Vörös Zászló, 1971. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-16 / 12. szám

vörös zászló r’^ítiiii rr mnirriL ___ ­ját ! Energia­raktár a sziklaüregben Az energetikusokat régóta fog­lalkoztatja a kérdés, milyen ener­giaraktározási módszerrel lehetne az erőművek csökkentett terhelésű időszakokban (például éjjel) ter­melt energiáját „félretenni" a csúcsterhelés idejére. Sokféle meg­oldás született, s ezek közül két­ségtelenül az egyik legérdekesebb az, amelyet nemrég Svédország­ban alkalmaztak. Ennél a megol­dásnál az energiaraktár szerepét egy sziklaüreg, az energiahordozó szerepét pedig a sűrített levegő tölti be. Az eljárás lényege a következő. A föld mélyébe, körülbelül 400— 450 méterre a vízszint alatt üre­get robbantanak. Az üreget akna és csatorna köti össze egy felszíni víztárolóval, amely lehet tenger, tó, folyó vagy mesterséges víztá­roló. Az erőmű és az üreg között egy cső biztosítja az összekötte­tést. Éjszaka, amikor a fogyasztás ki­csi, a termelt energiával kompresz­­szorokat működtetnek, s ezek le­vegőt nyomnak a csövön át az üregbe. A levegő kiszorítja az ü­­regből a vizet, s nyomása egyenlő lesz a ránehezedő vízoszlop nyo­másával. Csúcsfogyasztás idején a kompresszorokat kikapcsolják, s a nagynyomású levegővel, amelyet most a víz nyom ki az üregből, fel­­melegítés után gázturbinákat mű­ködtetnek. Egy 220 MW teljesít­ményű erőműnek, napi hat órás csúcsfogyasztás esetén, ha 40 atmoszféra nyomású levegővel dol­gozik, kb. 170 ezer köbméteres „raktárra" van szüksége. Ezzel a raktározási móddal csak e­kkor van baj, ha a raktár falai eresztenek. Ezért csak olyan vidé­keken alkalmazható, ahol az al­talajt kristályos szerkezetű szikla (gránit, gnájsz) alkotja. Hajó­horgonyzás rádió­hullámokká! Amióta felfedezték, hogy a ten­gerfenék kőolajat rejteget, a világ minden tengerén nagy lendülettel indultak meg a kutatások, próbafú­rások. Mindeddig a fúrótorony fel­állításához szükséges platformot a klasszikus módszerekkel, horgo­nyok segítségével rögzítették a tengerfenékhez. Nemrégiben egy svéd cég új berendezést dolgo­zott ki a hajók rögzítésére. A hajó­ról rádióleadót eresztenek le a tenger fenekére. A kibocsátott je­leket egy szabályozó berendezés lopja fel. Ez a berendezés négy megfelelően elhelyezett hajócsa­vart irányít oly módon, hogy forgá­sukkal a hajót szilárdan a helyén tartsák. Az új rendszernek kettős előnye van. Egyrészt lehetővé te­szi, hogy a fúrótornyot magán a hajón állítsák fel, másrészt sokkal könnyebbé és gyorsabbá teszi a hajó helyváltoztatását, mivel csak a rádióadót kell felhúzni a mély­ből, s a hajó mehet is tovább.­­ (G) Házasság­közvetítő komputer Tizenhat esztendeje működik Hamburgban egy házasságközve­títő iroda, amely komputer segít­ségével keres társat a jelentkező férfiaknak és nőknek. Több éves gyakorlat alapján megállapították, hogy a komputer igénybevétele karácsonytájt harminc százalék­kal növekszik. A forgalom emelke­dése egyrészt örömmel tölti el a nagyvállalat vezetőit, másrészt ilyenkor növekszik azoknak a szá­ma is, akik nem találnak párra. A komputer ugyanis tudományos a­­lapokra helyezi a párválasztást. Pszichológusok, pedagógusok, antropológusok állítják össze a bonyolult kérdőíveket. Ezek alap­ján boronálja össze a gép a lyuk­kártyán kiértékelt jelentkezőket. Az átlagos gyakorlat szerint a jelent­kezők hatvan százaléka talál pár­ra. Negyven százaléka viszont hop­pon marad. A hamburgi vállalat vezetői hangoztatják, hogy a kom­puterházasságnak, amely országos választékot nyújt, több az esélye a sikerre, mint annak a „primi­tív" módszernek, amikor a háza­sodni kívánok apróhirdetés útján vagy szűkebb baráti, munkatársi !•”...."fejükben keresik meg pár­jukat. A régi Bukarest utcáin (III.) A tervezők és építők figyelme, mint minden városban, Buka­restben is az új gyárakra, lakó­negyedekre, szociál-kulturális létesítményekre összpontosul, de azért nem feledkeznek meg a román nép küzdelmes múlt­jának, „szemtanúiról“ sem. Con­stantin Jósa műépítész hozzáér­tő irányításával például előreha­ladott a Hanul lui Manuc resta­urálása. Ez a Calea Mosiloron álló gyö­nyörű palota, amelyről neves művészek, köztük Bouquet és Lancelot készítettek festménye­ket, fontos szerepet játszott a múlt század elején Románia, sőt egész Délkelet-Európa életében. 1812-ben, hatévi véres háború után­ a legendás hírű kereskedő és jó diplomata ütötte nyélbe a békekötést megelőző találkozáso­kat. A feljegyzések szerint Ma­nuc fogadójában találkoztak a török porta és a cári Oroszor­szág képviselői, s végül is itt, a fogadó valamelyik termében került sor az ünnepélyes aktus­ra , a békeszerződés aláírásá­ra. Sokan feltételezik, hogy a fogadó pincéiben vagy falaiban értékes dokumentumok lehetnek elrejtve, de biztos támpont még nincs. A történelmi nevezetességű fogadó restaurálása, mint emlí­tettük, előrehaladt: egyik nagy termében szép vendéglőt nyit­nak, egy másikat pedig fogadó­teremnek rendeznek be, s rövi­­­i­desen eldől, mi lesz a rendelte­tésük, a többi csodálatosan dí­szített, tölgyfamennyezetű ter­meknek, szobáknak is. A Calea Mosilorról most azon­ban ruccanjunk át a 30 Decem­­brie utcába, amelynek környé­kén jelenleg a legnagyobb­­ és minden eddiginél érdekesebb restaurálási munkálatok folynak: a Curtea Veche fejedelmi udvart és annak palotáit „varázsolják“ elő a föld, meg a ráépített ki­­sebb-nagyobb , épületek alól. Mint ismeretes, a Curtea Veche hazánk területének legrégibb és leggrandiózusabb építménye, s mint ilyen a helyreállítási mun­kák után a főváros legnagyobb é­­pítészettörténeti komplexuma, idegenforgalmi nevezetessége lesz. Az újjáépítés­t biztos, vagy legalábbis megközelítően pontos leírások hiányában — meglehe­tősen nehéz feladatok és rejté­lyek elé állítja az építészeket és a történészeket egyaránt. En­nek ellenére már pontosan isme­rik a fejedelmi palota egyes he­lyiségeinek korábbi rendelteté­sét; tudják, melyikben ülésezett a Díván, hol lakott a fejedelem és a fejedelemasszony stb., de számos terem eredeti rendelteté­se még ismeretlen. Úgyszintén rejtély egyelőre az is, hol lel­hetők az udvarház egyes építé­szeti elemei, oszlopai, frézei, va­lamint szobrászati kincsei. A fővárosi múzeum feudális rész­legének munkatársai abból a feltevésből indultak ki, hogy e­­zeket a későbbi építkezéseknél használhatták fel. És ez nagyon valószínűnek látszik. A jóval ké­sőbb épült fejedelmi templom előtt például máris felfigyeltek két olyan oszlopra, amely mé­retét és megmunkálási módját tekintve csakis az udvarházhoz tartozhatott. Hasonló oszlopokra bukkantak a régészek a 30 De­­cembrie utca 29 szám alatti épü­letben is, ahol eddig egy nagy­üzem raktára volt. A templom előtt lévő, Albesti-i kőből fara­gott oszlopokon különlegesen szép díszítések láthatók, s na­gyon hasonlítanak a Mogosoaia kastélybeliekhez. A többi oszlo­pok simák, de a régészek felis­merik rajtuk, a tiszta brâncove­­nesti stílus jegyeit. A rejtélyek azonban szinte naponta meglepetésekkel válta­koznak. A fejedelmi udvar XIV. századbeli erődítményének, majd Vlad Tepeș erődítményeinek körvonalai után tisztázták, hogy hol végeztek különböző módosí­tásokat és átépítéseket a XVI. században Mircea Ciobanu és Patrașcu cel Bun. Nemrégiben meglepő és történelmi szempont­ból igen fontos lakásmaradvá­nyokra bukkantak. Az eddigi megállapítások szerint az egyik ház a IV. századból, a másik pe­dig a X. századból származik. Egy másik alkalommal már be­számoltunk arról, hogy mai fő­városunk egykori feudális fal­vak helyén terebélyesedett ki. Az új felfedezés megerősíti az eddigieket, s minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy ezen a helyen a folyamatos, összefüggő település 1600 évre nyúlik visz­­sza. Talán mondanunk sem kell, hogy ezt a két igen korai erede­tű házat is belefoglalják majd a Curtea Veche régészeti komp­lexumba. Úgyszintén szerves ré­sze lesz majd ennek a komple­xumnak a 30 Decembrie utca néhány épülete is, így a 29, 30, 31 szám alattiak, amelyek a XVII. században épültek, s a­­melyek most már minden két­séget kizáróan az egykori feje­delmi udvarhoz tartoztak. A Curtea Veche tehát törté­nészeink és műépítészeink tü­relmes, egyszersmind fáradtságos munkája nyomán lassan-lassan kibontakozik a régmúlt idők árnyékából, és nemsokára egy­kori szépségével vall a román nép — és természetesen fővá­rosunk — sok megpróbáltatás­sal, de ugyanannyi hősiességgel teli múltjáról. Az egykori feje­delmi udvar Bukarest építészeti remekeinek valóságos gyöngy­szeme lesz. Meglepetések és rejtélyek FEJ FEJ MELLETT Az angol slágerénekesek 1970-es listája élén áll holt­verseny­ben Tom Jones és Engelbert Hum­perdinck. Engelbert valamivel több szavazatot kapott a népszerűségi körszavazáson, Tom viszont a be­vételek tekintetében előzi meg vetélytársát. Törvény a bonbon ellen Angliában a kereskedelem slá­gercikke lett egy új bonbonfajta, amely „alkoholtalanítja" a lehele­tet. Kísérletek bebizonyították, hogy e bonbonok fogyasztása után még az erős alkoholfogyasztás sem ér­ződik meg. A vérben persze to­vábbra is kimutatható az alkohol, a bonbon fogyasztása után is. Mégis, a brit autósok egyre na­gyobb mennyiségben vásárolják ezt a bonbonfajtát. Rövidesen megtiltják nekik. Már készül a tör­vényjavaslat. Addig is megtiltották a bonbont előállító édességgyár­nak, hogy hirdetéseiben a bonbon „alkoholmentesítő" hatását reklá­mozza. A tökéletes főszakács Az angliai Kitt Greenben műkö­dik a világ egyik legnagyobb le­veskonzervgyára, amelyben napon­ta több mint egymillió liter levest főznek. De nem ebben rejlik az érdekessége, hanem abban, hogy az egész üzemben mindössze húsz ember dolgozik. A „főszakács" u­­gyanis egy CON/PAC 4040 típusú elektronikus számítógép. A gép kezelője a központi vezérlő asztal­nál betáplálja a leves receptjét, a hozzávalókkal, fűszerekkel, keveré­si, főzési idővel, a többit aztán el­végzi a számítógép, jobban, mint bármelyik híres szakács. A húsz legkeresettebb leves receptje ál­landóan „kéznél van" a gép me­móriaegységében, de kívánatra bármilyen receptet be lehet táp­lálni, s a gép azt a levest sem rontja el, amit először főz. Sőt at­tól sem kell félni, hogy szerelmes lesz a szakácsné­­ s elsózza a levest. A konzervgyár automata berendezésével egyidejűleg ötféle levest lehet főzni. Új kombináció élelmiszer csomagoláshoz Az „Extraamid PP" elnevezésű új műanyagfólia-kombináció mély­­hűthető és sterilizálható. Különö­sen alkalmas darabos termékek, mint pl. előre tisztított, konyha­kész burgonya, tisztított és felvá­gott zöldbab, tisztított gyökér- és leveszöldség, kolbászáru, valamint más hasonló élelmiszerek csoma­golásához. A fólia szorosan rá­simul a termékre, így a sterilizálás kisebb energiával elvégezhető, mint vastagfalú csomagolóeszköz esetén. Az új csomagolás különö­sen előnyös az önkiszolgáló rend­szerű árusításban, mert átlátszó, könnyű, nem törékeny, kis térfo­­g­atigényű. „Öngyilkos bálnák“ Néhány nappal ezelőtt 29 bál­na „lett öngyilkos" oly módon, hogy kivetette magát a Los Ange­les közelében levő San­ Clemente sziget napozójára. Hasonló esete­ket eddig csak az Egyesült Álla­mok Atlanti-óceáni partjain ész­leltek, de elfogadható magyaráza­tot még senki sem tudott adni a jelenségre. Amerikai szakemberek azzal magyarázzák a tényt, hogy a vezérbálnának nem sikerült idejé­ben felmérni a víz mélységét, s úgy került az őt követő egész cso­porttal a partra, mások meg azt tartják, hogy megbetegedése miatt szándékosan húzódott a tenger sekélyebb részeire, hogy ott meg­pihenjen, s így került utóbb szó- Szórakozik a fényképész Napozó krokodi­­lusa Nyárád part­ján?. . . Nem. A természet furcsa játéka Ildi tizennégy óra a TV előtt A TV az angolok kedvenc szó­rakozása. Hivatalos statisztikai ki­mutatások szerint az angol ember átlagosan heti tizennégy órát tölt el a képernyő előtt. Ez olvasható a most megjelent statisztikai zseb­könyvben. Megtudjuk belőle azt is, hogy a népesség-szaporulat jelen­legi üteme mellett 2000-re Anglia lakossága a mostani 55,5 millió­ról 66,5 millióra emelkedik. A la­kosság egyharmada Délkelet-Ang­­liában tömörül. A nők átlagos é­­letkora 75 év, a század eleji öt­venkettővel szemben. A férfiaknál az arány 69—48. A halálozás előidézői között az első három helyet­ a szívbántal­­mak, a tüdőrák és a gépkocsibal­esetek foglalják el. Pedig az el­múlt húsz esztendőben meghat­­szorozódtak a költségvetés egész­ségügyi és szociális kiadásai. A statisztika leggyászosabb adatai közé tartozik, hogy 1951 óta a bű­nözés megkétszereződött és ma is hárommillió angol él a hivatalo­san megállapított létminimum a­­latt. 1500 évi börtön Alighanem ez­­ lehetett a vi­lágtörténelem legkülönösebb ítélete. Mindenesetre a leghosz­­szabb. A vádlott egy 22 éves fekete amerikai fiatalember, Charles Collins. Oklahomában állították bíróság elé (az esküdtszéknek csak fehér bőrű tagja volt), az­zal a váddal, hogy nemi erő­szakot követett el egy telefon­kezelőnő ellen. (Természetesen fehér nő volt). Az oklahomai igazságszol­gáltatás alaposan kitett magá­ért. Teljes öt (!) percig tartott a tárgyalás, és utána azonnal kihirdették az ítéletet: 1500, azaz ezerötszáz évi börtön! Az ügyész még hozzátette - kis telhetetlen! -, hogy tulajdon­képpen ötezer évet érdemelt volna a vádlott. -­u. Arnold Britton védő közölte védencéről - aki egyébként a tárgyaláson nem vallotta bű­nösnek magát -, hogy „egy ilyen fiatal ember számára ez kegyetlen és embertelen ítélet. Túlzottnak tartjuk. Azt hiszem, a bíróság elragadtatta magát. Fellebbezünk!" (A védő - ki­rendelt ügyvéd — eléggé mér­sékelten fejezte ki magát). Mellesleg néhány évvel eze­lőtt Oklahoma Cityben egy hu­ligángaleri tagjai álltak a bí­róság előtt. A vád nemi erőszak egy fiatal (fehér) lány ellen. Az ítélet fejenként 2—3 évi börtön. Igaz, hogy ezek a huligánok­­ mind fehér bőrűek voltak. Ismeretlen ásványt fedeztek fel a szovjet geológusok a Bajkál-tó nyugati partvidékén. A fekete szí­nű kő kristályai 0,5-2 centimétere­sek. Az ásvány fajsúlya: 3,6 g/cm 2. Az Irkutszkban, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia szibériai tagozatá­nak Geológiai Intézetében végzett röntgenvizsgálatok és vegyelemzé­­sek azt mutatták, hogy ez az újon­nan felfedezett ásvány a bórsav, a titán és a magnézium igen ritka vegyületeinek csoportjába tartozik. Sok az alma . aisá&vge-fíllev ■ * 'C A nyugat-európai országok al­mafeleslege az OECD előrejelzése szerint az 1970/71. évi idényben eléri a 400 ezer tonnát. A kiviteli országok feleslegei 1,6 millió t-ra, az importáló országok beviteli szükséglete pedig 1,2 millió t-ra tehető. Az EGK keretében előre­láthatólag különösen nagyok a feleslegek. A Közös Piac tagálla­mainak lakossága 180 millió fő; ha a fejenkénti fogyasztást 30 kg­­ra tesszük, a kereslet 5,4 millió t-t tesz ki, holott az EGK alma­termelése — normális esetben — 6,5 millió tonna. Az EGK-n belül tehát a termelés 1,1 millió t-val haladja meg a szükségletet. A hollandiai gyümölcsárverések ár­alakulása már 1969/70 telén is jól mutatta a piaci helyzetet: a de­cemberi és januári árveréseken elért árak már nem fedezték a termelési költségeket. A világ leggyilkosabb állala , a dingó kutya Sok hosszú kerítést építettek már a világon, de olyan hosszút, mint Ausztráliában van, nem: 9 509 km, azaz a kontinens majdnem harmad­részét zárja el a nagyon veszélyes dingó kutya elől, így védik Auszt­rália 160 millió juhát. A kerítés felépítésének költségei aránylag hamar megtérülnek, hiszen az or­szág költségvetésének 45 százalékát a gyapjú fedezi. Egy védtelen juhnyájat a dingók pár nap alatt teljesen kiirtanak. A dingó kutya alkatban a farkasku­tyához hasonlít, bár nem éri el en­nek nagyságát, sima rőt szőrzete és hegyes, rókaorra van. Nagyon bizalmatlan és ravasz, szörnyen gyilkos természetű állat. Egyetlen egy dingó képes száz bárányt vagy juhot is megölni egy éjszaka alatt. Az állattenyésztők hosszú éve­ken át eredménytelenül harcoltak a dingó ellen. 11 év alatt csupán Queeslandban 600 000 juhot öltek meg, ami értékben hatmillió dol­lárt tesz ki. Egy , tenyésztő 5 000 juha közül négy hónap alatt 900 darabot ragadtak el a dingók. Tá­madásaik miatt az állatok legelte­tése a szabad legelőkön valósággal lehetetlenné vált. A juhtenyésztők közül sokan mély sáncokkal övez­ték a legelőt, ez azonban igen drá­gának bizonyult. Sok tenyésztő ment tönkre vagy átállt nagyálla­tok tenyésztésére. Ausztrália gyap­júiparát halálos veszedelem fenye­gette, így vált 1954-ben szükségessé az állami támogatás. A szövetségi ál­lamok ingyen adták az anyagot a tenyésztőknek, ezek pedig vállal­ták a kerítés felépítését, s így ala­kult ki a nagy védőfal, melynek magassága eléri a 2 métert s 15 centiméter mélyre van a földbe beásva. Vascölöpök tartják fenn. Minden 50 kilométerre áll egy ka­pu. Ha valaki nyitva felejti, 400 dollár büntetést fizet. E kerítést, mely csak Queeslandban 5 700 ki­lométer hosszú, 1963-ban fejezték be. Karbantartása azonban sziszifuszi munka. Mintha a természet is elle­ne esküdött volna. A sztyeppék bushbush nevű növényét könnyen kitépi a szél, végigsöpri a síkságon és összehordja a kerítés mellett. Azután a legrövidebb időn belül felgyűl rajta a futóhomok, erős szélfúváskor pár óra alatt maga alá temeti a drótsövényt, s a dingó kutya kényelmesen átmászik rajta A drótkerítésnek a vaddisznók és a kenguruk is ellenségei, mivel vad futásuk közben ,sok helyen áttörik.* A nyulak, Ausztrália másik „isten­­verése“, szintén átlyukasztják a drótsövény­t, amikor időnként mil­liószámra élelemkeresésre indul­nak és a kerítés mellett szaladva megtalálják a gyönge pontot, ahol a homok puhább és át tudnak búj­ni alatta. Az általuk vájt utakat azután a dingók kiszélesítik és át­bújnak. Maga a szél is sokszor el­hordja a talajfelületet, annyira, hogy a drótsövény két cölöp között a levegőben lóg. A föld vegyi ösz­­szetevői szintén megtámadják a drótot és időnként, nagy esőzések után, a víz kilométerek hosszán el­söpri a talajt. Ezek a dingók szövet­ségesei, s újra meg újra megnyit­ják az utat a zsákmány felé. Bár a kerítés 1963-ban elkészült, ma is évente a juhállomány 2—3 százalé­kát ölik meg a dingók. Ez a két­­három százalék abszolút számok­ban körülbelül 3 500 000 juhot tesz ki. Megszelje!i­hető-e a dingó kutya? Mint bármilyen vadillat. — mond­juk jy :u­sy: r­i1 ■: dli'krilek szak­emberei. Dingót tartani viszont csak az állatkerteknek áll jogában. Nemrég az egyik állatkertben egy kiszabadult dingó pár perc alatt 7 kengurut ölt meg. Öldöklésében az éhség nem játszik szerepet, akkor is öl, ha áldozatát nem eszi meg. A nagy kengurukat kettesben va­dásszák a dingók, kilesik az alkal­mas pillanatot, amikor valamelyi­kük elkaphatja a farkát, s aztán a másik a kenguru torkának ugrik. Egy borjas tehenet néha napokig üldöznek, míg a tehén elfárad s a borjú áldozatul esik. Gyorsaságban, kitartásban és ellenálló képesség­ben nagyon kevés állat tesz túl a dingó kutyán (óránként 65 kilomé­ter sebességgel szalad.) A hosszú kerítés elkészülte elle­nére tovább folyik a harc a dingó ellen. Minden elejtett dingóért 2,25 dollár jutalmat adnak, s így csupán Queeslandban évente 35 000 dollár jutalmat fizetnek ki Mérgezett vízzel, mérgezett hússal pusztítják őket, repülőgéppel vadásszá ,k­a­rlin­­gola, de a harc kimenetele még nem dőlt el. 0­­3 . Egyetlen adat elég annak érzé­keltetésére, milyen ütemben fej­lődik a japán gépkocsigyártás. 1956 óta a termelés három éve a­­japán autóipar elsősorban a belső igényeket elégítette ki. Las­san telítődik a belső piac, s így egyre erőtelje­sebben orientá­lódik a külföld felé. Henry Ford becslése szerint a következő négy-öt évben A Toyota, Honda, Datsun gyárak termékei na­gyobb konkur­enciát jelente­nek majd az a­­merikai autóipar­nak a Volkswa­gennél is, amely pedig évi félmil­lió gépkocsit he­lyez el az Egye­sült Államokban­­ként megkétszereződik. Tíz évvel ezelőtt az évi termelés nem ha­ladta meg a 165 ezret, az idén, túllépi a hárommilliót. Eddig a Megjelenik a ----------­japán vetélytárs Restaurálják a kirgiziai Tokmak város közelében levő Burana tor­nyot, a középkor egyik nevezetes emlékművét. A több mint negyven méter magas minaret a XI. század­ban épült. A minaret felső részét egy földrengés ledöntötte, de a­ to­­rony csonkán is érdekes látványt nyújt. Sima lakású falát tölp.b re­liefgyűrű díszíti. Mennyibe kerül a reklám ? Az élelmiszeripar, élelmiszerke­reskedelem és vendéglátóipar az USA-ban 1950-ben kereken 600 millió dollárt, 1968-ban pedig már 2,5 milliárd dollárt költött reklám­ra. Az élelmiszeripari nagyvállala­tok az eladott áruk értékének át­lag 2,6°/o-át, a kisebb vállalatok annak 0,8%-át költötték erre a célra. Rózsát exportál India India vágott virágot (főleg r­zsát) exportál Európába, nevez­tesen Franciaországba, az NSZ ba, és Svájcba. Az Indiai Mez­gazdasági Kutatási Tanács kisé­leti telepet létesített annak megállapítására, hogy mely rozs­fajták a legalkalmasabbak a kié­telre. Eddig négy fajtát választo­tak ki erre a célra, ezek közé te­tőzik a „Superstar" és a „Mont­zuma". A rózsákat a légi szállító előtt 8 óra hosszat hűtőházbe tárolják.

Next