Vörös Zászló, 1971. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-02 / 26. szám

NICOLAE CEAUSESCU elvtárs jelenlétében tegnap megtartották Slobozián a Ialomita megyei mezőgazdasági alapkáderek és pártaktíva munkatanácskozását Miután Nicolae Ceausescu elv­­társ január 30-án, szombaton lá­togatást tett Ialomita megyei me­zőgazdasági egységekben, a ba­­ragáni szántóföldek dolgozóinak február 1-én, hétfőn délelőtt ab­ban az örömben volt részük, hogy ismét vendégül láthatták körükben a párt és az állam szeretett veze­tőjét, aki eljött, hogy részt vegyen a Ialomita megyei mezőgazdasági alapkáderek és pártaktíva munka­tanácskozásán. Nicolae Ceaușescu elvtársat, a­­kinek kíséretében volt Iosif Banc elvtárs, a Minisztertanács alelnöke, mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdálkodási és vízügyi mi­niszter, Angelo Miculescu elvtárs, a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Mi­nisztérium államtitkár-minisztere, Slobozián az RKP megyei bizott­sága bürójának tagjai, a tanács­kozás összes részvevői üdvözölték. A főtitkár jelenléte újabb alkalom volt arra, hogy megható módon megnyilatkozzék a szeretet és a ragaszkodás a párt iránt. Nicolae Ceausescu elvtárs iránt, a forró hála azért az állandó gondosko­dásért, amelyet a szocialista mező­­gazdaság fejlesztése, a szántóföl­dek dolgozói, egész népünk élet­­színvonalának további emelése iránt tanúsít. A tegnapi tanácskozás, akárcsak a párt- és államvezető munkaláto­gatásai iparvállalatokban, mező­­gazdasági egységekben, ahol alka­lom nyílt az átfogó és gyümölcsöző dialógusra az anyagi javak alko­tóival, a mindennapi élet, a szo­cialista építés realitásai által fel­vetett sokrétű problémák konkrét, helyszíni elemzésére, szintén an­nak a jegyében zajlott le, hogy a dolgozók közvetlenül részt vesznek a pártpolitika kidolgozásában és megvalósításában. Ismételten é­­kesszólóan kifejezésre jutott a pártfőtitkár sajátos munkastílu­sa, nevezetesen az, hogy ál­landóan tanácskozik a néppel, meghallgatja az emberek vélemé­nyét eredményeikről és törekvéseik­ről, értékes útmutatásaival pedig megjelöli az újabb irányvonalakat egész munkánknak az új ötéves terv nagyszerű feladatai szintjére történő emeléséért, a hibák és hiányosságok felszámolásáért, hogy szocialista társadalmunk tö­retlenül haladhasson a sokrétű fej­lődés útján. Ugyanilyen munkalégkörben, a hatalmas lelkesedés jegyében, é­­kesszólóan tanúsítva társadalmi rendszerünk demokratizmusát, a párt és a nép közötti megbontha­tatlan kapcsolatot, zajlanak le e­­zekben a napokban az ország összes megyéiben a mezőgazdasá­gi alapkáderek és a pártaktíva tanácskozásai. E tanácskozásokon jelen van a Központi Bizottság Állandó Elnökségének és Végre­hajtó Bizottságának számos tagja. A tanácskozás részvevőinek lé­nyegbe vágó, eszmegazdag felszó­lalásai meggyőzően bizonyították a Ialomita megyei mezőgazdasági dolgozók magas fokú hazafias fe­lelősségérzetét, szilárd elhatározá­sát, hogy még szorgalmasabb munkával és odaadással újabb si­kereket érnek el, s tükrözték a Baragán embereinek azt a mélyre­ható változását, amit Ceausescu elvtárs hangsúlyozott beszédében. Szövetkezeti elnökök, brigádo­­sok, gépkezelők, farmvezetők, ál­lami mezőgazdasági vállalatok és mezőgazdasággépesítési állomások igazgatói, agrármérnökök, nyugdí­jas szövetkezeti parasztok, községi pártbizottsági titkárok vélekedtek a legnagyobb elismeréssel Ceauses­­cu elvtársnak az RKP KB-nál tar­tott tavaly novemberi munkaülésén elhangzott beszédéről, hangsúlyoz­ták különleges jelentőségét a me­zőgazdaság további haladása, a mezőgazdaság nemzetgazdaságfej­lesztési hozzájárulásának növelése szempontjából. Kifejezték az összes mezőgazdasági dolgozók egyönte­tű csatlakozását a pártvezetőség által kidolgozott intézkedések e­­gész komplexumához, s a szövet­kezeti parasztok, gépkezelők, álla­mi mezőgazdasági dolgozók tíz­ezrei nevében a legmelegebb kö­­szönetüket Ceausescu elvtársnak azért, mert lankadatlanul munkál­kodik a mezőgazdaság felvirágoz­tatásán, hogy a falvak dolgozói­nak és az egész népnek az élete mind bőségesebb, mind virágzóbb legyen. A felszólalók jogos büszkeség­gel számoltak be arról, hogy a szocializmus éveiben a párt és az állam szüntelen támogatása, a pa­rasztság, az összes baragáni me­zőgazdasági dolgozók lelkes mun­kája folytán milyen nagy változá­sok következtek be. A tanácsko­zás részvevői a tények, a szá­mok meggyőző erejével bizonyí­tották, hogy a növényi és az álla­ti termelés állandó növekedésével párhuzamosan gyarapodott az em­berek jövedelme, s hogy a falvak a ialomițai tájakon, akárcsak szer­­az országban, mennyire meg­változtak. A tanácskozás munkála­tainak fő vonása az volt, hogy gazdag tapasztalat birtokában, reális tények alapján sokoldalúan elemezték a salomi­ai mezőgazda­ság minden szektorának munkáját. A felszólalók jó gazda módjára, olyanok módjára, akik szívükön vi­selik a munka jó menetének ügyét, rámutattak, hogy a pártvezetőség legutóbbi határozatai tovább ösz­tönzik a szántóföldi dolgozók al­kotó kezdeményezőkészségét, ki­váltották lelkesedésüket és azt az elhatározásukat, hogy mindent megtesznek a párt által kidolgo­zott komplex intézkedések valóra váltásáért. A tanácskozás szónoki emelvényéről ebben a szellemben értékes javaslatok hangzottak el, a növényi és állati termelés növe­lése összes eszközeinek, lehetősé­geinek kiaknázására, a felszóla­lók ünnepélyesen megfogadták, hogy nem csupán példásan telje­sítik, hanem jobb munkaszervezés­sel túl is szárnyalják az 1971-es tervfeladatokat. Ugyanakkor a felszólalók kom­­battív szellemet kölcsönöztek a munkálatoknak azzal, hogy a sa­ját hiányosságok nyílt beismeré­sével párhuzamosan ésszerű bírá­latokkal illették a szakminisztérium és más olyan központi fórumok munkáját, amelyeknek tevékeny­sége közvetlenül összefügg a me­zőgazdaság kérdéseivel, ugyan­akkor bírálták a helyi szerveket is. A tanácskozás munkálatainak befejezéseként, élénk és hatalmas, percekig szűnni nem akaró éljen­zés közepette szólásra emelkedett Nicolae Gacatgiescu­­elvtárs. A fő­titkár nagyszabású, átfogó beszé­dét, amely új láthatárokat, új táv­latokat nyit a mezőgazdasági munka előtt, a legnagyobb érdek­lődéssel követték az összes rész­vevők és többször hosszasan meg­tapsolták. Végül a több száz részvevő él­jenez, ütemesen kiáltozza a párt, Nicolae Ceausescu elvtárs nevét. A hatalmas lelkesedésnek ez a légköre megkapóan kifejezi a párt és a nép közötti sziklaszilárd egységet, a dolgozóknak a Ro­mán Kommunista Párt marxista­­leninista bel- és külpolitikájához való szilárd csatlakozását. ION MARGINEANU jj FOLYOSÓN terjengő IfS szennylészag rögtön nyom­­ás­ra vezetett. Becsengettem Buci b­anhoz, akiről elő­re tudtam, hogy világtalan, akár­csak a felesége, s emiatt nehezen tudnak mozogni a hivatalos ü­­gyekben. — Kit keres? — kérdezte a férfi. — Ebből a blokkból hívott Pitó elvtársnő. .. — mondtam. — Jó, hogy jött, kérem — élén­kült meg a férfi hangja — nézze meg, mi történt megint nálunk. A fürdőszobában egy szerelő dol­gozott, a ház a feje tetején állt A szakember a munka­­végénél tartott. Megkérdeztem, mi történt tulajdonképpen. — Az Építkezési Tröszt szerelői már újkorában elbliccelték a szánnycsatorna levezetését. A víz visszafelé folyik, ahelyett, hogy a főkanálisba ömlene. De ha köze­lebbről érdekli az ügy, szíveskedjék lejönni velem a pincébe, ott az e­­gyik kollegám. A másik szerelő valahol a sötét­ben tapicskált a barna lében. Fe­lé indultunk, aztán egy vékony gyertya fényében megláttuk az ar­cát. Közösen pontosabban megma­gyarázták a hiba okait: — Nézze meg kérem, amennyire lehetett, megemeltük a csövet, de az esés így sem elég. Kiszedtük a csőből valahogy a vattadarabot, de ezzel még nem oldottuk meg a problémát. A műanyagvezeték a melegre nyúlik, meglágyul, a hideg­re nyomban összehúzódik, és már csupa folt az egész tákolmány. Ki kellene cserélni a vezetéket, más­képp nem lesz belőle gálickő. Visszamentünk Buci b­an laká­sára. — Hányszor áztak már el? — kérdeztem a szomorú arcú férfitől. — Nem is tudom, ötször, hat­szor? Legutóbb két arasznyi szenny ömlött be a házba. Mindig újra kezdeni a takarítást annak, aki nem lát, elgondolhatja, mennyire nehéz. De már lelkierőnk sincs itt lakni. Az árvíz elvitte a bútorunkat, aztán jött ez. Egy egészséges em­bernek is sok volna. — Hányszor jelentették az ü­­gyet? — Minden alkalommal, kérem... Pitóné, a blokkbizottság elnöké­nek a felesége, aki figyelemmel kíséri a nem látó házaspár viasko­­dását és készséggel segít rajtuk, közbeszólt: — Ha csak azt vennék figyelem­be, hogy kikről van szó, megszív­lelhetnék az ügyet. Ők a fizeetésnél elsők, szó nélkül alávetik magukat minden rendszabálynak, és az ILP, a háztulajdonos azt válaszolta, hogy­­ a garanciaidő huszonöt évre szól, nem végezhet addig semmi módo­sítást. Az igazibb és egyben kézzel fog­ható magyarázatot a 3-as lakótár­sulási bizottság adminisztrátornője szolgáltatta: — Győződjön meg ön is, hány­szor kértük az ILP-t, hogy jöjjenek ki és végezzenek becsületes mun­kát, szedjék le a régi vezetéket és tegyenek helyébe újat. Iratokat kapok kézhez. A lénye­gük ugyanaz: „Nem rendelkezünk pénzalappal olyan munka elvégzé­sére, amit önök kérnek". — Aztán újabb átiratot küldtem, hogy a csatornát muszáj megjaví­tani. Másodszor is a pénzalapra hivatkoztak. Szavukon fogtam őket. — Adunk mi alapot, csak jöjje­nek. .. Elküldtük a folyószámlát... Erre aztán kijöttek a szerelők, de csak annyi időre míg kidugták a csöveket, és azzal befejezettnek te­kintették a munkát. Az egyik nagy­gyűlésen elmondtam, hogy milyen kálváriát járat velünk az ILP. Ered­mény nélkül. Felszólították az illeté­keseket, hogy jöjjenek ki a Kárpá­tok negyedébe, oldják meg becsü­letesen a problémát. Az elvtársak akkor mindent megígértek. És íme a válasz, amit a municípiumi nép­(Folytatás a 3. oldalon) Oltyán László riportja TEREPSZEMLE TELEFONNAL IVilág proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA február Vkedd""....... SLOBOZIA.­­ A tejtermékgyár, amely az előző ötéves tervben kezdte meg működését. It Kil ni itta Ita tanail A mezőgazdaság gépesítése számokban, képekben A 3. oldalon Előtérben a minőség és az átadási határidők A Marosvásárhelyi Építkezési Tröszt alkalmazottainak közgyűlé­sén (amelyen az elmúlt ötéves és 1970- es terv teljesítését, illetve az 1971- es év mozgósító feladatait vi­tatták meg) a fő hangsúlyt a mun­ka minőségének további javítására helyezték. Kétségtelen, hogy az 1966—1970­ időszakban az Építkezési Tröszt munkaközössége példásan megáll­ta helyét, valamennyi tervmutató­ját maradéktalanul teljesített®, sőt túl is szárnyalta. Ennek alátámasz­tására elegendő, ha csak annyit említünk, hogy az öt év során 77 millió lejjel megemelt eredeti ter­vét 1970. december 22-én teljesí­tette, a tervében szereplő összes ipari és szociális-kulturális objek­tumokat határidőre, illetve határ­idő előtt adták át. A kiemelkedő termelési sikereket hasonló gazdasági eredmények kö­vették. Az 1970-es évben előtérbe helyezett anyagtakarékosság nyo­mán javultak a pénzügyi mutatók: az 1 000 lej értékű árutermelésre tervezett költséget 5 lejjel szorítot­ták alább, amit mindenekelőtt a cement-, fém-, és a faanyag faj­lagos fogyasztásának 400.000 lej értékű csökkentésével értek el. Kü­lön hangsúlyt érdemel, hogy az Építkezési Tröszt dolgozóinak első alkalommal sikerült olyan arány­ban csökkenteniök az előirányzott önköltséget, hogy vállalati szinten 1,5 millió lejt takarítsanak meg, s így 400.000 lej gratifikáció kiosztá­sára nyíljon lehetőség. A termelési eredmények kritikai szellemben való felmérése azon­ban arra is lehetőséget kínált, hogy felszínre kerüljenek a még létező hibák, mulasztások. Az épí­tők rámutattak, hogy az új objek­tumok befejező munkálatainak mi­nősége nem mindig kifogástalan, aminek többnyire az az oka, hogy ezekre a munkálatokra nagyon ke­vés időt hagynak. Hasonlóan hát­rányos a tevékenységük és hírne­vük szempontjából az a helytelen gyakorlat, hogy az átadott ipari, gazdasági objektum, avagy lakó­tömb környéke még hosszú hóna­pokig magán viseli az építkezés nyomait. A fentiekben dicsérőleg szóltunk az építők anyaggazdálko­dásáról, ez azonban nem vonat­kozik az összes munkatelepekre. Tudomást szereztünk arról, hogy a Tröszt gépjárműveinek vezetői üzemanyaghiánnyal küzdenek. Vi­szont teljesen a véletlenre van bízva a fogyasztás ellenőrzése. Van olyan munkatelep-csoport, a­­hol egyes belsőégésű motorokkal ellátott gépek körül folyik a moto­rina, a benzin és az olaj. Hasonló példákat hozhatnánk a cement, fa, üveg, sőt a betonelemek kezelésé­ben itt-ott tapasztalható felületes­ségre is. E fogyatékosságok felszá­molására viszont szilárd alapot kí­nál a kialakult egészséges közvé­lemény és a sorozatos, egyre kö- Tanácskozik a gyár­ vetkezetesebb intézkedés, így re­mélhetőleg már 1971-ben a Tröszt valamennyi munkaalakulatánál mi­nimálisra csökken az anyagpazar­lás. Az 1971-es évben az eddigiek­nél is nagyobb feladatok várnak építőinkre. Az 1970-es megvalósí­táshoz viszonyítva össztermelésük mintegy 60 millió lejjel növekszik. Sokkal ésszerűbb munkaszervezés­re van szükség és a kedvező idő­járást is jól ki kell használniuk, ha példásan akarják teljesíteni az el­ső negyedévi előirányzatukat, a­­mely több mint 30 millió lejjel na­gyobb az előző év hasonló idősza­kának megvalósításánál. A feltéte­lek léteznek, mivel az múlt évi ala­pos előkészületek nyomán több mint 1 300 lakrész építését kezd­ték meg és kialakították a téli fron­tot, s így a több mint 7­000 építő­munkásnak van hol folyamatosan dolgoznia. Kedvezőek az anyagel­látási körülmények is. Az egyetlen tényező, mely még most is nehéz­séget okoz, az új munkatelepek nehézkes szervezése. Két dolog, és­pedig az elavult szervezési mód­szer, helyenként pedig a hiányos dokumentációk akadályozzák a kí­vánt munkaüzem kibontakozását. Az építők közül többen is bírál­ták a lakónegyedek tervezőit, akik nem tartanak lépést a mai építési követelményekkel. E tekintetben a legtöbb észrevétel a lakónegyedek bekötő úthálózatára vonatkozott. Hibásnak és elavultnak minősítet­ték azt a megoldást, hogy a be­kötő utak 3,5 méter szélesek legye­nek, mivel két szembe jövő gépjár­mű csak úgy tud egymás mellett elhaladni, ha egyikük behajt a zöld övezetre. Többen gyengének minősítették a megrendelő által kinevezett mun­katelepvezetők (diriginte de San­­tier) tevékenységét. Konkrét pél­dákkal is bizonyítani lehetne, hogy tevékenységük számos esetben a bérlisták aláírásában merül ki, s így a hatáskörükbe tartozó, de el­intézetlen ügyek akadályozzák az építkezési munkálatok jó kibonta­kozását. Igazán ideje lenne e te­kintetben is a követelmények szín­vonalára emelni a tevékenységet. Erre az idén még nagyobb szük­ség van, mivel a párt útmutatásai szerint minden objektumnál szigo­rúan tiszteletben kell tartani, sőt ahol csak lehet, csökkenteni kell az átadási határidőt. A Tröszt dol­gozói elhatározták, hogy 1971-ben az eddigieknél is eredményeseb­ben munkálkodnak termelési fel­adataik gyors és jobb teljesíté­séért. VARGANCSIK ISTVÁN Konstanca egyik modern lakónegyede Több mint 350 találmány Az elmúlt ötéves terv esztendei­ben a temesvári Traian Vuia Poli­­technikai Intézet együttműködési szerződések alapján több mint 350 gyakorlati jellegű tudományos ta­nulmányt bocsátott az ipar rendel­kezésére. Ezek többsége különféle szerszámgép-típusok automatizálá­sával kapcsolatos kutatási témák befejezésére, új típusú hidraulikus gépek konstrukciós számításaira, plazmasugaras fémvágásra, terme­lési folyamatok optimalizálására stb. vonatkozik. A temesvári mű­egyetem szakembereinek közremű­ködésével elkészült az első román szabvány a betonból, soványbeton­­keverékből és vasbetonból épülő hidrotechnikai létesítményekkel kapcsolatos számításokhoz. A Politechnikai Intézet szaktudó­sainak 20 munkáját román talál­mányként szabadalmazták.

Next