Vörös Zászló, 1971. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-26 / 20. szám
XXIII. évfolyam 20 (5947.) szám 1971 január 26. kedd Ára 30 iámi AZ ÁLLAMTANÁCS ÜLÉSE Ez év január 25-én a Köztársasági Palotában ülést tartott az Államtanács Nicolae Ceausescu elvtársnak, az Államtanács elnökének elnökletével. Az Államtanács tagjain kívül az ülésen meghívottként részt vett Iosif Banc elvtárs, a Minisztertanács alelnöke, miniszterek, más központi állami szervek vezetői és egyes nagy nemzetgyűlési állandó bizottságok elnökei. A Minisztertanács megbízásából Corneliu Manescu elvtárs, külügyminiszter elfogadás végett beterjesztette a Románia Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Bukarestben, 1970. november 12-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikálására vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetét, valamint a Románia Szocialista Köztársaság és Bulgária Népköztársaság között Szófiában 1970. november 19-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző-dés ratifikálására vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetét. Mihai Dalea elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke előterjesztette a Nagy Nemzetgyűlés külügyi, honvédelmi és jogügyi bizottságának közös jelentését. Ezek a bizottságok megvitatták és kedvezően véleményezték ezeknek a törvényerejű rendeleteknek a tervezeteit, amelyeket az Államtanácstól kaptak megvizsgálásra. Felszólalt Nicolae Ceaușescu elvtárs, az Államtanács elnöke. „Mint ismeretes - mondotta az Államtanács elnöke - a Románia Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között 1970. november 12-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a Románia és Lengyelország közötti jóviszonynak, annak a ténynek az eredménye, hogy országaink között régi baráti és együttműködési kapcsolatok állnak fenn, mely kapcsolatok a szocializmus éveiben erőteljesen fejlődtek. A szerződés csak rögzíti ezt a realitást, megteremtve a jogi alapját a Románia és Lengyelország közötti együttműködési és baráti kapcsolatok további fejlődésének. A Románia Szocialista Köztársaság és Bulgária Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés is az országaink közötti hosszas jószomszédi és együttműködési kapcsolatokat tükrözi. Ez az együttműködés és barátság mindig tartósnak bizonyult; megnyilvánult az idegen uralom igájának lerázásáért, a nemzeti és társadalmi függetlenségért vívott közös harcban. A szocialista építés éveiben a Románia és Bulgária közötti barátság és együttműködés újabb fokon fejlődik, s elmondhatjuk, hogy a mai kapcsolatok rendkívül szívélyesek és barátiak. Ezek azon a közös óhajon alapulnak, hogy hozzájáruljunk az államaink és az összes balkáni államok közti kapcsolatok szilárdításához, ahhoz, hogy a világnak ez a része a béke és az együttműködés övezetévé váljék. A két szerződés - mind a Lengyelországgal, mind a Bulgáriával megkötött szerződés — annak az eredménye, hogy a párt és a szocialista Románia kormánya következetes politikájának célja fejleszteni az együttműködési és kooperációs kapcsolatokat az összes szocialista államokkal, az összes szocialista országokkal való sokoldalú együttműködés és kooperáció erősítésében, minden egyes szocialista állam haladása biztosításának, minden egyes nép gazdasági erősödésének, jóléte növekedésének, minden egyes szocialista nemzet önálló fejlődésének tartós alapját látjuk és ugyanakkor az egész szocialista világrendszer szüntelen szilárdulásának alapját is. E szerződések államtanácsi ratifikálása tartós alapokra helyezi a következő 20 éves időszakra — Románia kapcsolatait Lengyelországgal, illetve Bulgáriával; meggyőződésünk, hogy ez előmozdítja az európai biztonság ügyét, a világ összes államai közötti együttműködés és barátság fejlődését. Javasolom tehát az Államtanácsnak, egyöntetűen hagyja jóvá és ratifikálja e szerződéseket". Az Államtanács egyöntetűen jóváhagyta a törvényerejű rendeletet a Románia Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikálásáról, valamint a törvényerejű rendeletet a Románia Szocialista Köztársaság és Bulgária Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikálásáról. Az Államtanács ezután a következőket vizsgálta meg tervezet formájában és hagyta jóvá törvényerejű rendeletként; törvényerejű rendelet külföldi kereskedelmi cégek és gazdasági szervezetek képviseleteinek engedélyezéséről és működéséről Románia Szocialista Köztársaságban; törvényerejű rendelet a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdákodási és Vízügyi Minisztérium létesítéséről, megszervezéséről és működéséről; törvényerejű rendelet a külföldi fizetőeszközök, nemesfémek és drágakövek rendszerére vonatkozó 1960. évi 210. számú törvényerejű rendelet módosításáról, valamint törvényerejű rendelet a Román Külkereskedelmi Bank létesítésére, megszervezésére és működésére vonatkozó 1968. évi 16. számú törvény módosításáról. Az Államtanács ratifikálta az asztronauták megmentésére, az asztronauták visszatérésére és a légkörön kívüli térségbe fellőtt tárgyak visszaszolgáltatására vonatkozó egyezményt, valamint Románia Szocialista Köztársaság és Felső-Volta Köztársaság kereskedelmi egyezményét. A Nagy Nemzetgyűlés illetékes állandó bizottságai előzőleg megvizsgálták és kedvezően véleményezték az összes elfogadott törvényerejű rendeleteket. Az Államtanács ezután folyó ügyeket intézett. CSENG a telefon a szerkesztőségben. Izgatott férfihang jelentkezik, és elhadarja, miszerint itt és itt (különen valóban a város nem legjobb ízű tájékán), ebben és ebben az teában, ilyen és ilyen szám alatt agyilkos lett egy öregember. — Tessék? — hüledezünk. — Igen, most jöttek ki a mentők. Már meg is halt vagy haldoklik. — Fölvitték a sürgősségire? — Nem. — Akkor miért szálltak ki a menők? — Nem tudjuk. — Kivel beszélek? Megmondja a nevét, H. Ernő, ugyan nem látta az esetet (érdekes itt volna, ha az öreg éppen előtte isz öngyilkos), de biztos forrásból adja. És tudja azt is, hogy a mese és a fia éheztették, verték, hajiba kergették, mert volt egy kicsi ére. Elindulunk a telefonálóhoz, Hernőhöz, hátha bővebb felvilágítással is szolgálhat. Takaros kicsi az, bent együtt van a szomszédág. Mindenki tud valamilyen új üszlettel szolgálni. Van, akinek a árki Alimentárában már évekkelelőtt megmondta, hogy ő bizony éget magával, mert nem bírja át a kálváriát. Más szintén birtokban van a kulcsnak: azért tet- 3, mert a fia nagyon elidegeneett tőle, amióta a felesége vette ézbe a ház irányítását. S ami a lgfontosabb: éjjel-nappal követelte apósán a megtakarított pénzt, mert az öregnek volt falun egy háza, amit eladott. — Honnan tudják — fordulunk az egybegyűltekhez —, hogy éheztette? — Mondta... s az ember különben is láthatja, ha van szeme. — Lefogyott? — Egészen összement mostanában. Még a napi féldecit is sajnálták tőle. — Hány éves volt az öreg? — Hát olyan hetven körül. De jól bírta magát, ő járt vásárolni és ami pénz megmaradt, arra ivott egy-egy pohárkával. — Hm. Hogyan lett öngyilkos? — Dohánylevet ivott. — Dehogy. Megvágta a csuklóját. — Nem te! Mindig azt mondta, hogy felköti magát. — Mikor mondta? Hol? — Én nem hallottam, de akikkel találkozott a dépóban, azok mondták. — Milyen dépóban? — Hát a talponállóban. — Úgy, úgy... egyszer én is hallottam, amikor a menye ráordított, hogy maga vén dépópatkány. Megkérünk néhány jól értesült személyt, hogy kísérjenek el azon százméternyi úton, amennyi járásra laknak. P. Vilmosék, ahol az öngyilkosság történt. Szívesen vállalkoznak, látszik, szívügyük a dolog. Egyelőre megállnak a ház előtt. Kopogok, és a halk tessékre belépek. A konyhában, az asztal mellett ül a halott, és kocsonyát eszik eceteshagymával. Csak a háziaszszony van otthon, a férj dolgozik, ő még semmit sem tud az esetről. Cselt szimatolok, elhatározom, csak az öreggel beszélek, hogy ne tudjanak félrevezetni. Kintről behallatszik a szomszédok suttogó, izgatott hadarása. — Az újságtól... — Magát is rámhozták? Nehogy úgy járjon, mint a mentők... — Miért, ők hogy jártak? Bocsánat, elfelejtettem jó étvágyat kívánni — fordulok az öreg felé. Ő kegyesen bólint. — Valaki kihívta a kocsit, aztán a sofőr is, a mentő is káromkodni kezdett. — Én nem fogok. Csak annyit szeretnék megtudni, hogy miképpen történt ez az egész. Minket úgy értesítettek, hogy... — Igen. Rákiáltottam apukára, ő megint elkezdett ordítani, hogy megölöm magam, s valaki sietett telefonálni. — Miért ordított rá? — Mert elmegy inni, aztán fecseg össze-vissza, hogy a pénzéért meg akarjuk ölni, el akarjuk emészteni. Hát mennyi pénze van, ugyanbira mondja meg maga. — fordul az apósához. Az öreg köhint és kinyögi: kétezer lej. — Na, — az asszony, inkább fáradtan, mint dühösen. — De eladott falun egy házat. Annak biztos nem kétezer lej az ára... — Milyen házat, az isten megáldja? Valamilyen rokonsága adta es megosztottak a pénzen, így kapott ő is kétezret. Hát kell a nyavalyának, hálistennek megvan mindenünk, meg tudom mutatni a csekk könyvünket, nem hogy kétezer, de tízezer lej sem érdekel... — Mégis panaszkodik a bácsi. Mondják a szomszédok. — Persze, hogy panaszkodik. Tőlünk annyi pénzt kap csak, hogy szivarra legyen, vagy egy pohár borra. Mert ha kicsit iszik, szidja a férjemet, szid engem, szidja az egész famíliát. Hogy éheztetjük, rongyokban járatjuk, s addig siránkozik, amíg fizetnek neki valamit. Aztán jön haza, beteg, sír, meg akar halni. — Igaz ez... — fordulok az öreg felé, aki időközben befejezte az étkezést és gyufa után kotorászik. — Én nem mondhatok semmit. Mert ugyebár, az ember... Sejtelmesen elhallgat. — Az ember... — biztatom. — Az ember ne beszéljen — böki ki bölcsen. — Az illető, aki telefonált, hogy öngyilkosság történt, honnan olyan biztos a dologban? — Ki telefonált? (Megmondom). — Akkor tudom. Tavaly nyáron átjött a feleségével, hogy megvennék a házunkat. Merthogy az árvíz után olyan hamar, szépen helyrehoztuk. Arra hivatkoztak, hogy nincs gyerekünk, s ők tudnak blokkban szép lakást. Mondtam, nem a mi hibánk, hogy nincs gyerek, és a házat nem adjuk el. Azóta mindent ránk mondanak. Ilyenek a népek. Sajnos. Mikor kiléptem az ajtón, már csak egy-két szomszéd ácsorgott, a legelszántabbak, akik valami csodában reménykedtek, hogy mégis meghalt az öreg és nem vész el a szenzáció.. A jól értesült telefonálót viszont már nem találtam sehol. Sajnos. Szőcs Kálmán riportja A RÉMHÍR NYOMÁBAN KÖZLEMÉNY Az Államtanács törvényerejű rendeletével Iosif Banc elvtársat, a Minisztertanács alelnökét kinevezték mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdálkodási és vízügyi miniszterré is. Angelo Miculescu elvtársat a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Minisztérium miniszteri rangú államtitkárává nevezték ki. Ugyanezen minisztérium keretében Florin Ioan Iorgulescu elvtársat az Országos Vízügyi Tanács elnökévé, Ion Moldovan elvtársat pedig az élelmiszeripari főosztály vezetőjévé nevezték ki. A miniszteri rangú államtitkár, az Országos Vízügyi Tanács elnöke és az élelmiszeripari főosztály vezetője tagja a Minisztertanácsnak. A nagybányai bányaipari felszereléseket gyártó vállalat látképe Kulturális rendezvények az Egyesülés évfordulója alkalmából Maros megye művelődési otthonaiban, klubjaiban január 23-án és 24-én előadásokat és kulturális rendezvényeket szerveztek az Egyesülés évfordulója alkalmából. A történelmi esemény jelentőségét marosvásárhelyi tanárok, történészek, helybeli tanárok és tanítók méltatták. A régeni művelődési házban, a gernyeszegi, nagyernyei, dédai, palotailvai, marosvéczi, marosfelfalui és más művelődési otthonokban több száz dolgozó vett részt e rendezvényeken. Mindenik művelődési otthonban az eseménynyel kapcsolatos műsort adtak elő, a községek műkedvelő csoportjai, valamint az iskolák tanulói. ★ Szombaton este a marosszentgyörgyi művelődési otthon műkedvelői Pannon vendégszerepeltek. Az Egyesülés és a párt megalakulása félszázados évfordulójának szentelt kétórás műsoruk, tömeg és hazafias dalokat, szavalatokat foglalt magába. Nagy sikert aratott a vendégegyüttes vegyes kara. A vendégszereplés során a vendégek és a vendégfogadók kórusa, Hajdú Károly karmester irányításával megtanulta és előadta Hubesz Walter Pártunk ha hív című dalát. A panitiak a vendégszereplés alkalmából népművészeti kiállítást szerveztek, s ugyancsak ekkor nyitották meg a Maros megye ipari fejlődése című kiállításukat is. fVilág proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA ünnepi esemény Tegnap este ünnepi esemény színhelye volt a Select mozi. Bemutatták a Bukaresti emlékek című új hazai filmet. A filmről, a régi és új Bukarestről T. Enachescu, a Pedagógiai Főiskola filológiai fakultásának dékánja beszélt. Szabó Éva és Kárp György a Színművészeti Főiskola hallgatói Bukarestről szóló verseket szavaltak román és magyar nyelven. Ez alkalommal a mozi előcsarnokában kiállítás is nyílt Bukarest történetéről. _______________ Sportlétesítmények a vikend-telepen A napokban értesültünk, hogy az ASA sportklub az Országos Testnevelési és Sportbizottság, valamint a sportkedvelők támogatásával az idén újabb sportlétesítményeket épít a Vikend-telepen. A tervek szerint egy gyepes és egy salakos pályát létesítenek a labdarúgók, továbbá egy bitumenburkolatú pályát a kosárlabdázók, kézilabdázók és röplabdázók részére. Külön épületben kapnak helyet a zuhanyozók, valamint a sportszakosztályok helyisége stb. Az új létesítmények elkészültével jelentősen megjavulnak a város sportolóinak edzési lehetőségei. A munkálatok összértéke előreláthatólag mintegy kétmillió lej. S BÍZÓIKI ÖT ÉTÉ öt kemény, megpróbáltatásokban bővelkedő esztendő, telt el hazánk mezőgazdasága fölött, mely ismételten bizonyította, hogy ha nem hiányzik a szorgalom, a hozzáértés, bőségesebben terem a föld, jobb, boldogabb a falvak dolgozóinak élete. Az öt esztendő nem annyira mennyiségileg, mint inkább a minőség szempontjából jelentett fejlődést Ma mezőgazdaságunkat a sokoldalúság és a korszerűség jellemzi. Nagy beruházási munkálatok tették hatékonyabbá a mezőgazdasági termelést. Növekedett a gépesítés foka, sokkal több műtrágyát használtunk fel, korszerű öntöző berendezések készültek, gyarapodott a mezőgazdaságban dolgozó főiskolát végzett szakemberek száma. Az állam messzemenő támogatása, a mezőgazdasági egységek ésszerű gazdálkodása folytán Maros megye mezőgazdasága is harmonikusan illeszkedik bele az országos összképbe. Megyénkben is egyre honosabbá vált a korszerű gazdálkodás, a bőségesebb eredményt adó munka. A szövetkezeti mezőgazdaság fellendítését szolgáló átfogó szakosítási program mind erőteljesebben bizonyítja életképességét. A szövetkezeti egységek is egyre inkább rátérnek az ipari jellegű gazdálkodásra. Bátran állíthatjuk, hogy az elmúlt öt esztendő során a mezőgazdaságban leraktuk az ala(Folytatás a 3. oldalon) \MftROS MEGY£SSS.'\'7 Molnár Dénes grafikai kiállítása A fiatal képzőművész az elmúlt évben Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szovátán rendezett egyéni kiállítást. A közönség elismeréssel nyilatkozott alkotásairól, tehetségéről. Ebben az évben első egyéni kiállítását Régenben az Építkezési és Szerelési Vállalat klubjában nyitotta meg vasárnap délelőtt. A 2. oldalon Fogvatart egy kirakat Hosszú időn át tanulmányoztam a kirakatokat. Célzatosan. Leginkább, amikor tudtam, hogy versenyt hirdettek a rendezők között. Megragadott egyik-másik ötlet, téma. És mulattatott. Mármint az, hogy egyesek úgy fogják fel a kirakatot, mint valami témás táncot: Piroska és a farkas a Mercurban, a Pygmalion a Hermes-ben és így tovább. Hát ebben is van valami. De csak akkor, ha a megformálásához használt elemek vonják magukra a figyelmet és nem a téma. Mindenekelőtt pedig akkor, ha a kirakatelemek a boltban is megtalálhatók. Mert ugye, ez a lényeg. A kereskedelem, az kereskedelem. Nem szórakoztatnia kell, hanem vásárlásra késztetnie, a maga sajátos eszközeivel, persze nem feledkezve meg az esztétikai határról, ami elérhető témával vagy anélkül. Mindezt annak kapcsán mondom el, mert láttam egy kirakatot nemrég, amelynek nem volt témája. Azazhogy volt, így fogalmazhatnám meg: a kirakat az üzlet tükre. Persze, erről csak később győződtem meg, mikor vásárlóként beléptem a boltba. Régen főterén sétáltam céltalanul, hogy kitöltsem valamivel a vonatindulás előtti félórámat. Egyszer csak megállásra késztetett, egy kirakat. És fogva tartott, éppen egy olyan pillanatban, amikor unalomig voltam ezzel a téltelen téllel, a kirakatokban hemzsegő csizmákkal, az ott felejtett tavalyi szandálokkal. És ekkor kitárulkozik a kirakat, mintha „megérezné“ tavaszra vágyakozásomat, és ellenállhatatlanul lecsap rám, a zsebemre: tél végi, tavasz eleji bőr ruházati áruival, táskáival, de legfőképpen az üzletben is megtalálható sokféle modellű cipővel. Brávó, Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat! Dicséretet érdemel a kereskedői szellem érvényesítéséért még akkor is, ha a Clujana Bőripari Kombinátnak is van egy kis része benne. Ő küldte ugyanis a kirakatrendezőt, az ízig-vérig szakembert, ám a nyersanyagot, amiből ő jó ízléssel válogatott, az IPMS teremtette és teremti elő, immár negyedik hónapja saját gyártmányaiból és az ország több más bőripari vállalatának készletéből. Nem véletlen, hogy felkeresik a boltot marosvásárhelyiek, beszterceiek, s hogy benyitják az ajtaját, vásárolnak benne bukaresti, brassói, külföldi átutazók. Háromszor akkora forgalmat bonyolít le, mint a a helyi hasonló jellegű üzletek, és 1971-re 3,5 millió lej forgatásra tervezték. Jó ötlet volt létrehozni a termelő vállalatok képviseleti üzleteit. Ezt legalábbis igen. Reklám, és piackutató antenna. A nagykereskedelem kiiktatásával kis példányszámban jut el a termék általában a fogyasztóhoz. Rendszerint bemutatkozó jelleggel. Ha elkapkodják, jó jel, szalagra tehető a modell, tetszik a fogyasztóknak, nem porosodik majd raktáron. VERESS MARGIT