Vörös Zászló, 1973. június (25. évfolyam, 128-153. szám)

1973-06-01 / 128. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam 128 (6079) szám , 1973. június 1. péntek 1 óra 30 iámi NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS MUNKALÁTOGATÁSA fővárosi piacokon és üzemekben Nicolae Ceausescu elvtárs egyik szokásos munkanapja. Ez a nap sem különbözik­ a többitől, amikor pártunk és államunk vezetőjének munkaszobája maga a lüktető élet, nagy beteljesüléseivel, de nehéz problémáival is, amelyeket felszá­molhatunk és fel is kell számol­nunk ahhoz, hogy céljainkat elér­jük. Az egész országnak, vala­mennyiünknek szükségessé vált, hogy Ceausescu elvtársat az embe­rek között lássuk, a munkahelye­ken vagy ott, ahol a lakosság el­látásáról gondoskodnak, az üzemek és építőtelepek dolgozóival, a szak­emberekkel, a kereskedelmi alkal­mazottakkal, a háziasszonyokkal találkozva, megvitatva azokat a konkrét problémákat, amelyeknek megoldása széles távlatokat nyit nemcsak a meglátogatott munkakö­zösségek, hanem egész gazdasági szektorok előtt, a lakosság életfel­tételeinek javításáért. A pártfőtit­kár sajátos munkastílusához köz­tudomásúlag hozztartozik ez a di­namikus vezetési és irányítási mód, a néppel való állandó tanácskozás. Csütörtök délelőtt a pártfőtitkár fővárosi piacokat, és fontos ipari objektumokat tekintett meg, s mint mindig, a látogatás ezúttal is érté­kes következtetéseket és útmutatá­sokat eredményezett, amelyek bir­tokában a városvezetők, a vállalati és gazdasági minisztériumok veze­tői­­ tovább tökéletesíthetik munká­jukat. A látogatás előestéjén a pártfő­titkár a következőket mondotta a hadsereg pártaktívájával való talál­kozón: „Ismerik egész népünk idő­szerű törekvéseit, tudják, hogy a­ leghatározottabban munkálkodik a X. pártkongresszus és az Országos Konferencia határozatainak a való­ra váltásán. Ismerik az ötéves terv első két évében és négy hónapjá­ban elért eredményeket. Minden területen, az iparban és a mező­­gazdaságban egyaránt nemcsak tel­jesítettük, hanem túl is szárnyaltuk a tervet.“ Nicolae Ceausescu elv­társ ezután hangsúlyozta: „Nagy fi­gyelmet fordítunk az egész nép a­­nyagi és szellemi jólétének növe­lését szolgáló pártpolitika megvaló­sítására. A X. kongresszus és az Országos Konferencia határozatai ezen a téren is sikeresen megvaló­sulnak. Természetesen, gazdasági és társadalmi tevékenységünkben van­nak még hiányosságok, hibák.“ A párt és az állam vezetője az eddigi sikerekből kiindulva, de te­kintetbe véve a még mutatkozó hi­ányosságokat is, folytatta a dialó­gust az anyagi javak termelőivel. A tegnapi látogatás is annak a kö­vetkezetes törekvésnek a jegyében fogant, hogy újabb értékeket adjon a fővárosi­ lakosok, akárcsak az e­­gész ország mindennapos munkájá­nak és életének. A főtitkárt elkísérte Virgil Tro­­fin, Ilie Verdej, Gheorghe Cioaru. Mindenütt szűnni nem akaró éljen­zés és ováció, taps, egymást érő jó­kívánságok tanúsították a fővárosi lakosság legszélesebb tömegeinek érzelmeit Ceausescu elvtárs iránt. Az 1 Mai sugárúton, ebben a ré­gi, de ma megifjodott munkásne­gyedben, az Óbor piac kellős kö­zepén, a Traian vásárcsarnokban, a Rahova és a Pantelimon piacon, mindezeken a helyeken Nicolae Ceausescu elvtársat ezrek és ezrek vették körül, mindenki igyekezett kezet fogni a pártfőtitkárral, meg­osztani vele gondolatait, örömét, nehézségeit. A közelállók között volt Ileana Popa, a Bucuresti ruha- és kötöttárugyár munkásnője, Iu­­lian Vicu, a Flacara Rosie mestere, Ion Gherman, a Timpuri No. üzem alkalmazottja és sokan mások. „Éljen a párt, éljen sokáig Ceausescu elvtárs, adjon az isten önnek jó egészséget és teljes mun­kaerőt, hogy hosszú évekig vezet­hessen bennünket“ — mondotta szívből jövő szavakkal Floarea Ior­­dache öreg kollektivista asszony, tizennégy gyermek anyja, tizenhat gyermek nagyanyja. A jókívánság híven tanúsítja az érzések intenzi­tását, akárcsak az idős Ecate­­rina Siminicu által a főtitkár­hoz intézett ékesszóló szavak: „Kö­szönöm, hogy gondoskodik életünk­ről“. „Éljen Ceausescu elvtárs, él­jen az egész román nép és kérlek, engedd meg, hogy mint egy anya megöleljelek mindazért, amit tettél és teszel országunkért, érettünk“ — mondotta. Mindenütt hasonló fogadtatás kö­zepette Nicolae Ceausescu elvtárs több mint kétórás látogatást tett öt régi kereskedelmi negyedben­­, ahol a város lakosságának csak­nem 25 százaléka szerzi be a szük­séges árukat­­ a municipium kü­lönböző részeiben. A látogatás le­hetővé tette a bukaresti lakosság fontosabb beszerzési problémáinak átfogó elemzését. A városgazdákkal folytatott mun­kamegbeszélés során megállapítot­ták, hogy mind az állami, mind pe­dig a szövetkezeti kereskedelem, valamint az egyéni termelők biztosít­ják a főváros piacainak megfelelő ellátását mezőgazdasági élelmisze­rekkel, zöldségfélékkel és gyümölcs­csel. Akárcsak egy nagy tavaszi ki­rakatban, a piaci standokon és más elárusító helyeken mindenütt jó minőségű friss áru látható, amely teljesen kielégíti a vevők igényeit. Nicolae Ceausescu elvtárs a buka­restiek népes tömegével beszélget. Meg vannak-e elégedve az ellátás­sal, vannak-e nehézségeik a bevá­sárlásnál? Milyen termékekből van hiány? — érdeklődik a pártfőtit­­kár minden piacon, több ízben is a háziasszonyok, az emberek köré­ben. „Igen, az üzlet jól el van látva“ — mondotta Ana Ionescu, a Pro­ducta vállalat alkalmazottja a Tra­ian vásárcsarnokban. „Mindent le­het kapni, főtitkár elvtárs“ — hang­súlyozta Rozalia Marinache házi­asszony a 7 Noiembrie piacon. Ha­sonló vélemények hangzottak el több helyen is, egyesek megjegyez­ték, hogy néha hiányzik a piacról vagy az üzletekből az újkrumpli, bizonyos zöldségfélék, elmondották, hogy nem minden elárusító tartja be a nyitvatartási időt, hogy a dél­előtti és a délutáni ellátás között eltolódás mutatkozik. Az üzletek, a húst, tejet, kenyeret forgalmazó központok, az állami gazdasági és szövetkezeti elárusító­helyek, az egyéni termelők elárusí­tóhelyei tele vannak áruval. Csu­pán a Rahova piacra, akárcsak minden nap, ezúttal is 4 600 kiló húst, 1 600 kiló túrót, 200 000 darab tojást, 13 000 kiló zöldségfélét, sok más idénycikket, nagy mennyiségű lisztet, málélisztet, cukrot, olajat, konzerveket és félkészárut hoztak fel, elegendőt a környékbeli lakos­ság, a Vulcan és az Electromagne­­tica, a konfekciógyárak és más ipa­ri egységek dolgozóinak bőséges el­látásához. A vásárlók elismerő vé­leményei sem hiányoznak. „Öröm­mel jövök a piacra — mondja Mi­­halache Mircea, az Electronica tí­zem mestere, aki a környéken la­kik. A Rahova piac tiszta, jól el van látva. Találni bármit kellő mennyiségben, össze sem lehet ha­sonlítani a mai helyzetet az azelőt­tivel. Az ön látogatása után a vá­rosvezetők intézkedtek útmutatá­sainak megvalósításáról. Szívből köszönjük, főtitkár elvtárs.“ Ioana Petculescu, az Aurora gyár alkal­mazottja kiemelte: „A régi piac nem volt képes ellátni a lakossá­got, a mostani azonban minden igénynek és követelménynek meg­felel. Sok helyen vásároltam már, de azt hiszem, hogy ez a legjobb piac“. Constantin Teodorescu szin­tén elismerően szól az ellátásról. Hasonló a véleménye Nita Tudori­nának, a Grigoreanu Petre utcában lakó háziasszonynak és Ciobanu Gheorghenak, a Dobra Noua utcá­ban lakó nyugdíjasnak. Ugyanez a helyzet más fővárosi piacokon is. Az Óbor vásárcsarnok zsúfolt, de minden kapható. A Pan­­telámon negyedben az előző látogatása után létesített szu­permagazin több mint 300 fé­le előcsomagolt élelmicikket, fel­vágottat, konzervet, mélyhűtött zöldséget és gyümölcsöt kínál. „Az üzlet mindig kifogástalanul el van látva“ — jelenti ki Elisabeta Pa­vel munkásnő. A hal- és húsrészle­gen is gazdag a választék. A zöld­ség- és gyümölcsforgalmazó egy­ségekbe az éjszaka folyamán nem kevesebb mint 12 tonna káposzta, hagyma, burgonya, karfiol, saláta, paradicsom érkezett. A pártfőtitkár elbeszélget a Bel­kereskedelmi Minisztérium vezetői­vel, a város főpolgármesterével, ér­deklődik az árucikkek minőségéről és választékáról, az árakról, és hangsúlyozza, hogy gazdagabb vá­lasztékra van szükség egész nap folyamán, főként hús és hal fél­készáruból. Ajánlja egyben a na­gyobb tápértékű élelmicikkek, így a száraztészta, a kukoricapehely választékának gyarapítását, általá­ban a tetszetősebb csomagolást, a rendelkezésre álló termelőkapacitá­sok ilyen irányú jobb kiaknázását. Érdeklődik a dehidratált zöldségfé­le nagy választékáról, s hangsú­lyozza, hogy ezeket a vitamindús, a friss zöldségfélével egyenlő táp­értékű árucikkeket szélesebb kör­ben kell forgalmazni, a megfelelő használati utasításokat látható he­lyen kifüggeszteni. Nicolae Ceausescu elvtárs több­ször megáll a mezőgazdasági erede­tű élelmiszert árusító standok előtt, megkóstol egy-egy terméket, köze­lebbről megvizsgálja a zöldségfélék és a gyümölcsök minőségét, kikéri a vásárlók és az eladók vélemé­nyét. A látogatás folyamán kitű­nik, hogy nagy gondot fordítanak a termékek megfelelő, civilizált tárolására és hogy ilyen tekintet­ben alapvető változás következett be a piacokon a párt főtitkárának legutóbbi látogatása óta. Nicolae Ceausescu elvtárs úgy vélekedik, hogy a tavaszi rossz időjárás miatt valóban voltak bi­zonyos objektív nehézségek egyes korai zöldségfélék és gyümölcsök beszerzése terén, de minden lehe­tőség megvan ahhoz, hogy két hé­ten belül a piacokra bőségesen ke­rüljön mindenféle áru. A városgazdákkal folytatott be­szélgetés során úgyszintén szóba került a boltok és piacok további korszerűsítésének kérdése. A főtit­kár által az előző látogatásokon kijelölt feladatoknak megfelelően, a municípiumi néptanács és a ke­rületi néptanácsok korszerűsítették a Rahova, a Pantelimon piacot, a Traian csarnokot és más kereske­delmi központokat. E piacokon hű­tőszekrényekkel és más kereskedel­mi berendezésekkel felszerelt szu­permagazinokat létesítettek, a vá­sárlók által igen nagyra ér­tékelt önkiszolgálás bevezetésével. Ceausescu elvtárs tudomásul veszi ezeket az eredményeket, s ugyan­akkor javasolja, hogy rendezzék át célszerűbben az Óbor vásár­­csarnokot, létesítsenek új pia­cokat, különösen az utóbbi években épült lakónegyedekben, valamint a hagyományos üzletne­gyedekben. Ajánlotta továbbá, hogy alkalmazzák széles körben a kor­szerű kereskedelmi módszereket, lé­tesítsenek kisebb üzleti egységeket halkészítmények és konyha­ félké­szítmények számára. Általában szükségesnek vélte, hogy jobban használják ki a város kereskedel­mi térségeit, és hogy a kisipari szö­vetkezetek is fokozottabb mérték­ben legyenek jelen, mégpedig fő­leg kézműipari cikkekkel. A főtitkár egyben felhívta a fi­gyelmet az ütemes ellátás szüksé­gességére, a boltok órarendjének­ váltásokban történő megszervezésé­re, hogy a lakosok időt takarít­hassanak meg. Minthogy a dolgozók életszínvo­nalának emelése és a termelési e­­redmények között szoros összefüg­gés áll fenn, és az ipar gyors üte­mű fejlődése igen nagy fontossá­gú az ország haladása számára, a látogatás második részében fontos vállalatok megtekintésére ke­rült sor. Ez is kidomborította, hogy pártunk és államunk vezetősége ál­landó figyelmet fordít az ötéves terv határidő előtti teljesítésére, s e célból a hatékonyság emelésére valamennyi gazdasági szektorban. E látogatások során egyes buka­resti gazdasági egységek szorgalmas kollektíváinak munkáját elemez­ték. Mint ismeretes, a fővárosi kommunisták, dolgozók indították el az egész nemzethez intézett ha­zafias felhívásukkal azt a kezde­ményezést, hogy négy és fél év a­­latt teljesítsük az ötéves tervet. Azóta több mint tíz hónap telt el, s ez idő alatt a bukaresti dolgozók vállalásai napról-napra mindin­kább testet öltenek, tényekben, e­­redményekben, odaadó, alkotó mun­kában jutottak kifejezésre. A helyszínen — a Berceni-i vegy­ipari gépgyárban, a Progresul ház­gyárban és az autoklavizált sejtbe­­ton-gyárban — az egész gazdaság szempontjából ,nagy jelentőségű kérdéseket vitattak meg a terme­lési terület és a berendezések cél­tudatos fel­használásával, a tech­nológiai folyamatok tudományos megszervezésével kapcsolatban, mégpedig a termelőkapacitások jobb hasznosítása, a műszaki paraméte­rek javítása és a termelés korsze­rűsítése, a fajlagos fogyasztás és az anyagi költségek csökkentése, a minőség javítása, a munkás- és mérnökkáderek ésszerűbb foglal­koztatása céljából. Nicolae Ceausescu elvtársnak e­­gyes bukaresti gazdasági létesítmé­nyekben tett munkalátogatása a fő­város déli ipari övezetében kezdő­dött. A pártfőtitkárt itt P­azekas János, a Minisztertanács a­lelnöke, Vasile Patilinet erdőgazdálkodási és építőanyagipari miniszter, Ioan Avram nehézgépipari miniszter, va­lamint az itteni üzemek és gyárak nagy számú munkása fogadta. Az építkezési és építőanyagipari szakemberek bemutatják Nicolae Ceausescu elvtársnak a munkás­szállás-komplexumot. Ez alkalom­ból megvitatták az autoklavizált sejtbetonból épült pavilonok több tervváltozatát. Ez az új anyag le­hetővé teszi az építkezési munkák meggyorsítását és a költségek lé­nyeges csökkentését. Nicolae Ceausescu elvtárs a szakemberek­kel együtt messzemenő figyelemmel elemzi mind a terveket, mind pe­dig az építkezés különböző fázi­sait, s ajánlja, hogy bizonyos mó­dosításokkal biztosítsanak­ nagyobb fokú kényelmet a helyiségeknek. A pártfőtitkár elismeréssel szól az autoklavizált sejtbetonépületek gyors kivitelezéséről, csekély költ­ségéről, egyszerűségéről, s ajánlja a jelen lévő szakembereknek, a fő­polgármesternek, a minisztereknek, hogy az új építőanyagot használják széles körben könnyűipari és más rendeltetésű gyárcsarnokok, állat­tenyészetek, kereskedelmi egységek, otthonok, és , egy-két emeletes la­kóházak, bölcsődék, óvodák építé­séhez, belső válaszfalak emeléséhez. Nicolae Ceausescu elvtárs külön felhívja a tervezők figyelmét, hogy le kell mondani az üzemcsarnokok monoblokk kialakításának rendsze­réről. Olyan épületeket kell emel­nünk, ahová könnyen behatolhat a napfény, másként dolgoznak ilyen körülmények között a munkások, s az önköltség is jóval kisebb lesz. A felelős tényezőkkel folytatott munkadialógus során megtanács­kozzák a munkásotthonok befogadó­­képességének növelését, ami igen időszerű kérdés, hiszen sok fiatal vállal munkát ipari egységekben, építőtelepeken, a nemzetgazdaság más termelőszektoraiban. A pártfő­titkárnak elmondták, amint egy nemrégiben végzett felmérésből ki­tűnt, az adott terület jobb felhasz­nálása folytán körülbelül 35 000 hellyel lehet növelni a munkásott­honok befogadóképességét. Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlja, tanul­mányozzák, hogyan lehetne több elszállásolási lehetőséget biztosíta­­ni az ingázó munkások számára, biztosítva a munkaerő nagyobb fo­kú stabilitását, a munkaidő mara­déktalan kihasználása)... A továbbiak során a fővárosi gép­ipar legújabb egységének, a vegy­ipari gépgyárnak a meglátogatásá­ra kerül sor. Itt a vállalat fiatal kollektívájának nevében Paul Flo­­rescu mérnök-igazgató mond kö­szönetet a párt főtitkárának azért, hogy látogatásával ismét megtisz­telte a vállalatot . Tájékoztatják Nicolae Ceausescu elvtársat, hogy a kommunisták, az egész munkakollektíva figyelme fő­leg a párthatározatok valóra váltá­sára irányult és irányul, továbbá a tavaly tavaszi látogatás alkalmá­ból tett javaslatokra a termelés szakosítása, a tervezett paraméte­rek elérési határidejének megrövi­dítése érdekében. A kommunisták, az összes munkások, mérnökök és technikusok fokozott erőfeszítéseket tettek, konstruktív megoldásokat és korszerű technológiai eljárásokat alkalmaztak a fémmegmunkálási osztályokon, a kazánkovácsműhely­­ben és a szereldében, magasabb fokra emelték az üzemi fiatalok szakképzettségét és specializálódá­sát. A párt és az állam vezetőségé­nek határozatait alkalmazva, nagy tapasztalatokkal rendelkező mér­nökök, szakemberek és munkások vesznek részt közvetlenül a terme­lésben. Az üzemben jelenleg a komplex berendezések és felszere­lések változatos skáláját állítják elő, zömükben egyedi példányokat, rohamosan fejlődő vegyiparunk és petrokémiai iparunk számára. A kazánkovácsműhelyben és a válla­lat több termelőosztályán új tech­nológiai folyamatokat vezettek be az üzemi és kutatóintézeti szakem­berek tervei alapján a gépgyártás­hoz. Ez lehetővé teszi, hogy a mun­katermelékenység ebben az évben mintegy 60 százalékkal emelkedjék 1971-hez képest. Az üzemvezetőség a pártbizottság­gal együtt műszaki és szervezési intézkedési terveket állított össze, hogy június végéig leszállíthassák a megrendelt berendezéseket a har­madik évnegyedben üzembe helye­zendő objektumokhoz a craiovai, a tulceai, a Rm. Vilcea-i, a Pitesti-i és más nagy vegyiüzemeknek. A mun­kások, akiknek átlagos életkora nem haladja meg a 22 évet, szilárdan eltökélték hogy felajánlásuknak megfelelően négy és fél év alatt megvalósítják az ötéves terv elő­irányzatait, tovább javítják gyárt­mányaik műszaki teljesítmény-muta­tóit és választékát. Határidő előtt eleget tesznek a vegyi üzemek meg­rendeléseinek. A vendég megtekinti a fontosabb üzemosztályokat. A pártfőtitkárnak sokan vörös szegfűt nyújtanak át, üdvözlik, erőt, egészséget kívánnak, hogy folytathassa nemes tevékeny­ségét a munkásosztály, az egész nép szolgálatában. A vendéglátók bemutatják Nicolae Ceausescu elvtársnak néhány gyárt­mányukat, közöttük fűtőtelepeket, reaktorokat, melegítő kazánokat, ü­­lepítő szűröket és más vegyipari be­rendezéseket. Nicolae Ceausescu elvtárs elisme­réssel szól a munkaközösség, a szak­emberek erőfeszítéseiről a párthatá­rozatok, az útmutatások teljesíté­ (Folytatás a 3. oldalon) GUSZTUS 23 KÖSZÖNTÉSÉRE Júniusban teljesítik a júliusi exporttervüket A négy kontinens 21 országá­ba mintegy 60-féle terméket ex­portáló Prodcomplex Helyiipari Vállalatban a napokban számítást végeztek, amiből a következők derültek ki: 1. A vállalat dolgozói 5 hónap alatt 220 000 valutalej értékű ki­viteli cikket gyártottak terven felül, az egész évre annak­ idején felajánlott 65 000 lej értékű ex­portáru helyett. 2. Minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy június 10-ig teljesít­sék a 6 hónapi kiviteli előirány­zatukat, s a hó végéig hátralévő napokban a júliusi feladatuknak is eleget tegyenek. Nem hiába mondogatják a vál­lalatban, hogy az idén jól megy az üzlet. Jól megy — tegyük hozzá —, mert a termelő figyel­mesen meghallgatja a vevő kí­vánságait, kifogástalan minőség­ben és pontos időben szállít. S minthogy szerződéses kötelezett­ségeinek következetesen eleget tesz, a megrendelők növekvő bi­zalommal fordulnak hozzá. Leg­utóbb­­ pár nappal ezelőtt egy nyugatnémet cég képviselői jár­tak itt. A küldöttség kifejezte e­­légedettségét az itt készülő ha­talmas fémtartályrészek minősé­géért és a szállítások növeléséről tárgyalt. Szintén a napokban mutatták be legnagyobb megren­delőjüknek az új üvegdísztárgyak mintapéldányait. A megbeszélé­sek eredménye: az idei korábbi igénylését 880 000 lej értékű metszett áruval és kézzel formált díszítőelemekkel toldotta meg a külföldi partner. Egyben kölcsö­nösen aláírtak a felek egy 2,5 millió lej értékű szállítási szerző­dést 1974-re. Az Elise, Otello, Iris, Colombo és más nevű dísz­tárgyak olyan sikert arattak, hogy nagyon valószínű, a jövő évre egy 4 millió lej körüli érté­kű pótmegrendelést kapnak. Növekedett a termelés a berendezések jobb működteté­se nyomán Az 1972-ben elért értékes ter­melési eredményekért­ a Seges­vári Selyemszövöde e hónap ele­jén megkapta az iparági szocia­lista versenyben kitünteknek já­ró diplomát. Ez az elismerés a munkával szembeni kollektív és egyéni felelősség növekedéséhez vezetett, élénkebbé vált a szer­zett cím további megőrzéséért fo­lyó verseny. Munkánk hatékonyságának e­­melését — mondotta Cornel Mol­dovan mérnök, a szövőde igaz­gatója — a berendezések és ál­talában a termelőkapacitások ma­gasfokú kihasználására bevezetett egész sor intézkedésünk alapozta meg. Ezek közül kiemelném, hogy egy szakemberekből álló munka­­kollektíva ellenőrizte hónapról hónapra a berendezések karban­tartását, azt, hogy a mesterek, segédmesterek, munkások és kar­bantartó lakatosok miként tesz­nek­ eleget kötelezettségeiknek. Lényegesen javult a kihasználá­si mutató, a havi termelés pedig 10—15 százalékkal növekedett a rendszeres ellenőrzés nyomán. Változtattunk­ a félkész termé­keknek az alapszekciókhoz való továbbítás módján, most minő­sítő igazolvány kísér minden té­telt. Intézkedéseink következté­ben az év első öt hónapjában si­került terven felül 10 000 négy­zetméter szövöttárut előállítani, a múlt év azonos időszakához ké­pest pedig 50 százalékkal csök­kent a maradékok mennyisége. Fontos tennivaló: A TAKARMÁNYNÖVÉNYEK KASZÁLÁSA, ÖSSZEGYŰJTÉSE ÉS TÁROLÁSA • Ha meggyorsítjuk a betakarítást, az idén háromszor is kaszálhatunk • Minden napi késedelem mennyiségi és minőségi veszteséget okoz • A kézi munkaerő mellett, használjuk ki maximálisan a gépi erőket A megyei mezőgazdasági pártak­tíva nemrég lezajlott munkaülésén is hangsúlyozták, hogy a megye állattenyésztése fellendítésének e­­gyik alapvető követelménye a bő­séges takarmányalap biztosítása. Ezekben a napokban, hetekben dől el, hogy mennyi és milyen minő­ségű takarmány kerül az állatok elé az istállózás időszakában. A­lapvető követelmény tehát gyorsan begyűjteni az első kaszálásra érett takarmányokat, mert ezzel lehető­séget teremtünk ahhoz, hogy erő­teljesen fejlődjenek a növények a második kaszálásra. Messzemenő figyelmet igényel a minőség meg­őrzése. A szárításnál mindenhol al­kalmazzanak állványokat, karókat. A tárolásnál pedig arra kell törekedni, hogy minél nagyobb mennyiségű takarmány kerüljön fedél alá. _A gyors munkában nagy segít­séget nyújthatnak a mezőgazdasági egységek dolgozóinak a gépi fel­szerelések. Éppen ezért ahol erre lehetőség van, azonnal munkába kell állítani a gépeket. A régeni árv mocsári 6-os szá­mú farmján szinte teljes egészében a gépekre bízzák a takarmánybeta­karítást. Bíró Béla mérnök, a farm vezetője mondotta, hogy a gépek gyors és jó munkát végeznek s a költség is kisebb. Arra törekednek tehát, hogy a kézi munkaerőt csak a szállításnál és kazalrakásnál ve­gyék igénybe. — A takarmányok betakarítását­ jó ideje megkezdtük — mondotta a farm vezetője. — A 98 hektár lucerna kaszálásával végeztünk. A múlt évi tapasztalatok alapján az idén mintegy 30 hektárról 400 tonna fonnyasztott silótakarmányt tároltunk. Ennek nagy előnye a­­mel­lett, hogy a takarmány összes jó tulajdonságait megőrzi, a keve­sebb költség, és ezenkívül menet közben is használhatunk belőle e­­sős időben, amikor nem lehet rá­menni a területekre. S mindezt a gépek segítségével oldottuk meg. Ugyancsak gépekkel takarítjuk be a több mint 150 hektár mester­séges gyepterület termését is. Lu­­ciu Maisé, Borbély Sándor a saját, míg Szabó Gyula, Molnár Ioan és Lum J­an az mngá­tól kölcsönzött kaszálógépekkel eddig több mint 100 hektár termését vágták le. A rendek forgatásával, összegyűjtésé­vel Fika Károly gépesítő foglal­ko- SZABÓ DÉNES (Folytatás a 3. oldalon) Ütemesen dolgoznak a kaszálógépek a régens ámy mocsári farmján ­♦ Az Electromuresben Miért költenek a tervezettnél 67 lejjel többet 1000 lej árutermelésre ? Az 1973-as gazdasági terv egyik minőségi előirányzata a termelési költségek állandó csökkentése és minél magasabb jövedelmezőség biztosítása úgy, hogy ez ne vonja maga után az adott termék minő­ségi szintjének a csökkenését. Következésképpen minden terme­lőegységnek alapvető érdeke és fel­adata a takarékos gazdálkodás, az, hogy a gyártmányokban megteste­sülő élő és holtmunka-ráfordítás minimális legyen. Napjaink alapvető követelménye ez azért is, mivel ipari termelőegységeink ilyen szem­pontból nagy tartalékokkal rendel­keznek. Még elég sok azoknak­ a vállalatoknak a száma, ahol túl bő­kezűen „gazdálkodnak“ a rendelke­zésükre álló anyagi és pénzügyi esz­közökkel, ahol az 1­000 lej áruter­melésre jutó költségek lényegesen meghaladják a megengedett szintet. A megyei pártbizottság ipari ak­tívájának a közelmúltban megtar­tott elemző ülése többek között be­hatóan és konkrétan foglalkozott a gazdasági hatékonyság fokozásá­nak szükségességével. Megállapítást nyert, hogy megyénk egyes ipari egységeinek gazdasági vezetői nem foglalkoztak megfelelő mértékben a termelési költségek, s azokon belül az anyagköltségek hatékony csök­kentésének kérdésével, s ezért me­gyénk ipara az év első 4 hónapjában lényegesen meghaladta a tervszerű­­sített költségszintet. A Területi Állami Pénzügyi Fel­ügyelőség által rendelkezésünkre bo­csátott összesítő jelentés, valamint a vállalat főkönyvelőjének­ és az önköltség alakulását nyomon­­követő­ iroda vezetőjének igen szűkszavú és kitérő válaszai azt igazolják, hogy a marosvásárhelyi Electromu­­res megyénk gazdasági egységeinek azon csoportjába tartozik, melyek az első évnegyedben nagyobb részt in­dokolatlanul meghaladták az 1 000 lej árutermelés tervszerűsített költ­ségszintjét. A túllépés 67 lejnek felel meg. S ha csak az anyagköltségek alakulása szempontjából vizsgáljuk ezt az egyáltalán nem kívánatos jelenséget. NAGY ISTVÁN (Folytatás a 3. oldalon)

Next