Vörös Zászló, 1974. november (26. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-01 / 258. szám

Tízezreket vontak be a politikai-gazdasági oktatásba Pártunk Központi Bizottsá­ga Titkárságának ez év szep­temberi intézkedései alapján a politikai, ideológiai és gaz­dasági oktatás egy egységes és igen széles tömegeket felölelő rendszerré izmosodott. A párt­oktatáson és a KISZ által szer­vezett politikai oktatáson kí­vül, ez az egységes rendszer magába foglalja a szakszerve­zeti politikai-ideológiai és gaz­dasági tömegoktatást is, a­­melybe bevonják mindazokat az üzemi, intézményi, állami mezőgazdasági és mezőgépesí­­tő dolgozókat, akik nem vesz­nek részt a párt vagy a KISZ által szervezett valamilyen ok­tatási formában. Az RKP KB Titkárságának intézkedéseit követően a terüle­ti szakszervezeti szervek me- Szakszervezeti élet ggénkben is azonnal akcióba léptek. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa, a municipiumi és városi tanácsok intézkedési terveket dolgoztak ki és az ü­­zemi és intézményi szakszer­vezeti bizottságokat közvetle­nül támogatták a tanfolyamok megszervezésében, a propa­gandisták kiválogatásában, az első téma megvitatásának elő­készítésében. Széles körű és átfogó akciójuk eredménye­ként a megye területén mint­egy 1300 tanfolyam fog mű­ködni, több mint 57 000 szak­­szervezeti tag részvételével. Ezeknek több mint fele Ma­rosvásárhelyt, a megye legje­lentősebb ipari övezetében fej­ti ki tevékenységét, 32 806 hallgatót egyesítve magában. Számos tanfolyam megkezdte működését és november else­je után az állami mezőgazda­­sági egységekben és mezőgé­pészeti állomásokon is bein­dulnak. A konkrét tevékenységi for­mák megválasztásakor — a pártszervek és -szervezetek i­­rányításával és vezetésével — figyelembe vették a helyi és a munkahelyi sajátosságokat, a hallgatók felkészültségét és ér­deklődési körét. A legtöbb tan­folyam egy vagy több szak­­szervezeti csoport tagjait öleli fel, de szerveztek tanfolyamo­kat műhely, részleg, váltás szinten is Az oktatási formák közül főleg az előadás-vita módszerét karolták fel, vagy­is elhangzik a napirendre tű­zött témáról az előadás, amit utána vita követ. Valamennyi tevékenységi formánál az e­­gyéni tanuláson van a hang­súly A problémák minél jobb megértése és elsajátítása cél­jából a propagandistáknak e­­lőadás és vita közben egyaránt változatos szemléltető anyagot , grafikont, diagrammákat, pannókat, diafilmeket, doku­mentumfilmeket kell felhasz­nálniuk. A társadalomtudományi ka­binetek, a tájékoztató és do­kumentációs pontok, a válla­latok és intézmények vala­mennyi hallgatójának a ren­delkezésére állnak. Éppen e­­zért a szakszervezetek, a lehe­tőségekhez mérten, anyagilag is hozzá kell járuljanak a do­kumentációs feltéty kiegészíté­séhez, gazdagításához. A jelenlegi egységes politi­kai, ideológiai és gazdasági oktatási rendszer lehetővé te­szi a XI. pártkongresszus do­kumentumainak, a párt főtit­kára beszédeinek és más párt és állami dokumentumok ta­nulmányozását, alapos elsajá­títását. A politikai-gazdasági oktatás minden bizonnyal ser­kentőleg hat az egész szakszer­vezeti tevékenységre, elősegí­ti a párt politikájának minél jobb megértését, hogy a dol­gozók széles tömegei tudatosan és cselekvőleg vehessék ki ré­szüket valamennyi párt és ál­lami határozat végrehajtásá­ban, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom felépítésé­re irányuló pártpolitika való­ra váltásában. SZABÓ DÉNES II. Melyek az ország területi-közigazgatási és gazdasági szisztematizálása javításának fő jellemzői? (folytatás az 1. oldalról­­séges számú munkaerőt. A cél: teljesebben hasznosítani minden földrajzi övezet erőforrásait, elér­ni azt, hogy harmonikusan egybe­fonódjon az ipari, mezőgazdasá­gi és más gazdasági-társadalmi tevékenység, mélyüljön el a bizo­nyos zónákba tartozó települések közötti kooperáció. Annak érdekében, hogy egy, az ország területén kiegyensúlyozot­tan megosztó és főként az ipar­­gazdasági erők növekedésére ala­pozott település­hálózat jöjjön létre a következő ötéves terv ide­jén, 80 községet alakítanak át vá­­­rossá, 1990-ig megközelítően 300 —400 új városi központot hoznak létre, amelyek a meglévő váro­sokkal együtt nagy vonzerőt gya­korolnak majd az összes falvak­ra, községekre. Nyilvánvaló, hogy a megyék­nek 1990-ig előirányzott harmoni­kus fejlesztése nem jelenti a szo­cialista iparosítás gépies ismétlé­sét. A gazdasági és szociális kri­tériumok tiszteletben tartása mellett, maximális jelentőséget tulajdonítanak majd az új ipari és szociál­kulturális létesítmé­nyek telepítésénél és a terület­­rendezésnél a természeti adottsá­goknak, a természeti szépségek megőrzésének, a föld, a víz, a le­vegő, az erdők, általában a zöld­övezetek, úgyszintén a művésze­ti és történelmi műemlékek vé­delmének. A következő évtizedben a vá­rosok és város típusú helységek lakosainak száma az 1970. évinek kétszeresére növekszik, ami hala­dást jelent a város és a falu kö­zötti különbségek csökkentése fe­lé vezető úton. Természetszerű, hogy az általános ipari és­ gaz­dasági fejlődéssel egyidőben különleges hangsúlyt helyezünk a lakásépítésre (1976 és 1990 kö­zött 3—3,5 millió lakás épül), az úgynevezett lakáskérdés megol­dására (nagyvonalakban), úgy­szintén a kereskedelmi és szociál­­kulturális dotációra, pihenő- és üdülőparkok létesítésére, a köz­művesítés műszaki színvonalának emelésére. Az 1975. évi termelés előkészítése (Folytatás az 1. oldalról) port cserealkatrészek és szerszá­mok beszerzését biztosították, a belföldi szállítókkal pedig most kötik, meg a szerződéseket. (Ed­dig 70 százalékát fedezték szer­ződéssel). Pillanatnyilag még problémát okoz a vágószerszá­mok beszerzése, ám reméljük, hogy hamarosan megoldást nyer. Hangsúlyozni szeretném, hogy már nagy mennyiségű apró szer­számot gyártunk — olyanokat, melyeket régebb külföldről sze­reztünk be —, vállalatunk me­chanikai részlegén. A készáru értékesítési feltéte­leiről, valamint a gyártásba vé­tel megkezdéséről Szabó József, a terviroda vezetője tájékozta­tott. " A belföldi piacra szállítan­dó áruk értékesítését teljes egé­szében fedeztük megrendelések­kel. A külföldi vásárlókkal most folynak a tárgyalások. Pillanat­nyilag több szakemberünk járja Európa országait a fennmaradt árumennyiség eladása céljából. — Tekintettel arra, hogy önök­nél aránylag elég hosszú a gyár­tási ciklus — 90 nap — megkér­jük, néhány szóban összegezze, hogyan állnak a jövő évi ter­mékek gyártásba vételével. — A jövő év első negyedében szállításra kerülő termékek 60 százalékát már gyártásba vettük. A termelési technológia igényei­nek megfelelően, rövidesen meg­kezdik a fennmaradt 40 százalék gyártását is. — Mit tesznek a termelés fel­újításáért? — Eddigi gyakorlataink­ sze­rint a termékek 40 százalékát újítottuk fel évente. Ez azt je­lenti, hogy hamarabb, mint három év alatt teljesen felújít­juk a termelést. Az új termékek tervezésénél vagy újratervezésé­nél nagy hangsúlyt helyezünk a nyersanyag ésszerű felhasználá­sára, szakembereink arra töre­kednek, hogy egy köbméter fű­részáruból minél nagyobb érté­ket hozhassanak ki.­­ Azáltal, hogy az idén üzembe helyeztünk egy 300 köbméter kapacitású szárítót, és Régenben létrehoztuk az anyagfelszabó egy­séget, megoldást nyert véglege­sen az anyagok szárítása, továb­bá sikerült kiiktatnunk az anyag­­felszabásnál mutatkozó szűk ke­resztmetszetet. A fenti előkészü­letek alapján úgy véljük, hogy noha 1975-ben mintegy 6 száza­­lékkal nagyobb termelést kell megvalósítsunk, mint az idén, tervünket példásan teljesíthetjük. HIDAK, TAVAK (Folytatás az 1. oldalról) emerről hallok érdekes dolgokat. Mondják, hogy az idei árvizek háromszor is végigsepertek a munkatelepen, de az épülő híd­ban kárt nem tudtak tenni. Ma­gyarázzák, hogyan történhetett meg ez a csoda. Nem kézzel ás­ták ki a pillérek 6—7 méter mély alapgödreit, amint a tervező a­­láította, és lemondtak a hagyo­mányos zsaluzásról. Méteres át­mérőjű acélcsöveket forgattak be függőlegesen a folyóágyba, s a belsejéből fölhúzott kőzet helyé­be betont nyomtak. Amint alul­ról kötni kezdett a beton, lassan fölhúzták a formaadó csövet. De — bizonygatják — ez a magas technicitású, rendkívül gazdasá­gos (úgynevezett Benolo) módszer csak az első láncszeme a hídépí­tés folyamatának. Később a m­é­­lyen ülő alapra előregyártott el­lipszis alakú pillérelemeket he­lyeztek. Ezek a zsaluzat szerepét is betöltő vasbetongyűrűk már szervesen is véglegesen beépül­nek a híd szerkezetébe, üreges belső részüket szintüzig megtöl­tik friss betonnal. A harmadik művelet nem kevésbé merész, s talán a leglátványosabb. Ötven­három tonna súlyú vasbetonge­rendákkal kötik össze a hídlába­­kat. Nemsokára újból eltérítik a Marost — mondják —, hogy oda, ahol most a legerősebb a sodrás beállhasson a nagydaru. A híd, amelyet még az idén be akarunk fejezni, csővezeté­keket visz majd a túlsó partra — fűzi tovább a szót a Vegyi­kombinát bővítési munkálatainak legfőbb irányítója, Chirila Pavel mérnök, majd javasolja, nézzük meg az odaát épülő ülepítő me­dencéket. Valaki piros-fehér men­tőövet tűzött a pontonhíd elejére. Jelentése: ráhajtani tilos. Egyik­­másik gépkocsivezető tétovázik, mitévő legyen. Merje-e félre ven­ni a jelzést, kerüljön körbe Náz­­nánfalva felé, ami oda-vissza 32 többlet kilométert jelent, vagy várjon, amíg kiszivattyúzzák a vascsónakokba szivárgott vizet? Mi történt? — szegei neki a kérdést kísérőm, az úszó hídon szembejövő építésvezetőnek. A Maros szabályozásánál dolgozók még a tegnap kiütöttek egy vil­lanyoszlopot, megszakadt a szi­­vattyúk áramellátása, — jelenti Munteanu Stefan mérnök. Bele­betegszem, ha nem indítjátok el sürgősen a szivattyúkat — tör ki csendesen a munkálatok főkoor­­dinátora. Együtt megyünk tovább az iszapgödrökhöz. Ez a kisebbik, adják tudtomra, „csak“ két hek­tár. Leghamarább egy földbe süllyesztett sportstadionhoz lehet­ne hasonlítani. Feketére mázolt „lelátóin“ fehér gittel tömik be éppen a betonkockák közötti hé­zagokat. Kitűnő fotótéma! Le sem jegyzem a különleges szigetelő­­anyagok nevét, melyekkel össze­sen öt rétegből áll majd a kom­­binált műtrágya-gyár mérgező ha­tású ipari hulladék­ait tároló gö­dör védőburka. Sajnos, hallom a megjegyzést, a terveket későn kaptuk, ezért csak augusztusban láthattunk hozzá a 20 000 köbmé­ternyi föld kiásásához. S mivel nem valószínű, hogy az idén használni tudja ezeket az objek­tumokat a kombinát, tavaszig meg kell védenünk a medence­­fenék aszfaltját a fagytól. El­árasztjuk vízzel, jégpálya lesz a stadionban. Amint visszafelé tocsogunk a sárban, fölvilágosítanak, mekkora lesz a nagy iszapderítő medence: 30 hektár. És mindkét mestersé­ges tavat 8—12 méter mélyen a palarétegbe is beeresztett saválló betonfal gyűrűjével övezik E gigantikus ,védőernyős m-t-tm-n láthatatlan, csupán a felső, ös­vényszerű pereme tűnik elő a ta­lajból. Chirila mérnök szernt ez a környezetvédelmi munka mé­reteit és műszaki szempontból összetettségét, v­alamint igényes­ségét tekintve, a maga nemében egyedülálló az országban. Vörös z Aszt­ö­i oidad Bizonyítanak a rácsi állattenyésztők Ismételjük önmagunkat: az állatállomány minőségi feljaví­tásának egyik feltétele a létszám­terv teljesítése. Az ismétlés a­­zonban ez esetben megbocsátha­tó, hisz egy olyan tényről van szó amelyet nagyon sok termelő­­szövetkezetben nehezen akarnak megérteni. Pedig az élet, a való­ság e fenti megállapítás helyes­ségét igazolja Példaként említ­sük a rácsi termelőszövetkeze­tet, ahol ugyan nincs nagy ha­gyománya az állattenyésztésnek, de ahol éppen a fenti alapon értek el szép eredményeket az utóbbi esztendőkben és az idén, már­­i gazdaság összpénzbevéte­­lének felét az állattenyésztés biz­tosítja, ez értékben több mint 4 millió lejt jelent. — Jó néhány évvel ezelőtt még mi is gyengén álltunk — em­lékszik vissza Vasú Vasile, a szö­vetkezet elnöke. Az állomány minőségileg gyenge volt. S mivel a létszám­tervet nem teljesítet­tük, nem volt lehetőségünk a minőség javítására. Kiindulópontként a szállási hel­gyeket tették rendbe, kineveltek egy jó tenyésztői gárdát s gon­doskodtak a bőséges takarmány­­alapról. Ma már ebben senki nem találhat kifogásolnivalót. A minőség javításánál pedig egy érdekes dologból indultak ki. Létrehozták az „elnök állatcso­portját“. Nem, ezt nem úgy kell érteni, hogy ő is gondozta a bor­jakat, hanem minden reggel itt kezdődött a munkanapja ebben az istállóban, ahol a tenyészüszők voltak elszállásolva. Csakis o­­lyan üszőket osztottak be ebbe a csoportba, amelyeknél biztosí­ték volt a napi 16—20 literes termelésre. És az állatok vásárlá­sánál is ezt tartották szem előtt,­­ még valamit. Az illető eszten­dőre előirányzott állatokat leg­később az első negyedév végéig mindig megvásárolták. — Csakis mi nyertünk vele — számítgat az elnök. Ebben az évben is 40 tehenet vásároltunk, ennek­ 70 százaléka élőhasú. Igaz szép pénzt adtunk érte: 7 000 lejt darabonként. De jövedelem is van utánuk. Legkevesebb 2 500 liter tejre számítunk. S a saját tenyészetünkben nevelt üszőkkel szemben is ez a követelmény, ha az első laktációs időszakban nem adja meg a 14 liter tejet naponta, nincs mit keressen a törzsállományban. Újakkal, na­gyobb hozamúakkal helyettesít­jük őket A fent említett 40 tehén mel­lett az idén saját tenyészetük­ből 86 darabbal gyarapították a törzsállományt. Minden lehetősé­gük megvolt tehát arra, hogy kiselejtezzék azt a 76 tehenet, amelyek nem feleltek meg a minőségi követelményeknek. De úgy, hogy közben a létszámtervet is teljes egészében megvalósítsák, sőt túlhaladják. Az év végére tervezett 700 szarvasmarha he­lyett jelenleg 738 van a rácsi istállókban, amelyből 440 tehén és üsző. S hogy az állomány egyre jobban megfelel a minő­ségi követelményeknek azt a kö­vetkező tények igazolják: közel 6 000 hektoliter tejet adtak át az államnak. A takarm­ányozott tehenenkénti hozam október vé­gére elérte a 2­000 litret, s mind­össze 5 tonna hiányzik hússzer­ződési tervükből. Amint a rácsi példa bizonyít­ja még ott is lehet virágzó állat­tenyésztést létrehozni, ahol nincs nagy hagyománya e termelési ágnak, de amely nélkül nem lehet eredményes gazdálkodásról beszélni. Természetesen ez hozzá­állást követel , mind a szövetke­zeti tagság, mind a vezető tanács részéről, amelyben Bücsön nincs is hiány. Az elnöknek, főmérnök­nek, farmvezetőnek, brigádos­­nak személyes ügye az állatte­nyésztés, hogy a gondozókról ne is beszéljünk. Sokan mesterei a szakmának, igaz, munkájuknak meg is van az eredménye. Átla­gos havi javadalmazásuk az el­múlt évben is meghaladta az 1800 lejt, s nem volt olyan gondozó, aki év végén 3­000 lejnél keve­sebb prémiumot kapott volna. Íme tehát hová vezet a jó te­nyésztői munka: nagyobb jöve­delemhez mind a közös, mind az egyén számára. Közelebb azok­nak a nagyszerű előirányzatoknak a megvalósításához, amelyet nemsokára a kommunisták orszá­gos fórumán tárgyalnak meg, célja minél több tej és hús elő­állítása. NAGY FERENC Nagy erők a répa hordásánál (Folytatás az 1. oldalról) Sürget azonban a kukorica be­takantása, mert a 290 hektárból még csak 50 hektáron törték le a­ csöveket. Most, hogy már a szüret is hamar befejeződik, a kukoricatörés köré kell összpon­tosítani minden erőt, s ez na­ponta 350—400 munkaerőt is je­lenthet. Ezzel az erővel nap mint nap 10—12 hektárt takarít­hatnak rá, mert a 24 fogat meg­győzi a szállítást. A vetés miatt nem aggódik a gazdaság elnöke, mert a tervezett 210 hektárból 195 hektáron földben a mag, s a még hátralévő 15 hektáron is csak tárcsázni kell. Ha az idő­járás javul, ez egy napi munka­­pa a mezőn. Amint a gazdaság elnöke elmondotta, reményük van a szállítás gyorsítására, mert az utóbbi napokban 10 utánfutó és 6 teherautó csak ezzel foglal­kozott. A rakodásnál nem vesz­tegelnek a járművek, mert ele­gendő munkaerőt biztosítottak, viszont nehézkessé vált a moz­gás, sokszor két traktor is kell vontasson egy teherautót a köves útig. Még így is naponta 150—180 tonna répát hordanak ki a mező­ről, s ez arra enged következtet­ni, hogy vasárnapig végeznek is vele.

Next