Vörös Zászló, 1970. október (22. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
[Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA KXII. évfolyam 252. (5871.) szám.– 1970. október 27. keddi Ára 30 báni Minden további késlekedés a jövő évi termést károsítja Ismét kedvezőre fordult az idő, lehet dolgozni a szántóföldeken, különösen a területfelszabadítás és szántás folyhat jobb körülmények között. Elsősorban ezek, mert a tárcsázás és a vetés jóval igényesebbek és a meggondolatlan teljesítményre való törekvés a minőség rovására mehet. Véleményünk szerint a jelenlegi helyzetben most már KÉT tényezőre kell figyelni: egyszer, a fölöttébb bizonytalanná vált időjárásra, azaz minden eszközzel gyorsítani kell a hátralévő munkálatok ütemét, továbbá arra, hogy minden vetést végezzenek el még ebben a hónapban. A KORONKAI MTSZ nagy feladattal kell hogy megbirkózzék a hónap hátralévő napjaiban. A tervezett 200 hektár búzából vasárnap estig, de írhatjuk, hogy az esőt megelőzően, 125 hektárt vetettek be. — Miért e lemaradás ? — kérdeztük. — Az időjárás akadályozott, vasárnap sem dolgozhattunk. Lágy volt még a talaj... — S a tagság ? — Dolgozgattak, de kevés az ember, a munkaerő nagy része öregekből és asszonyokból áll. Nyílván elégtelen a magyarázat, de hát jobb híján ezt kell elfogadnunk, meghallgatnunk. Az elmúltnál fontosabb az, hogy miként dolgoznak jelenleg. Négy-öt napon belül befejezik a vetést — mondta az elnök, eléggé sok biztonsággal a hangjában. Kétkedésünk jogos, ha tekintetbe vesszük, hogy 15 hektár répaterület vár felszabadításra, s a terménykiszedéshez mindössze 15—20 tagot mozgósíthatnak- Igaz, s ezt javukra írjuk, a többi terület 2—3 napon belül bevethető, mert 45 hektárt még a múlt héten megtárcsáztak, 15-ön pedig tegnap fogott a szán- táshoz hat traktor. Ezek szerint tehát 60 hektáron könnyen beváltható az ígéret. Persze, nem veszíti érvényét a területfelszabadítás meggyorsításának igénye. PETELÉN mintegy 100 hektár vár még vetésre. Ottjártunkkor 21 hektáron dolgozhattak volna a vetőgépek. Volna, mert három napig náluk is esett az eső. Azt megelőzően közel 70 hektáron fejezték be a szántást- Valamivel több mint 30 hektárt a kukorica foglal el. Véleményünk szerint kissé későn fogtak a kukorica betakarításához. 19-et jelez a napló, noha jól tudták, hogy mekkora területen vetnek búzát kukorica után. Aligha lehet számukra megnyugtató, hogy most akadály nélkül dolgozhatnak a tárcsák és vetőgépek. A tervezett területet mindenképpen be kell vetni! — Mit tesznek a kukoricabetakarítás meggyorsításáért ? — kérdeztük, gondolván, hogy ez a jelenlegi kampány legforróbb pontja. — Gyorsan megy a munka, egyszerre végezzük a törést és körévágást. Huszonkilencedikére ezt a területet is bevetjük. A becslésekkel úgy vagyunk, hogy jobb kivárni beteljesülésüket. Érthető a szövetkezeti vezetők önvédelme, a tapasztalat azonban éberré tett, az ugyanis azt mutatja, hogy a hóvégi ígérgetés fölöttébb gyenge pajzs. Tény, hogy ahol ma beszélnek ütemnövelésről, emlegetnek alapos munkaszervezést, „nyitott“ fülekkel kell figyelni, mert ha komolyan nézzük a dolgokat, felvetődik a kérdés: korábban hogyan dolgoztak. Tudomásunk szerint a vetési tervet és az ütemtervet a lehetőségek függvényében, a terület meg a gépi lehetőségek ismeretében készítik el! Növekedik a begyűjtött kukorica halom a gernyeszegi MTSZ tárolója előtt. Vasárnap is dolgoztak Nem volt az elmúlt hétnek egyetlen olyan napja sem, hogy a megyében valahol ne hullott volna az „áldás". És sajnos, már komolyabb formát is öltött. Hópelyhek, hideg zuhatagok figyelmeztették a földműveseket: jó lesz sietni. És nem állja a helyét az az állítás, hogy nem lehetett dolgozni. Ahol az akarat, szorgalom nem hiányzott, az elmúlt napokban is nőtt a bevetett terület, fogytak a határból a cukorrépa-, kukoricahalmok. Amint az Állami Mezőgazdasági Vállalatok Megyei Felügyelősége jelenti, újabb egységben fejezték be a vetést. A Fehéregyházi Állami Mezőgazdasági Vállalat dolgozói, mert róluk van szó, most a környékbeli termelőszövetkezeteknek segítenek az őszi munkák meggyorsításában: 15 traktoruk szántja a földet, veti a magot a termelőszövetkezetek határában. Hasonlóképpen cselekedtek a segesvári ÁMV dolgozói is. Nyolc traktort küldtek az ákosfalvi testvérvállalat segítségére, így az ÁMV-k megyei viszonylatban közel’ 90 százalékban végeztek a vetéssel’. És legtöbb helyen a tegnapelőtt is munkanapot tartottak. Régenben, ahol előző nap sokat esett az eső, nem tudtak szántani-vetni, ezért három géppel a műtrágyát szórták. S ahogy az idő engedi, az utolsó 24 hektáron is földbe teszik a magot. Az alma és szőlőszüret véget ért, befejezték a takarmányrépa és murok betakarítását s a tervezett 700 hektárból, 676 hektáron vetették el a búzát. De megyénk más részeiből is érkeztek jelentések, amelyek arról tanúskodnak, hogy ahol akarat van, még az eső, az ünnepnap sem akadály. Vasárnap is benépesedett a határ. Ott dolgoztak, ahol az idő, a föld engedte. Dombon a szőlőt szedték. Finaten, ha kocsikkal nem is tudták szállítani a répát, a fogatok nem pihentek. Húsz fogat szállította a répát, hét traktor pedig a talajt forgatta. Dánoson a kukorica betakarításához mozgósították a tagságot. Ezen a napon 12 hektár termését takarították be. Bükkösön, Csekelakán, Sövényfalván és máshol szüreteltek. Munkalehetőség tehát mindenütt akadt. Megyei viszonylatban vasárnap mintegy 3500-an dolgoztak a mezőn, ami arról tanúskodik, hogy rá vezető, szorgalmas tag is akadt. Így tevődött öszsze megyei viszonylatban a következő teljesítmény: 311 hektár szántás és több mint 200 hektárnyi termény betakarítása. Soknak nem sok, mégis elismerően kell beszélni róla. Jó volna, ha példájukat megyénk Ö57-es termelőszövetkezetében követnék, mert bizony alaposan kifutottunk már az időből s még temérdek a tennivaló. Nagy szükség van tehát arra, hogy minden napot, minden órát alaposan kihasználjunk a betakarításra, szántásra-vetésre, még akkor is, ha ez több munkába, nagyobb erőfeszítésbe kerül. Most már mindennapi késés nagy kárt okoz nemcsak az idei, hanem a jövő évi termésben is. Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága ebédet adott Petre Lupu elvtárs 50. születésnapja alkalmából Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága hétfő délben elvtársi ebédet adott Petre Lupu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, munkaügyi miniszter 50. születésnapja alkalmából. Részt vettek a következő elvtársak: Emil Bodnara?, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Panu, Gheorghe Rádulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdeț, Maxim Berghianu, Florian Dan Blache, Constantin Dragan, Fazekas János, Manea Manescu, Dumitru Popa, Leonte Rautu, Vasile Vitcu, Ștefan Voitec, Iosif Bane, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Gere Mihály, Ion Iliescu, Ion Ionita, Ion Stanescu, Mihai Marinescu, Ion Pafan, Chivu Stoica. A párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak a nevében Emil Bodnarau elvtárs üdvözölte az ünnepeltet, jó egészséget és munkabírást kívánt neki. Petre Lupu elvtárs válaszában köszönetet mondott a nagy megtiszteltetésért, s megfogadta, hogy a jövőben is odaadással szolgálja a párt bel- és külpolitikáját, minden képességét és munkaerejét a hazai szocialista építés ügyének szenteli. Az ebéd meleg elvtársi hangulatban folyt le. Tüzet kéne rakni Maszatos gyerek áll a szépen megmunkált kapuban. A házakban még nincs világosság, az emberek a háztáji körül foglalatoskodnak. Talán emiatt nem szaladnak a kerítéshez, hogy szemügyre vegyék az idegent , vagy mostanság leszoktak az effajta kíváncsiskodásról? A fekete szemű, kis bámészkodó gyerektől kérdem: — Hol lakik az új tanár néni ? Csak amikor megszólal, jövök rá: még nem járhat iskolába. — Erre tessék — szólít kedvesen egy nagybajuszú gazda. A takaros ház utcai ablakára pillantok. Mint szentjánosbogár világít a függönyszélen a fény. Beljebb kerülök, a külön bejáratú szoba ajtaján kopogok. Meleg takarókba burkolózva, könyvvel a kezében találom Kövér Ildikót, a falu legfiatalabb nevelőjét. Kissé szimbolikusnak érzem lényét, egész helyzetét, amint mondja: — Magával ragadott a könyv ,,A szürke folyón át" (Karácsony Benő), vissza kell térnem ide e kis szobába... — Hogy érzi magát az egyetemi évek után Bordoson ? — Hát őszintén megmondom, a kolozsvári egyetemi évek után e kicsi faluban ... — Egyedül érzi magát ? — Az iskolában nem. A „gyermekeimet“, a munkámat szeretem, a hatodikosok osztályfőnöke vagyok. A kollegák szeretettel fogadtak. A szülőket is meglátogattam. Csak itthon ... mostanában hideg van, s az ajtót be kell csukni. Eddig a zárt ajtón besütött a nap, s az emberi hangok is behallatszottak. A házi gyerektől sok szép népdalt tanultam. Erre igen nagy szükségem van, mert bár filológus vagyok, éneket is tanítok. — Megkérdezhetem, milyen eredménnyel államvizsgázott ? — Kilencessel, és magam választottam a bordosi iskolát. — Megkapta a letelepedési járandóságot ? — Most várom, s a fizetésem ezerkétszázon felül. — Be tudja majd osztani ? — Eddig azt hiszem, kissé felületes voltam, de most, hogy önálló keresővé váltam, meggondoltabb leszek. Beosztom a keresetemet, amivel elégedett vagyok. Egy kezdő tanárnak, úgy vélem, a legfontosabb, hogy eredményesen kapcsolódjék be a nevelőmunkába. — Találkozott már nehézségekkel ? — Nem vagyok elégedett tanítványaim nyelvi tudásával. — Itt szándékszik maradni végleg ? — Három évig mindenképpen. Vőlegényem a kolozsvári rákkutató intézetben dolgozik, valamiképpen öszsze kell hangolnunk majd családi életünket. — Sokat olvas ? — Szabadidőmben olvasok, hoztam magammal könyveket, s még hozok. Eddig csak a Vörös Zászlóra fizettem elő (mutatja is az asztalon a lapot), de fizetés után irodalmi folyóiratokra is sor kerül. A rádióból (asztalán a táskarádió) minden jó műsort meghallgatok, de még színdarabot is tanulok, gyermekkórust vezetek. Mindezen teendők segítenek, hogy itthon kezdjem érezni magam. ★ Szolokmán, ebben a félreeső falucskában szintén az új tanerők iránt érdeklődöm. Az igazgatói irodában két fiatal lány mondja: — Mi is most kerültünk ide, de ha nem vezetik be a villanyt, elmegyünk. — Az idén ment már el valaki ? — Igen, egy Kolozsváron végzett filológus. A többit már az iskolaigazgatótól hallom. — Levi Judit új tanerő érkezését vártuk, reményteljes bizalommal és őszinte szeretettel. Meg is érkezett, de hamar visszafordult. Azt mondta, ő nem tud falun élni, még a tűzgyújtáshoz sem ért. Bátorítottuk, bíztattuk, hogy közösen minden nehézségen átsegítjük, de hiába, még érkezésének napján elment. Majd táviratilag értesített: nem jön vissza. Kérem igaz, hogy még van különbség a városi és falusi élet között. De falun is emberek élnek, szép iskolánk van, a gyermekeket falun is épp oly igényesen szeretnénk tanítani, mint városon. De az ilyen pedagógusok, mint Levi Judit, csak nehézséget okoznak munkánkban. Helyette most érettségizett kislány tanít. S szeretném, ha a jövőben ide kinevezendő tanerők megtudnák: rövidesen villanyvilágítás lesz a mi falunkban is, s a valamikor sáros utat már megjavították. Én még hozzátenném: tüzet kéne rakni... a szívekben. KOCH MÁRIA IICINE CEAUSESCI Ellin IIIIIIIISIMIIIIU Megérkezés a Fehér Házba WASHINGTON. — (Agerpres). A különtudósítók jelentik: Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke az Egyesült Államokban tett látogatásának kiemelkedő eseménye zajlott le tegnap. Richard Nixon elnök és felesége, Patricia Nixon meghívásának eleget téve, Nicolae Ceausescu elnök és felesége, Elena Ceausescu tegnap óta a Fehér Ház vendége. A román államfőt elkísérte Dumitru Popescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, nagy nemzetgyűlési képviselő és Corneliu Manescu külügyminiszter. A Fehér Ház az államfőket megillető ünnepi külsőségeknek megfelelően készítette elő a magas rangú román vendégek fogadását. Az amerikai elnöki rezidenciát környező utcákon és körutakon, a szövetségi intézmények épületeit magában foglaló egész körzetben kitűzték Románia és az USA állami zászlóit. A román államfő megérkezése a Fehér Házba nagy érdeklődést keltett, s a magas szintű találkozókat, a nagy eseményeket jellemző ünnepi légkörben folyt le. Az amerikai főváros lakosainak ezrei sereglettek egybe a Fehér Ház nagy parkjában, az ünnepi fogadtatás színhelyén, a George Washington emlékére emelt hatalmas méretű obeliszk körül, kezükben román és amerikai zászlócskákkal, hogy üdvözöljék Ceausescu elnököt. Szokatlanul nagy számban jelentek meg erre az alkalomra az újságírók, fotóriporterek, a filmesek, a nagy napilapok, a nemzetközi hírügynökségek, a rádió- és televíziós társaságok, filmhíradók képviselői, hogy megörökítsék az ünnepi fogadtatás minden egyes jellemző mozzanatát. A díszgárda a pódium előtti gyepszőnyegen sorakozott fel, a fúvós zenekar díszbe öltözött erre az alkalomra. Az ünnepség színhelyére vezető sétányok két oldalán tisztek sorakoztak fel a két állam zászlóival. Negyed tizenegy óra körül (helyi idő) a pódiumhoz megérkezett William Rogers amerikai külügyminiszter és felesége, Thomas Moorer tengernagy, a vezérkari főnökök vegyes bizottságának elnöke és felesége, Walter Washington polgármester és felesége, Martin Hillenbrand, európai ügyekkel foglalkozó külügyminiszterhelyettes és felesége, Leonard Meeker, az USA bukaresti nagykövete és felesége, Gilbert Hahn jr., Columbia körzet tanácsának elnöke és felesége, Guillermo Sevilla- Lacasa, a washingtoni diplomáciai testület dékánja és felesége. Jelen volt Dumitru Popescu, Corneliu Manescu, Maria Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnöke, Corneliu Bogdan, Románia washingtoni nagykövete, a román nagykövetség több tagja. 10.25 óra. Feltűnik az elnöki helikopter, amely Williamsburgból hozza Nicolae Ceausescu elnököt és feleségét, Elena Ceausescut. Kürtszó harsan fel, s a fogadás színhelyére megérkezik Richard Nixon és felesége, Patricia Nixon. A magas rangú román vendégek kiszálltak a helikopterből, majd Emil Mosbachernek, az Egyesült Államok protokollfőnökének a kíséretében beszálltak a két ország zászlócskáival díszített gépkocsiba, amely ezután a park sétányain elindult a tisztelgő, román és amerikai zászlókat tartó tisztek sorfala között. Az útvonal két oldalán lakosok százai melegen üdvözlik a magas rangú vendégeket. A hivatalos gépkocsi a Fehér Ház déli bejárata előtt az ünnepi alkalomra épített emelvény előtt áll meg. Richard Nixon elnök és felesége, Patricia Nixon üdvözli Nicolae Ceausescu elnököt és feleségét, Elena Ceausescut. A két elnök szívélyesen kezet szorít. Patricia Nixon vörös rózsacsokrot nyújt át a román államfő feleségének, Elena Ceausescunak. A fotóriporterek kérésére a két elnök megáll néhány pillanatra, hogy együtt lefényképezzék őket-Ezután Nixon elnök felvezeti Ceausescu elnököt a díszemelvényre. A zenekar ünnepélyesen eljátssza Románia és az Egyesült Államok állami himnuszát. A díszőrség meghajtja a szövetségi zászlót és az USA 50 államának zászlóját, mialatt 21 tüzérségi üdvlövés dördül el Románia elnökének tiszteletére. Ezt követően Nicolae Ceausescu, a román államfő Richard Nixon elnök kíséretében ellép a fő fegyvernemek képviselőiből összeállított díszőrség előtt. A két elnök tisztelegve halad el a zászlók mellett. Ezután felvonulnak a tengerészgyalogosok piros zubbonyba, piros lampaszos kék nadrágba öltözött, fehérsapkás dobosai és kürtösei. Az őrség parancsnokának vezényszavára a katonák fegyverrel tisztelegnek, majd a parancsnok és szárnysegédei üdvözlik Ceausescu elnököt. RICHARD NIXON elnök az emelvényre szerelt mikrofon elé lép, hogy üdvözölje vendégét. ELNÖK ÚR! CEAUSESCU ASSZONY! NAGYRABECSÜLT ROMÁNIAI VENDÉGEINK! HÖLGYEIM ÉS URAIM! Éppen egy évvel ezelőtt üdvözölt ön engem Bukarestben elnök úr, mint az Egyesült Államok első Romániába ellátogató elnökét. Ma Washingtonban üdvözlöm önt, mint Románia első elnökét, aki látogatást tesz az Egyesült Államokban. Mindig emlékezni fogunk arra a meleg fogadtatásra, amelyben a román nép részesített. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban tett utazása alatt tapasztalhatta az Egyesült Államok népének baráti érzelmeit Románia népe iránt. Noha rendszereink különböznek, nagy barátságot érzünk a román nép iránt, tiszteletben tartjuk országuk függetlenségét, békét és barátságot kívánunk a világ összes népeinek. Úgy vélem, hogy megbeszéléseink hozzájárulnak a béke és a barátság óhajának megvalósításához az egész világon. Remélem, hogy mai megbeszéléseink ismételten előmozdítják ezeket a eszményeket. NICOLAE CEAUSESCU elnök a következőket válaszolta: ELNÖK ÚR! NIXON ASSZONY! HÖLGYEIM ÉS URAIM! Szívélyesen üdvözlöm Önöket ebből az alkalomból, s tolmácsolni szeretném egyben az Egyesült Államok népének is a román nép baráti üdvözletét. Örömmel emlékszem vissza az ön romániai látogatására és megbeszéléseinkre. Köszönetet szeretnék mondani a meghívásért, hogy jelenlétemet az Egyesült Nemzetek Szervezetében felhasználva, találkozzak önnel és látogassak el az Egyesült Államok néhány központjába. Igaz, hogy Románia és az Egyesült Államok társadalmi rendszerei eltérőek, s közöttünk egyes problémákban véleménykülönbségek állnak fenn, de mi úgy véljük, hogy gazdasági, tudományos, kulturális téren szükség van az együttműködésre, a népek barátságának és együttműködésének szellemében hozzá kell járulnunk a mai világot foglalkoztató problémák megoldásához. E szellemtől áthatva, ismét kifejezem azt a reményemet, hogy Románia Államtanácsa elnöke minőségében tett látogatásom — az első ilyen látogatás itt, mint ahogy ön is az első amerikai elnök volt, aki Romániába ellátogatott — előmozdítja népeink együttműködésének és barátságának fejlődését, a megértés és a béke ügyét szolgálja. Ezután a jelenlevők tapsa és a tisztelgő kürtszó közepette Richard Nixon, az USA elnöke és felesége felkíséri Nicolae Ceausescut, Románia Államtanácsának elnökét és feleségét a Fehér Ház déli erkélyére vezető külső lépcsőn. A házigazda és a vendégek megállnak az erkélyen és üdvözlik a nagy parkban jelenlévő közönséget. A tömeg tapssal válaszol, román és amerikai zászlócskákkal integet. A két államfő néhány percig társalog a kék szalonban, majd lemegy a parkba és elindul az USA elnökének dolgozószobája felé. A parkban összegyűlt lakosok, akik még mindig a fogadási ünnepség színhelyén tartózkodnak, ismét melegen üdvözlik és megtapsolják a két elnököt. A rokonszenvnek, barátságnak és megbecsülésnek e spontán megnyilvánulására Ceausescu elnök kezet szerít és baráti szavakat vált az üdvözlésére megjelent több személlyel. Ezután az USA elnökének dolgozószobájában a két államfő megtartja első munkamegbeszélését. Sürgősen be kell hozni az 1971-es szerződéskötéseknél mutatkozó lemaradást A központi pártvezetőség előrelátó intézkedései folytán az 1971-es terveket valamennyi ipari vállalat közel hat hónappal érvénybelépésük előtt megismerte, ami reális alapot nyújtott az álló- és forgóalapok, valamint a munkaerő megfelelő előkészítésére. Ezzel magyarázható, hogy minden termelőegységben előrehaladottak a jövő évi előkészületek, s így az év végéig hátralévő időszakban lehetőség kínálkozik az 1971-es feladatok teljesítése legapróbb követelményeinek kidolgozására, s ennek folytán az ütemes termelésre, már az új év első napjától. A jövő évi termelés mennyiségének és választékának ismerete mellett annak rendeltetését is idejében ismerniök kell a vállalatoknak. Mint ismeretes, a termelt anyagi javak hivatása, hogy minél rövidebb időn belül a gazdasági körforgásba kerüljenek s az ipari és egyéni fogyasztók rendelkezésére álljanak. Ezt a célt szolgálja a termelők és megrendelők között kötendő gazdasági szerződés, amely egyben az érdekelt felek egymással szembeni kötelezettségeit is meghatározza. A napokban végzett felmérés során azt tapasztaltuk, hogy indokolatlanul lassan halad a jövő évi termékek leszerződése, így például október 15-ig megyei szinten az 1971-re előirányzott árutermelésnek mindössze 40 százalékát szerződték le. Számos ipari egység viszont e megyei átlag alatt marad. A Dicsői Üveggyár például termékeit a fenti időszakig alig 28 százalékban fedezte szerződésekkel, akárcsak a Marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát, a Marosvásárhelyi Élelmiszeripari Kombinát és a Segesvári Textilipari Kombinát. Az új év már kopogtat az ajtón, s így egyáltalán nem tekinthető túlzásnak, ha azt követeljük, hogy valamennyi ipari egységben legalább az első negyedévi termelést fedezzék mielőbb szerződésekkel. Annál is inkább indokolt e követelmény, mivel vannak ilyen szempontból nagyon lemaradt egységek. A marosvásárhelyi Electro-Mures Vállalat a 150 millió lej értékű árutermelésből mindössze 70 millió lej értékűre kötött szerződést. Mintegy zárójelben említjük, hogy e vállalatban ugyancsak szerződésfedezet hiányában, az idén sok gazdasági-pénzügyi nehézség adódott, ami helytelen lenne, ha 1971- ben is megismétlődne. E gazdasági nehézségek jövőbeni elkerüléséért a vállalatok felettes szerveinek is segíteniük kellene a szerződéskötésekben a hozzájuk tartozó vállalatokat. A Dicsői Vegyikombinát 1970. első évnegyedi termeléséből nem szerződtek le annak idején 70 millió lej értékű terméket, a Textilipari Kombinátnál 21 millió lej, a Fajansz- és Üvegipari Kombinátnál 17 millió lej értékűt, de más példákat is adhatnánk. Úgy véljük azonban, az idézettek is kellően bizonyítják, hogy a szerződéskötések vontatottan haladtak. Közeledik az év vége, és minden késedelem súlyos zavarokat idézhet elő a jövő évi termelés megszervezésében. Ugyanitt jegyezzük meg, hogy több vállalatban a megrendelések nagyobbak a jelen pillanatig leszerződött termelésnél. Ismeretes, hogy a megrendelésektől a gazdasági szerződések megkötéséig vezető út elég hosszú, nemritkán bonyodalmas. Éppen ezért a megrendelések még nem adnak jogot a megnyugvásra, további erőfeszítéseket kell tenni a szerződések kidolgozásáig és aláírásáig. Csak ilymódon garantálhatjuk az 1971-ben gyártott termékek eladását. A termelési szerződés fogalmába a kivitelre szánt termékek szállítására vonatkozó egyezmények megkötése is beletartozik. A helyzet ilyen vonatkozásban sem rózsásabb. Megyénk sok egységében mindössze annyit tudnak, hogy exportkötelezettségeik vannak a jövő évre ,de a mai napig még nem kötöttek konkrét megállapodást külkereskedelmi vállalatokkal vagy közvetlenül idegen cégekkel. A lemaradás egyik kiváltó oka, hogy az export feladatokat az illetékes felsőbb szervek nem jelölték ki idejében. Azoknak a termékeknek az esetében, amelyekre országos viszonylatban anyagmérlegeket dolgoznak az érdekelt egységek kérjenek sürgősen felvilágosítást a koordonáló minisztériumoktól a termékek rendeltetését illetően. Nagy fontosságú termékekről lévén szó, minden feltételt biztosítani kell ahhoz, hogy a termelésben és az értékesítésben ne legyen fennakadás. VERESS GYULA, a Megyei Statisztikai Igazgatóság igazgatója