Vörös Zászló, 1971. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-01 / 102. szám

Eljti május 1, a Mozik­ lesziHizi Zsulinásna utjai V.Vág proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XV XI. évfolyam 102 (6029.) szám 1971 május 1, szombat Ára 30 báni Porzsolt Borbála rajza Az RKP megalakulásának 59. évfordulója tiszteletére Maros megyében befejezték a kukorica vetését Megyénk mezőgazdasági egységeiben április 30-án estére, öt nappal határidő előtt befejezték a kukorica vetését az előirányzott 44 200 hektáron. A kiemelkedő eredmény elérését elsősorban a jó munkaszervezés, az MTSZ tagok , valamint az ÁMV dolgozóinak lendületes munkája, a gépek maximális kihasználása tette lehetővé. Itt említjük meg, hogy a megyei Mezőgazdasági Gépesítési Vállalathoz tartozó 29 mezőgazdasági gépesítő állomás dolgozói, egy hónap leforgása alatt 50 százalékban valósították meg a második negyedévi tervfeladataikat. Vállalták­­ Segesvári Textilipari Kombinát A Segesvári Textilipari Kombinát egységeinek dolgozói is határidő előtt teljesítették 4 havi összterme­­lési előirányzatukat, s így már áp­rilis végén megvalósították, illetve túlszárnyalták a május 8-ig vállalt 3,1 millió lej értékű terven felüli össztermelést és a 4 millió lej ér­tékű árutermelést. Jó munkájuk eredményeként 30 000 négyzetmé­ter gyapjúszövetet, 10 000 négyzet­­méter selyemanyagot, 50 000 négy­zetméter gyapotárut és jelentős mennyiségű konfekciót szállítottak terven felül megrendelőiknek. Marosvásárhelyi Faipari Kombinát A májusi kettős ünnep tisztele­tére a Faipari Kombinát hat egy­ségének több mint 8 000 alkalma­zottja körében kibontakozott len­dületes szocialista munkaverseny nagyszerű termelési eredmények­hez vezetett. Nyolc nappal határi­dő előtt teljesítették 4 havi tervü­ket, ami biztos alap a párt meg­alakulásának 50. évfordulója kö­szöntésére az össztermelésnél ter­ven felül vállalt 3,7 millió lej, az árutermelésnél pedig a 3,4 millió lej megvalósítására. Az idei töké­letesebb munkaszervezés és a ked­vező időjárás azonban a vállalat­ teljesítette a nál nagyobb teljesítményekre kí­nált lehetőségeket s a kombinát alkalmazottai ezt ki is használták. Április utolsó napjáig az összter­­melési és árutermelési előirány­zatokat 18 millió lejjel haladták túl, ami jelentős mennyiségű több­letárunak felel meg, így például a fakitermelők 42 600 köbméter gömbfával, a fafeldolgozók 3 200 köbméter fűrészáruval, a bútorgyár dolgozói pedig 4,5 millió lej érté­kű termékkel adtak többet pártunk nagy ünnepe köszöntésére. Marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát A marosvásárhelyi vegyészek magukévá tették pártunk azon fel­hívását, hogy egyre bőségeseb­ben lássák el mezőgazdaságunkat műtrágyával. Ennek érdekében mindent elkövettek a gépi beren­dezések eddiginél is tökéletesebb kihasználásáért. Pártunk nagy ün­nepére felajánlották, hogy eredeti tervükön felül 4,2 millió lej értékű össztermelést és 3,8 millió lej ér­tékű árutermelést valósítanak meg. A felajánlást lendületes munka követte, és így április végéig az össztermelésnél 6, az áruterme­lésnél pedig 5,9 millió lejjel pótol­hattak rá a tervre, ami többek kö­zött 5 000 tonna ammóniumnitrát­­nak, 400 tonna ammóniának és 145 000 köbméter oxigénnek felel meg. Elkészült az ezredik IFRON Április 29-én elhagyta a ré­gen­i Gép- és Felszerelést Javí­tó Vállalat szerelőcsarnokát az 1­000-ik IFRON traktor. A kü­lönleges, tolólappal és marko­lószerkezettel ellátott vontatókat 1969 óta — ekkor kezdték el a gyártásukat — kiváló ered­ménnyel használják országszer­te az erdőkitermelésnél. Szép szót bont a kedv Tavasz van. Május. Ilyenkor lombot bont az ág, zászlót bont a szél és szép szót bont a kedv. A megújulás üze­nete kacag a kushadó gyökér­ben. A termés ígérete moccan a hallgatag, szürke rögben. Rohamra indul a Május. Vi­rághadserege könnyedén iram­­lik át a tájakon. Elfoglalja a ré­teket, az erdőt, a láthatárt. Szépséget dob a görbe hegyek­re, a lapuló lankákra, a suva­­dásos patakmedrekbe. Szépsé­get dob az emberek szemébe. Erőt, hitet, bizakodást. Tavaszi kedvet. Kitisztult szemmel, nagyra nőtt akarással feszülnek a holna­poknak. Mintha verssorok ke­ringenének a vérerekben — Ady Endre Új, tavaszi sereg­szemléjének pattogó sorai: Robogj föl Láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világhíró kardunk, Künn, a mezőkön harsog a Tavasz, S mi harcból harcba csapat­szemlét tartunk. Mert május elseje nem csu­pán a harsogó tavaszi napfény szép és győztes áradása. A ter­mészet ünnepi pompájában az ember is ünnepel. A munkásosz­tály nemzetközi összefogásának erőtől duzzadó ünnepe ez a ta­vaszi nap. Csaknem száz éve már. Azóta, amióta a II. Inter­­nacionálé 1889-i kongresszusa elhatározta, hogy örök emléket állít az 1886-os hay market­i vé­rengzés áldozatainak, s a jövő­be vetett törhetetlen hit, az igazság legyőzhetetlenségének biztos tudatában, május első napját a munkásosztály nem­zetközi szolidaritásának napjává nyilvánítja. Azóta ünnepel a pattanó aka­rat, ünnepel a feszülő erő. Ahogy a tavaszra kacagó gyö­kérben megmozdul az élet, úgy mozdul, úgy feszül a munkás­ökölben a holnap akarása. Mintha egyetlen szív dobbanna a földön, egységes vérkeringés­be fogja a tavaszi ünnep a vi­lág minden dolgozóját... Fello­bog a májusi zászló. A kommu­nisták viszik mindenütt. Tőlük iramlik szét a felhívás, tőlük iramlik szét a hit. Valami óriási áramkör öleli át a földet. Vietnamtól a messze északig . .. Pekingtől Párizsig ... Bukaresttől Londonig. Ebben a hatalmas ünnepi áramkörben vibrál népünk jö­vőtakarása, a szocialista Romá­nia életet ünneplő kedve. Az ezer arcú élet. Az egyre gazda­gabban ránk köszöntő holnap. Mindent átfogó ünnep ez a néha villogó napfénnyel, néha haragos, tavaszi záporral ránk­­köszöntő májusi nap. Az erő és megújulás ünnepe kacag fel ilyenkor a természetben és az emberben egyaránt. Ezért buzog fel gyakran a versekben is a májusi ünnep tavaszi ritmusa. Ezért hajlanak be a költői ké­pekbe a májusi ágak. Minde­nütt, ahol ember él a földön. Behajtottak a májusi ágak a verssorokba akkor is, amikor a hatalom kiadta a parancsot, hogy ne legyen ünnep május elsején. Bíztatást adtak, lázítot­­tak. Hitet ringattak. Erőt adott a költői szó akkor is, amikor rend­őrök kardlapozták a zöldbe ki­vonuló munkást. Amikor a má­jusi jelszavak búvópatakként ke­resték az utat embertől embe­rig. Amikor a régi világ urai razziákkal készülődtek május el­sejére. Mert hiába volt a kardlap. Hiába volt a razzia. Mégis jöt­tek a májusok végtelen sor­ok­ban. A májusok legyőzhetetle­­nek. Hisz legyőzhetetlen az erő és a megújulás. Legyőzhetetlen a munkásosztály nemzetközi szo­lidaritása. A májusi fények mindig ott villáztak és mindig ott fognak villózni az emberek szemében. Egyre tisztábban. Egyre fényesebben. Mint nálunk, most, szép, sza­bad hazánkban, ahol az új öt­éves terv merész célkitűzései újabb kincsekkel gazdagítják a szocialista építőmunka eddigi eredményeit; ahol az emberről, való messzemenő gondoskodás újabb bizonyítékait szolgáltatják a pártunk legutóbbi határozatai­ban is megfogalmazott törekvé­sek, ahol a román nép és az együttélő nemzetiségek teljes jogegyenlőségben, vállvetve dol­goznak a közös haza javára. Nálunk, ahol egész népünk őszinte ragaszkodással készül előrehaladásunk letéteményese, a Román Kommunista Párt öt­venedik születésnapjának ben­sőséges ünnepére. ÚJ VETÉS A­Z IDÉN mintha hamarabb érkezett volna a május. Még elseje előtt kibom­lottak a rügyek, virágba borultak a fák. A természet naptár nélkül is jelzi a nagy ünnepet. Gyermekkoromban, jól emlék­szem, a legények sudár nyírfákat állítottak kedveseik kapujába, jel­képezve a tavasz diadalát a szí­vükben és a természetben. Azóta szememben a zöldellő fa az össze­tartozás jelképe. Később a tanács­­háza elé is került jó néhány a he­gyek büszke díszéből, de felette már piros zászlót lengetett a friss májusi szél. Ez volt nálunk az első szabad május elseje. A rezesban­da hangjára ébredt a falu s vo­nult végig az utcákon az ébredő mező felé. Mert a falusi ember csak itt, a zöld ágakból rögtönzött lombsátor alatt tud igazán ünne­pelni. Tartott is a majális késő es­tig. A megújuló természet jelen van a falusi ember minden alkotásá­ban. Zöld ágakkal, virágokkal dí­szítették az újonnan alakult kollek­tív gazdaság székházát, nyírfaágat tűzött traktorára az a fiatalember, aki az első barázdát hasította falunk határában. Virágcsokor, zöldág, piros zászló került az első, a tizedik, a századik, az ezredik piros cserepes gazdasági épület tetejére. A zöld ág, a virág, a piros zász­ló, mindenütt az új születését je­lezte. Ez a kép kísér most is, mikor a Maros, a két Küküllő, a Nyárád vidékét járom, ahol ünnepre készül a falu. Kettős ünnepre, hisz e má­jus félévszázados születésnapját jelzi a szabadság, a megújhodás megtestesítőjének, a Román Kom­munista Pártnak. Ezért érezzük ereinkben hamarabb a tavasz ér­kezését. Az újszerű gazdálkodás rügyei már a novemberi plenáris ülés után bomlani kezdtek. Még dacolt a tél a tavasszal, de már tapintani lehetett a falu ,a mező lüktető ér­velését. Megmozdult a falu, kitá­rulkozott a mező. A bölcs intézke- NAGY FERENC (Folytatás a 3. oldalon) Hazai iparunk egyik büszkesége — a Pitesti-i személygépkocsi üzem Szentanna felől jövet a busz át­szeli a várost, végigporoz a kacs­­karingós meggyesfalvi utcán, s már kiér döcögve a búzaföldek közé, amikor egyszerre csak újból sima talajra gördülnek a kerekek. A szé­les, nyílegyenes út nyugat fele mé­lyen benyúlik a kombinát építőte­lepébe, keleti irányban pedig in­nen indul majd ki, a Szabadság utcával összekötve, Marosvásárhely forgalmának egyik fő ütőere. De ez még a jövő zenéje. Pilla­natnyilag a 6-os végállomásának környéke a falvakból kialakult munkásközpontokra emlékeztet. Jóllehet itt az emeletes irodaháztól a hálótermekig és üzletekig, cuk­rászdáig minden átmeneti rendel­tetésű. Még az üvegfedelű műhely­­csarnok is, ahol a szállítóeszközök, gépek óriás seregét ápolják. Hogy meddig tart az ideiglenesség? A körvonalazódó üzemekben már a jövő év őszén megkezdődnek az ammónia, a salétromsav, az am­­móniumnitrát, a karbamid meg az argon-gáz gyártási próbák. De egyelőre az építők és szerelők nem is gondolkoznak azon, hogy ha itt véget ér a munka, merre veszik az irányt. Hisz jól tudják, valahol min­dig nagyon várják őket. Érdekes, bár jellegzetes példa, hogy a fő­­vállalkozó a kolozsvári Építő- és Szerelő Vállalat nálunk mindössze 39 kolozsvári illetőségű alkalma­zottal dolgozik. Ezzel szemben Ma­rosvásárhelyről és környékéről 1456-an járnak el ide. De a fizetési listán bukaresti, Bákó, Beszterce, Botosani, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, laki, Kovászna, Neamț, Suceava meg Vrancea megyéből származó alkalmazottak is szere­pelnek. Miként vetődtek erre a tájra? Ahány embert megkérdezek annyi­féle választ kapok. A dési March15 Augustin például nyíltan kimondja, pénzszerezni jött 15 tagú betonvas szerelő csoportjával. Szerződés alapján, globális akkordban dol­goznak, néha 16 órát is, bár senki sem hajtja őket. Kemény fickók, egy hónap alatt szálanként 100 tonna acélt fűznek be, így aztán a keresetük is szépecskén alakul, 2000 és 5000 lej között mozog. A székelyudvarhelyi származású Dániel Mihály bácsi már másként fogalmaz. Nem tud az építőtelepek­től megválni, pedig közel másfél ezer lejes nyugdíjával nyugodtan ülhetne otthon, immár a hatodik esztendeje. A munka, az alkotás gyönyörűsége, a mozgalmasság vonzza ide. öröm hallgatni, ahogy mesél a főmester, merre járt, mi mindent épített, Vlahicán, Hargita­­bányán, Udvarhelyen, Tölgyesen, Balánbányán, Vásárhelyen, Luda­son. S mindezek után hófehér fej­jel hetykén vágja ki: „Tőlem a doktorok meghalhatnak éhen", ugyanis bevallása szerint, beteg­szabadságot még nem kért soha. De nyáron sem volt pihenőszabad­ságon ,mert akkor „nem lehetett", mondja, a sok munkát félbehagyni. Vagy megint másként válaszol a kérdésre, hogyan került Marosvá­sárhelyre, egy gyakorló mérnök, Ungur Deliu. „Százötvenen végez­tünk Kolozsváron. Sok olyan volt kollegámmal beszéltem azután, aki bizony irigyelt. Kevesen kaptak ilyen szép helyet, a szakembernek bizonyításra alkalmat adó munkát. Az egyik különleges objektumra például, amelyhez beosztottak, a tervező nem dolgozott ki technoló­giát. Mi kell törjük a fejünket, ho­gyan lehetne a kivitelezésnél időt és pénzt megtakarítani. Bevallom, amikor egy régi tapasztalt mérnök elém tette a halomnyi dokumentá­ciót, azzal a megjegyzéssel, hogy a fejeddel felelsz, egy kicsit meg­ijedtem. Normális körülmények kö­zött mi, gyakorlók nem kellene még a felelősséget átvegyük. De csak beálltam a táncba, és hol a hiány­zó mestert, hol a tervezőt, hol a mérnököt helyettesítem. Mégsem panaszkodom, mert tanulni, fejlőd­ni igazából ilyen nagy munkatele­pen lehet." Még csak egy Prahova megyei faluból származó fiatal darukezelő alakját szeretném felvillantani. Be­vallom, drukkoltam, amikor meg­láttam himbálózni az épület sűrű betonváza között a gémre függesz­tett betonelemet. Azt hittem, inas­­kodik, csak úgy „beugrott“, mivel tanító­mesterének valahol dolga akadt. De hamarosan felvilágosí­tottak, a gyerekarcú (húsz éves és KISZ-tag) Ivan Vasile szakképzett darus. Az öreget, akitől annak ide­jén tanult, rég lepipálta. Nem is tudom, mit csinálnánk nélküle — jegyezte meg valaki. Kifinomult ér­zékkel dolgozik, és 10 órán át el nem mozdulna a gépe mellől. Ha egyéb dolga nincs, olajozza, törül­­geti a masináját... ★ Ez mind szép, mondhatná az ol­vasó, de ebből még nem tudom el­képzelni, hogy állnak az építkezés­sel 13 hónap után. Véleményem szerint már csak azért sem lehet részletesen, pontosan és mindemel­lett olvasmányosan beszámolni er­ről, mert a munka csak madártáv­latból belátható hatalmas (22 hek­táros!) terepen folyik. Valamennyi új gyárnak tucatnyi objektuma épül, és azok kivitelezése a legkü­lönbözőbb szakaszban tart. Írjam azt: ma a szemcséző toronynál elér­ték a 29 méteres magasságot, hogy mire megjelennek e sorok, a 42.-nél tartsanak? Vagy tegyek említést arról, hogy a földmunkások a csar­noknál a betörő forrásvizekkel vias­kodnak, fölöttük meg szédítő ma­gasban deréktól kikötve dolgoz­nak a kőművesek? Addig talán le­vetik a betonozók a gumicsizmát, a magasépítők lecsatolják a bizton­sági övét. Még az is kockázatos, hogy a második magas kémény, vagy a hatalmas utcaraktár épí­tésének szünetéről írjak. Mert igaz, ugyan, hogy a 65 tonna teherbírá­sú lánctalpas daru a próba alkal­mával megbillent a helyben öntött tartórészek súlya alatt. De hátha időközben megérkezik az ország leg­nagyobb daruja és magasba eme­li a fedéltartó szerkezetet? Vannak ugyan „stabil" riporttémák is. Pél­dául az, hogy itt állítják össze az ország legnagyobb teljesítményű vízhűtő toronycsoportját, elméleti­leg időtlen időkig ellenálló 256 000 (!) előregyártott betonelemből. Vagy: egy újítás révén 100 köbmé­ter betonlapot nyernek vissza, sze­degetnek ki egy torony oldalából az ajtó- és ablaknyílások helyéről. Más munkatelepeken darabokra törve vésték ki hasonló, csúszó­zsaluzással épített tornyon a fal­nyílásokat. Sok-sok mérnök, tech­nikus, mester, jó szakember ragyo­gó ötletéről lehetne és lenne érde­mes írni. Megtakarított milliók tör­ténetéről, kommunistákról és nem kommunistákról, akik éjt nappallá téve állottak helyt hol lábszárközé­­pig érő sárban, hol fagyos szélben. Építették a vegyikombinátot. Ajtay László riportja EMBEREK A MAGASBAN Újabb ösztönző intézkedések az MTSZ-tagok életkörülményei­­nek javítására, jövedelme növelésére Mi, falusi dolgozók, elégtétellel és örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben pártunk és kormá­nyunk egyre hatékonyabb intézke­déseket foganatosít jövedelmeink növekedése, él­etkörülmé­nyeiek ja­vítása és természetesen, ezzel egy­idejűleg a mezőgazdasági terme­lés fokozása érdekében. Mindössze egy nap különbséggel olvashattuk a napi sajtóban az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának az MTSZ-ta­gok életkörülményeinek javításá­ról, valamint a Nagy Nemzetgyű­lésnek az MTSZ-tagok és egyéni termelők gazdaságai által megva­lósított jövedelmek adómentesség­ben és adócsökkentésben való ré­szesítéséről szóló határozatot és törvényt. Őszintén szólva alig talá­lok méltó szavakat hálám és gon­dolom, MTSZ-ünk egész tagságá­nak hálája tolmácsolására. Falusi ember soha ilyen előnyö­ket nem élvezett, sohasem adatott meg neki, hogy a városiakéhoz ha­sonló feltételek közt élhessen. Az a tény, hogy ezután mi is ingyenes gyógykezelésben, gyógyszer-ellátás­­ban részesülünk, a gazdaságban dolgozó asszonyaink fizetett szülé­si szabadságot kapnak, betegség esetén segélyben részesítenek, és hogy a 16 éven aluli gyermekek után gyermekpótlékot kapunk, mind-mind beszédes bizonyítékai pártunk gondoskodásának, azon törekvésének, hogy magasabb szintre emelje a parasztság élet­­színvonalát és közelebb hozza a mezőgazdasági dolgozók életkörül­ményeit az ipari dolgozókéhoz. Miként fejezhetnénk ki másként, mint jó, odaadó munkával hálán­kat, megelégedésünket azokért az intézkedésekért, amelyek révén je­lentősen csökkennek jövedelmi adóink. Az a tény, hogy teljesen elengedik azon MTSZ-tagoknak, egyéni termelőknek a nevelt és értékesített állatok utáni jövedelmi adóját, akiknek háztáji gazdasá­gában a létszám nem haladja meg az öt szarvasmarhát, 20 ju­hot és kecskét, valamint tíz sertést, és hogy adókedvezményben része­sítik azokat, akik a fentinél na­gyobb állománnyal rendelkeznek, számunkra óriási előnyt jelent, je­lentős mértékben növeli bevéte­leinket, lehetővé teszi szükséglete­ink magasabb fokon való kielégí­tését. Ugyanakkor ezek az intéz­kedések arra ösztönöznek, hogy ténylegesen ledolgozzuk a kijelölt minimális 15 napot az MTSZ-ben, mind több és több állatot hizlal­junk,­­neveljünk magunk, az egész társadalom javára, hogy mind na­gyobb mértékben járulhassunk hozzá a lakosság ellátásához és az állam szükségleteinek kielégítésé­hez. KOCSIS SÁNDOR, a csíkfalvi MTSZ tagja

Next