Vörös Zászló, 1970. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

2 El! LE KEZ­EL 1920 szeptember 1-re A mesterem elküldött vala­miért a boltba. Meghagyta, hogy siessek, mert mindjárt zár­nak. Ahogy kiléptem a műhely­ből, arra lettem figyelmes, hogy zúgnak a gyárak szirénái és az állomáson a mozdonyok sípjai. Hírtelenében nem tudtam, mire véljem. A főtérre érve láttam, hogy a Szentgyörgy utca fe­lől a Kultúrpalota felé igyekez­nek a „Foresta", a téglagyár és más üzemek munkásai. Én is hozzájuk csatlakoztam, nem tö­rődve mesterem utasításaival, mert hiszen úgyis az összes üz­letek be voltak zárva. Gyönyörű szép, napos idő volt. Beözön­löttünk a Kultúrpalotába. A nagyteremben Simó Géza, Csetri János, Lazsáti Zsigmond, Bartók Márton elvtársak tartot­tak beszédet. Faragó Henrik if­júmunkás elszavalta Csizmadia Sándor Sztrájk című versét. A Tükörteremben Engi Mózes, Gá­­bos József tartottak beszédet. A Székely Napló helyi polgári lap 1920. szeptember 2-án írja: „A munkásság délelőtt tíz óra­kor kivonult a műhelyekből és gyárakból, az összes üzleteket bezárták, s több ezer főnyi tö­meg részvételével a Közművelő­dési Házban impozáns népgyű­lés volt, melyet Lazsáti Zsig­­mond nyitott meg, Simó Géza a cenzúra, Csetri János a sztrájktörvény és ostromállapot, Bartók Márton a valutakérdés és a drágaság ellen beszéltek. Előzőleg a helyi zenészek prí­másaiból összeállított zenekar zendített rá a Marseillesre, majd munkás dalárda énekelt és Faragó Henrik szavalt". A Tükör helyi polgári lap 1920. szeptember 5-i száma a következőket írja : „Abban az ün­nepi órában, mikor a kolozsvári szocialista kongresszus küldöttei átadták a bukaresti kormány­nak Románia szervezett mun­kásságának tiltakozását a cen­zúra, ostromállapot, sztrájktör­vény és a háború ellen, az egész ország területén megállt a munka. Vasút, posta, üzemek, keres­kedések mintegy lélegzetvissza­fojtva figyelték azt a pillanatot, mikor négyszázezer vasfegyel­mezett munkás először emelte fel egységesen tiltó szavát a kormány intézkedései ellen". A Marosvölgyi munkás első száma (1920 szeptember 5-én) közli Simó Géza, Csetri János, Bartók és Lazsáti Zsigmond be­szédeit. A vezércikk a következőket tartalmazza: „Hatvan percből sok mindenre telik. Felkeresték­­e a nyomortanyákat, a lakásnak csúfolt munkás kvártélyokat, ahol sápadtra válnak hősi pro­­letárasszonyok s ezrével hulla­nak el a beteg gyümölcsök, a proletár gyermekek?" — mon­dotta beszédében Simó Géza. „Mi a mai romlott világ he­lyett egy újat akarunk építeni. A jelszavunk a munka és a kultúra. Velünk szemben áll a másik tábor, azt mondja. Az a hangulat, mely ma a munkás­ság lelkében él, biztosítja a proletárságot, hogy a munka és kultúra győzni fog a pénz és a szurony hatalmán. Mi innen az utolsó üi­zen­etet akarjuk külde­ni, nekünk a szóból már elég volt. Várjuk a választ reá, de nem három hónapig. Sok idő telt el az utóbbi üzenetünk óta. Készülünk rá, hogy mi ma­gunk vegyük kultúránk és sza­badságunk megalapítását a ke­zünkbe." Csetri János: ,,Ha a békét akarjuk állandó alapokra fek­tetni, ezt csak demokráciával, szociális politikával tehetjük. Hiába üldözik vezetőinket, a népakarás szabad megnyilvá­nulását nem lehet lecsa­polni. A háború nem azért szűnt meg, mert a hadvezérek nem akarták, hanem a nép végezte be forradalommal". Ez a megmozdulás is az ak­kori általános forradalmi fellen­dülés eseményei közé tartozik. HORVÁTH EMIL: Megvizsgáltuk a bejelentést FELELŐS KERESTETIK.. A felelősök, a felelősség kutatá­sa olykor kényes téma, főként ak­kor, ha utólag keressük, ki.is fe­­lelt ezért meg amazért, például ezelőtt két évvel ... Sándor Imre kazánfűtő bizalom­mal adta át alkalmazásakor, 1968- ban munkakönyvét és szakképesí­tési igazolványát a marosszent­­györgyi gyógyfürdő adminisztrá­torának. Időközben fűtőnek ne­vezték ki. Igen ám, de az új bé­rezési rendszer bevezetésével fel­szólították: nyújtsa be a szakké­pesítési bizonylatot... Ekkor tud­ta meg, hogy az aktái elvesztek. — Ki gondolta volna, hogy a volt adminisztrátor, felelőtlensé­gével — mert annak tulajdonítom — ennyire meggyűjti a bajomat. Elvesztette az alkalmazásomkor át­adott munkakönyvemet és szakké­pesítő igazolványomat. Nem is csinálnék kérem én problémát a dologból, de ki ad nekem máról holnapra szakképesítő­ igazolványt ... Most, ennyi idő után... szinte lehetetlen. Valamikor Brassóban adták ki. Az idő pedig telik, s úgy mondják betegség esetén még a táppénz jogaim is meg­csorbulnak. Meg aztán itt van ez a sok utánajárás . . . Tájékozatlan ember vagyok én kérem az akták világában. A marosszentgyörgyi gyógyfürdő 1969. november 1.-i hatállyal ment át a megyei Egészségügyi Felügyelőségtől a 2 sz. Területi Kórházak hatáskörébe. Érdeklő­désemre, a munkakönyvek átadá­si jegyzőkönyvét illetően, Vass Ilona, a 2-es sz. Területi Kórházak személyzeti kérdésekkel foglalkozó inspektora válaszol: — A gyógyfürdő volt adminiszt­rátora eltávozásakor nyolc végle­gesen alkalmazott dolgozó mun­kakönyvét adta át. Részemről — annak idején, két évvel ezelőtt — írásbeli elismervényt adtam, a . ^^kSiV^k^mónak rjegfe-, lelesevel. igaz, másolatom nincs róla. Nem adta át viszont a Sán­dor Imre munkakönyvét és szakk llépésítési igazolványát. Hogy volt-e még jelén valaki az átadás­nál? Nem kérem. Azóta viszont többször is üzentünk, majd levél­ben is felszólítottuk még ez év ja­nuárjában: jelentkezzen az ügy tisztázása végett, de hiába. Még csak felénk sem jött. . . Jóváhagy­ták az eltávozását, még mielőtt teljesen átadta volna a munkakö­rét. Hogy ki hagyta jóvá? Nem tudom kérem, akkoriéban ennek más valaki volt a felelőse ... Mit mond az átadásról, SZ. I. a fürdő egyik alkalmazottja. — A volt adminisztrátor az irat­tárat jegyzőkönyvileg adta át. Nem így a munka könyve két. Tudomá­som szerint nemcsak a fűtőnknek okozott nehézséget felelőtlenségé­vel, hanem a fürdő egyik ideigle­nes alkalmazottjának is, akinek a munkakönyve kitöltéséhez benyúj­tott aktáit vesztette el. Sok fárad­ságába idejébe, sőt pénzébe is került ennek az asszonynak, amíg újból beszerezte az elveszett ak­tákat. És mit mond Kurunczi András, az ILEFOR alkalmazottja, a fürdő volt adminisztrátora az átadásról? — Én kérem kilenc munkaköny­vét adtam át Vass Ilonának. — Írásban is? — Nem kérem, semmiféle elis­mervényt nem kaptam, nem is ad­tam róla. Csak úgy átadtam. Még ma tisztázom az ügyet. Azóta is tisztázza. A marosvásárhelyi 2 sz. Területi Kórházak illetékesei elmulasztották az átadás ellenőrzését. Abból kö­vetkeztetve, hogy Sándor Imrét ide-oda küldözgették feltételezzük: a személyzeti problémákkal fog­lalkozó reszortja nem ismeri a­­munkakönyvek elvesztésére vonat­­­kozó törvényes rendelkezéseket, *(ha ez nem a dolgozó hibá­jából történt!) Ennek megfelelően, a 224/1960-as Minisztertanácsi Ha­tározat 29. cikkelye előírásainak értelmében kérnie kell az akták elvesztésének a meghirdetését és semmissé nyilvánítását a Hivatalos Közlönyben. Csak ezek után kér­heti a CFR-től — ahol Sándor Imre munkakönyvét kiadták — egy új munkakönyv (Duplicat) kitöl­tését. Ugyancsak feladata, hogy beszerezze Brassóból a szakképe­sítési igazolványt kibocsájtó szerv­től annak másodpéldányát, s ha az nem létezik, úgy akkor az Ál­lami Levéltártól. W. E. Nemes László Gyorsan változó évszakok 1. Locsolják a hippiket Mikor befutottam a Piccadilly-re, éppen lemosták a hippiket a tér közepén lévő lépcsőkről. A Picca­­dilly-tér egész London hippitársa­dalmának kedvenc találkozó és tartózkodási helye, sőt a világ minden tájáról áramlanak ide, a hosszúhajúak, mint az igazhitűek Mekkába. A szutykos, szakállas emberkék most zavartan és sértő­dötten figyelik, amint a köztiszta­sági alkalmazottak gumicsővel vég­nélkül locsolják a híres lépcsőket. Hamar rájöttem, hogy a cél tu­lajdonképpen nem is a por és a szemét, hanem a hippik eltávolí­tása. Órák hosszat locsoltak ott ugyanis, s addig, amíg ez tartott, a hippik kénytelenek voltak odébb­állni. Másnap, az újságban is ol­vastam egy riportot, egy felhábo­rodott hippiről, aki tiltakozott az ellen az eljárás ellen. A hatóságok komolyan foglal­koznak azzal a gondolattal, hogy végleg eltávolítsák őket a Picca­­dilly-ről. Állítólag az ottani lako­sok és kereskedők tiltakoztak elle­nük. A hivatalos érv az, hogy tu­rista buszmegállót terveznek a tér közepére, és ennek működését za­varná a hippik jelenléte. Az élel­mes hippi viszont azt mondta az őt interjúvoló újságírónak, hogy a tér a turistaforgalmat tulajdon­képpen nekik köszönheti, s ha el­zavarják őket onnan, megszűnik majd a Piccadilly varázsa is. Ez az érv mindenesetre elgondolkoztató, úgy, hogy a rendőrség egyelőre függőben hagyta az ügyet. A hippik pedig ott csatangolnak a téren. Láttam ott egy fickót, övig érő hajjal, s annyi tetoválással a karján és az arcán, ami egy pá­pua törzsfőnöknek is becsületére vált volna. Egy lányt is, akinek a ruháján hátul keresztben csíkok voltak, de elől­e nem. Rájöttem, hogy leült egy frissen mázolt pad­ra, onnan a különös ruhaminta. Egy göndör­ szőke fiú megnövelte a haját fél méter hosszúra, de mi­vel természetes fejdísze merev, mint a drót, mindenütt a fejbőrre merőlegesen állt, s így az ember­nek az volt az érzése, hogy egy hordó nagyságú golyó ül a nya­kán. Egy lány nadrágján pajzán rajzolt, egy másik fiú hajában annyi virág, amennyi egy vidéki ház összes ablakaiba elég lett volna. Egy cilinderbe, frakkba öl­tözött lány karonfogva andalgott félmeztelenre vetkőzött mezítlábas néger barátjával. Egy két méteres, lobogó, vikingsörényű skandináv oszlopnak támaszkodva, mozdulat­lanul áll; egy „fehérmámorba“ bó­dult lányt riadt pillantásokkal tá­mogat a barátja, látszik rajta, hogy fél a rendőrtől. Hát igen, a hippik sok kábítószert fogyaszta­nak. Mindig újra meglep az angolok elnéző magatartása, mikor gyere­kekről és általában a fiatalságról van szó. Mindent megengednek nekik. S érdekes — a gyerekek mégsem rosszabbak, mint máshol. Igaz, e hosszúhajú fiatalokból, mi­után kitombolták magukat, általá­ban példás családapák és talán túlságosan is megállapodott, ren­des „adófizető polgárok" lesznek. Erről jut eszembe . .. A St. Paul katedrális előtt lát­tam. Néhány autóból kikent­ kifent násznép szállt ki, fehérruhás csi­nos menyasszony, frakkos vőle­gény, örömszülők, rokonok, meg minden. Éppen feltették az ilyen­kor szokásos ünnepélyes pléhpo­­fát, és készültek bemenni a ka­­tedrálisba, ahol majd a ceremó­niára sor kerül, mikor három sza­kállas, koszos hippi tűnt fel a kö­zelben. A hajósok integetni kezd­tek a vőlegénynek. Az, elnézést kért a többiektől és hozzájuk ment. A hippikben volt annyi be­csület, hogy nem keveredtek a násznép közé, de azt már nem állták meg, hogy ne jöjjenek el a barátjuk életének nagy esemé­nyére, gratulálni. Amint a frakkos, elegáns, frissen borotvált vőle­gény vidáman kezet szorított ron­gyos-mocskos barátaival, észrevet­tem, hogy az arcán egyenetlenül bámult le a bőr. Aztán leesett a huszonöt banisom — a fickó nem­rég vághatta le a szakállát. Hát persze, lehet, hogy egy pár nappal ezelőtt még együtt csatangolt szutykos barátaival, az aszfalton aludt, s valószínűleg el­elszívott egy-egy rozmaringillatú cigarettát. De ennek a gyönyörűségnek most vége, megnyilatkozott, megborot­válkozott, megfürdött, és felöltötte a frakkot. És a menyasszonyát a St. Paulban viszi az oltár elé. Me­tamorfózis — mulattam magam­ban — hogyan lesz a hippiből gentleman Hyde park és rigófütty Végigmentem a Piccadilly Street­­en a Hyde Park irányába. A bal­oldali járdán végig festmények, rajzok, kerámia munkák vannak kiállítva. A „művészek" maguk á­­rulják alkotásaikat. Divatosak a kerámia-bizsuk. Leggyakoribb mo­tívumok az állatöv jegyei. Divat a horoszkóp! Átlépek a Hyde Park kapuján. Gyönyörű júniusi napsütés. Az óriási, több mint 3 km hosszú par­kot lovagló homokpálya övezi. A­­kinek lova van, ide járhat edzeni. A park füvén, ameddig a szem ellát, vikendezők (szombat van) üldögélnek, heverésznek, olvasgat­nak stb. Angliában sehol sem ti­los fűre lépni. Az emberek a pá­zsiton sétálnak, a szerelmespárok ott csókolóznak, meg minden. Egy helyen fürdőruhára vetkőzött fiatal mama süttette magát a nappal, mellette két lurkója játszadozott. Arrébb félmeztelenre vetkőzött ka­maszok futballoztak vidáman. Nyugdíjasok újságot olvastak. A parkban csend volt, nyugalom, madárcsiripelés. A bejárat mellett tábla figyelmeztet arra, hogy a parkba táskarádiót bevinni tilos. Az angolok komolyan veszik a nyugalmat, a csendet. Táskarádiót hallgatni a parkban tilos, viszont a szerelmespárok fesztelenül csó­­kolóznak, ölelkeznek a gyepen, eb­be senki sem szól bele. Végered­ményben logikus. A csókolózás legfeljebb csak akkor zavar, ha odabámul az ember, egy gentle­man viszont nem bámul turbékoló szerelmeseket. Londonról én is azt képzeltem azelőtt, mint mindenki: esős, kö­dös, füstös, óriás város. Tizenkét napig ültem London­ban és ezalatt csak egyetlenegy­szer csepergett. Végig ragyogó idő volt. Igaz, ezen a tavaszon és nyár elején furcsa időjárás volt e­­gész Európában. Nálunk árvizeket okozott a sok eső, s Londonban, Antwerpenben heteken át egy csepp sem esett. Göteborgban jú­nius elején 30 fokra fölszaladt a higany. A londoni ködről sokat ol­vastam és hallottam,­ de senki sem beszélt London parkjairól, énekes­­madarairól. Óriás­város, de képét üdévé, szerkezetét lazává teszik parkjai. A parkokban évszázados fák, s a fákon énekesmadarak, fő­leg rigók. A kikötőben reggelente rigófüttyre ébredtem. A városban is szinte mindenütt hallszik a ma­dárdal. Ezután, ha Londonra gon­dolok, a rigófütty jut eszembe. A községi pártbizottságok tapasztalataiból A jövedelmezőbb állattenyésztésért Ernyőben, Sáromberkén, és Szé­kely­kálban figyelemre méltó ha­gyományai vannak az állattenyész­tésnek. Néhány esztendővel ez­előtt a sáromberkiek olyan sikere­ket értek el a fejőstehenek te­nyésztésében, a tejtermelésben, a­­melyeket tartományszerte követen­dő példaként emlegettek. A 2000 literen felüli takarmányozott tehe­­nenkénti átlagos tejhozam sokat nyomott a latban, amikor számba vették a pénzjövedelmet. Abban az időben nem akadt senki, akit meg kellett volna győzni a fejős­tehenek és általában a szarvas­­marhák tenyésztésének gazdasági elő­nyei­ről, j­övedel­m­ezőségérő­l. Igaz, az állatok sok utánajárást igényelnek — mondogatták a szö­vetkezeti tagok —, de megéri a fáradtságot, nagy utánuk a ha­szon. Mindez évekkel ezelőtt volt. A tavaly már, de főleg az idén, min­den állami támogatás dacára az említett gazdaságokban, elsősor­ban Ernyőben és Sáromberkén, é­­rezhetően visszaesett az állatte­nyésztés. Csökkent a tejtermelés, és-elmaradtak a szerződéses köte­lezettségek teljesítésével stb. Ebből kifolyólag aztán az egykori jó pénzforrás elapadt, mint a rosszul gondozott tehenek teje, s az állat­­tenyésztés nem jövedelmet, hanem ráfizetést „hozott" a gazdaságok­nak. Kétségtelen, hogy ezt a tartha­tatlan helyzetet az MTSZ-ek kom­munistái nem nézhették tétlenül. A községi pártbizottság az RKP KB ez év márciusi plenáris ülésé­nek határozata szellemében, ala­posan elemezte az állattenyész­tésben mutatkozó hiányosságok o­­kát. A kommunistákkal és a többi földművesekkel folytatott tanácsko­zások, a helyszíni tanulmányok a­­lapján, a pártbizottság barájának sikerült fényt deríteni néhány olyan tényezőre, jelenségre, amelyek ká­rosan befolyásolták mind az állat­létszám gyarapítását, mind az a­­zok hozamának növelésére vonat­kozó előirányzatok teljesítését. Íme néhány kimondottan szub­jektív tényező: az MTSZ-ek veze­tő tanácsai sok esetben másod­rendű kérdésnek tekintették az ál­lattenyésztési részleg tevékenysé­gének irányítását, ellenőrzését, nem intézkedtek az állatok elszállásolá­si körülményeinek javítása ügyé­ben, nem gazdálkodtak ésszerűen a takarmányalappal, egyes gondo­zók fegyelmezetlenségükkel, fele­lőtlenségükkel súlyos károkat o­­koztak a szövetkezeteknek, nem tartották be a takarmányozási programot stb. A községi pártbizottság barájá­nak érdeme, hogy nem elégedett meg a hiányosságok okainak fel­tárásával, hanem pontos intézke­déseket jelölt ki az állattenyész­tés fellendítésére, jövedelmezősé­gének növelésére. Ezek végrehaj­tásának megszervezésével és el­lenőrzésével a büró, illetve a bi­zottság egy-két tagját bízták meg. A pártbizottság bürója által ki­dolgozott és elfogadott intézkedé­si terv előirányozta a takarmány­alap megteremtését és ésszerű fel­­használását, a gondozás minősé­gének javítását, a munkafegyelem erősítését stb., biztosító tennivaló­kat. A terv pontosan kijelölte a ve­zető tanácsok, a mezőgazdasági és állategészségügyi szakemberek azonnali feladatait. Az életben nincsenek csodák, a községi pártbizottság intézkedései se hoztak egyik napról a másikra gyökeres változást. Tény viszont, hogy amióta a pártbizottság ér­demlegesen foglalkozott az állat­­tenyésztés legégetőbb kérdéseivel, egészségesebb vérkeringés indult meg e termelési ágban. Néhány kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a kommunisták közbelépése ered­ményes volt: intézkedtek, főleg Er­nyőben, a tervezett létszám elérése érdekében, Ernyőben 600 tonnát, Székelykálban 380-at, míg Sárom­berkén 200 tonna silót készítettek, rendszeresebben tartják a havon­kénti gyűléseket a gondozókkal, tisztábbak, rendesebbek az istál­lók, minimálisra csökkent a kény­szervágások száma, a vezető ta­nácsok tagjai gyakrabban ellen­őrzik az állatok gondozását, a fe­­jést. Mindhárom gazdaságban ta­karmányozott tehenenként 1,1 és fél literrel növekedett az átlagos napi tej­hozam. Mindez azt igazolja, hogy jó ú­­ton indultak el. A lényeg az, hogy most már ne torpanjanak meg! (Weisz) NAPRÓL NAPRA, HL­NAPRA, NAPRÓL MPM Szeptember 1 kedd A Nap kel 5 óra 38 perckor, lenyugszik 18 óra 53 perckor. Az évből eltelt 244 nap, hát­ra van 121. Nemrég bekapcsolták az orszá­gos interurbán rádióteléhhálózatba a tirgavintei, a nagybányai és a szatmári automata telefonközpon­tot. Ennek eredményeként megkét­szereződött az interurbán beszél­getések száma. Ezzel egyidejűleg az említett városokban növelik a központok kapacitását, korszerűsí­tik és fejlesztik a légi és földalatti kábelrendszert. Ebben az évben az országban további 30 000 telefon­­állomást kapnak az új előfizetők, főként a Pitesti-i, a marosvásárhe­lyi, a kolozsvári, a lazi-i, a galaci, a craiovai, a nagybányai és a brassói központ bővítésével. A 30 000 új telefonállomásból Buka­rest 17000-et kap. A Vasúti Tervezőintézet a Gör­dülőanyagok Mechanikai Központ­jával együttműködésben elkészítet­te a személygépkocsik szállítására alkalmas emeletes vasúti teherko­csit. Ennek hossza 12 méter, befo­gadó képessége 9, különféle tí­pusú személyautó. Ugyanakkor más áruk szállítására is használ­ható. Rövidesen más tehervagon­típusok gyártását is jóváhagyják. Az 1971—1975-ös ötéves tervben a vasút körülbelül 56 000 (kétten­gelyesnek megfelelő), kiváló mű­szaki színvonalú tehervagont kap, továbbá 60 tonnás fedett kocsi­kat különleges áruk szállítására. Gyártanak még 4 000 lőerőig ter­jedő Diesel-villanymozdonyokat és nagy sebességű 3 400 lóerős villa­mos mozdonyokat. RÁDIÓ SZEPTEMBER 2. SZERDA Román nyelven 6,00—6,30-ig: Riportműsor falusi hallgatóinknak: Amíg a magból kenyér lesz. Népi muzsika. 18,00—19,30-ig: Hírek. O­­peretttkórusok. Gazdasági horizont: Az új fakitermelési év kezdetén. Libánfalvi táncok — Birtalan Jó­zsef népdalfeldolgozása. Hangképek a népdalszólisták Maros megyei versenyéről. Margaréta Pislaru és Tom Jones énekel. Magyar nyelven: 6,30—7,00-ig: Reggeli híradó. Zenei kaleidoszkóp. 16,30—18,00-ig: Hírek, tudósítások. Szimfonikus zene. Irodalmi élet. Kapcsoljuk a hármas stúdiót. Ba­rangoló mikrofonok. A legelőn (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) Törvényszéki hírek KÖZÖSEN A KÖZTULAJDONRÓL, Piroska Lajos harasztkereki, Ga­lambfalvi Vilmos á­kosfalvi és Be­­reczki Ferenc szentbenedeki lako­sok 23 zsák cementet emeltek el az ákosfalvi MTSZ-ből. Az építke­zési anyagot Piroska Lajos istálló­jában rejtették el, azonban a mi­lícia ott is megtalálta, és a köztu­lajdon fosztogatóit átadta a tör­vényszéknek. A marosvásárhelyi bíróság mindhármukat egy-egy é­­vi börtönbüntetésre ítélte a köz­tulajdon terhére elkövetett lopás­ért. TÖBB MINT 7 500 LEJ ITALRA Harfia Dávid Régen, Cosbuc u. 43. sz. alatti lakos, a helyi Gaz­dálkodási Vállalat (IGCL) tervező hivatalának technikusa csak a drága italt szereti. Erre nem min­dig telt a fizetéséből, s ezért hoz­zányúlt a vállalat pénzéhez. Az építkezési tervekért beinkasz­­szált díjak egy részét megtartotta magának, s hogy a hiányt ne fe­dezzék fel, kijavította az aktákat. Harsia több mint 7 500 lejt sik­kasztott, amely összeget bevallása szerint italra költötte. A marosvá­sárhelyi bíróság Harsia Dávidot sikkasztásért 2 és félévi szabad­ságvesztésre ítélte VIZET TÖLTÖTT AZ ÉTOLAJBA Valea Imgard Segesvár, Coșbuc u. 6. sz. alatti lakos az egyik he­lyi élelmiszerüzletnek volt a veze­tője. Nem elégedett meg a becsü­letes keresetével, többletjövede­lemhez akart jutni, persze, jogta­lanul. Becsapta a vásárlókat, vizet töltött az étolajba, de nem sokáig forgalmazhatta a meghamisított é­­lelmiszert, mert leleplezték. A segesvári bíróság Valea Im­­gardat él­elmi­szerhamisításért há­romhónapi börtönbüntetéssel súj­totta. ITTASAN, JOGOSÍTVÁNY NÉLKÜL , Varga József, Marosvásárhely, Brindulei u. 14. sz. alatti lakos alaposan berúgott, majd ráült testvére motorkerékpárjára, és sé­ta­útra indult a városban. Szabály­talanul hajtott, ami mindjárt fel­tűnt a milicistáknak, megállították és igazoltatták. Ekkor derült ki, Varga nemcsak, hogy ittasan ült motorra, hanem hajtási engedélye sincs. A marosvásárhelyi bíróság Var­ga Józsefet 15 hónapi börtönbün­tetésre ítélte B. Gy. TELEVÍZIÓ 18.00 Kis előzetes 18.05 Őszi vizsgaszakok 18.54 George Enescu a XX. szá­­zad művészetében 19.15 Hirdetések 19.20 1001 este a gyermekeknek 19.30 Híradó 20.00 ■ Reflektor 20.15 Színházi est: I. L. Caragiale „Nápasta" című darabja 21.55 Meghívottunk: Bianca Caval­­lini (Svédország) 22:20 Közelkép — Horia Lovinescu 22:50 Híradó MOZI ART­A: Az alvilág professzora (magyar film) PROGRESUS: Özön az égből (szovjet film) SELECT: Ki jön vacsorára? (amerikai film) IFJÚSÁGI: Robbanás a hegyekben (jugoszláv film) UNIREA: Winnetou a holtak völ­gyében (német—jugoszláv film) MUNKÁS: Az ég lovagjai (csehszlovák film) FLACARA: Mint a bagoly nappal (francia—olasz film) SEGESVÁRI LUMINA: A Leonti­­ne akció (francia film)­ TIRNAVA: A hajsza (amerikai film) RÉGENS PATRIA: Lányok köz­társasága (lengyel film) VICTORIA: A gyilkos játék (francia film) DICSŐI MELÓDIA: Doktor Mabu­se ezer szeme (német film) LUDASI FLACARA: Robbanás a hegyekben (jugoszláv film) Apróhirdetések " ELADÓ kisebb, azonnal beköltöz­­"siető családi ház: szoba-konyha, pince. Caragiale u. 25. szám. Augustus 31-én a DCR—Megy­­gyesfalva útszakaszon elvesztettem egy motoros táskát a benne lévő füs­tössel. Megtalálóját kérem, hogy értesítsen a 15.496-os telefonon. ELHALÁLOZÁS Mély fájdalommal tudatjuk, hogy DARABAN ÉVA 6 éves ko­rában, rövid szenvedés után el­hunyt. Drága halottunk temetése szeptember 1-én, kedden du. 3 órakor lesz a marosvásárhelyi református temető cinterméből. A gyászoló család ELADÓ családi ház, gyümölcsös, szőlős, egy 407-es MOSZKVICS egy pianínó. Érdeklődni: Aries nini 3. szám. Köszönetnyilvánítások Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik CSONTVASY JÓZSEFNÉ temetésén részt vet­tek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mind­azoknak, akik drága halottunk, id. BORDY ISTVÁN temetésén részt vettek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. KÖZLEMÉNY A „MURETUL“ Fogyasztási Szövetkezet értesíti az üzemek és intézmények ve­zetőségeit, hogy vállalja eredményes párlat­ny- és rovarirtás elvégzését. A meg­rendelést a szövetkezet központjához, Marosvásárhely, Rózsák tere 42. szám alá lehet eljuttatni. Te­lefon: 15-638.

Next