Vörös Zászló, 1972. december (24. évfolyam, 284-310. szám)
1972-12-01 / 284. szám
VÖRÖS ZÁSZLÓ Kapuk a jövő felé A KÁRMERRŐL közelítjük meg ezt az ősi és egyszersmind hányatott múltú várost, hatalmas gyárkémények mellett haladunk el. E kémények tövében szüntelenül lobog a láng, amely a legnemesebb katalizátor — a magas szakképzettségű ember — jelenlétében bonyolult, sokhasznú termékké alakítja az egyszerűbb anyagot. Karbid, üveg, tégla és további negyvenféle olyan termék készül millió tonnaszámra, amelyekből a földkerekség több mint 50 országába is tetemes mennyiség jut.— Tény és való, hogy a füstölgő kémények és a hozzájuk tartozó csarnokok egy részét nem mostanság emeltük, de modern nagyüzemekké, jövőbe nyíló kapukká a Köztársaság éltető napja alatt varázsoltuk, annak a mélységesen helyes pártpolitikának az eredményeként, amely az ország összes megyei harmonikus és gyors ütemű fejlesztését célozza. Azért, hogy jobban felmérhessük, mit hozott az elmúlt negyedszázad, képzeletben próbáljuk más és más irányból megközelíteni ezt a szép Kisküküllő menti várost. Nyugat felől jövet hosszú perceken át a Vegyipari Kombinát mellett szalad az autó. Aki rég nem járt errefelé, aligha ismeri fel az egykori „Nitrogen“ üzem utódját. S ha mégis megpróbálja felismerni, lényegtelen töredékekre bukkan. Mert lássuk csak: a ránk maradt feljegyzésekből tudjuk, hogy a régi vegyiüzemben mindössze 7 féle, terméket gyártottak, ma viszont több mint 30 félét gyártanak, és az 1948-ban termelt egész évi karbidmennyiséget 25 nap alatt állítják elő. Azt pedig már a beavatatlan is tudja, hogy a nagyüzemi kémia nem kísérleti lombikokban folyik, hanem hatalmas, bonyolult és magas technicitású berendezésekben. Ha déli irányból közeledünk a városhoz, az Üveggyár — az ország egyik legrégibb ilyen üzeme — vonja magára figyelmünket. Talán mondanom sem kell, ez is a felismerhetetlenségig megváltozott. A régi csarnokok mellé újakat emeltek, modern berendezéssel látták el, s így csak a táblaüvegtermelés az 1948. évi színvonal 20-szorosára növekedett, megsokszorozódott a választék, a dolgozók és szakemberek száma. A város keleti kapuját már teljes egészében az utóbbi két évtizedben emeltük és varázsoltuk olyanná, amilyen. A Technolemn szövetkezetről van szó, amelynek modern csarnokaiban immár több mint 1200 szakember dolgozik, s olyan bútorokat gyártanak hagyományos és műanyagokból, amelyeket nemcsak a belföldi piacon, hanem távoli országokban is szívesen vásárolnak. Az előbbiekben csak a „kapukról“ beszéltem, vagyis azokról a nagyvállalatokról, amelyek a város bejáratainál fekszenek, de ezeken kívül még számos más üzem és vállalat jött létre, vagy fejlődött erőteljesen az utóbbi évtizedekben, így például az egykori tégla- és cserépgyár most évente 20 millió téglával és 7 millió cseréppel termel többet, mint 1948-ban. Létrejött és erőteljesen fejlődött a Prestarea szövetkezet, a Helyiipari Vállalat, ahol több száz dolgozó munkálkodik a helyi erőforrások legésszerűbb kiaknázásán. ERMELÉSÜNK műszaki-anyagi alapjának szüntelen fejlesztése mélyreható változásokat hozott, erőteljes urbanizálódási folyamatot indított el. A feljegyzések és a napjainkban felszínre került régészeti leletek azt bizonyítják, hogy Tirnoveni ősrégi település, egykori vásárváros, melynek lakosai élénk kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki és tartottak fenn az ország távolabbi vidékeivel. Ám igazi, várossá csak most, a Köztársaság éveiben vált. Említettem, hogy a Vegyipari Kombinát, az Üveggyár és a Téglagyár, mint olyan már Buda Konim, a tirnaveni pártbizottság első titkára, a város polgármestere korábban léteztek, de a város lakossága 1948-ban mégis alig haladta meg a hét és félezret. Ezzel szemben ma 25 ezernél is több lakost számlál. Az utóbbi évek egyik igen fontos eredménye, hogy a hagyományos, de merőben más, magasabb szinten történő vegyészkedés, üveggyártás, építőanyag-készítés stb., egyre több embernek ad munkát. A Vegyipari Kombinátban, az Üveggyárban sok ezer alkalmazott dolgozik, sokan tevékenykednek a helyi iparban, a szolgáltatásokat végző szövetkezetekben, szállításban. Ezzel a város korábbi agrárjellege fokozatosan eltűnt, noha továbbra is nagy területen folyik gabona-, iparinövény-, valamint szőlő- és gyümölcstermesztés. Az alkalmazottak, s főleg a magas szakképzettségű munkások számának gyors növekedése olyan új vonásokat adott a városnak, amilyenekre régebb még csak gondolni se lehetett. A magas szakképzettségű és következésképpen jobban fizetett munka újfajta igényeket szült és ugyanakkor megteremtette a feltételeket azok mind fokozottabb kielégítéséhez is. E helyen csak azt említem meg, hogy a 25. évvel ezelőtti 12 üzletecske és kocsma helyett, jelenleg 92 kereskedelmi egység működik, közöttük számos modern, minden igényt kielégítő üzletház. S hogy szükség is van ezekre, arról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a város lakossága az elmúlt évben 192 millió lejre vásárolt különböző áruféleségeket, és hogy ezt a szintet az idén máris túlhaladták, bár még előttünk az Ajándékok Hónapja. Minden az emberért - az ember javára! ÁRTUNKNAK ez a humánus célkitűzése a mi városunk életének minden mozzanatában jelen van és mind jobban érezteti hatását. Mivel lakossága az utóbbi 25 év leforgása alatt több mint a háromszorosára növekedett és egyrészt a természetes szaporulat, másrészt a letelepedés révén továbbra is növekvő irányzatú, a helyi párt és állami szervek tevékenységének középpontjában három fő feladat áll: javítani és megoldani a lakáskörülményeket; magasabb szintre emelni az oktatást, szüntelenül javítani az egészségügyi ellátást és a közművesítést. A fenti célkitűzések megvalósításában, különösen az utóbbi években, bíztató sikereket értünk el. Az üres telkeken s csak néhol az elöregedett épületek helyére, az utóbbi években több mint 2 000 modern lakrészt emeltünk állami alapokból, új kerületeket alakítva ki a holmilor, a Viitorul és más utcákban. (Természetesen sokan építkeztek saját jövedelmükből is.) Jelenleg is több helyen folyik lakásépítés és előkészület. A tervek szerint rövidesen megkezdődik egy új,jabb lakónegyed építése a szőkefalvi út mentén, s ezzel megkétszereződik a jelenlegi tömbház-lakrészek száma. A felnövő nemzedék, a holnapi váltás oktatása és nevelése terén ugyancsak biztatóak az eredmények. Hogy erről könnyebben képet alkothassanak a kívülállók is, föltétlen meg kell említenem, mi is volt régebb. Huszonöt évvel ezelőtt egyetlen 50 férőhelyes napközi otthon, két általános iskola és egy líceum működött 35 nevelővel és 1 500 tanulóval. Volt hát bepótolni való bőven. De lássuk csak, mit is törlesztettünk. Az elmúlt években öt új iskolát emeltünk a város területén. 52 tanteremmel, laboratóriumokkal, tanműhelyekkel tettük jobbá a tanulási feltételeket, így jelenleg 1 négyosztályos, 4 tízosztályos iskola, 2 általános líceum és 1 szaklíceum (vegyipari) működik, s ezekben együttesen több mint 6 000 fiatal tanul, 280 jól felkészült tanító, tanár és mester irányításával. Sorstragédiák és különböző tréfák alapján nagyon sokan ismerték ezt a várost a „sárga házról“, de azt már nem tudták, hogy e kiterjedt intézmény árnyékában milyen elhanyagolt volt az orvosi ellátás, a lakosság s főleg a munkásság egészségvédelme. Éppen ezért ezen a területen talán még több volt a tennivalónk, mint másutt. Mindenkinek elégtételt nyújt azonban az, hogy amit eddig végeztünk, megfelel a jelenlegi követelményeknek. Új poliklinikát építettünk, növeltük a gyermekkórház befogadó képességét és ellátottságát, új körzeti és üzemi rendelőket létesítettünk, s így jelenleg 69 jól képzett orvos, több mint 650 középkáder és kisegítő személy végzi az egészségügyi ellátást (1948-ban mindössze 16 orvos dolgozott a városban!) A közművesítés és a városrendezés ugyancsak égetően fontos és nehéz feladat volt. A felszabadulás előtt, noha már az akkori feltételekhez viszonyítva is sok ember tömörült ide, nem volt a városban egyetlen rendezett, aszfaltozott utca se, de még a járdák hossza is csak körülbelül 2—3 kilométert tett ki, hogy egyebekről ne is szóljunk. A felszabadulás óta eltelt években, de különösen az utóbbi évtizedben ilyen szempontból is alaposan megváltozott a város. Új utcákat nyitottunk, rendeztük a járdákat, zöldövezeteket és parkokat építettünk stb. Ez utóbbira annál is inkább nagy gondot fordítottunk, mert nálunk különösen, fontos a levegőszennyeződés leküzdése, illetve megelőzése. A kellő céltudatosság és kitartómunka eredményeként jelenleg minden lakosra több mint 6 négyzetméter park, illetve zöldövezet jut. Itt kell elmondanom, hogy ez utóbbi célkitűzések megvalósításában a lakosság is teljes erővel, lelkesedéssel vett részt. A párttagokkal és a képviselőkkel az élen, idősek és fiatalok egyaránt, sok ezer munkaórát dolgoztak az új strand építésénél, az utcák, járdák, parkok rendezésénél és mindenütt, ahol szükség volt, így csupán az idén elvégzett hazafias munka értéke mintegy 9,5 millió lej. Városunk arculata és természetesen közművesítése szempontjából különös jelentőségű az a nagyarányú munka, amelyet a központjában végzünk. Itt már folyik és remélhetőleg rövidesen be is fejeződik a vezetékek kicserélése, az úttest és a járda felújítása. Tervek és távlatok INDAZ, amit eddig megvalósítottunk — és érthető módon csak néhány dolgot tudtam megemlíteni —, biztos alapot teremt ahhoz, hogy bátran tervezzünk, merészen tekintsünk a közeljövőbe. Az új tervévben városunk valamennyi üzeme és vállalata erőteljesen fejlődik, gyarapodik a munkahelyek száma, növekszik a termelés és bővül a termékek választéka. A termelési feladatok példás teljesítése nyomán tovább növekedik az oktatás, a művelődés és az egészségvédelem anyagi alapja is. Már tudjuk, hogy a jövő évben új szaklíceum létesül, befejeződik egy bentlakás építése a jelenlegi szaklíceum számára, átadjuk a használatnak az új szülészetet, a postapalotát, az új bölcsödét és napközi otthont, s amint már említettem, létrehozzuk a város legújabb lakónegyedét a szőkefalvi út mentén. Ezekben az év végi, ünnep előtti napokban, mint hazánk összes dolgozói, úgy Tirnaveni lakosai is megkülönböztetett érdeklődéssel tanulmányozzák Nicolae Ceaușescu elvtársnak az RKP plénumán elhangzott előadói beszédét. Pártszervezetünk közel 5 000 kommunistájának, a város összes dolgozójának eltökélt szándéka, hogy mindent megtesz az idei tervfeladatok és vállalások teljesítéséért, alaposan felkészül a jövő évi feladatok megvalósítására. Munkásváros ez alvából T P M fí mVmitöMBIHfiTMN Az új, 286 termes poliklinika A város egyik új tömbház-negyede A modern autóbuszállomás látképe IRTA: 19^i8-(an |ÍPjiÉ| firr/néfcgf' 1972-ben if i 11 Termékef ^ll/hDak elő A város másik büszkesége, az üveggyár A Vegyipari Kombinát modern bikromát részlege A Technolemn egyik üzemcsarnoka A város fölé emelkedő domboldalakat szőlőültetvények uralják A boziási új iskola 3