Vörös Zászló, 1973. július (25. évfolyam, 154-179. szám)

1973-07-01 / 154. szám

2 a novenipolás,­­ laharmanysefalari­las es az aratási elekészün­etek morsilasner­ (Folytatás az 1. oldalról) azonban, köztük Faragón, Jövedi­­csen, Lackódon, Deményházán, és Havadtón nagyon lassan halad a növényápolás. Az első kapálást csak mintegy 30 százalékban vé­gezték el. A kukorica ápolásánál jó mun­kát végeztek a mezőgépészek. A második kapálást 18 762 hektáron, vagyis az összterület 48 százalékán végezték el, amiből az árny­ék tel­jesítménye 50, az mtsz-eké pedig 48 százalékot tesz ki. A kézi ka­pálásnál már alacsonyabb a tel­jesítmény, mindössze 18 százalék. Mivel a kukorica ápolásával na­gyon lemaradtunk, az összes gépi és főleg a kézi munkaerőt­ mozgó­sítani kell e munkálat meggyorsí­tására. A másik igen fontos kapásnövé­­nyünk­: a cukorrépa, amely tudvale­vőleg nagyon munkaigényes. Az első és a második kapálást az ösz­­szes egységek befejezték, a har­madik kapálásnál a teljesítmény azonban csak 72 százalék (a terme­lőszövetkezetekben 73, az árny­éknél pedig 54 százalék). A szent­­királyi és a mezőzáhi állami me­zőgazdasági vállalatok, valamint a mezősályi, gerebenesi, nyárádtői, kutyfalvi, sáromberki, bogáti és más termelőszövetkezetek befejez­ték, vagy jól előre haladtak ezzel a munkával. Sajnos nem mondhat­juk el ugyanezt a méhesi, keresz­­telki, halai, héjasfalvi, sárpataki, mezőmadarasi, ölyvesi, meződom­bi, karácsonyfalvi, nyárádgálfal­­vi és más termelőszövetkezetekről, ahol a harmadik kapálást csak nagyon kis területen végez­ték el. Nem kielégítő a bur­gonya, a szója, és más nö­vényféleségek ápolási munkáinak helyzete sem. A lemaradás első­­■ sorban azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasági egységek vezetői nem gondoskodtak idejében az összes rendelkezésükre álló erők mozgósításáról, a munkára alkal­­m­­i idő kihasználásáról. De fele­lősség terheli a néptanácsokat, a megyei mezőgazdasági szerveket is, amelyeknek vezetői nem léptek idejében közbe, nem siettek a termelőszövetkezetek segítségére. A lemaradás behozása megkövetelt megyei mezőgazdasági szervek, az ÁMV kék Trösztje mindent meg kell tegyenek a munka meggyorsí­tásáért. Az idén a szőlősökben is bőséges termés mutatkozik. Gondoskodni kell tehát a megőrzéséről, az elő­irányzatok teljesítéséről és túlha­­ladásáról. A szőlősökben nagyrészt idejében és megfelelően végezték el a soron lévő munkálatokat. Jó eredményként könyvelhetjük el a hiányok pótlását. Megyei viszony­latban több mint 220 000 oltványt ültettek el pótlásként, amelyeknek gondozása elsőrendű feladat. An­nak ellenére, hogy a szőlőtermesz­tési szektorban általában jók az eredmények, vannak termelőegy­ségek, ahol nem végezték el idejé­ben az ápolási munkálatokat, sőt egyes területeket megműveletlenül hagytak. Ezek közé tartozik az uralji,,­pókai, szászszentiványi, mezőszabadi és több más termelő­­szövetkezet. Az előirányzatok teljesítése és túlhaladása érdekében szükséges, hogy a Megyei Szőlő- és Borvál­lalat a termelőszövetkezetek vezető tanácsaival, valamint az árny­ék ve­zetőivel karöltve mindent megte­gyenek a további munkálatok, s főleg a kártevők elleni védekezés idejébeni elvégzéséért. A gyűlésen nagy figyelmet for­dítottak a takarmánybetakarítás kérdésére is. A tájékoztató jelen­tés hangsúlyozta, hogy a bőséges, jó minőségű takarmányalaptól függ nagyrészt az állattenyésztés elő­irányzatainak teljesítése. A szük­séges takarmányalapot megyénk­ben 48 515 hektár vetett takarmány, 43 297 hektár természetes kaszáló és 44 976 hektár legelő biztosítja. A több mint 35 000 hektáron ter­mesztett pillangósokból (amelyből 6 882 hektár az árny­ékben és 28 166 hektár a termelőszövetkezetekben) június 25-ig 26 793 hektár termését takarították be, ami 76 százaléknak felel meg. Jobb eredményt értek el az állami mezőgazdasági válla­latok, ahol a pillangósok 95 száza­léka került a tárolókba, a terme­lőszövetkezetekben viszont ezt a munkát csak 71 százalékban végez­ték el. A lucerna első kaszálása befejeződött, folyamatban van a második. De amint a fentiekből is már lemaradás mutatkozik, ami az­zal magyarázható, hogy nem min­den termelőegységben tudtak al­kalmazkodni az idei szeszélyes időjáráshoz. Ha betartották volna azt az utasítást, hogy nagyobb mennyiségű silót és fonnyasztott silót készítsenek, sokkal előbbre állhatnának a betakarítással. A mezőgazdasági szervek adjanak több segítséget a termelőegységek­nek, ösztönözzék őket arra, hogy ésszerű intézkedésekkel hozzák be a lemaradást. A természetes kaszálók termé­sének betakarításánál főleg a ka­pusi, keménytelki, szélkúti, fara­gói, apáldi, cikmántori, mezősza­badi, vidrátszegi, szabédi, sárdi, nagylászlói, lackódi és más terme­lőszövetkezetekben mutatkozik le­maradás. A növényzet fejlődése e munka meggyorsítását sürgeti, hogy jó minőségű szénát készíthessünk és még sarjút is kaszálhassunk e­­­zeken a helyeken. A lekaszált és megszárított ta­karmányokból megyénkben ed­dig 22 970 tonnát hordtak be és tároltak, ebből 10 476 tonnát az ál­lami, 12 024 tonnát pedig a szövet­kezeti egységek. Mindez a leka­szált mennyiségnek alig 30 százalé­kát teszi ki. Szükség van tehát arra, hogy a Megyei Mezőgazdasági Vezérigazgatóság, az MTSZ-ek Me­gyei Szövetsége határozott intézke­déseket foganatosítson a takar­­­mányszállítás és tárolás meggyor­sítására. A bőséges takarmány­alap biztosítása mindemellett meg­követeli az utak szélén, az árkok, patakok partján található füvek lekaszálását, megszárítását, vagy besilózását. Minthogy az idén a legelők is bőséges zöldtömeget biztosítanak, gondoskodni kell az ésszerű szakaszos legeltetésről, a fűtöbblet lekaszálásáról, megszárítá­­sáról, vagy besilózásáról. Ugyanak­kor intézkedéseket kell hozni a ta­laj táperejének javítására is. A takarmányalap szempontjából nagy jelentőségű a másodvetések idejébeni elvégzése. Erre vonatko­zóan minden egyes termelőegység megkapta a feladatát, s megfelelő intézkedéseket foganatosított an­nak megvalósítására. Mindent meg kell tenni azonban annak érdeke­az összes erők mozgósítását. A kiderül, a pillangósok betakarításá­­ben is, hogy a továbbiakban is elkerüljük a veszteséget, a takar­­mánypocsékolást. Ismeretes, hogy június 23 és 24- én megyénkben nagy esőzések vol­tak, amelyek jelentős károkat o­­koztak a mezőgazdaságban, főleg a Maros, a Nyárád, a Komlód és a Luc völgyében. A folyók kiléptek medrükből, a felhőszakadások pe­dig jelentős területeket mostak el. A mezőgazdasági egységek vezetői­nek, szakembereinek, a megyei me­­zőgazdasági szerveknek különös gondot kell fordítaniuk ezekre a területekre. Naponta ellenőrizzék, állapítsák meg, hogy területenként, növényféleségenként milyen mun­kálatra van szükség. A víz alá ke­rült növényeknek különleges gon­dozásra van szükségük, hogy me­lyiknek mire, azt a szakemberek kell megállapítsák minden területre külön-külön. Különös gondot kell fordítani ezeknél a növényeknél a betegségek és kártevők megelőzésé­re, legyőzésére, a teljesen tönkre ment területeket pedig a legrövi­debb időn belül újra kell venni. Legjobban megfelelnek erre a cél­ra a zöldségfélék, mint az uborka, paszuly, murok, spenót, káposzta és a takarmányféleségek: csalamá­dé, likarepce, takarmánykaralábé stb. A növényápolási és takarmány­betakarítási munkálatok mellett megyénk mezőgazdasági dolgozói­nak biztosítaniuk kell az idei ter­més jó körülmények közötti, vesz­teségmentes betakarítását. Mivel e munkálatok jelentős részét gépek­kel végezzük el, a megyei mező­gazdasági szervek és a termelőegy­ségek vezetői idejében gondoskod­tak a gépek, munkaeszközök előké­szítéséről, rendbe tételéről. A jó szervezés, az összes erők mozgó­sításának eredményeképpen a me­zőgépészeti állomásokon és az ál­lami mezőgazdasági vállalatokban június 20-ra sikerült befejezni a betakarításhoz szükséges összes gépek és felszerelések javítását. Az MGÁ-k Megyei Trösztjének és az Állami Mezőgazdasági Vállalatok Trösztjének szakemberei felül is vizsgálták ezeket a javításokat és megadták a szükséges utasításokat a fennálló hibák helyrehozására. Annak érdekében, hogy az ara­tás, betakarítás idején szükség e­­setén azonnal ki lehessen javítani a hibákat, minden mezőgépészeti részlegen, ámv-farmon megtették az előkészületeket a mozgóműhe­lyek felszerelésére. Az együttes ülésen előterjesztett tájékoztató jelentés hangsúlyozta: megfelelő intézkedéseket kell fo­ganatosítani az összes mezőgazda­sági gépek és felszerelések jó működtetésére, gondoskodni a ga­bonatároláshoz szükséges helyek biztosításáról, idejében­­.elvégezni­­az előirányzott íjásfli­petéseket s­­gondoskodni őszire a vetőmagok­ról. Az idei különleges időjárási vi­szonyok, a bőséges esőzések meg­követelik — jobban, mint az elő­ző években — az összes gépi és ké­zi erők mozgósítását, minden egyes munkára alkalmas óra kihaszná­lását a növényápolásnál, a takar­mányok betakarításánál, tárolásá­nál, a gabonabetakarítási előkészü­leteknél és más munkálatoknál. A megyei mezőgazdasági szervek, a megye összes mezőgazdasági dolgo­zói tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy idejében és jól végezzék el a soron lévő munká­latokat a bőséges termés biztosítása érdekében, hozzájárulva ezzel a jelenlegi ötéves terv által kitű­zött feladatok megvalósításához. (Folytatás az 1. oldalról) első öt hónapjában 89,4 százalékban teljesítettük a tervet és 101,8 szá­zalékban az építő-szerelési munká­latokat. A megyei pártbizottság i­­pari aktívájának ülésén pontosan kijelölték a pártszervezetek, a dol­gozók bizottságai, az alapszerveze­tek előtt álló feladatokat, melyek­nek sikeres valóra váltása bizto­sítja az egyes vállalatokban mu­tatkozó lemaradás behozását. Az első félévi össztermelési előirány­zatot előreláthatóan mintegy 110 millió lej értékkel túlteljesítjük, ami az évi vállalás 50 százalékának felel meg. A megyei KISZ-bizottság nem­rég megtartott üésén magas fokú felelősségérzettel elemezte: mit tettek a vállalatok KISZ-szervei és szervezetei annak érdekében, hogy az ifjakat a termelőkapacitá­sok maximális felhasználására, a termékek javítására, a munkater­melékenység emelésére, a termelé­si költségek csökkentésére, a be­ruházási terv teljesítésére mozgósít­sák, milyen tevékenységet fejtet­tek ki az ifjak szakmai ismeretei­nek bővítéséért, a munka iránti felelősségérzetük fokozásáért. A plenárisan előterjesztett tájé­koztatók, azok vitája, a levont kö­vetkeztetések bizonyították: az ipari vállalatok KISZ-tagjai, ösz­­szes ifjai mind nagyobb odaadás­sal dolgoznak, növekszik a gazda­sági feladatok teljesítése iránti fe­lelősségük, s mindinkább tudatá­ban vannak, hogy aktív szerepet töltenek be a megyénk előtt álló sokoldalú feladatok teljesítésében. Megyénk ipari vállalatainak KISZ-szervezetei tevékenyen részt vesznek abban a versenyben, ame­lyet az Ifjúság az ötéves terv ha­táridő előtti teljesítésének aktív tényezője jelszóval kezdeménye­zett a KISZ Központi Bizottságá­nak bürója. Számos akciót indí­tottak az ifjak mozgósítására, a versenyszellem kiterjesztésére, az­zal a céllal, hogy minden ifjú tu­dása legjavát állítsa a termelési feladatok teljesítése és túlszárnya­lása szolgálatába. Említésre méltó ilyen szempont­ból a marosvásárhelyi Építkezési és Szerelési Trösztnél dolgozó, Cov­­rig Ioan által vezetett csoport kez­deményezése. A csoport tagjai vál­lalták, hogy havonta két napot dolgoznak megtakarított anyag­ból és 60 nappal határidő előtt adják át a tömbházat, amelynek é­­pítésén dolgoznak.­­ A Tirnaveni Vegyipari Kombinátban a 6-os szá­mú karbidkemencét vették gondo­zásba­­az ifjak, a régeni IPM Sport­nál pedig egy termelési vonalért felelnek. A marosvásárhelyi Köz­üzemeknél dolgozó ifjú gépkocsi­­vezetők 850 000 lej értékű megta­karítást vállaltak, míg a ludasi Au­tószállítási Vállalatnál verseny bontakozott ki a cserealkatrész- és hajtóanyagfogyasztás csökkentésé­re. A legtöbb KISZ-szervezetben az ifjak politikai színvonalának, ön­tudatának emelése érdekében a közgyűléseken az ifjakat foglalkoz­tató legfontosabb kérdéseket vi­tatják meg, széles körű nevelő­­munkát fejtenek ki a munkafegye­lem erősítéséért s a szakszervezeti szervekkel együttműködve sokat tesznek az ifjak szakmai ismeretei­nek bővítéséért, az újító és éssze­rűsítő mozgalomba való bevoná­sáért. Az eredmények elemzésekor az is kitűnt, hogy egyes KISZ-szervek és szervezetek tevékenysége nem e­­­lég céltudatos, nem fordítanak e­­lég figyelmet az ifjak nevelésére alkalmas sajátos, hatékony mód­szerek alkalmazására, szem előtt tartva minden munkahely konkrét adottságait. Azokban az üzemekben, ame­lyek nem teljesítették tervfelada­taikat, sok olyan ifjú akad, akik nem teljesítik normájukat, s erre nem figyelnek fel az illetékes KISZ-szervezetek. A Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalat­ban havonta átlag 70 ifjú nem tel­jesíti normáját, a Metalotechnicá­­nál szintén 70, a segesvári Kész­ruhagyárban 275, a Nicovalaban 55, a régeni Fafeldolgozó Vállalat­ban 30, míg a Sportfelszereléseket Gyártó Vállalatban 80. Ez szük­ségessé teszi, hogy a jövőben a KISZ-szervezetek a leghatékonyabb módszerek alkalmazásával járulja­nak hozzá e hiányosság megszün­tetéséhez. Ennek érdekében a pártszervezetek behatóbban és kö­vetkezetesebben ellenőrizzék és irányítsák a KISZ munkáját. Azokban az üzemekben, amelyek nem teljesítették a tervelőirányza­tokat, a KISZ-szervezetek a szak­­szervezetekkel közösen intézked­jenek a munkafegyelem erősítése érdekében, a termelés jó megszer­vezéséért, a holtidő kiküszöbölésé­ért. Rendkívül fontos, hogy a jö­vőben a KISZ-szervek és szerveze­tek, az összes ifjak tevékenységük középpontjába a fegyelem erősíté­sét állítsák, hogy megértsék: a legkisebb időveszteség is káros gaz­dasági következményekkel jár. A KISZ-szervezeteknek tevéke­nyebben részt kell vállalniuk a ter­mékek minőségének ellenőrzéséből, olyan politikai munkát kell kifej­teniük az ifjak soraiban, hogy mindenikük büszke legyen a gyár védjegyére, függetlenül attól, hogy a termékek külföldön vagy az or­szágban kerülnek eladásra. Fej­leszteni kell az ifjak szakmaszere­tetét. Fel kell karolniuk és ki kell terjeszteniük az olyan kezdeménye­­zéseket, mind: A gyáram a büszke­ségem; A gyáram a vagyonom; A gyáram a jövőm stb. Arra kell törekedni, hogy az ifjak tevékeny­sége összhangban legyen egyrészt a feltételekkel, másrészt a jelen­legi időszak magas követelményei­vel. A megyei KISZ-bizottságnak, a municípiumi, városi, községi és ü­­zemi KISZ-bizottságoknak köte­lességük, hogy emeljék politikai munkájuk , színvonalát, s mind si­keresebben mozgósítsák az összes ifjakat a több és jobb munkára, fokozzák felelősségérzetüket, igé­nyességüket szakmai feladataik tel­jesítése iránt. Elmaradhatatlan követelmény, hogy az összes KISZ-szervek és szervezetek politikai munkájukat alárendeljék a termelés követel­ményeinek, fordítsanak nagyobb gondot arra, hogy az ifjakat be­vonják a tevékenység megszerve­zésébe, az ifjak kezdeményező készségét, lelkesedését teljes e­­gészében a tervfeladatok teljesíté­sének szolgálatába állítsák. Fejlesszék az ifjaknak az anyagi javak termelői iránti szeretetét és tiszteletét, a szakma minél alapo­sabb elsajátítása iránti szenvedé­lyét, tegyenek meg mindent, hogy megtanuljanak kommunista mó­don élni és dolgozni. A megyei KISZ-bizottságnak na­gyobb hangsúlyt kell helyeznie aktívájának kiképzésére, meg kell magyaráznia, hogyan tervszerűsít­­sék és szervezzék meg munkájukat, mit kell tenniük konkrét feladata­ik megoldásáért. Az ifjúsági szer­vezetekben tartott gyűléseket ké­szítsék elő alaposan, biztosítsák azok kombattív szellemét s min­­deniken a tevékenység javítását célzó, konkrét intézkedéseket fo­gadjanak el. A gazdasági egységek vezetősé­geinek jobban kell támaszkodniuk a KISZ-szervezetek munkájára, fel kell karolniuk az ifjak kezdemé­nyezéseit, s a pártszervezetek irá­nyításával nagyobb gondot kell fordítaniuk arra, hogy az ifjak is tevékenyen részt vegyenek a ter­melési folyamat komplex kérdései­nek megoldásában. Az elkövetkező időszakban me­gyénk dolgozói előtt nagy felada­tok állnak, melyek közül a legfon­tosabb a második félévi terv és a vállalások teljesítése, illetve túl­szárnyalása, az 1973-as tervmuta­tók sikeres valóra váltása, az ötéves terv határidő előtti teljesí­tése érdekében. A pártszervezetek irányításával a KISZ-szervezetek minden erejük­kel, a legváltozatosabb és leghaté­konyabb módszerek alkalmazásával mozgósítsák az ifjakat, hogy a ter­melési feladatok példás teljesíté­sével köszöntsék Augusztus 23-át, a fasiszta iga alóli felszabadulás napját, népünk nagy nemzeti ün­nepét. Maros megye ifjúsága — az ötéves terv határidő előtti teljesítésének aktív tényezője ♦ Széles körű szocialista verseny ♦ Rendkívüli jutalmak ♦ Az élenjárók napi javadalmazása Színt váltott már a gabona. Kö­zeledik az aratás, amelynek sikere nagyrészt a gépkezelőkön múlik. Az ő szorgalmukkal, hozzáértésükkel kerülhető el a veszteség, juthat gyorsan biztos helyre a gabona. Ennek a nemes versengésnek az idén újabb mozgató­rugója lesz: a különleges prémiumrendszer, ame­lyet a Mezőgazdasági Minisztérium illetékes szakszervei létesítettek ez­zel a jelszóval: „Ki dolgozott ma a legjobban“. Az a mezőgépész, a­­ki odaadással végzi munkáját az aratásnál, szalmapréselésnél, szán­tásnál, másodvetésnél, rendkívüli jutalomban részesül. E módszer na­gyon ösztönző. Ha a mezőgépész a kombájnaratásnál a napi normáját 20—25 százalékkal túlteljesíti, este 100 lej üti a markát, 25,1—40 szá­zalékos túlteljesítés esetén a napi prémium 125 lej, ha pedig a napi normáját­­több mint 40 százalékkal haladja túl, 150 lej különleges jutal­mat kap, amelyet az mga igazga­tója nyújt át neki. A szalmapréselésnél a prémizá­­lás tíznaponként történik. Vagyis az a mezőgépész, aki 10 százalékkal több szalmát présel fel, mint a­­mennyit a terve erre a dekádra e­­lőírt, 500 lej jutalomban részesül, íme egy példa: a szalmapréselésnél a napi norma 20 tonna, s ha a 6 mun­kára alkalmas nap alatt 140 tonna szalmát préselt fel, amit át is vettek az illetékesek, akkor tervét 116,6 százalékban teljesítette. Tehát 300 lej (vagyis 6X50 lej) prémiumot kap. A nyári szántás és a másodvetés idejébeni elvégzése szempontjából is nagy jelentőségű az új jutalma­zási rendszer. Jobb, gyorsabb mun­kára ösztönzi a mezőgépészeket. En­nél ugyanis az aratás utáni első 10 nap teljesítményét veszik alapul. Vagyis a betakarítás kezdetétől szá­mított első tíz napban minden e­­gyes hektár fölszántott és bevetett területért 10 lej többletjavadalma­­zásban részesülnek a gépészek, a­­mi a következőképpen oszlik meg: 60 százalék a szántásért, 20 száza­lék a talajelőkészítésért, 20 száza­lék a vetésért. A gépek jó működése és a javí­tások gyors elvégzése érdekében a karbantartó gépészek, műhelymun­kások, üzemanyagkeze­lők számára is különleges prémiumokat írtak ki. Az a karbantartó gépész, (minden mgá­tól egy), aki a legjobban vi­gyázott a gépekre, a legkisebbre csökkentette a javítások miatti ki­esést, a betakarítás végén 500 lejt kap jutalomként. Ugyancsak hason­ló ösztönző javadalmazásban része­sülnek az üzemanyagkezelők, a részlegvezetők, természetesen min­denik a betakarítási kampányhoz való hozzájárulása arányában. ■,,a MGA-k Megyei Trösztje ide­jében gondoskodott a szükséges pénzalapról. E célra mintegy 200 000 lej áll rendelkezésre. U­­gyancsak rendbe tették a betaka­rításhoz szükséges gépeket és fel­szereléseket is. A többi a mezőgé­pészeken múlik, azon, hogy valóban , mindent megtegyenek a gyors, szemveszteség nélküli betakarítás­ért, bekapcsolódjanak a „Ki dolgo­zott ma a legjobban“ versenybe. Megyénkben mintegy 46 000 hektár szalmásgabona betakarítása s mintegy 27 000 hektár föld bevetése vár a gépészekre. Erre készült fel alaposan az a csaknem 2000 ember, aki részt vesz a beta­karításban, préselésben, szántásban­­vetésben. És, hogy ki dolgozik a legeredményesebben, az majd a ga­bonatáblákon, a tarlóföldeken válik el. Sok sikert e nemes versengéshez. A Kövesdomb­i lakónegyedben A nehéz munkához is kedvvel kell hozzáfogni! A társadalmi haladás fő té­nyezője a munka. Végső fo­kon maga az ember is annak e­­redménye; neki köszönheti jele­nét s a jövőjét is. Szocialista társadalmunk épí­tése és sokoldalú fejlesztése munkával, kemény áldozatokat is követelő munkával történik. Tehát, hogy mennyivel vagyunk ma különbek mint tegnap, azt munkánk gyakorlati eredmé­nyeivel tudjuk bizonyítani. Pásztor Mihály, a Marosvá­sárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár keménykötésű és szűkszavú kesztyűszabásza így bizonyít immár több mint tíz esztendeje. Tervét nap mint nap nagy mennyiségű és minőségileg ki­váló termékek leszabásával haladja meg. Teljesítményé­nek több évi átlaga 80—100 szá­zalékkal nagyobb a tervezettnél, kollegái különben jó eredmé­nyeinél. De arra is gondol, hogy minél gazdaságosabban használ­ja fel a kiadott s­­ágót. .Szá­mára a négyzetdeci és centimé­tereknek is különös jelentősé­gük van, egyébként nem tudná betartani, illetve csökkenteni a tervezett fajlagos anyagfo­gyasztást. A kommunistákra jellemző egyszerűségéért, becsületességé­ért, valamint a már jelzett ter­melési eredményeiért a gyár munkaközössége megbecsüli, ér­tékeli. Amikor véleményt kér­tünk róla, ilyen válaszokat kap­tunk: „Nagyon ügyes kezű em­ber“, „Erős, de van esze“, „Nem végez felesleges mozdulatokat“, „Szokatlanul gyorsan dolgozik“ stb. A pártbizottság titkárától és brigádvezetőjétől tudjuk, hogy kollegáinak szívesen átadja munkamódszerét. Példa erre a közelmúltban lezajlott alapszer­vezeti ülés is, mely lényegében módszertani gyűléssé, vitává a­­lakult át. Eredményességét a jövő termelési eredményei fog­ják eldönteni. Noha családapa, még fiatal ember, hiszen a 29. életévét sem töltötte be, a bőrcserzést kedvel­te inkább, de édesanyja taná­csára, aki ugyancsak a Bőrgyár­ban dolgozik, a kesztyűszabásza­tot választotta és kezdettől fog­va ebben a szakmában dolgozik. Hathónapos szakmai tanfolya­mot végzett. Tanítómestere, a­ A kommunista etika szellemében kire most is tisztelettel és sze­retettel gondol, Oltean Emil volt. Ő vezette be a szakma tit­kaiba, ő tanította meg arra, a­­mit különben saját tapasztalata alapján is nagyon fontosnak tart, hogy a nehéz munkához is kedvvel kell hozzáfogni, és úgy is kell elvégezni. Másképpe­n nincs eredménye­s értelme sem. Eredményeinek a „titkát“, a­­mit különben nem rejt véka alá, mindenekelőtt abban kell keres­ni, hogy szakmáját nagyon sze­reti, s ezért feladatainak nem­csak kötelességből tesz eleget, mindig kedvvel, szenvedéllyel dolgozik. Nem szégyell mások­tól tanulni. Véleménye szerint az embernek bármilyen nagy gyakorlata legyen is a szakmá­ban, mindig tanulhat valamit. Elsajátíthat valami jó fogást vagy mozdulatot. De elárult még mást is. Töb­bek között azt, hogy a munka­darabokat műszak kezdete e­­lőtt mindig előkészíti és a ren­delkezésére álló 480 percet igyek­szik maximálisan kihasználni. Nagyon figyel a festésből, vagy a bőr minőségi tulajdonságai­ból fakadó színeltérésekre, a bőr pórusainak a különbözősé­gére. Ezek mellőzésével ugyanis nem lehet eleget tenni a mi­nőségi követelményeknek. De idő és erőmegtakarításra is tö­rekszik. Az előbbire úgy, hogy a szabásra kiadott darabok kö­zül nem válogatja ki előbb a könnyebben feldolgozhatókat, mert így minden darabot 2—3- szor kellene hogy kézbe vegyen, ez pedig időveszteséggel jár. Az utóbbira pedig úgy, hogy a bőr kinyújtásához szükséges erőki­fejtést a lábakra hárítja, s így a két kar kevésbé fárad. Véle­ménye szerint, ha mindenki így végezné el ezt a különben na­gyon fontos és fizikailag nem könnyű műveletet, akkor szebb eredményeket tudnának elérni. Pásztor Mihály csoportfelelős­ Csoportjában, melyben hatan dolgoznak, második családjá­nak tekinti, s a „fiúkat“ kevés erőkifejtést igénylő, de annál e­­redményesebb mozdulatok, fo­gások elsajátítására ösztönzi, tanítja. Jövőbeni terveit nem fogalmaz­ta meg hangzatos szavakkal. Csupán annyit mondott, hogy a­­míg ereje és tudása engedi, így akar dolgozni továbbra is. Úgy véljük, eddigi eredményei és előbbi kijelentése elegendő ahhoz, hogy higgyünk neki, és biztosak legyünk abban, hogy célkitűzését kommunistához illő következetességgel meg is fog­ja valósítani. NAGY ISTVÁN .VÖRÖS ZÁSZLÓ A marosvásárhelyi Autójavító Vállalatban: Miért nem alkalmazzák az alkotó műszaki gondolkodás eredményeit ? A napokban Iuliu Duca, a Ma­rosvásárhelyi Autójavító Vállalat dolgozója a szerkesztőség segítsé­gét kérte egy olyan kérdés meg­oldásához, mely összefügg az e­­gész egység termelési eredmé­nyeinek gazdagításával. Az ötletet a „Mit értenek önök pazarláson“ című ankét adta. Mi­ről is van szó tulajdonképpen? 1972 novemberében Iuliu Duca, Nicolae Bucur és Pethő Ferenc ki­dolgozták és kikísérletezték a csapágyperselyek dörzsöléses (fi­nomfúrásos) felújítási módszerét. A felújított alkatrészeket 26 ja­vítás alatt levő kocsiba szerelték be. A kísérlet kiváló eredmények­kel zárult, az újítást elfogadták, azzal a kikötéssel, hogy a javítta­tó kísérje továbbra is figyelemmel a motor működését, és 25 000 ki­lométer lefutása után a kocsit hoz­za vissza, hogy a­ javítóvállalat el­végezze az ellenőrző méréseket. Azóta nyolc hónap telt el, és az újítás eredményességének nyomon követéséért, a kocsik visszakozásá­ért felelős személyek nem tettek semmit. Értékelendő viszont, hogy a javításokra nem kaptak minőségi reklamációt. A csapágyperselyek felújításá­nak ez a módszere azonban a motormosáshoz (zsírtalanítás) hasz­nálatos marószóda helyett meta­­szilikátot igényel, ugyanis a maró­szóda megtámadja és tönkreteszi a színes fémet. Ezért a csapágyper­selyeket bizonyos idő után ki kell cserélni, ami nem kevesebb, mint 356,10 lej kiadást jelent. Ezzel szemben, ha az említett módszerrel felújítják, egy készlet csak 50—60 lejbe kerül. Ha figyelembe vesszük, hogy havonta több mint 600 motor­nak cserélik ki a csapágypersely­­készletét, akkor nem nehéz kiszá­mítani, hogy csak a marosvásárhelyi egységben milyen megtakarítást lehetne elérni, ha azoknak bár a felét sikerül felújítani. A Marosvásárhelyi Autójavító Vállalat illetékesei elismerik, hogy a fentiek minden vonatkozásban megfelelnek a valóságnak. A szak­­szervezeti bizottság elnöke, Gheor­­ghe Herteli arról tájékoztatott, hogy a marószódának metaszilikát­­tal való helyettesítéséről már egy éve tárgyalnak, de gyakorlati meg­oldást még ma sem sik­­ült talál­­niuk. A kérdés megoldásának a­­zonban véleménye szerint nemcsak gazdasági, hanem munkavédel­mi jelentősége is van. A zsírtalanító vonal több mint 300 dolgozója a szakszervezeti gyű­léseken ismételten kérte e veszé­lyes vegyszer metaszilikáttal való helyettesítését. Ennek ellenére a fővállalat vezetősége csak ígérget és azzal biztat, hogy a kérdés ta­nulmányozása folyamatban van. De hibás ebben a kérdésben a vál­lalat vezetősége és anyagbeszerzési irodája is. Ugyanis megelégedtek a marosújvári termelővállalat 1973. januári válaszával, melyben köz­li, hogy az igényelt termék gyártá­sát még nem hagyták jóvá , ezért termelését csak 1974, illetve 1975-ben kezdhetik meg. Meg kell jegyez­nünk azonban, hogy ez a válasz csak a metaszilikát-porra vonatko­zik és nem a cseppfolyós vegyi­anyagra, melyet a szódagyár már a múlt évtől termel és szállít. Nem érthetünk egyet a beszer­zési iroda azon álláspontjával sem, hogy erre az évre el vannak látva marószódával, hogy nincs megfele­lő tárolóhelyük, és hogy a meta­­szilikát szállítása pénzbe kerül. A beszerzési iroda és a vállalat tech­nológusai csak vitáznak a kérdés fölött s ahelyett, hogy megoldanák, az igazolásokat tartalmazó aktákat gyarapítják. Nicolae Racieru, a vállalat fő­mérnöke is ismeri a problémát. Ér­tékeli a szóban forgó újítás jelen­tőségét és véleménye szerint ezt a kérdést sürgősen meg kell olda­ni. Megkérdőjelezi azonban a me­­taszilikát beszerzési lehetőségét. Véleménye szerint a kérdés meg­oldása minden autójavító válla­lat hasznára válna, azonban úgy látszik, hogy felsőbb szerveik nem tulajdonítanak kellő fontosságot neki. Gyakorlati alkalmazása a­­zonban egyelőre elmaradt, többek között azért is, mert egyes javító­­vállalatok vonakodnak bevezetni. Általános következtetésünk nem lehet más, mint az, hogy az au­tójavító vállalatnál mindenki ér­tékeli a metaszilikáttal való zsír­­talanítás módszerét, a bevezetésé­hez szükséges anyagi alapok meg­teremtésével azonban az illetékesek vajmi kevesett foglalkoznak. A vállalat adminisztratív vezetősége és pártalapszervezete a jövőben mindent meg kell tegyen annak ér­dekében, hogy fővállalatuk opera­tívan és kedvezően oldja meg a kérdést. Más szóval, elérkezett az ideje annak, hogy a szavak helyett a tettek kerüljenek előtérbe és hogy gyakorlatilag értékesítsék a vállalat munkaközössége alkotó gondolkodásának gyümölcsét. I. HUSAR

Next