Vörös Zászló, 1972. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1972-06-01 / 128. szám
VÖRÖS ZÁSZLÓ Minden gyártmányt rentábilisan! Pártunk 1967. évi Országos Konferenciája behatóan elemezte a ráfizetéssel előállított termékek rentabilizálásának lehetőségét, s feladatul tűzte az összes ipari egységek elé a jövedelmezőség fokozását. E fontos célkitűzés teljesítése céljából az összes minisztériumok, központi szervek, a néptanácsok végrehajtó bizottságai intézkedési tervbe foglalták a tervezett ráfizetések felszámolásával kapcsolatos teendőket, különös hangsúlyt helyezve a belső erőtartalékok magasabb fokú értékesítésére s ezáltal az önköltség fokozatos csökkentésére. Most, a soron levő pártkonferencia küszöbén helyes, ha felmérjük ilyen irányú tevékenységünket, eredményeinket s meghatározzuk a következő időszak fontosabb tennivalóit. Az 1967-es statisztika nem a legkedvezőbb. Több tíz üzemben számos terméket gyártottak ráfizetéssel, noha több esetben ez nem volt indokolt. Ha egyes termékeket, az érvényben lévő árrendszer és a fogyasztási normák értelmében egyelőre nem is lehet teljesen rentabilizálni, távolról sem igaz, az, hogy nincs mód a termelési költségek s ezáltal a ráfizetés csökkentésére. Az ilyen vagy ehhez hasonló felfogás nyilván fékezte a jövedelmezőség emelésére kitűzött feladatok maradéktalan végrehajtását. Sokan helytelenül úgy fogják fel, hogy ha már úgyis veszteséggel állítunk elő ilyen vagy olyan terméket, mi értelme van a ráfizetés nagyságával foglalkozni? E felfogás sajnos nehézségeket okozott az utóbbi időben, hisz pillanatnyilag olyan termékeknél mutatkozik ráfizetés, melyeknek teljes rentabilizálására nincs, viszont a költségek alábbszorítására van lehetőség. De nézzük meg az 1972. évi helyzetet: az idén 50 százalékkal kevesebb terméket gyártanak ráfizetéssel, az összveszteség értéke pedig 40 százalékkal alacsonyabb, mint volt 1967-ben. Nyilván, összehasonlítva az idei statisztikát az 1967. évivel, kedvező változás tapasztalható. Mondom, kedvező változás, de nem teljes siker, mi pedig erre kell törekedjünk. A Faipari Kombinát intézkedési tervében előirányozták részben a veszteségek csökkentését, részben pedig hat termék teljes rentabilizálását 1972 folyamán. A bükkrönknél (A, B kategória) és a faszénnél 18 százalékkal szándékszanak alábbszorítani a tervezett veszteséget. A régeni faipari egységnél többek között előirányozták 2 000 tonna boksaszén szállítási költségének 70 százalékkal való csökkentését. Helyes az a kezdeményezés is, hogy a nyers faanyag szállítását — ott, ahol erre lehetőség van — tehergépkocsikkal oldják meg, a vasúti szállítás hátrányára. Előszámítások szerint ez 517 125 lej megtakarítást eredményez (0,25 lej tonnakilométerenként). A Lunca Bradului-i faipari egység hozzálátott a tűzifa szállítási távjainak felméréséhez és racionálisabb meghatározásához. Itt is a gépjármű-szállítás kiterjesztésére törekszenek. A fenti törekvések dacára úgy véljük, hogy a Faipari Kombinát alegységeiben még mindig nem kutatták fel a termékrentabilizálás összes útjait. Helyesnek találnánk, ha ilyen témával gyakrabban szerveznének tapasztalatcserét, többen készítenének tanulmányokat, mert csak így, és csakis így harcolhatnak eredményesen a gazdasági hatékonyságot annyira károsan befolyásoló veszteségek ellen. Meglátásaink szerint helyes volna, ha felmérnék az új vágterek szállítási távjait, szigorúan ellenőriznék az erdőgépesítő és szállítási egységek számláit, ha behatóbban tanulmányoznák a lovasfogatok traktorokkal való helyettesítésének lehetőségét (mint ismeretes, ez utóbbi sokkal gazdaságosabb), ha megvizsgálnák a különböző építkezésekre és segédmunkálatokra fordított költségek színvonalát. Tudomásunk szerint készítettek egy átfogó tanulmányt a rönkszállításról, melyben összehasonlították a vasúti és autószállítás költségeit. Sajnos azonban a gazdaságilag kedvezően véleményezett javaslatok nagy részét még nem ültették gyakorlatba. Elismerően kell nyilatkoznunk az Építkezési és Szerelési Tröszt szakembereiről, akik fontos feladatuknak tekintve a veszteségek csökkentését, behatóan kutatták a rentabilizálás fokozásának lehetőségeit. A hasznos javaslatok, intézkedések bevezetése révén fokozatosan csökken a ráfizetés volumene, olyanformán, hogy az 1967. évi érték az idén 50 százalékra csökken, 1973- ban pedig tevékenységükből teljesen kiiktatják a nem rentábilis termékgyártást. Összegezve: eredményesnek tekinthető megyénk ipari egységeinek a termelés rentabilizálásával kapcsolatos tevékenysége. A jövőbeni sikerek elsősorban a vállalatok kollektív vezető szervétől függnek, attól, hogy az ipari szakemberek, munkások, mérnökök, közgazdászok mennyire intenzíven kutatják az önköltség alábbszorításának lehetőségeit, mennnyire hatékonyan tudják értékesíteni üzemeik belső erőtartalékait. A soron levő pártkonferencia ez összes üzemek szakembereinek újabb lendületet kölcsönöz, jobb és ésszerűbb munkára ösztönöz minden alkalmazottat. BÁLAJS IOÁN közgazdász, a Területi Pénzügyi Ellenőrző Igazgatóság igazgatója A szocialista rendszerben a rentabilitás már nem a különféle vállalatok magánügye, hanem az egész társadalom alapkérdése. Bármely gazdasági tevékenységnek meg kell felelnie a társadalom bizonyos konkrét követelményeinek, ki kell elégítenie az emberek anyagi és szellemi életének reális szükségleteit, s ugyanakkor folytonosan növelnie kell a nemzeti vagyont és gyarapítania kell a nemzeti jövedelmet. (Az 1967. évi Országos Pártkonferencia dokumentumaiból) Célszerű áttervezéssel A marosvásárhelyi Metalotehnica Vállalatban a gépgyártás már mintegy 14 éves múltra tekint vissza. Jogos a vállalat alkalmazottainak növekvő büszkesége, hiszen a hajdani egyetlen típusú körkötőgéppel szemben ma 65 típus vagy változatban gyártanak textilipari gépet. A vállalati munkaközösség korszerűségre törekvésének megértéséhez elengedhetetlenül tudnunk kell, hogy már az első textilipari gép gyártásától következetes harcot folytatott termékei műszaki sajátosságának tökéletesítéséért s ezzel egyidejűleg, a „fajlagos fémfogyasztás csökkentéséért. " Ma, amikor a cserealkatrész-termelés helyett a gépgyártásra helyeződik a fő hangsúly, fontos szerephez jutottak a tervezők, akik az új, korszerű gépek tervezése mellett a régebbi termékek áttervezését is végzik. Az áttervezésnél az eddiginél összetettebb célt követnek, mivel a termékek műszaki tökéletesítése és önsúlyának csökkentése mellett azok tipizálását is meg kell ejteniök. A gépek áttervezésével rohamosan csökken a fémfogyasztás, hiszen a szilárdsági követelmények tiszteletben tartása mellett korlátozódnak az alkatrészek méretei és közülük egyre több készül műanyagból, így például vékonyabb falúak és bordázottak a gépek alsó, közép- és felső állványai, a tűágyakat és lakatokat pedig ötvözött acél helyett hőkezelt szénacélból állítják elő. Számos alkatrészt, mint például az állító dobozokat, a csóvák és a száladagoló tartótányérait, a munkafelület megvilágítását biztosító lámpák ernyőit stb., ma már öntvény helyett műanyagból készítik. Például a Hargita típusú körkötőgépekhez 1971. minden negyedévében átlag 2—2,5 százalékkal kevesebb fémet használtak fel. A Hargita körkötőgép 30 colos változatával kapcsolatban azt is meg kell említenünk, hogy áttervezésével a fémfogyasztás csökkentése mellett a termelékenységet is 25 százalékkal javították, amit rövidesen más gyártmányoknál is elérnek. De vannak olyan géptípusaik is, mint a Carpati körkötőgép, melynek másodszori áttervezésével újabb 10 százalékkal csökkentették a fémszükségletet. Természetesen nemcsak az említett gépeknél érté .kísíti^g.puffftrve^, l£ -hetőségeket, hanem majd valamennyi terméküknél. Az 1971-ben beindított--átfogó takarékossági akció nyomán vállalati szinten is kimutatható mértékben csökkent a fémfogyasztás. Ha például az 1972. első negyedévi eredményeket az 1971. évi hasonló időszak teljesítményeivel hasonlítjuk össze kitűnik, hogy az országosan érvényes fémfogyasztási normákat több mint kétszeresen csökkentették, ami a továbbiakban egyre nagyobb fémtakarékosságban jut kifejezésre. Annál is inkább, mivel most van kibontakozóban egy új akció. Rövidesen valamennyi géptípusuk és azok változatainak műszaki adottságait gondosan összehasonlítják a hasonló legjobb külföldiekével, s e tanulmány alapján kezdik újratervezni termékeiket, így még a mostani ötéves terv időszakában megközelítik termékeikkel a világszínvonalat. Mi egyebet kívánthatnánk egy ilyen szorgalmas munkaközösségnek és hozzáértő műszaki gárdájának, mint azt, hogy mielőbb beszámolhassunk e feladat teljesítéséről és a nyomában született sikerekről. VARGANCSIK ISTVÁN Egymás mellett A Faipari Kombinát 375 köbméter A Tirnaveni-i Üveggyár 111 köbméter faanyagot takarított meg Egymással szemben A Metalotehnica 63 tonna fémet takarított meg A Nicovala 39 tonna fémmel többet használt fel T€L7€$ÍT$ÜK HATÁRIDŐ EL T€l7€SfT$CH HATÁRIDŐ ELŐTT AZ ÖTÉVES TERET. AZ ANYAGI KÖLTSÉGEK RÉSZARÁNYA A TÁRSADALMI ÖSSZTERMÉKBEN AZ 1970. ÉVI 59,4 SZÁZALÉKRÓL 1975-BEN 54,4 SZÁZALÉKRA CSÖKKEN. A TERV E KITÉTELÉNEK RENDKÍVÜLI JELENTŐSÉGE SZEMBEÖTLŐBBÉ VÁLIK, HA FIGYELEMBE VESSZÜK, HOGY AZ ANYAGI KÖLTSÉGEK RÉSZARÁNYÁNAK 5 SZÁZALÉKOS CSÖKKENTÉSE AZ ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN 40 MILLIÁRD LEJ ÉRTÉKŰ TÖBBLET NEMZETI JÖVEDELMET EREDMÉNYEZ. EBBŐL AZ ÖSSZEGBŐL 750 000 LAKÁST, VAGY 600 KORSZERŰ, 1000 ÁGYAS KÓRHÁZAT LEHETNE ÉPÍTENI. MAROS MEGYÉBEN 1 SZÁZALÉKKAL CSÖKKENTVE AZ ANYAGI KÖLTSÉGEKET, AZ IDÉN 43 MILLIÓ LEJT TAKARÍTHATUNK MEG. Szűkebb fogyasztási keretet! Az élő és holt munkával való ésszerű gazdálkodást számos pártos állami dokumentum fő célkitűzésként határozza meg. Mint ismeretes, a nemzeti jövedelem nagysága szoros kapcsolatban áll az anyagi költségek színvonalával. Amilyen mértékben csökken az anyagi költségek szintje, ugyanolyan arányban növekedik a nemzeti jövedelem, és fordítva. Az iparvezető káderek országos értekezletén ismételten központi helyet foglalt el az anyagi költségek csökkentésének problémája. A tanulságokat, s a belőlük fakadó teendőket a következőképpen foglalták be az értekezlet határozatába. „Annak érdekében, hogy magas fokon értékesítsék az egységek tartalékait, erélyes intézkedéseket kell kidolgozni a termelési költségek, s különösen az anyagi költségek csökkentésére. Az ország gazdasági-társadalmi fejlesztését célzó erőfeszítések csak akkor hozzák meg a várt eredményt, ha rentábilisan termelünk, ha kiváló minőségű árut gyártunk minél alacsonyabb ráfordítással“. Maros megye ipari egységei az elmúlt években kiváló sikereket értek el a termelési költségek csökkentése terén. 1971-ben például az anyagi ráfordítás alábbszorítása révén megyeszinten 13,5 millió lej megtakarítást értünk el. Ez év első negyedében a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát, a segesvári Üveg- és Fajanszipari Komplexum, a vásárhelyi és segesvári készruhagyárak, az Autójavító Üzem és más egységek jeleskednek ilyen vonatkozásban. Az üzemek nagy többségében megkülönböztetett figyelmet fordítottak a fajlagos anyagfogyasztás csökkentésére. A Faipari Kombinátban például az év első negyedében ezen az úton 375 köbméter faanyagot takarítottak meg. A Tirnoveni-i üveggyártók az első három hónapban 111 köbméterrel kevesebb faanyagot használtak fel a csomagolóládák gyártására, mint amenynyit e célra a normák előirányoztak. 63 tonna fémet takarítottak meg a Metalotehnica, 5,3 millió kilowattórát a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát... és ezzel korántsem ért véget a pozitív tények sorolása. Az anyagtakarékosság egyenes következménye a költségszint csökkenése, a jövedelmezőség fokozódása. A sikerek dacára a megye gazdaságának tartalékai távolról sincsenek teljes mértékben feltárva és értékesítve. Több üzemben túllépik a fogyasztási normákat, indokolatlanul emelve a termelési költségeket. A Tirnaveni-i Vegyipari Kombinátban az első negyedév folyamán 17,34 lejjel lépték túl az 1000 lej árutermelésre előirányzott anyagi költségek szintjét, mivel egyes anyagokból a tervezettnél többet használtak fel. Hasonló jelenség tapasztalható a marosvásárhelyi Electro-Mures-nél, a Faipari Kombinát egyes egységeiben, és a Tirnaveni-i Üveggyárban (ez utóbbinál az energiafogyasztás terén). A fogyasztási normák tiszteletben tartása, a nyers-, segéd- és üzemanyagok, a villamos energia ésszerű felhasználása minden munkaközösség egyik legfontosabb feladata. Emlékeztetni szeretnénk az érdekelteket, hogy az idei anyagmérleget a fogyasztási normák alapján állították össze, és sok esetben még az így meghatározott mennyiséget sem kapták meg a kérelmezők. A bőkezűség, az esztelen anyaggazdálkodás később termelési nehézségeket szülhet, károsan befolyásolja a nemzetgazdaság ellátását. Ilyen szemszögből közelítve meg a tényeket, az ésszerű anyaggazdálkodás nem üzemi ügy , nemzetgazdasági probléma, követelmény. A termelési költségek csökkentésének egy másik fontos útját a technológiai veszteségek és hulladékok, a selejt és a csökkentett értékű termékek részarányának alábbszorítása képezi, elsősorban a gyártási eljárás tökéletesítése révén. Megyeszinten vizsgálva a tényeket, megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a fent említett kategóriákhoz tartozó termékek részaránya határozottan csökkenő irányzatot mutat. De az új helyzettel sem lehetünk teljesen elégedettek, szükséges, hogy további erőfeszítéseket tegyünk a selejt okainak feltárásáért, azért, hogy egyetlen gramm anyag se vesszen kárba. Végül még egy érv az anyagfogyasztás csökkentésének rendkívüli szükségességére: mint már említettük, 1971-ben az anyagfelhasználás alábbszorítása révén Maros megye gazdasági egységeiben 13,5 millió lejt takarítottak meg. A legutóbbi számításokból kiderül, hogy az idén, ha 1 százalékkal csökkentjük az anyagi költségek szintjét, csak ezen az úton 43 millió lej megtakarítást érhetünk el. VERESS GYULA közgazdász Az operatív belső ellenőrzés szükségességéről Szocialista közvagyonunk kezelésére a rendszeretet, igényesség, felelősségvállalás jellemző — pártunk erre vonatkozó utasításait gazdasági kádereink döntő többségükben magukévá tették. Nem hunyhatunk azonban szemet az eredményekre árnyékot vető jelenségek, a bizonyos gazdasági egységekben folyó pazarlás fölött. E hiányosságok fölszámolására hivatott többek között az újból kiadott 1 047 1970-es számú Minisztertanácsi Határozat, amely az anyagi és pénzeszközök kezelésére, a pénzügyi ellenőrzés megszervezésére és működésére vonatkozó 5-ös számú (ugyancsak 1970-ik évi) Törvény végrehajtási módját tartalmazza. Az újraszövegezett határozat szervezett keretet biztosít az operatív belső ellenőrzéshez és pontosan körülírja, kire milyen felelősség hárul az anyagi és pénzeszközök gondozásában. Az említett minisztertanácsi határozat kötelező módon előírja, hogy az osztályvezetők, esetenként az egységvezetők is havonta legalább egyszer végezzenek meglepetésszerű ellenőrzést. Ez lehet általános, vagy szúrópróbaként — a tevékenység sajátosságától, a műveletek volumenétől és a korábbi felülvizsgálat alkalmával talált szabályellenességek gyakoriságától függően — bizonyos területekre is korlátozódhat. Az operatív belső hierarchikus ellenőrzés általánosságban az anyagi értékek átvételét, tárolását, kezelését és a szocialista szervezet keretében történő fogyasztását öleli fel. Különös hangsúlyt kell helyezni az átvételezésre, amelyet nem követnek a fontosságához mért figyelemmel, ezért elég sok ügykezelési hiba forrása, s formális elvégzése miatt minőségileg nem megfelelő anyagok jutnak be a vállalatokba. Szólunk a késztermékek vállalati minőségi ellenőrzésébe becsúszó hibákról is, melyeket jogosan reklamál a megrendelő. Nagy feladat hárul az operatív belső ellenőrzésre az időszakos leltározások precíz határidős elvégzésében, úgyszintén a leltározások tanulságainak hasznosításában. E téren a leggyakoribb mulasztás, hogy a leltárból bizonyos tételeket „kifelejtenek“, nem mérik le az anyagokat, minek következtében sem a többletek, sem a hiányok nem ugranak ki, a tevékenység tehát formális, hatástalan. Nem kerülheti el az operatív belső ellenőrzést végzők figyelmét az, hogy miként szervezték meg az anyagi javak őrzését, a műszaki-operatív nyilvántartások vezetését, kiket bíznak meg az anyagi és pénzeszközök kezelésével stb. A szóban forgó ellenőrzésnek ki kell terjednie a különleges nyomtatványok használatára is, valamint a megelőző pénzügyi ellenőrzés gyakorlására. Megjegyezzük, hogy ez utóbbi ellenőrzési forma gyakori hibája: nem akadályozza meg jelentős öszszegek törvénytelen kifizetését a személyzetnek, különböző anyagok és termékek indokolatlanul magas áron való beszerzését és különböző más nem gazdaságos kiadásokat. A jól megszervezett operatív belső ellenőrzésnek fokozott mértékben kell elősegítenie az anyagi károk visszatérítését is, mely tekintetben szintén találni még hiányosságokat. Természetszerű, hogy a szocialista egységek tevékenységének sajátosságától függően ezek vezetői kiterjeszthetik az ellenőrzést más területekre is, a szükségleteknek megfelelően. Amint a bevezetőben említettem, az operatív belső ellenőrzés még 1970-ben törvényerőre emelkedett, de sajnos éppen amiatt, hogy nem mindenütt tulajdonítottak neki kellő fontosságot, több gazdasági egységben hibákat követtek el. Itt említem meg, hogy a marosvásárhelyi és a szőkefalvi állami gazdaságban, a marosszentgyörgyi Állattenyésztési Kísérleti Állomásnál egy évvel az 5-ös számú Törvény megjelenése után sem szervezték meg az operatív belső ellenőrzést. Egyes helyeken tévesen, a már létező belső pénzügyi ellenőrző szerveket bízták meg az operatív ellenőrzéssel, holoott ezek csak utólagos felülvizsgálásokat végeznek szúrópróbaként és nem tölthetik be az osztályvezetők szerepét. Más esetekben, például a segesvári Gyapotszövődében, a marosvásárhelyi Lakásgazdálkodás és Szolgáltatási Vállalatnál, a Tirnaveni Helyiipari Vállalatnál, a segesvári Község- és Lakásgazdálkodási Vállalatnál nem szögezték le konkrétan az ellenőrzések időszakosságát, a tennivalókat stb. Ugyanakkor megyénk egységeinek többségében szórványosan zajlott le és mindössze néhány tevékenységi területre korlátozódott az ellenőrzés, tanulságait számos alkalommal nem is fektették papírra. , A marosvásárhelyi Területi Pénzügyi Igazgatóság kitartóan irányítja és támogatja továbbra is az egységek vezetőségeit az operatív belső ellenőrzés megszervezésében. Ez azonban csak az első lépést jelenti, tovább kell mennünk, fokozottan és állandóan figyelemmel kell követnünk a belső operatív ellenőrzés végrehajtását, s végül a legnagyobb igényességgel kell felelősségre vonnunk a vétkes személyeket. CALUMERIU IOAN pénzügyi ellenőr Takarékosan — a takarékosságról . A MAROSVÁSÁRHELYI TÉGLAGYÁR alkalmazottainak idei jó munkája a termelési sikerek mellett abban is megnyilvánul, hogy az eltelt öt hónapban 4 SZÁZALÉKKAL CSÖKKENTETTÉK A TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁST, AMI ÉRTÉKBEN 84 000 LEJ MEGTAKARÍTÁSÁT JELENTI. ÉS A PRODCOMPLEX Helyiipari Vállalat munkaközössége is egyre kiemelkedőbb önköltségcsökkentési eredményeket mondhat magáénak. Az elmúlt 4 hónap után 944 000 LEJJEL KISEBB KÖLTSÉGGEL VALÓSÍTOTTA meg árutermelési előirányzatát. ■ A METALOTEHNICA Vállalat munkaközösségének példás takarékossági mozgalma nyomán az idei első negyedévet 3,2 SZÁZALÉKKAL KEVESEBB FÉMFOGYASZTÁSSAL ZÁRTÁK, mint az előző év hasonló időszakát. A MAROSVÁSÁRHELYI BŐR- ÉS KESZTYŰGYÁRBAN is egyre jelentősebb takarékossági eredmények születtek. Az év négy hónapjában 1500 NÉGYZETMÉTER BŐRREL HASZNÁLTAK FEL KEVESEBBET a tervezettnél, ami késztermékben 6000 PÁR KESZTYŰNEK FELEL MEG. S A SEGESVÁRI ÜVEG- ÉS FAJANSZIPARI KOMPLEXUMBAN az egyre lendületesebb munkaverseny egyik fontos célkitűzése a takarékosság. Az év első négy hónapjában elért sikerek igazolják is, hogy a dolgozók maradéktalanul magukévá tették e feladatot, hiszen 50 TONNA KAOLINT, 300 000 KILOWATTÓRA VILLAMOS ENERGIÁT és jelentős mennyiségű tüzelőanyagot takarítottak meg. S A LUDASI HELYIIPARI VÁLLALAT iskolabútor részlegén sikerrel járt az iskolapad-ülőkék FÉMPERSELYEINEK MŰANYAG PERSELYEKKEL TÖRTÉNŐ HELYETTESÍTÉSE. A műanyag alkatrész bevezetése nemcsak fémmegtakarítást eredményez, hanem a padok csikorgását is teljesen kiküszöböli. ■ A marosvásárhelyi KÖNNYŰIPARI FELSZERELÉSEKET GYÁRTÓ VÁLLALATBAN eddig körülbelül 20 KÜLÖNBÖZŐ FÉMALKATRÉSZT HELYETTESÍTETTEK MŰANYAGGAL. Beváltak a műanyagból készült szabályozó fogaskerekek, a szövőszékek meghajtó kerekei, a csévélőgépek dobfedelei stb., stb. A műanyag alkatrészek beiktatásával az IDÉN MINTEGY 4 TONNA FÉMET FOGNAK MEGTAKARÍTANI. SE A RÉGENI SPORTFELSZERELÉSEKET GYÁRTÓ VÁLLALAT dolgozói négy hónap alatt TÖBB MINT 600 NÉGYZETMÉTER BŐRT, 730 KILÓ TALPAT (ez elegendő 3 000 pár cipő talpalásához), 1000 NÉGYZETMÉTER MŰANYAGOT ÉS 15 000 NÉGYZETMÉTER BŐRDÍSZMŰ GYÁRTÁSÁRA ALKALMAS BŐRT TAKARÍTOTTAK MEG. Jellemző a dolgozók szorgalmára, hogy csupán az első negyedév folyamán 15 000 LEJ PRÉMIUMOT FIZETTEK KI a takarékosságban élenjáróknak. Az oldalt szerkesztette: PETELEI ISTVÁN 3 Jobb gépkihasználás — alacsonyabb önköltség Az extenzív és intenzív gépkihasználás milyensége érzékenyen hat a költségszint alakulására is. EXTENZÍV VONATKOZÁSBAN: egy gép napi amortizációs költsége ugyanakkora, ha négy órát üzemeltetik, mintha 24 órát működne. Nyilván az utóbbi eset sokkal gazdaságosabb. Az egyedi termékre eső amortizációs költség alakulását tükrözi az alábbi táblázat. 4 órás üzemeltetés 100°7o költség 8 órás üzemeltetés 50o/o költség 12 órás üzemeltetés 33,30/0 költség 16 órás üzemeltetés 25«7o költség 20 órás üzemeltetés 20»/o költség 24 órás üzemeltetés 16,56/0 költség (Különböző ösztönzők hatására az idén jelentősen növekedett a gépek és berendezések extenzív kihasználása. 1972. első negyedében az alapegységekben működő gépek és berendezések kihasználása 67,6 a karbantartó vagy segédegységekben 55 százalék volt, a múlt évi (hasonló időszak) 64,7, illetve 48,2 százalékkal szemben. Az eredmény bíztató... és nem több. Nem, mert a számok még nincsenek arányban a lehetőségekkel. Több üzem alapegységében a beszerelt szerszámgépek váltási együtthatója még az 1,5-öt sem éri el. A szövetkezeti kisiparban e mutató 1,1—1,3 körül ingadozik. Sok helyen továbbra is gyakorlat- hajsza a gép után, a kihasználásával azután keveset törődnek.) INTENZÍV VONATKOZÁS •BAN: a műszakbővítés egymagában nem jelent teljes kihasználást, gazdaságos üzemeltetést. Az egységnyi termékre eső amortizációs költségek szintje sokban függ az intenzív kihasználás milyenségétől is. Egy komplexebb gépi megmunkálást igénylő termékre (kétféle esztergapadon, egy maró, egy gyalugépen és egy síkköszörűn munkálják meg) eső amortizációs költségek a következőképpen alakultak az intenzív kihasználás fokozása nyomán. I. Kiindulópont a munkahelyelemzés előtt II. Első eset. Felülvizsgálták és kiiktatták a rossz anyagellátásból fakadó gépállást. III. Ésszerűsítették a megmunkálási technológiát. (Egy időben több művelet, jobb nyersanyagméretezéssel kevesebb megmunkálási idő, segédkészülékek alkalmazásával kevesebb ki- és befogás stb.) Az intenzív kihasználás fokozása kedvezően befolyásolja az energiaköltségeket is. Az üresen működtetett villamos motor is fogyaszt energiát, de ezen túlmenően, rontja a teljesítménytényezőt, ami rossz energiagazdálkodáshoz, többletköltséghez vezet. (Hír a szaksajtó Horizont rovatából: Az egyik külföldi cég igazgató tanácsa függőben hagyta a beruházást koordináló főmérnök következő évi igénylését. Másfél hónap múlva újra napirendre került az ügy, amikoris az igényelt összeg mindössze 20 százalékát hagyták jóvá. Indok: felmérést készítettek a gépek intenzív kihasználásáról, melynek során megállapítást nyert, hogy tökéletesebb szervezéssel és anyagellátással, műszaki- és gépparkbővítés nélkül 15 százalékkal fokozható a termelés, ami az igényeket teljes mértékben kielégíti. Jóváhagytak 20 százalékot az új technika bevezetésére. Íme mindössze néhány példa a gépkihasználás és az önköltségszint kölcsönhatásáról. 4 « 5 » 6 cm