Vörös Zászló, 1974. május (26. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-01 / 102. szám
Segesvár igazi szépsége Boldogító érzés fog el: az a közösség, amelynek két évtizede tagja vagyok, eddigi legnagyobb sikerét vívta ki. Különös jelentőségű, az új típusú embernek az örökös önmeghaladásra való törekvését tükröző esemény ez. Megvalósítottuk az ötéves terv előirányzatait... Abban az évben teljesült ez a vágyunk, amikor egész népünk ünnepélyes évfordulóra s a Román Kommunista Párt XI. Kongresszusának méltó fogadására készül. A teljesítmény valóban figyelemre érdemes. Egy hozzáértő, szorgos közösség erőfeszítésének gyümölcse, olyan közösségé, amely tudja, miként hasznosíthatja a belső erőforrásokat, mit kell tennie annak érdekében, hogy gazdasági tevékenységét a mai igények színvonalára emelje. De a tényeket a maguk valóságában a legbeszédesebb számok sem tudják kellően megvilágítani. Amikor ezt kijelentem, kolleganőimre, példás erkölcsi jellemvonásokkal rendelkező munkásnőkre gondolok. Aranykezű asszonyokra, feleségekre, nagymamákra, és a fiatal lányokra. Mert ne feledkezzünk meg valamiről: nálunk az alkalmazottak döntő többsége nő, 2 600-nál is több a közel 3000-ből, ennyi munkaközösségünk teljes létszáma. Éppen ezért arra gondolok, hogy e papírra vetett sorok csak halványan érzékeltethetik azt a tiszteletet, csodálatot és nagyrabecsülést, amelyet irántuk érzek, s amelyet mindenikük külön-külön megérdemel. Régóta dolgozom közöttük. Közösen veszünk részt minden akcióban, segítünk, tanácsokat adunk egymásnak, együtt gondolkodunk és egyetlen emberként cselekszünk. Meggyőződésem, nem tévedek, ha kijelentem: egy család vagyunk, s mindaz, amit eddig létrehoztunk, és amit ezután véghezviszünk, a NO érettségének, emberi méltóságának, annak bizonysága, hogy he vagyunk legjobb tudásunkkal részt venni a nagy szocialista versenyben, mindennapi munkánkkal méltóképpen hozzájárulni hazánknak a civilizáció és a haladás újabb csúcsaira való felemeléséhez. Igen, nem mindennapi érzés kerít hatalmába most, amikor a munka nagy ünnepén példa nélkül álló sikereinkről teszünk jelentést. Nagymama vagyok, de mintha fiatalabb lennék. Mintha ez a '74-es tavasz is szebb lenne nálunk, Segesváron. Egy kicsit a nők jelenlététől olyan szép ez a város. Vajon akad-e annyi virág, amenynyit megérdemelnek? MARIA RADU, a segesvári Tirnava Készruhagyár varrónője 2700 pár sportcipőhöz elegendő megtakarított anyag A régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat dolgozói szép munkasikerekkel köszöntik május elsejét. A többért, a jobb minőségért folytatott munkaverseny arra ösztönzi lelkes munkaközösségünk tagjait, hogy az ötéves tervet 4 és fél év alatt teljesítsék. Május 1 alkalom arra, hogy felmérjük eredményeinket, sikereinket, a szorgalmas munka gyümölcsét. Az év első négy hónapját a következőképpen zártuk: az össztermelési tervet 102,2, az árutermelési előirányzatot 105,1, a fizikai termelés tervét 100,3 százalékra teljesítettük. Előirányzaton felül gyártottunk 800 pár sportcipőt és más termékeket. Sikereinkhez hozzájárultak Szűcs Ioana, Cos Maria, Bunus Elena, Reichenberger Ana, Wéber János, Csenger Liviu, Ujica Ioan, Balázs Mihály, Fábián József, Ördög Miklós, Pataki János, Lungu Gheorgne, Wéber Eduard és mások. Kiváló eredményeket hoz a vállalatban kibontakozott takarékossági mozgalom. Jelentős mennyiségű nyersanyagot adtunk vissza a raktárnak, amiből aztán terven felüli termékek készülnek. A takarékossági verseny egyik mozgatórugója, hogy a dolgozókat anyagilag is érdekeltté tették, ugyanis a megtakarított anyag értékének egy bizonyos százalékát a munkás mindig megkapta készpénzben, így az első évnegyedben felsőbőrből 559 m2-t, talpbőrből 3 587 kg-ot takarítottunk meg, amiből 2 700 pár sportcipőt lehet készíteni. A megtakarított anyagért 9 041 lejt fizettek ki az erre rászolgált dolgozóknak. JENEI ÁRPÁD munkás ye huszonhat esztendővel ezelőtt, egy hűvös októberi napon fiatal vasúti munkás lépett ki a Kolozs megyei pártbizottság kapuján. Hóna alatt egy táska pénz s a megbízatás: Szalontán szervezzen gépállomást, segítse a földműveseket. — No nem éppen úgy volt — helyesbít Kedves Domokos. — A megbízatás a zsebben volt, de úgy elgondolkoztam rajta, hogy a pénzt, a 200 000 lejt, csak az első ajtón hoztam ki. Csak akkor vettem észre, hogy hiányzik, amikor fel akartam ülni az autóbuszra. _ Noszanyargaltam vissza. Ott volt az egyik asztalon, ahová letettem. A gondolattal azonban sehogy se tudtam megbarátkozni. Gépállomás? Mi fán terem? Addig nem volt. Sosem hallottam róla. Márpedig én világosan akartam látni. Meg is kérdeztem az egyik elvtársamat. Te mondd, mi az tulajdonképpen? — Az is vasmunka, s neked ez a szakmád. A párt bízta rád. Nemes feladat, mélyebb barázdát hasítani az ősi földben. Napokra idézi az eseményeket. Mintha tegnap történtek volna Pedig sok víz lefolyt azóta a Körösön, a Szamoson, az Oltón és a Maroson, amelyek mind Kedves Domokos „állomásait“ jelzik. — A Körös mentéről a Szamos mellé kerültem, Boncidára, ahol már működött a gépállomás, majd néhány hónapra rá Nagykárolyba kaptam kinevezést, a megyei gépállomás-szolgálathoz. Akkor már forrt a falu. A kommunisták kezdeményezésére egyre több gazda társult e földek közös megművelésére, igényelte a traktorokat. S a régi Lanz-Bulldogok, Hofferek, Fordsonok újraszülettek a hozzáértő kezek munkája nyomán s mély barázdákat hasítottak a zsíros-fekete földben. A fiatal vasúti munkás mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Boncidán megvolt a gépállomás, de hiányzott a javítóműhely. Az igazgató azonban meghallotta, hogy az egyik faluban nagyon hozzáértő mesterember dolgozik. Ő géplakatos, a fia esztergályos. Baráti beszélgetésre ment el hozzá s másnap reggel a Kiss család már jelentkezett is, teljes műhelyfelszereléssel, a gépállomáson. Az apa lett a műhelymester, a fia az esztergályos. A családfő onnan is ment nyugdíjba. Nagykároly környékén Bugariu Victor agronómussal együtt verik le az új gépállomások épületeinek cövekeit. Székelyhíd, Szatmár, Nagykároly, Gyarak — a mezőgazdaság gépesítésének mind újabb és újabb állomásai. — Talán ezek voltak a legszebb évek az életemben, láttam, hogy a traktorok nyomán, miként tűnnek el a barázdák s velük együtt a falusiak bizalmatlansága. Aztán újabb kinevezés: haza a szülőföldre, Sepsiszentgyörgyre. Mozgalmas évek. Torján az országban az elsők között megalakult a kollektív gazdaság, majd 1950-ben újabbak követik. 1951-ben megérkeznek a gépállomásra az új hazai traktorok, az IAR- ek. A munkásosztály képviselői már ott vannak minden faluban, községben, s ott a fiatal igazgató is. Beosztottjai édesapaként, a falusiak barátként tisztelik. Felettesei is egyre jobban megbíznak benne. 1954 áprilisában az akkor még technikusi diplomával sem rendelkező vasúti munkást a tartományi mgó-szolgálat vezetésével bízzák meg, ahol 1972-ig kisebb, nagyobb beosztásban dolgozik. Járja a falvakat, segít, irányít. Új szerkezeteket alkalmaz különböző gépekre, hogy azok megfeleljenek Udvarhely dimbes-dombos vidékén éppen úgy, mint a Ludas környéki síkságon. S azt hiszem, Brassótól egészen Kolozs megyéig, ritka az a határ, amelyet Kedves Domokos nem járt volna be. Közben sok nehéz munkával, tanulással, középfokú szakképesítést szerzett. Mostanában deresedő hajú, de változatlanul mosolygós arcú férfi nyitja ki reggel elsőnek a sáromberki inga kapuját. — Hát igen, úgy érzem, 72-ben végleg hazaérkeztem. Mert szépek voltak a tartománynál, a megyénél eltöltött évek, eseményekben gazdagok, de azért mégis a kérges kezű földművesek között látja igazán az ember, mennyit ér a munkája. Kedves Domokost, a sáromberki inga igazgatóját körzetében nemcsak beosztottjai vagy a termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei ismerik és tisztelik. Ahová megy, mindenkihez van egy-két jó szava, tanácsa. A sárpataki termelőszövetkezetben, ahová ezen a reggelen érkezett, mindjárt körülveszik az emberek. — Igazgató elvtárs, nem nézné meg ezt a kereket, mit lehetne vele csinálni? Talán meg kellene hegeszteni — hívja a zöldségtermesztő brigádos az egyik gumikerekű szekérhez. A szövetkezet elnöke a napi problémákkal ostromolja. Közben egy idős állattenyésztő húzódik közelebb hozzá. Neki nincs semmi mondanivalója, csak egyszerűen kezet akart szorítani. S így telnek a napok, az évek, közben Kedves Domokos hajában szaporodnak az ősz szálak. De nem bánja az idő múlását. Továbbra is a falu szolgálatában marad. — Hát igen, bizonyos értelemben — érzékenyül el —, a fiamnak, ifjabb Kedves Domokosnak adom át a stafétabotot — Tehát a családban marad? — így történt. Felvételizni küldtem lakiba a finommechanikára, tűkön ülve vártuk a választ. S egyszeresük cseng a telefon: „sikerült, édesapa. De nem oda, hanem a mezőgazdasági gépészetire.“ Először meglepett a válasz. Aztán csendesen csak annyit mondtam: hát te is hazaérkeztél, fiam. Igen, az ifjabb Kedves Domokos hazaérkezett. Családi örökségként veszi át e szép mesterséget, segíteni a falut, hogy bőségesebb, fehérebb legyen a kenyér. Azt mondják róla, akik ismerik, a fiatal főmérnök apja mása. Nem kell félteni tehát a stafétabotot. Az egykori vasúti munkás 1954-ben kapta meg a papírt, amelyen tudatták, hogy kivették a CFR kötelékéből. Azonnal reklamált. S a válasz? „Továbbra is a vasút kötelékében marad s tekintse azt az időt, amit a mezőgazdaságban tölt el, fizetés nélküli szabadságnak“. Nos, ez a szabadság egy kicsit hosszúra nyúlt. Nem tehet róla, hogy nem vasúti munkásként, hanem mezőgépészként vonul nyugdíjba. NAGY FERENC Hosszúra nyúlt „szabadság“ Munkaruhában a mezőgépészek között VÖRÖS ZÁSZLÓ 3 OLDAL Kiemelkedő munkaisikerekkel köszöntötték május elsejét Nagy mennyiségű Mezőgépészek faanyag terven felül helytállása A Szovátai Erdőkitermelő és Szállítási egység munkaközössége kimagasló eredményekkel köszönti május elsejét. Év eleje óta több mint 1 millió lej értéket termelt terven felül, ami azt jelenti, hogy az augusztus 23-a tiszteletére tett vállalásoknak több mint a felét az elmúlt négy hónap alatt már megvalósította. Az egység dolgozói terven felül több mint 900 köbméter fenyőcellulózét, 1100 köbméter bükkcellulózét és egyéb cellulózéfajtából 550 köbmétert adtak a nemzetgazdaságnak. A bányafa-gyártási tervet 850 köbméterrel szárnyalták túl, fenyőgáterrönkből 1 700, műhasábból 1000 köbmétert termeltek terven felül. Bükkfűrészáruból 200 köbméterrel, különféle keményfafűrészárukból pedig 450 köbméterrel lépték túl vállalásukat. A fűrészgyári renktere a tavalyihoz viszonyítva felére csökkentette az 1 köbméter fűrészáru elkészítéséhez szükséges munkaidőt. Az egység eredményeinek eléréséért kiválóan dolgoztak a vármezei részlegen Szántó József, Koszta András, Suciu Joan, a szovátai részlegen Szűcs Miklós, Simon János és Katona György, a segesvári szektornál pedig Hurdugaci Joan és Lackó Lajos összakkordban dolgozó brigádjai. A szovátai egység április végén újabb 4 napi előnyt szerzett az 5 éves terv teljesítésében. SZIKSZAI SÁNDOR technikus A koronkai termelőszövetkezetben április 30-án véget ért a szemeskukorica vetése. Mind a 200 hektáron kiváló minőségű talajba került a mag, hisz 70 hektáron átlagosan 300, a többin pedig 200 kiló műtrágyát juttattunk a földbe. Ezen a 70 hektáron vegyszereztünk is, vagyis teljes gépi művelésre állítottuk be a területet. Kiválóan sikerült az idén a búza vegyszeres gyomirtása is. Még április elején megkezdtük, s rövid idő alatt el is végeztük az összes kijelölt területen. Mezőgépészeink tehát becsülettel helytálltak ezen a tavaszon. És ezt nemcsak a határ, hanem tervteljesítésünk is bizonyítja. Részlegünk jóval túlhaladta az első negyedévi és az áprilisi tervét is. Ennek alátámasztására elég csupán annyit megemlíteni, hogy mindössze 4 000 lej hiányzik a félévi tervünkből. Vagyis a hat hónapra előirányzott 330 000 lejből április végéig 326 000 lejt teljesítettünk. Ugyanakkor sikerült csökkenteni az 1000 lej bevételre tervezett költségeket. A tervezett 934 lej helyett mindössze 847 lejt költöttünk el minden 1000 lej bevételre számítva. E szép eredmények eléréséhez részlegünk minden egyes dolgozója hozzájárult, mégis külön kiemelném Ivácsony István, Menyhárt Ferenc, Csíki Tibor és Zilahi József teljesítményeit. Jól dolgoztak, munkájukkal rendkívül elégedettek a termelőszövetkezet vezetői. Május elsején mi is munkával ünnepelünk. Újabbakkal akarjuk gazdagítani eddigi eredményeinket. A tagság mellett, amely szorgalmasan végzi a cukorrépa első kapálását, ott lesznek mezőgépészeink is. Igyekszünk, hogy minél hamarabb végezhessünk a silókukorica vetésével is. KALMAN KALMAN, a koronkai mezőgépészeti részleg vezetője lazafias munkával 132368000 lej értékű megvalósítás Falvaink, városaink, municípiumaink honpolgárai hazafias lelkesedéssel vették s veszik ki részüket a néptanácsok által kezdeményezett helységszépítési és jó gazdálkodási versenyből. A megyei néptanács a Bihar megyei néptanács versenyfelhívására válaszolva a tavalyinál szebb eredmények elérésére tett ígéretet. A haza felszabadulásának XXX. évfordulója, valamint a párt XI. Kongresszusa köszöntésére még szélesebb körben bontakoztatja ki a hazafias versenyt. Megyénk összes dolgozói — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — jelentik a pártnak, hogy május tiszteletére e téren is kimagasló eredményeket értek el. Május 1-ig megyénkben 132 368 000 lej értékű hazafias munkát végeztek, ami 14 millió lejjel több, mint amennyit erre az időszakra vállaltak és 13 millióval haladja meg az elmúlt év hasonló időszakában elért teljesítményt. A hazafias munka nyomán a megye városai, falvai szebbek, a lakosság életkörülményei jobbak lettek. Május 1-ig 4 209 000 négyzetméter járdát javítottak ki. Az útjavítás terén is szép eredményeket értek el, 1 130 kilométeres útszakaszon végeztek karbantartási munkát. A zöldövezetek, játszóterek, parkok gondozását 829 hektáron végezték el ebben az időszakban. 105,8 kilométer földgátat építettek és 363 340 négyzetméteren végeztek partvédelmi munkát, 237 500 gyümölcs- és díszfát ültettek el. A felsoroltakon kívül számos más közérdekű akciót is szerveztek. Május 1-ét a segesváriak, a ludasiak, a marosvásárhelyiek, bonyhaiak, bandiak, balavásáriak, marosvécsiek, gernyeszegiek, radnótiak, görgényiek, mezőszentpéteriek, sincai-iak, keresztúriak köszöntik a legszebb eredményekkel. Szorgalmas munka Havadon Rendkívül mozgalmas ezekben a napokban a havadi határ. A termelőszövetkezet tagjai, a mezőgépészek igyekeznek kihasználni a kedvező időt. Nagy szükség van itt minden napra- órára, hisz nehéz körülmények között dolgoznak. Dimbes-dombos határukkal nehezen birkóznak a gépek. A kukoricavetésnek is csak egy része gépesíthető. A 240 hektárból 100 hektáron fogatos vetőgépekkel kell a magot földbe tenni. De igyekeznek minden lehetőséget, eszközt felhasználni a vetés meggyorsítására. Május 1. előestéjén az SPC 6-os típusú és a tíz fogatos vetőgép mellé még egy 2 SPC 2-es vetőgépet állítottak munkába. A napi ütem több mint 25 hektár. Mindent megtettek tehát azért, hogy néhány napon belül teljes egészében végezzenek a kukorica vetésével. Május 1-e a havadi termelőszövetkezeti tagságot, a mezőgépészeket is munkában találja. Ezen a napon gyors ütemben folytatják a kukorica vetését, megkezdték a vegyszeres gyomirtást, a tagság pedig a búza közül kézzel irtja a gyo llUL - cl OzOUlUOUlVLrCIX ÖZVJiSUbKUUlA. Ugyancsak ünnepköszöntőként kell elkönyvelni a málna- és feketeribiszke-telepítés befejezését. Ezen a tavaszon 15 hektárt ültettek be málnával és 16 hektárt feketeribiszkével, melyek termőre fordulása után jelentős bevételt hoznak a gazdaságnak. 25000 tonna acél A Vajdahunyadi Kohászati Kombinát martin- és elektrokemencéinek dolgozói, lelkes szocialista versenyt folytatva május 1, valamint a felszabadulás 30. évfordulója és a párt XI. kongresszusa tiszteletére, előállították a 25 000 tonna acélt terven felül, s ezzel egész évi felajánlásuk több mint 80 százalékát teljesítették. A szép sikert a kihasználási mutatók növelésével és a technológiai folyamatok tökéletesítésével érték el. (Agerpres) Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke köszönetet mondott a pártállami és társadalmi szerveknek és szervezeteknek, valamint az összes dolgozóknak, akik gratuláltak neki Románia Szocialista Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából „Meleg köszönetet mondok ezen az úton a megyei, municípiumi és városi pártbizottságoknak, a minisztériumoknak és központi állami intézményeknek, a pártszerveknek és -szervezeteknek, a tömeg- és társadalmi szervezeteknek, az összes párt- és állami aktivistáknak, a kommunistáknak és az egész ország dolgozóinak — munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, férfiaknak és nőknek, fiataloknak és idősebbeknek, románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek — akik levelekben és táviratokban gratuláltak és jókívánságaikat fejezték ki Románia Szocialista Köztársaság elnökévé történt megválasztásom alkalmával. Ezekben a levelekben annak a szeretetnek és bizalomnak a kifejezését látom, amelyet az egész nép táplál a Román Kommunista Párt — társadalmunk vezető politikai ereje iránt, a párt marxista-leninista politikája iránt. Biztosítom mindazokat, akik nekem írtait, az egész népet, hogy a köztársasági elnökké történt megválasztásom alkalmával mondott eskü szellemében a jövőben is mindent megteszek, hogy hűséggel szolgáljam szocialista nemzetünk haladásának és felvirágzásának ügyét, fáradhatatlanul küzdök a párt és az állam bel- és külpolitikájának, a szocializmus és a kommunizmus hazánk földjén való építése nagyszerű eszményeinek a legjobb körülmények közötti megvalósításáért“. NICOLAE CEAUȘESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke MŰTÖDIK SZAKASZ Az bizonyos, hogy Maga Nicolae mester soha nem felejti el 1962. december 18-át. Az elsők között voltam, emlékezik, akiket a suceavai építkezési és szerelési vállalattól átküldtek Marosvásárhelyre. Szállásnak a November 7 negyedben kaptunk egy lakrészt az igazgatóval együtt kilencen. Irodát egy tehervagonban rendeztünk be, amire széles peremű vaskerekeket szereltünk, hogy le lehessen hozni a sínpályáról. Itt a vegyikombinát helyén kukoricás volt, három-négy ház, s vagy két kút, egyéb semmi. Ahol most beszélgetünk, a föld hátán friss sebek tátonganak, mélyükből szivattyúk szürcsölgetik a fölbuzgó forrásvizet. — Úgy tudom, hogy a bank háromhónapi késéssel kezdte meg az építkezés finanszírozását. — Valóban, a földmunkához korábban, még januárban hozzáláttunk, hogy a többi objektumhoz szükséges töltőanyag innen kerüljön ki, 1 200—2 000 méter távolságról és ne hordjuk gépkocsival a földet 10—12 kilométerről. Hát nem lett volna kár másként csinálni? — Igazat adok magának, de mondja csak, ez a szokatlan rajtolás nem nehezítette meg az átadási határidő betartását? — Most dolgozunk éppen valami grafikonon, meg szeretnénk rövidíteni a kivitelezési időt. A kombinát 3. ammónia és salétromsavgyárát 18 hónapig építettük. Ezt, amelyik annak a tökéletes mása lesz, 12 hónap alatt át akarjuk adni a szerelőknek. — Mivel tudnak időt nyerni? — Az egyik: Új típusú fémzsaluzatot használunk, amivel négyszerötször gyorsabban dolgozunk, mint a klasszikus anyagokkal. A másik, hogy a télen fölszabtuk és meghajtogattuk a betonacélt, azzal már nem kell vesződnünk. Aztán a földásásnál és betonozásnál amennyire lehet, lapát helyett kotrógéppel, szállítószalaggal dolgozunk. És még valami. Megtanultuk, ahhoz, hogy később ne fájjon a fejünk, már a kezdet kezdetétől rendkívül igényesnek kell lennünk a kivitelezés minőségével szemben. A mester, talán azzal a gondolattal, hogy szavainak több hitelt szerezzen, magával hív, meg szeretne mutatni egyet-mást. A precizitás, amellyel dolgoznak, legalábbis betonozási munkáknál, meghökkentő. Egymástól 5—10 méterre lévő oszlopok között mindössze néhány milliméterrel lehet több, vagy kevesebb a távolság, mert különben a beszerelésre kerülő csövek, tartók, gépek, berendezések nem találnak a helyükre. Logikus, az előregyártással nyert idő csak úgy gyümölcsözik, ha a beszerelésnél nincs akadály. — Látja ott azt a fehér tornyot? — mutat a távolba a mester. — Annak a súlya 300 tonna. Hát bizony drukkoltam, amikor megemelte a daru, pedig tudtam, hogy lelkiismeretesen dolgoztunk, s találnia kellene mind a 12 csavarnak, aminél az acéloszlopot odarögzítik. Talált is, mindössze 2 milliméter volt a különbség, úgyhogy nem kellett semmit igazítani. Kacagtak rajtam a kollégák, de még az angol is, a külföldi cég megbízottja, hogy úgy izgultam. Azt mondta a végén valaki nekem: most már megrendelheted a görbenapot. Ittunk is a sikerre, persze munka után. Miközben a munkaérdemrenddel kitüntetett mester szavait hallgatom, a szemem sarkából figyelem a körülöttünk szorgoskodó védősisakos munkásokat. Kisfaludi Dénes ács csoportja vízszintesen kifeszített dróttal, függőónnal, vonalzóval, ceruzával méricskél, előrajzol valami alapzaton. De nem akárhogyan. Koordinátáik kiindulópontja egy betonoszlopra festett piros-fehér hajszálkereszt. Nyilván az is műszeres bemérés alapján került oda. Az úgynevezett deszorpciós tornyok alapozásánál szintén olyasmiket látok, ami ritkaság. Az egyik: hatalmas acél körzőkkel kínos pontossággal mérik-állítják be a távolságot a vasalás kulcsfontosságú részei között. A másik: mielőtt megindítanák a szállítószalagot a friss keverékkel, a zsaluzat gyűrűjéből még az eldobott gyufaszálakat is összeszedik, a véletlenül behullott maréknyi homokot is lapátra seprik Sarmosan Liviu betonozó csoportjának emberei. Már így szokták meg, nem tesznek semmilyen engedményt a minőség rovására. De ami számukra természetes, bennem ilyen gondolatokat ébreszt. Mennyire előbb járnánk, ha mindenütt, mindenki ilyen okosan és becsületesen dolgozna! Mennyivel kevesebb lenne az elfecsérelt idő, pénz, energia, amiért annyiszor vagyunk kénytelenek nemcsak bosszúsággal, de újabb munkával is kamatot fizetni! ★ Petra Horeatól, a beruházási osztály vezetőjétől hallom: a vállalat negyedik ammónia és salétromsav üzemének felépítésével a vegyikombinát nyersanyagmérlegének kiegyensúlyozása a cél. Számolnak ugyanis azzal, hogy ha majd beindul az építés-szerelés alatt álló összetett műtrágya gyártó egység, nem lesz elegendő ammónia, illetve salétromsav sem a nitrogénes ,sem a nitrogén-foszfor-káliumműtrágya előállításához. A Vegyikombinátuntó 5. fejlesztési szakaszát jelentő beruházás végső eredményeként olyan mennyiségű ammóniát tudnak majd előállítani, hogy a fölöslegből más vegyiüzemnek is tudnak szállítani, s eközben több száz millió lejjel növekszik a vállalat évi termelésének értéke. A beruházás hatékonyságával kapcsolatban Petra mérnök megjegyzi: a jelenleg ismert legkorszerűbb Kellogg szisztéma üzemről van szó, ami egyet jelent a termelés magasfokú automatizálásával és kiváló hatásfokával. Örömmel írom be azt is a füzetembe, hogy a kivitelezési tervek 97—98 százalékban elkészültek és ugyanilyen arányban sikerült,jórészt hazai iparvállalatokkal leszerződni a szükséges gépeket, berendezéseket. Különösnek találom viszont, hogy míg az építtető képviselője így zárja szavait, egyelőre nincsenek problémáink a beruházással. Olaru Craciun, a munkatelep főmérnöke gondjaikról beszél. Nem titkolja, aggódik amiatt, hogy az 1974. évi terv nem teszi lehetővé olyan széles munkafront megnyitását, amilyent a szerelésnek idejében való megkezdése igényelne. Közbenjártak a minisztériumnál, de egyelőre késik a kedvező válasz, az előirányzat több mint kétszeres növelésére vonatkozó javaslatukra. Kisebb horderejű, de kétségtelenül zavaró körülmény, hogy egy magasfeszültségű vezeték szeli át a munkatelepet, aminek elköltöztetéséről a megrendelőnek, illetve a Villamossági Vállalatnak kell gondoskodnia. Végül itt van a 110 6 kilovoltos transzformátorállomás ügye — adja elő Olaru mérnök. — Mi azt mondjuk, előregyártott elemekkel kellene megoldani az A épülettest teherhordó szerkezetét. A tervező megmakacsolta magát és ragaszkodik a túlhaladott monolit-rendszerhez. Márpedig nem lehet közömbös számunkra, hogy fél évvel korábban, vagy később készül el az objektum. S hogy olyan körülmények között, amikor egymillió lej értékű építőszerelő munkához csupán 4,6 köbméter fűrészárut és szálfát irányoz elő a normatíva, mi a javasolt eljárással 50—60 köbméter faanyagot takaríthatnánk meg. A mérnök szavaiból ítélve, meg szeretnék ismételni a hűtőtornyoknál végrehajtott bravúrt. Olvasóinknak beszámoltunk annak idején arról is, hogy az országban először itt építettek fel új típusú hűtőtornyokat előregyártott elemekből, s hogy ez milyen szenzációs gazdasági előnnyel járt. Igen, úgy érzem, a fővállalkozó és a másodhegedűs szerepét játszó szakvállalatok tevékenységének programszerű összehangolásán töprengő mérnök szavaiból gazdaságpolitikai tisztánlátás csendül ki. És ugyanez a felelősségérzet hatja át az 1976-os év új gyáregysége dokkruhás, kérges tenyerű építőit. Ezek az emberek, ha nem is kérkednek vele, lelkük mélyén büszkék kezük munkájára, boldogok, hogy hatalmas értékű, maradandó művet alkothatnak, városunk, megyénk, az egész ország javára. Büszkén gondolnak arra, hogy ennél az üzemegységnél már román szakemberek lépnek a külföldiek helyébe, hogy felszereljék és működésbe helyezzék a hazai vegyipari gép és felszerelésgyártás legújabb termékeit. AJTAY LÁSZLÓ Hazafias munkabrigádok sikereiből A május elsejét megelőző napokban több mint 375 000 fiatal munkás, paraszt, tanuló és diák vett részt a KISZ-szervek és -szervezetek akcióiban az építőtelepeken, a mezőgazdaságban, a közművesítésben. A hazafias munkabrigádok és ■alakulatok közreműködtek 39 ipari objektum és 74 munkásszállás építésében, az öntözésben és más mezőgazdasági idénymunkákban, 85 000 gyümölcsfa és díszfa ültetésében, körülbelül 100 hektár erdősítésében. Az ifjúsági szervezetek ócskavas- és papírgyűjtő akciókat is szerveztek. Április 27-én és 28-án 55 tonna papírt és 1 500 tonna ócskavasat gyűjtöttek össze. (Agerpres)