Vörös Zászló, 1972. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1972-05-03 / 103. szám
2 Hazánk összes állampolgárainak jogegyenlősége és szocialista egysége vakiuss politikájának helyi diadala Szocialista társadalmi rendszerünknek, pártunk politikájának egyik nagy vívmánya a román nép és az együttélő nemzetiségek teljes jogegyenlőségének biztosítása, hazánk összes dolgozói testvéri összefogásának elmélyítése és szilárd egységünk megteremtése társadalmunk politikai vezető ereje, a Román Kommunista Párt körül. Történelmi jelentőségű győzelem ez, pártunk következetes marxi-lenini politikájának nagy sikere, szerves része és eredménye annak a több mint félévszázados küzdelemnek, amelyet a párt folytatott és folytat a szabad, szuverén, minden fiának egyenlő jogokat, munka- és életfeltételeket, érvényesülési lehetőségeket nyújtó, az anyagi és szellemi civilizáció magas szintjén álló modern, szocialista Romániáért. A párt szocialista demokratizmusunk elmélyítése elválaszthatatlan részének tekintette és tekinti a nemzeti kérdés megoldását, hiszen a demokráciának éppen a lényege feltételezi az összes állampolgárok teljes jogegyenlőségét, nemzetiségre való tekintet nélkül, és annak lehetőségét, hogy részt vegyenek a közügyek intézésében. Pártunk elméleti és gyakorlati tevékenységében mindig alkalmazta azt a lenini tételt, hogy a nemzeti kérdésnek csak egyetlen megoldási módja van: a következetes demokrácia. Ennek az elvszerű politikának a gyümölcse az, hogy hazánkban a nemzeti kérdés marxista-leninista szellemben megoldást nyert, minden állampolgár számára biztosított a teljes és reális jogegyenlőség. Románia összes fiainak, románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek ezen az úton megvalósított szocialista egysége a szocialista forradalom és építés egyik legfontosabb vívmánya, döntő feltétele további haladásunknak, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének. Ma a magyar nemzetiségnek jól meghatározott helye és szerepe van a román társadalomban. Egyenlő lehetőségekkel rendelkezik személyisége érvényesítésére, alkotó energiája teljes értékesítésére. A magyar nemzetiségű dolgozók ma teljes joggal elmondhatják: itthon vagyunk, itt a mi hazánk, amely örökre egyesít bennünket; ez a haza egyazon asztal köré ültet bennünket Románia Szocialista Köztársaság nagy családjában, s ez a haza minden fiának, nemzetiségre való tekintet nélkül, nyújtja az egész nép közös munkájának gyümölcseit. Nicolae Ceaușescu elvtárs mindnyájunk érzését fejezte ki, amikor kijelentette: „Mindaz, ami a múlt feltételei között létrejött, de főleg a szocialista építésben elért jelenlegi sikerek, közös művei a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozóknak, akik együttesen legyőzték a nehézségeket is, átvészelték a bajokat, átélték az örömöket is, s ma élvezik új társadalmi rendszerünk megteremtésének eredményeit.“ Teljes testvéri egységben együtt! Ennek az együttnek mély történelmi gyökerei vannak. Hiszen sok évszázadon át Románia területén együtt éltek románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek, együtt dolgoztak az anyagi és szellemi javak létrehozásában, együtt küzdöttek a társadalmi és nemzeti felszabadulásért. A történelem megtanította e tájak lakóit: csak egységben, együtt, közös erővel tehetnek eredményesen a bel- és külföldi kizsákmányolok ellen. Ez a történelmi valóság erős ösztönzés mai testvéri munkánkban, arra kötelezi a ma nemzedékeit, hogy szer* Az Előre 7577-es számából.vesen beleszőjék a közös munkának és harcnak, a tudatos és testvéri egységnek ezeket a hagyományait a szocialista építésbe. A Román Kommunista Párt megalakulásának pillanatától kezdve ennek az objektív valóságnak a talaján fejlesztette tovább, gazdagította, új tartalommal telítette a román nép és az együttélő nemzetiségek közös és gazdag harci hagyományait. Az új, kizsákmányolástól és elnyomástól mentes társadalomért folytatott küzdelmét pártunk elválaszthatatlanul egybekapcsolta a nemzeti kérdés megoldásáért folytatott harcával. Annak a marxista tételnek a szellemében, mely szerint nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom, a párt elszántan küzdött a burzsoá földesúri kormányoknak a nemzetiségekkel szemben folytatott megkülönböztető és elnyomó politikája ellen, leleplezte a nacionalizmus osztálytartalmát annak minden formájában: a többségi nemzet reakciós köreinek sovinizmusát, a nemzeti kisebbségek egyes rétegeinek izolacionizmusát A nemzetiségek legjobb fiai is ott küzdöttek a román forradalmárok mellett, a reakció és a fasizmus elleni párt vezette harc barikádjain. A párt a romániai munkásosztály összes fiait egyesítette a közös küzdelemben és erejükkel megdöntötte a kizsákmányoló osztályok uralmát. A felszabadulás után a nemzetiségi dolgozók részt vettek a reakciós erők és a fasiszta szervezetek maradványaival folytatott elszánt és kemény küzdelemben, a népi hatalom megerősítéséért, a földreform végrehajtásáért, a demokratikus átalakulásokért, a köztársaság megteremtéséért, a fontosabb termelőeszközök államosításáért vívott kemény csatákban. Ebben az időszakban a román nép és az együttélő nemzetiségek közeledésének és testvéri egységbe való kovácsolódásának a folyamata új, minőségileg magasabb szakaszba érkezett. 1945. március 6. hazánk első demokratikus kormányának hatalomra jutása után a jogegyenlőségi politika hivatalos állampolitikává vált. Ez a kommunista párt által kezdeményezett és következetesen végrehajtott politika egyike volt azoknak az alapvető tényezőknek, amelyek mozgósították az együttélő nemzetiségek széles tömegeit a népi forradalom véghezvitelében, majd pedig a szocialista építés nagyszerű feladatainak megoldásában. Mai eredményeink, sikereink Románia minden fia — román, magyar, német, szerb, ukrán és más nemzetiségű dolgozója — közös harcának és együttes erőfeszítésének gyümölcse. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista építésnek nincs olyan területe, melynek eredményeihez a román nép mellett ne járultak volna hozzá alkotó módon az együttélő nemzetiségek dolgozói is. Ebben az összefüggésben pártunk rendkívüli figyelmet fordít a termelőerők helyes területi elosztására, hogy megteremtse az anyagi feltételeket minden egyes megye felvirágoztatásához, s ezzel reális lehetőséget nyújt minden állampolgárnak az ország szocialista fejlődése eredményeiben való részesedésre. Sokatmondó példa a Székelyföld iparosítása. Napjainkban ez a táj is, mint az ország bármelyik része, mind erőteljesebben tükrözi a szocialista iparosítás eredményeit. Hargita megye ipari fejlődésének szemléltetésére megemlíthetünk például néhány olyan jelentős új ipari létesítményt, mint a Csíkszeredai kötöttárugyár, a székelyudvarhelyi cérnagyár, a csíkszentmártoni Amilema szeszgyár, a balánbányai újabb Rotációs vonal. Kovászna megye ipari fejlődését bizonyítja egyebek között a kézdivásárhelyi készruhagyár, keményítőgyár, a csavargyár. S mondjuk el azt is, hogy ebben az ötéves tervben még rohamosabban fejlődnek ezek a megyék. Kovásznában csaknem megduplázódik a beruházás a múlt ötéves tervhez viszonyítva: ez a megye az 1966—1970-es periódus 1,8 milliárd lejével szemben 1971—1975- ben 3,3 milliárd lej beruházási öszszeget kap. S ennek következtében a hagyományos fakitermelő- és textilipar mellett új, korszerű iparágak jelennek meg, így a gépipar, melynek részaránya 1975-ben mintegy 25 százalék lesz a megye ipari össztermelésében. Hasonló lendülettel fejlődik Hargita megye is jelenlegi ötéves tervünk időszakában. Ám példálózhatnék más olyan vidékkel is, ahol hasonlóképpen a román lakosság mellett nemzetiségi dolgozók is élnek, és amellyel a burzsoá földesúri rendszer, akárcsak a Székelyfölddel, szintén mostohán bánt: a Szilágyság, és Beszterce-Naszód ma ugyancsak hazánk gazdaságilag rohamosan fejlődő vidékei közé tartozik. Szilágy megye 2,6 milliárd lejt ruház be ebben az ötéves tervidőszakban az állami központosított alapból, vagyis 2,3-szor annyit, mint 1966—1970-ben, Beszterce-Naszódban pedig ez az összeg háromszorosa az előző ötéves terv beruházásainak. Az ötéves tervtörvényből világos képet alkothatunk arról, hogy az országfejlesztés egészében milyen jelentős állami beruházási alapokat kaptak ebben a tervidőszakban a nemzetiségek által is lakott elmaradottabb vidékek. Ez a politika a legelokvensebben fejezi ki a reális jogegyenlőséget, amely az erős szocialista gazdaság szilárd— és egyetlen lehetséges — anyagi alapján nyugszik és amely nélkül bármilyen szép szavak az egyenlőségről üres frázisokká válnak. „Pártunk különleges figyelmet fordít a termelőerők helyes területi elosztására — mondotta Nicolae Ceaușescu elvtárs —, hogy megteremtse a teljes jogegyenlőség megvalósításának anyagi feltételeit... Éppen ez vezetett ahhoz, hogy erősödött az egység az összes dolgozók között, tekintet nélkül nemzetiségükre, éppen ez biztosítja a szocializmus sikeres romániai építését, előrehaladásunkat. Elmondhatjuk, hogy az egység, amely országunkban az összes állampolgárok között nemzetiségre való tekintet nélkül létrejött, új típusú egység, szocialista egység, amely biztosítja előrehaladásunkat a kommunizmus felé. Senki és semmi a világon nem akadályozhatja vagy nem csorbíthatja meg ezt az egységet“. Országunkban a nemzeti kérdés megoldásának szilárd és tartós fundamentuma a szocialista tulajdon; minden dolgozónak egyenlő a viszonya a termelőeszközökhöz, a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozó • kettős — termelői és a termelőeszközök feletti tulajdonosi — minőségben a haza gazdasági és társadalmi haladásának előrelendítése. Jelenkori társadalmi viszonyaink, jogegyenlőségünk hűen tükrözi: társadalmunkban mindenki egyenlő érvényesülési lehetőségekkel rendelkezik, legfőbb kritérium ma nálunk a társadalom bármelyik tagja megítélésében — felkészültsége, rátermettsége, a szocializmus ügye iránti hűsége. Ahhoz, hogy gyakorlatilag megvalósuljon a jogegyenlőség, pártunk nemcsak az anyagi, hanem a politikai, társadalmi-kulturális és jogi feltételeket is megteremtette. A szocialista Romániában az összes állampolgárok jogegyenlőségének biztosítása állampolitika. Ezt az ország alaptörvénye, az Alkotmány szentesíti. Mindennapi életünkben minden téren a gyakorlatban érvényesül e törvény betűje és szelleme. A nemzetiségi dolgozók cselekvően bekapcsolódnak a közéletbe, minden fokon biztosítva van számukra az államhatalmi és államigazgatási, a gazdasági vezetésben való számarányuknak megfelelő részvétel. Legfelső törvényhozó szervünkben, a Nagy Nemzetgyűlésben például a 465 képviselő közül 41 magyar, 12 német és 9 más nemzetiségű, a néptanácsokban csaknem 16 000 képviselőjük van az együttélő nemzetiségeknek. Joggal elmondhatjuk, hogy a szocialista demokrácia mélyülésének és tökéletesedésének gyümölcseit a román néppel együtt teljes mértékben élvezik az együttélő nemzetiségek, mi magyarajkú dolgozók is. A szocialista demokrácia elmélyítését célzó határozatok szellemében, és e határozatok életbeültetésének részeként, fontos intézkedés volt azoknak az intézményes kereteknek a tökéletesítése, melyeknek az a hivatása, hogy teljes mértékben értékesítsék az együttélő nemzetiségek alkotó energiáját a szocialista építés nagy művében. Különleges fontossága volt ebben az összefüggésben annak, hogy az RKP KB 1968. októberi plenáris ülésének határozata értelmében megalakultak az együttélő nemzetiségek tanácsai; létrejött az a szervezeti keret, amelyben az egész néppel együtt a nemzetiségi dolgozók aktívabban részt vehetnek a párt politikájának kidolgozásában és megvalósításában. Hazánk Magyar Nemzetiségű Dolgozóinak Tanácsa cselekvően bekapcsolódott egész népünk pártvezette nagy munkájába és hozzájárul azoknak a feladatoknak a teljesítéséhez, amelyeket a párt fűzött elénk az ország gazdasági, politikai és társadalmi-kulturális felvirágoztatásáért. A Szocialista Egységfront szerves részeként, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa hozzájárul a tömegek szocialista öntudatának formálásáért és fejlesztéséért végzett politikai és ideológiai munkához, következetesen munkálkodik a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók barátságának és testvériségének elmélyítéséért, az egész nép erkölcsi-politikai egységének megszilárdításáért. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa segíti a párt Központi Bizottságát, a központi állami és társadalmi szerveket a magyar nemzetiség sajátos kérdéseinek megvizsgálásában, hogy megtalálják a legmegfelelőbb megoldásokat, összhangban szocialista társadalmunk általános érdekeivel, az ország összes állampolgárainak, a magyar nemzetiségnek az érdekeivel. (Folytatás lapunk holnapi számában) Írta: Péterfi István akadémikus, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke A fővárosi Kis Színház Marosvásárhelyen Színmű — színpad — kritika i cikk megírására — bevallom — Moliére késztet. Moliére, vagy még inkább a fővárosi Kis Színház (Teatrul mic) Moliére-előadása. A városunkban látott Seapin furfangjai ugyanis tartogat néhány megszívlelésre méltó tanulságot dráma- és színháztörténeti szempontból, sőt, még a műbírálat sem mellet el közömbösen mellette. Ezeket a tanulságokat bátorkodnék az alábbiakban papírra vetni. Mindenekelőtt mellbevágott a színpad. Sem csupasz modernebbet, sem a célnak megfelelőbbet elképzelni nem tudnék. Mert nem véletlenül maradt el a szobadíszlet meg a berendezés, nem l'art pour l’art redukálódik néhány összetolható (és tetszés szerint átcsoportosítható) építőkockára az egész játéktér. Hanem azért, hogy hathatósan szolgálja a játékot. Hogy Octave és Hyacinthe (Laurian Jivan + Monica Ghiuta) közös színre lépésekor tökéletes szinkronban érvényesülhessen a szöveg és a színpadi mozgás. Hogy mértani pontossággal kicentizett ritmusváltások „hepehupás“ talajáról szóljon hozzánk a vígjáték titánja És a kellékek? Alig akad meg a szemem valamin. Hosszú vándorbot a messziről érkező apák kezében, fából faragott karddal hadonászik egy másik szereplő, jókora oldaltarisznya lóg a Géronte nyakában. De milyen kacagtató funkcióra tesz szert egy ilyen semmiség a jellemfestés tüzében! Argante (Olga Tudorache) játéka annyira egybeolvad színes szalaggal körbefuttatott botjával, hogy mikor ez utóbbit minden különösebb ok nélkül kicserélik, a mellettem ülő csinos habitate ösztönösen felszisszen: „Hol a régi!?“ Sylvestre (Jean Lorin) kardlapjának hegyét szabályos bojtok ékesítik: kell-e ennél kimerítőbb rendezői vallomás a karikírozó szándékról?! Géronte (Tatiana lekel) pedig a végén tarisznyájába gyömöszöli a zsákot, melyben kevéssel azelőtt Seapin ütlegei leckéztették meg őt: ezzel szerves betetőzést nyer a vén zsugori előbb is érzékeltetett harpagonizmusa. Mint látjuk, nők alakítják az akadékoskodó, zsarnok vagy főstény apák szerepét. De a turpisság senkit nem zavar. Ellenkezőleg: mivel kétszeresen „idegen bőrben“ kénytelen otthonosan mozogni, a két komika hatványozott mulattatást csihol ki a kulcsjelenetekből. Színpadi konvencióról van ugyanis szó: ha Moliére idejében még gyakran megesett, hogy férfiszínész játszott női szerepet, miért ne élvezhetnék e visszásság fonákját is éppen úgy?! Mert köztudomású, hogy a 17. századi francia színjátszásról (hangos-vizuális dokumentumok híján) öt-hat népszerű színész nevén kívül vajmi keveset tudunk; azt azonban feljegyezték a kortársak, hogy a tragédiát széles taglejtésekkel és színfalhasogató hangerővel deklamálták, míg a komédiában közkedvelt kifejező eszköz volt a bukfenc és a lisztes kép. (Moliére színészi képességeit azért vonták kétségbe nem egyszer, mert túlságosan természetesnek vélték az arcjátékát). A Kis Színház rendezője (Iulian Vida) egyesíti a két stílust, azaz némileg parodizálja a hősszerelmesek kitöréseit, de ugyanakkor a scaramouchei effektusokat sem hagyja kárba veszni. Tolmácsolásában éppen ezért egyetlen tréfa dolog halálosan komoly: a játék hitele. Ahogy felfogásában előadják, parodisztikus mellékzöngéje ellenére készpénznek kell vennem Octave szenvedélyes szerelmét vagy Léandre (Florin Vasiliu) kétségbeesését, versenyt kell neveznem Zerbinette-tel, mikor pont Géronte-nak újságolja el... Géronte rászedetését, s együtt kell éreznem a minden hájjal megkent, eszesravasz Scapin-nel (Dumitru Furdui); ez a furfangos tótumfaktum ugyanis — kinek a képéről lepallták a lisztet s a paprikajancsi-kosztümöt is sutba vágatták vele — egyik mentő ötletet a másik után fundálja ki a szerelmesek javára s a két öreg kárára, no meg a néző kacagtatására. Élmény s gyönyörűség a Teatrul mic előadása. De hogy állunk a darabbal? Azok, akik előszeretettel trancsírozzák „minor“ és „major“ alfejezetekre a művészet és irodalom nagyjait, holmi leereszkedő jóindulattal tűrnek meg két-három bohózatot A fösvény, a Tartuffe vagy a Tudós nők környékén. Kezdetben maga Jean-Baptiste Poquelin is magasabb rendűnek tartja a tragédiát — ráadás-műfajnak a komédiát, s a vígjátékon belül színpadi hamupipőkének a farce-ot. Ám 1658-ban épp egy ilyen igénytelen, ráadásnak szánt bohózat (A szerelmes orvos) csinálja meg szerencséjét az udvarban, Párizsban (miután vidéken már rég megalapozta), s ettől fogva Moliére másfél évtizeden át valósággal ontja a jobbnál jobb komédiákat és farceokat, vegyesen. A Kis Színház nagy érdeme, hogy felismerte: ezekben a bohózatokban ugyanis nem csak annyi történik, hogy félrevezetik a zsarnok apát, kiröhögtetik a szerelmes vénembert, ráncbaszedik a féltékeny (és felszarvazásra alkalmas) férjet, vagy örök életére kikúrálják a képzelt beteget. Nyúlfarknyi remekműveiben Moliére a népi realizmus forrásaihoz vezeti vissza a korabeli színjátszást, de nem éri be ennyivel, hanem a művészi remeklés színvonalán biztosítja reneszánszát a lenézett középkori műfajnak. Miután sokat tanul Plautus-ék örökségéből, sajátjává emészti a fabliau-k világát, bőven kamatoztatja az olasz Arlecchinók maszkos rögtönzését s foglalkozik a spanyol „aranyszázad“ színpadi termésével, — Seapin és Sganarelle megteremtője francia nyelven és francia szellemben virágoztatja fel a leguniverzálisabb kicsengésű vígjátékot. Ha mindezzel nem számolunk, könnyen Boileau hibájába eshetünk, aki híres költészettana harmadik énekében bizony vásári csepűrágóknak minősíti a farce-ok hőseit s nem átallja kinyilvánítani a (sokat idézett) verdiktumot. Seapin zsákjában lehetetlen felismerni az Embergyűlölő szerzőjét. Seapin zsákjában nem, de a jellemek körvonalazásában ott feszül a moliéres lángelme. A botozások és a bukfencek az olcsó nevettetés fegyvertárából vándoroltak a klasszikus író műhelyébe, Géronte híres kiszólása („Mi az ördögöt keresett azon a gályán?“) Cyrano de Bergeractól ered. Minden egyéb kizárólag a Moliére-é. Mesteri kezére vall például a meseszövés. Jogi-törvényszéki jártasságról tanúskodik a bajhozó pereskedés ecsetelése. Beható emberismeret és nyelvi lelemény, hamisítatlan esprit frangais villódzik a dialógusban. A „nagy“ Moliére legjobb locusaira emlékeztet a komikus helyzetek előkészítése, maradéktalan kiaknázása, a vígjátéki hatások céltudatos fokozása... Idővel — jól tudjuk — Boileaut sem hagyják hidegen a plebejus műfaj moliéres erényei: öreg korára „fájlalja, hogy elkallódott az a kis vígjáték, A szerelmes orvos“, s általában elismeri: „ezekben az apró munkákban mindig találni valami tanulságosat és megkapót“. Más szóval, errare humánum est, és a kritikus is ember: tévedhet. Boileau esete Moliére-rel beszédesen illusztrálja, milyen csínján kell bánni mind a tömjénezővel, mind a bunkóval, amikor tehetséges kortársakról mondunk véleményt, de arra is jó példa, hogy igazi kritikus nem rejti véka alá véleményét, mert saját szépségideáljához mérni a születő új műveket. Tudva tudja ugyanis: amit ő esetleg elvét, azt helyreigazítják mások, s ha netalán nem akadna helyesbítő a kortársak között, kockázatos feladatára készségesen vállalkozik a kevesebbet kockáztató (s tisztább fejjel ítélkező) utókor. A fővárosi Kis Színház mindezek ismeretében vitte sikerre (ki tudja hányadszor) Leapin furfangjait. Bátran vállalja a „minor“ Moliéret, hogy annál nagyobb legyen a rendkívüli teljesítmény érdeme, s félelem nélkül újít, modernizál, miután közönsége és a korérzés úgy kívánja. Egy transzponálással azonban a Teatrul mic rendezője is adósunk maradt. A két lány profiljára gondolok. Moliére közismerten... excellál a vérszegény szerelmes fiatalok szinrevitelében. Minek kellett Zerbinette-et s különösen Hyacinthe-et a paródia kedvéért a szokványosnál is bárgyúbbra szabni? Nem lett volna jobb, ha partnereikhez hasonlóan , mérhetetlen boldogságvágyukkal állnak a vígjátéki ábrázolás sodrába?! OLÁH TIBOR * MPE MIL MUMM MA MÁJUS 3 SZERDA A Nap kel 5 óra 04 perckor, lenyugszik 19 óra 22 perckor. Az évből eltelt 124 nap, hátra van 242. Évfordulók : 1946. májusában jelent meg a Kínai Kommunista Párt Központi ti Bizottságának napilapja, a Zseminzsibao első száma. 1947-ben, tehát 25 évvel ezelőtt , Japánban életbe lépett az alkotmmány, azóta ezt a napot az Alkotmány Napjaként tartják nyilván. A nagyváradi timföldgyár munkaközössége Május 1 tiszteletére elérte az egymilliomodik „csapolást“. Az elsőt éppen hét esztendővel ezelőtt végezte. Időközben a gyár kollektívája 250 millió lej nyereséget ért el előirányzaton felül — írja M. Moga, az Agerpres tudósítója. A Galati-i hajógyártók határidő előtt vízrebocsátották az 1972- es árutermelésben szereplő utolsó hajót, egy 4 500 tonnás teherhajót. Minthogy a sólyatéri ciklust 30 nappal lerövidítették, meggyorsíthatták a munkát más szektorokban is, ami módot nyújtott a gépi berendezések jobb kihasználására. 11 A kölcsönös jobb megismerés és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése iránti óhajtól vezérelve, Románia Szocialista Köztársaság és Libéria Köztársaság kormánya elhatározta, hogy nagykövetségi szinten felveszi a diplomáciai kapcsolatokat . Kötöttáru- és függönygyár építését kezdték meg Pa$cani-ban. A tervek szerint a gyár évente hatmillió darab kötöttárut és négymillió négyzetméter függönyt állít elő Savine,'Iti-i és Ia$i-i műszálból, illetve műroszból . .. *•_, | A MEGYEI PÁRTKABINET KÖZLI: Folyó hó 4-én (csütörtök) du. 5 órakor tartja a Hosszú utcai székházában a marosvásárhelyi pártoktatás lektorainak és propagandistáinak tanévzáró felkészítőjét. A Kötöttárugyár építését kezdték meg Caracalban. Az illetékes könnyűipari szakintézet tervei szerint a termelési folyamatot csaknem teljesen automatizálják. Az új gyár Slatináról kap nyersanyagot. A Galati-i betonelem-gyárban átadták rendeltetésének a 200 négyzetméteres új üzemcsarnokot. A csarnokot megfelelő emelő- és szállítógépekkel, keverőgépekkel, betonállomásokkal szerelték fel. A munka és a termelés jobb megszervezése révén, a kutyfalvi mtsz baromfitenyésztői kimagasló eredményeket értek el ebben az évben. A szorgalmas munkaközösség május 1. tiszteletére több mint 200 000 tojást értékesített terven felül a tenyészetben lévő 10 000 baromfitól. jg) A Constantát egyesített kórházban létrehozták az első dobrogeai nukleáris gyógyászati szolgálatot, ahol rádióaktív izotópokat alkalmaznak a diagnózis megállapítására és a gyógykezelésre. A korszerű berendezés lehetővé teszi a diagnózis automatikus és biztos meghatározását. Az új szolgálat az onkológiai kezelésekhez szükséges berendezésekkel is fel van szerelve. az Állami biztosító igazgatósága közli hogy az 1972. április 30-i életbiztosítási ammortizációs húzáson az alábbi nyolc betűkombináció jött ki: 1. U. U. Y. 5. A. J. S. 2. B. V. H. 6. S. L. V. 3. T. Q. O. 7. N. V. W. 4. C. I. Q. 8. F. E. S. Mindazok, akiknek egy vagy több betűkombinációjuk kijött, jelentkezzenek az ADAS-egységeknél, hogy átvegyék nyereményüket. A biztosítottak csak akkor vehetnek részt a további húzásokon, ha határidőben kifizetik a biztosítási díjakat. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HAAS IMRE május 1-én, életének 67.-ik évében váratlanul elhunyt. Temetése 3-án 16 órakor lesz a Tirnoveni-i köztemetőben. A gyászoló család A hírnévre vigyázni kell! Főleg a háziasszonyok körében váltott ki érdeklődést az a tudósításunk, hogy Gernyeszegen a Sertéstenyésztő- és Kiválasztó Komplexumnál felépítettek és üzembe helyeztek egy kis húsfeldolgozó üzemet. Elhangzott az ígéret, hogy jó minőségű, a vásárlók elismerését elnyerő termékek készítésére fognak törekedni. Sajnos, ígéretüknek eddig csak részben tettek eleget. Az állami gazdaságok régeni üzletében nem szívesen nyilatkoznak a gernyeszegiek húskészítményeiről. Az üzletvezető arra hivatkozik, hogy nincs elég árujuk, s ha még bírálja is, magára haragítja őket, s ezentúl még annyit sem adnak, mint eddig. Az igazság viszont az, hogy a gernyeszegiek hentesárui sem kivitelezés, sem minőség szempontjából nem kifogástalanok. — Mi azelőtt Radnótról kaptuk a húskészítményeket. Bár távolabb van tőlünk, az áru kifogástalannak bizonyult, növelte üzletünk jó hírnevét. Most más a helyzet — mondja az üzletvezető. A vevőktől olyasmit is megtudtunk, amiről az üzletvezető nem akart beszélni. Azt például, hogy április 21-én az egészségügyi szervek kénytelenek voltak kivonni a forgalomból bizonyos húskészítményeket. A régeni Egészségügyi Felügyelőségnél láttunk is egy postázásra előkészített iratot, amelyben a bátosi állami gazdasági üzletet értesítik, hogy a laboratóriumi vizsgálatok bebizonyították: az eladásból kivont 20 kg Gernyeszegen készült hentesáru, nem hozható forgalomba. A gernyeszegi feldolgozóban kezdeti nehézségekről, megfelelő szakemberek hiányáról s nem elég körültekintő munkáról lehet szó. Viszont okulni kell a történtekből. Az eddigieknél jóval nagyobb erőfeszítést kell tenni, hogy az új húsfeldolgozó ne veszítse el hitelét a kereskedők és a vásárlók előtt. (m. b.) Színház A Művelődési Palota nagytermében május 3-án, szerdán este 8 órakor: O NOAPTE FURTUNOASA. A román tagozat előadása. Bábszínház Május 3-án, szerdán de. 9.30 órakor: Ninigra si Aligra. A román tagozat előadása. Mozi ARTA: Isten önnel „Chips“ úr. I—II. rész (angol film) Előadások kezdete: 10, 14, 17 és 20 óra SELECT: Vasáradat (szovjet film) PROGRESUS: Szerelmesfilm (magyar film) IFJÚSÁGI: Oliver I—II. rész (angol film) UNIREA: Eltűnt egy festmény (csehszlovák film) FLACARA: A briliantos kéz (szovjet film) SEGESVÁRI LUMINA: Osceola (német film) TIRNAVA: A sün tüske nélkül születik (bolgár film) RÉGENS PATRIA: Motodráma (lengyel film) VICTORIA: A kronométer (szovjet film) TlRNAVENI-I MELÓDIA: Rendkívüli küldetés (szovjet film) LUDASI FLACARA: A híres 702-es (román film) SZOVÁTAI DÓINA: Love story (amerikai film) SÁRMÁSI POPULAR: Egy hely a szerelmeseknek (olasz-francia film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Cermen (szovjet film) GYULAKUTAI PÁTRIA: Cermen (szovjet film) NYÁRÁDSZEREDAI NIRAJULI Féljen az asszony a férjétől (görög film) RADNÓTI LUMINA Találkozás egy ismeretlen nővel (görög film) VÖRÖS ZÁSZLÓ Népi Egyetem A Földrajzi atlasz tanfolyam hallgatói részére május 3-án, szerdán 18 órakor a Szakszervezetek Művelődési Háza 6-os termében Úti élmények Izraelből címmel dr. docens Ander Zoltán egyetemi előadó tanár tart előadást. Rádió MÁJUS 3. SZERDA Magyar nyelven 6,00—6,30-ig: Riportműsor falusi hallgatóinknak. Kívánságmuzsika. 18,00— 19,30- ig: Hírek, tudósítások. Közkedvelt könnyűzene-énekesek és együttesek. Gazdasági figyelő. Csiki Boldizsár és Kozma Géza szimfonikus műveiből. Irodalmi élet Népi táncmuzsika. Román nyelven 6,30—7,00-ig: Reggeli zenés beszélgetés. Hírek, jegyzetek időszerű témákról. Zene. 16,30—18,00-ig: Események krónikája. Zenés posta. Emberek és helyek. Népzene. Társadalmi ankét. Leo Fall legszebb operett dalaiból. MÁJUS 4. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven 6,00—6,30-ig: Reggeli zenés beszélgetés. Hírek. Jegyzetek közérdekű kérdésekről. Zene. Román nyelven 6,30— 7,00-ig. Állattenyésztők tízperces Kívánságmuzsika. Televízió MÁJUS 3, szerda 9.00 Telex 9.05 Tv-riport — részletek egy költő naplójából (ismétlés) 9.25 Balett (ismétlés) 10.00 Francia nyelvlecke (14.) 10.30 Haiducii lui Saptecai, játékfilm (ismétlés) 12.00 Hiradó 15.30 Tv-iskola 16.30— 17.00 Angol nyelvlecke (13. ismétlés) 17.00 Labdarúgás: Rapid—Steaua 18.45 Mezőgazdasági adás 19.10 Pronoexpressz-húzás 19.20 1001 este 19.30 Híradó 20.05 Költők szavalnak verseikből 20.20 Filmmúzeum: Tábornokok éjszakája 22.30 24 óra