Vörös Zászló, 1970. április (22. évfolyam, 75-100. szám)

1970-04-01 / 75. szám

XX­I. évfolyam 75. (5694.) szám 1970. április 1. szerda Ára 30 iámi Minden giet, mnkáskezet !­a tavan­inkákhoz!— Talán különösebb hangsúlyo­zás nélkül is tudja azt minden földműves ember, hogy ilyenkor már a földbe kellene legyen az első sürgősségi szakaszba tarto­zó magvak a zab, a borsó, a ta­karmány­félék, a cukorrépa je­lentős része. Sajnos, azonban pillanatnyilag még egyetlen egységben sem mondhatják azt, hogy a naptári idő előrehaladtá­val a bevetett területek nagy­sága is emelkedik. El kell azt ismernünk, hogy az időjárás sem volt valami bőkezűen ked­vező. A hűvös idő, a mindenna­pos eső sok akadályt gördített a gépek, fogatok munkája elé. Mindezek ellenére azonban szá­mos termelőszövetkezetben, fő­leg a Maros mentén, a mezősé­­gen és a Nyárád mentén már számottevő területen készítették el a magágyat, vetették el az első sürgősségi szakaszba tarto­zó magvak egy részét. Az előző napi lapszámunkban arról adtunk hírt, hogy egy egész sor termelőszövetkezetben a mostoha feltételek ellenére is eredményes munkát végeztek, most beszámolhatunk arról, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok jórészében is hason­lóan eredményes munka folyik, radnóti, mezőzáhi, szentkirál­i és más vállalatok területein több mint 283 hektáron készült el a magágy, 171 hektáron pe­dig a vetést is elvégezték, főleg a zöldségesekben és a takar­mánytermesztő területeken. Jól­lehet, az eddigi eredmények tá­volról sem kielégítőek, de azt igazolják, hogy a jól szervezett munka, körültekintő irányítás mellett meg lehet találni a mód­ját a munkaütem gyorsításának. Talán hangsúlyozni sem kellene •*.' • ’ t-,-' Tr-, £-** *-*%.•**•* ''W. egyes óra, minden egyes nap idejem. A sok éves raszta­­alapján valamenniTSZ főnek, szakemb­eri brigá­­ak arra kell ösvözni a igét,­­hogy erejét frízsze­­; dolgozzon ezek) a na­an. Miért is van e­szük- ELsőKorban is (pangó, izek levezetését­­ meg­­utani, mésodsorbmnert a s és sok más f­obíz ára­­követk­eztétpen jejős me­­daságú terület Jilt víz Vlost azonban nai-napra a víz, tehát kérdésben illjanak a csöpög a bri­­t, a gépjeik ahhozky ké­sni nélkül levezessék a visszamaradt viz meg­­bízhassák a vetést a fo­ll bértől. Nyílván­, hogy a visszahúzódása ja a te­lket iszap fedi ajd be,­­igen—igen nagy károkat hat a vetések. Ezért most fel kell késni arra, minden erővel gabadá­­lassák: az iszap sgkérge­ét, s ahogy leháég nyí­rre, kezdjék ni az őszi pavetések, takarny nő­jek koill és kapárt. ndezek­ figyeled vételé­­szt kell mondáik, hogy főzettel szembigen csak kapor-adltak a fii valók a bföld­erken. Tötanunkát ! a­­vízlevezet az eddig szett munkákban oko­­tárok,^ rongálsok kiiga­­i. M­­indezek grehajtása itt a­zonban ej pillanat­ig Szabad szem eltéveszteni jyre inkább sijtő, soron­­ymantcákat sertA feladat így, i^isz tőbijént 4 000 ton kell még tegezni a ást, *iem be?.» a több 1/1 hektárnyi út valóról, ovany'k4r­ unká'k- H zörel súg patá­k kiülteté­séről, stb. Meg kell azt értenie minden MTSZ vezetőinek, hogy a felgyűlt tennivalókat szinte rekord idő alatt kell elvégezzék, tehát sokkal rövidebb idő alatt mint azt az ütemtervekben le­szögezték. Egyetlen megoldás maradt tehát: a jó szervezés, ésszerű erőelosz­tás. Ezen áll vagy bukik a tavaszi mezőgaz­dasági kampány sikere is. Az új munkaszervezési, normázási és javadalmazási formák megfele­lő keretet biztosítanak mindezek megvalósításához, de ezeket hasznosítani kell minél sürgő­sebben. Sopánkodásra, haloga­tásra nincs idő. A tagságnak megértőnek kell lennie. A cso­portok, brigádok keretében tart­sák tiszteletben az utasításokat, a munkaidőt, dolgozzanak fe­gyelmezetten. A vezetők, brigá­­dosok naponta ellenőrizzék a földek, a területek állapotát, s ahogy a talajnedvesség engedi, rögtön állítsák munkába a gépe­ket, fogatokat, még ha egyes parcellákon csak részleges mun­kát végezhetnek Kemény munka, nagy feladat vár ezekben a napokban a gé­­pesítőkre, hisz elsősorban rájuk hárul a tavaszi munkák orosz­lánrésze. A gépesítési osztályok vezetőinek, a főmérnökökkel na­ponta, de hadd mondjuk órán­ként (nem túlozunk) keresniök kell a munkalehetőséget, a gé­pek kihasználásának lehetősé­gét. Most már a gyorsaságon múlik minden. De ez természe­tesen nem jelenti, hogy másod­rendű kérdésként kezeljék a minőséget, s egyetlen főmérnök, gazdaság vezető sem tehet en­gedményeket e tekintetben, és­­nem a magas terméshozamok biztosítása érdekében. Sok-e, avagy kevés a munkabaleset? Megközelítően azonos cím alatt a Vörös Zászló március 10-i számában érdekes cikk jelent meg, amelyet érdeklődéssel olvastam és meggyőződésem, hogy a cikk szer­zője nem veszi rossz néven, ha né­hány gondolattal hozzájárulok a felvetett problémához, különös te­kintettel a kérdés időszerűségére, társadalmi fontosságára, na meg arra is, hogy foglalkozásomba vág, mondhatnám mindennapos problé­mám. Már az elején hangsúlyozni sze­retném, hogy nagy megelégedés­sel fogadtam az említett cikket, mivel — amint tapasztalom — a hivatásos munkavédelmi dolgozó­kon túlmenően másokat is foglal­­koztat a kérdés, és ez jó, így van fő rendjén, hogy „sok-e vagy kevés a mun­kabaleset“ — egy bizonyos idő­szakban, ez nem csak a dicsői Hercules Cserép- és Téglagyárban vetődik fel, hanem megyénk majd minden vállalatában, ugyanis ele­nyésző azon gazdasági egységeknek a száma, melyek azzal büszkélked­het hogy egyv alatt a mun­­katétek számzére! Pedig ez sem normális is íme így ju­­tutnt egy n­agy fontos, mond­hat­ó,a vető elá kérd­éshez: szo­­ciali hazánk munkavédelmi terz­ezés­e ntvánvalóan le­­szöghogy a mikavédelam — minimi kiérd« —, célja a minitesetek északmai meg­­betegek megélése. Világos, hogy aién balét megtörténte sem ftat nyugt egyetlen fe­­lelős írása szerint sem, még akkor ha az aelőző időszak­hoz nyitva tízszörös csök­­kenés é ütene is. Erdővélemény hangzott el ezzel Hésse­l kacsolatban ép­pen a ,21es testőrvállalatában, a Maros-hely­ i Téglagyárban a legutóbabij^ered­eti beszámoló és vál^ konfrencián, ahol a válliatelnöki igen helyesen azt tarrotta, h­ogy nem lehe­tünk el­^k mindaddig, amíg egyetlentuhabalesetünk is tör­ténik. Éi azzal toldom meg, h°gy a sert, de el nem hárí­tott balesetveszély is már elítélen­dő, tehát így kell nézni a dolgo­kat. A balesetek követésére vannak bizonyos statisztikai módszerek, melyek közül egyik fontos eljárás éppen az összehasonlítás, amit bi­zonyos időszakokra vonatkoztat­nak, két, esetleg több közel azo­nos profilú szekció, vagy üzem helyzetének összemérése. Hang­súlyozni kívánom, hogy ezen elem­zéseknek, mindenekelőtt az a cél­ja, hogy idejében felfedezzük, hol, milyen okból kifolyólag romlik a munkabiztonság helyzete és mit kell tennünk a balesetek megelőzé­se érdekében. De az összehasonlí­tásból származó eredmények el­könyvelése, főleg azok túlzott hangoztatása sok esetben az elége­dettséghez, az igényesség csökke­néséhez vezethet. Mit szólnának például, ha valaki azt mondaná, hogy tavaly megyénkben „csak x“ halálos munkabaleset történt, az azelőtti „x-1-n“-nel szemben. Vala­hogy úgy hangzana, mintha azt mondanánk, hogy egy bizonyos családban tavaly „csak“ egy sze­mély halt meg, és nem vennénk figyelembe azt, hogy egyeseknek éppen az, vagy azok a személyek jelentették a mindent, elvesztésük pótolhatatlan űrt hagyott. Szükséges m­ég egy kérdést alá­húzni: dialektikus szemszögből elemezve az eseményeket (vagyis a baleseteket), le kell szögezni, hogy nincs ok okozat nélkül, vagy­is nincs baleset jól meghatározható o­k vagy körülmény nélkül. Csupán az történik, hogy egyes vállalatok által elvégzett baleset-kivizsgálások nem mindig fedik fel az igazi oko­kat. Előszeretettel hárítják a bal­esetet szenvedettek figyelmetlen­ségére az eseteket. Ez helytelen, megalkuvó álláspont, ami végül nem egy esetben más balesetek igazi okává válik. Példának csupán egy nemrég történt halálos mun­kabalesetet hozhatnánk fel, mely a Régeni Mezőgazdasági Gépesítési Vállalat felsőrépai szekciójánál tör­tént. Többször jelentették a traktor­­isták, hogy a traktorok begyújtá­sát szolgáló segédmotorok nem minden esetben működnek, így a traktorok beindításiait veszélyes mó­don, megházallással végezték. Sen­ki sem intézkedett! A hanyagság miatt életét vesztette egy fiatal traktorista, akire semmiképp sem lehet minden szervezési és műszaki hibát áthárítani. Még akkor sem le­het, ha balesetéhez fegyelmezetlen­ségével ő maga is hozzájárult. Végeredményben leszögezhetjük tehát, hogy a munkabaleseteknek minden esetben jól meghatározott okai vannak, melyeknek felfedése nemcsak törvényes, de messzeme­nően emberi kötelesség is. A bal­esetek statisztikai elemzése, köve­tése, összehasonlítása szükséges és fontos, de ez csupán a megkövetelt intézkedések foganatosításáért kell történjen! Nem lehetünk elége­dettek mindaddig, amíg egyetlen baleset is történik, vagy amíg munkahelyeinken a legkisebb ve­szély is fenyegeti dolgozóink életét, testi épségét vagy egészségét. ZSIGMOND ISTVÁN vegyész, állami munkavédelmi felügyelő "" Öröm a házhoz Oltyán László riportja így há­­­tő esett le a ma­rt10 J7".­ .. Meg van a férj, akiről ő lánya álmodozott... Hiába, Jgan annak aki azt mondja, t­ rózsát terem. Mert ők is mi árják azt a betelje­sült boldoglanatot, hogy a rangos fél megvessék a pu­ha, kényehgyat. És ez a nagy ünnep is igaz, nem ra­gaszkodtakSZpompás esküvői menethez, abszolút hívei a „modern ‘-nak. Csendben ment végbennyegZg_ a szom­szédok csakf szereztek tudo­mást a naseményről, amikor a terv valói^m Egyszer valaki meg is kérdi mamát: — Igaz, férjhez ment a lánya? ^ — Hivatalosség nem, de^b férje már itt. Ez igaz. — Az a bit adjunktus? ... — Igen,^ igen ;es a válasszal a mama és bűn mégegyszer elismételte: — Adjunktus ! — És a gyekkel most mi lesz?... Az okai marad­nak? ... Kellemetlen ések ezek ... Csak kibúvóval a még kel­lemetlenebb rojtat elkerülni. Ezért hát a n ezt mondta a kíváncsiskodó. — A lányom­mekbarát.. . Persze a ma­m tudja, hogy a gyermeknek barátra, nőnem anyára van szil. — És mit szí anya? Vagyis a régi feleség, akitől az adjunktus még nem vált el? — Majd beletörődik a sorsába. Ezt a nézetet vallja az asszony­nyá vált „lánya" is: — Minden nap előfordul, hogy két ember megszereti egymást. Regények és filmek bizonyítják ezt. — De ez esetben két gyerekről, s egy hosszú házasság felbontásá­ról van szó. És persze az anyát se felejtsük ki a beszélgetésből akit, most már a maga „férje" módsze­resen az őrültek házába akar jut­tatni, így ahogy mondom: ez a terve. Mert vajon egy orvos nincs tisztában azzal, hogy egy-egy ki­jelentésnek vagy sértő szónak mekkora lehet a gyilkoló hatása? Ki bírhatná még sokáig azt, hogy a „volt" férj minden nap elmen­jen meglátogatni a gyermekeit és este ide jöjjön nyugovóra térni önhöz? Ez is a kiváló módszerek egyike. S még meg szeretném kér­dezni, ön szerint mi lesz így a gyermekekkel? — Más is fölnőtt apa nélkül. Különben hadd kérdezzem meg, ha az apjuk a gyermekek mellett lenne, az anyának megszűnnének a kötelességei? — Könnyű ezt mondani! ön nem volt anya, tehát fogalma sincs, mit idézhet elő tizenöt­­ után egy házasságtörés. Sok ezer lány megtehetné azt, amit ön megtett. Kész férjet keresni. Vagyis akinek már megvan a „neve", a biztos állása városon, a kocsija és minden más, ön nem tudja, vagy éppen nagyon is jól tudja, s ezért választotta a férjhezmenetelnek ezt a módját. Hogy mit jelent be­csületesen kitartani egy ember ol­dalán, míg annak csaknem min­den vágya teljesül? — arról fogal­ma sincs, ön sehogysem „tudja" fölfogni, hogy a feleség miért küzd az önmaga igazáért. Szerintem nagyon is érthető a dolog: szinte egész életét annak szentelte, hogy a férje boldog legyen, hogy elérje mindazt amire képes, biztatta, mellé állt, gyermekeket szült neki és ez a férfi most úgy érzi, sem­mivel sem adós a feleségének. Annyit nem tesz meg érte, hogy ne zavarja a jelenlétével, ne is­mételje el szinte naponta, akinek nem tetszik, menjen amerre lát, fejezze be a zsörtölődést, egyszó­val hallgasson, adja meg magát. Hogy a szerelemben nincsen igaz­ság?! Lehet, de emberség nélkül sincs igazság. Csak akkor tudunk elevenen eltemetni valakit, ha ... Engedje meg, hogy ki se mond­om, a többit. A „lány" fölcsattant: — Tudja mit? írja meg nyugod­­tan ezt a cikket, lehet Nobel-di­­at kap majd érte. A következő kérdés vetődik föl az emberben: hogyan juthat el egy nő ilyen messzire? . .. Milyen erővel áldotta meg a természet, hogy ennyire kíméletlen tud len­ni? Ha bizonyos dolgokat figye­lembe veszünk a magyarázat is lassan kikerekedik. Régóta pályá­zik ,,befutott orvosra“. Családi botrány miatt már az Egészség­­ügyi Technikumból kizárták, hogy békét hagyjon egy másik orvos­nak, Udvarhelyre helyezték. A leg­közvetlenebb barátnői mondják, hogy sosem tudták megérteni a „módszereit“. De mióta „felnőtt" komolyabb baja sosem származott a furcsa viselkedéséből. Példa rá a legutóbbi eset. A „volt" feleség levélben tájékoztatta a kórház ve­zetőségét a szomorú történetről és egyben kérte, hogy a „férje" köze­lében dolgozó „lányt" helyezzék át egy másik klinikára. A válasz nemsokára meg is érkezett, amely körülbelül így hangzott: „Tekin­tettel arra, hogy Geschmeidt Má­ria elvégzi a rábízott feladatokat, nem helyezhetjük más beosztás­ba". Nomármost, ha a válasz az illető „lány" tudomására jutott — s ez nem kizárt dolog —, egyene­sen fütyül a feleség panaszaira. De még nem fejeztük be a be­szélgetést. — Nehogy félreértsük egymást — magyaráztam. — Itt nem a szerelem ellen emelünk kifogást, amikor józan belátásra szeretnék bírni önt. A boldogsághoz min­den embernek joga van. Ellenben mit csináljon egy olyan nő, aki annak idején rendesebb emberhez is férjhez mehetett volna, hiszen kérője volt éppen elég, de eltelt most már kicsit az idő ... Semmit sem lehet visszacsinálni. Mert ha egy nő hagyná ott a két gyerme­két, országra szóló botrány lenne belőle. Megkérdeznék: miféle a­­nya az, aki otthagyja a gyerme­keit. Viszont nem így áll a hely­zet a férfi esetében. Az ön kollé­gái, a klinika, kivéve egy-két jó­érzésű barátot, természetesnek veszik, hogy X adjunktus kapott magának egy fiatalabb feleséget. Tehát mint nő értse meg: az asz­­szonyoknak ilyen esetben pokolian nehéz a helyzetük. És ne adja az isten, hogy maga ilyen sorsra jus­son valaha az életben. Persze le­mosolyog, mert még fiatal és e­­léggé csinos. De mindenki egyszer megöregszik s ha ilyenkor kapja a pofont az élettől, ráadásul tel­jesen érdemtelenül, régen rossz... A törvények is egyébként azért vé­dik a házasságot. — Egyszer mi is rájöttünk, hogy butaságot követtünk el — vallotta G. Mária. — Be is fejeztük, de az­tán nem bírtuk tovább. — Abban igazat kell adnom önnek, hogy nem „bírták" tovább. A szerelemmel leitatott férfi szü­lessen bármennyire is jó apának, kábult állapotában lemond a gyer­mekekről is. Mert mindenfajta ré­szegség bizonyos mértékig „önkí­vületi" állapot. Egy berúgott em­bernek próbálja megmagyarázni, hogy ne igyon többet, mert bla­más dolog amit csinál. És a fér­fi, akiről beszélünk annyira meg­részegedett a szerelemtől, hogy már képes volna a diplomájáról is lemondani, ami valaha az éle­tet, a teljes boldogságot jelentette számára. Tudok még egyebet is. Ha valaki egy házasságban eltöl­tött tizenöt esztendőt, s akkor kí­náljuk fel neki fiatalos szerelmün­ket, az illető férfi elveszett, ön ezt nagyon jól tudja, ezért kockázta­tott ekkorát, tisztában van azzal, hogy a férfi nem tud lemondani önről soha. Végkövetkeztetésként, ha egy lány nagyon akarja, ritka kivétellel, előbb-utóbb elronthatja a legszilárdabb talajokon álló férfi házasságát is. Tehát nem magától jött a kettőjük között fellépő szerelem. Volt benne jó adag előre megfontolt szándék is, mivel lett volna mit tanulnia a régi esetből, amikor Udvarhelyre helyezték. Az ügy szerintem vilá­gos. .. És ezek után csupán egy kérdésem volna még: — Ön valaha érezte, hogy mit jelent a lelkiismeretfurdalás? ... Mert ezt az elrontott házasságot a „maga" férje sem fogja kihe­verni soha, vele szemben is bűnt követett el. Az apát egyre jobban fogja bántani, hogy a gyermekei lassan elszoknak a szeretetét­ő­l, meglehet egyszer majd kérdőre is vonják, s akkor ön összeszedheti minden tudományát, úgy sem fogja boldognak látni a férjét. Hát egyáltalán, jelent ez valamit az ön számára? A tetőn (HARAGuS 7. felv.) Sáromberki kezdeményezés A sáromberki ifjúság kezdemé­nyezésére április 5-ére a művelő­dési otthonban könnyűzene feszti­vált szerveznek. A kezdeményezés iránt nagy az érdeklődés. Már ed­dig tizenkét ifjú jelentkezett a versenyre. A zenekar — mely szin­tén ifigMrö­­t ,10 rVssift — szor­galmasan készt­­ az u­só ilyensze­­rű szereplésre. Világ proletárjai, egyesüljetek!­­.NÉP MARC MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA ^ —■ —-----—----------------------------------------------------------------------------------------------------- - 3* s A 3. oldalon UDDEIIDSl A Kábelgyár új termékei Ebben az évben az Electro-Mu­­res Vállalathoz tartozó Kábelgyár több igen szükséges villamoshuzal­­gyártását vette tervbe, így például a televízió antenna vezetékének a készülékkel való csatlakozásához használt banánból már a márciusi hónap végéig az erre az évre e­­lőirányzott 300 000 db-ból 5 000-et készítettek el. Új termékük a Félix típusú elektronikus számológép hálózati-csatlakozó vezetéke is, a­­miből az idén 3 000 db-ot gyárta­nak, akárcsak a 40 lóerős traktor villamos berendezése, ami­ből az idén szintén több ezret ké­szítenek. Valamennyi új termékük­kel a külföldi behozatalt helyet­tesítik, s így jelentős valutát ta­karítanak meg a nemzetgazda­ságnak. Apró háztartási cikkek Az elmúlt napokban több féle hasznos, apró háztartási cikk ér­kezett a marosvásárhelyi Tehno­­metal üzletbe. Ezek közé tartozik a gázzal működő öt személyes ká­véfőző, a különböző nagyságra be­állítható, gőzzel működő zöldség­­főző. A közelgő kirándulási sze­zonra érkezett az összecsukható lábosgarnitúra, meg a szeszfőző, amely 17 perc alatt forral fel egy liter vizet. ­ Tegnap tartották meg a Maros megyei Néptanács V. rendes ülés­szakát. Az ülésszakon a képvise­lőkön kívül számos meghívott vett részt; a községi n­éptanácsok végre­hajtó bizottságainak elnökei és tit­kárai, a megye egészségügyi intéz­ményeinek vezetői és számos or­vos, a helyi kereskedelmi szerve­zetek és vállalatok, valamint a he­lyiipari és községgazdálkodási vál­lalatok igazgatói. Az ülésszak munkálatain részt­­vett dr. Alexandru Calanfirescu az Egészségügyi Minisztérium helyet­tese, valamint Emil Magureanu a Minisztertanács küldötte. Az ülésszak munkálatainak meg­nyitása után Nicolae Veres elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei népta­nács végre­hajtó bizottságának elnöke méltat­ta a Nagy Nemzetgyűlésen elfoga­dott törvények jelentőségét, majd az alábbi napirendet terjesztette elő: 1. Az 1970. február 22-én tar­tott részleges választások eredmé­nyeinek igazolása. 2. A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a megye lakossága egészségvédel­mének biztosítása érdekében ho­zott intézkedésekről. — A tanügyi, művelődésügyi, egészségügyi, társadalombiztosítási és sport állandó bizottság társje­lentése. 3. Maros megye főügyészének je­lentése az 1969. esztendőben kifej­tett tevékenységről. Az első napirendi pont keretében Cornel Hírsán képviselő terjesztet­te elő az igazoló bizottság jelenté­sét és javasolta Ioan Cozmának a 151. számú, gödemesterházi me­gyei választókerületben, valamint Ioan­ Chibeleanunak a 208. számú iklandi, megyei választókerületben képviselővé történt megválasztásá­nak igazolását. Az ülésszak munkálatainak foly­."Uor­­zig. .kép. a megyei néptanács végrehajtó bi­zottságának alelnöke előterjesztet­te a végrehajtó bizottságnak a me­gye dolgozóinak egészségügyi ellá­tására foganatosított intézkedései­ről szóló jelentését, majd Victor Florea képviselő felolvasta az ál­landó bizottság társ­jelentését. Mind a jelentés, mind a társ­jelen­tés hangsúlyozta, hogy a lakosság egészségvédelmének javítása szer­ves része azoknak a sorozatos in­tézkedéseknek, amelyeket a párt és a kormány hozott a nép élet­színvonalának szüntelen emelésére és méltatta a megyei pártbizott­ság és a megyei néptanács végre­hajtó bizottsága ezirányú erőfeszí­téseit. Ugyanakkor bírálták az egészségvédelem terén tapasztalha­tó hibákat és hiányosságokat s ja­vaslatokat tettek a munka megja­vítására. A jelentés és a társjelentés el­hangzása után felszólalt Bors Ro­zália, a megyei nőbizottság alalnö­­ke, dr. Antalffy Endre előadótanár, Lázár Alexandru mérnök, a me­gyei Munkavédelmi és Társadalom­biztosítási Igazgatóság igazgatója, dr. Fenke Ferenc, a marosvásárhe­lyi 1. számú kórház igazgatója, dr. Deák Sándor, a dicsői kórház igazgatója, Parajdi György, a Szak­szervezetek Megyei Tanácsiénak titkára, Indrie? Mária képviselő, dr. Bódis Sándor, a Megyei Egész­ségügyi Felügyelőség igazgatója, Emil Silva?, a Marosvásárhelyi Kí­sérleti Állomás igazgatója, dr. Ger­gely Erzsébet kutyfalvi körorvos, dr. Puskás György egyetemi tanár, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet rektora, Vasile Lazarescu Ludas város pol­gármestere, Ioan Munteanu a Me­gyei Egészségügyi Igazgatóság igaz­gatója, valamint Alexandru Calan­firescu helyettes egészségügyi mi­niszter. A felszólalók méltatták a dolgozók egészségvédelme terén a megyénkben elért eredményeiket, bírálták a még fennálló hiányossá­gokat és értékes javaslatokat tet­tek a munka megjavítására. A viták befejeztével felszólalt Nicolae Veres elvtárs, s miután el­ismerőleg szólott az egészségvéde­lem terén elért eredményekről részletesen elemezte az e téren még fennálló hiányosságokat, meg­jelölte az igényess­ég és a felelős­ség fokozásának módjait, a népta­­nácsok és a különböző intézmé­nyek ezirányú feladatait. A megyei néptanács ezután egy­hangúlag megszavazta a megye egészségvédelmének javítására elő­terjesztett határozati javaslatot. Az ülésszak harmadik napirendi pontja során Mircea Oros elvtárs, a Maros Megyei Ügyészség főügyé­sze jelentést terjesztett elő az 1969- ben kifejtett tevékenységről. A MEGYEI NÉPTAZAGS ÜLÉSSZAKA Pillanatkép az ülésteremből.

Next