Vörös Zászló, 1973. március (25. évfolyam, 49-75. szám)

1973-03-01 / 49. szám

XXV. ÉVFOLYAM 49. (6600) SZÁM 1973. MÁRCIUS 1 CSÜTÖRTÖK Ara 30 báni AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése 1973. február 28-án, szerdán megkezdődött a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. Nicolae Ceausescu elvtárs, a plenum munkálatait megnyitva, a következő, egyhangúlag elfogadott napirendet javasolta: 1. Tájékoztatók azoknak az intézkedéseknek az alkalmazásáról, amelyeket az RKP KB 1972. novemberi plénuma határozott el az 1973. évi terv teljesítéséhez és túlszárnyalásához szükséges feltételek előkészítésére vonatkozóan. Tájékoztatót terjeszt elő a Miniszterta­nács, az RKP KB Titkársága, valamint számos minisztérium és me­gyei pártbizottság. 2. Törvénytervezet Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsának megalakításáról, megszervezéséről és műkö­déséről. 3. Törvénytervezet a Legfelsőbb Pénzügyi Ellenőrző Bíróság meg­alakításáról, megszervezéséről és működéséről. 4. Törvényerejű­ rendelettervezet a Gazdasági-Társadalmi Szerve­zési Tanács megalakításáról és működéséről. 5. Módosító javaslatok a lakásépítés fejlesztésére, állami lakások eladására és személyi tulajdonú nyaralók és turista házak építésére vonatkozó 1968. évi 9. számú törvényhez. 6. Módosító javaslatok a lakásállomány kezelésére és a tulajdo­nosok és bérlők közötti viszony rendezésére vonatkozó 1968. évi 10. számú törvényhez. 7. Határozattervezet a mezőgazdasági munka megszervezésének és javadalmazásának javításáról. 8. Intézkedések a vezető káderek létszámának a csökkentéséről, a minisztériumok, fővállalatok és gazdasági szervezetek szervezeti fel­építésének javításáról. 9. Határozattervezet a testnevelés és a sporttevékenység szüntelen fejlesztéséről; tájékoztató a testnevelési és sporttevékenységből levont főbb konklúziókról. 10. Tájékoztató a Román Kommunista Párt és a román állam 1972. évi nemzetközi tevékenységéről. Tájékoztatót terjeszt elő az RKP KB Titkársága és a Minisztertanács. Az 1972. novemberi plenáris ülés határozatának értelmében, ame­lyet a jelenlegi plénum is megerősített, az ülésen meghívottként részt vesznek: a kormány tagjai, állami és társadalmi központi szervek vezetői, a megyei pártbizottságok gazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárai; a megyei néptanácsok első alelnökei; gazdasági fővállalatok igazgatói; nagy iparvállalatok igazgatói és pártbizottsági titkárai; ku­tató és tervezőintézetek igazgatói; külkereskedelmi vállalatok igazga­tói; a központi sajtó több főszerkesztője. A plenáris ülés vitakérdéseit elemezték az RKP Központi Bizott­ságának a következő állandó bizottságai is: a gazdasági bizottság, a szervezőmunka, a káderek kérdéseivel, az állami szervek tevékeny­ségének és a tömegek társadalomvezetési részvétele közösségi formái­nak kérdéseivel foglalkozó bizottság; a mezőgazdasági, erdőgazdálko­dási és élelmiszeripari bizottság; a nemzetközi kapcsolatok bizottsága. Azzal kapcsolatban, hogy negyed évszázad telt el a romániai munkásosztály szervezeti és politikai egységének megteremtése óta, a Központi Bizottság tegnapi ülésén megünnepelte ezt a szocializmus hazai megteremtése szempontjából történelmi jelentőségű eseményt. Ebben a keretben felszólalt Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára. A Központi Bizottság plénuma március 1-én, csütörtökön foly­tatja munkáját. Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde az RKP KB plenáris ülésének megnyitásakor TISZTELT ELVTÁRSAK! A Központi Bizottság plenáris ülését néhány nappal forradalmi történetünk egyik nagy eseménye — a munkásosztály szervezeti és politikai egységének megvalósítása és az egységes marxi-leniai párt megalakítása — negyedszázados év­fordulója után tartjuk meg. Mint­hogy ez az esemény rendkívül nagy jelentőségű volt a proletariá­tus, egész népünk politikai harca, a társadalom forradalmi átalaku­lása és a szocializmus romániai győzelme szempontjából, szüksé­gesnek vélem, hogy ünnepélyesen felidézzük ezt az eseményt mai plenáris ülésünk keretében. A Román Kommunista Párt meg­alakulása egy objektív történelmi folyamat eredménye volt, társadal­mi fejlődésünk sajátosságainak, a romániai dolgozók forradalmi har­cának, a munkásosztály politikai­ideológiai érettségének és az ország politikai életében betöltött foko­zott szerepének eredménye volt. A romániai forradalmi harcosok, a társadalmi haladásért küzdő har­cosok régi óhaja volt, hogy fel­számolják a munkásmozgalom meg­osztottságát, megteremtsék a pro­­letariátus politikai és szervezeti egységét, megalakítsák az erős po­litikai élcsapatot, a pártot, amely vezetni tudja az összes dolgozók harcát a kizsákmányolás és az el­nyomás ellen, a szabadságért és a társadalmi igazságért. A burzsoá­­földesúri rendszer elleni társadalmi harcok színterére lépve, a mun­kásosztály már kezdettől fogva szükségét érezte annak, hogy szo­rosabbra vonja sorait és egysége­sen lépjen fel a román nép új sor­sának megteremtésében reá háruló történelmi hivatás teljesítéséért. Különösen erőteljesen megnyilvá­nult az egységtörekvés a forradal­mi harc nehéz pillanataiban, a ki­zsákmányoló osztályokkal való nyílt szembeszállás időszakaiban, a dol­gozók létfontosságú szabadságjogai­nak, a nemzet legfőbb érdekeinek megvédéséért vívott harcban. A számos osztályakcióban, a munkáltatók, a burzsoá­ földesúri rendszer elleni nagy szociális és politikai harcokban alulról való­sult meg az egységfront, széles körű együttműködés jött létre a kommunisták és a szocialisták kö­zött, a szakszervezeti szervezetek között közös politikai platform a­­lapján. Ez az együttműködés foko­zódott a második világháború kü­szöbén az Antonescu-diktatúra, az országnak a náci Németország ál­tali leigázása és a szovjet-ellenes háború ellen folytatott antifasiszta harcban. A háború elleni harc, a fasiszta politikával szembeni ellen­állás szükségessé tette a munkás­­mozgalom egyesült akcióinak széles körű kifejlesztését, a Kommunista Párt egyre szorosabb együtt mun­kálkodását a Szocialista Párttal és a Szociáldemokrata Párttal. A forradalmi tevékenység, a ro­mániai hazafias, antifasiszta harc kibontakozása idején, egy olyan pillanatban, amikor felmerült a né­pünk életében történelmi jelentő­ségű, gyökeres változtatások kér­dése, amikor napirendre került az antifasiszta nemzeti fegyveres fel­kelés előkészítése és megszervezése a katonai-fasiszta diktatúra meg­döntéséért, Romániának a szovjet­ellenes háborúból való kilépéséért, a fegyvereknek a fasiszta Német­ország elleni fordítása és az or­szág csatlakozása a szövetséges antifasiszta erőkhöz — különösen élesen vetődött fel a munkásosztály szilárdabb akcióegységének meg­teremtése. E parancsoló követel­mény következménye volt, hogy 1944 áprilisában megvalósult a Román Kommunista Párt és a Szo­ciáldemokrata Párt között a Mun­kásegységfront, amely köré rend­kívül rövid idő alatt felsorakoz­tak az egész nép demokratikus, hazafias, antifasiszta erői, hogy döntő rohamot indítsanak a kato­nai-fasiszta diktatúra és a német leigázók ellen, a nemzet megmen­téséért. Ennek az átfogó frontnak a meg­teremtése, amelynek derékhadát az egységes munkásosztály képezte, elengedhetetlen feltétele volt az 1944. augusztus 23-i történelmi ak­tus győzelmének, feltétele volt az ország felszabadulásának azok kö­zött a kedvező körülmények között, amelyeket a szovjet hadseregnek és az antihitlerista koalíció többi erői­nek a ragyogó győzelmei teremtet­tek meg. A Munkásegységfront fontos sze­repet játszott az ország felszaba­dulását követő időszakban is a munkásosztály, az egész nép erő­feszítésének egyesítésében az anti­hitlerista háborúban való részvétel céljából. Románia teljes felszaba­dítása, a hitleri Németország vég­leges leverése céljából, az ország demokratizálásáért, a kizsákmányo­ló osztályok ellenállásának letörésé­ért és a reakciós politikai pártok elszigeteléséért, az államhatalom megszerzéséért és a román társa­dalom forradalmi úton történő át­alakításáért vívott nagy politikai harcok győzelme céljából. E ke­mény harcok tüzében egyre job­ban megszilárdult a munkásosz­tály, a kommunisták és a szociál­demokraták akcióegysége. Ez az ak­cióegység megmutatkozott a kora­beli nagy politikai tömegakciókban és megmutatkozott az 1945. már­cius 6-án beiktatott demokratikus kormányban, amelyben a munkás­­osztálynak vezető szerepe volt. A forradalmi folyamat elmélyü­lésének arányában és amilyen a­­rányban a néptömegek, a demok­ratikus erők újabb pozíciókat vív­tak ki maguknak a társadalomban, egyre szükségesebbé vált a mun­kásosztály, a fő társadalmi erő szer­vezeti és politikai egységének a megteremtése. Ettől függött, hogy a munkásosztály betölthesse a ma­gasztos szerepét, amelyet Romániá­ban hivatott volt játszani, a vezető osztály szerepét az ember ember általi kizsákmányolásának végle­ges felszámolásáért vívott harcban, az új társadalmi rend, a szocialista társadalom megteremtésének hatal­mas művében. Ahhoz, hogy a nép tántoríthatatlanul haladjon ezen az úton, okvetlenül szükséges volt a munkásosztály egységes pártjának, forradalmi élcsapatának a megala­kítása, amely maga köré tudja tö­möríteni a nemzet összes erőit az új történelmi korszakba lépő Ro­mániában. Mint ismeretes, a forradalmi harcban, a kommunista és a szo­ciáldemokrata párt és ezek képvi­selői közötti együttmunkálkodás fo­lyamatában széles körű kontaktu­sokra került sor, s a gyakorlatban megkezdődött, a munkásosztály több egységes politikai szervezeté­nek megszervezése és létrehozása egységes vezetés alatt. Mindez vég­eredményben a két párt vezetősé­gének közös elhatározásában és annak a platformnak a kidolgozá­sában konkretizálódott, amelyet megvitattak és elfogadtak az illető pártok szervezetei keretében és a megalakulás folyamatában, lent az egységes szervezetekben. Ilyen körülmények között ke­rült sor 1948. február 21-én az egyesítő kongresszusra. E kongresz­­szus lényegében szentesítette a ha­zai valóságot, s az volt a feladata, hogy nyilvánosan és ünnepélyes külsőségek között kihirdesse a két pártnak a forradalmi, dialektikus­materialista világ- és életszemlélet alapján egy pártban való egyesíté­sét, létrehozva ezzel a munkásosz­tály egységes pártját, amelyre az a szerep hárult, hogy vezesse a ro­mán nép harcát az ország szocia­lista átalakításáért. A proletariá­tus, a romániai dolgozó tömegek ragyogó politikai győzelme volt ez, s mélyenszántóan kihatott az ese­mények további alakulására, a nagy forradalmi átalakulásokért folytatott harcra. Az egyesüléstől eltelt 25 év alatt pártunk becsülettel teljesítette a munkásosztály, egész népünk előtt vállalt kötelezettségeit. A Román Kommunista Párt kö­vetkezetesen a proletariátus forra­dalmi elméletének alapelveihez igazodva, alkotó módon alkalmaz­va országunk konkrét feltételeire a szocializmus általános igazságait, mindenek fölé helyezve az egész nép létöredekeit, szabadságra, tár­sadalmi igazságra, függetlenségre, jólétre és boldogságra irányuló tö­rekvéseit, széles körű szervezeti, politikai és ideológiai munkát fej­tett ki, lépésről lépésre biztosította a nemzetgazdaság újjáépítését és korszerűsítését, szocialista alapokra helyezését, a szocialista termelési viszonyok megteremtését, az egész társadalom új elvek szerinti meg­szervezését, az összes dolgozók a­­nyagi és kulturális életszínvonalá­nak állandó emelését. A nép, saját tapasztalatából meggyőződve, hogy a Román Kommunista Párt politi­kája híven kifejezi legfőbb érde­keit, tántoríthatatlanul követte pár­tunkat, odaadással és áldozatkész­séggel valóra váltotta a szocializ­mus hazai felépítését szolgáló prog­ramját. A párt politikájának helyességét ékesszólóan bizonyítják azok a nagy győzelmek, amelyeket Románia az elmúlt negyedszázadban a gazdasá­gi és társadalmi élet minden terü­letén elért, azok a történelmi je­lentőségű sikerek, amelyek a ha­ladás, az új, szocialista civilizáció útján születtek. A Román Kommunista Párt, szün­telenül harcolva a haza fejleszté­séért, szocialista társadalmunk sok­oldalú felvirágoztatásáért, állandó­an fejlesztette és erősítette inter­nacionalista szolidaritását a többi kommunista és munkáspárttal, min­dig becsülettel teljesítette köteles­ségét a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom aktív osztaga­ként. A többi párt támogatását és bátorítását élvezve, pártunk kife­jezte odaadó támogatását a mun­kásosztály többi élcsapatai iránt, a társadalmi szabadságért és haladás­ért, a szocializmus és kommuniz­mus ügyéért harcoló pártok iránt. Ugyanakkor pártunk széles körű kontaktusokat teremtett a többi szocialista és haladó erőkkel, a nemzeti felszabadító mozgalmak­kal, aktívan hozzájárulva a nagy antiimperialista front megszilárdí­tásához és fejlesztéséhez, az együtt­működésért és a világbékéért foly­tatott harchoz. Saját forradalmi tapasztalataiból, a szocializmust építő román nép nagy tapasztalataiból tanulva, pártunk egyben figyelmesen tanul­mányozta és tanulmányozza a töb­bi pártok, az új társadalmi rend­(Folytatás a 3. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN 2. OLDALON: — Munkanap a marosvásárhelyi filharmóniánál — Mai kérdésünk: Mit tesznek a kereskedelem korszerűsítéséért 3. OLDALON: — A termőföld védelmében — Maximális szintet ígérnek az üveg- és fajanszgyártók A SZOCIALISTA EGYSZDFAMI ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSE Február 28-án, szerdán plenáris ülést tartott a Szocialista Egység­front Országos Tanácsa. Az ülésen Nicolae Ceausescu elvtárs az RKP főtitkára, a SZF­F Országos Taná­csának elnöke elnökölt. A plénum megvitatta és jóvá­hagyta a Szocialista Egységfront tanácsai munkájának tökéletesíté­sére és társadalmi-gazdasági szere­pük növelésére vonatkozó határo­zatot. A jóváhagyott határozatot közzé teszik. A továbbiakban a plénum jóvá­hagyta az Országos Békevédelmi Tanácsnak, a Vadászok és Sport­horgászok Általános Egyesületének és a Méhészek Egyesületének a Szocialista Egységfronthoz benyúj­tott csatlakozási kérését. A Szocialista Egységfrontban résztvevő néhány szervezet vezető­ségében bekövetkezett személyvál­tozás következtében a plénum, az illető szervezetek javaslata alap­ján, a következő módosítások vég­rehajtását hagyta jóvá a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának és Végrehajtó Bürójának összetéte­lében: — Az Országos Tanács tagjaivá kooptálták a következő elvtársa­kat: Dumitru Balán, a Szocialista Egységfront Braila megyei tanácsá­nak elnöke, Stefan Mocuta, a Szo­cialista Egységfront Kolozs megyei tanácsának elnöke, Iulian Plostina­­ru, a Szocialista Egységfront Mehe­­dinti megyei tanácsának elnöke, Ion Catrinescu, a Szocialista Egy­ségfront Prahova megyei tanácsá­nak elnöke, Aldea Militaru, a Me­zőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének elnöke, Corneliu Manescu, az Interparla­mentáris Unió román csoportjának elnöke.­­ A plénum elhatározta, hogy Ilie Alexe, Dan Martian, Gheorghe Petrescu és Miu Dobrescu elvtársa­kat felmenti a Végrehajtó Büróból, akik más feladatokat kaptak. — Mihai Dalea elvtársat felmen­tették a Szocialista Egységfront Or­szágos Tanácsa titkári tisztségéből, miután a Romániai Szakszerveze­tek Általános Szövetsége Központi Tanácsának elnökévé választották meg. — A plenáris ülés beválasztotta a Végrehajtó Büróba a következő elvtársakat: Florian Danalache, az UCECOM elnöke, Oliviu Rusu, a Mérnökök és Technikusok Orszá­gos Tanácsának elnöke, Aurel Du­ca, az RKP KB propagandaosztá­lyának vezetője, Corneliu Manescu és Aldea Militaru. — Tekintettel arra, hogy az Or­­­szágos Békevédelmi Tanács, a Va­dászok és Sporthorgászok Általá­nos Egyesülete és a Méhészek E­­gyesülete csatlakozott a Szocialis­ta Egységfronthoz, a plenáris ülés elhatározta, hogy ezeknek a szer­vezeteknek a képviselőit — Sanda Rungher elvtársnőt, az ORVT tit­kárát, Titu Florea elvtársat, a VSAE elnökét és Viaceslav Harnaj elvtársat, a Méhészek Egyesületé­nek elnökét — kooptálják az Or­szágos Tanácsba és beválasztják a Végrehajtó Büróba. — Corneliu Manescu elvtársat megválasztották a Szocialista Egy­ségfront Országos Tanácsának al­eln­ökévé. A plenáris ülésen felszólaltak a következő elvtársak: Ion Ichim, a SZÉF Bacau municípiumi tanácsá­nak elnöke, Fazekas Lajos, a SZÉF Hargita megyei tanácsának elnöke, Eleonora Marculescu, a SZÉF Ga­lati megyei tanácsa végrehajtó bü­rójának tagja, a megyei nőbizottság elnöke, Marin Enache, a Bukarest municípiumi III. kerületi SZEF-ta­­nács elnöke, Constantin Dragoescu, a SZEF Gorj megyei tanácsa vég­rehajtó bürójának tagja. A vita végén felszólalt NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. Nicolae Ce­­ elvtárs beszéde a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plenáris ülésén Mint ismeretes, a Szocialista Egységfront megalakulása óta egész sor intézkedést tett szervei hatás­körének bővítéséért, hogy a front tanácsai minél jobban teljesíthes­sék szerepüket és feladatukat tár­sadalmi és politikai életünkben. Természetesen a Szocialista Egy­ségfront tevékenysége során számos jó eredmény született. Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy ezek az eredmények még nem fe­lelnek meg a várakozásoknak és a Szocialista Egységfront tanácsai rendelkezésére álló lehetőségeknek. A tanácsok még nem tudják kellő mértékben összeegyeztetni és egye­síteni az összes hozzájuk tartozó szervezetek erőfeszítéseit. Emiatt még sok a párhuzamosság, ugyan­azt a tevékenységet különböző vo­nalakon bonyolítják le, miközben egyes problémák megoldatlanok maradnak. Ezért a Szocialista Egy­ségfront Országos Tanácsának plé­numa elé terjesztett határozat­­tervezet célja tovább bővíteni a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának, tanácsainak hatáskörét és növelni szerepüket minden szin­ten. Elsősorban az a cél, hogy nö­vekedjék szerepük a frontot alkotó szervezetek különböző területeken kifejtett tevékenységének össze­egyeztetésében. Jelenleg főleg egyes közösségi problémák, egyes köz­­művesítési problémák, az életszín­vonal emelésével kapcsolatos prob­lémák megoldására kell helyezni a súlyt. Jobban fel kell használni az alkotó szervezetek erőit a párt Országos Konferenciáján meghatá­rozott program végrehajtásához, a gazdaság általános fejlesztése és a dolgozók anyagi és szellemi jólété­nek emelése céljából. Másodsorban a társadalmi ellen­őrzés jobb összehangolására törek­szünk. E téren most már hatá­rozat van érvényben, bizottságok alakultak, s ezek már meg is kezdték a munkát. Valószínű, hogy még az idén elemeznünk kell az e téren elért eredményeket, megálla­pítva, mi a további teendő azért, hogy a társadalmi ellenőrzés szer­vei jobban ellássák szerepüket. Nagy súlyt helyezünk a nevelési és kulturális tömegmunka össze­hangolására is, tekintve, hogy gya­korlatilag a Szocialista Egységfront­ban résztvevő valamennyi szerv és szervezet ilyen vagy olyan for­mában kulturális és nevelő munkát végez. Magától értetődik, tehát, hogy a nevelőmunkát csak úgy tudjuk a Központi Bizottság 1971 novemberi határozatának megfele­lően hatékonyabbá tenni, ha job­ban összehangoljuk és egységes program alapján összefogjuk mind­azoknak a tényezőknek az erőfeszí­téseit, amelyek az új ember for­málásán, népünk általános ismeret­körének bővítésén munkálkodnak. Úgy vélem, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban kell foglalkozniuk a Szocialista Egységfront tanácsainak s magának a Végrehajtó Bürónak is. Egyébként e kérdéssel külön bi­zottság, a tudomány- és kultúra népszerűsítő bizottság foglalkozik, de ezt a munkát sokkal jobban fel kell lendítenünk, mivel épp ez a munka a Szocialista Egységfront egyik legfontosabb feladata. Az Országos Tanácsnak, a Szocialista Egységfront szervezeteinek tényle­gesen koordinálniuk kell a terüle­tükön folyó nevelőmunkát, függet­lenül attól, hogy kik szervezik a nevelő akciókat. A Szocialista Egységfrontnak mi­nél több ilyen akciót, találkozót, vitát kell kezdeményeznie taná­csainak vezetésével, vagy ha gyá­rakban kerülnek sorra, a párt­­szervezetek és a szakszervezetek vezetésével. Kérem tehát, hogy ebben az értelemben egészítsék ki a plénum határozatának e tevé­kenység koordinálására és vezeté­sére vonatkozó részét. A határozat előirányozza a Szo­cialista Egységfront falusi szerveze­teinek megalakítását. Ez helyes, s oda kell vezetnie, hogy szervezet­tebb és egységesebb legyen paraszt­ságunk tevékenysége a mezőgazda­ság fejlesztésében, a politikai mun­kában, a mezőgazdasági, politikai és tudományos ismeretek mind na­gyobb fokú elsajátításában. Abból az elvből indultunk ki, hogy e szervezetek közvetlenül vá­lasszák meg vezetőségüket és je­löljék ki képviselőiket a községi tanácsokba, amelyek mostantól kezdve a képviseleti elv alapján létesülnek. E tanácsokban részt vesz majd a párttitkár, az ifjúsági szer­vezet titkára és a többi szervezet képviselője. Ezen a vonalon tehát megfelelő javulás történik. Azt is tervezzük, hogy növeljük a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának szerepét a hozzá tarto­zó szervezetek külföldi tevékenysé­gének koordinálásában, mivel a tanács már most széles körű nem­zetközi kapcsolatokat tart fenn rendkívül nagyszámú politikai szer­vezettel és nemzeti felszabadítási mozgalommal, így meg lehet majd szüntetni a párhuzamosságokat és átfedéseket. A Szocialista Egység­front Országos Tanácsának fonto­sabb szerepet kell játszania a nem­zetközi kapcsolatok bővítését, a különböző politikai szervezetekkel és pártokkal, nemzeti felszabadítási mozgalmakkal való együttműködés fejlesztését célzó tevékenység álta­lános orientálásában. Irányítania és koordinálnia kell még a máris eléggé nagyszámú, de még tovább gyarapodó baráti egyesületek és társaságok tevékenységét is. Java­solnám, hogy a határozatot egé­szítsék ki egy olyan ponttal vagy pótszakasszal, amely erre a kér­désre utal. Íme, elvtársak, ezt a néhány kérdést javasolom, hogy vegyük be a vita tárgyát képező határozatba. Véleményem szerint az általam javasolt kiegészítéseket magában foglaló határozat elfogadásával jobb szervezési keretet hozunk létre a Szocialista Egységfrontra háruló feladatok valóra váltásához. A Végrehajtó Büró feladatául kell­­kitűznünk az Országos Tanács munkaprogramjának az összeállítá­sát. A tanácsban folytassunk véle­ménycserét egyes kérdésekről, hall­gassunk meg tájékoztatókat, vitas­suk meg, hogyan váltsuk valóra a feladatokat. Úgyszintén gondolunk az Országos Konferencia előkészí­tésére, amelyre körülbelül ez év végén vagy a jövő év elején kerül sor. Addig pontosabban körvona­laznunk kell az ország összes szer­vezeteit magában foglaló Szocia­lista Egységfront tevékenységének a kérdéseit a különböző tevékeny­ségi ágak közötti jobb összhang megteremtése érdekében. Íme, ezek az én észrevételeim, a határozattervezethez, amelyet az említett kiegészítésekkel elfogadásra ajánlok.

Next