Vörös Zászló, 1971. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-23 / 121. szám

XXIII. évfolyam 121 (6048.) szám 1971 május 23. vasárnap Ára 30 iáni FOKOZNI KELL a növényápolás ütemét! Eddigi tudósításainkban csak di­­c­sérő­leg szóltunk a mezőgazda­­sági egységek dolgozóiról, mert a meglátogatott MTSZ-ek mindeniké­­ben szorgalmasan, odaadóan kap­csolódtak be a növényápolási munkákba. Állításunkat a határ, a cukorrépa-, a kukoricaföldek, a zöldségeskertek igazolják. Mégis most, hogy összességében nézzük a megyei teljesítményeket, nem lehetünk elégedettek. Habár a ve­tést már rég be kellett volna fe­jezni, még mindig van hátra be­lőle. A silókukoricát a tervezett területek 54,3 százalékán vetették el, a paprikapalántákat a terüle­tek 48 százalékán ültették ki. S ha figyelembe vesszük, hogy az ubor­ka, paszuly, szója vetését sem fe­jezték be mindenhol, jobb, gon­dosabb és elsősorban gyorsabb munkára kell ösztönöznünk a me­zőgazdasági egységek vezetőit, tagságát. Lényegében ugyanez vo­natkozik a növényápolásra is. A cukorrépa első kapálása ugyan befejezés előtt áll, viszont a má­sodik kapálással és az egyeléssel sok helyen adósok maradtak. Ezt a munkát a répatermesztő egysé­gek 54,3 százalékban végezték el. Lényegében fokozni kell a munka ütemét a nyári és az őszi burgo­nya ápolásánál is, mert ezeket eddig csak 84,7, illetve 62,8 száza­lékban hajtották végre. Jóllehet a cukorrépaegyelés nagy gondosságot, figyelmet igénylő munka, s tény, hogy a legtöbb MTSZ-ben a második kapálással egyidejűleg jelentős mennyiségű műtrágyát is a talajba juttattak, mégsem igazolt a lemaradás. A munkaerőre most már nem lehet panasz, s ha a MGÁ-k rendelkezé­sére álló gépi berendezéseket is jobban igénybe vennék, üteme­sebbé tehetnék és kell is tegyék ezt a munkát. Erre minden egység­ben van lehetőség, amit igazol az ÉLENJÁRÓK PÉLDÁJA A hagyományokkal rendelkező, évente gazdag terméseket betaka­rító MTSZ-ek közé tartozik a me­­zőszentpéteri. Tagjainak munka­sikereiről, eredményeiről több íz­ben is beszámoltunk. Hírnevüket most, a tavaszi munkák dandárja idején is megőrizték, az előző é­­vekben megszokott ütemben és körültekintéssel végzik a növény­­ápolást. Alapvető növényeik a szalmások mellett a cukorrépa és a kukorica. Az előbbit 270, az utóbbit 440 hektáron termesztik. Munka tehát bőven van. Több mint 700 hektár kapásnövény ápo­lása, szinte egyazon időben, nem kis erőfeszítést követel vezetőktől, tagságtól, gépesítőktől egyaránt. — Miként sikerül összehangolni a feladatokat? — kérdeztük az MTSZ főmérnökét. — Igaz, összetorlódtak a mun­kák — válaszolja —, de bonyo­dalom nélkül szervezhettük meg azok végrehajtását. A mozgósítás­ra nem kell erőt fecsérelnünk. A globális akkord, az új pártintéz­kedések megtették a magukét, a tagság önmagát múlta felül, na­ponta 650—700-an dolgoznak a mezőn. — Az eredmény? — Véleményem szerint kielégítő. A cukorrépa második kapálását és az egyelést még mindössze 20 hek­táron kell elvégezzük. A kukoricá­ból 400 hektárt küllőskapáztunk, 230 hektáron a gépi kapálással is végeztünk. A tagság egy része már a kézi kapálást is megkezdte, ed­dig 60 hektáron irtotta ki a gyo­mokat. A gépi kapálással néhány nap alatt végzünk, mert a rendel­kezésünkre álló négy kultivátor na­pi üteme 65—70 hektár. — Mit tettek annak érdekében, hogy az idén is élenjárókhoz méltó eredményeket érhessenek el? — Elsősorban is megfelelő talaj­­táperőt biztosítottunk. A cukorré­pát mind szalmások után vetettük, 80 hektárt istállótrágyáztunk, s ve­téskor 450 kiló műtrágyát — 150 kg szuperfoszfátot, 75 kg kálisót és 225 kg ammóniumnitrátot-szórtunk ki hektáronként. A második kapá­lás alkalmával újabb 200 kg nitro­génműtrágyát kapáltunk alá min­den hektáron. A növénysűrűségire szintén nagy gondot fordítunk. Át­lag 80 000 növényszálat biztosítunk minden hektáron, s ahol egyenet­len, gyenge a kikelés, legalább 60 000 növényszálat számítunk. E két tényező képezi az alapját a bőséges termésnek. A SZOMSZÉDOK LEMARADTAK Az ölyvesiek határa szinte egy­beolvad a szentpéteriekével, ered­ményeiket mégsem lehet egy na­pon emlegetni, ölyvesen 180 hek­táron termesztenek cukorrépát, a kedvezőtlen időjárás miatt 10 hek­tárnyit újra kellett venniök, s talán még 16 hektáron kell ezt a mun­kát elvégezniük. Mindezen nehéz­ségeket figyelembevéve sem tart­juk kielégítőnek a növényápolást. Bacali Vasile főmérnök számítása szerint naponta mintegy 450 szö­vetkezeti tag kapcsolódik be a munkába, mégse sikerült befejezni a répa első kapálását, s a máso­dik kapálással egybekötött egye­lést is csak 70 hektáron fejezték be. Még az sem szolgálhat ment­ségükre, hogy az egyeléssel pár­huzamosan 100 kg műtrágyát szór­tak ki hektáronként. Véleményünk szerint az erők elosztása, a munka­­szervezés sántít valahol. Ezt lát­szik alátámasztani az a tény is, hogy a 290 hektáron elvetett ku­koricából 200 hektáron küllőska­­páztak ugyan, de a kézi kapálást még nem kezdték meg. Csak a napokban osztották ki a tagoknak a vetőmagot, hogy pótolják a hiá­nyokat azokon a területeken, ahol egyenetlen volt a kikelés. Talán ezt is hamarabb megoldhatták volna. Két gazdaság — kétféle munka­­szervezés. Az egyikben az oda­adást, a gyors munkát, a másik­ban a „csak meglesz valahogy" szemléletet tartjuk jellegzetesnek. Talán nem ártana, ha az ölyvesiek néha-néha átrándulnának a szom­szédokhoz egy kis tapasztalatcse­rére. (Szabó) Kis Luca géppel kapálja a kukoricát. Munkáját dicséri a fél­szent­péteri határ ^2/ C'i'SO’ Éppen rendezőtől — igaz, hogy színházi rendezőtől — hal­lottam nagyon kitartóan han­goztatni az alábbi intelmet: a­­vatatlannak félkész munkát ne mutass! Egész egyszerűen azért, mert a kíváncsiskodó, hacsak nem hazudtolja meg önmagát, leküzdhetetlen belső kényszer hatása alatt képzeletben befe­jezi a művet. Nyilvánvalóan más­képp, mint ahogyan te fogod tenni, és akkor a végén kijelen­ti, hogy csalódott benned. És ez még a jobbik eset. A bosszan­tóbb — és gyakoribb — az, hogy elhalmoz javaslataival, ki­fogásol, vitatkozik, kibeszél és. .. megkeseríti az életed. Amikor szombaton reggel a Transilvania szálló előtt „lekap­csoltam" a mikrobusz mellől az éppen indulni készülő Polyxis Cristut, a Maros megyét bemu­tató film rendezőjét, fel voltam készülve a várható ellenállásra. Részben a fent elmondottak mi­att, részben pedig azért, mert éppen a Vegyipari Kombinátba indultak volna munkára. Nos, kellemesen csalódtam. Készsé­gesen szolgált felvilágosítással. Ezelőtt egy héttel, az első be­szélgetés alkalmával már meg­tudtam azt, amire a hír beje­lentéséhez szükségem volt: hogy színes film készül a megyéről, dokumentum, azaz, hogy mégsem egészen az, mert hát például for­gatókönyve is van. A forgató­könyv társszerzője — Iuliu Mol­dovan mellett — maga a ren­dező, Polyxis Cristu, akitől­ most a további részletek felől érdek­lődöm. Mit filmeztek eddig, mi lesz a filmben, hogy értsem azt, hogy dokumentumfilm, de még­sem az? Nem is soroltam fel minden feltett kérdést. Türelmesen vé­gighallgatott, aztán elmondta, hogy filmeztek már Segesváron, a Somostetőn, voltak Szovátán, sorra kerül még Dicsőszentmár­ton, Ludas, a Maros völgye és természetesen Marosvásárhely. Felsorolt néhány üzemet, művé­szeti intézményt, aztán arra tért ki, amit leginkább szükségesnek tartott megértetni, hogy a film egy elképzelt történet, amely „ürügyül szolgál" arra hogy be­mutassa a megyét, hogy így va­lami művészit, tehát többet nyújtson, mint amire egy híradó vagy dokumentumfilm lehetősé­get nyújtana. És utána néhány szavas vallomás: — Izgalmas, megrázó és nagyszerű ennek a megyének a krónikája.. . — Nehéz volt eddig? — kér­dem, és arra gondolok, hogyan fogadták amerre járt. — Nehéz — bólint rá, és a bonyolult, nehéz feladatokra te­reli a szót, amelyeket még meg kell oldania. Meg kell oldani­uk, a filmesek kis csapatának minden tagjával együtt s mind­azokkal, akiknek részük lesz a film megalkotásában. Más megyéről is készülnek ha­sonló filmek, a konstancait eze­lőtt három héttel mutatták be. . Ennek a bemutatására az év végére kerül sor. Még csak az első filmkockák készültek el. Azzal válunk el, hogy a nyár folyamán fényképriportban be­mutatjuk őket a lapban. Tarto­zunk ezzel az olvasóknak. .. és talán nekik is. A magam részéről az ügyet nem tekintem lezártnak, a Mű­velődés- és Művészetügyi Bizott­ságtól megszerzem a forgató­­könyv példányát és végigolva­som. Ha már tudósítani akarok róla, igyekezzek minél többet megtudni. Az olvasásnak végére érve aztán tárgyilagosan meg­­állapítom, hogy ami eddig el­mondható volt, azt elmondta maga a rendező A részleteknek a szcenárium egészének a film nyelvén kell megszólalnia. FÓRI MIHÁLY 1. E LSD utam alkalmával fur­­­­­san éreztem magam. Va­­lósággal sütött felém a meg nem fogalmazott kér­dés: valóban az igazság érdekli, avagy csak a kötelező tudakozó­dás hozta Panitba? Egy megjegy­zés után aztán nyomban megértet­tem a gyanakvó, kétkedő pillantá­sokat. A közgyűlés végén hangzott el: „Ha tudjuk, hogy elnökcsere lesz, többet is elmondunk". Többet? Ami bizonyos: az utasításokkal ellentétben 145 malacot és 15 ko­cát adott el az értékesítő bizottság, az úgynevezett szabad piacon; a méhész aláírásának hamisításával 150 kg cukrot vettek ki a raktárból, s a raktáros lakásán bort készítet­tek; 9 000 lej értékű ládahiányt 4 zsák búzával „váltottak meg"; a „szűkkörű" vezetőség megsértve a belső rendszabályzatot, járandósá­gát rendszeresen a hivatalos osztás után vette ki; a múlt év végén­ az ellenőrző­ szervek 72 000 kg búzát találtak raktáron nyilvántartáson felül, stb. Ezzel indult a lavina, s bár to­­ronymagas a bizonyított és még bi­­zonyítatlan vádak halmaza, még­sem szűnik az írásbeli és szóbeli nyilatkozatok áradata. Felemlegetik, hogy az ellenőrző szervek az évek során több esetben találtak több­let készletet raktáron. Hogy 1968 ban a vezetőség — az állattenyész­tő farm vezetője szerint — 26 va­gon nem létező takarmányt köny­­veltetett el pótjavadalmazás remé­nyében, ugyanebben az évben az akkori ellenőrző bizottság elnöke jegyzett fel 370 kg városba távozó szőlőt. '69 őszén három ízben állt meg a szőlőt­ osztó szekér Sikó Zol­tán volt elnök házánál: dió-, krump­li-ügy stb. stb. Vádak. Nehéz dol­ga van és lesz a vizsgálat leveze­tésével megbízottaknak. 32 kg bú­za ellopását több okból is könnyű bizonyítani, ám a nagy tételek bo­nyolult, a cinkosság széles skáláját befutó útját követni sokkal nehe­zebb. Mégis meg kell tenni! A riporter nyilván csak részben vállalkozhat erre, s érthetően, nem annyira a visszaélések pontos laj­stroma, mint inkább az a légkör érdekli, mely lehetővé tette, hogy ezeket elkövessék. Persze a koráb­bi viszonyokon mit sem változtat, hogy most alig akad, aki a veszett fejsze nyelébe kapaszkodna. 2. — Az úgy volt — kezd szóba Ba­rabási Sándor, a szövetkezet párttit­kára, s egyben állattenyésztő brigá­­dos, — hogy 15 selejtkocát értéke­sítettünk. Én egy 87 kilósat vettem 1 320 lejért, papírom van róla. Kü­lönben gyengék voltak az állatok. — Még kik vásároltak? — Az elnök, az áruszakértő, Sikó János, Szabó János, az eladó bi­zottság elnöke, az állatorvos, meg a pénztáros... és mások. Három rö­vid idő múlva lemalacozott, az enyém nem. Én 15 lejbe vettem ki­lóját, míg egyeseknek 9 lejért ad­ták. Úgy tűnik, a kocaeladás szűkkö­rű intézői a gyengébbekből is a leggyengébbeket vásárolták meg. Az elnök 970 lejt (az övé is lema­lacozott), a pénztáros 780 lejt, az eladó bizottság elnöke 850 lejt s az eladó bizottság egyik tagja ke­reken 1000-31 fizetett a kocáért. A jobbak 1­000 lejt meghaladó áron keltek el. Ezenfelül 145 malacot értékesí­tettek. Hosszú az ebből vásárlók sora . . . Maki Gizella főkönyvelő: Hiába bizonygatjuk a tagságnak, hogy valami törvényesen ki van fizetve, nem hiszik el. — Miért? — Senkinek sem hisznek. Véletlen lenne. A falu nagy há­nyada kételkedik abban is, hogy az elnök disznója, melyet a gazdaság egyedeivel egyszerre (!) szállítottak az IJIC-hez, 160 kilót nyomott. A cukorról, s a járandóság­osz­tásról Kovács Márton volt raktáros­tól hallok túlontúl szűkszavú vála­szokat. — Én írtam alá a méhész nevét. — Hamisította. — Hát ha úgy nézzük ... Bort készítettünk. Volt valami savanyú borunk, vizet tettünk hozzá, seprőt meg cukort. 40—45 vederrel készí­tettünk. Milyen szándékkal? Hát, hogy a kalákák alkalmával megkí­náljuk az embereket. — S a látogatókat? — Ilyen borral? — A járandóságot miért nem a tagsággal egyidőben vette ki a ve­zetőség? — Halogatták. A vetőmagból maradt 3 500 kiló, a járandóság fe­lét ebből vette ki az elnök, 500 kilót az áruszakértő, a brigádosok az egészet . . . — És maga? — Én is. Végül két nyilatkozatból idézek a 9 000 lejes ládahiány ügyében. Nagy Albert fogatos: Februárban 4 zsák búzát vittem a városba, az OLF ládaraktárához és átadtam a kapusnak. Török László brigádos: A ládahiányt egyenlítettük ki az OLF raktárosán keresztül... az el­­­­nök nem akart tudni róla . . . Szóval 4 zsák búza — 9 000 lejjel. A vi­lágpiacon belezöldülnének a pani­ti és a velük szövetkezett kupecek árfolyama hallatán. Sokan az elnök nyakába szeret­nének varrni mindent. A főkönyve­lő még nem volt főkönyvelő, a fő­mérnök szabadságon is volt... nem láttak, nem hallottak mások sem. Márpedig senki sem születik kiskirálynak! Termékeny talajon vá­lik azzá, azaz a tagság s a veze­tésre kijelöltek közömbössége, vagy meghunyászkodása tette le­hetővé a visszaéléseket. Még vol­tak, akik hasznot is húztak ebből. Az elnöknek segédkező fogatosok, brigádosok, a raktáros és még jó néhányan. Mindeddig hallgattak, elnézték „a szűkkörű vezetőség" basáskodását. Elnézettek velük! Mások, némelyikük felelős poszt­ban, mint például a szövetkezet párttitkára, azt kell mondanunk, vakon jártak a gazdaságban ... — Aki az elnök ellen szólt, má­sodszorra aligha tette. Elment a kedve — jegyezte meg egy fogatos minap. Ezzel mindenki egyetért. Furcsa egyetértés. A báránykák ki­szolgáltatottságára emlékeztet! 3. A dolgok ilyentén alakulása után leverhetjük a port a kollektív veze­tés és a szövetkezeti demokrácia paniti értelmezéséről. A párttitkár, a főkönyvelő, a főmérnök, az új elnök, mindenki, akivel szóbaáll­­tam, elismeri, felrója a vezetési el­vek megsértését. Észre sem veszik, hogy közben önmaguk fölött mon­danak ítéletet. Hol voltak eddig? Szabadságon? Ismerik a szövetkezeti demokrá­cia fogalmát, ám érteni aligha ér­ (Folytatás a 2. oldalon) Makkai János riportja A PAIITI ESET ­Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA SEGESVÁR (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) A 3. oldalon Nicolae Ceausescu elvtárs vezetésével párt- és kormány­küldöttség­ tesz látogatást a Mongol Népköztársaságban A Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának és a Mon­gol Népköztársaság kormányának meghívására Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormánykül­döttsége Nicolae Ceausescu elv­társnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, az Államta­nács elnökének vezetésével ez év június második felében hivatalos baráti látogatást tesz a Mongol Népköztársaságban. Két díszbemutató Május 24-én, hétfő este 19 óra­kor az ARTA moziban ünnepélyes keretek között mutatják be Maros­­vásárhelyen Dinu Coceanak a betyárok korát felidéző filmsoroza­ta második részét, a Ralu herceg­nő kincsét. A főszerepeket Florin Piersic, Marga Barbu, Colea Rautu, Tom­a Caragiu, Florin Scar­­latescu és mások alakítják. A dísz­bemutatón részt vesz az alkotók egy csoportja — Ígéretéhez híven Florin Piersic is. Ugyancsak 24-én Segesváron is díszbemutatót tartanak a Lumina moziban. Az Apa ca un bivol negru (A víz mint egy fekete bivaly) és a Virtuózok című új román do­kumentumfilmek ünnepi előadásá­ra az alkotók közül többen is be­jelentették részvételüket. Az előbbi dokumentumfilm, mint a címe is elárulja, a múlt évi árvíz napjait idézi — egyes részleteit éppen Segesváron forgatták —, az utóbbi pedig nagy művészek alakját ele­veníti fel. * A GÉPKOCSIJA VITÁS ÖNKÖLTSÉGÉNEK ALAKULÁSA NÉGY HÓNAP UTÁN A Marosvásárhelyi Autójavító Üzem munkaközössége eredmé­nyesen zárta négyhavi gazdasági tevékenységét, túlszárnyalta tervét és kedvezően alakultak a fonto­sabb pénzügyi mutatók is. Az alábbiakban azonban csak az ön­költség eddigi alakulását szándék­­szunk mérlegelni, melynél a pénz­ügyi adatokból ítélve 81 000 lej megtakarítás mutatkozik. Ismeretes, hogy az ipar­­egysé­gek egyik szintetikus pénzügyi mu­tatója az 1 000 lej értékű áruter­v táblázatból kitűnik, hogy a közvetlen munkadíjnál, a részlegek közvetlen költségénél és az üzem általános költségénél, valamint bi­zonyos anyagoknál 650 000 lej megtakarítást értek el. De ugyan­akkor az is kitűnik, hogy az „anya­gok" rovatban a tervezettnél 569 000 lejjel használtak el több alkatrészt, s így ha az egyéb anya­goknál 201 000 lejt meg is takarí­tottak, ez a tényező 368 000 lejter­melés megvalósításához előirány­zott költség. Az Autójavító üzem esetében ez a mutató a költségek csökkenését tükrözi, mivel minden 1 000 lej értékű árutermelés után 1,6 lejt takarítottak meg. De amint említettük, ez az önköltség vala­mennyi tényezőjének egybevetésé­vel összegeződik és csak újrafel­­bontásával mutathatók ki az üzem pénzügyi tevékenységét kedvezően, illetve károsan befolyásoló ténye­zők, csökkentette a másik három terü­leten elért 449 000 lej megtakarí­tást. A 2,7 százalékos alkatrésztúl­fogyasztás oka után érdeklődve Borsos Endre igazgató azt a javí­tásra érkező gépjárművek és mo­torok nagyfokú kopásával és a fek­vő, valamint hajtókar-csapágyak hiányával magyarázta. Ez utóbbi miatt teljes főtengelycserére kény­szerülnek akkor is, mikor a javí­tást a csapágyak cseréjével is meg lehetett volna oldani. Ennek következtében mintegy 400 főten­gelyük van a raktáron, (kicserélt alkatrészek), s a jelenlegi túlfo­gyasztást csak a csapágyak meg­érkezése után törleszthetik. Ha eltekintünk az üzem általá­nos költségeinél megvalósított nagy takarékosságtól és csak a közvetlen költségek szintjén mér­legeljük az Autójavító üzem négy­hónapi önköltségét, bizony 205 000 lejes túllépésről beszélhetünk, ami különben a termelő tevékenység tényleges tükre. De szerencséjükre az üzem általános költségeinél 286 000 lejt megtakarítottak, ami fedezi ezt a túllépést, sőt még 81 000 lej megtakarítás is kimutat­ható. Így hát fontos szerepük volt az eltelt négy hónap pénzügyi tevé­kenységének kiegyensúlyozásában az üzem általános költségeinek s ezért különösen célszerű felkutatni az itt elért megtakarítások forrá­sait. Ismételten az üzem igazgató­jához fordultunk részletesebb ma­gyarázatért, akitől ezt a választ kaptuk: " Az üzem általános költségei­nél jelentkező 286 000 lejes meg­takarításból 267 000 lej a munka­helyen szervezett szakképzésre és a szakmai gyakorlatra fel nem használt összegből ered. Ennek kettős oka van: az egyik, hogy előre nem láthatóan jól bontako­zott ki az 1970 végén szervezett szakképesítő tanfolyam, s így már ez év januárjától termelésbe állí­tottuk a tanulókat. Ezzel fölösle­gessé vált az oktatási költségek további folyósítása. A másik oka az, hogy a szakképesítés céljaira 1971-re tervbe vett több mint 2 millió lejt a reális igényektől el­térően a negyedévek között ará­nyosan osztottuk el. Tudott dolog, hogy a szakképesítő tanfolyamok zömét a második félévben nyitjuk meg s akkor fel is használjuk az egész évre előirányzott összeget, viszont most jól jött a többlet­­összeg és az ismert megtakarnás­­hoz vezetett. A marosvásárhelyi Autójavító üzemben tehát az 1­000 lej áru­termelésre előirányzott 934,5 lej helyett megvalósított 932,9 lejes költség sem tükrözi a reális hely­zetet, mert ha az anyagi ráfordí­tást képviselő összeget vesszük, négy hónap alatt a tervezett 675,3 lej helyett 680,8 lejt használtak el, azaz 5,5 lejjel többet. Úgy véljük, hogy az ilyen papíron kimutatható pénzügyi siker nem hat megnyug­tatóan az üzem vezetőségére, és mindent elkövet, hogy az autó­javítást valóban kiegyensúlyozott pénzügyi feltételek mellett végez­zék, mert csak az anyagráfordítás csökkentése eredményez nemzet­­gazdasági szinten is értékes ön­­költségcsökkenést. V. I. A tervezett és megvalósított Sor- Az önköltség költségek különbözete_______ szám összetevői _­_ * . A . — Alkatrészek 569 000 — A­nyaga — Egyéb anyagok — 201 000 2. Közvetlen munkadíj — 98 000 3. A részlegek közvetlen költségei — 65 000 4. Az üzem általános költségei — 286 000 összesen · 569 000 650 000

Next