Vörös Zászló, 1972. december (24. évfolyam, 284-310. szám)

1972-12-01 / 284. szám

VÖRÖS ZÁSZLÓ Kapuk a jövő felé A KÁRMERRŐL közelítjük meg ezt az ősi és egyszersmind hányatott múl­tú várost, hatalmas gyárkémények mellett haladunk el. E kémények tövében szüntelenül lobog a láng, amely a legneme­sebb katalizátor — a magas szakképzett­ségű ember — jelenlétében bonyolult, sok­hasznú termékké alakítja az egyszerűbb a­­nyagot. Karbid, üveg, tégla és további negyvenféle olyan termék készül millió tonnaszámra, amelyekből a földkerekség több mint 50 országába is tetemes mennyi­ség jut.­­— Tény és való, hogy a füstölgő kémények és a hozzájuk tartozó csarnokok egy részét nem mostanság emeltük, de modern nagy­üzemekké, jövőbe nyíló kapukká a Köztár­saság éltető napja alatt varázsoltuk, annak a mélységesen helyes pártpolitikának az e­­redményeként, amely az ország összes me­gyei harmonikus és gyors ütemű fejleszté­sét célozza. Azért, hogy jobban felmérhessük, mit ho­zott az elmúlt negyedszázad, képzeletben próbáljuk más és más irányból megközelí­teni ezt a szép Kisküküllő menti várost. Nyugat felől jövet hosszú perceken át a Vegyipari Kombinát mellett szalad az autó. Aki rég nem járt errefelé, aligha ismeri fel az egykori „Nitrogen“ üzem utódját. S ha mégis megpróbálja felismerni, lényegtelen töredékekre bukkan. Mert lássuk csak: a ránk maradt feljegyzésekből tudjuk, hogy a régi vegyiüzemben mindössze 7 féle, termé­ket gyártottak, ma viszont több mint 30 fé­lét­ gyártanak, és az 1948-ban termelt egész évi karbidmennyiséget 25 nap alatt állítják­ elő. Azt pedig már a beavatatlan is tudja, hogy a nagyüzemi kémia nem kísérleti lom­bikokban folyik, hanem hatalmas, bonyolult és magas technicitású berendezésekben. Ha déli irányból közeledünk a városhoz, az Üveggyár — az ország egyik legrégibb ilyen üzeme — vonja magára figyelmünket. Talán mondanom sem kell, ez is a felismer­­hetetlenségig megváltozott. A régi csarnokok mellé újakat emeltek, modern berendezéssel látták el, s így csak a táblaüvegtermelés az 1948. évi színvonal 20-szorosára növekedett, megsokszorozódott a választék, a dolgozók és szakemberek száma. A város keleti kapuját már teljes egészé­ben az utóbbi két évtizedben emeltük és va­rázsoltuk olyanná, amilyen. A Technolemn szövetkezetről van szó, amelynek modern csarnokaiban immár több mint 1­200 szak­ember dolgozik, s olyan bútorokat gyártanak hagyományos és műanyagokból, amelyeket nemcsak a belföldi piacon, hanem távoli or­szágokban is szívesen vásárolnak. Az előbbiekben csak a „kapukról“ beszél­tem, vagyis azokról a nagyvállalatokról, a­­melyek a város bejáratainál fekszenek, de ezeken kívül még számos más üzem és vál­lalat jött létre, vagy fejlődött erőteljesen az utóbbi évtizedekben, így például az egykori tégla- és cserépgyár most évente 20 millió téglával és 7 millió cseréppel termel többet, mint 1948-ban. Létrejött és erőteljesen fej­lődött a Prestarea szövetkezet, a Helyiipari Vállalat, ahol több száz dolgozó munkál­kodik a helyi erőforrások legésszerűbb ki­aknázásán. ERMELÉSÜNK műszaki-anyagi alap­jának szüntelen fejlesztése mélyre­ható változásokat hozott, erőteljes ur­­banizálódási folyamatot indított el. A fel­jegyzések és a napjainkban felszínre került régészeti leletek azt bizonyítják, hogy Tir­­noveni ősrégi település, egykori vásárváros, melynek lakosai élénk kereskedelmi kapcso­latokat építettek ki és tartottak fenn az or­szág távolabbi vidékeivel. Ám igazi, város­sá csak most, a Köztársaság éveiben vált. Említettem, hogy a Vegyipari Kombinát, az Üveggyár és a Téglagyár, mint olyan már Buda K­onim, a tirnaveni pártbizottság első titkára, a város polgármestere korábban léteztek, de a város lakossága 1948-ban mégis alig haladta meg a hét és félezret. Ezzel szemben ma 25 ezernél is több lakost számlál. Az utóbbi évek egyik igen fontos ered­ménye, hogy a hagyományos, de merőben más, magasabb szinten történő vegyészke­dés, üveggyártás, építőanyag-készítés stb., egyre több embernek ad munkát. A Vegy­ipari Kombinátban, az Üveggyárban sok ezer alkalmazott dolgozik, sokan tevékenykednek a helyi iparban, a szol­gáltatásokat végző szövetkezetekben, szál­lításban. Ezzel a város korábbi agrárjel­lege fokozatosan eltűnt, noha továbbra is nagy területen folyik gabona-, iparinövény-, valamint szőlő- és gyümölcstermesztés. Az alkalmazottak, s főleg a magas szak­­képzettségű munkások számának gyors nö­vekedése olyan új vonásokat adott a város­nak, amilyenekre régebb még csak gondolni se lehetett. A magas szakképzettségű és kö­vetkezésképpen jobban fizetett munka új­fajta igényeket szült és ugyanakkor megte­remtette a feltételeket azok mind fokozot­tabb kielégítéséhez is. E helyen csak azt em­lítem meg, hogy a 25. évvel ezelőtti 12 üz­letecske és kocsma helyett, jelenleg 92 ke­reskedelmi egység működik, közöttük szá­mos modern, minden igényt kielégítő üzlet­ház. S hogy szükség is van ezekre, arról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a vá­ros lakossága az elmúlt évben 192 millió lejre vásárolt különböző áruféleségeket, és ho­gy ezt a szintet az idén máris túlhalad­ták, bár még előttünk az Ajándékok Hó­napja. Minden­ az emberért - az ember javára!­ ÁRTUNKNAK ez a humánus célkitű­zése a mi városunk életének minden mozzanatában jelen van és mind job­ban érezteti hatását. Mivel lakossága az utóbbi 25 év leforgása alatt több mint a háromszorosára növekedett és egyrészt a természetes szaporulat, más­részt a letelepedés révén továbbra is növek­vő irányzatú, a helyi párt és állami szervek tevékenységének középpontjában három fő feladat áll: javítani és megoldani a lakás­körülményeket; magasabb szintre emelni az oktatást, szüntelenül javítani az egészség­­ügyi ellátást és a közművesítést. A fenti célkitűzések megvalósításában, kü­lönösen az utóbbi években, bíztató sikereket értünk el. Az üres telkeken s csak néhol az elöregedett épületek helyére, az utóbbi évek­ben több mint 2 000 modern lakrészt emel­tünk állami alapokból, új kerületeket ala­kítva ki a holmilor, a Viitorul és más ut­cákban. (Természetesen sokan építkeztek sa­ját jövedelmükből is.) Jelenleg is több he­lyen folyik lakásépítés és előkészület. A ter­vek szerint rövidesen megkezdődik egy új,­jabb lakónegyed építése a szőkefalvi út men­tén, s ezzel megkétszereződik a jelenlegi tömbház-lakrészek száma. A felnövő nemzedék, a holnapi váltás ok­tatása és nevelése terén ugyancsak biztatóak az eredmények. Hogy erről könnyebben ké­pet alkothassanak a kívülállók is, föltétlen meg kell említenem, mi is volt régebb. Hu­szonöt évvel ezelőtt egyetlen 50 férőhelyes napközi otthon, két általános iskola és egy líceum működött 35 nevelővel és 1 500 ta­nulóval. Volt hát bepótolni való bőven. De lássuk csak, mit is törlesztettünk. Az elmúlt években öt új iskolát emeltünk a város te­rületén. 52 tanteremmel, laboratóriumokkal, tanműhelyekkel tettük jobbá a tanulási fel­tételeket, így jelenleg 1 négyosztályos, 4 tíz­­osztályos iskola, 2 általános líceum és 1 szaklíceum (vegyipari) működik, s ezekben együttesen több mint 6 000 fiatal tanul, 280 jól felkészült tanító, tanár és mester irányí­tásával. Sorstragédiák és különböző tréfák alapján nagyon sokan ismerték ezt a várost a „sár­ga házról“, de azt már nem tudták, hogy e kiterjedt intézmény árnyékában milyen el­hanyagolt volt az orvosi ellátás, a lakosság s főleg a munkásság egészségvédelme. Ép­pen ezért ezen a területen talán még több volt a tennivalónk, mint másutt. Mindenki­nek elégtételt nyújt azonban az, hogy amit eddig végeztünk, megfelel a jelenlegi köve­telményeknek. Új poliklinikát építettünk, növeltük a gyermekkórház befogadó képes­ségét és ellátottságát, új körzeti és üzemi rendelőket létesítettünk, s így jelenleg 69 jól képzett orvos, több mint 650 középká­der és kisegítő személy végzi az egészség­­ügyi ellátást (1948-ban mindössze 16 orvos dolgozott a városban!) A közművesítés és a városrendezés ugyan­csak égetően fontos és nehéz feladat volt. A felszabadulás előtt, noha már az akkori feltételekhez viszonyítva is sok ember tö­mörült ide, nem volt a városban egyetlen rendezett, aszfaltozott utca se, de még a jár­dák hossza is csak körülbelül 2—3 kilomé­tert tett ki, hogy egyebekről ne is szóljunk. A felszabadulás óta eltelt években, de kü­lönösen az utóbbi évtizedben ilyen szem­pontból is alaposan megváltozott a város. Új utcákat nyitottunk, rendeztük a járdá­kat, zöldövezeteket és parkokat építettünk stb. Ez utóbbira annál is inkább nagy gon­dot fordítottunk, mert nálunk különösen, fontos a levegőszennyeződés leküzdése, illet­ve megelőzése. A kellő céltudatosság és ki­tartó­­munka eredményeként jelenleg min­den lakosra több mint 6 négyzetméter park, illetve zöldövezet jut. Itt kell elmondanom, hogy ez utóbbi cél­kitűzések megvalósításában a lakosság is teljes erővel, lelkesedéssel vett részt. A párt­tagokkal és a képviselőkkel az élen, idősek és fiatalok egyaránt, sok ezer munkaórát dolgoztak az új strand építésénél, az utcák, járdák, parkok rendezésénél és mindenütt, ahol szükség volt, így csupán az idén el­végzett hazafias munka értéke mintegy 9,5 millió lej. Városunk arculata és természetesen köz­művesítése szempontjából különös jelentősé­gű az a nagyarányú munka, amelyet a köz­pontjában végzünk. Itt már folyik és re­mélhetőleg rövidesen be is fejeződik a ve­zetékek kicserélése, az úttest és a járda fel­újítása. Tervek és távlatok INDAZ, amit eddig megvalósítottunk — és érthető módon csak néhány dolgot tudtam megemlíteni —, biztos alapot teremt ahhoz, hogy bátran ter­vezzünk, merészen tekintsünk a közeljö­vőbe. Az új terv­évben városunk valamennyi üzeme és vállalata erőteljesen fejlődik, gya­rapodik a munkahelyek száma, növekszik a termelés és bővül a termékek választéka. A termelési feladatok­ példás teljesítése nyomán tovább növekedik az oktatás, a mű­velődés és az egészségvédelem anyagi alap­ja is. Már tudjuk, hogy a jövő évben új szaklíceum létesül, befejeződik egy bentla­kás építése a jelenlegi szaklíceum számára, átadjuk a használatnak az új szülészetet, a postapalotát, az új bölcsödét és napközi ott­hont, s amint már említettem, létrehozzuk a város legújabb lakónegyedét a szőkefalvi út mentén. Ezekben az év végi, ünnep előtti napok­ban, mint hazánk összes dolgozói, úgy Tir­­naveni lakosai is megkülönböztetett érdek­lődéssel tanulmányozzák Nicolae Ceaușescu elvtársnak az RKP plénumán elhangzott előadói beszédét. Pártszervezetünk közel 5 000 kommunistájának, a város összes dol­gozójának eltökélt szándéka, hogy mindent megtesz az idei tervfeladatok és vállalások teljesítéséért, alaposan felkészül a jövő évi feladatok megvalósítására. Munkásváros ez alvából T P M fí mVmitöMBIHfiTMN Az új, 286 termes poliklinika A város egyik új tömbház-negyede A modern autóbuszállomás látképe IRTA: 19^i8-(an |ÍPjiÉ| firr/néfcgf' 1972-ben if i 11 Termékef ^ll/hDak elő A város másik büszkesége, az üveggyár A Vegyipari Kombinát modern bikromát részlege A Technolemn egyik üzemcsarnoka A város fölé emelkedő domboldalakat szőlőültetvények uralják A boziási új iskola 3

Next