Vörös Zászló, 1974. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
1 3 OLDAL VÖRÖS ZÁSZLÓ • Őrhelyen A tűzoltó laktanyába is ellátogattunk, megtudni, miként kezdték itt az 1974-es évet. A szolgálatos szobában Soméban Alexandra törzsőrmester fogadott. Az íróasztalon előtte a város térképe, éppen azt nézegette: — Hogy miként kezdtem az új évet? Mi tagadás, éjfélkor az én kezemben is ott volt az új évet köszöntő pohár. Az ünnepi hangulat az én családomban sem hiányzott. Nekem azonban mérsékelnem kellett magam az ünneplésben, mert reggel szolgálatba álltam, s az ember nem kockáztathat ilyenkor. Különösen nem az én beosztásomban. — Milyen beosztása van? — Most két szempontból is felelősségteljes a munkám. Melyikkel is kezdjem? Az egyik tűzoltóautót én vezetem, volánhoz pedig csak józanul és pihenten ülhet az ember. Ezenkívül most én felelek azért is, hogy a műszaki berendezéseink bármelyik pillanatban használhatók legyenek, s a katonák gyorsan, indulásra készen álljanak. Ezért többször is ellenőrzöm a tűzoltó felszereléseink használhatóságát. Megnézem azt is, hogy a fiúk, akik olvasással, beszélgetéssel, viccelődéssel töltik idejüket, hogyan válaszolnak a vészjelzésre. Az sem titok, hogy ezt a térképet most miért nézegetem. Megtudakolom, a legfontosabb ipari objektumok felé vezető utakon nincs-e valami közlekedési akadály, mert nekünk ezt is tudnunk kell. A délelőtt folyamán ellenőriztem, hogy a város különböző negyedeiben folyamatos-e a vízszolgáltatás. Néhány ipari egység polgári tűzoltóival is felvettem a kapcsolatot. Ismernünk kell azt is, hogy ha kell, ők miként tudnak helytállni. Felhívtam figyelmüket néhány tennivalóra, számon kértem tőlük bizonyos dolgokat, így például azt, hogy a legfontosabb bejáratok nincsenek-e eltorlaszolva áruval, vagy beérkezett nyersanyaggal. Ha befejeztem önnel a beszélgetést, tovább kell folytatnom az ilyen irányú ellenőrzést. Bevallom, azt hittem, hogy a szolgálatos törzsőrmester rádióhallgatással, vagy olvasással tölti idejét. Tévedtem. Komoly, felelősségteljes munkát végez, akár a munkanapokon. — Nem esik rosszul, hogy amikor más ünnepel, ön szolgálatban van? — Aki katonai szolgálatra vállalkozott, annak számolnia kellett azzal, hogy éjjel-nappal, ünnep és hétköznap egyaránt kötelességteljesítésre hívhatják. Én már 20 éve, hogy viselem ezt az egyenruhát, és nem ez az első ünnep, amikor szolgálatban vagyok. Kezet fogok és távozom. Közben csenget a telefon. — Talán csak nincs valahol valami baj? — kérdem. Megnyugtatóan int. Miután leteszi a kagylót, megjegyzi: Ilyenkor így van ez. Nemcsak akkor telefonálnak az emberek, ha baj van. Egy polgári tűzoltó boldog új évet kívánt. Főúr, fizetek ! Igaz, hogy ezen a szilveszter éjszakán, akárcsak máskor, mindenki a felszolgáló, pincérnek fizetett, de a főúr mégiscsak ő volt. Balázs Imre, a Murejus étterem vezetője. Vajon mit jelent Balázs Imrének ez a titula? — Több fáradságot, ezernyi kisebb-nagyobb gondot — mondja. — Csak ennyit? — Ó, nem! Hiszen minden örrömmel végzett munkának megvan a maga elégtétele. Most például nagyon fáradt vagyok, de ugyanakkor boldog is, hiszen mind a 250 vendég, aki itt előzetesen helyet foglalt szilveszter éjszakájára, jókedvűen, a 14 fogásos menüvel és a kiszolgálással elégedetten állt fel az asztaltól. Nekem, akárcsak Fekete Lázár üzletvezető társamnak, vagy Cimpean Ioannak, aki most kapta meg a konyhaművészet mestere címet, Csizmás Ernő zenekarvezetőnek és a többi munkatársamnak ez nagy elégtétel. Úgy érzem, jól végeztük és jól kezdtük az évet, úgyhogy az a tábla továbbra is ott függhet a megszokott helyen. Hadd mondjuk el, hogy azon a táblán egy miniszteri határozat szövege olvasható, mely tanúsítja, hogy a marosvásárhelyi Mureșul étterem — az ország legjobb étterme. — Az meglehet, hogy a kereskedelem többi területein még nincs, vagy nem érződik eléggé a konkurrencia, de a vendéglátóiparban annál inkább — mondja Balázs Imre kissé később. — Úgy mondom, ahogy van, néhány évvel ezelőtt, amikor még nem volt Grand Hotel meg Aranykakas, és tucatnyi bár, valamivel könnyebb volt a dolgunk. Az igazság az, hogy most már csakis előzékenységgel, finomabb készítményekkel, jobb italokkal és zenével tudjuk elérni, hogy a kedves vendég a Muresulban érezze magát a legjobban, hogy máskor is idekívánkozzék. Minden foglalatosságnak, és így a vendéglátásnak is megvan a maga sok-sok apró titka. A mi esetünkben a kellemes környezet és hangulat teremtése a legfontosabb. No meg a rend, fegyelem, így tanultam ezt a szakma mestereitől és természetesen a vendégektől ... — Sok év tapasztalatait mondhatja magáénak? — Elég sokét. Huszonhat évvel ezelőtt pikolóként kezdtem tanulgatni a szakmát, és érdekes véletlen folytán éppen itt, ebben a többször átalakított, de mindvégig kedvelt étteremben, ahol még hosszú ideig szeretnék a vendégek rendelkezésére állni szerény szolgálataimmal. Ha fogy a fehéráru A mindennapi kenyér sohasem hiányozhat asztalunkról. Hogy a mostani ünnepen mindenből kellő mennyiség volt-van az asztalunkon, ez a pékeknek köszönhető, akik a négy nap helyett legtöbb egy napot ha ünnepelnek. Nagy József, a Borsos Tamás utcai pékség egyik csoportvezetője ezt a legtermészetesebbnek tartja. — Ünnep ide, ünnep oda, de enni kell. Sőt, ilyenkor még jobban esik az étel.Tehát nincs abban semmi különös, kérem, hogy mi most is dolgozunk. Az általunk készített fehérárura igényt tart nemcsak a kereskedelem, hanem az egészségügy is. Mi látjuk el veknivel a kórházakat is, és nem is kis mennyiségben. Jó hangulatban van a csoportvezető, úgy látszik, még tart a szilveszterezés hatása. De azt mondják, ő mindig kedélyes. Ért a hangulatteremtéshez. Arról faggatom, hogy telt el az ünnep otthon. — Ó, kérem, én azt hittem, szakmai dolgok érdeklik. Azokról szívesebben beszélek. Elmondhatom például azt, hogy voltam jó pár évvel ezelőtt Bukarestben egy szakmai versenyen. Nem kétkedésként, de megjegyzem, nem maradtam le. S hogy válaszoljak a kérdésére, azt hiszem, n mpi családi szilveszterezésünk sem maradt el a többi családétól. A jó hangulatról nemcsak az asztalra kerültek, hanem a rádióállomások is és a televízió is gondoskodott. Miközben beszél, a keze is jár. Az óriás tálnak tűnő, kerekeken gördülő szerkezetet a dagasztógép alá taszítja. A nagy mennyiségű tésztát látva megkérdem, mennyi zsurveknit készít ez az ünnepi váltás. — A megrendelés az irodában. Pontos számot nem tudok mondani, de azt hiszem, 6—7000 darabot kell készítsen egy váltás ... Szürkületkor és hajnalban A fehér leplétől megfosztott főúton már a szürkületi órákban vidám fiatalok csoportjai búcsúztatják az óesztendőt. A falu különböző részeiből azonban munkaruhás emberek sietnek a termelőszövetkezet üzemközpontja felé. Egy pillanatig mosolyogva tekintenek a zenebénáló fiatalok után, aztán még inkább megszaporázzák lépteiket. Hívja őket a kötelesség. Ők a rácsi mísz fejő-gondozói, akik ünnepnap, vasárnap, újesztendő előestéjén és hajnalán is kézbe veszik a fejő vedreket, hogy habzó zuhataggal töltsék meg az ezüstös kannákat. Ők azok, akikre talán kevesen gondolnak, amikor a tejkihordó csengetésére felemelik az ajtó sarkából a piros kupakos üvegeket. De talán ők sem várják azt, hogy a nagy vidámság közepette vagy éppen a hétköznapi tennivalók forgatagában rájuk gondoljanak. Nap mint nap, s így szilveszter estéjén is, örömmel öltik magukra fehér köpenyüket, hogy előkészíthessék mindannyiunk napi eledelét. S mindannyiuk közül talán a legodaadóbban Marginean Miron végzi munkáját, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a termelőszövetkezet több mint 230 literrel szárnyalta túl a múlt évben a takarmányozott tehenenkénti termelési feladatát. S hogy megkérdezzük tőle, mire gondol az új esztendő küszöbén, azt válaszolja: — Boldogságot, jólétet kívánok minden embernek. Magamnak erőt, egészséget, továbbra is, hogy helytállhassak a munkában, hogy ebben .. . Megtelnek az ezüstszínű tejeskannák. Koromsötétben, a becsülettel végzett munka elégtételével ballagnak haza a gondozók, hogy pohárcsengéssel köszöntsék az új esztendőt. És míg teljében a vidámság, a jókedv, a hajnalcsilag sziporkázik a sötét égen, Marginean Miron és társai ismét munkaruhába öltöznek, s a csonttá fagyott rögös ösvényen elindulnak munkahelyük felé, hogy mi, ezeken az ünnepnapokon is megkaphassuk a friss tejet. Köszönjük, gondozók, köszönjük, állattenyésztők az odaadó munkát, kívánjuk, hogy jó egészségben dolgozhassanak ebben az esztendőben is! Műtőasztalok, betegágyak mellett Szomorú dolog kórházban tölteni az ünnepet, ágyhoz kötöttnek tudni hozzátartozónkat. Kisgyermekünk távolléte a legfájóbb. — Nehéz ilyenkor pótolni az otthont, a szülőt — vallja őszintén B. Popa Mária, a Marosvásárhelyi Gyermekkórház egyik nővére, majd elmondja, érzékenyebbek, melegségre éhesebbek ilyenkor a gyermekek, tehát az egészségügyi személyzetnek és különösen az állandóan mellettük lévő nővéreknek, a lelkiismeretes betegápoláson és gondozáson túl a szokásosnál is bőkezűbben kell osztogatniuk a kedves szót, a simogatást. A csecsemők igényelnek a legnagyobb figyelmet, a legodaadóbb munkát, de aki szereti a gyermekeket, annak nem teher, hogy lesse lázas pihegésüket, akárcsak otthon, a saját gyermeküket, ha beteg. — Azért csak van különbség hétköznap és ünnepnap között a klinikán is? — A nem súlyos beteg, de még állandó kórházi felügyeletet igénylő gyermekeket a szülők kérésére a kórház vezetősége 1—2 napra hazaengedi. De sajnos újak jönnek helyettük és olykor tömegével, mert ünnepnapokon nagyon sok szülő agyoneteti gyermekét, és akad példa arra is, hogy ital okozta mérgezéssel hoznak be serdülőket. Olykor nehezebb hát az ünnepnap a hétköznapoknál. ■A Bende Katalin, a sürgősségi sebészet egyik műtősnővére 33 éve áll az egészségügy szolgálatában, 1961-től dolgozik a marosvásárhelyi sürgősségi sebészeten. — Hány szilvesztert töltött a klinikán? — kérdem. — A legtöbb itt telt el a műtőasztal mellett. „Neked nincs családod, nem köt férj, gyermek“ — mondották, és én vállaltam szívesen az ünnepi műszakokat, holott a sürgősségin ilyenkor nagyon nehéz. 11 óra után hozzák a verekedések áldozatait, a perforációs és más, halaszhatatlan beavatkozást igénylő betegeket. Erős ügyelet az ilyen, egy percig sincs megállás. És bizony olykor a 24 órás szolgálatra még rá kell pótolni. — Egészségügyi berkekben tudják: a műtősnővér a sebész jobbkeze. Mérhetetlenül nehéz munkát végez, a legkisebb hanyagsága életoltó lehet, önt a munkahelyén becsülik, tisztelik. A betegeitől számít elismerésre? — A legtöbb azt sem tudja, ki volt mellette a legkritikusabb pillanatban, legfeljebb az orvos felől érdeklődik, a műtősnővér kiléte nem érdekli. — Ez fájó? — Annak, aki hivatásból választotta a betegápolást, annak nem. Soha sem akartam kitűnni, érdemeket szerezni. — 33 év, sok fehér éjszaka, szilveszter, május elseje, vasárnap a műtőasztal mellett. Az ünnep hangulata érződik-e a fehér ágyak, fehér köpenyek világában? — Egy alkalommal szilveszter éjszakáján két üveg italt küldött be valaki, káposztalének véltük. Később kiderült, „szürkebarát“ volt, persze csak szolgálat után került rá a sor. Előfordult, hogy a betegek „ünnepi asztalt" terítettek, meghívtak egy szelet tésztára. Ám ez nagyon ritka eset, a kórházban betegek, szenvedők fekszenek, ami a kötelességünket illeti, itt minden nap egyforma. Akit megsüvegelnek az utcán Szikár férfi osztogatja az utasításokat a Bradul önkiszolgáló vendéglő kisebb üzemnek is beillő konyháján. Jóformán még el sem tüntették a szilveszteri mulatság nyomait, s máris készül a szokásos 18—20 féle étel, amelyek közül minden vendég maga állítja össze menüjét. — Naponta átlag 650—700 személynek főzünk, ünnepnapokon 750—800 személynek is, ami azt mutatja, hogy egyre kevesebben töltik drága idejüket főzicskéléssel. Meg aztán sok a fiatal is, meg az átutazó — mondja Coroian Constantin, a Bradul étterem főszakácsa. — Kétségtelenül fontos a tervszámok kedvező alakulása, jómagam mégis annak örvendek a legjobban, hogy a múlt év elején a Grand-hotelben megnyílt ugyanilyen jellegű étterem jóformán senkit sem csábított el tőlünk. A vendégek megszokták, megszerették főztünket, mert a fogások összeállítása mellett, legfontosabb gondunk a közönség ízlésének kipuhatolása... — Hogyan történik ez a puhatolózás? — Hát először is látom, hogy kelendő-e ez vagy az a készítmény, aztán megfigyelem azt is, hogy mi jön vissza a tányérokon. Ha üresek a tányérok, akkor már biztos vagyok, hogy ízlett, amit főztem. Ezenkívül sokat vagyok a vendégek között. Engem nagyon sokan ismernek, sokan megsüvegelnek azutcán . Ebben a megsüvegelésben lehet valami,abból az ősi szokásból is, amellyel már gyermekkorunk óta megköszönjük az ételt, de egy „nagyüzemi“ szakács esetében az kétségtelenül a közönséget odaadással szolgáló embernek szól, amelyre Coroian Constantin, a város sok más főszakácsával együtt, újra meg újra rászolgál. ÉS SZABÓ DÉNES RIPORTJA — — Rosszul esett? — Csak pillanatnyilag, mert íratlan szabály, hogy ne szívjuk mellre a durvaságot, sok energiát veszítenénk ezzel, gátolna a további munkában. Említek egy példát: néhány nappal ezelőtt este keresik a főrendezőnőt, ideges férfihang szólal meg. „Mondja kénem, a 03- astól elment a kisasszony kolindálni?“ Mit lehet válaszolni egy ilyen kérdésre? Meg aztán, honnan tudhatná mindenki, hogy a telefonista ha leült a váltó mellé, onnan nem állhat fel, csak ha helyébe ül valaki. Nincs ideje „feketézni“ „udvaroltatni“, „kolindálni“. Akár egy gép, amit bekapcsoltak az áramkörbe, megszakítás nélkül dolgozik, pattanásig feszült idegekkel, mígnem lejár a szolgálat. Hány éve telefonista? — Hét, és ebből három szilvesztert töltöttem a központban. — Család? — Egy kislányom van, a férjem ugyancsak postaalkalmazott, tudja, mit jelent ennél az intézménynél dolgozni. A túraszolgálat nem tesz kivételt ünnep és hétköznap között. Ezért nem sorolom az ünnepi szolgálatokat a szakma nehézségei közé. — Hanem mit? — A zajt s azt, hogy sokféle emberrel van dolgunk, köztük nagyon sok türelmetlennel. — Okkal? — A felek szempontjából. De viszont rengeteg telefonszám megváltozott, az idegenben lévő hozzátartozó a régit ismeri. Pillanat alatt át kell értékelnünk a kért számot. Bővítik a hálózatot, sok az akadály, meg aztán az új központhoz csatolt vonalakon ki kell várnunk a helyi beszélgetések befejezését is. Természetesen ilyenkor várnia kell a megrendelőnek és bosszankodik. — Ünnepi szolgálati élménye? — Ilyenkor beszélgetések útján a nagyvilág befut Marosvásárhelyre, ez érdekes. Apró örömöket is nyújt egy ilyen szolgálat. Egy alkalommal csokoládét küldött valaki, örültünk neki, elosztottuk. És kellemes hallani a sok jókívánságot, amiből egy-egy nekünk is szól. Ünneplő ruhában, vagy éppen házikabátban, mindenki kedve szerint, de remélhetőleg jó hangulatban, erőben, egészségben töltötte az ünnepeket. A szilveszteri mulatságok, a későbbi borozgatás vagy ráérős beszélgetés közben több mint bizonyos, hogy nem, vagy alig gondoltunk azokra az emberekre, akik valamikor később ünnepelnek, mert most a mi kényelmünk, jó hangulatunk, biztonságunk, egészségünk, villanyunk, vizünk, tejünk, kenyerünk, italunk biztosításával törődtek. Elismerés és bíztatásként szóljon hát róluk is az új év első krónikája. Akik értünk fáradoztak az ünnepeken — VERESS MARGIT, LAJOS ANTAL, MARKÓ BÉLA Képek az új évet köszöntő mulatságokró! Egy népi hagyomány szerint aki újév éjjelén kisbárányt simogat szerencsés lesz. Ennek a hagyománynak köszönhetően a Bradul étteremben nagy keletje volt egy piros szalagos kis babinak. Az energetikai diszpécserátuson egy percet sem szünetelhet a munka. Felvételünkön a szolgálatos, Grépály János energetikai mérnök az esztendőben még gazdagabb eredményeket érjen el munkaközösségünk. Hétköznapokon, ünnepnapokon a vasúton egyforma a szolgálat. Képünkön Molnár József központos forgalmista és liaurel Petru túrafőnök. A Maros étteremben is vidámság uralkodott az étellel, Itallal, bőven megrakott asztaloknál, összecsendül két pohár. Szilveszter éjszakáján az ifjúsági karneválon is több ezerszer csendültek össze, jókívánságok kíséretében a poharak. Marosvásárhelyen, a kövesdombi új lakónegyedben Bokor Sándor kereskedelmi hűttőgép-javító, családja körében köszöntötte 1974. érkezését. Jókívánságok — telefonon A marosvásárhelyi interurbán központban szilveszter éjszakáján szolgálatos nők közül az egyiket faggatom. „25. számú telefonista“ jelenkezett Vajda Anna-Mária a 09-est formálóknak. — Hány beszélgetésre teremtett lehetőséget? — Nem volt időm megszámolni. — Miben különbözik az ünnepi szolgálat a többi napokétól? — Türelmetlenebbek, de ugyanakkor kedvesebbek az emberek, mint máskor. Sokan tárcsázzák csak azért a központot, hogy boldog új évet kívánjanak a lányoknak, s ez jólesik. — Szidták már össze szolgálat közben? — Ó, nagyon sokszor. ★ Fehérköpenyesek őrhelyem A marosvásárhelyi Ortopédiai- és Gyermeksebészeti Klinika orvosai, asszisztensei és nővérei felkészülten fogadják a betegeket, sérülteket nemcsak nappal, de éjszaka is. Utcai, háztartási, üzemi, közlekedési balesetek, kocsmai összetűzések sérültjei jelentkeznek az ambulancián. Szilveszter éjszakáján ismerkedtem meg az ügyeletes gárda személyzetével, dr. Oprit Zeno ortopéd szakorvossal, dr. Oprit Aurelia gyermeksebésszel, dr. Kalló Tibor reanimáló főorvossal, Máthé Khel Judit műtősnővel és Csók Ambrus gipszelővel. Beszélgetésünket, a mentőautó érkezése szakítja félbe. Kétnapos fiúcskát visznek a műtőbe, a szülészeti klinikáról hozták. Nyomukba szegődöm. A műtőlámpa fényében, az asztalon piciny gyermektest. Gerincsérv műtétet hajtanak végre. Másfél óra múlva a kétnapos emberkét a gyermeksebészet egyik szalonjában lévő inkubátorba helyezik. Úgy tűnik, csendesnek ígérkezik az este, az éjszaka. De lám újabb beteg érkezik. A hároméves, szőke hajú kisleány Brassóból jött szüleivel látogatóba. Ugrándozott, a vendéglátók konyhájában, megcsúszott, s aztán nem tudott lábra állni. A kislány már az ambulancia asztalán fekszik. A lelet a combcsonttörés, amit a röntgenfelvétel is igazol. Az ötéves Claudius szánkózás közben vasoszlopnak rohant. A kicsi áll a vérben. Opris doktornő összevarrja a zúzódást, majd betegét a szájsebészetre küldi. Az orvosi szobában beszélgetek az orvos házaspárral. Ezen a szilveszteri éjszakán is együtt küzdenek az életért. Tizenötesztendős közös múltra tekintenek vissza. A feleség 1965-ben gyermeksebészszakorvosi, míg a férj ugyanabban az esztendőben ortopédszakorvosi vizsgát tett. Azóta sikerekben-élményekben gazdag évek teltek. — Élményem, sikerem és kudarcom is van — válaszolja egyik kérdésemre az orvosnő. Talán egyet említek. Tavaly egy estébe hajló délután történt. Gárdás voltam. Egyszerre négy testvért, három fiút és egy kislányt hozott a mentő. A legnagyobb 9 éves. Tűz ütött ki a lakásban és súlyos égési sebek borították a gyermektesteket és arcokat. Négyheti kezelés után gyógyultan távoztak. Rendkívül nagy öröm volt. Asszisztens kopogtat az ajtón. Tessék, hangzik a válasz. Oprik doktor, tessék jönni, beteget hoztak. A vizsgáló asztalon a 63 éves K. Joli néni jajgat, a karját fájlalja. Opri? Zeno doktor figyelemmel vizsgálja. Felkarcsont-törés, állapítja meg. A beteget a röntgenszobába, majd a gipszelőbe viszik. Egy óra sem telhetett el, újabb beteget hoztak. B. Zsuzska néni leesett, s ahogy a vizsgálaton kiderült, alkarcsontjai törtek ketté. Búcsúzom a fehérköpenyeseknek erről az őrhelyéről, s a Szülészeti Klinikára indulok. (A kora reggeli órákban ismét visszatértem ide, megtudtam, hogy különösebb eset nem történt. Azért egy eset mégis felháborít. A gipszelő szoba asztalán 36 éves, szőke asszony fekszik. Arcán a fájdalom és a megbántottság könnyei. Szilveszteri mulatságból hozták ide lábszárcsonttöréssel. A féltékeny férj áldozata. A csontok hamarosan összeforrnak, de a sértés, megbántás emlékei azt hiszem, nehezebben feledhetők el.) VÁSÁRHELY ELSŐ ÚJSZÜLÖTTJE Éjszaka 0 óra 45 percet jeleztek az órák. A Szülészeti Klinikán is készenlétben álltak az orvosok, szülésznők, asszisztensek és nővérek. Az egyik szülőszobában a 23 éves Lucátus Carolina vajúdott. Nem sokáig. 0 óra 45 perckor megszületett Vásárhely első új embere. Lacatus Carolina Lucica. Súlya 2 700 gramm és 49 centiméter hosszú. „KÖNNYŰ SZOLGÁLATUNK VOLT" A marosvásárhelyi Gyermekpoliklinika rendelőjébe az új év első napjának reggelén látogattam el. ..Az év utolsó napjának estéjén vettük át a gárdaszolgálatot. Eltérően az előző évektől, könnyű szolgálatunk volt- tájékoztatott Ciugudean doktornő. Szilveszter éjszakáján hat kisbeteget látogattak meg otthonában, míg ötöt a poliklinika rendelőjében vizsgáltak meg. HETVEN HÍVÁS A MENTŐÁLLOMÁSON Szilveszter estéjén és éjszakáján 70 alkalommal indultak útjukra a Mentőállomás vöröskeresztes autói. Hetvenszer siettek a helyszínre, hogy segítsenek a bajbajutott embereken. Az új esztendő első reggelén azt is megtudtam, hogy az elmúlt évben a fehérköpenyeseknek erről az őrhelyről 25 600 alkalommal indultak el, hogy életet mentsenek. Tavaly a vöröskeresztes repülőgépek is sokezer kilométert tettek meg — fedélzetükön betegeket, életmentő vért, gyógyszert szállítottak rendeltetési helyére. PAPIS JÓZSEF EGYÜTT AZ ÉLETÉRT