrövidít­sék az utólag megér­kező felszerelés üzem­be helyezését. A kazánházban a két kazán s annak szigete­lése nagyvonalakban kész, de még szerelik a vízlágyítót, s hátra van a bekötő csövek hőszigetelése. A mun­kálatok üteméből arra következtetni, hogy elsejére nem működ­­­hetnek a kazánok. A vállalat ezt úgy oldja meg, hogy ideiglenesen a meglévő gőzfejlesz­tőhöz kapcsolja a be­rendezést, s úgy he­lyezi üzembe az else­jére termelésbe álló vonalakat, úgy kezdi meg a többi vonalakon a próbajáratást. A bu­karesti Vulcan vállalat képviselője, Preperita­n Gheorghe tehát nem teljesítette vállalását, ami alkalmi, s egyben veszélyes megoldásra kényszerítette a meg­rendelő vállalatot. A Konzervgyár bő­vítési munkálatainál tehát kilenc nappal az átadási határidő előtt minden feltétel adva van a november 30-ra tervezett beinduláshoz, de csak akkor, ha a pillanatnyi vitás kér­dések megoldási idejét napok helyett órákra csökkentik. Szerintünk sem a konzervgyárat képviselő Ágoston Ká­roly technikus, sem a most helyszíni terep­szemlén rész vett Göd­ri István mérnök, a szerelők képviselője, nem tarthatják be az utolsó határidőt, ha az aktív és gyors munka helyett a meddő vitat­kozást választják. Csak egy hét van lényegé­ben hátra, s üzembe kell, hogy álljon a Konzervgyár új mun­kacsarnoka. Ezt tart­sák szem előtt, s akkor november 30-án nem lesz szükség újabb ma­gyarázkodásra. VARGANCSIK István G­YŐZNE­K-E? A rektor aláírta a diplomát, mintegy pontot téve a sok iz­galomra. Következett az utazás, mialatt alaposan végiggondol­hatták az egyetemi éveket, az olyan nagy gonddal szövöge­tett terveket. Csak ki is tartsa­nak mellettük. Elképzeléseik ne legyenek légvárak, amelyek az első szélrohamra összeomlanak. Mert az élet, az egészen más­ kályhában vidáman pat­tog a tűz. Csökkenti az őszi reggel hidegét. Az asztalnál jól megtermett, kö­zépkorú férfi magyaráz. — Félórán múlott az egész. Ennyit késett az autóbusz. Ké­sőbb hiába magyaráztam az igazgatónak, ő csak kitartott véleménye mellett. Az ember legyen pontos, pláne, ha legel­ső munkahelyére igyekszik. Más­nap aláírtam pályafutásom el­ső büntetését. Nem akartam el­árulni a tűzoltó parancsnok e­­lőtt, hogy csak előtte való na­pon érkeztem, nem volt időm elkészíteni a tűzvédelmi mun­katervet. Az ember bármilyen körülmények között vállalja a felelősséget. Nem szándékosan mondta Szabó István mérnök ezeket, de úgy láttam, elevenébe talált. A fiatal kolléga, Révész Ernő, el­gondolkodott rajta. Nem, ő még nem követett el semmilyen hi­bát. Az autóbuszt nem késte le, hisz a megyétől kocsival hozták, itt pedig jó, szervezett gazdasá­got talált. — A megyénél jogom volt választani. Nem ismertem Her­­nyeszeget, mások ajánlották, de úgy érzem, nem lesz okom megbánni. Rendes, vendégsze­rető emberek laknak errefele. — Tervei? — Egyelőre jól érzem magam. A többin most gondolkozom, miután bejártam az egész ha­tárt, ismerkedtem a földdel. Gazdag, bőven termő a Maros menti föld. S a 100 hektár zöld­séges, mellette a szőlővel és gyümölcsössel jó gyakorlati a­­lap az egyetemen tanultaknak h­allotta a legújabb viccet? Craiován ... A fiatalember jóízűen ne­vet. — Igen, egyébként craiovai vagyok. — S az aszfalt után, hogy ízlik a désfalvi sár? — Kicsit ragadós, ahogy er­refelé mondják, vendégmarasz­taló. És én maradok is. Nem akarok nagy szavakat használ­ni, de úgy érzem, hazaérkeztem. A kollegával hamar szót értet­tünk. Nem akart elkeseríteni, de megmondta a valóságot: közel a város, vonzza az embe­reket. Nos, éppen itt szeretnék bizonyítani. Közel a város, kell a zöldség, gyümölcs. Désfalván pedig van honnan adni, hisz a zöldséges terület 100, a sző­lős pedig 132 hektárt tesz ki. Egyelőre ennyit mondhatok. Tudom mit kell tenni, csak még azt nem, hogyan. De egy hó­nap múlva, talán. Addig még sokat kell tárgyaljak, beszélges­sek az emberekkel, kollegák­kal. Igaz, hogy a diplomán ez áll: Slavescu Adrian inginer horti-viticol. De azért az életet, a helyi viszonyokat az itteni emberek, a szőlészek, kertészek ismerik jobban. G­ondolatokba merülten ül az asztal mellett. Előtte tervek, kimutatások, néha felpillant, s valamit jegyez a noteszébe. Egész lénye elárul­ja : mást várt. — Nehéz ügy. Nincs kivel dolgozni. A brigádos végigjárja a falut, s alig kap három em­bert­ a zöldségesbe. A föld so­vány, a faluból pedig az álla­mi vállalatok szállítják el a trá­gya . Pedig volna hol dolgozni, 100 hektár zöldséges a Küküllő mellett, 64 hektár szőlő a domboldalakon. — S a hagyomány? — Igen, erről is hallottam. Többen mondták már, de vé­leményem szerint csupán ebből nem lehet megélni. Lemondóan legyint. Vélemé­nyét nem nagyon hangoztatja, fél az emberek rosszindulatától. Külön megkért, nevét se említ­sük. Majd csak rendbe jönnek a dolgok, s nem akarja, hogy az emberekben rossz emlékként maradjanak meg az első na­pok. T­öbb, mint húszan érkez­tek. Egy részüket Kolozs­várról, Craiováról, vagy lakiból hozta a vonat. A fogad­tatás hol jobban, hol rosszab­bul sikerült. Aztán munkához láttak, friss ésszel, energiával. Többnek közülük szerencséje van. Idősebb kollega igazgatja első lépését, nyújt segítő ke­zet. És ezt nem szabad lebe­csülni, hisz hosszú évek tapasz­talata van mögötte. S az ördög sem mindenütt olyan fekete, a­­milyennek festik. Ezt a helybe­liek jobban tudják. Hallgatni kell rájuk, hisz az indulásnál nem elég csak a friss szem. A rektor aláírta a diplomát, s ők elfoglalták munkahelyüket. A nagy kérdés azonban ezután következik: jöttek, láttak, de vajon győznek-e? NAGY Ferenc A­H tVilág proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA „A TUDOMÁNY ÉS KULTÚRA FÓRUMA" ELŐADÁS-SOROZAT A megyei Tudomány és Kultúra Terjesztő Bizottság kezdeményezé­sére és a Marosvásárhely munici­­piumi Művelődés- és Művészetügyi Bizottság hozzájárulásával nagy érdeklődésre számottartó, tájékoz­tató jellegű előadás-sorozat indult be. Az első előadást, Kultúra és civilizáció címmel, dr. docens Ion Zamfirescu bukaresti egyetemi ta­nár tartotta meg. A havonta egyszer sorra kerülő előadásokat a tudomány és kultú­ra neves személyiségei tartják. Több előadást a megye más váro­saiban is megismételnek. TELJESÍTETTÉK évi tervüket A segesvári Prestarea Kisipari Szövetkezet november 19-én telje­sítette évi árutermelési tervét. Ter­ven felül 589 000 lej jövedelmet valósított meg, az önköltséget kö­zel 400 000 lejjel csökkentette. Az évi terven felül, november 19-ig 753 pár cipőt és 350 000 lej érté­kű bútort adott át a szövetkezet a kereskedelemnek. FALUSI ÉPÍTKEZÉSEK A Nyárádremetéhez tartozó Kösz­­vényesen még 1964-ben leöntötték az alapját egy új kultúrotthonnak. Végre sor került az épület falai­nak is a felrakására. A falu szinte minden családja hozzájárult az é­­pítkezéshez, az idén mintegy 60 000 lej értékű hazafias munkát végez­tek. Nyárádremetén a szövetkezeti üzlethálózatot bővítik. Egyemeletes szövetkezeti üzlet, illetve szolgálta­tási komplexum építésén dolgoz­nak a kőművesek. A több mint 300 000 lejes költséggel készülő komplexumot a jövő évben adják át rendeltetésének. CZERÁN András levelező KÖZKÍVÁNATRA A Szakszervezetek Művelődési Házának színjátszó együttese pén­teken este 7 órakor a Művelődési Ház nagytermében közkívánatra újra előadja Földes Mária Hagya­ték című háromfelvonásos színda­rabját. Az együttes szombaton, novem­ber 22-én este Földes Mária szín­darabjával a paniti kultúrotthon­­ban vendégszerepel. HATÁRIDŐ ELŐTT Határidő előtt befejeződött a me­zőségi Komlód szabályozásának el­ső szakasza. A Komlód szabályozá­sával eddig több­ hektár földet ár­mentesítettek, még több mint ezer hektárt pedig mocsarak lecsapolá­­sával tettek művelésre alkalmas­sá. Ezenkívül még 275 hektárnyi földet csapoltak le és adnak át már a jövőben a mezőgazdaságnak. A Komlód szabályozása nagyobb szabású talaj­javítási tervhez tarto­zik hozzá. ­ A III. oldalon ""f j -------------- | Radnóti képeslap Az ország üzemeinek sikereiből Beosztatos fékberendezéssel látták el — hazánkban először — főjavítás során a 136. gyártási számú Diesel-villamos moz­donyt. Az Electroputere üzem­ben tervezett fékberendezések működésének lényege az, hogy a vonat kinetikai energiáját villa­mos energiává alakítja át. A reosztatos fékberendezés korsze­rű, üzembiztos és gazdaságos. A jövőben már gyártáskor felsze­relik vele a Diesel-Villamos mozdonyokat, sőt fokozatosan a forgalomban lévőkre is reoszta­tos fékberendezés kerül. Sikeresen vizsgázott — leszál­lítása előtt — a galaci hajógyár­ban épített 4500 tonnás teherha­jó. A hajót a tengeren különböző körülménye között kipróbálták, működtették főmotorját,­­hor­gonyvető berendezését és navi­gációs készülékeit. Az új hajó elődeihez képest gyorsabb és tágasabb, előállítási költségei azonban nem magasab­bak. A Brad teherhajót a hazai kereskedelmi flottának építették. Új típusú, könnyen szállítható vikendházat tervezett és épített a Comanești-i faipari kombinát két technikusa: Aurel Roșu és Constantin Roman. A vikendház gömb alakú, tíz lábon álló vázé-­­ra bármilyen területen felszerel­hető. Hang- és hőszigetelése ki­tűnő, beszerelt villannyal, ké­nyelmes bútorral rendelkezik. Hegyvidéken és tengerparton egyaránt célszerű. Díszgyűlés a Prodcomplex vállalat ifjúsági szervezete tiszteletére Tegnap, november 20-án délután a Közüzemek klubhelyiségében dísz­gyűlést rendezett a Maros megyei KISZ-bizottság a marosvásárhelyi Prodkomplex vállalat ifjúsági szer­vezetének tiszteletére. Az ünnepé­lyen részt vett: Trimbitas Eugen elvtárs, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Izsák Zsigmond, Ma­rosvásárhely municipium KISZ- bizottságának első titkára, a válla­lat vezetősége és ifjúsága. A díszgyűlés megnyitása után Trimbitas Eugen elvtárs emelke­dett szólásra és méltatta a vállalat ifjúsági szervezetének tevékenysé­gét. Hangsúlyozta többek között, hogy a Prodkomplex ifjúsági szer­vezete nagyszerű eredményeket ért el a vállalat ifjúságának nevelésé­ben és mozgósításában. Ez a tevé­kenysége hűen tükröződik a terv­feladatok teljesítésében és túlszár­nyalásában. A KISZ Központi Bizottsága ma­gas fokú elismeréseképpen — mondotta a felszólaló — feljogosít­ja a vállalat ifjúsági szervezetét, hogy saját zászlóval rendelkezzék. A legnagyobb kitüntetés, a zász­ló átadása után a megyei KISZ bi­zottság első titkára tolmácsolta lep Iliescu elvtársnak, a KISZ KB első titkárának, az ifjúsági ügyek mi­niszterének üdvözletét. Ezután a Prodkomplex ifjúsági szervezetének titkára, Oroian Ioan megköszönte a magas fokú kitünte­tést és a vállalat több mint 700 fiatalja nevében megfogadta, a jö­vőben még jobban dolgoznak és bebizonyítják, hogy megérdemlik az RKP és a KISZ bizalmát. „A munkaidő és a termelő­kapacitás ésszerű kihasználása“ Ezzel a témakörrel tartanak vi­tát ma, november 21-én a segesvá­ri November 7 Cserép- és Tégla­gyár mérnökei, közgazdászai és mesterei, amelyet a tudományos munkaszervezéssel foglalkozó me­gyei kabinet irányításával szer­veztek. Szintén ennek az akciónak a keretében ma vitatja meg a fehér­­egyházi Lenfeldolgozó műszaki - gazdasági kollektívája „A tenné­kék minőségi ellenőrzésének meg­szervezése a lenfeldolgozó ipar­ban“ témájú előadást. | KÖZMŰVELŐDÉSI NAPLÓ | Távol a „kályhától" Miután a rajonok megszűntek, hatáskörük egy részét a községek vették át. Ma a községközpontok­ban felkészült káderek irányítják a gazdasági, társadalmi, kulturális tevékenységet. Lépten nyomon ta­pasztalni a vezető szervek közvet­len kapcsolatát az egyes munkate­rületekkel, az állampolgárokkal. Nem e cikk feladata, hogy a kér­dés minden vetületét elemezze, be­mutassa. Csupán a kulturális te­vékenység egyes megnyilvánulása­it próbálja taglalni, kirívó hiányos­ságait bemutatni. Ismeretes, hogy a párthatároza­toknak megfelelően a legtöbb köz­ségben függetlenített művelődési otthon igazgató gondoskodik a kul­turális nevelőmunka irányításáról, kibontakoztatásáról. A helyi szer­vek kezdeményezésére sok helyen rendbe tették a művelődési ottho­nokat, gondoskodtak a legszüksége­sebb berendezésekről, mozigépek­ről, hangszórókról és más szüksé­ges kellékekről. Természetesen a nevelőmunka is az anyagi feltételek megteremtésével párhuzamosan gazdagodott, javult. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyes művelődési otthonok városi művelődési házak szintjére emelkedtek, nemcsak kül­sőleg (tisztaság, felszerelés), hanem a tevékenység színvonalát illetően is. Sok ilyen művelődési otthont tudnék említeni. Az elmúlt napok­ban alkalmam volt több községi művelődési otthon tevékenységét alaposan megismerni, köztük a ger­­nyeszegiét és a marosvécsiét is. Már a kezdet kezdetén megállapítot­tuk, hogy e községekben mindent megtettek azért, hogy a művelődési otthonok széles körű tevékenységet fejtsenek ki. A községi pártbizott­ságok lépésről-lépésre irányítják a nevelőmunkát. És ez meg is látszik az eredményeken. A községekben a termelőszövetkezetek igyekeztek eleget tenni a rájuk háruló felada­toknak, teljesíteni az állammal szembeni kötelezettségüket. A mű­velődési otthonban számtalan olyan rendezvényt szerveztek, mely köz­vetlenül hozzájárult a dolgozók neveléséhez, szakmai ismereteik gazdagításához. Hosszú lenne fel­sorolni a változatos nevelőmunka minden ágát. Nem is célunk. In­kább a hiányosságokat szeretnénk felszínre hozni, annál is inkább, mivel az itt tapasztaltakhoz hason­lót több községben is találtunk. A kérdést tehát így tesszük fel: mi elmarasztalható e községköz­­pontok művelődési otthonainak te­vékenységében? A válasz: keveset foglalkoznak a hozzájuk tartozó falvak dolgozóinak nevelésével, nem irányítják kellő rendszeresség­gel és igényességgel a falusi kul­­túrotthonok tevékenységét. A falu­si értelmiségiek egybehangzó vé­leménye, hogy a községközpont el­hanyagolja a falut. Az egyik taní­tó í­gy sóhajtott fel: „távol vagyunk a kályhától (vagyis a községköz­­ponttól) nem törődik velünk senki“ Sőt, mondják többen, a rajon ide­jében többet segítették, többet fog­lalkoztak velük, mint most, ami­kor a község mindössze hat-hét ki­lométerre van tőlük. És most nézzük, miként nyilvá­nul meg a „kályhától való“ távol­ság. Erdőcsinádon, Kisilyén, Idecs­­faluban, Idecspatakon (mindkettő Marosvécshez tartozik) szembeötlő a művelődési otthonok elhanyagolt állapota- Erdőcsinádon hiába szép, nagy a terem, ha nincs benne kály­ha (most már nem jelképesen) és nem tudnak fűteni. Emiatt nem is tartják úgy rendbe, ahogy kelle­ne. Idecsfaluban tele vannak pa­nasszal az ifjak. A művelődési ott­hon igazgatója csak akkor engedi be őket a terembe, amikor filmet vetítenek, vagy a tévé működik. Nem vitás, a fiatalokat mindkettő érdekli, viszont szeretnének más formában is szórakozni, például pinpongozni is. Saját pénzükön­­ asztalt és felszerelést vásároltak­, de nincs hol elhelyezzék. A kultúr­­­otthonban nem engedi az igazgató, mert ott „mocskolnak“, „szemetel­nek“, és nem erre való a terem. Most ne vitassuk a kultúrotthon szerepét, de ebben az esetben — figyelembe véve az ifjak kívánsá­gát — nem szabad merevnek lenni. Inkább a kultúrotthonban pinpon­­gozzanak (még ha szemetelnek is) mintsem az utcán őgyelegjenek, vagy poharazgassanak. Könnyebb DÉZSI Ödön (Folytatás a 2. oldalon)

Next