Vörös Zászló, 1973. február (25. évfolyam, 25-48. szám)

1973-02-01 / 25. szám

Időszerű feladat a pártoktatásban A megyei pártkonferencia határozatainak tanul­mányozása és megvitatása A megyei pártszervezet konferen­ciája alkalmul szolgált annak ala­pos elemzésére, megvitatására, hogy a pártszervek és -szervezetek miként tevékenykedtek a párt X. Kongresz­­szusán és az Országos Konferenciá­ján kidolgozott intézkedések valóra váltásáért. A konferencia kifejezésre juttat­ta e tájak dolgozóinak egyöntetű azonosulását a párt marxista-leni­nista bel- és külpolitikájával, oda­adását és hűségét pártunk vezető­sége iránt, élén főtitkárával, Nicolae Ceaușescu elvtárssal. A konferencia megállapította, hogy az ország többi dolgozóival együtt megyénk kom­munistái, összes román, magyar, német dolgozói odaadással munkál­kodnak a párt történelmi jelentősé­gű határozatainak valóra váltásán, s kimagasló sikereket érnek el az anyagi és szellemi javak létrehozá­sának minden területén, számotte­vően hozzájárulnak ezáltal az öt­éves terv határidő előtti teljesíté­séhez. Nicolae Veres elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a konfe­rencián előterjesztett jelentésben körvonalazta ez előző konferencia óta elért eredményeket. Különösen hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy: az ötéves terv első két esz­tendejében 1,1 milliárd lej terven felüli termelést valósítottunk meg, s ezáltal 45 napos előnyre tettünk szert az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítésében , mely válla­lásunkat a konferencia határozottan megerősítette. Hasonlóan értékelte a mezőgazda­ságban a búza-, kukorica-, és a cukorrépa-termesztésben az utóbbi két év folyamán elért sikereket, amelyek páratlanok e tájak törté­netében. Kiemelkedő eredményeket értünk el az emberek szocialista öntudatá­nak fejlesztésében, a tudomány, a művészet és a kultúra terjesztésé­ben, a lakosság életszínvonalának emelésében. A konferencia a sikerek szám­ba­vétele mellett, feltárta a pártszer­vezetek munkájában még fellelhető fogyatékosságokat, azokat a nagy tartalékokat, amelyekkel megyénk gazdasága rendelkezik, s vázolta az előttünk álló feladatokat. Következésképpen rendkívül fon­tos, hogy az összes párt- és KISZ- oktatási formákban a legnagyobb figyelmet fordítsák a pártkonferen­cia dokumentumainak tanulmányo­zására, megvitatására és elsajátítá­sára, azoknak a feladatoknak az alapos megismerésére, amelyeket Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára a kon­ferencián mondott beszédében kije­lölt. A pártszervezetek, a propagandis­ták kötelessége, forrásanyag­ként tanulmányozásra kijelölni — a pártdokumentumok, Nicolae Ceaușescu elvtárs beszédei mel­lett —, a konferencia határozatait. Iktassanak be a konferencia szelle­mének megfelelő új témákat a tan­folyamok programjába. A Maros menti kommunisták fó­rumán elfogadott intézkedések meg­vitatását az teszi időszerűvé, hogy ezek pontosan körvonalazzák azokat a sokoldalú feladatokat, amelyek a pártszervezetek előtt állanak az ez évi tervmutatók, valamint az ötéves terv határidő előtti teljesítése terén. Az 1973-as összipari terv előirány­zatai mintegy 1,1 milliárd lejjel nagyobbak a múlt évinél, a beru­házások volumene 28,5 százalékos, míg az export előirányzatok 34,6 százalékos növekedést irányoznak elő 1972-höz viszonyítva. A pártoktatásban a viták kereté­ben a legnagyobb figyelmet az idő­szerű gazdasági kérdések elemzé­sére kell fordítani, arra, hogy mi­ként oldják meg a munkaközösség GRI­N FERENC és GHEORGHE GŐZ­ARP, a Megyei Pártkabinet igazgatója és aligazgatója (Folytatás a 3. oldalon) 1 Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam 25 (6576) szám 1973. február 1. csütörtök Ara 30 bámi Marosvásárhely: — A Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalat egyik részlege Díszgyűlés a Románia Liberá megjelenésének 30. évfordulója alkalmából Szerda délben a Scinteia Háza márványtermében díszgyűlést ren­deztek a Románia Liberá megjele­nésének 30. évfordulója alkalmá­ból. A gyűlésen a következő elvtársak vettek részt: Cornel Burtica, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Gere Mi­hály, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának póttagja, a KB titká­ra, a Szocialista Egységfront Orszá­gos Tanácsának titkára, Teodor Marinescu, az RKP KB sajtóosz­tályának vezetője, Mihnea Gheor­­ghiu, a Társadalom- és Politikai Tu­dományok Akadémiájának elnöke, Nestor Ignat, az Újságírószövetség elnöke, a román nyelven és az e­­gyüttélő nemzetiségek nyelvén meg­jelenő főbb napilapok, folyóiratok és kiadványok vezetői, pártaktivis­ták és egyes tömeg- és társadalmi szervezetek aktivistái, központi in­tézmények képviselői, tudományos és kulturális-művészeti életünk számos személyisége, a Románia Libera több régi munkatársa, szer­kesztője és önkéntes levelezője, központi lapok, az Agerpres román sajtóügynökség, a Rádiótelevízió szerkesztői, nyomdászok, a sajtó más dolgozói. Felszólalt Nestor Ignat, az Újság­­írószövetség elnöke, Octavian Pa­ler, a Románia Libera főszerkesz­­ tője, Virgil Danciulescu, a Scinteia szerkesztőségi főtitkára, Eugen Florescu, a Scinteia Tineretului főszerkesztője, Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztője, Anton Brei­tenhofer, a Neuer Weg főszerkesz­tője, és Constantin Teodorescu nyomdász. A hatalmas lelkesedés légköré­ben a részvevők táviratot intéztek a Román Kon­­mundia Párt Köz­ponti Bizottságához, Nicolae Ceaușescu elvtárshoz. Törekvések — a minőség jegyében Korábbi ambícióik egyikét nem egészen egy éve valósították meg, önálló egység lett a nyárádtői be­­tonelemgyár. Mit jelentett ez a munkakollektíva számára? — Az önállóságtól elválaszthatat­lan nagyobb felelősséget — állítja •Tóth Lázár igazgató. _— Most már lemérhető mindket­tőhöz való viszonyulásuk. — A tavalyi tervet teljesítettük globálisan meg választékonként is. Három váltásban dolgozunk, csak­nem azonos színvonalon, és hát tágultak a fejlődési perspektívák. — Hányféle terméket gyártanak jelenleg? — Se szeri, se száma. Helyiipar. Huszonöt termékcsoportot, 650 típus­ban. Az útszegélytől, a lakótömb­eremig talán minden betonelem szerepel a rejtélyesnek tűnő típus­­jelzések között. Mégis ismeretlenek, veszem elő az egyik kérdést, mely­­lyel ide jöttem. — Talán mert továbbra is bedol­gozunk, — véli az igazgató — út, üzem, lakásépítőknek. Beépülünk a mások munkájába. A fontos szá­munkra az, hogy a nyilvánosság előtt gyakrabban szereplő megren­delőink elégedettek velünk. Persze, vannak szakmai ambícióink. Egyéb­ként is azért szeretem ezt a mun­kát, mert sohsem lehet megunni, szinte nap mint nap javíthatunk, változtathatunk valamit, vagy a termékminőségen s a technológián, vagy egyszerűen a munkakörülmé­nyeken. — Szabványok szerint dolgoznak, pontosan előírt anyagösszetétellel, s ez utóbbi a fő minőség-meghatározó tényező. — Nem is ezeken változtatunk, hiszen valóban szigorú normák. Tő­lünk is függ viszont, hogy egy ter­mék, egy betonelem mennyire tet­szetős, sima, tökéletes. A minőségjavításban úgymond rejtett tartalék a szakember­gárda létszámának növelése. 1971-ben 15 szakmunkással dolgoztak, ma több mint 50 sorolható ebbe a kategóriá­ba. Hamarosan további 90-en kezdik meg a betonöntő-szerelő szakma el­sajátítását. Tanulnak a több fize­tésért — taníttatják őket a terme­lés minőségi színvonalának emelé­séért. — Legreprezentatívabb termékük a lakótömb-elem. Erről valami kö­zelebbit? — Egy ház 40 elemből rakható össze, valamennyit gyártjuk. Ebben az évben 520 lakrészhez valót ké­szítünk. S itt ismét a minőséget említeném első helyen, hiszen azt már rég tudja mindenki, hogy egy 40 lakrészes tömb előregyártott ele­mekből 20 nap alatt építhető fel, s a szerelésnél váltásonké­zt mind­össze nyolc emberre van szükség. — Tehát a minőség... — Igen. Hamarosan megkezdjük a külső felületen díszített lakásfalak gyártását. Folyamatban van az át­állás, készülnek a vinilinszőnyeg­­fonatok a megfelelő mintákkal. Legnagyobb haszna az új eljárás­nak, hogy teljesen kiküszöbölődnek a szerelés utáni külső végmunkák. Nem lesz többé szükség az állvány­rakásra, vakolásra, és természete­sen a betonelemből készült lakótöm­böknél a lehullott vakolat is isme­retlen fogalommá válik. Színes min­tákat is rávihetünk a díszítőelemek­re. Változatosabbá, vonzóbbá tehe­tők így az ezután épülő lakónegye­dek. Tegyem hozzá, önszorgalomból kísérleteztük ki a mintás falakat. — S az ár? — Termékünk nyilván értékesebb lesz, az építő viszont behozhatja a többletköltséget a vakolás, festés, állványozás kiiktatásával. Az említett önszorgalmat nem le­het egy mondatban árván hagyni. A gyár területén lépten-nyomon, újra és újra felbukkan. Akár a nehéz lapátolás kiküszöböléséről, vagy a termékraktározás módjáról, akár a túlontúl szellős csarnokok huzatmentesítéséről esik szó. Az igazán nehéz munkákat, a több száz vagy ezer kilós betonelemek mozgatását természetesen már kez­dettől fogva daruk végezték. Maradt azonban még „vadászterület“ az említett önszorgalom számára is. Farkas Sándor és Mandics Lajos mérnök-részlegvezetők igazítanak el a termelés számomra kevéssé ismert területein. Eközben tudom meg, hogy foglalkoznak a betonvasteker­­csek szállításának könnyítésével, át­alakítják a gőzölő kamrákat, hogy biztonságosabbá tegyék a házfalak mozgatását — lételemük az állandó fejtörés, s még az sem csökkenti javító kedvüket, hogy egy-egy újí­tás újításként való elfogadtatása, — miként Mandics Lajos megjegyez­te —, körülményes, olykor hiába­való igyekezet. No de nem sértő­­dékenyek, mert ha a „konkrét“ ju­talom el is marad, a szakmai am­bíció kielégül. Ami persze távolról sem jelenti azt, hogy az újítások hatékonyságának igazolása esetleg nem szorul egyszerűsítésre. Termelésük az utóbbi öt évben tízszeresére nőtt, önállósulásuk újabb lendületet adott, s nem a tervmutatók kényszere, hanem az alapos lehetőség-felmérés határozta­ meg jelenlegi fő törekvésüket, hogy határidő előtt teljesítsék az ötéves tervet. Terven felül hozzávetőlege­sen 300 lakrészhez szükséges beton­elemet gyártanak. Értékben 20 mil­lió lejes többletet vállaltak. Idei közelebbi cél az anyagkezeléssel, mozgatással járó veszteségek csök­kentése, ami 70 tonna cement és 10 tonna bretonvas megtakarításában konkretizálódik. Hónapról hónapra a maximális mutatók 10—15 száza­lékos túlteljesítésére törekednek. Gondoljuk, nem kell bővítenünk e beszámolót a miért feszegetésé­­vel. (mak­kai) Az országban és külföldön egya­ránt keresettek a Prodcomplex He­­lyiipari Vállalatban készült csiszolt üvegáruk, amelyeket 60 féle vá­lasztékban kínálnak a vásárlóknak. Felvételünkön e gyönyörű termé­kek alkotóinak egyikét, Belza Adolfot munka közben mutatjuk be olvasóinknak. Szocialista verseny a falvak felvirágoztatásáért — Az Olt megyei Stoicánesti község néptanácsa ülésszaka résztvevőinek távirata az RKP Központi Bizottságához, Nicolae Ceausescu elvtárshoz — Az Olt megyei Stoicánesti községben működik az ország egyik legrégibb mezőgazdasági termelőszövetkezete, amelyet immár negyedszer a Munkaér­demrend I. fokozatával tüntet­tek ki. A község földművesei a községi néptanács kedden meg­tartott ülésszakán elhatározták, hogy szocialista versenyre hív­ják ki a haza összes községei­nek és falvainak néptanácsait, összes lakosait az 1973. évi gaz­dasági, közművesítési és szociál­kulturális feladatok teljesítésé­ért és túlszárnyalásáért. A részvevők a forró lelkese­dés légkörében táviratot intéz­tek az RKP Központi Bizottsá­gához, Nicolae Ceaușescu elv­társhoz. A távirat így hangzik: Az O­ megyei Stoi­anesti község néptanácsi képviselői, akik­ ülésszakot tartottak az 1973. évi gazdasági-társadalmi terv és költségvetés megvi­tatására, az összes lakosok nevében Önhöz intézik szavaikat hőn szeretett és tisztelt Ceausescu elv­társ, hogy kifejezzék meleg szeretetüket, hűségü­ket és határtalan megbecsülésüket Ön iránt mind­azért, amit a párt és az állam élén tesz a nép legdrágább eszményeinek valóra váltásáért, a ha­za további felvirágoztatásáért, az ország összes helységeinek fejlesztéséért, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtését célzó nagy­szabású program keretében. Mi, stok­ánestiek nem felejtettük el és sohasem felejtjük el mit mondott 1949-ben az mtsz meg­alakulásakor, amikor abban az örömben volt ré­szünk, hogy körünkben tartózkodott a falu életé­nek e nagy eseményekor és megmutatta nekünk az ország egész parasztságával együtt követendő utat. A falu közössége előtt elmondott akkori sza­vai, a más látogatások alkalmával utólag adott értékes útmutatásai és útbaigazításai, az elért e­­redmények honpolgári kötelességünké teszik, hogy meleg köszönetet mondjunk a Stoicanesti-i lakos­ság apraja-nagyja nevében, s mély hálánkat és forró szeretetünket fejezzük ki annak, aki — mint nálunk mondják — a község több mint 5­­00 la­kosának „keresztapja“ volt. Hogyan másként kö­szönjük meg önnek, aki szívét is beleadta mind­abba, amit értünk tett, mint azzal, hogy jelentjük önnek, szeretett vezetőnknek: mi, akik a búzájáról és túzokokról ismert Boian síkságon élünk, betar­tottuk szavunkat, évről-évre gyarapítottuk az mtsz vagyonát s ezzel együtt nőttek a község és az em­berek is. Gondosan és nagy felelősségérzettel ele­mezve helyzetünket, célul tűztük ki, hogy kitartó és lelkes munkával ebben az évben még jobban megműveljük a földet és a tervezett hektáronkénti 4 000 kilós búzatermelést 750 kilóval, a 4 800 kilós kukoricatermelést 600 kilóval, a 35 000 kilós cu­korrépa-termelést 6 500 kilóval túlteljesítjük, a tervezett 3 000 literes átlagos tejtermelést pedig 250 literrel túlszárnyaljuk. Ily módon terven fe­lül szállíthatunk az államnak 700 tonna gabonát, 1300 tonna cukorrépát, 1200 hektoliter tejet és 150 tonna húst, amihez még hozzá jön az a jelen­tős állati eredetű termék, amit a község lakossága terven felül leszerződött az állammal. Azoktól a mozgósító feladatoktól lelkesítve, a­­melyeket az Országos Konferencia, az RKP KB 1972. novemberi plenáris ülése állított a mezőgaz­daság elé, általában a falu elé, a párthoz, Önhöz, főtitkár elvtárs, való erős ragaszkodás légkörében elhatároztuk, hogy versenyre hívjuk fel országunk összes néptanácsait, községeit és falvait tudva, hogy más bánáti, erdélyi, dobrogeai, mezőgazda­­sági szövetkezetek és községek jó és nagyon jó eredményeket értek el, azt, hogy egyre több egy­ség vesz részt a jobb termés eléréséért, a falusi helységek sokoldalú fejlesztéséért folytatott nagy versenyben. Tudjuk, hogy ebben a hazafias vetélkedésben az ember, a termelőszövetkezet, a község, az or­szág nyer, biztosítjuk szeretett Ceausescu elvtárs, hogy erőt nem kímélve — ahogyan Ön tanított — tettekkel támasztjuk alá felhívásunkat, ami nagy megtiszteltetés számunkra. Megfogadjuk, hogy szenvedéllyel, odaadással és áldozatkészséggel fo­gunk dolgozni a kitűzött feladatok példás telje­sítéséért, mert meggyőződésünk, hogy ezzel hoz­zájárulunk országunknak a jólét magasabb fo­kaira és a civilizáció csúcsaira való felemeléséhez. A STOICANESTI községi néptanács ülésszaka FELHÍVÁS Románia Szocialista Köztársaság összes községi néptanácsaihoz Az Olt megyei Stok­anesti község néptanácsa 1973. január 30-i ülésszakán az igényesség és a felelősség szellemében megvi­tatta az 1972. évi tervfeladatok és helyi költségvetés valóra vál­tását, valamint az 1973. évi gaz­dasági-társadalmi fejlesztési terv területi előirányzatait és a he­lyi költségvetés előirányzatait. A néptanács úgy véli, hogy a pártszervezetek vezetésével a mezőgazdasági termelőszövetke­zet, a kereskedelmi és szolgálta­­tási egységek, az oktatási, egész­ségügyi és kulturális intézmé­nyek munkaközösségei, a köz­ség összes lakosai az elmúlt év­ben jelentős sikereket értek el a növényi és állati termelés nö­velésében, a lakosság jó ellátá­sában és kiszolgálásában, a köz­művesítési és gazdálkodási mun­kákban, az oktatásban, az e­­gészségvédelem, a kultúra, a szocialista nevelés terén és a sporttevékenységben, s ezáltal erőteljes anyagi és szellemi alap jött létre a község továbbfejlesz­téséhez. Községünk mezőgazdasági ter­melőszövetkezete a globális­ ak­kordbér alapján szervezte meg a termelést és a munkát, kor­szerű technológiákat alkalma­zott, s így 1972-ben nem öntö­zött területen átlagos hektárho­zama 4 655 kiló volt búzából a tervben előirányzott 3 600 kiló­val szemben; 4 827 kiló szemes­kukoricából a tervezett 4 000 ki­lóval szemben; 41 067 kiló cu­korrépából a tervben előirány­zott 30 000 kilóval szemben. A tavalyi állattenyésztés-fejleszté­si tervet a szarvasmarháknál 104, a sertéseknél 147 százalé­kos arányban telj­esí­tettük. A több mint 700 takarmány­ozott tehén átlagos tej hozama tehe­nenként 3 070 liter volt a 3 000 literes tervelőirányzattal szem­ben. A mezőgazdasági termelésben elért eredmények lehetővé tet­ték, hogy az állami alapnak le­szállítsunk: 4 060 tonna gabo­nát, 1 050 tonnával többet a ter­vezettnél; 8 000 tonna cukorré­pát, 2 000 tonnával többet a tervezettnél; 656 tonna húst, 230 tonnával többet a tervezettnél, 15 009 hektoliter tejet, 2 509 hek­toliterrel többet a tervezettnél és más jelentős mennyiségű me­zőgazdasági élelmiszereket. A többlettermékek leszállítása ré­vén 1972-ben a 100 hektáron­kénti árutermelés értéke 790 969 lej volt, s ezzel hozzájárultunk a városi lakosság jobb ellátásá­hoz, az export növeléséhez és ugyanakkor mezőgazdasági szö­vetkezetünk jövedelmének a nö­veléséhez, községünk lakosai é­­letszínvonalának az emeléséhez (Folytatás a 3. oldalon) A 3. OLDALON A kőolajipari munkások hősi harcának 40. évfordulóján A globális akkord bevezetése az állami mezőgazdasági vállalatokban Megyénk állami mezőgazdasági vállalatainak dolgozói különös ér­deklődéssel fogadták az RKP KB Végrehajtó Bizottsága 1972. de­cember 25-i ülésén elfogadott hatá­rozatot, miszerint kísérleti jelleggel bevezetik a globális akkordon ala­puló munkaszervezési és javadal­mazási formát. A munkaközössé­gek már az év első heteiben olyan intézkedéseket dolgoztak ki, ame­lyek lehetővé teszik, hogy minél több farmon, tevékenységi ágban alkalmazzák ezt a javadalmazási formát. A globális akkord alapján törté­nő javadalmazást az év elején le­szögezett fizetési tarifának megfe­lelően eszközük termékegységen­ként, vagyis: tonna, hektoliter, ál­latonként, 1 000 lej értékű termény, így például a fejőstehén-tenyészet­ben, ahol az évi átlagtermelés ta­­karmányozott tehenenként 3 000 li­ter, a gondozási norma pedig 13 fő, a havi átlagkereset eléri az 1 300 lejt. A mi egységeinkben megvannak a feltételek és a lehe­tőségek arra, hogy fokozzuk a ter­melést és így természetesen a gon­dozók, a dolgozók keresetét is. Tekintettel arra, hogy az állami mezőgazdasági egységek vezetői már ismerik a szervezési és java­dalmazási kitéteket, szeretnék ki­térni néhány olyan intézkedésre, a­­melyet feltétlenül szükségesnek tartok e javadalmazási forma beik­tatásánál és szeretném felsorolni e­­lőnyeit is. Elsősorban, tekintettel arra, hogy most osztják fel a terveket farmok­ra, tevékenységi ágakra, munkahe­lyekre, parcellákra, szükség van arra, hogy a vállalatok összes dol­gozóival megvitassák az új szerve­zési és javadalmazási forma összes kérdéseit. Jó, tudni például, hogy az nem csupán az állandó alkal­mazottak érdekeltségét fokozza, hanem az időszakosokét is, azokét, akik arra vállalkoznak, hogy bizo­nyos állati és növényi eredetű ter­mékeket állítsanak elő egy megha­tározott területen, s akik vállal­koznak, hogy a kijelölt feladato­kat teljesítik. Az alkalmazási módozat népsze­rűsítése hasznos és azt minél rö­­videbb időn belül el kell végezni, ismerve azt, hogy az anyagi érde­keltség fokozása mindkét fél érde­ke (vállalat-dolgozó), s ezért már az év elején legalább egy terme­lési ciklusra egy szerződés­válla­lást kell kiállítani, amely leszögezi a felek kötelezettségeit és jogait. Azért, hogy a szerződés­vállalá­sok megfelelően biztosíthassák a feladatok teljesítését, idejében in­tézkedni kell, hogy minden egyes részlegnek rendelkezésére bocsássák a szükséges anyagi alapokat, hogy betarthassák a növényenként és ál­latfajonként leszögezett technoló­giákat. Az új javadalmazási forma sikere érdekében differenciáltan kell kijelölni a termelési feladato­kat parcellánként, állatfajonként, figyelembe véve a termelési poten­ciálokat, a biztosított műszaki­anyagi alapot oly módon, hogy le­hetővé tehessük a globális akkord bevezetését valamennyi munkahe­lyen. A globális akkord alapján alkal­mazott dolgozók számára lehetősé­get teremtenek arra, hogy a pénz­­beni javadalmazás mellett hozzá­juthassanak — hivatalos áron — az illető vállalatban termelt egész sor mezőgazdasági élelmiszerter­mékhez. Ennek a munkaszervezési és ja­vadalmazási formának az előnyei beszédesen megmutatkoztak a me­zőgazdasági­­ termelőszövetkezetek­ben, amelyekben sikeresen, jó e­­redményekkel alkalmazták azt az utóbbi két termelési évben. Növe­kedett a termelés, a munkaterme­lékenység s ezzel párhuzamosan gyarapodott a globális akkord a­­lapján dolgozók keresete is. Az állami mezőgaz­dasági egysé­gek vezetőinek tehát az az első rendű kötelezettségük, megteremte­ni a kedvező feltételeket ezen ja­vadalmazási forma alkalmazásához aminek oda kell vezetnie, hogy mindkét fél pontosan betartsa kö­telezettségeit, és végeredményben is a több termelésre serkentse mind az alkalmazottakat, mind pedig az ""ami mezőgazdasági egységeket. COROI? IOAN, az AMV-ek Maros megyei Tröszt­jének főkönyvelője Falusi könyvhónap, 1973 .­­ A jegyzet­ írónak e cím után azonnal tolla alá kívánkozik a megszokott kezdő-mondat: „Im­már hagyománnyá vált, hogy megyénkben, csakúgy mint az egész országban, február folya­mán. Satöbbi. Igen ám, de hogyan fogalmazza azt a bizo­nyos kezdő-mondatot az, aki személyes élményeiből, tapaszta­lataiból tudja, hogy már réges­­régen nem sablon­fogalmazások­ról van szó a Falusi könyvhónap alkalmából. Na nem, szó sincs arról, hogy időnként ne kísérte­nék ezt a szép kulturális akciót sablonmegoldások is. Teszem azt, hogy véget ér a találkozó, és akkor szerencsés vagy rosszul megválasztott órában gyerekek emelkednek szólásra, előre meg­fogalmazott kérdéseket makog­nak az író bácsi felé... Legjobban annak örvendek — örvendünk — eme 1973-as Falusi könyvhónap alkalmából, hogy az elmúlt két-három év tapasz­talatából ítélve, mindezen erő­­szakoltságok, hivataliaskodó for­mák eltűnni látszanak az író­olvasó találkozók térképéről. Nem lapozgatunk tűnődve a kö­tetekben, mint hajdanán, hogy melyik is az a vers vagy novella, amely „a falunak jó“. Mert ott is az a jó, amit mi is magunké­nak vallunk. Mennyit, de menj- SZŐCS KÁLMÁN (Folytatás a 3. oldalon)

Next