Vörös Zászló, 1970. október (22. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

[Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA KXII. évfolyam 252. (5871.) szám.– 1970. október 27. keddi Ára 30 báni Minden további késlekedés a jövő évi termést károsítja Ismét kedvezőre fordult az idő, lehet dolgozni a szántóföl­deken, különösen a területfelszabadítás és szántás folyhat jobb körülmények között. Elsősorban ezek, mert a tárcsázás és a vetés jóval igényesebbek és a meggondolatlan teljesítményre való törekvés a minőség rovására mehet. Véleményünk szerint a jelenlegi helyzetben most már KÉT tényezőre kell figyelni: egy­szer, a fölöttébb bizonytalanná vált időjárásra, azaz minden esz­közzel gyorsítani kell a hátralévő munkálatok ütemét, továbbá arra, hogy minden vetést végezzenek el még ebben a hónapban. A KORONKAI MTSZ nagy fel­adattal kell hogy megbirkózzék a hónap hátralévő napjaiban. A ter­vezett 200 hektár búzából vasárnap estig, de írhatjuk, hogy az esőt megelőzően, 125 hektárt vetettek be. — Miért e lemaradás ? — kér­­deztük. — Az időjárás akadályozott, va­sárnap sem dolgozhattunk. Lágy volt még a talaj... — S a tagság ? — Dolgozgattak, de kevés az ember, a munkaerő nagy része ö­­regekből és asszonyokból áll. Nyílván elégtelen a magyarázat, de hát jobb híján ezt kell elfo­gadnunk, meghallgatnunk. Az el­múltnál fontosabb az, hogy mi­ként dolgoznak jelenleg. Négy-öt napon belül befejezik a vetést — mondta az elnök, eléggé sok biz­tonsággal a hangjában. Kétkedé­sünk jogos, ha tekintetbe vesszük, hogy 15 hektár répaterület vár felszabadításra, s a terménykisze­déshez mindössze 15—20 tagot mozgósíthatnak- Igaz, s ezt javukra írjuk, a többi terület 2—3 napon belül bevethető, mert 45 hektárt még a múlt héten megtárcsáztak, 15-ön pedig tegnap fogott a szán-­ táshoz hat traktor. Ezek szerint tehát 60 hektáron könnyen be­váltható az ígéret. Persze, nem ve­szíti érvényét a területfelszabadí­tás meggyorsításának igénye. PETELÉN mintegy 100 hektár vár még vetésre. Ottjártunkkor 21 hektáron dolgozhattak volna a ve­tőgépek. Volna, mert három napig náluk is esett az eső. Azt megelő­zően közel 70 hektáron fejezték be a szántást- Valamivel több mint 30 hektárt a kukorica foglal el. Véleményünk szerint kissé későn fogtak a kukorica betakarításához. 19-et jelez a napló, noha jól tud­ták, hogy mekkora területen vet­nek búzát kukorica után. Aligha lehet számukra megnyugtató, hogy most akadály nélkül dolgozhat­nak a tárcsák és vetőgépek. A ter­vezett területet mindenképpen be kell vetni! —­ Mit­­ tesznek a kukoricabeta­­karítás meggyorsításáért ? — kér­­deztük, gondolván, hogy ez a je­lenlegi kampány legforróbb pontja. — Gyorsan megy a munka, egyszerre végezzük a törést és kö­­révágást. Huszonkilencedikére ezt a területet is bevetjük­. A becslésekkel úgy vagyunk, hogy jobb kivárni beteljesülésüket. Érthető a szövetkezeti vezetők ön­védelme, a tapasztalat azonban éberré tett, az ugyanis azt mutat­ja, hogy a hóvégi ígérgetés fölöt­tébb gyenge pajzs. Tény, hogy a­­hol ma beszélnek ütemnövelésről, emlegetnek alapos munkaszerve­zést, „nyitott“ fülekkel kell figyel­­ni, mert ha komolyan nézzük a dolgokat, felvetődik a kérdés: ko­rábban hogyan dolgoztak. Tudo­másunk szerint a vetési tervet és az ütemtervet a lehetőségek függ­vényében, a terület meg a gépi le­hetőségek ismeretében készítik el! Növekedik a begyűjtött kukorica halom a gernyeszegi MTSZ tárolója előtt. Vasárnap is dolgoztak Nem volt az elmúlt hétnek e­­gyetlen olyan napja sem, hogy a megyében valahol ne hullott vol­­na az „áldás". És sajnos, már ko­molyabb formát is öltött. Hópely­­hek, hideg zuhatagok figyelmez­tették a földműveseket: jó lesz siet­ni. És nem állja a helyét az az állítás, hogy nem lehetett dolgoz­ni. Ahol az akarat, szorgalom nem hiányzott, az elmúlt napokban is nőtt a bevetett terület, fogytak a határból a cukorrépa-, kukorica­­halmok. Amint az Állami Mező­gazdasági Vállalatok Megyei Fel­ügyelősége jelenti, újabb egység­­ben fejezték be a vetést. A Fehér­­­egyházi Állami Mezőgazdasági Vállalat dolgozói, mert róluk van szó, most a környékbeli termelő­­szövetkezeteknek segítenek az őszi munkák meggyorsításában: 15 traktoruk szántja a földet, veti a magot a termelőszövetkezetek határában. Hasonlóképpen csele­kedtek a segesvári ÁMV dolgozói is. Nyolc traktort küldtek az ákos­­falvi testvérvállalat segítségére, így az ÁMV-k megyei viszonylatban közel’ 90 százalékban végeztek a vetéssel’. És legtöbb helyen a teg­napelőtt is munkanapot tartottak. Régenben, ahol előző nap sokat esett az eső, nem tudtak szánta­­ni-vetni, ezért három géppel a műtrágyát szórták. S ahogy az idő engedi, az utolsó 24 hektáron is földbe teszik a magot. Az alma és szőlőszüret véget ért, befejezték a takarmányrépa és murok beta­karítását s a tervezett 700 hektár­ból­, 676 hektáron vetették el a búzát. De megyénk más részeiből is érkeztek jelentések, amelyek arról tanúskodnak, hogy ahol akarat van, még az eső, az ünnepnap sem akadály. Vasárnap is benépe­sedett a határ. Ott dolgoztak, a­­hol az idő, a föld engedte. Dom­bon a szőlőt szedték. Finaten, ha kocsikkal nem is tudták szállítani a répát, a fogatok nem pihentek. Húsz fogat szállította a répát, hét traktor pedig a talajt forgatta. Dánoson a kukorica betakarításá­hoz mozgósították a tagságot. E­­zen a napon 12 hektár termését takarították be. Bükkösön, Cseke­­lakán, Sövényfalván és máshol szüreteltek. Munkalehetőség tehát mindenütt akadt. Megyei viszony­latban vasárnap mintegy 3500-an dolgoztak a mezőn, ami arról ta­núskodik, hogy rá vezető, szorgal­mas tag is akadt. Így tevődött ösz­­sze megyei viszonylatban a követ­kező teljesítmény: 311 hektár szántás és több mint 200 hektár­nyi termény betakarítása. Soknak nem sok, mégis elismerően kell beszélni róla. Jó volna, ha példá­jukat megyénk Ö57-­es termelőszö­vetkezetében követnék, mert bi­zony alaposan kifutottunk már az időből s még temérdek a tenni­való. Nagy szükség van tehát ar­ra, hogy minden napot, minden órát alaposan kihasználjunk a be­takarításra, szántásra-vetésre, még akkor is, ha ez több munkába, nagyobb erőfeszítésbe kerül. Most már mindennapi késés nagy kárt okoz nemcsak az idei, hanem a jövő évi termésben is. Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága ebédet adott Petre Lupu elvtárs 50. születésnapja alkalmából Az RKP KB Végrehajtó Bizott­sága hétfő délben elvtársi ebé­det adott Petre Lupu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, munkaügyi miniszter 50. születésnapja alkalmából. Részt vettek a következő elvtár­sak: Emil Bodnara?, Paul Nicu­­lescu-Mizil, Gheorghe Panu, Ghe­­orghe Rádulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdeț, Maxim Berghianu, Florian Dan Blache, Constantin Dragan, Fazekas János, Manea Manescu, Dumitru Popa, Leonte Rautu, Vasi­le Vitcu, Ștefan Voi­­tec, Iosif Bane, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Da­­lea, Gere Mihály, Ion Iliescu, Ion Ionita, Ion Stanescu, Mihai Mari­­nescu, Ion Pafan, Chivu Stoica. A párt Központi Bizottsága Vég­rehajtó Bizottságának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak a nevében Emil Bodnarau elvtárs üdvözölte az ünnepeltet, jó egészséget és munkabírást kívánt neki. Petre Lupu elvtárs válaszában köszönetet mondott a nagy meg­tiszteltetésért, s megfogadta, hogy a jövőben is odaadással szolgál­ja a párt bel- és külpolitikáját, minden képességét és munkaere­jét a hazai szocialista építés ügyének szenteli. Az ebéd meleg elvtársi hangu­latban folyt le. Tüzet kén­e rakni Maszatos gyerek áll a szépen megmunkált kapu­ban. A házakban még nincs világosság, az emberek a háztáji körül foglalatoskod­nak. Talán emiatt nem sza­ladnak a kerítéshez, hogy szemügyre vegyék az idegent , vagy mostanság leszoktak az effajta kíváncsiskodásról? A fekete szemű, kis bámész­kodó gyerektől kérdem: — Hol lakik az új tanár néni ? Csak amikor megszólal, jövök rá: még nem járhat iskolába. — Erre tessék — szólít kedvesen egy nagybajuszú gazda. A takaros ház utcai abla­kára pillantok. Mint szent­jánosbogár világít a füg­gönyszélen a fény. Beljebb kerülök, a külön bejáratú szoba ajtaján kopogok. Meleg takarókba burko­lózva, könyvvel a kezében ta­lálom Kövér Ildikót, a falu legfiatalabb nevelőjét. Kis­sé szimbolikusnak érzem lé­nyét, egész helyzetét, amint mondja: — Magával raga­dott a könyv ,,A szürke fo­lyón át" (Karácsony Benő), vissza kell térnem ide e kis szobába... — Hogy érzi magát az e­­gyetemi évek után Bordo­­­son ?­­ — Hát őszintén megmon­dom, a kolozsvári egyetemi évek után e kicsi faluban ... — Egyedül érzi magát ? — Az iskolában nem. A „gyermekeimet“, a munká­mat szeretem, a hatodikosok osztályfőnöke vagyok. A kol­legák szeretettel fogadtak. A szülőket is meglátogattam. Csak itthon ... mostanában hideg van, s az ajtót be kell csukni. Eddig a zárt aj­tón besütött a nap, s az em­beri hangok is behallatszot­tak. A házi gyerektől sok szép népdalt tanultam. Erre igen nagy szükségem van, mert bár filológus vagyok, éneket is tanítok. — Megkérdezhetem, mi­lyen eredménnyel államvizs­gázott ? — Kilencessel, és magam választottam a bordosi isko­lát. — Megkapta a letelepe­dési járandóságot ? — Most várom, s a fizeté­sem ezerkétszázon felül. — Be tudja majd oszta­ni ? — Eddig azt hiszem, kis­sé felületes voltam, de most, hogy önálló keresővé váltam, meggondoltabb leszek. Be­osztom a keresetemet, ami­vel elégedett vagyok. Egy kezdő tanárnak, úgy vélem, a legfontosabb, hogy ered­ményesen kapcsolódjék be a nevelőmunkába. — Találkozott már nehéz­ségekkel ? — Nem vagyok elégedett tanítványaim nyelvi tudásá­val. — Itt szándékszik marad­ni végleg ? — Három évig minden­képpen. Vőlegényem a ko­lozsvári rákkutató intézetben dolgozik, valamiképpen ösz­­sze kell hangolnunk majd családi életünket. — Sokat olvas ? — Szabadidőmben olva­sok, hoztam magammal könyveket, s még hozok. Ed­dig csak a Vörös Zászlóra fizettem elő (mutatja is az asztalon a lapot), de fizetés után irodalmi folyóiratokra is sor kerül. A rádióból (asztalán a táskarádió) min­den jó műsort meghallgatok, de még színdarabot is ta­nulok, gyermekkórust veze­tek. Mindezen teendők segí­tenek, hogy itthon kezdjem érezni magam. ★ Szolokmán, ebben a félre­eső falucskában szintén az új tanerők iránt érdeklődöm. Az igazgatói irodában két fiatal lány mondja: — Mi is most kerültünk ide, de ha nem vezetik be a villanyt, elmegyünk. — Az idén ment már el valaki ? — Igen, egy Kolozsváron végzett filológus. A többit már az iskola­­igazgatótól hallom. — Levi Judit új tanerő ér­kezését vártuk, reményteljes bizalommal és őszinte sze­retettel. Meg is érkezett, de hamar visszafordult. Azt mondta, ő nem tud falun él­ni, még a tűzgyújtáshoz sem ért. Bátorítottuk, bíztattuk, hogy közösen minden ne­hézségen átsegítjük, de hi­ába, még érkezésének nap­ján elment. Majd táviratilag értesített: nem jön vissza. Kérem igaz, hogy még van különbség a városi és falu­si élet között. De falun is emberek élnek, szép isko­lánk van, a gyermekeket fa­lun is épp oly igényesen sze­retnénk tanítani, mint váro­son. De az ilyen pedagógu­sok, mint Levi Judit, csak nehézséget okoznak mun­kánkban. Helyette most é­­rettségizett kislány tanít. S szeretném, ha a jövőben ide kinevezendő tanerők meg­tudnák: rövidesen villany­világítás lesz a mi falunk­ban is, s a valamikor sáros utat már megjavították. Én még hozzátenném: tü­zet kéne rakni... a szívek­ben. KOCH MÁRIA IICIN­E CEAUSESCI Ellin IIIIIIIISIMIIIIU Megérkezés a Fehér Házba WASHINGTON. — (Agerpres). A különtudósítók jelentik: Nicolae Ceausescu, az Államta­nács elnöke az Egyesült Államok­ban tett látogatásának kiemelkedő eseménye zajlott le tegnap. Ri­chard Nixon elnök és felesége, Patricia Nixon meghívásának ele­get téve, Nicolae Ceausescu elnök és felesége, Elena Ceausescu teg­nap óta a Fehér Ház vendége. A román államfőt elkísérte Dumitru Popescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, nagy nemzetgyűlési képviselő és Corneliu Manescu külügyminiszter. A Fehér Ház az államfőket meg­illető ünnepi külsőségeknek meg­felelően készítette elő a magas rangú román vendégek fogadását. Az amerikai elnöki rezidenciát környező utcákon és körutakon, a szövetségi intézmények épületeit magában foglaló egész körzetben kitűzték Románia és az USA álla­mi zászlóit. A román államfő meg­érkezése a Fehér Házba nagy ér­deklődést keltett, s a magas szintű találkozókat, a nagy eseményeket jellemző ünnepi légkörben folyt le. Az amerikai főváros lakosainak ez­rei sereglettek egybe a Fehér Ház nagy parkjában, az ünnepi fogad­tatás színhelyén, a George Washing­ton emlékére emelt hatalmas mé­retű obeliszk körül, kezükben ro­mán és amerikai zászlócskákkal, hogy üdvözöljék Ceausescu elnö­köt. Szokatlanul nagy számban je­lentek meg erre az alkalomra az újságírók, fotóriporterek, a filme­sek, a nagy napilapok, a nemzet­közi hírügynökségek, a rádió- és televíziós társaságok, filmhíradók képviselői, hogy megörökítsék az ünnepi fogadtatás minden egyes jellemző mozzanatát. A díszgárda a pódium előtti gyepszőnyegen so­rakozott fel, a fúvós zenekar dísz­be öltözött erre az alkalomra. Az ünnepség színhelyére vezető sétá­nyok két oldalán tisztek sorakoz­tak fel a két állam zászlóival. Negyed tizenegy óra körül (he­lyi idő) a pódiumhoz megérkezett William Rogers amerikai külügy­miniszter és felesége, Thomas Moo­­rer tengernagy, a vezérkari főnö­kök vegyes bizottságának elnöke és felesége, Walter Washington pol­gármester és felesége, Martin Hillenbrand, európai ügyekkel foglalkozó külügyminiszterhe­­lyettes és felesége, Leonard Meeker, az USA bukaresti nagykö­vete és felesége, Gilbert Hahn jr., Columbia körzet tanácsának elnöke és felesége, Guillermo Sevilla- Lacasa, a washingtoni diplomáciai testület dékánja és felesége. Jelen volt Dumitru Popescu, Corneliu Manescu, Maria Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnöke, Corneliu Bogdan, Románia was­hingtoni nagykövete, a román nagykövetség több tagja. 10.25 óra. Feltűnik az elnöki he­likopter, amely Williamsburgból hozza Nicolae Ceausescu elnököt és feleségét, Elena Ceausescut. Kürtszó harsan fel, s a fogadás színhelyére megérkezik Richard Nixon és felesége, Patricia Nixon. A magas rangú román vendégek kiszálltak a helikopterből, majd Emil Mosbachernek, az Egyesült Államok protokollfőnökének a kí­séretében beszálltak a két ország zászlócskáival díszített gépkocsiba, amely ezután a park sétányain el­indult a tisztelgő, román és ame­rikai zászlókat tartó tisztek sorfa­la között. Az útvonal két oldalán lakosok százai melegen üdvözlik a magas rangú vendégeket. A hivatalos gépkocsi a Fehér Ház déli bejárata előtt az ünnepi alka­lomra épített emelvény előtt áll meg. Richard Nixon elnök és felesége, Patricia Nixon üdvözli Nicolae Ceausescu elnököt és feleségét, Elena Ceausescut. A két elnök szí­vélyesen kezet szorít. Patricia Ni­xon vörös rózsacsokrot nyújt át a román államfő feleségének, Elena Ceausescunak. A fotóriporterek ké­résére a két elnök megáll néhány pillanatra, hogy együtt lefényké­pezzék őket-Ezután Nixon elnök felvezeti Ceausescu elnököt a díszemelvény­re. A zenekar ünnepélyesen el­játssza Románia és az Egyesült Ál­lamok állami himnuszát. A díszőrség meghajtja a szövetségi zászlót és az USA 50 államának zászlóját, mialatt 21 tüzérségi üdvlövés dör­dül el Románia elnökének tiszte­letére. Ezt követően Nicolae Ceausescu, a román államfő Richard Nixon elnök kíséretében ellép a fő fegy­vernemek képviselőiből összeállí­tott díszőrség előtt. A két elnök tisztelegve halad el a zászlók mel­lett. Ezután felvonulnak a tenge­részgyalogosok piros zubbonyba, piros lampaszos kék nadrágba öltö­zött, fehérsapkás dobosai és kürtö­sei. Az őrség parancsnokának ve­zényszavára a katonák fegyverrel tisztelegnek, majd a parancsnok és szárnysegédei üdvözlik Ceausescu elnököt. RICHARD NIXON elnök az emelvényre szerelt mikrofon elé lép, hogy üdvözölje vendégét. ELNÖK ÚR! CEAUSESCU ASSZONY! NAGYRABECSÜLT ROMÁNIAI VENDÉGEINK! HÖLGYEIM ÉS URAIM! Éppen egy évvel ezelőtt üdvözölt ön engem Bukarestben elnök úr, mint az Egyesült Államok első Ro­mániába ellátogató elnökét. Ma Washingtonban üdvözlöm önt, mint Románia első elnökét, aki látogatást tesz az Egyesült Álla­mokban. Mindig emlékezni fogunk arra a meleg fogadtatásra, amely­ben a román nép részesített. Tud­juk, hogy az Egyesült Államokban tett utazása alatt tapasztalhatta az Egyesült Államok népének baráti érzelmeit Románia népe iránt. No­ha rendszereink különböznek, nagy barátságot érzünk a román nép iránt, tiszteletben tartjuk orszá­guk függetlenségét, békét és barát­ságot kívánunk a világ összes né­peinek. Úgy vélem, hogy megbe­széléseink hozzájárulnak a béke és a barátság óhajának megvalósítá­sához az egész világon. Remélem, hogy mai megbeszéléseink ismétel­ten előmozdítják ezeket a eszmé­nyeket. NICOLAE CEAUSESCU elnök a következőket válaszolta: ELNÖK ÚR! NIXON ASSZONY! HÖLGYEIM ÉS URAIM! Szívélyesen üdvözlöm Önöket ebből az alkalomból, s tolmácsolni szeretném egyben az Egyesült Ál­lamok népének is a román nép ba­ráti üdvözletét. Örömmel emlék­szem vissza az ön romániai látoga­tására és megbeszéléseinkre. Kö­szönetet szeretnék mondani a meg­hívásért, hogy jelenlétemet az Egyesült Nemzetek Szervezetében felhasználva, találkozzak önnel és látogassak el az Egyesült Álla­mok néhány központjába. Igaz, hogy Románia és az Egyesült Álla­mok társadalmi rendszerei eltérő­ek, s közöttünk egyes problémák­ban véleménykülönbségek állnak fenn, de mi úgy véljük, hogy gaz­dasági, tudományos, kulturális té­ren szükség van az együttműkö­désre, a népek barátságának és együttműködésének szellemében hozzá kell járulnunk a mai világot foglalkoztató problémák megoldá­sához. E szellemtől áthatva, ismét kifejezem azt a reményemet, hogy Románia Államtanácsa elnöke mi­nőségében tett látogatásom — az első ilyen látogatás itt, mint ahogy ön is az első amerikai elnök volt, aki Romániába ellátogatott — elő­mozdítja népeink együttműködésé­nek és barátságának fejlődését, a megértés és a béke ügyét szolgálja. Ezután a jelenlevők tapsa és a tisztelgő kürtszó közepette Richard Nixon, az USA elnöke és felesége felkíséri Nicolae Ceausescut, Ro­mánia Államtanácsának elnökét és feleségét a Fehér Ház déli erké­lyére vezető külső lépcsőn. A házi­gazda és a vendégek megállnak az erkélyen és üdvözlik a nagy park­ban jelenlévő közönséget. A tömeg tapssal válaszol, román és ameri­kai zászlócskákkal integet. A két államfő néhány percig társalog a kék szalonban, majd lemegy a parkba és elindul az USA elnöké­nek dolgozószobája felé. A park­ban összegyűlt lakosok, akik még mindig a fogadási ünnepség szín­helyén tartózkodnak, ismét mele­gen üdvözlik és megtapsolják a két elnököt. A rokonszenvnek, barát­ságnak és megbecsülésnek e spon­tán megnyilvánulására Ceausescu elnök kezet szerít és baráti szava­kat vált az üdvözlésére megjelent több személlyel. Ezután az USA elnökének dol­gozószobájában a két államfő meg­tartja első munkamegbeszélését. Sürgősen be kell hozni az 1971-es szerződéskötéseknél mutatkozó lemaradást A központi pártvezetőség előre­látó intézkedései folytán az 1971-es terveket valamennyi ipari vállalat közel hat hónappal érvénybelépé­sük előtt megismerte, ami reális alapot nyújtott az álló- és forgó­alapok, valamint a munkaerő meg­felelő előkészítésére. Ezzel magya­rázható, hogy minden termelőegy­ségben előrehaladottak a jövő évi előkészületek, s így az év végéig hátralévő időszakban lehetőség kí­nálkozik az 1971-es feladatok tel­jesítése legapróbb követelményei­nek kidolgozására, s ennek folytán az ütemes termelésre, már az új év első napjától. A jövő évi termelés mennyiségé­nek és választékának ismerete mel­lett annak rendeltetését is idejé­ben ismerniök kell a vállalatoknak. Mint ismeretes, a termelt anyagi javak hivatása, hogy minél rövi­­debb időn belül a gazdasági kör­forgásba kerüljenek s az ipari és egyéni fogyasztók rendelkezésére álljanak. Ezt a célt szolgálja a ter­melők és megrendelők között kö­tendő gazdasági szerződés, amely egyben az érdekelt felek egymással szembeni kötelezettségeit is meg­határozza. A napokban végzett felmérés során azt tapasztaltuk, hogy indo­kolatlanul lassan halad a jövő évi termékek leszerződése, így például október 15-ig megyei szinten az 1971-re előirányzott árutermelés­nek mindössze 40 százalékát szer­ződték le. Számos ipari egység vi­szont e megyei átlag alatt marad. A Dicsői Üveggyár például termé­keit a fenti időszakig alig 28 száza­lékban fedezte szerződésekkel, akárcsak a Marosvásárhelyi Vegy­ipari Kombinát, a Marosvásárhelyi Élelmiszeripari Kombinát és a Se­gesvári Textilipari Kombinát. Az új év már kopogtat az ajtón, s így egyáltalán nem tekinthető túlzásnak, ha azt követeljük, hogy valamennyi ipari egységben lega­lább az első negyedévi termelést fedezzék mielőbb szerződésekkel. Annál is inkább indokolt e követel­mény, mivel vannak ilyen szem­pontból nagyon lemaradt egységek. A marosvásárhelyi Electro-Mures Vállalat a 150 millió lej értékű árutermelésből mindössze 70 mil­lió lej értékűre kötött szerződést. Mintegy zárójelben említjük, hogy e vállalatban ugyancsak szerződés­­fedezet hiányában, az idén sok gazdasági-pénzügyi nehézség adó­dott, ami helytelen lenne, ha 1971- ben is megismétlődne. E gazdasági nehézségek jövőbeni elkerüléséért a vállalatok felettes szerveinek is segíteniük kellene a szerződésköté­sekben a hozzájuk tartozó vállala­tokat. A Dicsői Vegyikombinát 1970. első évnegyed­i termeléséből nem szerződtek le annak idején 70 mil­lió lej értékű terméket, a Textil­ipari Kombinátnál 21 millió lej, a Fajansz- és Üvegipari Kombinátnál 17 millió lej értékűt, de más pél­dákat is adhatnánk. Úgy véljük azonban, az idézettek is kellően bizonyítják, hogy a szerződésköté­sek vontatottan haladtak. Közele­dik az év vége, és minden késede­lem súlyos zavarokat idézhet elő a jövő évi termelés megszervezésé­ben. Ugyanitt jegyezzük meg, hogy több vállalatban a megrendelések nagyobbak a jelen pillanatig le­szerződött termelésnél. Ismeretes, hogy a megrendelésektől a gazda­sági szerződések megkötéséig veze­tő út elég hosszú, nemritkán bo­nyodalmas. Éppen ezért a megren­delések még nem adnak jogot a megnyugvásra, további erőfeszíté­seket kell tenni a szerződések ki­dolgozásáig és aláírásáig. Csak ily­­módon garantálhatjuk az 1971-ben gyártott termékek eladását. A termelési szerződés fogalmába a kivitelre szánt termékek szállítá­sára vonatkozó egyezmények meg­kötése is beletartozik. A helyzet ilyen vonatkozásban sem rózsásabb. Megyénk sok egységében mind­össze annyit tudnak, hogy export­­kötelezettségeik vannak a jövő évre ,de a mai napig még nem kö­töttek konkrét megállapodást kül­kereskedelmi vállalatokkal vagy közvetlenül idegen cégekkel. A le­maradás egyik kiváltó oka, hogy az export feladatokat az illetékes felsőbb szervek nem jelölték ki idejében. Azoknak a termékeknek az ese­tében, amelyekre országos viszony­latban anyagmérlegeket dolgoznak az érdekelt egységek kérjenek sürgősen felvilágosítást a koordo­­náló minisztériumoktól a termékek rendeltetését illetően. Nagy fon­tosságú termékekről lévén szó, min­den feltételt biztosítani kell ahhoz, hogy a termelésben és az értékesí­tésben ne legyen fennakadás. VERESS GYULA, a Megyei Statisztikai Igazgató­ság igazgatója

Next