Vörös Zászló, 1970. március (22. évfolyam, 49-74. szám)

1970-03-26 / 70. szám

A pártszervezetek tapasztalataiból operatív, hatékony közgyű­léseket! Nagyon sok helyen az alapszer­vezeti közgyűlések berögzött sé­ma szerint folynak le: a büró előterjeszti referátumát vagy be­számolóját, s a tagok hozzászól­nak. Az ilymódon megszervezett gyűlések hatékonyságát általában az dönti el, mennyire köti le a felolvasott jelentés a hallgatók figyelmét, sikerült-e a problémák felvetési módjával eleven vitára ösztönözni a párttagokat. Ezen a téren tapasztalható a legtöbb mu­lasztás. A jelentéseket többnyire nem egy kollektíva, hanem egy­két ember állítja össze, s emiatt a megvitatásra kerülő kérdést egy­oldalúan, sokszor felületesen ve­tik fel, s így nem keltik fel a párt­tagok érdeklődését. A sablontól próbált szabadulni az Augusztus 23 Bútorgyár 13-as számú alapszervezete, amikor leg­utóbbi közgyűlését a szokásostól eltérően szervezte meg. Mi volt újszerű a kárpitosok alapszerve­zeti közgyűlésén? Nem terjesztet­tek elő írásbeli referátumot, ha­nem az alapszervezet titkára szó­ban tájékoztatta a résztvevőket a pártoktatási körök, tanfolyamok menetéről, az eddigi eredmények­ről, hiányosságokról, majd ismer­tették a büró által kidolgozott in­tézkedések tervezetét. A felszólalók — Bojtok­b­an, Deák Béla, Florea Augustin, Nagy­laki Imre, Oláh Demeter — érté­kelései, kiegészítései, javaslatai után világos képet alkothattunk a pártoktatás hatékonyságáról (töb­ben utaltak arra, hogyan tükrö­ződnek a tanultak a termelésben, az emberek magatartásában stb.), és egyben a tennivalókról is, hogy az idei pártoktatási évet minél jobb eredménnyel zárhassák. Talán még többen hozzászóltak volna e fontos kérdéshez, ha a titkár tájékoztatójában konkréteb­ben utalt volna egyes fogyaté­kosságokra, és főképp azokra a párttagokra akik közömbösek a pártoktatással szemben. Hangsú­lyoznunk kell, hogy a szóbeli tá­jékoztatók is csak akkor járnak a kívánt eredménnyel, ha a titkár vagy más előadó részleteiben ta­nulmányozza a kijelölt témát és alaposan felkészül a gyűlésre. A második napirendi pont ke­retében megvitatták és jóváhagy­ták Székely András pártfelvételi kérését. A két probléma megtár­gyalása nem egészen másfél órát vett igénybe. Volna egy másik formája is a rövid, operatív és hatékony gyűlé­sek megszervezésének, amit az Augusztus 23 Bútorgyár pártbi­zottsága szintén igyekszik az el­következendő időszakban megho­nosítani. Amikor például nagyobb horderejű, behatóbb elemzést igénylő problémát tűznek napi­ I­I PARTELET rendre, az illető alapszervezetek bürói előzetesen megbíznak egy szélesebb körű kollektívát a kérdés tanulmányozásával és a referátum összeállításával. A refe­rátumot ebben az esetben sem olvassák fel a közgyűlésen, hanem lehetővé teszik a tagságnak, hogy a gyűlés megtartása előtt 6-8 nappal tudomást szerezhessen a tartalmáról. Hogyan? A büró tag­jait megbízzák, hogy lent a mun­kahelyeken vagy az alapszervezet székházában váltásonként kisebb csoportoknak feldolgozzák a je­lentést —­ vagy más úton hozzák tudomására azt — anélkül azon­ban, hogy a jelentést sokszo­rosítanák. Ezáltal több idő jut majd a vitára. A problé­ma előzetes ismeretében töb­ben merítenek bátorságot a felszólaláshoz­­— még a tartózko­dóbbak is —, hiszen jóelőre ösz­­szeszedhetik, rendszerezhetik gon­dolataikat, s így az időhúzást, mel­lébeszélést is elkerülhetik. E mód­szer eredményessége tehát abban áll, hogy sokan részt vesznek a gyűlés előkészítésében, sok párt­tag mondhat véleményt a tárgy­körrel kapcsolatban, s ezáltal o­­lyan határozatokat hozhatnak, amelyek valóban fordulatot je­lentenek az adott kérdésben. És ami szintén lényeges, a jól megszervezett gyűlések időtarta­ma lerövidül, marad idő arra is, hogy néhány párttag röviden be­számoljon a rábízott feladatok teljesítéséről. Az így megszervezett gyűlések aktivizáló ereje nyilvánvaló. A fel­szólaló párttagok — mert mód­jukban áll alaposan átgondolt in­dítványokat, javaslatokat tenni — elégtétellel könyvelhetik el tény­leges hozzájárulásukat a dolog menetének megváltoztatásához, s máskor is igyekeznek cselekvő résztvevői lenni az alapszervezeti közgyűléseknek. Mindkét gyűlésszervezési forma hadüzenetet jelent a pártmunká­ban itt-ott tapasztalható forma­lizmusnak azoknak a negatív je­lenségeknek, amelyek csökkentet­ték a párttevékenység hatékony­ságát. Érdemes­­ tehát e gyűlés­szervezési formákkal másfelé is kísérletezni. sz. n. ■—MMMWHW­HHHHHffiHBHBB ■ A Dicsői Vegyipari Kombinát az utóbbi években szüntelenül bővült, új termékeket előállító részlegek­kel, gazdagodik, ami egyben a mű­szaki színvonal gyors ütemű kor­szerűsödését eredményezi. Termé­szetesen ez utóbbi a termelés jobb műszaki ellátottságát, azaz a mér­nökök és technikusok fokozottabb irányító tevékenységét igényli. Va­jon eleget tudnak-e tenni a felső­en középfokú képzettségű káderek a velük szemben támasztott köve­telményeknek? Erre kértünk vá­laszt a kombinát főmérnökétől, Hurubean Mafteiu mérnöktől és Lazar Vasile mérnöktől, a karbid részleg vezetőjétől.­­ A kombinát termelését a fo­lyamatosság jellemzi, s így a má­sodik és harmadik váltások is az elsőhöz hasonló kapacitással kell hogy dolgozzanak és úgy is dolgoz­nak. Miként sikerült biztosítaniuk a délutáni és éjjeli váltások mű­szaki ellátottságát? — fordultunk első kérdésünkkel a főmérnökhöz. — Még mielőtt részleteiben ele­meznénk a kombinát műszaki el­látottságát, hangsúlyozni szeret­ném, hogy mérnökeink száma jó­val kevesebb a szükségesnél. Az öt fontosabb termelő részlegünkön mindössze 12 mérnök van. Ezt azért mondtam el, hogy esetleg megelőzzek egy utólagos kérdést, amikor majd a váltások műszaki ellátottságával kapcsolatban a mes­terek szerepét hangsúlyozom. Is­meretes, hogy ma már a vegyipari termelést a mind fokozottabb auto­matizálás jellemzi. Következéskép­pen a technológiai folyamat szigo­rú betartásában a kulcs­szerepet a főmesterek és a váltásmesterek játsszák, tehát ők biztosítják az állandó jellegű műszaki irányítást.­­ Amint hallottuk, kis létszámú mérnöki gárdával rendelkeznek. A műszaki irányításban számukra mégis szerepet kell biztosítani. Ezt hogyan oldották meg? — Mérnökeink számát már is­merik így a továbbiakban jelenle­gi elosztásukról és a műszaki irá­nyításban játszott szerepükről szó­lok. Az említett fontosabb részlege­ken­­— a karbid részleg kivételé­vel — két-két mérnökünk van, akik általában részlegvezetői és technológiai irányító tisztséget töltenek be. A karbid részlegre négy mérnököt osztottunk be, hi­szen rövidesen a hatodik karbid­­kemence is elkészül. Tehát mérnö­keinket igyekszünk minél célsze­rűbben felhasználni. Amint már említettem —­ mondotta a főmér­nök —, a részlegek második és harmadik váltásaiban szükséges műszaki irányítást gyakorlatilag a főmesterekre és a váltásmesterek­re bíztuk, míg mérnökeinkre fő­leg a műszaki alkotómunkát. Per­sze a váltásokat nem hagytuk mér­nöki irányítás nélkül. Minden rész­legen grafikonok szerint ellenőrző szolgálatot szerveztünk, míg a vál­tások szerinti diszpécser-szolgálat­nak névsort adtunk a részlegek mérnökeinek otthoni telefonszámá­val. Ez utóbbi névsort azért készí­tettük el, hogy bármilyen üzem­zavar esetén gyorsan mozgósíthas­suk az illető mérnököket. Azt is meg kell említenem, hogy a mér­nökeink szinte rendszeresen bizto­sítják a műszaki irányítást a má­sodik váltásokban, mivel délelőtti feladataik megoldása több órával .Lenyúlik a márkodos-váltás munka­idejébe. — Melyik váltásban gyakoribb az üzemzavar, és hogyan hárítják el azokat? — Az üzemzavarok vagy apróbb termelési rendellenességek a má­sodik és harmadik váltásban gya­koribbak, de amint megállapítot­tuk e kettő közül is a második vezet. Hogy miért? Valamikor mi is erre kerestük a választ, de az esetek beható tanulmányozása után rájöttünk, hogy a termelési zavarok nagyon sokszor az el­ső váltásból származnak. Régi szo­kás szerint a délelőtti váltásban dolgozók, ha észlelnek is apróbb rendellenességet egyik-másik be­rendezésnél, igyekeznek a műszak végéig kihúzni velük a termelést, hogy ..majd kijavítják a második váltásban“. Természetesen legtöbb­ször csak jelentéktelen, munkaidő kiesést alig okozó, vagy menet közbeni javításra kerül sor, de az eset a második váltás nyilvántar­tásába kerül. Azt a megoldást vá­lasztottuk, hogy a részlegek veze­tésével­ megbízott mérnökök a má­sodik váltás munkába állása után is munkahelyükön maradnak, így­ az előforduló hibákat irányításuk­kal a lehető legrövidebb idő alatt kijavítják. Elmondhatom, hogy az utóbbi években érezhetően csök­kent a termelést károsító üzemza­varok száma, mivel állandó meg­előző munkát végeznek a részle­geken és a karbantartó munka­csoportokat is igyekeztünk meg­erősíteni. De erről talán többet tudnak mondani a részlegeken. A főm­é­rnök által vázolt általá­nos helyzetképet — tanácsára — a karbid részleg vezetőjének vélemé­nyével egészítjük ki. — A műszaki irányítás váltáson­kénti megszervezésével nem fog­lalkozom bővebben — mondotta Lázár Vasile mérnök —, mivel a főmérnök már tájékoztatta önöket erről. Azt azonban hangsúlyozni szeretném ,hogy míg 1963-ban a három karbid kemence működését öt mérnök irányította, addig ma az üzemben lévő öt és a rövidesen elkészülő hatodik kemence terme­lését — az új kemencék a régiek termelésének több mint háromszo­rosát állítják elő — csak négy mér­nök irányítja. Ebből az következ- s be, hogy a mérnök-ellátásra pa-­­ naszkodjak, de nem teszem. Nem, mert szerintem a folyamatos és­­ üzemzavar - mentes termeléshez­­ nem a mérnökök számának növe­­g­lése a legfontosabb, hanem a kar-­­ bantartó szakemberek és munka- I sok számának gyarapítása. Különö­­­­sen az új kemencéknél, amelyek­­ olyan magas műszaki paraméterek­kel rendelkeznek, hogy a technoló- I giai folyamat valósággal külső be- s avatkozás nélkül és zavarmentesen­­ bontakozik ki, ha... Ha nem adó- s dik semmi műszaki rendellenes-­­ ség. Ma már a termelés minősége­­ és folyamatossága mind jobban a­­ karbantartók munkájától és egyre­­ kisebb mértékben a berendezést I kezelőktől függ. Ez késztetett ben- I nünket, a karbid részleg szakem­­ c bereit és irányítóit arra, hogy ta- I nuhmányt készítsünk a karbantar­tás tökéletesítésére. Úgy tervez- t tük, hogy a hatos kemence üzembe ■ helyezésétől a karbantartást nem g kemencénként, hanem részlegszin- | ten szervezzük meg. Ezzel, úgy­­ véljük, hatékonyabbá tehetjük­­ munkájukat és nagyobb üzemzavar­­ esetén minden erőt az adott helyre­­ összpontosíthatunk, amivel jelen­tős időmegtakarítást és így­ értékes t terméktöbbletet érhetünk el. Tehát­­ szerintem a mai műszaki színvonal­­ és annak rohamos növekedése mel­­g lett, inkább a berendezés egyre­­ tökéletesebb kihasználására kell­­ összpontosítanunk a műszaki i­á- I nyitást, hiszen ezen áll vagy bu-­­ kik a termelés növekedése és a g termékek minőségének szüntelen­­ javulása.­­ Lejegyezte: * VARGANCSIK ISTVÁN : Kiesed­lő-e a II. és III. vállásol­ műszaki ellátottsága ? IFJAK, FIGYELEM! A marosvásárhelyi „Metalotehni­­ca“ Könnyűipari Vállalat gyorsan fejlődött az utóbbi években. Az új ötéves terv keretében ugyancsak jelentős összegeket irányoznak elő további bővítésére, korszerűsítésére. A vállalat vezetősége, a szükséges szakmunkás-létszám biztosítása ér­dekében szakképesítő tanfolyamokat szervez, lehetőséget nyújtva az ál­talános iskolák és a líceumok vég­zettjeinek nagy fontosságú és jövőjű mesterségek elsajátítására. A tanfolyamokat ez év április 15- vel kezdődőleg a következő szak­mákban szervezik: — esztergályos, — marós, — lakatos, — köszörűs. A tanfolyamokon részt vehetnek azok a 15—35 éves lányok, 17—18 valamint 21—25 éves fiúk (ez utób­biak katonaviseltek), akik általános iskolát vagy elméleti középiskolát végeztek és az állandó lakhelyük Marosvásárhely. A tanfolyamok időtartama nyolc hónap. Azok az ifjak, akik a tanfo­lyamot megelőző időszakban már fi­zetéses alkalmazottak voltak, az utolsó három hónapnak megfelelő átlagfizetésben részesülnek. Akik azelőtt nem dolgoztak, havonta 400 lejt kapnak a 2105/1969-es M.T.K. értelmében. Az érdeklődők március 27-én, pén­teken délután 16—18 óra és 28-án, szombaton de. 9—11 óra között a KISZ Maros Megyei Bizottságának Rózsák tere 26 szám alatti gyűlés­termében kaphatnak pontos felvilá­gosítást MEGYEI MUNKAÜGYI IGAZGATÓSÁG A KISZ MEGYEI BIZOTTSÁGA A lakosság sü­rgősségi betegellátása­ ­ A sürgősségi betegellátás a gyó­gyító tevékenység egyik legége­­t­h­etőbb problémája. Az országos sta­tisztikai adatok és az Egészség­­ügyi Világszervezet erre vonatkozó adatai is azt bizonyítják, hogy a balesetek, heveny megbetegedé­sek, mérgezések és egyéb hirtelen Új helyiségben a mentőállomás Amint azt a város lakossága tudja, a víkendtelep közelében jó néhány évvel ezelőtt épült az ak­kor korszerű mentőállomás. Ebben az épületben utóbb már nem tu­dott eleget tenni a vele szemben támasztott megnövekedett követel­ményeknek. Ezért vált időszerűvé, hogy a mentőállomás operatív ré­sze (orvos, középkáder, mentőko­csi, sofőr) számára olyan körülmé­fellépő betegségek számszerinti növekedése megköveteli a jól meg­szervezett sürgősségi hálózat kiépí­tését és működését. Ilyen tárgy­körű kerekasztal-értekezletre került sor kezdeményezésünkre dr. Trot­­ner Ferenc, a Megyei Egészség­­ügyi Igazgatóság képviselője, dö­­nyéket teremtsenek, ahol munká­ját kielégítően végezheti. így ke­rült sor az operatív részlegnek az ortopédiai és gyermeksebészeti kli­nika udvarán lévő épületbe költöz­tetésére (Mihai Viteazul 31, tele­fon 31-31, 46-32). Az új helyiség lehetővé teszi az orvosok számára, hogy a sürgős­ségi rendelőkben éjjel és nappal egyaránt a felnőtt és gyerek bete­geket szakszerű ellátásban része­sítsék, és szükség esetén megfele­lő szakintézetbe irányítsák. Az ér­vényben lévő törvényes rendelkezé­sek értelmében a marosvásárhelyi Székely János, s a mentőállomás szakorvosa , és dr. Fenke Ferenc igazgató-főorvos részvételével. Na­pirendi pont: Marosvásárhely la­kosságának sürgősségi betegellá­tása és annak időszerű kérdései. Az elhangzottakat összegezzük rö­viden az alábbiakban. Klinikai Kórházak összes egységei­ben állandó orvosi szolgálat mű­ködik, egyes klinikákon, mint pél­dául az elmegyógyászat, szemé­szet, fül-orr-gége, urológia, fizio­terápia és onkológia — az orvo­sok háziszolgálatot teljesítenek. Ez azt jelenti, hogy szükség esetén a megbízott asszisztens vagy nővér a szakorvost behívhatja lakásáról a sürgősségi ellátás elvégzésére. A szolgálatot teljesítő klinikai szak­orvosok sürgősségi ellátásban ré­szesítik azokat a betegeket, akiket a mentőállomás orvosi-egészség­ügyi személyzete szállít be. Nyil­vánvaló, hogy a szolgálatot telje­sítő szakorvosok munkáját nagyon megnehezíti, ha a lakosság nem tartja be a sürgősségi ellátás elő­írásait. Vagyis alaptalanul, kike­rülve a többi egészségügyi szolgál­tatást (egészségügyi körzetek, po­­liklinikák) a beteg közvetlen a kli­nikán jelentkezik. Meg kell emlí­teni azt is, hogy míg a sebészeti sürgősségi ellátást a területi hova­tartozástól függetlenül ugyanab­ban az épületben végzik el, addig a belgyógyászati esetekkel az 1-es és a Lenin utcai 2-es belgyógyá­szati klinika is foglalkozik. (A fő­tértől a Vegyipari Kombinátig a Lenin utcai belgyógyászat, míg a főtértől Marosszentgyörgyig az 1- es belgyógyászat.) A lakosság tartsa be a törvényes előírásokat Az egészségügyi alaphálózat működéséről lapunk hasábjain nem egyszer esett szó. A lakos­ságnak tudnia kell azt, hogy minden egészségügyi körzetben, valamint a vásárhelyi poliklinikákon reggel 7-től este 9 óráig állandó orvosi, illetve egészségügyi szolgálat van. Ez a szolgálat hivatott arra, hogy a körzeteknél jelentkező betegeket sürgősségi ellátásban részesítse, szükség esetén pedig igénybe ve­gye a mentőállomás személyzetét. Külön problémát képez az ott­hon fekvő, mozgásképtelen bete­gek sürgősségi ellátása, ami az előírások szerint ugyancsak az a­­laphálózat feladata (az illetékes körzeti orvos házhoz hívásával), s amennyiben a megbetegedés való­ban sürgősségi jellegű s nem tűr halasztást, vagy a körzeti orvos nem található meg, a mentőállo­más személyzete veszi át ezt a feladatot. Tekintettel a probléma sokoldalúságára, valamint a szol­gálatot teljesítő mentőorvosok és gépkocsik korlátozott számára, fel­tétlenül szükség van a lakosság öntudatára és fegyelmezettségére. A mentőállomás indokolatlan meg­terhelése azt a veszélyt rejti ma­gában, hogy adott pillanatban nincs egyetlen rendelkezésre álló mentőorvos és mentőkocsi sem egy valóban súlyos beteg kórház­ba szállítására. Az eddigi gyakor­lat azt bizonyítja, hogy általában minden száz kihívásból 60 nélkülö­zi az objektív alapot, minek követ­keztében naponta megtörténik az a sajnálatos eset, hogy amíg a szolgálatban lévő mentőkocsi or­vos-egészségügyi személyzet az in­dokolatlan kihívásnak tesz eleget (fejfájás, torokfájás, akut alkoho­lizmus, betegszabadsági lap kiállí­tása és meghosszabbítása, az a­­laphálózat kikerülése kényelmi szempontból) addig igazán súlyos betegek nem részesülhetnek kellő időben szakorvosi ellátásban. Büntetést érdemlő indokolatlan kihívások íme néhány eset. Nemrég, e­­gyik délután a mentőállomást hív­ták azzal az indokkal, hogy egy nő megtébolyult. Mire a mentőko­csi a szolgálatos orvossal a hely­színre érkezett, a „tébolyult” nő fogadta őket, azzal a magyará­zattal, hogy a férje válni készült és őrültséggel próbálja vádolni őt­­.e ,az is előfordul, hogy házhoz hívják a mentőorvost s a helyszí­nen derül ki az igazi ok: „a gyer­meknek nincs étvágya“. Felháborí­tó eset történt nemrég. A Vegy­ipari Kombinát elé hívták a men­tőkocsit, azzal az indokkal, hogy egy vérző nő fekszik az útszegé­lyen. Mikor a mentőkocsi megér­kezett, spicces férfi fogadta: csak azért hívtam, mert nincs autóbusz, amivel a városba jussak. Felhábo­rító és büntetést érdemlő esetek. A felelőtlenek elfelejtik, hogy a mentőszolgálat életmentést jelent. A kerekasztal konferencia részt­vevői annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy lapunk hasábjain a közeljövőben számoljunk be az indokolatlan kihívások, illetve az ilyen személyek ellen foganatosí­tott büntetésekről is. (Papp) Jogügyi kérdésekre VÁLASZOLUNK FELES ANDRÁS — Marosvásárhely Marton József — Mikháza SIMON BÉLA — Fehéregyháza Azok a tagok, akik az MTSZ-ek Nyugdíjpénztárától kapják a nyug­díj illetmény­üket, függetlenül an­nak összegétől, nem jogosultak tár­sadalmi segélyre az állami társada­lombiztosítás keretében. Levelükből kitűnik, hogy szövet­kezeti nyugdíjasok. Eszerint nem kérhetnek társadalmi segélyt még akkor sem, ha mind a szolgálati időre, mind az életkorra vonatko­­zó feltételeket teljesítik. E törvé­nyes rendelkezés alól senki sem képez kivételt. Nincs kizárva azon­ban annak lehetősége, hogy 6t év szolgálati idő igazolása esetén, részleges öregségi nyugdíjba ré­szesüljenek. Az öregségi nyugdíjnak rokkant­sági nyugdíjra való átváltoztatásá­val kapcsolatosan megjegyezzük, hogy az érvényben lévő rendelke­zések értelm­ében az átszámítást csak abban az esetben ejtik meg, ha a tovább dolgozó nyugdíjas, időközben munkabalesetet szen­ved. Amennyiben erről munka­­baleseti jegyzőkönyvet vettek fel, kéréssel kell fordulni az MTSZ-ek megyei Nyugdíjpénztárához, ahol részletes felvilágosítással szolgál­nak a továbbiakra vonatkozóan. HAJDÚ DÉNES — Erdőszentgyörgy A rokkantsági nyugdíj esetében a szolgálati idő hozzáadása nem mindig vonja maga után a nyug­díj összegének a megváltoztatását. Tekintettel arra, hogy nyugdíjá­nak megállapítása a 27/1966. számú nyugdíjtörvény életbe lépése előtt történt, és kiszámításánál életko­rának megfelelően teljes szolgálati időt igazolt, a katonaidő utólagos igazolása nem változtatt a már meg­állapított nyugdí­j­ összegén." "Az öregségi nyugdíj megadása 18 évi szolgálat után, csak a 62 éves életkor betöltésekor lehetséges. IMRE JÁNOS — Dicsőszentmárton Tevékenységének a munkacso­portok egyikébe való besorolását a munkahely sajátosságai határozzák meg, figyelembe véve, hogy meny­nyire nehéz, illetve ártalmas mun­kát végez. Az érvényben lévő ren­delkezések szerint a karbid részle­gen dolgozó lakatosok csak abban az esetben sorolhatók a II. munka­­csoportba, ha az alkalmazó egység hivatalos irat alapján igazolja, hogy mint karbantartó több műszakban dolgozott. Amint az irataiból kitű­nik, nyugdíjazásakor ezt nem tud­ta igazolni, mivel a Dicsői Vegy­ipari Kombinát elutasította ilyen­­szerű kérését, azzal az indokkal, hogy egyváltásos műszakban dol­gozott mint javító lakatos (repara­­tor) és ilyen minőségben szerepel a bérlistán. A törvény szerint pe­dig kizárólag a több váltásban dolgozó lakatosok sorolhatók be az ön által is jelzett munkacsoport­ba. Tehát a megyei Nyugdíjhiva­­tal törvényesen járt el akkor, ami­kor jogosultságának megállapításá­nál a III. munkacsoportba sorolta és nyugdíjának összegét ennek megfelelően számította ki. CSÍKI ZOLTÁN jogász 3 mi Nyersanyaghiény avagy gyenge munkaszervezés ? Ez év februárjában a palotail­­vai fafeldolgozó egységet a hoz­zá tartozó fakitermelő részlegek­kel együtt a Marosvásárhelyi Fa­ipari Kombináthoz csatolták és megalakult a Palotailvai Fakiter­melő és Feldolgozó Egység. Mint­hogy a palotailvaiak valamennyi tervmutatójuknak adósai marad­tak, a Kombinát kéthavi tevé­kenységében még nagyobb lett a lemaradás. Ez késztetett arra, hogy Palotailvára látogassunk és a helyszínen vizsgáljuk meg a lemaradás okait. Sajnos, ottjártunkkor nem tud­tunk kapcsolatba lépni az új egy­ség vezetőivel, mivel egyes funk­ciók még nem voltak betöltve, a kinevezett személyeket pedig nem találtuk meg az alakuló egység központjában. Nem maradt más hátra, minthogy a feldolgozó egy­ség vezetőjétől, Varga István tech­nikustól kérjünk magyarázatot a tervlemaradásra. A kéthavi összesített adatok áttekintése után az egység veze­tője azzal érvelt, hogy nyers­anyaghiánnyal húzkodnék. Az el­ső negyedévben­ 13 300 köbméter fűrészárut kell termelniük, ebből januárban és februárban 8 500 köbmétert. Ehhez a mennyiség­hez 12 673 köbméter gömbfára lett volna szükségük, de csak 12 220 köbmétert kaptak. Tehát — mondotta — nem rendelkez­tek elegendő anyaggal, s ráadásul a gátőrcsarnok tetőszerkezete is beszakadt, ami két nappal lerö­vidítette a februári hónapot. Az adatok igazolják az egység lemaradását, viszont az sem két­séges, hogy az előállt helyzetért ők is hibásak. Mindenekelőtt a­­zért, mert kész és lezárt ténynek vették, hogy egységük biztonsá­gi készlet nélkül dolgozzék. Sem január elsején, sem február else­jén nem volt tartalék­anyaguk raktáron és március elsején is csak az üzemzavarnak köszönhe­tően jutottak 237 köbméter tar­talékhoz. Igaz, hogy az átszerve­zési időszak kihatott mind a ki­termelő, mind a feldolgozó rész­legek tevékenységére, hiszen két hónapig úgymond „senki gyerme­kei“ voltak, de ez nem mentség a lemaradásra. Annál is inkább tenniök kellett volna valamit az ütemes anyagellátásért, mivel jól tudják, hogy a régi és alacsony termelékenységű gázerek s a már most is túlterhelt gőzgép nem képesek nagyobb teljesítményre. Véleményünk szerint a gáter- 1 ör áiának­ tetőszerkezetének kijaví­tása is túlságosan elhúzódott. A­­februári kétnapos kiesést már­ciusban további öt követte. A fi­zikailag és erkölcsileg kapott műszaki felszereléssel még akkor sem tudják 20 nap alatt behozni a tervlemaradást, ha olyan eről­tetett ütemben is dolgoznak, mint március 6- és 7-én, , amikor ott jártunk (napi közel 350 köbmé­ter rönköt dolgoztak fel). Csak a márciusi terv teljesítéséhez több mint 7­­00 köbméter rönköt kell kivágni. A Palotailvai Fafeldolgozó Egy­ség vezetőinek azonban egy kér­désben igazuk van. Jogos az a kérésük, hogy a Marosvásárhelyi Faipari Kombináttól több segít­séget várnak a részleg korszerű­sítéséhez, mint amennyit a régi (maroshévízi) felettesüktől kap­tak. Abban is osztjuk a palota­ilvaiak véleményét, hogy a fel­dolgozó egység anyagellátása fo­lyamatosabb kellene hogy legyen, tevékenysége nem lehet teljesen a kitermelő részleg függvénye. A kombinát vezetősége nagyon so­kat­ tehet a helyzet megváltozta­tásáért, mind a korszerűsítést, mind az anyagellátást illetően, de — szerintünk — helytelen lenne, ha ezentúl minden megoldást a kombináttól várnának a palota­ilvasak és elmulasztanák a helyi lehetőségek kihasználását. Két­ségtelen, hogy jelenleg nehéz helyzetben van az új Faipari Ki­termelő és Feldolgozó Egység, de a munka eddiginél sokkal­­jobb megszervezésével és a vezetés célratörőbbé tételével kiegyensú­lyozottá lehet és kell tenni a termelést Palotailván. V. I.

Next