Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

­Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA NICOLa­E CEAUSESCU EL­VT­ARS $ látogatása Ialomita megyében NICOLAE CEAUSESCU ELVTARS PAUL NICULESCU-MIZIL ÉS ILIE VERDE? ELVTÁRSAKKAL EGYÜTT TEGNAP MUN­­KALÁTOGATÁST TETT IALOMITA MEGYÉBEN. A PÁRT FŐTITKÁRA, A TÖBBI PÁRT- ÉS ÁLLAMVEZETŐ MEGTEKINTETTE A BORCEA KÖRLETI ÁRVÍZVÉDELMI MUNKÁKAT, VALAMINT IPARVÁLLALATOKAT, ÁLLAMI ÉS SZÖVETKEZETI MEZŐGAZDA­SÁGI EGYSÉGEKET. A HELYSZÍNEN TOVÁBBI INTÉZKEDÉSEKET JELÖLTEK KI AZ ÁRVÍZVÉDELEMRE, S ARRA, HOGY A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET AZ ÖTÉVES TERV UTOLSÓ ÉVE KÖVETELMÉNYEINEK SZÍNVONALÁN FEJTSÉK KI. TÖBB EZER EMBER HATALMAS LELKESEDÉSSEL, HOSSZAS ÉLJENZÉSSEL FOGADTA A PÁRT- ÉS ÁLLAMVEZETŐKET, KIFEJEZ­TE HATÁRTALAN SZERETETÉT ÉS BIZALMÁT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT IRÁNT, AZT A SZILÁRD ELHATÁROZÁSÁT, HOGY MINDEN EREJÉVEL IGYEKSZIK MIELŐBB BEPÓTOLNI A TERMÉSZETI CSAPÁS OKOZTA KÁROKAT, TELJESÍTENI AZ IDEI TERVET, MEGTEREMTENI A JÖVŐ ÖTÉVES TERV TARTÓS ALAPJÁT. Már az első órákban Nicolae Ceausescu elvtárs és a többi párt- és államvezető Ialomita vidékére indul. A helikopter kerek abla­kán mindent jól látni: zöldellő búza- és kukoricatáblák szaladnak alattunk. Ahogy a ialomitai tájakhoz kö­zeledünk, itt-ott víztükör villan a dús földeken, odébb mind na­­gyobbak és nagyobbak a tócsák, végül már egész falvakat, ország­utakat, gyümölcsösöket látunk víz alatt A Ialomitát a haragvó Duna már nem hajlandó befogadni, ki­parancsolta a szárazra. Egymás­után három falut — Luncát, B­ailitát, Pina Petrii-t — látunk a vízben. A helikopter köröz, aztán le­száll egy szárazon maradt útsza­kaszon. A Vladeni-i állami me­zőgazdasági vállalat — a Duna és a Borcea-ág közötti, gátakkal védett földeken elterülő nagy termelőegység — négyes farmjá­nak székháza előtt vagyunk. Nicolae Ceausescu elvtársat, a többi párt- és államvezetőt a kö­vetkező elvtársak köszöntik: Va­sile Marin, az RKP Ialomita me­gyei bizottságának első titkára, I. Mani, a Mezőgazdasági és Erdő­gazdálkodási Minisztérium főtit­kára, Valentin Georgescu mérnök,­ az állami­­ mezőgazdasági válla­lat igazgatója. A párt főtitkára érdeklődik az ármentesített terület védelmére tett intézkedések, a jelenlegi hely­zet felől. A vendégek és a vendéglátók azonnal bárkára szállnak, hogy megszemléljék a vállalat földjeit övező védőgátakat. A Borcea-ág partján ezer és ezer polietilén homokzsák sorjá­zik, helyenként egy métert is meghaladva, ..— a régi gát tete­jén. Amazt már nem is látni, ré­gen a hullámok alá került. A Borcea vízállása napok óta 714 centiméter, amire eddig még nem volt példa. A legnagyobb veszély Vladeni övezetében veszélyezteti a folyam és a Borcea között elterülő 100 000 hektáros ármentesített körletet. Dolgoznak Gura Saltavei, Tipirigelu, Repejoru körzeté­ben, mindenütt, ahol a gátat veszély fenyegetheti. A motorcsó­nak, amelyen Nicolae Ceausescu elvtárs tartózkodik, kiköt az egyik ilyen veszélyeztetett pontnál. A munkások, katonák, nők és fér­fiak egy pillanatra abbahagyják a munkát és szeretettel, bizakodó mosollyal köszöntik a párt főtit­kárát, aki meg-megáll, buzdító szavakat mond, dicséri a mély hazafiasságból fakadó erőfeszíté­süket a bő termést ígérő földek megmentésére, azoknak a földek­nek a megmentésére, amelyeknek meghódítása oly sok fáradságba és pénzbe került. Nicolae Ceausescu elvtárs gratulál nekik és sok si­kert kíván, majd­­további intézke­déseket jelöl ki. Gheorghe Briceag vezérőrnagy, a gát magasításához segítséget nyúj­tó csapatok parancsnoka a párt fő­titkárának rövid, pontos jelentést tesz s ebben kiemeli a derék kato­nák hatalmas erőfeszítéseit s azt, hogy a harc e feszült pillanataiban eltökélten a nép mellett állnak. A helikopter Calárati ipari ne­gyedében száll le. Többezer hely­beli és környékbeli dolgozó jött el, hogy köszöntse a párt főtitkárát. A lelkes légkörben Ion Sinisteanu, az RKP Calárati municipiumi bi­zottságának első titkára mond üd­vözlő beszédet. A vendégeket felkérik, tekintsék meg a papír- és cellulózkombiná­tot. A vendégeket makett előtt tá­jékoztatják a legutóbbi beruházá­sokról, elmondják, hogy a kombi­nát a jövő évben eléri a tervezett kapacitást, vagyis 50 000 tonna cel­lulózt, 66 000 tonna papírt, 8 600 tonna más terméket állít elő. Az öntöde megtekintése után Nicolae Ceausescu elvtárs felhívja a figyelmet az itt észlelt hibákra, s utasításokat ad, hogy haladékta­lanul tegyék meg az energikus in­tézkedéseket a termelési folyamat (Folytatás a 3. oldalon) NICOLAE CE 9 elvtárs beszéde KEDVES ELVTÁRSAK! Mindenekelőtt tolmácsolni sze­retném Önöknek, Slobozia város és az egész Ialomita megye lako­sainak a párt Központi Bizottsága, szocialista köztársaságunk Állam­tanácsa és kormánya meleg üd­vözletét. (Hatalmas taps, éljenzés). Ma megtekintettük azokat a munkálatokat, amelyek már napok óta a Duna partján folynak, hogy gátat vessünk a folyam növekvő vizének. Rendkívül kedvező be­nyomást tett ránk és megelége­dést keltett az az eltökéltség, ön­­feláldozás és hősiesség, amellyel a dolgozók, a katonák, a hazafias alakulatok tagjai és a katonai ki­képző osztagok fiatalsága — bele­értve a Bukarestből jött diákokat is — küzd, hogy a gátak megszi­­­­lárdításával és emelésével meg­mentsék az áradástól sok tízezer hektár földet, hogy megvédje a termést. Meggyőződésem, hogy a végzett munkálatok, a munka, a­­melyet végeznek sikerrel jár és hogy ebben a megyében is — akárcsak az ország más részein — sikerülni fog helytállnunk, leküz­­denünk a fékevesztett vízáradat veszélyeit. (Hatalmas taps.). Tudják, hogy hazánk sok vidé­kén áradások voltak és vannak még most is; ezek az árvizek rend­kívül súlyos veszteségeket okoztak a városi és falusi lakosságnak, va­lamint a vállalatoknak, mezőgazda­­sági egységeknek, nemzetgazdasá­gunknak. De hangsúlyozni kívá­nom, hogy az intézkedések folytán, hazánk honpolgárai tízezreinek és százezreinek éjt nappá tevő hősi munkája folytán sikerült még na­gyobb veszteségeket elkerülni. Ez alkalommal is szeretném kifejezni köszönetemet és elismerésemet azoknak, akik a Duna térségében tovább küzdenek az árral, akár­csak azoknak, akik országszerte ti­­táni munkával, a lehetőségeken belül útját állták az elemeknek. (Erős, hosszas taps.). Nyilvánvaló, elvtársak, nincs értelme csak az elmúltakról szól­ni. Kétségtelenül más volna a helyzet, ha kedvező lett volna a tavasz. De egész népünk egy em­­berként, a legtökéletesebb akarat- és akcióegységben küzd az ár fel­tartóztatásáért, a károk helyreállí­tásáért, a lakóházak, a vállalatok, az intézmények, a szövetkezetek helyrehozásáért, a munka normá­lis menetéért. Hangsúlyozni kívá­nom, hogy az árvíz miatt szenve­dett övezetekben már a vállalatok, szövetkezetek és intézmények leg­nagyobb része folytatja munkáját; közülük jónéhány teljes kapaci­tással dolgozik. (Erős, hosszas taps.).. Egész népünk válaszolt a párt hívó szavára, segít a tönkrement javak mielőbbi helyrehozásában, a normális munkamenet helyreállítá­sában, az árvízkárosultak segélye­zésében. Száz és százmillió lej gyűlt össze, ruhát, élelmiszert ado­­­­mányoztak az árvíztől szenvedett lakosságnak, ezrek és ezrek men­nek ki a természeti csapás sújtotta helységekbe, hogy segédkezzenek a termelő egységek beindításában. Rövidesen, sőt már a napokban megkezdődik a lakóházak helyreál­lítása. Amint a mai lapokban megjelent határozatból láthatták, a többi intézkedés között elhatároz­tuk, hogy állami hozzájárulásból terven felül 5000 lakás épüljön a sokat szenvedett városokban. (Erős taps, éljenzés, ütemesen kiál­tozzák: „Ceausescu—Ceausescu!“) Természetesen, elvtársak, eddig is megmutatkozott egész tevé­kenységünkben, a szocialista épí­tésben, a népjólét emelésében el­ért eredményekben szocialista nemzetünk egysége és munkaaka­rata; ez az egység azonban soha­sem nyilvánult meg — hogy úgy mondjam — oly nagy erővel, mint ezekben a nehéz napokban. Ez szocialista nemzetünk magas fo­kú öntudatáról, az egész nép a­­zon elhatározásáról tanúskodik, hogy a párt köré szorosan felso­rakozva mindent megtesz bármi­lyen nehézség leküzdéséért, s biztosítja a szocializmus egyre gyorsabb ütemű építését, a kom­munizmus győzelmét Romániá­ban. (Hatalmas taps, éljenzés; ü­­temesen kiáltozzák: „Ceausescu— RKP!“! Meggyőződésünk, hogy a ho­zott intézkedések nyomán, a vál­lalások nyomán, amelyeket a munkásosztály, a parasztság, az értelmiségiek, férfiak, nők, ifjak és idősebbek tettek, hogy inten­zív munkával biztosítják a ter­melés , fokozását, az áradások kö­vetkeztében károkat szenvedett egységek veszteségeinek pótlását, teljes egészében teljesítjük az ipar­ban az ez évi tervfeladatokat; megvan a kilátás arra is, hogy intenzív munkával —­ a természeti csapás okozta nehézségek ellené­re — a mezőgazdaságban is jó termést érünk el. Bízunk abban, hogy a mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezeti tagok, a mérnökök mindent megtesznek a károk pót­lásáért és biztosítják az idei jó termést. (Hatalmas taps, éljenzés; ütemesen kiáltozzák: „Ceausescu —RKP“). Megyéjükben megtekintettünk két iparvállalatot, valamint egy állami mezőgazdasági vállalatot és egy mezőgazdasági szövetkeze­tet. Megállapítottuk, hogy ebben a megyében is — akárcsak az egész országban — a dolgozók odaadó, lendületes tevékenységet fejtenek ki, hogy teljesítsék kötelességü­ket, hogy kivegyék részüket a természeti csapás okozta nehézsé­gek legyőzéséből. Örömmel álla­pítottam meg azt is, hogy a mező­­gazdasági dolgozók, a szövetkezeti tagok jó eredményeket értek el, s hogy általában a termés szépnek ígérkezik a Baragan síkságon. Meggyőződésünk, hogy Ialomita megye dolgozói — munkások, pa­rasztok és értelmiségiek — mara­déktalanul kiveszik részüket az idei terv teljesítéséből, a nehéz­ségek leküzdéséből, s ilyképpen biztosítják szocialista hazánk elő­rehaladását. (Nagy taps, éljenzés.) Gratulálni szeretnék Ialomita megye összes munkásainak, szö­vetkezeti parasztjainak, mezőgaz­dasági dolgozóinak, értelmiségiei­nek és újabb sikereket kívánok munkájukhoz. (Nagy taps, éljen­zés). Természetesen, elvtársak, e he­tekben figyelmünk és erőfeszíté­seink a természeti csapások okoz­ta nehézségek leküzdésére irá­nyultak. De ugyanakkor azon igyekeztünk és azon igyekszünk, hogy ezek a nehézségek, ezek a csapások ne befolyásolják a tevé­kenységet az ország más részei­ben. Sőt, azon iparkodunk,­­hogy a munkát úgy szervezzük meg, hogy ezáltal a maga egészében biztosítsuk a gazdasági és társa­dalmi tevékenység minél jobb menetét. Ezt abban a meggyőződésben tesszük, hogy a szocializmus építé­sében, népünk jólétének emelésé­ben elért sikerekkel konkréten hoz­zájárulunk a szocialista világrend­­szer fejlesztéséhez és erősítéséhez, a szocializmus befolyásának növe­kedéséhez az egész világon. (Ha­talmas, hosszantartó taps). Miközben következetesen fog­lalkozunk a hazai szocialista épí­tés fejlesztésével, egyben szüksé­gesnek tartottuk és szükségesnek tartjuk aktívan fejleszteni az együttműködést a szocialista or­szágokkal, a kommunista és mun­káspártokkal, az antiimperialista mozgalommal. Mint tudják, éppen ebben az időszakban találkoztunk Bukarestben több államfővel, más országok képviselőivel, más pártok és nemzeti szabadságmozgalmak vezetőivel és küldötteivel, úgyszin­tén elmentünk Moszkvába, mert szerintünk nem hanyagolhatjuk el a nemzetközi kérdéseket még az árvíz okozta nehézségek közepette sem. Ellenkezőleg, ilyen körülmé­nyek között éppen intenzívebb nemzetközi tevékenységet kell ki­fejtenünk, abban a meggyőződés­ben, hogy az összes népek, az ösz­­szes haladó erők szolidaritása és egysége biztosíték az előrehaladás­hoz, a béke szavatolásához. (Erős, hosszas taps). Ezekben a napokban sem feled­keztünk meg arról, hogy a földke­rekség különböző pontjain háború folyik, hogy cselekednünk kell, mindent meg kell tennünk, hogy megszűnjön az uralmi és a diktá­­tumpolitika, a kolonializmus, hogy a nemzetközi életben érvényesülje­nek az együttműködés és az egyet­értés kapcsolatai, a teljes jog­­egyenlőségnek, a nemzeti függet­lenség és szuverenitás tiszteletben tartásának az elvei, minden egyes népnek az a joga, hogy óhajának megfelelően rendezze sorsát. Meg­győződésünk, hogy ezek az elvek diadalmaskodni fognak. (Erős taps). Pártunk és népünk nemzeti és nemzetközi teendőit egybehangol­va, egyaránt­­ teljesíti kötelességét mind saját maga iránt, mind pe­dig a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a szocializmus, a béke és a haladás világméretű ügye iránt, Így bizonyítjuk, hogy a nemzeti érdekek és a nemzetközi szolidaritás szoros egységbe fonó­dik, hogy csakis akkor teljesítjük kötelességünket mint a kommu­nista mozgalomnak, az egész világ békeerőinek az osztaga, ha harmo­nikusan egybekapcsoljuk nemzeti teendőink ellátását , biztosítjuk a jólét növekedését és a szocializ­mus fejlődését saját országunkban — a nemzetközi szolidaritással. (Erős taps). Szeretnék ez alkalommal is kö­szönetet mondani, mindazoknak az államoknak, amelyek e napokban kifejezték együttérzésüket népünk­kel, s különböző formákban se­gélyt ajánlottak fel, úgyszintén szeretnék köszönetet mondani az összes nemzetközi szervezeteknek támogatásukért, a világ különböző országaiban élő embereknek, akik adományokat küldtek a romániai árvízkárosultaknak. Mindebben annak a bizonyítékát látjuk, hogy népünk az összes nemzetekkel való barátság és együttműködés politi­kájáért, békepolitikájáért rokon­­szenvnek és nagyrabecsülésnek ör­vend a világ többi népének köré­ben. (Erős taps, éljenzés). Köszönjük tehát mindazoknak, akik segítettek és segítenek ben­nünket, s rokonszenvünkről, szoli­daritásunkról biztosítjuk őket. A ro­mán nép mindig is barátságot és békét akart és akar a világ összes népeivel. (Erős taps). Végezetül ismételten újabb munkasikereket kívánok Önök­nek, a szép megyeszékhellyé váló Slobozia város lakosainak, Ialomi­­­a megye összes lakosainak! Jó egészséget és boldogságot kívá­nok. (Hosszantartó taps, éljenzés; hosszasan és ütemesen kiáltozzák: „Ceausescu — RKP!“). ★ A népgyűlés befejezésekor fel­szólalt a megyei pártbizottság el­ső titkára s rámutatott, hogy e vidék dolgozói, élen a kommunis­­tákkal, mindent latba fognak vet­ni, hogy példásan teljesítsék Ialo­­mija ipari és mezőgazdasági kol­lektíváinak összes termelési vál­lalásait, s hogy ilyképpen ez a megye is jelentősen kivegye ré­szét az országunkat sújtó termé­szeti csapás okozta károk pótlásá­ból, az 1970. évi terv maradékta­lan teljesítéséből. Köszönet a segítségért, amit pártunk és államunk nyújt az árvízkárosultaknak Újra lesz meleg otthona családomnak A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának, Románia Szo­cialista Köztársaság Miniszterta­nácsának és a Szocialista Egy­ségfront Országos Tanácsának ha­tározatáról az újság hasábjain szereztem tudomást és nagyon m­eg­ö­rve­n­d­tem. Ma­rosvá­sá­rhel­ye­n, a Secarii utca 3. szám alatt lak­tam, a házamat a Maros telje­sen lerombolta. Ezekben a nehéz napokban nem voltam egyedül. Mellettem álltak munkatársaim, ál­landóan éreztem az ország vala­mennyi dolgozójának odaadó se­gítségét, a pártszervezet, és a vál­lalat vezetőségének segítségét. Számomra a legsúlyosabb problé­mát egy új ház felépítése jelen­tette. Az, hogy családomnak ismét meleg otthont teremthessek, hogy újra visszaállhasson a meghitt családi élet. Az állam pénzügyi hozzájárulása, úgyszintén mind­azok az előnyök, amelyeket az é­­pítőanyagok beszerzésekor élvez­hetünk, számomra és valamennyi árvízkárosult számára jelentős se­gítséget jelentenek, lehetővé te­szik, hogy minél rövidebb idő a­­latt túl legyünk ezen a nehéz hely­zeten s minél hamarabb elfelejt­sük a ránkszakadt szerencsétlen­séget. Meg voltam győződve, hogy a párt és az állam, amely minden alkalommal segítséget nyújtott a dolgozó embereknek egy szebb és jobb élet létrehozásában, azonnali támogatást nyújt ezúttal is. A ha­tározat engem arra ösztönöz, hogy munkahelyemen az elsők között legyek az árvíz okozta ká­rok felszámolásában és az évi terv maradéktalan teljesítésében. AUGUSTIN BUGNARU, munkás a Kábelgyár PVC részlegén így már pótolhatjuk, ami elveszett Radnóton nagyon sok embernek összeomlott a háza, mindenét el­lőtte a víz. Nehéz perceket, órákat ütünk át, s most nagyon sokat kell dolgozzunk azért mindannyi­an, közösen, hogy helyreállítsuk otthonainkat, a község rendjét. Mondhatni én is azzal a ruhával maradtam, ami rajtam volt. Laká­som összeomlott, a romok alatt maradt mindenem, a bútorom, ágyneműm, ruhám. Örömmel ta­pasztaltam azonban, hogy a párt és az állami szervek, az emberek gondoskodnak rólunk, mindany­­­yiunkról. Megelégedéssel és hálá­val szereztem tudomást a Román Kommunista Párt Központi Bizott­ságának, a Minisztertanács­nak és­ a Szocialista Egy­ségfront Országos Tanácsá­nak az árvízkárosultak megsegíté­sére vonatkozó határozatáról. Ez az intézkedés ismételten bizonyít­ja, hogy az emberről való gondos­kodás pártunk és államunk politi­kájában központi helyet foglal el. Mint a Határozatból értesültem, a lakóházak helyreállítására 15 000 lejig terjedő segélyt kapunk, a töb­bi javak pótlására pedig 5 000 lejig terjedő segélyt. S ha mindezekhez hozzáteszem, hogy kedvezményes áron kapunk építkezési anyagokat, én azt mondom: rövid idő alatt helyreállítjuk otthonunkat, szorgal­mas munkával pótolhatjuk mind­azt, ami elveszett. Én kőműves ember vagyok, szívesen segítek másoknak, és bízom abban, hogy én is kapok segítséget. Úgy ér­zem, ez alkalommal köszönetet kell mondanom családom nevében a gondoskodásért, a segítségért. Mindent pótolni nehéz lesz, de ha a kezdet nehézségein túljutottunk, mindent újjáteremtünnk, úgy, ahogy előbb volt. LÁSZLÓ FERENC MTSZ-tag Tudnivalók a vonatok közlekedéséről Mint ismeretes, a nagyméretű esőzés és az árvíz kiterjedt az or­szág minden részére s megrongál­ta a vasúti hálózatot is. • A helyre­­állítási munkálatok több helyen még folyamatban vannak. Emiatt a vonatok e napokban még nem mindenütt a május 31-én érvénybe lépő új vasúti menetrend szerint közlekednek. Hangsúlyozni kívánjuk, az új menetrend május 31-én érvénybe lép, de az előállt rendkívüli hely­zetben a vonatok néhány útvona­lon a menetrendtől eltérően közle­kednek, így tehát az utazóközön­ség érdeke tájékozódni a vonatok indulása,érkezése felől a menet­jegyirodáknál, vasútállomásokon, jegypénztáraknál. Érezzük: nem hagytak magunkra Új-Dellőre nehezen jut el a hír. A ludasi villanyosok ugyanis még nem állították helyre a vezetéket. A rádiók tehát némák s az újság is csónakon érkezik. Épp ezért nagy a keletje az első hírnek, amely a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Minisz­tertanácsnak és a Szocialista Egy­ségfront Országos Tanácsának ha­tározatáról szól. Suba Ferenc öccsé­vel éppen a háza körül tevékeny­kedik. Próbálja javítgatni, amit az ár tönkretett. — Nagy szó ez a segítség. Min­dig hálásak leszünk érte. Úgy érez­zük, megkaptuk az alapot, ame­lyen újrakezdődhet az élet. Eddig is éreztük az emberek segítségét. Élelmet, ruhaneműt küldtek ne­künk. De az a segítség, amit haj­lékunk újjáépítéséhez kapunk, mindennél többet ér. Suba Ferenc házát derékba kap­ta az ár. Egyik részét kidöntötte, a berendezést leiszapolta. Ugyanígy járt a ruhanemű egy része is. S ez az idős házaspár a nagy bajban is szép emberit cselekedett. Visz­­szautasította a részére kiutalt ru­haneműt. — Megleszünk mi már valahogy ketten. Adják inkább annak, aki­nek nagyobb szüksége van rá. Akinek mindenét elvitte az ár. Távolabb, az iskolában berende­zett szükséglakásból éppen a me­zőre indulnak az asszonyok.­ Köz­tük Tóth Anna is, akinek házát teljesen rombadöntötte az ár. — Ez maradt a házamból, a sok szép bútorból, amire egész éle­tünkben gyűjtöttünk — mutat szomorúan a romokra. Amikor fel­olvastuk neki a Határozatnak azt a részét, amely a falusi árvíz súj­­totta lakosság megsegítéséről szól, felcsillant a szeme. — Eddig is éreztük, hogy nem vagyunk egyedül, a párt, a kor­mány, az egész nép segítségünkre sietett. Az ár által elragadott ruha­nemű és élelem helyett mást kap­tunk, s itt, az iskolában levő taní­tói lakásban húzódtunk meg és mentettük, ami még megmaradt. De mégis más, ha az ember saját házának fedelét tudja maga felett. S azzal a segítséggel, amiről a Ha­tározat szól, megvalósíthatjuk, hogy újra otthon érezzük magun­kat. Mit mondhat erre egy kétgye­rekes özvegyasszony, aki majdnem semmi nélkül maradt? Csakis azt, hogy köszönöm, tiszta szívünkből köszönjük. Fő gondunk az újjáépítés Rus Vasile, Marosvásárhely municípium polgármestere válaszol lapunk kérdéseire . Milyen károk érték a várost? 2. Milyen segítséget kaptak ? 3. Mit tettek a termelőmunka helyreállításáért ?­­ Mit várnak a municípium állampolgáraitól ? 1. Mint hazánk számos más váro­sában és falujában, Marosvásár­hely municipiumban is súlyos ká­rokat okoztak a természet kegyet­len erői. Az állampolgárok tízez­rei tragikus pillanatokat éltek át de mindvégig férfias bátorsággal hősiesen szegültek szembe a taj­tékzó árral, amely elöntötte több mint a felét a városnak. Mint is­meretes, a víz elárasztotta a Kár­pátok és az Ady Endre negyede­ket, a Hidvég, Szabad, Víztelep és más utcákat. Üzemképtelenné tet­te az Electro-Mures Vállalatot, az Augusztus 23 Bútorgyárat, a Köz­üzemeket, a Készruhagyárat és más ipari egységeket. 3 400 csalá­dot kellett kiköltöztetni, 184 lakó­ház teljesen tönkrement, 277 csa­lád maradt hajlék nélkül. A város­ban 4 000 ház rongálódott meg, köztük 1 500 nagyon súlyosan. Az elöntött negyedekben súlyos káro­kat szenvedtek a kereskedelmi egységek is. A megvadult víz nem kegyelme­zett Szentkirály, Szentanna, Ma­­rosszentgyörgy, Meggyesfalva köz­ségeknek sem. Csak Szentkirályon 38 ház ment tönkre, 100 pedig sú­lyosan megrongálódott. Ezekben a községekben a víz mintegy 1 300 hektár búzával, cukorrépával, krumplival, zöldséggel bevetett földterületet öntött el. E szomorú veszteség l­istá­ra íran­dó a fentieken kívül az üzemkép­telenné vált ipari vállalatoknak, az árvíz sújtotta lakosságnak okozott hatalmas kár is: tízmilliókat érő bútor, háztartási cikk, ruhanemű stb., ment tönkre. A károk felmé­rése és becslése még folyamatban van. Ennek az akciónak a befeje­zése után lesznek csak birtokunk­ban a municípium gazdaságát és a lakosságot ért veszteségekre vo­natkozó teljes adatok, melyek sze­rintünk minden bizonnyal több száz millióra rúgnak. A város lakossága hősiesen szállt szembe a ránk zúduló ve­szedelemmel. Amikor a megvadult Maros ránk tört, az állampolgárok ezrei vettek részt az emberi éle­tek és anyagi javak mentésében. Az Augusztus 23 Bútorgyár mun­kásai és a November 7 negyed la­kosai védőgátat építettek; az E­­lectro-Mure? és a Készruhagyár dolgozói férfias bátorsággal küz­döttek a vállalat anyagi javainak megmentéséért. A katonai alaku­latokkal, a hazafias gárdákkal, a milícia és az állam­bizton­sági fel­ügyelőség dolgozóival együtt, az állampolgárok ezrei, románok, ma­gyarok vívtak hősies harcot az ár­ral, a szocialista öntudat számp. példáját szolgáltatták. (Folytatás a 3. oldalon)

Next