Vörös Zászló, 1969. december (21. évfolyam, 285-310. szám)
1969-12-03 / 286. szám
: 2 . wa iBPI. ifii. hifii, iril ine December szerda A Nap kel 7 óra 34 perckor, ts lenyugszik 16 óra 37 perckor. Az évből eltelt 337 nap, hátra van 28. A kanadai Lancaster városka egyik lakosa, Raymond Monroe, meleg levegővelfelfújt léggömb segítségével ,5 643 m magasságba emelkedett. A régi csúcs 4 801 m volt. Monroe most várja, hogy a Nemzetközi Repülő Szövetség hitelesítse az új csúcsot. A cseh sportolók három megnyilvánulással szándékoznak köszönteni a jövő évi oszakai világkiállítást. Három Skoda személygépkocsival április 1-én indulnak Prágából, és 49 396 km-es út megtétele után, augusztus 6-án érkeznek Hirosimába. Azután két hónapon át a három gépkocsi keresztül-kasul szeli majd Japánt. Egy négy tagból álló turistacsoport autóstoppal teszi meg az utat Singaporeig, ahonnan hajóval folytatja útját Oszakába. A cseh repülőklub két léghajót szándékszik forgalomba állítani a kiállítás időtartamára, amely postaszolgálatot bonyolít majd le Oszaka és Tokió között. Néhány évvel ezelőtt Brazíliában lopásért letartóztattak egy ifjút, aki írástudatlan volt. A börtönben megtanulta a betűvetést, azonban rövid idővel a kiszabadulása után, újból letartóztatták — ezúttal okirathamisítás vádjával. 35 Mély fájdalommal tudatjuk, hogy özv. DEÁK ALBERTNÉ, szül. Miklós Rozália elhunyt Temetése december 3-án du. 4 órakor lesz a rom. kát. temetőben. A gyászoló család SZÍNHÁZ A Művelődési Palota nagytermében december 3-án, este 20 órakor: „Viraj periculos“. A bukaresti „Lucia Sturdza Bulandra" Színház vendégjátéka. MOZI ARTA: A balta (román—olasz film) Előadások kezdete: 9, 11, 15, 17,30 és 20 órakor SELECT: Bolondok hajója I. és II. rész (amerikai film) Előadások kezdete: 10, 14.30; 17,30 és 20,30 órakor PROGRESUS: Beru és San Antonio komisszár (francia film) IFJÚSÁGI: Lakáskiutalás (lengyel film) UNIREA: Hétfői gyilkosság (német film) MUNKÁS: A pasa (francia—olasz film) FLACARA: Karambol (magyar film) SEGESVÁRI LUMINA: Doktor Mabuse testamentuma (német film) TÍRNAVA: DRDA elbeszélései (csehszlovák film) RÉGENI PATRIA: Doktor Mabuse testamentuma (német film) 5 Szerettem ezt az akadémikust. Én aztán értettem, hogy mindaz, ami körülveszi, csak egyik formája a magánynak, olyan formája, amely kevésbé tűnik fel másoknak. Akkor a kislány, éppen olyan okosan és szomorúan pillantva rám, mint anyja szokott, váratlanul azt kérdezte: — Miért is nem barátkozol vele? sajnálom szegényt. Ő is egészen egyedül van. Azért, mert nincs egyedül, még jobban egyedül van. Ezt is értette. Ő mindent értett. Egyre sötétebbé vált a tenger. A felhők hol görcsösen összehúzódtak, hol fáradtan elnyújtottak, met egymásba torlódtak, egyetlen gigantikus felhővé tömörödtek, majd pedig szétszakadoztak. És ebben a folytonos egyesülésben, széthullásban hirtelen megláttam egy férfiarcot, ismeretlen és mégis nagyon ismerős, okos, szenvedő szemű arcot. Ez az arc is értett mindent. Szinte hipnotizáltan néztem, a szidüréseken kisarjadt fűbe kapaszkodva. Az arc hirtelen eltűnt. Sokáig kerestem tekintetemmel, míg aztán a felhők szeszélyes kavargásából újra kibukkant egy arc — ez már női arc volt, de a szeme éppen olyan, mint az előbbié. Ez az arc is értett mindent. Újra férfiarccá változott, majd megint nőivé, de ez már ugyanaz az arc volt — a két félből eggyé vált, nagy emberi jóság arca, amely mindig mindent megért. Félelem fogott el meg valami jóleső érzés. Ez a félelmetes és ez a jó még sokáig élt bennem azután is, hogy olyan sötétség ereszkedett körénk, amiben a felhők imbolygó körvonalait se lehetett kivenni, még ha látszott volna is valami közöttük. — Indulni kell a postára — mondta a kislány. — Nemsokára tizenkettő. — Te menj inkább haza, biztosan nyugtalan a mamád. — Nem nyugtalan. Tudja, hogy veled vagyok. Elmentünk a postára. Most már biztos voltam benne, hogy te hívsz, magam sem tudom az okát. De nem te hívtál. Annak a kicsi különös és ezért még csodálatosabb asszonynak rekedtes, mély hangját hallottam meg, akit te fogadott anyádnak neveztél, bár alig volt idősebb nálad. — Ő most itt van nálam — mondta az asszony. — Rosszul van — érted? Azonnal repülőgépre kell ülnöd. — Jó — feleltem. A kislány a tornácon várt. — Ő volt? — Nem, nem ő, de mégis ő. Most el kell utaznom. Te pedig menj aludni. Későre jár. Mégsem belül vagy te felnőtt, hanem kívül. Belül még egészen kicsi vagy. — Elkísérhetlek? — Nem kell. Akkor belenyúlt kartonszoknyája zsebébe, és felém nyújtott valamit. Átható, szelíd fényt sugárzó kavics — tyúk-isten feküdt a tenyerén. — Ma találtam. Azt mondtad, a tyúk-isten csak annak hoz szerencsét, aki találja. De én téged szeretlek, akkor hát én vagyok te — mindegy. És ha én találtam, az annyi, mintha te találtad volna, és neked is szerencsét hoz. Elvettem tőle, vigyázva, nagyon vigyázva, ahogy akkor veszi át az ember szerencséjét, ha tudja, mennyit ér. A kislány lábujjhegyre ágaskodott, kicsi, hideg száját a homlokomra nyomta, és elszaladt. Felébresztettem az üdülő vezetőjét, azt mondtam neki, hogy haldoklik a nagybátyám, s félóra múlva már Szimferopol felé vágtattam egy arra menő autón. A sofőr, markos legény, komoran szivogatta cigarettáját. — Énnekem meg tyúkistenem van — nem tudtam megállni, hogy elébe ne nyissam markomat, s meg ne mutassam a bűvös kavicsot. Tenyeremre sandított: — Látom. Aztán egészen gyerekesen felsóhajtott, és kibökte, ami a szívét nyomta: — Én meg, lássa, nem találtam ... — De hiszen találhat még! — vigasztaltam meggyőződéssel. — Én se találtam rögtön. A repülőgépen már nem volt hely. De repülőgép sem volt másnap reggelig. Ő azonban azt mondta: „azonnal". Akkor hát azonnal kell. Bementem az ügyeleteshez, aki teát ivott, és irisz-cukorkát szopogatott hozzá. Ez a cukorka valahogy reményt ébresztett bennem. — Meghalt a nagybátyám — közöltem vele örvendő hangon. — Mindenkinek meghal a nagybátyja — felelte az ügyeletes, egykedvűen bontogatva egy cukorkát — De én nagyon szerettem a nagybátyámat. Az ügyeletes letette a teáspoharát, és némi érdeklődéssel pillantott rám. — Aztán mi volt a nagybátyád? — Tudós. Atomtudós. — Lenin-díjas? — Lenin-díjas. — Derék fiú — mondta az ügyeletes —. Nem a nagybátyád derék fiú, hanem te. Megértettem, hogy alighanem elvetettem a sulykot. — Prohorics — szólt át valakinek telefonon. —, a teherszállító gép még nem indult el Moszkvába? Vigyél el valakit. Meghalt a nagybátyja. Lenin-díjas volt. Letette a kagylót. — Rendes jegyet váltasz, teherszállító gépen megy. De gyorsan! Átnyújtott egy cukorkát. Elkél majd. Teherszállító gépeken nem adnak cukorkát a felszállásnál. Te meg messzire megy, legény. Ez igen! Négy órával később már Moszkvában voltam. Fogadott anyád nyitott ajtót. — Derék fiú vagy! — mondta, szóról szóra azt, amit a szimferopoli repülőtér ügyeletese. — Menj be. Vár téged. Ott feküdtél a heverőn, a takarót még az álladnál is följebb húztad egy kicsit. Eltakartad a sebhelyet. Hozzád léptem, és eléd tartottam tenyeremet, amelyen a talizmán feküdt. — Tyúk isten — mondtam. — Szerencsét hoz neked. És remegő kezébe tettem a csodálatos kislány ajándékát, a kislányét, akinek keskeny rés volt a két első foga közt. Tudtam, hogy ő megértette volna. VEGE Egy félóra Fogarasi Györggyel Az ősszel Brassó környékén jártam. Táncdalkedvelő fiatalokkal is találkoztam, s többen megkérdezték, mit csinál Fogarasi György, mintha mostanában ritkábban lehetne hallani a rádióban. Hogy ne keltsem a teljesen tájékozatlan ember benyomását, válaszom csak arra szorítkozott, hogy Fogarasi mostanában nagyon elfoglalt, mert Marosvásárhely legnagyobb vendéglőjének a vezetője-Még akkor született az ötlet, hogy fel kellene keresni Fogarasit, s elbeszélgetni vele elfoglaltságáról. Néhány nappal ezelőtt a Muresul vendéglőben fehérasztal mellett erről társalogtunk mintegy félórát. — Én tulajdonképpen nem énekes, hanem kereskedő vagyok. Kereskedő családban nőttem fel, s úgy érzem, az az igazán nekem való foglalkozás, amit most végzek. A Közélelmezési Vállalat jóvoltából alkalmam volt részt venni egy négyhónapos kurzuson is, ahol a leghíresebb francia szakemberek voltak az oktatók. S most itt vagyok, és dolgozom. Nemcsak a jó kiszolgálásra ügyelek, hanem a vendégek kellemes szórakozására is. Ezért néha itt is énekelek, s megbeszéléseket folytattam neves könnyűzene énekesekkel, így például Dan Spătaru-val és másokkal is, akiket meghívtam egy-egy fellépésre. Az éneklés számomra csak hobbi, mint másoknak az autózás vagy a bélyeggyűjtés. Más kérdés, hogy ezzel a szenvedélyemmel a fiatalság körében ismertté váltam. Ezért én rendkívül hálás vagyok a marosvásárhelyi rádió zenei osztálya belső és külső munkatársainak, akik igen sokat tettek értem. Az említett fiatalokkal ellentétben, én nem elégedetlenkedem a számomra adott lehetőségekkel. Rövid két év alatt 5 hanglemezfelvételem volt az Electrecordnál, és egy év alatt a vásárhelyi rádiónál tíz. S már az Electrecord jövő évi igényét is ismerem, 1970 első negyedében ismét készítenek velem hangfelvételeket. Ez év december második felében megjelenek a képernyőn is. Éppen Bukarestbe készülök a televízió magyar adása felvételeihez. Beszélgetés közben kissé elkalandoztunk a tulajdonképpeni témától. Ugyanis Fogarasi felvetette a vásárhelyi közönség szórakozásának néhány kérdését. Említette, hogy a színház szilveszteri műsorában is fel szokott lépni, s ennek kapcsán felvetette, hogy az ilyen esztrádműsorokra igényt tart a város közönsége. Ezt az is bizonyítja, hogy mindig telt ház előtt léptünk fel, s talán az se mellékes, hogy azínház bizonyos anyagi gondjainak az elosztásához is hozzájárultak ezek a műsorok. Érdemes volna tehát rendszeresíteni, hogy nemcsak szilveszterkor és közvetlen utána pár hétig legyen a színháznak esztrád műsora. Meggyőződésem, hogy Vásárhelyen volna kivel ilyen szórakoztató műsort gyakrabban is összeállítani. Természetesen megfelelő művészi igénnyel. Éppen ezért gondoltam arra, hogy a színház kellene felkarolja ezt az ügyet. Meggyőződésem, hogy az ország sok esztrádegyüttesének műsorát túllépnék színvonal tekintetében is. S csak arra ne hivatkozzon senki, hogy nincs hol szerepelni. Felépült a nyári színpad, amit melegebb évszakokban délutánonként igénybe lehetne venni, s néha a Stúdió Színházban, na meg a Művelődési Palotában is tarthatna előadást egy a színház mellett működő esztrádegyüttes. Nyerne ezzel a város szórakozni vágyó közönsége, s nem utolsósorban a színház. Nem elvetni való gondolatok ezek. (markó) VICTORIA: özvegy menyasszonyok (magyar film) DICSŐI MELÓDIA: Hivatásos verekedők (amerikai—olasz film) LUDASI FLACARA: Egri csillagok I. és II. rész (magyar film) SZOVATAI DOINA: Ne bántsd a boldogságot! (jugoszláv film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Élni az életet (francia—olasz film) GYULAKUTAI PÁTRIA: Az apáca és a komisszár (jugoszláv film) NYÁRADSZEREDAI NIRAJUS: A „vad" Angelica (francia—német—olasz film) SÁRMÁSI POPULAR: Spessarti szép idők (német film) RADNÓTI LUMINA: A pillanat embere (angol film) STÁDIÓ ___________________ DECEMBER 4. csütörtök Román nyelven 5,00—5,30-ig: Riportműsor falusi hallgatóinknak: Intézkedések a jövő évi tervfeladatok megvalósításáért. Népi muzsika hallgatóink kérésére. 17,00 —18,00-ig: Hírek, tudósítások. Népi muzsika. Új lépcsőfok a gazdasági potenciál értékesítésében. grafikonok nyomában a székelyudvarhelyi építkezési telepeken. Zenés posta. Magyar nyelven 5,30 —6,15-ig: Reggeli zenés beszélgetés. 13,00—13,30-ig: Lapszemle. Új könnyűzene felvételeinkből. Mikroenciklopédia: Az Apollo-12 űrhajó sikeres útja. Az expresszionista színház. 16,15—17:00-ig. Hírek, tudósítások. Fiatalok híradója: gyári pillanatkép. A XII./fő osztályban történt. Leánysarok. Színészportré. Könnyűzene/ TELEVÍZIÓ 18.00 — Pionírstúdió 18,25 — Folklórműsor az idei műkedvelő versenyek győzteseinek közreműködésével 19.00 — Híradó 19,20 — Intermezzo 19,30 — A siker titka 20.00 — Filmmúzeum — A kis lord 21,40 — Reflektor 21,55 — Labdarúgás: Csehszlovákia—Magyarország. Közvetítés Marseille-ból (képmagnó) Szünetben: Híradó TÖRVÉNYSZÉKI HÍREK A JÁTÉK VÉGE Még az év elején történt a marosvásárhelyi Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalatnál, hogy Macarie Vasile loan játék közben súlyosan megsebesítette Corfaru Ioant, aki belehalt sérüléseibe. A napokban mondták ki az ítéletet Macarie Vasile loan fölött. Gondatlanságból okozott emberölésért két év és 6 hónapi börtönbüntetést kapott. VITELDÍJ Szentannai József vámosgálfalvi lakos az 508-as Építkezési Vállalat dicsői részlegének volt a traktoristája. Falujából ment vissza a munkatelepre, s útközben felvette ismerősét, Vass Pál Andrást, aki a fuvardíjat borral és pálinkával fizette meg. Szentannai részegen folytatta útját, míg a milicia fel nem tartóztatta. Egy egész négytized ezrelék alkoholt találtak a vérében, amiért a bíróság négyhónapi szabadságvesztésre ítélte. UTCAI TOLVAJ Kozma Sámuel Marosvásárhely, Fürdő u. 2. szám alatti lakost már két esetben ítélték el, legutóbb négy esztendőre rablásért. De a büntetések után sem változott meg, csak „átképezte“ magát utcai lopásra. Egy parkírozó tartálykocsi vezetőfülkéjéből 1600 lej értékű tárgyakat, egy személygépkocsiból pedig két öltöny ruhát lopott el. Kozma Sámuelre ezúttal háromévi börtönbüntetést szabott ki a bíróság. ORVTÁMADÁS Szekeres István Marosvásárhely, Legelő utca 42 szám alatti lakos a Hargita vendéglőben mulatott. Ittas állapotban molesztálta a mellette elhaladó nőket, amiért Pádureanu loan rendreutasította. Szekeres látszólag magáévá is tette a figyelmeztetést, de amikor Pádureanu loan a társaságában lévő Socol Silviával elhagyta a vendéglőt, utánuk osont, s hátulról egy kővel leütötte a férfit, és a nőt is bántalmazta. Szekeres Istvánt a marosvásárhelyi bíróság huliganizmusért nyolchónapi börtönbüntetésre ítélte. TETTEN ÉRT TOLVAJOK Aur Éva és Melinda Marosvásárhely, Hidegvölgy 08. szám alatti lakosokat már több ízben ítélték el lopásért. Évát 14, Melindát pedig két esetben, de úgy látszik, semmit sem okultak a rájuk mért büntetésekből. Ez év szeptember 29-én álkulccsal behatoltak Náznánfalván Almában Vasile lakására, ahol tetten érték őket. A marosvásárhelyi bíróság Aur Évát két évi, Aur Melindát pedig lopási kísérletért egyévi fegyházbüntetésre ítélte. B. Gy. NÉPI EGYETEM A „Földrajzi Atlasz" tanfolyam hallgatói részére december 3-án, szerdán 18 órakor a Szakszervezetek Művelődési Házának 6-os számú termében „Bálványosfürdő és vidéke“ címmel tart előadást Kónya Ádám sepsiszentgyörgyi tanár. FILM A BALTA Mihail Sadoveanu regénye közismert remekmű a román olvasók körében: tanulják a középiskolában, olvassák kicsik és nagyok, tartós élményt jelent a legtöbb felnőttnek. Vitoria és Nichifor Lipan, Minodora és Gheorghita, Calistrat Bogza és Ilie Curui éppen ezért nemigen szorul különösebb jellemzésre: mindegyiknek megvan a maga jól meghatározott helye a sadoveanui mű világában, Vitoria puszta nevének kiejtése például az igazságért keményen küzdő parasztasszony alakját idézi, Calistrat Bogza a gyilkos kapzsiság megtestesítője és így tovább. Sadoveanu világa azonban jóval tágasabb ennél: túl néhány szereplő életén, halálán, magába foglalja a román népélet leglényegesebb vetületeit időben és térben egyaránt, vagyis a moldvai táj szépségétől az ősi szokásokig mindazt, amit A BÁRÁNYKA (Miorita) című, Vasile Alecsandri által 1843-ban felfedezett népballada jóval Sadoveanu előtt már elmondott. Szerves kapcsolata a MIORITÁ-val mély értelmű irodalmi alkotássá avatja Sadoveanu regényét: lapjain egy sokat szenvedett nép igazságáért vívott küzdelme elevenedik meg számunkra. A szóban forgó regény filmrevitele a szokásosnál is nehezebb feladatot ró az átdolgozókra, amennyiben a nézők két népes seregét ab ovo szinte lehetetlen kielégítenie: azokat, akik jól ismerik Sadoveanu művét és szentségtörést látnak a legcsekélyebb változtatásban is, és azokat, akik kevésbé otthonosan mozognak ugyan a sadoveanui univerzumban, de éppen ezért szokványosan jó filmet szeretnének látni A BALTA cím alatt. További nehézséget jelent a filmesek számára Sadoveanu sajátos stílusa, amit Tudor Vianu így jellemez egyik tanulmányában: „Hihetetlen, hogy milyen kevés a vizuálisan ható kifejező eszköz prózájában, és hogy megjelenítő ereje milyen elsöprő arányban támaszkodik auditív tényezőkre". Ami azt jelenti, hogy annak, aki Sadoveanu műből forgat filmet, leírások zeneiségét kell szemnek tetsző tájszépségre váltania, minimálisra csökkentett szöveg segítségével kell érzékeltetnie a sadoveanui szépírás légkörteremtő, balladás hömpölygését. Mircea Muresan, a film for gatókönyvírója és rendezője, úgy siklik át az említett akadályok Szkhüllái és Kharübdiszei között, hogy többnyire az írott szót tartja szem előtt — a képi megjelenítés tényleges önállóságáról eleve lemond. Az így született román—olasz koprodukció erényei és fogyatékosságai egyaránt ebben a filmezői hűségben gyökereznek. Erénynek tekinthetjük mindenekelőtt Nicu Stan, az operatőr munkáját: az egymást epikus lassúsággal követő felvételekben valósággal lélegzik a hóköntösében fehér lő téli táj, míg egy-egy premier plan-ba hozott arcéi vagy ruházati részlet a hősök lelki életét és társadalmi hovatartozását világítja meg. Hasonlóképpen erénye a filmnek a Vitoria és Gheorghita keresését-kutatását nyomon követő alaposság, hiszen az egész cselekmény jóformán a végtelennek látszó gyaloglás-lovaglás mozzanataiból áll össze. Es erény a népszokások felelevenítése, amely hiteles paraszti atmoszférát kölcsönöz a tolmácsolásnak. A szöveghűség azonban bizonyos fokig hűtlenséggé válik, mihelyt nem mint regény-átdolgozást, hanem mint a hetedik művészet formanyelvén megalkotott FILMET vesszük szemügyre A BALTA jeleneteit. Mircea Mureșan sokat időzik a halott Nichifor Lipan alakjánál — s koponyája kapcsán néhány naturalisztikus mozzanatot rögzít felvevőgépével —, de elmulasztja a könyv legfilmszerűbb lehetőségét: azt, hogy az eleven Nichifor Lipant rokonszenvünkbe ajánlja, pedig ezt mind Vitorla gyakran felötlő emlékei, mind a filmművészetben nagyszerűen kivitelezhető visszapillantások valósággal szuggerálják, hiszen ez a „feltámasztás“ lenne az, amit a mozgókép tényleg hozzáalkotna az eredetihez. Kissé öncélú rendezvényként hat (és tehát fogyatékossággá keseredik) azonban a temetési szertartás bemutatása is: „film a filmben", hangzik a Contemporanul kritikusának helytálló megállapítása; az adott temetés ugyanis nem arra való, hogy ősi szokásokat mutassunk be, vagy elevenítsünk fel, hanem hogy a gyilkosok bűnössége kiderüljön. És végül: idegen a sadoveanus világ szellemétől Maurice Le Roux filmzenéje. Ha nagyobb mértékben ihletődött volna a román népi muzsikából, domnák és hórák dalkincséből, maradéktalan lehetne az illúziónk, hogy moldvai parasztok-pásztorok sajátos légkörében játszódik le a tragikus történés, így azonban . .. Néhány igényes szép alakítás kárpótolja mindazokat, akik nem ilyen BALTÁT akartak. Margherita Lazano alakításában görög tragédiahősnők, Elektrák érzésbeli mélysége fonódik egybe a Vitoriák kifejezésbeli egyszerűségével: ritka feljajdulásai csak még jobban kidomborítják a parasztasszony elszánt szenvedni tudását és azt, hogy visszafojtott fájdalmából futja az igazság felderítésére és a jogosan lesújtó bosszúra. Az olasz alakítóművészek közül figyelemre méltó még Folco Lulli (Calistrat Bogza) teljesítménye, árnyalt arcjátéka és kifakadása azon az emlékezetes halotti toron egyszeriből mozgalmassá élénkíti a megjelenítést . Calistrat előtérbe lépése folytán hirtelen fejeződik be az eladdig ráérősen pergetett filmballada. Kisebb szere pekben Ernest Maftei, Nunuja Hodof és Sidonia Manolache mellett két vásárhelyi színművész, Anatol Constantin (David) és Lívia Baba (Ana) is hozzájárul a filmre vitt BALTA szerény sikeréhez. o. t. Megjelent a mm 1971 m ILNINCIJI, gazdag és változatos tartalommal. Kapható a könyvesboltokban és az újságárusoknál. FFNYK£PPAPÍRT