Vörös Zászló, 1970. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Aki mindent jobban tud Nem hiszem, hogy lenne a világon olyan jelenség — le­gyen az vélt csészealj vagy ár­víz — amelyről ne nyilatkozna valaki, aki mindent jobban tud. Aki úgyszólván két lépésnyire volt az egésztől, és a legtöbb esetben egyedül évie kért ki a csávából. Hivatkozik aztán te­szem azt Kiss Manóra, aki szin­tén ott volt, de szegény már nem tudott kijönni. Hogy miből? Hát a csészealjból vagy az ár­vízből. Az egyedüli szemtanú minden jogot fenntartva én va­gyok — mondja és beszél. Be­szél mindaddig, amíg van hall­gatója. De hát valakinek, aki két lépésre volt ATTÓL, mikor ne lenne közönsége? Szombaton délben jobb sor­som felé igyekezvén egyik is­merősöm állított meg­­— két éjjen és két nappalon át dolgo­zott maga és mások holmija mentésén az árvíz idején —, és mosolyogva hívta föl figyelme­met egy polgártársra, aki a Volga büfé ajtajához legköze­lebb eső asztalnál szónokolt. Igazolványkönyveket borító kár­­minvörös és teljesen használha­tatlan micsodákat árult eddig, ez az alkalom mégis jobb üzlet­nek bizonyult. Mármint az, hogy ő éppen akkor ott volt és min­dent a két szemével látott, két fülével hallott, esetleg fordítva. Tovább akartam menni, de az illető olyan lendületesen és im­pozánsan hazudott, hogy beáll­tam csodállai sorába. Mint új hallgatót azonnal leltárba vett, s tekintve, hogy a többiek már mind letejelték a féldeciket, egyenesen hozzám intézte pro­­fétikus szavait: egyelőre többes­számban. (Részben, mert nem akarta megsérteni előbbi hall­gatóit, részben mert részeg volt.) ,,Uraim, hát mondom annak a szerencsétlen fehérnépnek, hagyja a holmit, mama, üljön fel a hátamra, amíg nem késő. De ő csak reszket, kuporog. Én ugye, nem sokat gondolkozhat­tam, veszem a hátamra. Ki aka­rok lépni az ajtón, nem lehet. Nyomta kívülről a víz. (Érdekes, a víz nyomta az ajtót, de nem talált egy rést sem, hogy be­folyjon és sürgesse hősömet. Megjegyzés tőlem, Sz. K.). Pró­bálom az ablakot. Nem megy. Na most mi az istent csináljuk? kérdem magamtól. Kitörtem a nagyablakot s át akarok lépni rajta az öregasszonnyal. Akkor kezdett körözni a helikopter. Az öregasszony úgy megijedt, hogy visszaesett az ágyba. (Milyen ágyba? Megjegyzés alulírottól.). Hát becsület szavamra, megfor­dult a fejembe, hogy otthagyom. De milyen az ember... (a kö­­rüllevők meghatottan szipog­nak). Gondoltam, kimászok a tetőre és integetek a kopter­­nek. (Ez helikopter akart lenni.). De hogy hagyjam ott a nénit? Na, letéptem a rókamié faré­szét, le a nagyszekrény ajtaját, le az ajtót s összekötöttem egy dróttal. Arra tettem föl, s men­tünk kifelé. Útközben még föl­szedtem a szomszédokat, úgy, hogy mire megjött a repülő, már a parancsnok csak annyit mondott nekem: Igazi hős vagy, fiam. Egy fenét. Hát tizennyolc embert kimenteni nekem — te ismersz, Jóska — igazán annyi, mintha azt mondanám, „kérek még egy féldecit." Kért is. Ezúttal én fizettem. És azóta is látom Háry Jánost, amint három szál deszkán ment tizennyolc embert. Csak miért éppen azok hallgatnak, akik va­lóban hősök voltak? SZŰCS KÁLMÁN A filmvilágban tájékozott né­ző már a címből rájön: nem arisztotelészi alapelvek szerint megkomponált cselekmény áll a produkció tengelyében, s még kevésbé szabad színpadi bo­nyodalomra gyanakodnunk. A címben feltüntetett akció ez esetben egyszerűen rajtaütés, betörés, rablógyilkos vállalkozás, amely látszólag tökéletesen be­leilleszkedik a mostanában tú­lontúl felkapott bűnügyi csinál­­mányok tartalmi-formai keretei közé. Igen ám, de alig pereg le vagy egy negyedórányi film­szalag, és kiderül, hogy az emlí­tett hozzáértőket is becsapta — de még mennyire! — a cím. Mert azután, hogy a szeplős unokahúggal előbb Fred, majd Charles csúnyán kibabrál, szín­re tolódik Léontine, a fehérhajú gengszter-özvegy. És ettől kezd­ve a napnál világosabb az, amit addig igen-igen kevesen sejtettek: nem detektív film iz­galmas, de még csak nem is bűnügyi filmvígjáték szimpla örömei várnak rá. Michel Au­­diard és leleményes csapata sokkal ízesebb és egyben kom­plexebb meglepetést forgatott mindannyiunk számára: egy de­tektív film paródiáját nyújtja át ártatlan­ mosolyogva, mint aki tisztába van — eleve! — alko­tása előnyeivel és hátrányaival egyaránt. Előnye röviden az, hogy a fe­je tetejére állított bűnügyi ösz­­szevisszaság lépten-nyomon megnevetteti az embert. Hogyis­ne tenné, mikor csupa vígjáté­ki ötlet, csupa szellemes erede­tiség az egész? A filmet beveze­tő szekvencia — melynek újsze­rű kivitelezése annyi fejtörést okoz a rendezőknek — itt a szo­kottnál is megkapóbb „trou­­vaille"-ok segítségével közli a lényeges tudnivalókat szerzők­ről, színészekről. Utána pedig? Attól kezdve, hogy az aranyru­­dakat szállító páncélautó a bank udvaráról kigördül s a kí­sérő az úttesten a fekete macs­kát megpillantja, egészen ad­dig, hogy egy dörgő férfihang ránk mordul: ,,Vége már a filmnek, hé!..." — kacagtató meglepetések valóságos laviná­ja tartja ébren érdeklődésünket. Eleinte a komikus kontraszt csak Léontine néni tisztes külseje és FILM megboldogult férje ,,hőstetteit" ecsetelő szövege között bújkál: tolókocsin sétáltatják, és ő haj­dani ,,akcióktól" cseveg a lep­lezetlen nosztalgiával a hangjá­ban. De a jóságos néni nemso­kára tudomást szerez az unoka­húgát búsító okról, s miután mélységesen felháborítja az ex­­szaktársak eljárása, váratlanul talpra ugrik tolókocsijából. A to­vábbiakban aztán ilyen fordula­tok széles skáláján játszik a vígjátéki együttes, melyből igaz­ságtalanság lenne kifelejteni, az operatőr Georges Barskyt, trükk­felvételei ugyanis nagyban meg­könnyítik az időzített komikus helyzetek „robbanásszerű" kiak­názását. Mondanunk sem kell, hogy Léontine néni mind Fred­del, mind Charles-val vígan el­bánik, mint ahogy az is termé­szetes, hogy az öreg hölgy meg­gyilkolására menesztett Tiburce első látásra beleszeret a szep­lős szépségbe — hiszen a nagy­nénit lényegében unokahúga ki­­házasítása késztette sorozatos emberölésre. Tiburce és me­nyasszonyjelöltje kapcsolatában különösen egy mozzanat kivéte­lesen sikerült: az a jelenet, amelyben édeskettesben marad­tak a házban, s a leány csábí­tónál csábítóbb célzásokat tesz gavallérjának, az meg sehogy sem ért a szóból. .. Hátránya is van azonban az ilyen paródiának: hendikepje, hátulütője a közönség egy ré­szének ízlésbeli beállítottsága, a műfaj ,,klasszikus" kötelmeihez való makacs ragaszkodás. Aki szereti a bűnügyi regényeket, filmeket — (habár az idevágó irodalom iránti érdeklődést ala­posan megtépázta a hasonló té­májú filmek elszaporodása) —, az csak nehezen, vagy nehezen sem enged a nevetés incselke­dő ördögének: lesi az izgalmas fordulatokat, várja-várja a vég nélküli hajszákat (autón, repülőn, gyalogszerrel, mindegy), előre tippel ennek vagy annak a sze­replőnek bűnösségére, boldo­gan szemléli a fantasztikus ve­rekedéseket, s megkönnyebbül­ve lélegzik fel a hepiendet tu­domásul véve. Michel Audiard paródiája azoknak igazán fel­üdülés, esztétikai elégtétel, akik­nek már a könyökén jön ki a sok „komoly“ bűnügyi alkotás: azok kellőképpen élvezik a szi­porkázó kifigurázást, mely egy­formán szól az elcsépelt téma­körben topogó produkcióknak és azok élvezőinek. Másfelől vi­szont az sem kevésbé igaz, hogy bizonyos jártasság a detektív fil­mek világában szinte elenged­hetetlen ahhoz, hogy maradék­talanul élvezzük a parodisztikus ábrázolásmódot. Summa summarum: A ,,Leon­tine" akció így is, úgy is jó film, ízléssel és sok-sok leleménnyel megalkotott kacagtató paródia. Megéri, hogy egyesek elviseljék kedvenc témakörük megszent­­ségtelenítését, és megéri — nem különben —, hogy holmi fan­tasztikus bűnügyi históriára pa­zaroljunk másfél órát . . . o. t. " A „LEONTI­NE“ AKCIÓ LEFÚJ­ELI TOLVAJOK Az Expres büfé zsúfolt, mint min­dig. A pénztárnál is sor van. Egy férfi fizet, a körülötte lévők látják, százasok közül halász elő egy 25- öst. Valamivel később az Albina téri autóbuszmegállóhoz megy. Nem veszi észe, hogy követik. Az autó­busznál tülekedés, az erősebbek a könyökükkel csinálnak helyet ma­guknak. Mielőtt az első megállóhoz érnének, a kocsi elejében az egyik utas felhorkan. Egy nő felkapja a fejét, és minden áron le akar száll­ni, de nem tud, csak a következő megállónál. Onnan szaladva igyek­szik vissza, amíg találkozik az Ex­pres büfébeli ember követőjével. — Nem hallottad, amikor jelez­tem, hogy leszállok? — támad az rá. — Dehogy nem, de már nem ju­tottam el az ajtóig. Sikerült? Együtt nézik meg a pénztárcát. Nyolcszáz lej. Szép zsákmány. És egy buletin is, de arra nincs szük­ség. Darabokra tépik, eldobják. — Nem vett észre semmit? —Abban a lökdösődésben . . . ? Kék boríték, benne papírdarabok. — Ennyit találtunk meg a bule­­tinből — mutatja Elekes Béla nyo­mozó tiszt. — Csak a nevet tudtuk kisilabizálni: László Stefan s apja keresztnevét: Sigismund. A károsult nem jelentette a lopást, hogy mi történt akkor, március 13-án, csak a két tolvaj vallomásából tudjuk. Tavaly ősz óta Vásárhelyen, pon­tosabban a Lux, Merinos, Gulliver, Femina, Dantela és más főtéri üz­letekben több ízben is megtörtént, hogy valaki felkiáltott: „Jaj, ellop­ták a pénzemet!" A Miliciára egy­más után futottak be a jelentések. Volt, akitől 25 lett, másoktól nehéz ezreseket emeltek el- És rendszerint a személyazonosságit is. Mert álta­lános rossz szokás, hogy a pénz­tárcában hordjuk. A zsebtolvajlás aggasztó méreteket kezdett ölteni. Ezzel egyidejűleg egy férfi és egy nő — mindketten büntetett elő­­életűek — törzsvendég lett az Oroszlán vendéglőben és a Bucu­­resti cukrászdában. Az utóbbi ru­határában a 10-es számú fogas állandóan fenn is volt tartva nekik. Busás borravalóval honorálták a szívességet. Egyikőjüknek sem volt állása, így gyanússá vált a nagy költeke­zés. Győri Ilona alig egy éve sza­badult a börtönből, de csak két hó­napot dolgozott a Konzervgyárban. Nyeste Molnár Sándorral pedig a Kombinát építőtelepe sorozatos igazolatlan hiányzása miatt a nyá­ron felbontotta a munkaszerződést. — Figyelni kezdtük őket — me­séli az őrnagy —, bár megtévesz­tően hatott az a tény, hogy Győri héthónapos terhes volt. Kolozsvár, Győri és Nyeste száll­nak le a vonatról. A nő a városba megy, a férfi az állomáson marad. Este­felé egyre nyugtalanabb lesz, elindul megkeresni partnerét. Nem messze, egy kapualjban talál rá. —­ Semmi sem sikerült, — mond­ja Győri idegesen. — Egész nap a nyomomban volt két civilruhás. Biz­tosan zsaruk. Most is itt vannak valahol a közelben. Győrin feltűnő zöld kabát van. Leveti, beteszik a bőröndbe, helyet­te Nyeste ballonját veszi fel. Még elérik a vonatot. — Ezeket jól átejtettük... — összenevetnek. ★ — A milicisták tényleg szem elől tévesztették őket — egészíti ki a történteket az őrnagy. — De akkor már biztosan tudtuk, hogy jó nyo­mon vagyunk. A pár temesvári útja jobban si­került. A vonaton és a városban 13 000 lejnyi zsákmány gyűlt ösz­­sze. Utána megint Vásárhely kö­vetkezett.­­ Saját bevallásuk szerint leg­inkább falusiaktól loptak. Egyrészt, mert úgy tapasztalták, hogy ami­kor a városba jönnek vásárolni, sok pénz van náluk, másrészt, mert elég könnyű helyen is tartják a pénztárcát. Az asszonyok legin­kább a kosárban. Egy pillanat alatt el lehet emelni. A legszívesebben a cipőüzletekben operáltak, és legin­kább nőktől, mert miközben a ci­pőt próbálják, táskájukat rendsze­rint maguk mellé teszik és egyál­talán nem ügyelnek rá. A módszer az volt, hogy Győri emelte el a pénztárcát, gyorsan átpasszolta Nyestének, az pedig kiment vele az üzletből. Mikor az áldozat kiabálni kezdett ■— és volt úgy is, hogy éppen Győrire gyana­kodott — már késő volt, semmit sem találtak nála. Letartóztatása után Győri Ilona vagy 30 zsebtolvajlásáról vallott ap­rólékos részletességgel. Még a tárcák formájára, színére is emlé­kezett. — Dehogy kérem, az 1­400 leit nem a Merinosban, hanem a Gul­liverben emeltem el, — javította ki a kihallgatást vezető nyomozót. — Valószínűleg az illető csak ott vette észre. Én igazán jól emlékszem, az volt az egyetlen piros színű pénztárca, amit loptam . . . A tárcákat rendszerint eldobták. Csatornákba, szemetes ládákba. Volt eset, hogy valaki megtalálta és bevitte a miliciára. Mint például a Rózsák tere 55 szám alatti ház egyik lakója. Éppen készült elmen­ni otthonról, amikor látta, hogy a kapualjból egy gyanúsan viselkedő asszony surran ki. Mit kereshetett a szemetesláda körül? Mikor meg­látta a szép, valódi bőrből készült fekete tárcát, már sejtette, mi tör­ténhetett. Azonnal felvitte a mili­ciára. — Ez itt, amire szarvasfej van nyomva? A Merinosban loptam el — ismerte fel Győri a vallatásnál azonnal az erszényt. —­ Kilencszáz lej volt benne. Egy falusi asszony­tól vettem el. Jól emlékezett, tényleg egy feles asszony jelentette a lopást. ★ Az őrnagy a dossziét lapozgatja, Győri Ilona vallomását. — Nézze csak, ez is egy tanul­ságos rész — mutatja. — Figyel­metlenség, szinte hihetetlen naiv­­sággal párosulva. Győri Ilona január 18-án a Tec­­nometalban tartott terepszemlét. Felfigyelt, hogy egy falusi asszony­nak spárgával a nyakába van köt­ve valami. Ollóval vágta el a spár­gát, s ügyesen elemelte a rajta lévő tömött zacskót (1700 lej volt benne). Az asszony néhány pilla­nat múlva kiabálni kezdett, hogy ellopták a pénzét, és hogy megy a Miliciára. Győri veszélyben volt. Nyeste, hogy időt biztosítson neki a menekülésre, odament az asz­­szonyhoz azzal, hogy ő milicista, majd foglalkozik az üggyel, tehát felesleges a miliciára mennie, ott úgy sem adják vissza a pénzét. Majd ha a tolvajt megtalálják, ér­tesítik. Az asszony megnyugodott, nem is jelentette a lopást, és az sem tűnt fel neki, hogy a „mili­cista" még csak a nevét sem kér­dezte meg. — Az esetet Győriék vallomásá­ból ismerjük, és ma sem tudjuk, hogy ki volt az a hiszékeny asz­­szony. Győrit és Nyestét tettenér­­tük, várják az ítéletet. Sajnos, nem merném azt állítani, hogy ezzel a zsebtolvajlásnak is örökre befel­legzett Vásárhelyen. Éppen ezért legyen mindenkinek figyelmeztetés a Győri—Nyeste ügy. Vigyázzunk egy kicsit jobban a pénzre, amit becsületes munkával kerestünk meg. Szórakozottságunkkal, figyel­metlenségünkkel ne adjunk köny­­nyű prédára alkalmat a zsebmet­szőknek. És még egy figyelmezte­tés: ne hordjuk a személyazonos­ságit a pénztárcában, mert így adott esetben a kár kétszeres. SIMON­YI ESZTER Jogügyi kérdésekre válaszolunk CSÁSZÁR JÓZSEF , Gyulakuta. Az érvényben lévő rendelkezé­sek értelmében a munkabalesetet szenvedett alkalmazottak 85 száza­lékos táppénzre jogosultak a mun­kaképességük visszanyeréséig vagy nyugdíjaztatásukig, függetlenül a munka mezején eltöltött évektől. A levelében feltüntetett 14 évi szolgálati idő nem irányadó a táp­pénz kiszámításánál. A vállalat csak akkor fizeti ki­ a 85 százalé­kos táppénzt, ha a munkavédelmi szervek jegyzőkönyv alapján meg­állapították, hogy ön munkabale­setet szenvedett. Ha ez így van, a táppénzt az első naptól teljes egé­szében folyósítják és nem vonják le az 50 százalékot az első három napra, mint a szokásos megbete­gedések esetében. Ha ennek a havi alapfizetése 1428 lej, a segély kiszámítása a következő: 1428:25,5—56 lej (egy napra járó fizetés) 56x85%:47,60 lej. Tehát az egy napra járó se­gély 47,60 lej, amely összeget, ha beszorozzuk az orvosi bizonyít­ványban (beteglap) előírt időszak munkanapjaival, megkapjuk, hogy 18 napra (a vasárnapok kivételé­vel) 857 lej táppénzre jogosult. Ha a levélben közölt adatok pon­tosak, úgy kérheti a vállalat ve­zetőségétől a táppénz kifizetését. Amennyiben a vállalat vezetősége valamilyen okból megtagadná ké­rése teljesítését, úgy forduljon a bírói tanácshoz. SZABÓ ANDRÁS — Szováta. Az állami gyermeksegélyt az al­kalmazó egység a munkaszerződés felbontásáig köteles fizetni, ha az ezt szabályozó törvényerejű ren­deletben előírt feltételeket telje­síti az alkalmazott, ön a CFR-nél dolgozott 1970 február 13-ig, ami­kor pihenőszabadságra ment. Gyer­meksegélyre joga van ettől a vál­lalattól mindaddig, amíg a pihe­nőszabadsága lejár. A balánbányai vállalat megszakítás nélkül tovább fizeti a gyermeksegélyt, amennyi­ben a munkahely változtatás áthe­­lyezés következtében történt. Ab­ban az esetben, ha a vasúttól fel­mondással távozott, úgy a balán­bányai vállalatnál az alkalmazás­tól szármított három hónap után jogosult újra a segélyre. A vasút jogtalanul utasította vissza a gyermeksegély kifizeté­sét alkalmazási idejére, illetve pi­­henőszabadsága végéig. Ha a vasút vezetősége nem hajlandó kifizetni követelését, úgy forduljon a bírói tanácshoz, amely illetékes az ügy­ben dönteni. AZ IDÉNY- ÉS AZ IDEIGLENES ALKALMAZOTTAK TÁPPÉNZJOGOSULTSÁGA Több olvasónk kérésére közöljük a meghatározott időre kötött mun­kaszerződés alapján dolgozókra vonatkozó állami társadalombizto­sítási alapból folyósított segélyek­kel kapcsolatos tudnivalókat. Az 1965-ben megjelent 880-as határozat alapján a meghatározott időre kötött munkaszerződés alap­ján dolgozó alkalmazottak táp­pénzjogosultsága akkor áll fenn, ha a megbetegedés az alkalmazta­­tási idő alatt következett be és a megbetegedést megelőző 12 hónap alatt legalább 4 hónapot, illetve az utolsó 24 hónap alatt 10 hónapot mint alkalmazottak dolgoztak. Ha a megbetegedés a munkaszerződés felbontása után történik, akár egy­két­ nappal, semmilyen természetű táppénzre nem jogosultak. Az em­lített határozat 3. szakasza értel­mében táppénzt legtöbb 65 nap­ra kaphatnak, ellentétben az ál­landó jellegű alkalmazottakkal, akik 3, illetve 6 hónapi megbete­gedés esetén jogosultak segélyre. Amennyiben egy ideiglenes alkal­mazásban lévő személy megbeteg­szik és időközben munkaviszonya megszűnik az alkalmazó egység­nél, táppénzjogosultsága folytató­dik addig, amíg a 65 nap el nem telik. Szükséges megjegyezni, hogy a 4, illetve 10 hónapi régiségnek nem kell megszakítatlan munka­időnek lennie, vagyis lehet több­szöri vagy különböző egységeknél ledolgozott idő. Ha a megbetege­dést munkabaleset vagy szakmai megbetegedés okozta, az alkalma­zottak jogosultak a táppénzre a felépülésig, függetlenül a régiség­től és a munkaviszony természe­tétől. A fenti határozat a régiséget il­letően a szülési szabadságon lévő alkalmazott nőkre is vonatkozik, ha nincs végleges munkaszerződé­sük, azzal a különbséggel, hogy a táppénzt nem 65, hanem 112 nap­ra kapják. A feltétel csupán az, hogy az alkalmazotti minőségük meg kell hogy legyen akkor, ami­kor szabadságra mentek. MIHÁLY SÁNDOR, a megyei Társadalombiztosítási és Nyugdíjhivatal főnöke 1970. június 6-án PRONOSPORT I­pótverseny | LABDARUGÓ /KL-sz. VILÁGBAJNOKSÁG 1970. Nyeremények: Pénznyeremények a szokásos . Pénznyeremények különleges '■■■ alapból, sorshúzás alapján. Személygépkocsik. Hűtőszekrények. ssy Rádiókészülékek. Magnetofonok. Minden variánsnak két nyerési lehetősége van!­­ Bővebb felvilágosítással a LOTTO-PRONOSPORT ügynökségek­­ szolgálnak. lupiól ara. urat m mm lurm ................................... ni|*"í|iinni ............ A Nap kel 4 óra 33 perckor, lenyugszik 19 óra 54 perc­kor. Az évből eltelt 151 nap, hátra van 211. A Lotto—Pronosport­ Állami Vál­lalat rendkívüli sorsolással járul hozzá az árvízkárosultak segély­alapjához. Ez alkalomból kisorsol­nak Dacia 1300-as, Dacia 1100-as és Skoda 100 S típusú személygép­kocsikat, továbbá 10 000, 1000 és 100 lejes pénznyereményeket. A szelvényeket június 5-én kezdik árusítani 5 lejes áron. A szelvé­nyek árusítása június 18-án lezárul, s a sorsolásra június 21-én kerül sor. A Vasútügyi Főosztály közli, hogy újból megkezdődött a közle­kedés a Küküllővár—Dicsőszent­­márton -szakaszon (Balázsfalva— Parajd vonal), a Királyhegye— Szurdok (Bánát) szakaszon, vala­mint a Marosvásárhely—Parajd keskenyvágányú vonal Marosvá­sárhely—Nagytere­m szakaszán. Időlegesen lezárták a Zimnicea— Zimnicea Port és a Giurgiu— Giurgiu Port vasutat. TELEVÍZIÓ JÚNIUS 3, SZERDA 17.00 — Labdarúgás: Részletek a labdarúgó világbajnokság keretében lejátszott Ro­mánia—Anglia mérkő­18.00 •—­ Híradó 18.05 — Gyermekek enciklopédiá­ja (M betű) 18.25 — Rodica Bujor énekel 18.45 — Gazdasági aktualitások 19.20 — Pekncsek, az állatok ba­rátja (film) 19.30 — Híradó 20.00 — TV-filmmúzeum —­ Vég­állomás­ —­ Vittorio de Sica filmje 21.15 — TV-film —Marie Laforet t­áncdalénekesről 21.45 —­ George Enescu öröksége 22.15 — Dokumentumfilm 22.30 — Híradó. résről Június 3 szerda Elhalálozás Mély fájdalommal tudatjuk, hogy BALOGH ANNA, született Bányai Anna, életének 78-ik évében rövid szenvedés után, 1970. június 2-án elhunyt. Folyó hó 4-én délután 5 órakor a ma­rosvásárhelyi katolikus temető­ben helyezzük örök nyugalomra. A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mindazok­nak a rokonoknak, jó szomszédok­nak, ismerősöknek, akik drága ha­lottunk, CSÍKI ALBERTNÉ, szül. Papp Juliánna temetésén részt vet­tek és gyászunkban osztoztak. . .. y~- ’ Y ■ -' A gyászold család. VILLANYOSOK f­igyelmébe ! A marosvásárhelyi Villamos­sági Vállalat értesíti az érdek­e kelteket, hogy az 1970. május 13—15-re hirdetett, de elha­lasztott jogosító vizsgáztatást 1970. június 25—27-én a válla­lat Elba utca 3. szám alatti székházában tartja. Az újonnan jelentkezők vizs­gáztatása és a véglegesítési vizsga június 25-én, míg az újravizsgáztatás 26 és 27-én lesz. A marosvásárhelyi és Csík­szeredai megyei Villamossági Vállalatok székhelyein megvá­sárolható a Villamossági Sza­bályzat (Regulament UEE). IGAZGATÓSÁG BÁBSZÍNHÁZ Június 3-án, szerdán de. 11 óra­kor: GULLIVER A BÁBSZÍNHÁZ­BAN. Du. 16 órakor: HÓFEHÉRKE: A magyar tagozat előadásai. MOZI ART A: A „Leontine“ akció (francia film) PROGRESUL: Sirtaky-t táncolva (görög film) SELECT: Egy történet (jugoszláv film) IFJÚSÁGI: Az elítéltek kastélya (román film) M­IREA: Hivatásos verekedők (amerikai film) MUNKÁS: Az oroszlán ugrani készül (magyar film) FLACARA: A Crossbow akció (angol film) RÁDIÓ JÚNIUS 4. CSÜTÖRTÖK Román nyelven 6.00—6.30-ig: Reg­geli híradó. Zenés varieté. 18.00— 19.30-ig: Hírek, tudósítások. A XX. század kórusirodalmából. Gazdasági horizont. Irodalom és művészet. Io­nel Teodoreanura emlékezünk. Tár­sadalmi ankét. Szimfonikus táncok. Magyar nyelven 6.30—7.00-ig: Állat­­tenyésztők tíz perce. Könnyűzene kisegyüttesek előadásában. 16.30— 18.00-ig: Hírek, tudósítások. Népda­lok és népi táncmuzsika. Fiatalok híradója. Nevelők fóruma. ★ A Szakszervezetek Művelődési Házában június 3-án, szerdán 18 órakor a II. emeleti előadóteremben, a turisztikai kör tagjai részére ro­mán dokumentumfilmeket vetítenek. Appólh­íletés ELVESZETT egy fekete női táska vasárnap a piacon Sükösd Éva Mar­git névre szóló buletinnel, csekk­­könyvvel és különböző iratokkal. Becsületes megtalálója jutalom elle­nében szíveskedjék leadni a szer­kesztőségbe. Kérje a könyvesboltokban !­­ BAZSÓ ZSIGMOND: Bolond ősz — kisregény 2,50 lej ! VICTOR EFTIMIU: A kővé vált lovag 15 — „ FISCHBEIN E.: Tanulás és megértés 1,80 „ JÓZSEF ATTILA: Legszebb versei 4.— „ KAZAKEVICS E. G.: A kék füzet (Horizont könyvek) 3,50 „ NICOLAE LABINIS: Legszebb versei 3.— „ ION MINULESCU: Román nyelvből elégtelen 5.— „ A Maros Megyei Építkezési és Szerelési Tröszt Marosvásárhely, DÓZSA GYÖRGY UTCA 36 SZÁM sürgősen alkalmaz: — EXK­A­V­ATORK­EZELŐKET, — HÍD-, TORONY- ÉS AUTÓDARUKEZELŐKET, — GÉPÉSZEKET NEHÉZGÉPEKRE. Fizetés az 1968 914 számú Minisztertanácsi Határozat szerint. Bővebb felvilágosítással szolgál a 3188-as telefonon a sze­mélyzeti osztály. Elszállásolás a marosvásárhelyi, segesvári, dicsői, balánbá­nyai, maroshévizi, besztercei munkatelepeken. Ez­erdei gyümölcsök ! és Cifrorrifélék kivonat­i tóból készül. \ V/TAMINDÚS, 3 KELLEMES /ZU, I­G­AZOM/is, \ \ tp/to és T/IP lé LÓ

Next