Vörös Zászló, 1972. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1972-03-01 / 50. szám

2 VÖRÖS ZÁSZLÓ A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége II. kongresszusának HATÁROZATA A Mezőgazdasági Termelőszövet­kezetek Országos Szövetségének 1972. február 21 és 23 között össze­ült II. kongresszusa magas fokú fe­lelősségtudattal megvitatta a mező­gazdasági szövetkezeteknek és a szövetkezeti szövetségeknek a Ro­mán Kommunista Párt X. kong­resszusán hozott határozatok meg­valósítása érdekében kifejtett tevé­kenységét és — a pártvezetőség útmutatásainak fényében — az in­tézkedések komplexumát jelölte ki, hogy biztosítsa a jelenlegi ötéves terv előirányzataiból a szövetkezeti mezőgazdaságra háruló feladatok teljesítését, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek gazdasági és szervezeti fejlődését. Az egész parasztság nevében, a kongresszus kinyilvánítja, hogy ma­radéktalanul magáévá teszi pár­tunk és államunk mélységesen tudo­mányos, marxista-leninista bel- és külpolitikáját; pártunk és államunk ugyanis azonosítja magát az egész nép törekvéseivel és óhajaival, biz­tosítja a haza felemelkedését a ha­ladás és a szocialista civilizáció ú­­jabb csúcsaira, Románia tekinté­lyének további növekedését a világ népeinek sorában. A kongresszus nagyra értékeli a­­zokat a sikereket, amelyeket a szo­cialista építés éveiben értünk el az iparnak — gazdaságunk vezető á­­gának — fejlesztésében, a mező­­gazdaság korszerűsítésében, a tu­domány és a kultúra felvirágozta­tásában, a dolgozók anyagi és szel­lemi életszínvonalának emelésében. Ezek az eredmények, amelyek alap­jaiban megváltoztatták az ország gazdasági és társadalmi életét, a társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség által kifejtett ha­talmas méretű építő tevé­kenységnek a gyümölcsei, annak az elhatározásnak, a gyümölcsei, amely­­lyel az egész nép — románok, ma­gyarok, németek és más nemzeti­ségűek — megbonthatatlan egység­ben megvalósítják a Román Kom­munista Pártnak a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom megte­remtésére irányuló politikáját. A kongresszus megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy a mezőgazdaság s ezen belül a szövetkezeti mező­gazdaság jelentősen hozzájárul ah­hoz, hogy a szocialista Románia gyors ütemben haladjon a sokoldalú fejlődés útján. Pártunk bölcs poli­tikájának s az államtól kapott ál­landó segítségnek köszönhetően a szövetkezetesítés befejezése óta el­telt évtizedben a nagy szocialista­szövetkezeti mezőgazdasági tulajdon teljes egészében bebizonyította fö­lényét, azt, hogy biztosítani tudja a termelésnek és a parasztság jólé­tének állandó növelését, a mező­­gazdaság egyre nagyobb hozzájá­rulását a román gazdaság fejlődésé­hez. A kongresszus több mint 6­000 részvevője rendkívüli megelégedés­sel és hatalmas lelkesedéssel fogad­ta Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitká­rának, az Államtanács elnökének a kongresszuson elhangzott beszédét, amely átfogó és mélyreható tudo­mányos elemzése a mezőgazdaság jelenlegi stádiumának és távlati fej­lődési lehetőségeinek. A kong­resszus teljes egészében jóvá­hagyja az expozét, amelyet az e­­gész parasztság, a szövetkezeti szö­vetségek átfogó munkaprogramjá­nak és értékes útmutatónak tekint az RKP X. kongresszusán kijelölt célok sikeres eléréséhez. A szövetkezeti szövetségek a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek vezető tanácsai, az egész parasztság, a szántóföldek összes dolgozói a jö­vőben mindent megtesznek azoknak az útmutatásoknak a tántoríthatat­lan megvalósításáért, amelyeket e beszéd, valamint az a beszéd tar­talmaz, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs a községi pártbizottságok titkáraival és a községi néptaná­csok elnökeivel tartott országos ér­tekezleten mondott. E két doku­mentum rendkívüli gyakorlati és el­méleti jelentőségű, bennük világo­san fel vannak vázolva szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének fő irányvonalai. Hangot adva a sokmilliónyi szö­vetkezeti tag mélységes hálájának, a kongresszusi küldöttek és meghí­vottak kifejezik legmelegebb kö­­szönetüket a párt és az állam veze­tőségének, személyesen Nicolae Ceausescu elvtársnak a mezőgazda­ság állandó fejlesztéséről, a falusi lakosság anyagi és kulturális élet­­színvonalának szüntelen emelésé­ről való gondoskodásért, s biztosít­ják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát, hogy a párt köré szoros egységben felzárkózott parasztság szilárd elhatározása min­den erejét latba vetni a szövetke­zeti mezőgazdaság nagy erőforrá­sainak hasznosításáért, a jelenlegi ötéves tervben a szövetkezeti mező­­gazdaságra háruló feladatok telje­sítéséért és túlszárnyalásáért. Egész mezőgazdaságunk központi feladata az 1971—1975-ös ötéves tervben 36—49 százalékkal növelni a termelést az 1966—1970-es idő­szakhoz képest. A kijelölt előirány­zatok megvalósításához pártunk és államunk erőteljes, sokoldalú tá­mogatást nyújt a mezőgazdasági egységeknek. Ez konkretizálódik abban a 100 milliárd lejben, ame­lyet ebben az időszakban a mező­gazdaságban beruházunk, mely összesből több mint 80 milliárd lejt az állami központosított alapokból folyósítanak. Ennek alapján növe­kedni fog a traktorokkal, mezőgaz­dasági gépekkel és felszerelésekkel való ellátottság, nagy területeken átfogó öntözési, lecsapolási, gát­építési, talajerózió leküzdési mun­kákra kerül majd sor, kibővül az ország gyümölcs- és szőlő­állomá­nya, biztosítva lesz az erős műsza­ki-anyagi alap a gyümölcstermesz­tésben és az állattenyésztésben. 1. A mostani ötéves tervben a szö­vetkezeti parasztságnak a gépkeze­lőknek, a szakembereknek, a szán­tóföldek összes dolgozóinak fokozott erőfeszítéseket kell tenniük a nö­vénytermesztés szüntelen növelésé­ért, minthogy a jövőben is ez a szö­vetkezeti mezőgazdaság egyik leg­fontosabb feladata. Az ötéves terv előirányzatai szerint a gabonatermelésnek 1975-ben el kell érnie a 19,5 millió tonnát, s ebből a szövetkezeti mezőgazdasági szektorban több mint 13 millió ton­nát; a napraforgó-termelésnek 1,2 millió tonnára kell növekednie, amiből körülbelül egymillió tonná­ra a mezőgazdasági szövetkezetek­ben, a cukorrépa-termelés pedig el kell hogy érje az ötmillió tonnát a szövetkezeti szektorban. Hasonló­képpen lényegesen növekednie kell a burgonya-, a zöldség- és a szőlő­termelésnek is. 1. A kongresszus kötelezi a szö­vetkezeti szövetségeket és a mező­gazdasági szövetkezetek vezetősé­geit, hogy tegyenek határozott in­tézkedéseket és mozgósítsák az egész parasztságot a földalap — a jó mezőgazdasági termelőeszköz — ma­radéktalan és célszerű felhasználá­sára, az időlegesen más célokra használt összes földek visszaadására a mezőgazdasági körforgás számára, valamint az egész terület beveté­sére és a növények ápolására az agrotechnikai szabályoknak megfe­lelően. Minden szövetkezeti mező­­gazdasági egység készítse el intéz­kedési programját, amelynek alap­ján biztosítsa az egész földterület maradéktalan ésszerű felhaszná­lását. A szövetkezeti szövetségeknek és a mezőgazdasági szövetkezetek ve­zető tanácsainak gondoskodniuk kell arról, hogy a jövőben a beruházási objektumokat és más akciókat — a mezőgazdasági területek megvédé­séről, megóvásáról és felhasználá­sáról szóló törvénynek megfelelően — minél kisebb területeken és gyengén termő földeken realizálják. Kötelességük határozottan mun­kálkodni azoknak a céloknak az elérésén, amelyeket a víz­tartalékokkal való ésszerű gazdál­kodásra, az öntözési, gátépítési, le­csapolási és talajerózió elleni mun­kálatok bővítésére vonatkozó orszá­gos program tartalmaz, s amely­nek értelmében az ötéves terv vé­gére a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben csaknem 1 millió hek­táron kell öntözőrendszereket léte­síteni, ebből hozzávetőleg 400 000 hektáron helyi öntözőrendszer lesz, több mint 800 000 hektárt kell ár­mentesíteni és több mint 600 000 hektáron kell talajerózió-elleni munkálatokat végezni. A kongresszus véleménye szerint e munkálatok határidőre történő példás elvégzéséhez okvetlenül szük­séges, hogy az állam által tett erő­feszítések mellett a mezőgazdasági szövetkezetek növeljék saját erejük­ből való hozzájárulásukat. A szö­vetkezeti szövetségeknek feladatuk élénk politikai és szervező munkát kifejteni a parasztság körében an­nak érdekében, hogy minden egy­ség egyszerű eszközökkel és a fal­­vainkban létező munkaerővel minél több talajjavítási munkát végezzen el. Nagy gondot kell fordítani a talajegyengetésre a pangó vizek elvezetésére, gátakat kell építeni, hogy vízgyűjtőtavak keletkezzenek, amelyeket részben öntözésre, rész­ben halak és szárnyasok tenyészté­sére lehet használni. A kongresszus felkéri a mező­­gazdasági szövetkezeti szövetségeket és a szövetkezetek vezető tanácsait, kövessenek el mindent a talajjaví­tási munkák határidőre történő példás elvégzéséért a lehető legala­csonyabb áron, s nagyobb felelős­ségérzettel gondoskodjanak az öntö­zésre berendezett területeknek, va­lamint azoknak a területeknek a jó kihasználásáról, amelyeken le­csapolási és erózióelleni munkála­tokat végeztek. A megyei mezőgaz­dasági főigazgatóságokkal és az öntözőrendszereket üzemeltető vál­lalatokkal való állandó együttmű­ködéssel és a szükséges káderek idejében történő alapos felkészíté­sével kitartóan arra kell majd töre­kedni, hogy biztosítva legyen a be­rendezések és a felszerelések meg­felelő karbantartása és ésszerű üze­meltetése, a nagy hozamokat és nagy jövedelmet biztosító megfelelő technológiák alkalmazása, hogy mi­nél hamarabb megtérüljenek a be­ruházott alapok. 2. A munkálatok egyre nagyobb méretű gépesítésének feltételei kö­zött, a kongresszus úgy véli, hogy az összes mezőgazdasági szövetke­zeteknek biztosítaniuk kell a trak­torok, gépek és berendezések meg­felelő üzemeltetését, a folyamatos javítások jó végrehajtását, az ösz­­szes mezőgazdasági munkálatok ma­gas minőségű színvonalú elvégzé­sét. A gépek és a berendezések inten­zív és jó felhasználásának biztosí­tására, valamint a kampány­mun­kálatok elvégzési idejének lerövidí­tésére a leghatározottabban oda kell hatni, hogy a gépkezelőket a szö­vetkezeti tagok soraiból képezzék ki, beleértve a női tagokat is, min­den egység távlati szükségleteinek megfelelően. 3. A megyei szövetségek, a me­zőgazdasági szövetkezetek vezető tanácsai, a szakemberek kötelesek megtenni az intézkedéseket a mű­trágya maradéktalan és hatékony felhasználása érdekében. Egyidejű­leg biztosítani kell az istállótrágya maximális felhasználását. 4. A szövetkezeti mezőgazdaság fejlődésében döntő szerepe van a gabona- és iparinövény-termesztés növelésének, amelyre a kongresszus véleménye szerint megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani, ép­pen ezért a mezőgazdasági szövet­kezeteknek biztosítaniuk kell az előirányzott egész terület megmű­velését, a szövetkezeti tagok arra való mozgósítását, hogy idejében és a legjobb feltételi között végez­zék el a vetési munkálatokat, a növényápolást és az idejében tör­ténő és veszteség nélküli betakarí­tást, a hektárhozam további növe­lése céljából. 5. A mezőgazdasági szövetkeze­tekre hárul az a feladat, hogy kel­lő intézkedéseket tegyenek a zöld­ségtermesztés lényeges gyarapításá­ra olyképpen, hogy ez teljes egész­ben fedezze a dolgozók igényeit, az egész nemzetgazdaság szükségleteit. Az állami mezőgazdasági szervek és a szövetkezeti szövetségek támo­gatásával az egységek vezető taná­csai és szakemberei kötelesek gon­doskodni arról, hogy a termelés és jövedelem állandó növelése érde­kében csak öntözött területeken termesszenek zöldségféléket, kiter­jesszék különösen a korai fajták termesztését, jó feltételek között végezzék el a növényápolási és be­takarítási munkálatokat. 6. A kongresszus felkéri a szövet­kezeti szövetségeket, hogy az állami mezőgazdasági szervekkel karöltve nyújtsanak hathatósabb támogatást a szőlő- és a gyümölcstermesztés­nek, e fontos üzemágaknak a fej­lesztéséhez — amihez országunkban rendkívül kedvezőek a feltételek — hogy a termelés növelésével egyre jobban kielégíthessük a lakosság fogyasztási szükségleteit. 7. A mezőgazdasági szövetkezetek vezető tanácsai, a szakemberek és a szövetkezeti tagok gondoskodja­nak a másodvetésű és köztes ter­mesztés kiterjesztéséről, főleg a ta­karmánynövényeknél és a babnál. 8. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a szövetkezeti szövetsé­gek, a megyei mezőgazdasági fő­igazgatóságokkal karöltve, vegyék rá a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteket, hogy a föld termőképes­ségének és a rendelkezésükre álló anyagi alapnak jobb értékesítése céljából használjanak kizárólag jó minőségű vetőmagvakat. A kongresszus ugyanakkor ki­nyilvánítja azt a meggyőződését, hogy a Mezőgazdasági, Élelmiszer­­ipari és Vízügyi Minisztérium, va­lamint a Mezőgazdasági és Erdésze­ti Tudományok Akadémiája gon­doskodni fog arról, hogy gyorsabb ütemben nagyobb hozamú, a jelen­legieknél jobb minőségi tulajdonsá­gokkal rendelkező vetőmagvakat és hibrideket állítson elő, egyidejűleg alaposan megszervezve megfelelő szaporításukat, forgalomba hozata­lukat és felhasználásukat. II. A jelenlegi ötéves tervben az ál­lattenyésztésnek lényeges fejlődést kell elérnie a szövetkezeti mezőgaz­daság rendelkezésére álló nagy tar­talékok, valamint a lakosság és a feldolgozó ipar növekvő állati ter­mékszükséglete arányában. 9. Az országos állattenyésztésfej­lesztési program előirányzatainak sikeres teljesítése érdekében a kon­gresszus megköveteli a szövetkezeti szövetségektől, hogy szoros együtt­működésben az állami mezőgazda­­sági szervekkel, nyújtsanak fokozott támogatást a mezőgazdasági szövet­kezeteknek, hogy 1975 végére — állatállományaik és a hozam növe­kedése alapján — az egész termelés érje el húsból a 720 ezer tonnát, tejből a 26 millió hektolitert, to­jásból a több mint 400 millió da­rabot, gyapjúból a 16 ezer tonnát. 10. A kongresszus szükségesnek véli, hogy minden szövetkezeti me­zőgazdasági egységben tegyenek in­tézkedéseket a takarmánynövények struktúrájának javítására, mégpedig a hüvelyesek, a nagytömegű és nedvdús takarmányok kiterjesztésé­vel, minthogy ez a fő eszköze a szükséges takarmánymennyiségek­ biztosításának, az előtakarmányok csökkentésének az állatok etetésé­ben és az állati termékek termelése olcsóbbá tételének. A takarmány alapnak szánt terü­leteken belül biztosítani kell a he­refélék és a silózásra kerülő növé­nyek elsődleges öntözését, nagyobb istálló- és műtrágya mennyiségek használatát, valamint a másod- és köztervetésű takarmánynövények területének növelését. A szövetkezeti szövetségek, a néptanácsokkal együtt kötelesek széles körű tömegakciókat szervezni a több mint négymillió hektárnyi legelő és természetes kaszáló felja­vítására, gondozására és ésszerű felhasználására, termelőpotenciál­juk maradéktalan kiaknázására. 11. A kongresszus véleménye sze­rint a szövetkezeti szövetségek s a szövetkezetek vezetőségeinek meg kell tenniük a szükséges intézkedé­seket ahhoz, hogy két-három éven belül széles körben gépesítsék és villamosítsák az állattenyésztési far­mok munkáját, széles körben ve­zessék be azokat a fejlett techno­lógiai eljárásokat, amelyek lehető­vé teszik a takarmányalap éssze­rűbb felhasználását, a munkaterme­lékenység növekedését és az ön­költség csökkentését. 12. A kongresszus felhívja a szö­vetkezetek vezető tanácsainak fi­gyelmét, hogy nagyobb körültekin­téssel válasszák ki a legjobb szövet­kezeti tagok közül az állatgondozó­kat, igyekezzenek állandósítani őket ebben a munkában, és felszólítja az egységekben dolgozó szakembere­ket, biztosítsák az állatgondozók alapos szakmai felkészítését, vezes­sék be a fejlett állattenyésztési módszereket és gondoskodjanak e módszerek szigorú betartásáról. 13. A szövetkezetek vezető taná­csainak a mezőgazdasági szervek támogatásával szervezeti és műsza­ki intézkedéseket kell foganatosíta­niuk az állatok hozamának állandó növeléséért, egészségük megvédésé­ért, az állatszaporulat növeléséért, illetve az elhullás csökkentéséért. Állandó gondot kell fordítani a fiatal tenyészállatokra. Ésszerű ta­karmányozással, megfelelő gondo­zással és szigorú kiválasztással biz­tosítani kell a törzsállomány állan­dó javítását és termelőképességének növelését. A kongresszus úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állatállományának feljavításához hozzájárulhatnak a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományok Akadé­miájának kísérleti állomásai, s az állami mezőgazdasági vállalatok az­által, hogy több értékes fajállatot biztosítanak számukra. III. A termelés állandó növelésének, a mezőgazdasági szövetkezetek egy­re nagyobb jövedelmének és a szö­vetkezeti tagok mind magasabb életszínvonalának egyik fő feltétele a közvagyon rendszeres gyarapítása. 14. A kongresszus felkéri a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek közgyűléseit, hogy évről évre na­gyobb alapokat fordítsanak a fel­halmozási alapra, lehetővé téve ez­zel a műszaki-anyagi bázis nagy­arányú növelését, maradéktalanul tartsák tiszteletben a szövetkezeti tulajdon gyarapítására vonatkozó alapszabályzati előirányzatokat. Minden egyes szövetkezeti tagnak meg kell értenie, hogy csak így biz­tosítható a mezőgazdasági termelő­­szövetkezet gazdasági erejének nö­vekedése, a parasztság jövedelmé­nek rendszeres gyarapodása. 15. A beruházási alapokat a ter­meléshez okvetlenül szükséges ob­jektumokra kell összpontosítani és biztosítani kell ezeknek az objektu­moknak mielőbbi üzembe helyezé­sét, a kivitelezési idő általában ne haladja meg az egy évet. Elsőbbsé­get kell biztosítani a meglévő ter­melési területek berendezésének és korszerűsítésének, különösképpen e területek felszerelésekkel és beren­dezésekkel való ellátásának. Az új objektumok létesítésénél elsődleges követelmény a megfelelő mérete­zés. A beruházási munkálatokat a lehető legalacsonyabb áron kell ki­vitelezni, hogy minden beruházott fej minél nagyobb terméstöbbletet, minél több jövedelmet hozzon. 16. A kongresszus megköveteli a szövetkezeti szövetségektől és a me­zőgazdasági szövetkezetek vezetősé­geitől, hogy a legnagyobb felelős­séggel kövessék nyomon, az egész termelési folyamat idején, az anya­gi eszközök helyes felhasználását. Már a termelési tervek összeállítá­sakor ki kell küszöbölni az anyagi és pénzeszközök pazarlásának min­den tendenciáját, hogy a termelést minél kisebb önköltséggel realizál­ják. A vezető tanácsok, a mezőgazda­­sági szakemberek és a közgazdászok támogatásával, kötelesek havonként elemezni a bevételi és kiadási terv teljesítésének állását, s ne eszközöl­jenek semmilyen többletkiadást a hatékonyság előzetes és alapos ta­nulmányozása nélkül, határozott­sággal gondoskodjanak a termelési költség, az anyagi kiadások csök­kentéséről, hogy a termelés, a be­vételek és a kiadások között állan­dóan megfelelő legyen az összhang. 17. Annak érdekében, hogy a me­zőgazdasági szövetkezetek minél helyesebben tervszerűsíthessék a termelést és a bevételeket, hogy o­­peratívan nyomon követhessék a kiadásokat és jobban gazdálkod­hassanak az anyagi és pénzeszkö­zökkel, a kongresszus szükségesnek véli, hogy a Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetek Országos Szövetsége a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériummal együtt te­gyen intézkedéseket az önköltség számítási és nyilvántartási rendsze­rének fokozatos bevezetésére az összes szövetkezetekben, a pénzügyi tervezés és a könyvelési nyilvántar­tás módszerének egyszerűsítésére és javítására. IV. A növényi és állati mezőgazdasá­gi termelés növekedése megköveteli ennek jobb értékesítését, ami lénye­ges feltétele annak, hogy a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek pénzjövedelemre tegyenek szert és egyre jobb körülmények között ki­elégítsék a lakosság, az egész gaz­daság szükségleteit mezőgazdasági élelmicikkekkel. 18. A kongresszus felhívja a szö­vetkezetek vezető tanácsainak és a szövetkezetközi társulások igazgató­tanácsainak figyelmét arra, hogy teljes felelősséggel tartoznak az ál­lami szervezetekkel a mezőgazda­­sági termékek értékesítésére kötött szerződések megvalósításáért, és a szövetkezeti szövetségek feladatá­vá teszi, hogy a lekötött termékek­nek­ a meghatározott mennyiségben és minőségben történő ütemes le­szállítása érdekében állandóan tá­mogassák és ellenőrizzék az egysé­gek vezetőségeit. Tegyék meg az in­tézkedéseket az értékesítésre szánt termékek, főleg pedig a zöldségfé­lék osztályozása, tartósítása és meg­felelő tárolása, az állatok átadási súlyának gyarapítása érdekében, hogy biztosítsák a termékek minél hatékonyabb értékesítését. A kongresszus egyszersmind úgy véli, hogy az állami szervek, a töb­bi központi szervezetek biztosítani fogják a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekkel kötött szerződésekben vállalt kötelezettségeik pontos be­tartását. 19. A szövetkezeti szövetségeknek meg kell szervezniük, hogy a szö­vetkezetközi társulások útján job­ban értékesítsék a mezőgazdasági termékeket, amelyekkel a szövetke­zetek rendelkeznek, miután leszállí­tották az állami szervezeteknek le­kötött mennyiségeket. Minden egyes mezőgazdasági szövetkezet termelési tervében irányozza elő és biztosítsa bizonyos zöldségmennyiség és állati termék realizálását, amelyet az il­lető község lakosságának adjanak el. 20. A szövetkezeti szövetségeknek támogatniuk kell a mezőgazdasági társulásokat a föld ésszerű felhasz­nálásában, a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés fejlesztésében, a termelés értékesítésében, hogy ezek egyre nagyobb mennyiségű állati és növényi termékkel járuljanak hoz­zá a központi állami alap létreho­zásához, támogatniuk kell őket a tagság életszínvonalának emelésé­ben. 21. Annak érdekében, hogy a szö­vetkezeti tagok háztáji gazdaságai növeljék hozzájárulásukat a köz­ponti alaphoz a mezőgazdasági ter­mékekből, főként állati termékek­ből, a kongresszus szükségesnek tartja, hogy a szövetkezetek vezető tanácsai adjanak fokozottabb támo­gatást a tagságnak a használatukba adott parcellák ésszerű és leghaté­konyabb kihasználásához és az ál­lattenyésztéshez személyes gazdasá­gukban. A végzett munkáért a szö­vetkezeti tagoknak juttatott takar­mányon kívül ,az egységek, a nyári kalászosok betakarítása után bocsás­sanak a tagság rendelkezésére föl­deket, hogy másodvetésű takar­mánynövényeket termesszenek. V. A kongresszus úgy véli, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek mun­kaerejének teljes felhasználása a vezető tanácsok és a szövetkezeti szö­vetségek egyik legfontosabb felada­ta. Ennek teljesítése döntő mérték­ben függ a mezőgazdasági termelés szüntelen fokozásától, új tevékeny­ségek létrehozásától, valamint attól, hogy általánosítsák a munka globá­lis akkord alapján történő megszer­vezését és javadalmazását. 22. Annak érdekében, hogy növe­kedjék a felelősségérzet a mezőgaz­dasági munkák példás elvégzéséért és a nagy terméshozamok eléréséért, a kongresszus úgy véli, hogy meg­felelő intézkedésekkel általánosítani kell a gazdasági elvek alapján szer­vezett farmokat, intézkedni kell a farmok, valamint a szövetkezeti brigádok, munkarészlegek és osztá­lyok munkájának javításáról. A­­zokban a szövetkezetekben és szek­torokban, amelyekben nagyarányú a gépesítés, állandó jellegű vegyes alakulatokat kell szervezni a gépé­szekből és a szövetkezeti tagokból, akik az összes munkálatokat elvég­zik, beleértve a betakarítást és a termékek elraktározását is, s akik a gondozásukban lévő területen fe­lelnek az előirányzott termés eléré­séért. 23. A kongresszus elhatározza, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek minden tevékenységi szektorában általánosítani kell a globális ak­­kordbért, a munkaszervezés és ja­vadalmazás e magasabb rendű for­máját, amely biztosítja a szövetke­zeti tagoknak az elért terméssel a­­rányban lévő javadalmazást, fokoz­za felelősségüket a munkálatok megfelelő elvégzéséért, a termelés növeléséért, s hozzájárul a paraszt­ság jövedelmének gyarapodásához. A szövetkezeti szövetségek kötele­sek segítséget nyújtani a vezető ta­nácsoknak ahhoz, hogy globális akkordban szervezzék meg és ja­vadalmazzák a munkát munkacs­­portonként, s ezeken belül család­csoportonként, családok és szövetke­zeti tagonként, s hogy egész éven át nyomon kövessék e rendszer al­kalmazását. 24. A falusi munkaerő ésszerűbb felhasználása, a mezőgazdasági mun­ka idényjellegének csökkentése, s a helyi nyersanyag- és segédanyag­forrásoknak a gazdasági körforgás­ba való bevonása érdekében a kon­gresszus szükségesnek tartja az ipa­ri, a mezőgazdasági term­ék­fel­dolgo­zási, építkezési és szolgáltatási te­vékenység kitartó továbbfejlesztését, hogy 1975-re e tevékenységek ered­ményeként elérjük a tervezett 20 milliárd lejes globális termelést. Nagy gondot kell fordítani a szö­vetkezetnek, a falunak szükséges é­­pítőanyagok beszerzésére, olyan jó munkacsoportok megszervezésére, a­­melyek alkalmasak gazdasági és társadalmi-kulturális létesítmények építésére, a szövetkezetnek, s más szocialista egységnek, valamint a falusi lakosságnak szükséges javí­tási és szolgáltatási munkák elvég­zésére. A szövetkezeti szövetségeknek és a szövetkezetek vezető tanácsainak másik fontos és állandó feladata gondoskodni a mezőgazdasági ter­mékek ipari vagy félkésztermékké történő feldolgozásáról, kézműipari és iparművészeti tárgyak előállítá­sáról, a szövetkezet és a falusi la­kosság számára szükséges konfek­ció- és javítóműhelyek létesítéséről. VI. A kongresszus véleménye szerint a termelés és a munka szervezésé­nek, valamint a szövetkezeti tulaj­donnak magasabb rendű formája a szövetkezetközi társulás, amely megfelelő keretet biztosít az anya­gi és emberi erőforrások ésszerű felhasználásához, lehetőséget teremt a termelés összpontosításához és szakosításához, a korszerű techno­lógiai eljárások bevezetéséhez, va­lamint a gazdasági hatékonyság fo­kozásához. 25. A kongresszus hangsúlyozza: a szövetkezeti szövetségek fele­lősek azért, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteket olyan társulások létrehozására irányítsák az állatte­nyésztés, a növényi termelés, a me­zőgazdasági termelés feldolgozása, az ipari tevékenység, a szolgáltatá­­sok, a termékértékesítés terén, a­­melyek nagy gazdasági hatékony­ságot biztosítanak e tevékenységi területeken. Az új létesítményeket a közgyűlések beleegyezésével és csakis gondos gazdasági tanulmá­nyozás alapján kell megvalósítani, hogy megfeleljenek az egységek reális lehetőségeinek a munkaerő­vel, az anyagi és pénzügyi eszkö­zökkel való részvétel tekintetében, hogy hamarosan megtérüljenek a beruházott alapok és nyereséget ér­jenek el. 26. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a szövetkezeti mezőgaz­dasági egységek széles körű terme­lési együttműködést építsenek ki az állami mezőgazdasági vállalatokkal a kooperáció és a társulás útján, a­­mi fontos eszköze mindkét részről a pozitív tapasztalat általánosításá­nak s ezúton egész szocialista me­zőgazdaságunk általános fellendíté­sének. A kooperációt főleg a terme­lési folyamat korszerűsítése, az ál­latok, főleg pedig a tenyészállatok tenyésztése, a zöldségfélék és a gyümölcs termesztése és értékesíté­se, a vetőmag biztosítása terén kell kiterjeszteni. Egyidejűleg intézke­déseket kell tenni a kooperáció bő­vítésére és elmélyítésére a fogyasz­tási szövetkezeti és a kisipari szö­vetkezeti egységekkel. 27. Fontos szerepük van az egy­ségek közötti kooperáció megszer­vezésében és a mezőgazdasági szö­vetkezetek termelésének szakosítá­sában a területi szövetkezetközi ta­nácsoknak. A kongresszus felkéri a Mezőgazdasági Termelőszövetkeze­tek Országos Szövetségét, hogy a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériummal karöltve, a legrövidebb időn belül tegye meg az intézkedéseket, hogy a szövetke­zetközi tanácsok teljesíthessék a rájuk bízott feladatokat. A szövet­kezetközi tanácsok ilyképpen eltö­kéltebben hozzáláthatnak a növé­nyek rajonálásához, a termelés sza­kosításához és az egységek profilí­­rozásához, a szövetkezetközi társu­lások megszervezésének kiterjeszté­séhez. Ugyanakkor lehetőségük lesz fokozottabban hozzájárulni a trak­torok és a mezőgazdasági gépek ésszerű kihasználásához, a munkák gépesítési fokának növeléséhez a mezőgazdasági szövetkezetek nö­vénytermesztő és állattenyésztő szektorában. VII. 28. A kongresszus jóváhagyja a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek, a szövetkezeti szövetségek, valamint a Nyugdíj- és Társadalom­­biztosítási Pénztár alapszabályzatai­nak módosítását, amelyet a mező­­gazdaság megszervezésében és veze­tésében, a mezőgazdasági szövetke­zetek belső életében végbement vál­tozások, továbbá az tett szükséges­sé, hogy növekedett szerepük a ha­za gazdasági, politikai és társadal­mi tevékenységében, és megbízza az Országos Szövetség új tanácsát az alapszabályzatok megfelelő megszö­vegezésével és közzétételével. A szövetkezeti szövetségek, a szö­vetkezetközi társulások és a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek ve­zető szerveinek egyik legfontosabb kötelessége szigorúan tiszteletben tartani az alapszabályzat előírásait, a szövetkezeti demokráciát, az ál­lam törvényeit. 29. A szövetkezeti szövetségeknek és a szövetkezetek vezető tanácsainak lankadatlanul kell küzdeniük azért, hogy növekedjék és erősödjék a közgyűlések szerepe az egész ter­melő és szervező tevékenységben. Az egységek fő kérdéseit vitassák meg az összes szövetkezeti tagok­kal, hogy lehetőségük legyen köz­vetlenül részt venni a mezőgazda­­sági szövetkezet gazdasági és tár­sadalmi életében, a határozatok ki­dolgozásában és megvalósításában. 30. A kongresszus kötelezi a ve­zető tanácsokat, hogy következete­sen juttassák érvényre és tartsák tiszteletben a kollektív munka és vezetés elvét, hogy szervezzék meg jobban a határozatok alkalmazását, teremtsenek kedvező légkört a szö­vetkezeti demokrácia fejlesztéséhez, tegyenek eleget felelősségérzettel e­­gész gazdasági, szervezési és társa­dalmi ügykörüknek, amely a köz­gyűlés végrehajtó szerveiként hárul rájuk. 31. A jelenlegi körülmények kö­zött, amikor minden szövetkezetben egyre sokrétűbbé válnak a műsza­ki és gazdasági kérdések, s ezek megoldása megköveteli az egységek vezető kádereinek egyre magasabb képzettségi fokát, a kongresszus megköveteli a közgyűlésektől és a szövetkezeti szövetségektől, hogy állandóan gondoskodjanak a leg­jobb szövetkezeti tagok előlépteté­séről a vezető tisztségekbe, s ezek legyenek alapos politikai és szak­mai felkészültségű emberek, jó ter­melésszervezők, akik a szövetkezeti tagok tiszteletének és megbecsülé­sének örvendenek. A kongresszus ajánlja, fordítsa­nak nagyobb figyelmet a nők rész­vételére az egységek vezető tevé­kenységében, beleértve az elnöki, farmvezetői és brigádosi tisztsége­ket is. Több nőt kell előléptetni a megyei szövetkezeti szövetségek ta­nácsaiba és az Országos Szövetség Tanácsába, az összes mezőgazdasá­gi szektorokba. 32. A szövetkezeti mezőgazdaság előtt álló sokrétű problémák példás megoldásához falvaink ifjúsága je­lentősen hozzájárulhat. A kongresz­­szus megköveteli a szövetkezeti szö­vetségektől, a szövetkezetek vezető tanácsaitól, tegyenek meg minden intézkedést, hogy az ifjúság tény­legesen részt vegyen az összes me­zőgazdasági ágak produktív munká­jában, teremtsenek feltételeket a fiatalság szakmai képzésére, hogy növekedjék hozzájárulása a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek gaz­dasági erősödéséhez. 33. A kongresszus értékeli a szak­emberek fontos hozzájárulását a mezőgazdasági szövetkezetek gazda­sági és szervezeti erősítéséhez, s ki­fejezi meggyőződését, hogy az ösz­­szes mérnökök, állatorvosok, köz­gazdászok — mint az állam képvi­selői a szövetkezeti mezőgazdasági egységekben — továbbra is a me­zőgazdasági termelés növelésének, a szövetkezeti tagok agro-zootech­­nikai képzettségi foka szüntelen nö­velésének szolgálatába állítják szak­mai ismereteiket, egész szervezői képességüket, még nagyobb lendü­lettel és szenvedéllyel munkálkod­nak a termelés korszerűsítésén és fokozásán az összes mezőgazdasági szövetkezetekben. A mezőgazdasági szakemberek jobb munka- és életkörülményeinek meg­teremtése érdekében a kongresszus a­­jánlja a mezőgazdasági szövetkeze­teknek, adjanak személyes használat­ra a szakembereknek parcellákat az erre a célra szánt terület hatá­rain belül — anélkül, hogy csök­kentenék a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek használatában lévő közös területet, s építsenek vagy rendezzenek be számukra lakáso­kat, hogy 3-5 év alatt megfelelő­en megoldódjék ez a fontos prob­léma. 34. A kongresszus úgy véli, hogy a jelenlegi ötéves tervben a szö­vetkezeti mezőgazdaságra háruló fontos feladatok példás teljesítése közvetlenül összefügg a parasztság körében végzett politikai, hazafias és erkölcsi nevelőmunka javításá­val, a parasztság szocialista öntuda­tának növelésével, hogy minden szövetkezeti tag tevékeny harcosa legyen a párt bel- és külpolitikája megvalósításának. A szövetkezeti szövetségekben folytatott politikai-ideológiai és kul­turális-nevelőmunka középpontj­á­­ba, a szövetkezetekben felelős mun­kát végző összes káderek munká­jának középpontjába annak a nagy­szabású programnak a töretlen vég­rehajtását kell állítani, amelyet a Román Kommunista Párt az ideológiai tevékenység megjavításá­ra és a tömegek szocialista nevelé­sére, társadalmi viszonyainknak a szocialista és kommunista erkölcs és méltányosság elveire való he­lyezésére jelölt ki és amelyet az RKP KB 1971. november 3—5-i ple­náris ülése dolgozott ki. A kongresszus a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szö­vetsége és a megyei szövetkezeti szövetségek nagyfontosságú felada­tának tekinti, hogy a pártszervek és -szervezetek vezetésével rendsze­resen megmagyarázzák a szövetke­zeti parasztságnak — a politikai tö­megmunka valamennyi formájának és eszközének felhasználásával — a pártpolitika alapvető kérdéseit, hogy ápolják soraiban a haza és a párt iránti határtalan odaadást. A szövetkezeti szövetségek nép­szerűsítsék széles körben az ország törvényeit, hogy az összes szövet­kezeti tagok ismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, lankadatlanul küzdjenek a törvények alkalmazá­sáért és tiszteletben tartásáért. A kongresszus kötelezi a szövet­kezeti szövetségeket és a szövetke­zetek vezető tanácsait, hogy juttas­sák érvényre a tömegek körében a rend és a fegyelem szellemét, a munka és a közvagyon iránti tisz­teletet, a koribatt­v, harcos maga­tartást a negatív jelenségekkel, az elavult nézetekkel, a visszaélésekkel és a becstelenségekkel szemben, hogy segítsék elő a szocialista falu­ban, társadalmi rendünkben megho­nosodott új viszonyoknak megfelelő erkölcsi vonások kialakítását. 35. Az Országos Szövetség Taná­csának és a megyei szövetkezeti szövetségek tanácsainak kötelessé­gük állandóan javítani munkastílu­sukat és munkamódszereiket, egyre több szövetkezeti tagot és szakem­bert bevonni a vezetésbe, hogy egy­re nagyobb hatékonysággal irányít­hassák a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket. A szövetkezeti szövet­ségek aktivistáinak alapos politi­kai és szakmai felkészültséggel, s a tömegmunkában szerzett nagy ta­pasztalattal kell rendelkezniük és kötelesek konkrét tevékenységet folytatni az egységekben, az embe­ (Folytatás a 3. oldalon)

Next