Vörös Zászló, 1971. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-23 / 121. szám
XXIII. évfolyam 121 (6048.) szám 1971 május 23. vasárnap Ára 30 iáni FOKOZNI KELL a növényápolás ütemét! Eddigi tudósításainkban csak dicsérőleg szóltunk a mezőgazdasági egységek dolgozóiról, mert a meglátogatott MTSZ-ek mindenikében szorgalmasan, odaadóan kapcsolódtak be a növényápolási munkákba. Állításunkat a határ, a cukorrépa-, a kukoricaföldek, a zöldségeskertek igazolják. Mégis most, hogy összességében nézzük a megyei teljesítményeket, nem lehetünk elégedettek. Habár a vetést már rég be kellett volna fejezni, még mindig van hátra belőle. A silókukoricát a tervezett területek 54,3 százalékán vetették el, a paprikapalántákat a területek 48 százalékán ültették ki. S ha figyelembe vesszük, hogy az uborka, paszuly, szója vetését sem fejezték be mindenhol, jobb, gondosabb és elsősorban gyorsabb munkára kell ösztönöznünk a mezőgazdasági egységek vezetőit, tagságát. Lényegében ugyanez vonatkozik a növényápolásra is. A cukorrépa első kapálása ugyan befejezés előtt áll, viszont a második kapálással és az egyeléssel sok helyen adósok maradtak. Ezt a munkát a répatermesztő egységek 54,3 százalékban végezték el. Lényegében fokozni kell a munka ütemét a nyári és az őszi burgonya ápolásánál is, mert ezeket eddig csak 84,7, illetve 62,8 százalékban hajtották végre. Jóllehet a cukorrépaegyelés nagy gondosságot, figyelmet igénylő munka, s tény, hogy a legtöbb MTSZ-ben a második kapálással egyidejűleg jelentős mennyiségű műtrágyát is a talajba juttattak, mégsem igazolt a lemaradás. A munkaerőre most már nem lehet panasz, s ha a MGÁ-k rendelkezésére álló gépi berendezéseket is jobban igénybe vennék, ütemesebbé tehetnék és kell is tegyék ezt a munkát. Erre minden egységben van lehetőség, amit igazol az ÉLENJÁRÓK PÉLDÁJA A hagyományokkal rendelkező, évente gazdag terméseket betakarító MTSZ-ek közé tartozik a mezőszentpéteri. Tagjainak munkasikereiről, eredményeiről több ízben is beszámoltunk. Hírnevüket most, a tavaszi munkák dandárja idején is megőrizték, az előző években megszokott ütemben és körültekintéssel végzik a növényápolást. Alapvető növényeik a szalmások mellett a cukorrépa és a kukorica. Az előbbit 270, az utóbbit 440 hektáron termesztik. Munka tehát bőven van. Több mint 700 hektár kapásnövény ápolása, szinte egyazon időben, nem kis erőfeszítést követel vezetőktől, tagságtól, gépesítőktől egyaránt. — Miként sikerül összehangolni a feladatokat? — kérdeztük az MTSZ főmérnökét. — Igaz, összetorlódtak a munkák — válaszolja —, de bonyodalom nélkül szervezhettük meg azok végrehajtását. A mozgósításra nem kell erőt fecsérelnünk. A globális akkord, az új pártintézkedések megtették a magukét, a tagság önmagát múlta felül, naponta 650—700-an dolgoznak a mezőn. — Az eredmény? — Véleményem szerint kielégítő. A cukorrépa második kapálását és az egyelést még mindössze 20 hektáron kell elvégezzük. A kukoricából 400 hektárt küllőskapáztunk, 230 hektáron a gépi kapálással is végeztünk. A tagság egy része már a kézi kapálást is megkezdte, eddig 60 hektáron irtotta ki a gyomokat. A gépi kapálással néhány nap alatt végzünk, mert a rendelkezésünkre álló négy kultivátor napi üteme 65—70 hektár. — Mit tettek annak érdekében, hogy az idén is élenjárókhoz méltó eredményeket érhessenek el? — Elsősorban is megfelelő talajtáperőt biztosítottunk. A cukorrépát mind szalmások után vetettük, 80 hektárt istállótrágyáztunk, s vetéskor 450 kiló műtrágyát — 150 kg szuperfoszfátot, 75 kg kálisót és 225 kg ammóniumnitrátot-szórtunk ki hektáronként. A második kapálás alkalmával újabb 200 kg nitrogénműtrágyát kapáltunk alá minden hektáron. A növénysűrűségire szintén nagy gondot fordítunk. Átlag 80 000 növényszálat biztosítunk minden hektáron, s ahol egyenetlen, gyenge a kikelés, legalább 60 000 növényszálat számítunk. E két tényező képezi az alapját a bőséges termésnek. A SZOMSZÉDOK LEMARADTAK Az ölyvesiek határa szinte egybeolvad a szentpéteriekével, eredményeiket mégsem lehet egy napon emlegetni, ölyvesen 180 hektáron termesztenek cukorrépát, a kedvezőtlen időjárás miatt 10 hektárnyit újra kellett venniök, s talán még 16 hektáron kell ezt a munkát elvégezniük. Mindezen nehézségeket figyelembevéve sem tartjuk kielégítőnek a növényápolást. Bacali Vasile főmérnök számítása szerint naponta mintegy 450 szövetkezeti tag kapcsolódik be a munkába, mégse sikerült befejezni a répa első kapálását, s a második kapálással egybekötött egyelést is csak 70 hektáron fejezték be. Még az sem szolgálhat mentségükre, hogy az egyeléssel párhuzamosan 100 kg műtrágyát szórtak ki hektáronként. Véleményünk szerint az erők elosztása, a munkaszervezés sántít valahol. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a 290 hektáron elvetett kukoricából 200 hektáron küllőskapáztak ugyan, de a kézi kapálást még nem kezdték meg. Csak a napokban osztották ki a tagoknak a vetőmagot, hogy pótolják a hiányokat azokon a területeken, ahol egyenetlen volt a kikelés. Talán ezt is hamarabb megoldhatták volna. Két gazdaság — kétféle munkaszervezés. Az egyikben az odaadást, a gyors munkát, a másikban a „csak meglesz valahogy" szemléletet tartjuk jellegzetesnek. Talán nem ártana, ha az ölyvesiek néha-néha átrándulnának a szomszédokhoz egy kis tapasztalatcserére. (Szabó) Kis Luca géppel kapálja a kukoricát. Munkáját dicséri a félszentpéteri határ ^2/ C'i'SO’ Éppen rendezőtől — igaz, hogy színházi rendezőtől — hallottam nagyon kitartóan hangoztatni az alábbi intelmet: avatatlannak félkész munkát ne mutass! Egész egyszerűen azért, mert a kíváncsiskodó, hacsak nem hazudtolja meg önmagát, leküzdhetetlen belső kényszer hatása alatt képzeletben befejezi a művet. Nyilvánvalóan másképp, mint ahogyan te fogod tenni, és akkor a végén kijelenti, hogy csalódott benned. És ez még a jobbik eset. A bosszantóbb — és gyakoribb — az, hogy elhalmoz javaslataival, kifogásol, vitatkozik, kibeszél és. .. megkeseríti az életed. Amikor szombaton reggel a Transilvania szálló előtt „lekapcsoltam" a mikrobusz mellől az éppen indulni készülő Polyxis Cristut, a Maros megyét bemutató film rendezőjét, fel voltam készülve a várható ellenállásra. Részben a fent elmondottak miatt, részben pedig azért, mert éppen a Vegyipari Kombinátba indultak volna munkára. Nos, kellemesen csalódtam. Készségesen szolgált felvilágosítással. Ezelőtt egy héttel, az első beszélgetés alkalmával már megtudtam azt, amire a hír bejelentéséhez szükségem volt: hogy színes film készül a megyéről, dokumentum, azaz, hogy mégsem egészen az, mert hát például forgatókönyve is van. A forgatókönyv társszerzője — Iuliu Moldovan mellett — maga a rendező, Polyxis Cristu, akitől most a további részletek felől érdeklődöm. Mit filmeztek eddig, mi lesz a filmben, hogy értsem azt, hogy dokumentumfilm, de mégsem az? Nem is soroltam fel minden feltett kérdést. Türelmesen végighallgatott, aztán elmondta, hogy filmeztek már Segesváron, a Somostetőn, voltak Szovátán, sorra kerül még Dicsőszentmárton, Ludas, a Maros völgye és természetesen Marosvásárhely. Felsorolt néhány üzemet, művészeti intézményt, aztán arra tért ki, amit leginkább szükségesnek tartott megértetni, hogy a film egy elképzelt történet, amely „ürügyül szolgál" arra hogy bemutassa a megyét, hogy így valami művészit, tehát többet nyújtson, mint amire egy híradó vagy dokumentumfilm lehetőséget nyújtana. És utána néhány szavas vallomás: — Izgalmas, megrázó és nagyszerű ennek a megyének a krónikája.. . — Nehéz volt eddig? — kérdem, és arra gondolok, hogyan fogadták amerre járt. — Nehéz — bólint rá, és a bonyolult, nehéz feladatokra tereli a szót, amelyeket még meg kell oldania. Meg kell oldaniuk, a filmesek kis csapatának minden tagjával együtt s mindazokkal, akiknek részük lesz a film megalkotásában. Más megyéről is készülnek hasonló filmek, a konstancait ezelőtt három héttel mutatták be. . Ennek a bemutatására az év végére kerül sor. Még csak az első filmkockák készültek el. Azzal válunk el, hogy a nyár folyamán fényképriportban bemutatjuk őket a lapban. Tartozunk ezzel az olvasóknak. .. és talán nekik is. A magam részéről az ügyet nem tekintem lezártnak, a Művelődés- és Művészetügyi Bizottságtól megszerzem a forgatókönyv példányát és végigolvasom. Ha már tudósítani akarok róla, igyekezzek minél többet megtudni. Az olvasásnak végére érve aztán tárgyilagosan megállapítom, hogy ami eddig elmondható volt, azt elmondta maga a rendező A részleteknek a szcenárium egészének a film nyelvén kell megszólalnia. FÓRI MIHÁLY 1. E LSD utam alkalmával fursan éreztem magam. Valósággal sütött felém a meg nem fogalmazott kérdés: valóban az igazság érdekli, avagy csak a kötelező tudakozódás hozta Panitba? Egy megjegyzés után aztán nyomban megértettem a gyanakvó, kétkedő pillantásokat. A közgyűlés végén hangzott el: „Ha tudjuk, hogy elnökcsere lesz, többet is elmondunk". Többet? Ami bizonyos: az utasításokkal ellentétben 145 malacot és 15 kocát adott el az értékesítő bizottság, az úgynevezett szabad piacon; a méhész aláírásának hamisításával 150 kg cukrot vettek ki a raktárból, s a raktáros lakásán bort készítettek; 9 000 lej értékű ládahiányt 4 zsák búzával „váltottak meg"; a „szűkkörű" vezetőség megsértve a belső rendszabályzatot, járandóságát rendszeresen a hivatalos osztás után vette ki; a múlt év végén az ellenőrző szervek 72 000 kg búzát találtak raktáron nyilvántartáson felül, stb. Ezzel indult a lavina, s bár toronymagas a bizonyított és még bizonyítatlan vádak halmaza, mégsem szűnik az írásbeli és szóbeli nyilatkozatok áradata. Felemlegetik, hogy az ellenőrző szervek az évek során több esetben találtak többlet készletet raktáron. Hogy 1968 ban a vezetőség — az állattenyésztő farm vezetője szerint — 26 vagon nem létező takarmányt könyveltetett el pótjavadalmazás reményében, ugyanebben az évben az akkori ellenőrző bizottság elnöke jegyzett fel 370 kg városba távozó szőlőt. '69 őszén három ízben állt meg a szőlőt osztó szekér Sikó Zoltán volt elnök házánál: dió-, krumpli-ügy stb. stb. Vádak. Nehéz dolga van és lesz a vizsgálat levezetésével megbízottaknak. 32 kg búza ellopását több okból is könnyű bizonyítani, ám a nagy tételek bonyolult, a cinkosság széles skáláját befutó útját követni sokkal nehezebb. Mégis meg kell tenni! A riporter nyilván csak részben vállalkozhat erre, s érthetően, nem annyira a visszaélések pontos lajstroma, mint inkább az a légkör érdekli, mely lehetővé tette, hogy ezeket elkövessék. Persze a korábbi viszonyokon mit sem változtat, hogy most alig akad, aki a veszett fejsze nyelébe kapaszkodna. 2. — Az úgy volt — kezd szóba Barabási Sándor, a szövetkezet párttitkára, s egyben állattenyésztő brigádos, — hogy 15 selejtkocát értékesítettünk. Én egy 87 kilósat vettem 1 320 lejért, papírom van róla. Különben gyengék voltak az állatok. — Még kik vásároltak? — Az elnök, az áruszakértő, Sikó János, Szabó János, az eladó bizottság elnöke, az állatorvos, meg a pénztáros... és mások. Három rövid idő múlva lemalacozott, az enyém nem. Én 15 lejbe vettem kilóját, míg egyeseknek 9 lejért adták. Úgy tűnik, a kocaeladás szűkkörű intézői a gyengébbekből is a leggyengébbeket vásárolták meg. Az elnök 970 lejt (az övé is lemalacozott), a pénztáros 780 lejt, az eladó bizottság elnöke 850 lejt s az eladó bizottság egyik tagja kereken 1000-31 fizetett a kocáért. A jobbak 1000 lejt meghaladó áron keltek el. Ezenfelül 145 malacot értékesítettek. Hosszú az ebből vásárlók sora . . . Maki Gizella főkönyvelő: Hiába bizonygatjuk a tagságnak, hogy valami törvényesen ki van fizetve, nem hiszik el. — Miért? — Senkinek sem hisznek. Véletlen lenne. A falu nagy hányada kételkedik abban is, hogy az elnök disznója, melyet a gazdaság egyedeivel egyszerre (!) szállítottak az IJIC-hez, 160 kilót nyomott. A cukorról, s a járandóságosztásról Kovács Márton volt raktárostól hallok túlontúl szűkszavú válaszokat. — Én írtam alá a méhész nevét. — Hamisította. — Hát ha úgy nézzük ... Bort készítettünk. Volt valami savanyú borunk, vizet tettünk hozzá, seprőt meg cukort. 40—45 vederrel készítettünk. Milyen szándékkal? Hát, hogy a kalákák alkalmával megkínáljuk az embereket. — S a látogatókat? — Ilyen borral? — A járandóságot miért nem a tagsággal egyidőben vette ki a vezetőség? — Halogatták. A vetőmagból maradt 3 500 kiló, a járandóság felét ebből vette ki az elnök, 500 kilót az áruszakértő, a brigádosok az egészet . . . — És maga? — Én is. Végül két nyilatkozatból idézek a 9 000 lejes ládahiány ügyében. Nagy Albert fogatos: Februárban 4 zsák búzát vittem a városba, az OLF ládaraktárához és átadtam a kapusnak. Török László brigádos: A ládahiányt egyenlítettük ki az OLF raktárosán keresztül... az elnök nem akart tudni róla . . . Szóval 4 zsák búza — 9 000 lejjel. A világpiacon belezöldülnének a paniti és a velük szövetkezett kupecek árfolyama hallatán. Sokan az elnök nyakába szeretnének varrni mindent. A főkönyvelő még nem volt főkönyvelő, a főmérnök szabadságon is volt... nem láttak, nem hallottak mások sem. Márpedig senki sem születik kiskirálynak! Termékeny talajon válik azzá, azaz a tagság s a vezetésre kijelöltek közömbössége, vagy meghunyászkodása tette lehetővé a visszaéléseket. Még voltak, akik hasznot is húztak ebből. Az elnöknek segédkező fogatosok, brigádosok, a raktáros és még jó néhányan. Mindeddig hallgattak, elnézték „a szűkkörű vezetőség" basáskodását. Elnézettek velük! Mások, némelyikük felelős posztban, mint például a szövetkezet párttitkára, azt kell mondanunk, vakon jártak a gazdaságban ... — Aki az elnök ellen szólt, másodszorra aligha tette. Elment a kedve — jegyezte meg egy fogatos minap. Ezzel mindenki egyetért. Furcsa egyetértés. A báránykák kiszolgáltatottságára emlékeztet! 3. A dolgok ilyentén alakulása után leverhetjük a port a kollektív vezetés és a szövetkezeti demokrácia paniti értelmezéséről. A párttitkár, a főkönyvelő, a főmérnök, az új elnök, mindenki, akivel szóbaálltam, elismeri, felrója a vezetési elvek megsértését. Észre sem veszik, hogy közben önmaguk fölött mondanak ítéletet. Hol voltak eddig? Szabadságon? Ismerik a szövetkezeti demokrácia fogalmát, ám érteni aligha ér (Folytatás a 2. oldalon) Makkai János riportja A PAIITI ESET Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA SEGESVÁR (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) A 3. oldalon Nicolae Ceausescu elvtárs vezetésével párt- és kormányküldöttség tesz látogatást a Mongol Népköztársaságban A Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság kormányának meghívására Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, az Államtanács elnökének vezetésével ez év június második felében hivatalos baráti látogatást tesz a Mongol Népköztársaságban. Két díszbemutató Május 24-én, hétfő este 19 órakor az ARTA moziban ünnepélyes keretek között mutatják be Marosvásárhelyen Dinu Coceanak a betyárok korát felidéző filmsorozata második részét, a Ralu hercegnő kincsét. A főszerepeket Florin Piersic, Marga Barbu, Colea Rautu, Toma Caragiu, Florin Scarlatescu és mások alakítják. A díszbemutatón részt vesz az alkotók egy csoportja — Ígéretéhez híven Florin Piersic is. Ugyancsak 24-én Segesváron is díszbemutatót tartanak a Lumina moziban. Az Apa ca un bivol negru (A víz mint egy fekete bivaly) és a Virtuózok című új román dokumentumfilmek ünnepi előadására az alkotók közül többen is bejelentették részvételüket. Az előbbi dokumentumfilm, mint a címe is elárulja, a múlt évi árvíz napjait idézi — egyes részleteit éppen Segesváron forgatták —, az utóbbi pedig nagy művészek alakját eleveníti fel. * A GÉPKOCSIJA VITÁS ÖNKÖLTSÉGÉNEK ALAKULÁSA NÉGY HÓNAP UTÁN A Marosvásárhelyi Autójavító Üzem munkaközössége eredményesen zárta négyhavi gazdasági tevékenységét, túlszárnyalta tervét és kedvezően alakultak a fontosabb pénzügyi mutatók is. Az alábbiakban azonban csak az önköltség eddigi alakulását szándékszunk mérlegelni, melynél a pénzügyi adatokból ítélve 81 000 lej megtakarítás mutatkozik. Ismeretes, hogy az iparegységek egyik szintetikus pénzügyi mutatója az 1 000 lej értékű áruterv táblázatból kitűnik, hogy a közvetlen munkadíjnál, a részlegek közvetlen költségénél és az üzem általános költségénél, valamint bizonyos anyagoknál 650 000 lej megtakarítást értek el. De ugyanakkor az is kitűnik, hogy az „anyagok" rovatban a tervezettnél 569 000 lejjel használtak el több alkatrészt, s így ha az egyéb anyagoknál 201 000 lejt meg is takarítottak, ez a tényező 368 000 lejtermelés megvalósításához előirányzott költség. Az Autójavító üzem esetében ez a mutató a költségek csökkenését tükrözi, mivel minden 1 000 lej értékű árutermelés után 1,6 lejt takarítottak meg. De amint említettük, ez az önköltség valamennyi tényezőjének egybevetésével összegeződik és csak újrafelbontásával mutathatók ki az üzem pénzügyi tevékenységét kedvezően, illetve károsan befolyásoló tényezők, csökkentette a másik három területen elért 449 000 lej megtakarítást. A 2,7 százalékos alkatrésztúlfogyasztás oka után érdeklődve Borsos Endre igazgató azt a javításra érkező gépjárművek és motorok nagyfokú kopásával és a fekvő, valamint hajtókar-csapágyak hiányával magyarázta. Ez utóbbi miatt teljes főtengelycserére kényszerülnek akkor is, mikor a javítást a csapágyak cseréjével is meg lehetett volna oldani. Ennek következtében mintegy 400 főtengelyük van a raktáron, (kicserélt alkatrészek), s a jelenlegi túlfogyasztást csak a csapágyak megérkezése után törleszthetik. Ha eltekintünk az üzem általános költségeinél megvalósított nagy takarékosságtól és csak a közvetlen költségek szintjén mérlegeljük az Autójavító üzem négyhónapi önköltségét, bizony 205 000 lejes túllépésről beszélhetünk, ami különben a termelő tevékenység tényleges tükre. De szerencséjükre az üzem általános költségeinél 286 000 lejt megtakarítottak, ami fedezi ezt a túllépést, sőt még 81 000 lej megtakarítás is kimutatható. Így hát fontos szerepük volt az eltelt négy hónap pénzügyi tevékenységének kiegyensúlyozásában az üzem általános költségeinek s ezért különösen célszerű felkutatni az itt elért megtakarítások forrásait. Ismételten az üzem igazgatójához fordultunk részletesebb magyarázatért, akitől ezt a választ kaptuk: " Az üzem általános költségeinél jelentkező 286 000 lejes megtakarításból 267 000 lej a munkahelyen szervezett szakképzésre és a szakmai gyakorlatra fel nem használt összegből ered. Ennek kettős oka van: az egyik, hogy előre nem láthatóan jól bontakozott ki az 1970 végén szervezett szakképesítő tanfolyam, s így már ez év januárjától termelésbe állítottuk a tanulókat. Ezzel fölöslegessé vált az oktatási költségek további folyósítása. A másik oka az, hogy a szakképesítés céljaira 1971-re tervbe vett több mint 2 millió lejt a reális igényektől eltérően a negyedévek között arányosan osztottuk el. Tudott dolog, hogy a szakképesítő tanfolyamok zömét a második félévben nyitjuk meg s akkor fel is használjuk az egész évre előirányzott összeget, viszont most jól jött a többletösszeg és az ismert megtakarnáshoz vezetett. A marosvásárhelyi Autójavító üzemben tehát az 1000 lej árutermelésre előirányzott 934,5 lej helyett megvalósított 932,9 lejes költség sem tükrözi a reális helyzetet, mert ha az anyagi ráfordítást képviselő összeget vesszük, négy hónap alatt a tervezett 675,3 lej helyett 680,8 lejt használtak el, azaz 5,5 lejjel többet. Úgy véljük, hogy az ilyen papíron kimutatható pénzügyi siker nem hat megnyugtatóan az üzem vezetőségére, és mindent elkövet, hogy az autójavítást valóban kiegyensúlyozott pénzügyi feltételek mellett végezzék, mert csak az anyagráfordítás csökkentése eredményez nemzetgazdasági szinten is értékes önköltségcsökkenést. V. I. A tervezett és megvalósított Sor- Az önköltség költségek különbözete_______ szám összetevői __ * . A . — Alkatrészek 569 000 — Anyaga — Egyéb anyagok — 201 000 2. Közvetlen munkadíj — 98 000 3. A részlegek közvetlen költségei — 65 000 4. Az üzem általános költségei — 286 000 összesen · 569 000 650 000