Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

NICOLAE CEAUSESCU ELVTARS­­ Braila és Galac megye árvíz­sújtotta és árvíztől fenyegetett övezeteiben EZ ÉV MÁJUS 22-ÉN, PÉNTEKEN NICOLAE CEAUSESCU ELVTARS, EMIL BODNAR­AS, GHEOR­­­ GHE PANA, GHEORGHE RADULESCU, FLORIAN DANALACHE, DUMITRU POPESCU ELVTARS­AK KÍSÉRETÉBEN OPERATIV MUNKALATOGATÁST TETT BRAILA ÉS GALAC MEGYÉBEN, AHOL EZEKBEN A NAPOKBAN NAGYSZABÁSÚ AKCIÓK FOLYNAK AZ ÁRADÁS MEGELŐZÉSÉRE, ILLETVE LEKÜZDÉSÉRE. Csak egy hét telt el azóta, hogy megérkeztek az első hírek az egyes emberi településeket — fal­vakat és városokat —, erdélyi me­­zőségeket sújtó árvizekről, és íme, a természet vak erői újból, szaka­datlanul más és más övezeteket sújtanak, falvakat, dús szántóföl­deket és vállalatokat érintve az ország keleti részében. Miközben dühödt áradattól kegyetlenül súj­tott helységekben — Szatmáron, Marosvásárhelyen, Désen, Gyula­­fehérváron, Medgyesen, Segesvá­ron és számos más helyen — a dolgozók, fennkölt hazafiassággal válaszolnak a párt felhívására, a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa Végrehajtó Bürójának felhívására, s most hatalmas erő­feszítéseket tesznek a katasztrófa következményeinek felszámolására, az élet, a gazdasági és társadalmi tevékenység rendes mederbe tere­lésére, újabb helységeket és nagy mezőgazdasági területeket sújt a természeti csapás vagy erősen fe­nyeget az áradás veszélye. A helikopterrel megtett úton mindenütt, Ilfov, Ialomita, Braila, Galac megyében nagy kiterjedésű szántóföldeket lehetett látni tel­jesen vagy részben víz alatt. Még ott is, ahová az árvíz nem ért el, az utóbbi napok nagy esőzései nyomán hatalmas tócsák keletkez­tek a földeken, a kertekben, a fal­vakon. Negyven perc múlva fel­tűnnek a távolban a Chiscani-i cellulóz- és papírkombinát, a brái­­lai gyárak és üzemek füstölgő ké­ményei. A gép a Duna felé fordul. Alig 100 méterre alattunk a hatalmas folyam iszapos vize kavarog, a hullámok nyaldossák a bráilai ki­kötő rakpartját. A helikopter kelet felé veszi útját, végigrepül a Má­­cin-ág mentén, egészen a Tulcea megyei Macin városig. A Duna hömpölygő vize elöntötte az egész árterületet, nem látszanak ki a vízből csak a fák koronái, helyen­ként pedig egy-egy ház, amelynek a víz a tornácáig ér. S ebben az óriási iszapos tengerben zavarta­lanul áll egy hatalmas zöld oázis: a bráilai Nagysziget. A Vilciu-ág és a régi Duna-me­­der között elterülő Nagysziget mint ilyen 1964-ben került fel az ország térképére. Addig bráilai mocsár néven volt ismeretes és a vizek, a nád, a tűz igazi birodal­ma volt. Az utóbbi években azon­ban államunk nagy anyagi erőfe­szítései nyomán dús zóna lett. 156 kilométer hosszú gát véd több mint 72 000 hektár területet. A korszerű eszközökkel készített fő- és mellékcsatornák összhossza 1400 kilométer. A Nagyszigeten hét óriási le­csapolórendszert alakítottak ki 13 szivattyúállomással. Lecsapol­ták, megtisztítottak a nádtól 22 395 hektár területet, kiirtottak 17 500 hektár fűzést, így 56 000 hektárra emelkedett a szántóterü­let kiterjedése. A víztől elhódított földeken 1965- től kezdve 40 mezőgazdasági far­mot létesítettek, s ezeken a múlt évben 37 000 hektáron átlag 5 144 kiló kukoricát termeltek hektáron­ként. Csupán a terven felül szállí­tott szemes kukorica 1969-ben 48 236 tonnát tett ki. Ugyanakkor a szigeten több tízezer főt befo­gadó állatfarmokat létesítettek. Ezeknek az új földeknek a létre­hozói és haszonélvezői több hete súlyos harcot vívnak a dühöngő vizekkel. Az áprilisi árhullám te­tőzésekor győztesként kerültek ki, most pedig ismét kitartóan védel­mezik az országnak ezt a nagy mezőgazdasági vagyonát. ...14 óra. A hivatalos helikopter leszáll a szigeten Salcia falu kö­zelében. Nicolae Ceausescu elv­társat és a többi párt- és állam­vezetőt itt a következő elvtársak üdvözlik: Gere Mihály, Ion Sta­­nescu, Mihai Nicolae, az RKP Braila megyei bizottságának első titkára és Ion Tesu mezőgazdasá­gi és erdőgazdálkodási miniszter­­helyettes. A sziget térképe előtt Nicolae Ceausescu elvtársat rész­letesen tájékoztatják a sziget bel­sejét védő gát állapotáról. A föld­ből és vesszőnyalábokból épített fal eddig ellenállt és ellenáll az áradatnak. A jelen pillanat­ban veszélyben forog egy 3100 méteres szakasz,­­ahol a víz 50—60 centiméterre áll a gát koronájától. Egy másik 11 000 mé­ter hosszú övezetben az árhullám 60—70 centiméterre közelítette meg a gát szintjét és ugyancsak veszélyes helyzet keletkezett. Eze­ken a helyeken összpontosítják jelenleg a szigeten lévő összes e­­nergiákat. 3 800 helyi lakos 1300 katona segítségével, gépekkel, kompokkal és nehéz felszerelések­kel, 60 000 zsák földdel, vesszőnya­lábokkal és más építőanyagokkal vette fel a küzdelmet az árral. Csak a természet képes ilyen furcsaságokat produkálni: a 35 ezer hektár kukorica és a 6000 hektár napraforgó az idén szebb, mint valaha. A Nagysziget lakosai eltökélten védelmezik ezt a nagy gazdagságot, s erőt nem kímélve éjjel-nappal dolgoznak a veszé­lyeztetett gátak magasításán, erő­sítésén. Minden eshetőségre szá­mítva azonban több mint 30 000 állatot már elszállítottak, a lakos­ság kitelepítését is a legapróbb részletekig előkészítették. A helikopter ismét felszáll. Nicolae Ceausescu elvtárs beha­tóan nyomon követi a gátrendszer felét, Salcia és Muraru között fo­lyó munkákat. Itt a vízállás csak­nem 5 méterrel magasabb az át­lagszintnél és egyre inkább fenye­geti a gátakat. Pártunk és álla­munk vezetője ajánlja, tegyék meg a legerélyesebb intézkedéseket, vessenek latba minden erőt, tegye­nek meg mindent, ami emberileg lehetséges, hogy megakadályozzák a víz betörését, megmentsék a nemzetgazdaság számára igen so­kat jelentő földeket. A helikopter már nem a kanyar­gó vén Dunát követi, hanem át­vág fölötte Braila irányában. El­lentmondásaiban is impozáns lát­vány tárul a szemünk elé. A ha­talmas Nagysziget, egykor a vizek és a szomorúfűz birodalma, ma a nyugalom oázisa, ahol a kultúr­növények normálisan fejlődnek, az emberek nyugodtan dolgoznak a mezőkön, mintha köröskörül nem háborognának a Duna iszapos hullámai, mintha ez a talpalatt­­nyi föld tíz és tíz kilométerre len­ne innen. Mélyrepülésben széltünk el fe­lette, a kukoricát­­ meg tudjuk kü­lönböztetni a napraforgótól, a bú­zát a lucernától. A növényápolás lendületesen folyik mindenütt. Az emberek egy pillanatra meg­állnak munka közben és, felfelé nézve, barátságosan integetnek, zsebkendőket lobogtatnak a heli­kopter felé. Sokan közülük tudják, hogy a gépen ott van a párt fő­titkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, a fáradhatatlan vezető, aki nem késlekedik egy pillanatig sem, aki nem sajnál semmi erőfeszítést, hogy ott lehessen ahol a természet vak erőivel vívott elkeseredett küz­delem e napjaiban a legnehezebb problémák vetődnek fel, ahol ta­nácsa és útbaigazítása szüksége­sebb, mint bárhol másutt. Ezen a helyen a szigetet körül­övező gátak tehát ellenálltak és ellenállnak. Itt dolgozni fognak, kaszálni fogják a lucernát, termést hoz a kukorica, napraforgó arány­lik majd hatalmas területeken. Braila: A gép a város új stadion­jában száll le. A stadion építése gyorsan közeledik a befejezéshez. Braila lakosainak ezrei értesülvén arról, hogy városukba — a híres Duna menti városba, amely jelen­leg fontos nehézgépipari, papír- és cellulózipari, hajógyártó köz­pont — megérkezik a párt főtit­kára, kijöttek, hogy üdvözöljék őt, meghallgassák biztató szavát és tanácsait. Radu Constantin elv­­társ, a városi pártbizottság első titkára, Braila polgármestere a város lakosai és a maga nevében (Folytatás a 3. oldalon) Az árvíz okozta károk ideiglenes mérlege az MTSZ-ekben Most már naponta újabb és újabb összesítő adatok birtokába jutunk. A különböző szervek köz­ük a katasztrófa okozta károk ideiglenes adatait. Ilyen számok birtokába jutottunk a Megyei Me­zőgazdasági Igazgatóságnál és az Állami Mezőgazdasági Vállalatok irányító központjánál, ahol azt összesítették, mekkora és milyen területen semmisítette meg a kí­méletlen ár a mezőgazdasági egy­ségek dolgozói munkájának gyü­mölcsét Mint említettük, a számadatok nem véglegesek, de ezek is szo­morú képet nyújtanak a valós helyzetről. A termelőszövetkeze­tekben 48 189 hektár, az állami mezőgazdasági vállalatoknál 8 750 hektár mezőgazdasági terület ke­rült víz alá, amiből az MTSZ-ek­­nél 14 639 hektáron még mindig áll a víz. Az eddigi ellenőrzések, számítások alapján kiderült, hogy az MTSZ-eknél 20 665 hektárról, az ÁMV-knél 4 730 hektárról tel­jesen kivesztek a különböző nö­vényfélék, amelyeket újra kell vetni, ültetni. A fontosabb szántó­földi növények közül 3 916 hek­táron a búzát, rozsot, 828 hektá­ron az árpát, 210 hektáron a za­bot, 3 593 hektáron a kukoricát, 3145 hektáron a cukorrépát, 500 hektáron a szóját ölte ki a nagy víz. A sok eső okozta hegycsu­­szamlások miatt 717 hektáron a szőlő — ebből 155 hektáron az ÁMV-oknál —, 455 hektáron a gyümölcsfák, 208 hektáron az e­­per, 30 hektáron pedig a szőlőfa­csemeték mentek tönkre. Jelentős károkat szenvedtek a takarmánytermő és zöldséges te­rületek is .Közel 6 000 hektár le­ és ÁMV-ékben gelő és kaszáló, 1 245 hektár ve­tett takarmány termése ment tönk­re az MTSZ-ekben. A zöldségter­mesztőket is súlyos csapás érte, 889 hektárról teljesen kimosta a víz a burgonyát, 815 hektár zöld­séges területen — ebből 170 hek­tár az ÁMV-oknál —, pedig min­dent újra kell vetni, ültetni. E­­zenkívül 10 hektár szolár, 33 803 négyzetméter melegágy és az ÁMV-oknál 6 üvegház-szakasz is az ár martaléka lett. Az állattenyésztésben, gazdasá­gi épületekben okozott kár u­­gyancsak számottevő. Vízbe ve­szett 517 szarvasmarha — ebből 300 az ÁMV-oknál —, 1 827 juh, 370 sertés, 25 903 baromfi — eb­ből 23 000 az ÁMV-oknál. össze­omlott 38 istálló, melyekből 27 az ÁMV-oknál. Romokban hever az MTSZ-eknél 5 raktár és 3 szín, az ár magával sodort 407 köbmé­ter faanyagot és eddig még isme­retlen mennyiségű más építkezési anyagot. A károk pótlása, helyreállítása megyeszerte megkezdődött. A ga­­bonaneműek újravetésére előké­születeket tettek, az illetékes szer­vek biztosítják a vetőmagot, a szomszédos megyék pedig gépek­kel sietnek az MTSZ-ek segítsé­gére. Csupán szorgalom, odaadó munka szükséges ahhoz, hogy ha csak nagyvonalakban is, de mi­előbb eltüntessék az ár nyomait. Meggyőződésünk, hogy megyénk MTSZ-einek tagsága, az ÁMV-ok dolgozói erejüket nem kímélve dolgoznak, hogy minél rövidebb idő alatt újravethessék a kipusz­tult növényeket és rendes meder­be terelhessék az egész gazdasági életet. Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Több építkezési anyagot szállítanak az országnak A Hercules Cserép- és Téglagyár Ma a nyolcadik napja, hogy a téglagyárban újból kigyúlt a vil­lanyfény, fölbúgtak a ventillátorok és fellobbant a tűz az égetőke­mencékben. Hivatalosan teljes ka­pacitással dolgozik az üzem, ami azt jelenti, hogy valamennyi rész­leg gépi berendezése, felszerelése működik. De az esőzések és a ta­lajvíz miatt, amely az árvíz vissza­húzódása után is magas szinten maradt, még mindig számos té­nyező fékezi a termelést. Többek között már a bányában túlhaladja az agyag nedvességtartalma a gőzöléses préselési eljárás végére megadott szintet. Amiatt pedig, hogy a szárító alagutakba befúvott levegő a föld alatti légcsatornák beázása következtében igen pára­dús, a tégla- és cserép kiszárítá­sához több idő szükséges, mint normális körülmények között. Az égetőkemencék most már hibátla­nul működnek, viszont problémá­kat vet fel a késztermék elszállí­tása az építőtelepekre. A vállalat értesítette a vasúton és közúton elérhető összes vevőit, hogy haj­landó az év hátralévő részére szó­ló igényléseiket kielégíteni. Ugyan­is a készletük a szállítási zavarok miatt már félmillió különféle ter­mékre emelkedett. Az árvíz miatti termelési veszteséget (400 000 tég­la és cserép) az égetőkemencék, a szárító alagutak kapacitásának jobb kihasználásával és a selejt­arány csökkentésével igyekszik behozni a vállalat munkaközössé­ge. Noha a természeti katasztrófa súlyosan érintette a gyárat és az év hátralevő részében minden ed­diginél nagyobb termelési tervet kell megvalósítaniuk, az itt dolgo­zók a napokban tartott gyűlése­ken ismételten kifejezték azt az el­határozásukat, hogy teljesítik ere­deti vállalásukat: 600 000 téglát és cserepet állítanak elő december 31-ig. A Dicsői Üveggyár Az üveggyár területéről is visz­­szavonult az árvíz, s tegnap már működött az öntöttüveg-, a bazalt-, a csiszoltüveg-, nem teljes kapa­citással a palackgyártó-részleg és dolgozott mind a három tábla­­üvegüzem. A Küküllő betöré­sekor megteltek vízzel az olvasz­tókemencét friss levegővel tápláló és az égett gázok eltávolítását biz­tosító csatornák, a gyárkémények alja is, le kellett zárni a tüzeket. Az izzó üvegpasztában, melynek hőmérséklete 1 400 fokról körülbe­lül 600 fokra csökkent, megkezdő­dött a kristályosodási folyamat. Ez rendkívül megnehezítette az ablak­­üvegyártás újbóli elindítását. A kemencékből feltörő üveg durva szemcséket, záródványokat tartal­maz, a hengersorból kijövő táblát újból be kell olvasztani. Egy má­sik nehézség, amivel küzdenek: több száz vagonnyi nyersanyag, szóda, dolomit, földpát stb., át­(Folytatás a 3. oldalon) Népgyűlés Maroskecén Hittel, férfias munkává! a romokból szebben születik újjá a község MÁJUS 22. PÉNTEK. Maroskece, a kegyetlen árvíz által egyik leg­jobban sújtott község, csendesen fájdalmába zárkózottan fogad. Végigjárjuk a part menti utcákat. Elszomorító látvány tárul elénk. Bármerre tekintünk romok... Az összedőlt falakra leborult tetőze­tek maguk alá temették az embe­rek által egy életen át összegyűj­tött vagyonkákat. A kegyetlen úr visszahúzódott már, de fájdalmas sebeket hagyott hátra, a máskor olyan szép falun, az emberek lelkén. A hazatérő emberek csak romokat, s azok a­­lól kikandikáló néhai használati tárgyakat, szétmállott fészkeket, szertefoszlott álmokat találnak. Maradt azonban a bizakodás, a hit, az emberek szeretete, segítő­készsége. Maradt a határozott szándék, az erős akarat, hogy újjá­építik otthonukat, falujukat, hogy újból megteremtsék azt a virágzó, nyugodt életet, amelyet egyet­len éjszaka rabolt el tőlük. Dol­goznak, dolgoznak, megszakítás nélkül, nem engedik megülni a szomorúságot a falu felett. Az est közeledtével az emberek csomókba rakják a csákányokat, lapátokat, ásókat. Az iskola előtt gyülekeznek. Itt adtak találkozót egymásnak az árvízkárosultak, a község összes lakói NICOLAE VÉ­RÉS elvtárssal, az RKP Maros me­gyei bizottságának első titkárával. Munkaülés volt az a találkozó, ahol leszögezték a legapróbb rész­letekig mindazokat a tennivalókat, amelyek révén a legsürgősebben eltörölhetik az emberekre rásza­kadt nagy szerencsétlenség nyo­mait. Az újjáépítést célzó megbeszé­lések még a néptanács székházá­ban megkezdődtek a község elöl­járóival. Aztán majd kint az ut­cákon, a rombadőlt házak előtt, az újjáépítésre kijelölt új telkeknél folytatódtak. Végül a község min­den lakója az iskola udvarára gyűlt össze. Az emberek sorra felelevenítik a borzalmas emlékeket, az átélt rombolás rémségeit, azokat a bá­torító, segítő mozzanatokat, ame­lyek a szárazról, vízről és levegő­ből jutottak el hozzájuk. Azokban a nehéz pillanatokban a károsul­tak mellett állt az egész falu, a gépesítők, a katonák, az aranyos­­gyéresi munkások, hadrévi, ge­­rendkeresztúri szövetkezeti tagok. — A harc kíméletlen volt — mondotta Pulac b­an szövetkezeti tag — de mi kerültünk ki győzte­sen. Elvesztettük otthonainkat. Többszáz hektár termését vitte el az ár. Nagy árat fizettünk, de em­ber nem veszett oda egy sem. Az egész falu talpon van az újjáépí­tésnél, határozott és megingatha­tatlan mint mindig. — A szerencsétlenség nem tört le bennünket — mondotta Octa­­vian Iacob, az iskola igazgatója. — Összefogva, saját erőinket tá­mogatva a párt, a kormány és a haza minden fia által, mindent vissza­teremtünk ami elveszett. •—• Nehéz pillanatokat éltünk át — mondja Dan Vasile MTSZ tag. — De lélekben erősek maradtunk. Állandóan magunk mellett érez­tük a segítőkezeket, azokét, a­­kik kimentettek minket, javainkat, akik vizet, élelmet és száraz, me­leg holmikat hoztak nekünk. Most, hogy mindannyian élünk, köszön­jük a pártnak a segítséget és vál­laljuk, hogy nekigyürközünk és mindent helyre­állítunk úgy, aho­gyan volt. Őszinte lelkesedés, melegség töltött el mindannyiunkat, az öreg tanító, Burac loan szavai hallat­tára. — Maroskece 550 éves múltra tekint vissza. Semmi sem ingathat­ta meg. Még ez a pokoli áradat sem tört meg bennünket, pedig ilyenre itt ember nem emlékszik. Nem tört meg, mert itt olyan em­berek laknak, akik szeretik hazá­jukat, a pártot. S akik hazájukat szeretik, nincs mitől féljenek. Ol­vassuk az újságból, halljuk a rá­dióból, hogy az egész ország mel­lettünk áll. — Dalainkban sokszor megéne­keltük a csendes Marost — mon­dotta Șerban Gheorghe, a köz­ség bírója. De akkor, azok­ban a pillanatokban­­ keserű átkot szórtunk rá. De eljön majd az a nap, amikor mindent kija­vítunk majd amit tönkretett, s ak­kor majd ismét dalainkba foglal­juk a Marost, melynek vize életet ad szántóföldjeinknek. Ezt követően Nicolae Veres elv­társ, az RKP megyei bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Beszélt a község lakóinak azokról az óriási károkról, amelyek a vá­rosokat, falvakat, az egész megye lakosságát érték. Szinte felmérhe­­tetlenek ezek a károk, nagyon ne­héz lesz a helyreállítás. De meg­maradt a tetterőnk — hangsúlyoz­ta— törhetetlen egységünk, a­­melyek révén legyőzzük a nehéz­ségeket. A párt és az állam veze­tősége, személyesen Nicolae Ceaușescu elvtárs, állandóan mel­lettünk van. Az a férfiasság, bátor­ság, amelyről tanúbizonyságot tett Maroskece lakossága, megerősíti bennünk azt a meggyőződést, hogy rövid idő alatt mindent hely­reállítanak. A pillanatnyi célunk újjáépíteni és rendes kerékvágás­ba terelni az életet. E tekintetben a megyei pártbizottság megtette a szükséges intézkedéseket. A to­vábbiakban is elegendő élelmet, ruhaneműt küldünk önöknek. A szakemberek már dolgoznak az összedőlt és súlyosan megrongáló­dott házak újjáépítési tervein. Holnaptól kezdve már küldjük ö­­nöknek a téglát, cserepet, cemen­tet, fát és más építkezési anyago­kat. Egy szakemberekből álló épí­tőcsoport rögtön ideérkezik, és kérjük mindazokat, akik értenek a házépítéshez, csatlakozzanak hoz­zájuk, hogy mielőbb megkezdhes­sék a munkát. Azt tanácsolom ö­­nöknek, hogy a romok alól szed­jenek ki minden felhasználható a­­nyagot, s azzal együtt amit mi kül­dünk, minél hamarabb építsék fel az új házakat. A község vezetői­vel közösen megállapítottuk a sürgősségi sorrendet. Azt akarjuk, hogy az őszig mind a 130 hajlék­nélküli család legalább egy szo­bába és konyhába beköltözhessen az új házakba. Ezután kijavítjuk azt a 30—35 súlyosan megrongá­lódott házat is. Az új házak ré­szére útakat vágtak, még szebb és védettebb helyeken, mint a régiek voltak. Mindezek nagy erőfeszíté­seket követelnek, minden lakos é­­rezze magát kötelesnek részt ven­ni az újjáépítésben, a vetések gondozásában. Szükségünk van lakásra, de élelemre is. Határozott szándékunk, hogy mindkettőt biz­tosítsuk. Keményen dolgozva — fejez­te be felszólalását Nicolae Veres elvtárs — újjáépítjük a falut és ismételten bebizonyítjuk szocialis­ta társadalmi rendünk erejét, a párt és a kormány körüli egység megtörhetetlenségét, a ha­tározottságról, amely bennünket minden körülmény között jellemez. A Maros megyei pártbizottság báróiénak és a megyei néptanács végrehajtó bizottságának gyűlése Csatlakozva az ország népének forró hazafiságát kifejező humá­nus szolidaritási mozgalmához, a Maros megyei pártbizottság bárójá­nak és a megyei néptanács végrehajtó bizottságának tagjai rendkí­vüli gyűlésen határozták el, hogy egyhónapi fizetésüket ajánlják fel az árvízkárosultak javára. Az árvízkárosultak meg­segítéséért és az anyagi károk csökkentéséért — MEGYÉNK ALKALMAZOT­TAI, A TÖMEG- ÉS TÁRSA­DALMI SZERVEZETEK TÖBB MINT 31 MILLIÓ LEJT AJÁN­LOTTAK FEL. — JELENTŐS MENNYISÉGŰ GA­BONÁT ÉS ÉLELMISZERT ADOMÁNYOZOTT A LAKOS­SÁG. Az egész országban széleskörű szolidaritási és segélynyújtási ak­ció bontakozott ki az árvízkárosul­tak támogatására és a nemzeti va­gyonban okozott hatalmas károk csökkentésére. A párt felhívására megyénkben is a munkások, tech­nikusok, mérnökök, minden alkal­mazott, a dolgozó parasztság, a tömeg- és társadalmi szervezetek bekapcsolódtak e hazafias akcióba. A megyei árvízvédelmi parancs­nokság összesített adataiból kitű­nik, hogy május 22-ig megyénk alkalmazottai 30.700.000 lejjel já­rulnak hozzá év végéig az árvíz­­károsultak megsegítéséhez, azáltal, hogy havonta felajánlják 1-2 napi fizetésüket, vagy év végéig egy havi fizetésüket. A tömeg- és tár­sadalmi szervezetek 600.000 lejt ajánlottak fel. Az egész megye területén to­vább folyik az adományok össze­gyűjtése. Május 21-ig a megye la­kossága 19 tonna búzát, 26 tonna kukoricát, 6 tonna burgonyát, 1 tonna búzalisztet, 52 000 db to­jást, 3 800 kg tejterméket és más élelmiszert adományozott. Hason­lóképp összegyűlt 4 400 pár cipő és 23 754 db különböző ruha és fehérnemű. A megrongálódott házak tulajdonosainak figyelmébe­­ MAROSVÁSÁRHELY MUNICIPIUM PARANCSNOKSÁGA, SZÁMOS TERVEZŐ ÉS VÁROSRENDEZŐ SZAKEMBER BEVO­NÁSÁVAL, AZ ELMÚLT NAPOKBAN FELÜLVIZSGÁLTA AZ ÁRVÍZVESZÉLYES TERÜLETEKEN MEGSEMMISÜLT, MEG­RONGÁLÓDOTT ÉS ÉPEN MARADT HÁZAK HELYZETÉT. EGY SZÉLESKÖRŰ KOLLEKTÍVA ÚJRA SZAKASZOLJA A TERÜLETEKET, PONTOSAN MEGHATÁROZZA, HOGY ME­LYIK LAKÓHÁZAT ÉPÍTHETIK ÚJJÁ, ÁRVÍZVESZÉLY MEN­TES TELKEKET JELÖLNEK KI ÚJ HÁZAK ÉPÍTÉSÉRE, ÉS KIDOLGOZZÁK AZ EZZEL KAPCSOLATOS ÖSSZES VÉGRE­HAJTÁSI INTÉZKEDÉSEKET. A MUNKÁLATOK GYORS ÜTEMBEN FOLYNAK, ÉS RÖVIDESEN RÉSZLETESEN SZÁ­MOLUNK BE A MUNICIPIUMI PARANCSNOKSÁG ILYEN ÉR­TELMŰ VÉGLEGES HATÁROZATÁRÓL. A PARANCSNOKSÁG FELKÉRI A MUNICIPIUM LAKÓIT, HOGY ADDIG IS LEGYE­NEK TÜRELEMMEL, EGYÉNI KÖZBENJÁRÁSUKKAL CSAK ZAVARJÁK. KÉSLELTETIK A SZAKEMBER-KOLLEKTÍVÁT MUNKÁJÁBAN.

Next