Vörös Zászló, 1972. január (24. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-04 / 1. szám

JÖRÖS ZÁSZLÓ így búcsúzott 1971 Szilveszter — „maps szinten“ (Folytatás az­­ oldalról) szól, akik Borszékre mentek fel, mert felejthetetlen szilvesztert töl­töttek, a helyi fürdőtelep dolgozói mindent megtettek, hogy vendégeik elégedetten távozzanak. Szovátán délután 5 óra tájban ér­keztek az első magánkocsik, s utá­nuk nemsokára jöttek a zsúfolt OJT és ITI kocsik. A bucurestiek szokásukhoz híven — közel 250-en — télies öltözékben érkeztek, sílé­cekkel felszerelve, de ebben az év­ben is szomorúan kellett megálla­pítaniuk, hogy a természet mostoha volt hozzájuk: hónak nyoma sem volt, a nap olyan szépen sütött, mint tavasz kezdetén. Este 9 órakor a megkésett vendé­gek is megérkeztek. A zenekarok működésbe léptek. A Casino olyan volt, mint egy elvarázsolt kastély: szépen és ízlé­sesen megterített asztalok, gyors és szolgálatkész pincérek (csak kettőt említsünk, Tatár Viktor és Mátyus Kosztin i­s több mint 100 fiatal, jó­kedvű vendég. Hogy a menüben mi volt? Azt le sem lehet írni. Nagyon változa­tos volt és nagyon finom, de a híres pisztráng, a vendégek szerint, min­dent felülmúlt. 11 órakor már mindenhol magasra csapott a jókedv. Az 5-ös kantinban 250 Bucure$ti-i vendég mulatott, a Fekete medve turistaszállóban na­gyon sok volt a fiatal: közel 120. Lent, a cukrászdában 60-an gyűltek össze az ország részeiből. Itt talál­koztunk Boros Istvánnal Kolozsvár­ról, Barbulescu Nicolaeval Bucu­­re$ti-ból, Beke Gedeonnal Beszter­céről, Nagy Gézával Nagyváradról. A véleményük azonos volt: minden nagyon jó és kellemesen, jól érzik magukat, mert a szovátaiak igazán vendégszeretőek. 11 óra 45 perckor a pincérek minden poharat teletöltöttek, hogy amikor az óra pontosan éjfélt mu­tat, mindenki köszönthesse asztal­társait, új és régi barátait. Éjfél. Búcsúzunk az óévtől, kö­szöntjük az újat: — Bort, búzát, békességet, mindenkinek egészséget! Erdőszentgyörgyön is vidámság és jókedv urjlízkodísít, a művelődési ház nagytermében. Mintegy 450 erdőszentgyörgyi lakos búcsúzott itt az eredményekben gazdag hetvenegyes évtől s köszön­tötte 1972-et. A kisipari szövetkezet dolgozói közül, az erdőszentgyörgyi középiskola tanárai és pedagógusai és az mtsz tagjai közül sokan, kö­zösen szórakoztak, ünnepeltek. Sánta Albert, a községi néptanács elnöke, és Dimény Árpád a községi pártbizottság titkárhelyettese, kö­szöntötték az összejövetel résztve­vőit és kívántak sok sikert, egész­séget és boldogságot az 1972-es évben. Ifjak a fehér asztal mellett Malacsorsolás a­llargila vendéglőben Készül az ünnepi vacsora Szovátán, a Fekete Medve szállóban Héthónapi zárvatartás után, szilveszter este ismét megnyílt az átalakított Maros étterem. Miközben tartott az átala­kítás, sokan szóvá tették, érdemes volt-e a turistaidényben hozzá­kezdeni a tekintélyes költséget igénylő munkához, hiszen 1969-ben ugyancsak átalakították és szintén nem szerény összegből. E tekintet­ben nekünk is megvan a vélemé­nyünk. A vendéglő vezetőinek a vélemé­nye nem egyezik ezzel. Fogarassy György üzletvezetőtől a szilveszteri mulatság iránt érdeklődve megtud­tuk, hogy a személyzet munkafelté­teleinek javítása s az egyre növekvő civilizációs igények kielégítése miatt is, hasznos és kifizetődő volt az át­alakítás. Na de halljuk a véleményét a szilveszteri mulatságról. — Az a 262 vendég, aki itt fo­gadta az új évet, jól érezte magát. Tizennégy fogásos menüt szolgál­tunk fel, hatféle minőségi fajbor­ral kedveskedtünk a vendégeknek, igyekeztünk mindent elkövetni a kellemes hangulatért. Számomra megnyugvást jelent az egység meg­nyitása, az, hogy saját zenekarunk van, Demeter Ottóval az élen. A legmesszebbmenő anyagi felelősség­gel dolgozunk az új évben. Mi, üz­letvezetők, inkább igazgatunk, irá­nyítunk, anyagilag főleg a leltári tárgyakért felelünk. Az eddigi gya­korlattól eltérően, az anyagi felelős­ség kiterjed a vendéglő részlegfele­­lőseire is. Ez így jó az államnak, a vendégnek s a személyzetnek is. Szilveszter éjszakáján szerettük volna rövid kabaréműsorral meg­lepni a vendéglőt felavató közön­ségünket. Néhány művésszel tár­gyaltunk, egyezkedtünk, de sajnála­tos módon nem sikerült nyélbe üt­ni. Még talán azt kellene közölni, hogy e hónap közepén a vendéglő fölött, az egykori szálloda helyén, megnyílik a nappali bár, amelyet most rendeznek be. r Óév éjszakáján születtek Gondoltak-e az óévet búcsúzta­tók szilveszter éjszakáján arra, hogy ki lesz Marosvásárhely első­­szülöttje az új évben? ... Elárul­juk: Városunk szülészeti és nőgyó­gyászati klinikáján szilveszter éjszakán 1 óra 15 perckor vették nyilvántartásba az első újszülöt­tet, neve: Sándor. A boldog anya pedig Miliana Szilágyi iklandi lakos. Reggel 5 órakor a med­gyesi Heffner Ilona Gabriella nevű kislányának adott életet. Január 1-én reggel 7 óra 45 perc­kor jegyezték be az év első ma­rosvásárhelyi illetőségű újszülött­jét — egy kislányt. Neve Geno­véva. A kismama pedig Paul Margareta,­ a Pedagógiai Intézet II. éves hallgatója. Az átalakított Maros vendéglőben A szovátai Intim-bárban is jókedvűen búcsúztatták az óévet A 31 MS-255 rendszámú mentő­­kocsi személyzete, Dósa Péter és Jánosi Benjámin úton töltötte 1971 utolsó perceit. Körinterjú az óesztendő utolsó perceiben — Halló, Constanta! Kapcso­lom a kért számot. — Halló, Bécs! Halló, Nagy­várad! Halló, Budapest! A marosvásárhelyi telefonpalo­ta interurbán szolgálatánál lestük el ezeket a szavakat. Mintha itt adott volna randevút az óeszten­dő utolsó perceiben az egész vi­lág. A telefonistáknak nincs ide­jük arra gondolni, hogy egy esz­tendőtől búcsúzzanak. Ők szol­gálatban vannak, s aki telefon­­hívást adott, türelmetlenebb, mint máskor. Egy ilyen éjszaka 250—300 beszélgetés zajlik le. Emberek keresik a kapcsolatot távolban lévő rokonaikkal, isme­rőseikkel, hogy boldog új eszten­dőt kívánjanak. — Önök nem üdvözlik ismerő­seiket? — kérdem BOTOS VIORI­­CÁT, a szolgálatos csoport veze­tőjét. — Szolgálatban vagyunk — válaszolja kicsit csodálkozva a kérdésen és a szokatlan időpontú interjún. — Hányszor volt szilveszterkor szolgálatos? — teszem fel a má­sodik kérdést. — Háromszor — jön a kurta válasz. Úgy látszik, a szűkszavú­ság ennek a foglalkozásnak a velejárója. Itt nincs idő csevegés­re, a szöveg pedig legtöbbször ugyanaz. — Mit kíván az új esztendő­ben? — .. .szeretném, ha ’72-ben több jól felkészült telefonistánk lenne. S minél kevesebb panasz a munkánkra. Engedélyt kérek, hogy minde­­nik telefonossal egy percet be­szélhessek. De csak egy percet egyezik bele Botos Viorica. Elsőnek CASA VIORICA vála­szol arra a kérdésre, hogy mi az óhaja az új esztendőre. — Legyen erőm dolgozni — mondja, — mert akkor egészség is van és öröm is. BALÁZS ANNA: Egy lakást szeretnék, hisz nagyon rég várjuk. Gondolom, az illetékes Télapó meghallgatja a kérést. SÁRA ILONA: Több türelmet az előfizetők részéről. VAJDA AN­NAMÁRIA:­ Az új interurbán automata üzembe helyezését. POP­ANA: A felek pontos, za­varmentes kiszolgálása az óha­jom. LEUCA VENERA: Örömet szerezni azzal, amit csinálok ma­gamnak és másoknak is. APA ILONA: (a 03-on teljesít szolgá­latot): Pontos információt adni mindenkinek. Körinterjúnkat befejeztük. Az időt nem haladtuk túl, s nyolcan válaszoltak azok közül, akik szil­veszterkor azon fáradoztak, hogy kapcsolatot teremtsenek az em­berek között, hogy jókívánságai­kat továbbítsák. Gondolom, meg­érdemlik, hogy mi, akik átszóra­­koztuk ezt az éjszakát, boldog új évet kívánjunk nekik. Hisz értünk dolgoztak ezen az éjsza­kán is és az elkövetkezendő 366 napból ki tudja, még hány éjsza­kán hangzik el: Aid Mure­ul, avefi legátura — Itt Marosvá­sárhely, kapcsolom a kért számot. é­se . Oldjuk meg hozzáértően operatívan a dolgozók kéréseit és bejelentéseit Pártunk X. kongresszusának do­kumentumai mint egyik legfonto­sabb feladatot jelölik meg a dol­gozó tömegek sokoldalú bevonását az állami szervek tevékenységébe, a társadalom vezetésébe. A tömegek részvételének az álla­mi és társadalmi ügyek intézésé­ben, vezetésében, a pártszervezetek tájékoztatásának hatékony eszközei a párt- és állami szervekhez inté­zett kérések, panaszok, bejelenté­sek. Leveleikben, szóbeli vagy írás­beli panaszokban a dolgozók felve­tik az üzemek, a mezőgazdasági egységek legfontosabb kérdéseit, az ellátással, a szocialista törvényes­séggel és más fontos kérdésekkel kapcsolatos észrevételeiket. Még a kimondottan személyes vonatkozású kérések vagy panaszok is lehetősé­get adnak fontos következtetések leszűrésére, hozzájárulnak egyik vagy másik munkaterületen a te­vékenység megjavításához. Éppen ezért az állampolgárok kéréseinek, bejelentéseinek hozzáértő és opera­tív megoldása felelősségteljes köte­lessége az összes szerveknek és­­szervezeteknek, a vállalatoknak és intézményeknek. Ezt a kötelességü­ket törvény írja elő. Ez évben a Maros megyei párt­­bizottsághoz több mint kétezer ál­lampolgár fordult írásbeli, illetve szóbeli kéréssel, észrevétellel, pa­nasszal. Döntő többségük fontos, általános érdekű ipari, mezőgazda­­sági és más problémákat vetettek fel, bírálták a fegyelmezetlenséget, a törvények, a társadalmi együtt­élés normáinak megszegését, a köz­vagyon megkárosítását, a lopást, a pazarlást stb. Sok levél bizonyítja az állampolgárok öntudatának nö­vekedését, bizalmát a párt politiká­ja iránt, s azt az óhaját, hogy ja­vaslatokkal, észrevételekkel hozzá­járuljanak a különböző munkaterü­leteken kifejtett tevékenység szín­vonalának emeléséhez. A dolgozók­tól érkezett levelek alapján lehető­sége volt a megyei pártbizottság­nak, hogy közelebbről megismerje egyes vállalatok tevékenységét, s érdemben intézkedjen. Ez történt az Electro-Mure?, a marosvásárhe­lyi Malom- és Sütőipari Vállalat, a segesvári Nicovala üzem stb. ese­tében. Említésre méltó, hogy a párt- és állami szervek, a vállalatok és in­tézmények vezetőségei általában körültekintéssel foglalkoznak az ál­lampolgárok kéréseivel, ügyeik in­tézésével. A segesvári municípiumi és a régeni városi pártbizottság pél­dául rendszeres időközönként elem­zi az e téren kifejtett tevékenysé­get s hatékony intézkedéseket fo­ganatosít. Minden állampolgár joga, hogy kéréssel, bejelentéssel, panasszal, illetve javaslattal forduljon bár­melyik párt- és állami szervhez. Természetes azonban, hogy elsősor­ban a helyi szervekhez kell fordul­­niok, mert ők ismerik a legjobban a konkrét helyzetet, s ezért a leg­illetékesebbek arra, hogy operatí­van megoldják a dolgozók problé­máit. Sajnos, sok esetben a dolgo­zók megkerülik a helyi szerveket, a néptanácsokat, az üzemek és in­tézmények vezetőségeit, s egyene­sen a megyei pártbizottsághoz, ese­tenként a központi párt- és állami szervekhez fordulnak. Ezt bizonyít­ják a statisztikai adatok, melyek szerint a dolgozók leveleinek mint­egy fele nem közvetlenül az állam­polgároktól, hanem a központi szervektől érkezik be. Például a Mezőgazdasági Termelőszövetkeze­­­tek Megyei Szövetségéhez a 853 levélből több mint 500 a központi, illetve a megyei szervektől érkezett. A megyei néptanácshoz közvetlen a dolgozóktól 2 734 levél érkezett, míg a központi szervektől 1 600-n­ál is több. Számos olyan levelet, ké­rést, panaszt küldenek a központi szervekhez, melyeknek megoldása a megyei igazgatóságok, a munici­­piumi, városi és községi néptaná­csok hatáskörébe tartozik. Az Idi­­cel de Padure-i és a nagyiklandi állampolgárok egy csoportja a vil­lamosítás ügyében egyenesen a központi állami szervekhez fordult. Hasonlóképpen az U­ngheni-i lako­sok egyes utcák aszfaltozásának ü­­gyében. Ezeket a kérdéseket ele­mezték, s javaslatokat tettek ked­vező megoldásukra. De nem lett volna sokkal helyesebb, ha ezeket a helyi kompetens szervekkel vitat­ják meg és oldják meg? Kétségte­lenül, hogy igen. Több oka van annak, hogy az állampolgárok egyenesen a megyei, vagy a központi szervekhez fordul­nak a községi néptanácsok, a me­gyei igazgatóságok, az üzemek és intézmények vezetőségeinek meg­kerülésével. Az egyik fő ok, hogy egyesek, akik számára pedig tör­vény írja elő a dolgozók panaszai­nak, kéréseinek intézését, nem fog­lalkoznak ezzel kellő lelkiismeretes­séggel, húzzák-halasztják az állam­polgárok kéréseinek, bejelentései­nek, panaszainak megoldását. Egy másik ok az, hogy azoknak az ál­lampolgároknak, akiknek kérésük nem jogos, nem méltányos, ezt nem magyarázzák meg kellő türe­lemmel, meggyőző érvekkel. Az is igaz, hogy még akadnak o­­lyan állampolgárok, akiknek hiába magyarázzák meg, hogy kérésük jogtalan, megalapozatlan, problé­máikkal tovább folyamodnak. A dolgozók kéréseinek és beje­lentéseinek hozzáértő, operatív megoldása felelősségteljes feladat. Éppen ezért mindazok, akiket erre a törvény kötelez, nagy körültekin­téssel, alapossággal és operativitás­sal kell foglalkozzanak ezzel. Ennek érdekében állandó szoros kapcso­latot kell tartaniuk a tömegekkel. Mindenütt a törvényes normák szi­gorú betartásával, idejében és fele­lősségérzettel kell megoldani az ál­lampolgárok jogos kéréseit, pana­szait, bejelentéseit, javaslatait. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy e téren is a kö­vetelményeknek megfelelően végez­zük munkánkat, s ezzel hozzájá­ruljunk a dolgozók által bejelentett hibák, hiányosságok fonákságok fel­számolásához, az előrehaladásunkat akadályozó jelenségek megszünte­téséhez. Úgy kell munkálkodnunk, hogy ösztönözzük a dolgozók alkotó kezdeményezését, mind teljesebb mértékben kivívjuk a tömegek bi­zalmát és elismerését. ÁRON MANIKOR, a megyei pártbizottság aktivistája Éberen őrködni a közös vagyon felett Az új esztendő első napjai lázas munkában találják a ter­­ető­szövet­­kezetek vezetőit, szakembereit. Most mérik fel, véglegesítik az elmúlt év­­ eredményeit, alapozzák meg az idei terveket. Nem árt ilyenkor vissza­pillantani a közös vagyon gyarapí­tásáért, megóvásáért az elmúlt év­ben kifejtett munkára sem. Talán hangsúlyoznunk sem kellene, mert­­hiszen minden szövetkezeti tag tud­ja, hogy gazdaságuk fejlődésének, saját jólétük növekedésének alapja a közös vagyon, az anyagi és a pénzalapok. Tehát az előrelépés, a haladás nagymértékben attól függ, miként gazdálkodnak a közös ja­vakkal, miként vigyáznak azokra, hogy senki meg ne károsítsa. A közös vagyon védelme minden szövetkezeti tag alapvető kötelessé­ge. Ezen túlmenően a tagság köz­gyűlése az alapszabályzat előírásai­nak megfelelően egy ellenőrző szer­vet, ellenőrző bizottságot választ, amelynek feladata éberen őrködni a közös vagyon felett, követni, hogy miként hasznosítják az anyagi ala­pokat. Az ellenőrző bizottság tagjai a termelőszövetkezet különböző részlegein fejtik ki tevékenységü­ket, tehát lehetőségük van alapo­san megismerni az mtsz­ tevékeny­­ségét, felmérni, miként hajtják végre a vezető tanácsok a közgyűlé­sek határozatait. Az mtsz-ek alap­­szabályzata, a közgyűlések tehát jogokkal ruházzák fel ezeket a bi­zottságokat, és jól meghatározott kötelezettségeket rónak azok tagjai­ra. Mindezek ellenére számos ter­melőszövetkezetben az ellenőrző bi­zottságok nem fejtenek ki eléggé hatékony tevékenységet. Miért? — vetődik fel a kérdés. A válasz sok­féle lehet. Helyenként a bizottsá­gok elnökei nem értették meg pon­tosan, mi a feladatuk, máshol pedig a vezető tanácsok akadályozzák an munkájukat. Így például Iván­­b­an, a Tirnaveni-i és Béres Mihály, a désfalvi mtsz-ellenőrző bizottságá­nak elnökei éppen azért, mert hely­telenül értelmezték feladataikat, megválasztásuk óta (két éve) egyet­len esetben sem mozgósították a bi­zottság tagjait arra, hogy elemez­zék valamelyik tevékenységi ág munkáját. Elmarasztalóan kell szólnunk a kozmatelki mtsz ellenőrző bizottsá­gának munkájáról is. Annak elle­nére, hogy az utóbbi időben gon­datlanul bánnak a közös vagyonnal, a vezetők nem tartják tiszteletben a szövetkezeti demokráciát, és hogy Varadi loan elnök visszaél elnöki tisztségével, Borsa loan ellenőrző bizottsági elnök, a bizottság tagjai semmit sem látnak, semmiről sem akarnak tudni. Hasonló példákat, persze, számos más mtsz-ből is fel­hozhatunk, ahol bizony lenne mit tenni, javítani, tökéletesíteni a te­vékenységen, jobb munkára serken­teni a tagságot, a vezetőséget egy­aránt. Mindezeken túlmenően számos mtsz-ben, mint például Mezőzáhon,­­Péterlakán (Kutyfalva), Szentpéte­­ren, Bálában és máshol a vezető tanácsok nemcsak hogy nem támo­gatják az ellenőrző bizottságok mun­káját, hanem a legtöbb esetben egye­nesen akadályozzák, javaslataikat semmibe veszik. S itt mindjárt említsük meg, hogy a vezető taná­csoknak mint a közgyűlések végre­hajtó szerveinek egyik alapvető fel­adata legtöbb 30 napon belül ele­mezni az ellenőrző bizottságok jegy­zőkönyveit és intézkedni a felvetett hiányosságok pótlása, az okozott ká­rok visszafizetése érdekében. Az említettek távolról sem ölelik fel az ellenőrző bizottságok munká­jában, a feladatok, a kötelezettsé­gek teljesítésében mutatkozó mu­lasztásokat. Ezek alapos megisme­rése, a munkamódszerek tökéletesí­tése, a rendszeres ellenőrzések meg­honosítása elsőrendű feladata kell hogy legyen nem csupán a bizott­ságok elnökeinek, hanem minden vezető tanácsnak. Éppen ezért a most soron következő zárszámadó közgyűléseken alaposan elemezzék ezeket a kérdéseket, foganatosítsa­nak olyan intézkedéseket, amelyek megfelelő légkört teremtenek a köz­vagyon megvédése szempontjából oly fontos orgánum tevékenységé­hez. Mi volt a sor elején? Pénteken, az elmúlt év 31-én ezt nem sikerült megfejtenem, azon egyszerű oknál fogva, hogy a ke­nyérüzlet előtt olyan hosszú sor volt, amelynek nem sikerült az e­­lejére kerülnöm, hogy az elárusító­tól kérjek felvilágosítást. (Otthon akartam szilveszterezni és időzavar­ba kerültem.) Azután értesültem, hogy a város többi kenyérboltja e­­lőtt sem volt kisebb a sor. Arra mindenki számított, hogy az év utolsó két napján az üzletekben nem lesz leányárom bevásárolni. A számításokkal általában nem is volt hiba, csak annyiban, hogy a­­mi a kenyérüzletekben és előttük lezajlott, az már nem írható mind a csúcsforgalom rovására. A többi üzletre általában nem le­het panasz, sőt elismeréssel kell szólni a kereskedelemről általában — ezekben a nehéz napokban jól vizsgázott és az előző évekhez vi­szonyítva az ellátás is sokkal jobb volt. De térjünk vissza a kenyér-ügyre. Az illetékeseknél érdeklődtünk, és röviden leírjuk a 31-i „rövidzár­lat“ okát. December 24-től — az előző évek tapasztalatától eltérően — csökkent a kenyérfogyasztás, e­­­m­iatt felgyűltek a készletek az üz­letekben és a termelőegységekben. A készletek csökkentése érdekében az egységek sokkal óvatosabbak voltak a megrendelések összeállítá­sakor. A továbbiakban is a megszo­kottnál alacsonyabb szinten ma­radtak az igények, egészen az év utolsó napjáig. (Utólag lehet a je­lenségre magyarázatot keresni: a lisztellátás sokkal jobb volt, mint az előző években a városkörnyéki falvakban jobb volt a gabonater­més stb.) A lényeg az, hogy a fo­gyasztás olyan ingadozásokat muta­tott, amelyeket a kereskedelem és így a termelőegységek sem láthat­tak előre. 31-én aztán jelentkeztek a bajok, a sorok, sőt az esti órákban már kifogyott az egész napi előirányzott mennyiség. 18 órától gyors inter­vencióval további 7 tonna kenyeret hordtak ki az egységekbe. Ez volt. És reméljük, hogy ha­sonló helyzet nem ismétlődik meg. Mert végeredményben mégis arról van szó, hogy nagyobb körültekin­téssel, figyelmesebb kereslet-tanul­mányozásra, jobb szervezésre lett volna szükség. Egyébként a Malom és Sütőipari Vállalat igazgatója is arról bizto­sított, hogy a héten az ellátás ren­des kerékvágásba kerül. Bemutató a Stúdió-Színházban Al. Mirodan: A lélekfelelŐS Január 7-én, pénteken új elő­adással nyitja meg kapuit a rö­vid téli vakáció után a „Szent­­györgyi István“ Színművészeti Intézet Stúdió-színpada. Al. Mi­rodan: A LÉLEKFELELŐS című vígjátékát mutatják be a végzős hallgatók. Mirodan színpadi alkotásai kö­zül (A hírhedt 702-es, Elsötétítés, Újságírók, Az éjszaka jó tanács­adó, Ismeretlen szív átültetése, Valakinek meg kell halnia, A hold polgármestere és szerelme stb.) az Újságírók és A lélek­­felelős állta ki a megírása óta eltelt több mint egy évtized pró­báját. Ennek magyarázatát egy­részt a darab mindig időszerű tematikája, az általános érvényű emberi kérdések felvetése, az ember boldogság-keresése, a va­lóban ideális életforma kialakí­tására való törekvés adja, azaz hogyan járul hozzá a becsülete­sen végzett munka, a nemes tett, az igazi, önzetlen szerelem az emberi közösség és az egyén bol­dogságának megteremtéséhez? Másrészt, ez az intellektuális be­állítottságú drámaíró — aki szín­padi alkotásaiban tudatosan hasz­nálja a költői alakzatokat, meta­forákat, amelyeket sziporkázóan szellemes párbeszédekbe ágyaz­ó komplex jellemeket formál, ame­lyek virtuóz színészi alakításokra nyújtanak alkalmat. Darabjainak hősei (Cerchez az Újságírókból, Gore — A lélekfelelősből, Cheryl Sandman A hírhedt 702- ből a Bucuresti-i színpadokon — valamint filmen is) Radu Beligan népművész színészi karrierjének egy-egy jelentős állomását és ugyanakkor a 8—9 évadon ke­resztül játszott Lélekfelelős ál­landó „telt házakat" is jelentett. A darab középpontjában Mag­daléna áll, egy mai nő, aki egy ideig áltatja és megcsalja magát a boldogság és a szerelemről al­kotott ideáljával. Amikor rádöb­ben Horafiu „látszat“­szerelmére, arra, hogy ő csak a férfi birtok­lási vágyát elégítette ki — el­keseredett kiábrándultságában — megalkotja magának színes, gaz­dag képzelete segítségével a „Lé­­lekfelelőst“, s a ráruházott ne­mes, szép emberi tulajdonságo­kat örömmel fedezi fel régi sze­relmében, Gorában. A Gore-Lélekfelelős kettős szerepében Ács Tibor, Magdalé­nát kettős szereposztásban Szabó Mária és Gáspár Marietta, Ho­­rafiu­t Kátó Sándor és Kosztikát, a Lélekfelelős adjutánsát Kárp György alakítja. A darabot Kovács Levente tanársegéd rendezte. A díszle­tek és kosztümök tervezője Ke­mény Árpád. PERIS TERÉZ 3

Next