Vörös Zászló, 1975. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-01 / 230. szám

8. OLDAL VÖRÖS ZÁSZLÓ OKTÓBER 1 SZERDA A Nap kel 6 óra 12 perckor, lenyugszik 17 óra 58 perckor. Az évből eltelt 274 nap, hátra van 91. Emlékeztető — 1899-ben hunyt el Anton Ba­­calbasa, neves közíró és író — 1949-ben kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot — 1960-ban kiáltották ki Ciprus függetlenségét — 1961-ben Kamerunban kikiál­tották a köztársaságot — 1960-ban Nigéria elnyerte füg­getlenségét, majd 1963-ban ezen a napon kiáltották ki a köztársa­ságot — 1547-ben született Miguel de Cervantes Saavedra világhírű író. MŰSOROK —­ bábszínház ■— OKTOBER 1-én, szerdán de. 11 órakor ARICIUL ALBASTRU. Délután 4 órakor: POVESTEA PORCURUL A román tagozat előadásai. —* mozi m— ARTA: A vissza nem térő folyó. PROGRESUL: Fehér agyar. SE­LECT: Sutjeska. IFJÚSÁGI: Stefan cel Mare a Vaslui-i csa­tában I—II. rész. Gyermekek a mozdonyon. FLACARA: Fantasz­tikus komédia „TÖRPE“ mozi: A répa visszatér a nyulacská­hoz. A vakondok és a sün. Jupi­tert meg kell menteni. Az elefántkölyök. SEGESVÁRI LU­MINA: Néhány olasz hihetetlen kalandjai a Szovjetunióban. RÉ­­GENI PATRIA: Kit Alaszkában. VICTORIA: Megjött a körhinta SZOVÁTAI DÓIN­A: Szicíliai ban­da TIRNAVENT MELÓDIA: A játékos LUDASI FLACARA: Csendes-óceáni kalózok. ERDŐ­­SZENTGYÖRGYI POPULAR: Us­­zana, az apacsfőnök NYÁRÁD­­SZEREDAI NIRAJUL: Ale­xandra Macedón I—II. rész. GYULAKUTAI PATRIA: A ne­­retvai csata I—II. rész SÁR­­MÁSI POPULAR: Jerry, a csem­pész RADNÓTI LUMINA: Egy madonna pluszban. —■ radio m— a marosvásárhelyi RÁDIÓSTÚDIÓ román nyelvű műsora OKTÓBER 1. szerda. 16.30— 18.00-ig. Hírek, tudósítások. Em­ber, munka, társadalom — riport­­műsor. Zene. A ROMAN RADIO MAGYAR NYELVŰ MŰSORA OKTÓBER 1. szerda. 13.00— 14.30- ig a kolozsvár-napocai stú­dióból: Bújj-bújj zöldág — zenés műsor kisgyermekeknek. Nőkről — nőknek. Esztrádzene. Tudo­mány és dogma — Aniszi Kálmán jegyzete. 14.30—14.30-ig a buka­resti stúdióból. 24 óra. Bánsági krónika. Népi muzsika hallgatóink kérésére. Sport. 18,00—19,30-ig a vásárhelyi stúdióból. Hírek, tu­dósítások. Periszkóp — irodalmi és művészeti napló. Folkmuzsika. 19,30— 20,30-ig a­ kolozsvár-napocai stúdióból: Hangoshiradó. Vetet­tem violát — Demény Piroska műsora. Hazai körkép — riport­műsor. —■ televízió­­— OKTÓBER 1, szerda 9,00 Tévé-iskola 10,00 Padtársak 10,20 Mindenki könyvtára 11,10 Esztrádműsor 11,25 A történelem útjai 11,45 Kórusművek 12,00 Telex 16,00 Tévé-iskola 16,30 Orosz nyelvtanfolyam 17,00 Telex 17,05 Operettműsor 19,20 1­001 este 19,30 Híradó 20,00 Kínai já­tékfilm 22,10 24 óra. Szőlőnektárt is! Több kedves olvasónk mondotta a napokban, hogy érdek­lődéssel olvasta a Szőlő- és Bor Vállalat igazgatójának a cikket. „Örvendek, hogy ebben az évben, előreláthatóan, jó minő­ségű borok készülnek — mondotta egy idősebb nő —, de bosz­­szant, hogy megfeledkeznek a „bornemisszákról“, főleg a gyer­mekekről meg a nőkről.. . Tudomásom szerint már nemcsak házilag, hanem ipari méretekben is könnyűszerrel lehet termé­szetes cukorban, íz és zamatanyagokban gazdag, hosszú ideig eltartható, úgynevezett fojtott mustot készíteni. Higgyék el, a szőlőnektár nagy keresletnek örvendene.. Hogy mennyire igaza van olvasónknak, azt talán nem is kell bővebben bizonygatni. Az igazság az, hogy élelmiszeriparunk szakemberei, akik kiváló gyümölcsleveket — nektárokat — ké­szítenek barackból, birsből, körtéből, sőt a messzi tájakról szár­mazó citrusfélékből is, megfeledkeztek híres, kellemes aromájú szőlőféléink ilyen módon történő hasznosításáról és a fojtott mustot — mert minden borászati központban készítenek ilyent — kizárólag a borok feljavításánál, aromásításánál és egysége­sítésénél használják. Mivel lényegében csak a fojtott must — vagyis szőlőnektár — palackozásáról és forgalomba hozásáról van szó, érdemes felfigyelni a javaslatra (mezei) Jó kezdeményezés A marosvásárhelyi Állami Filhar­mónia bérletszerződést hirdet az új­ évadra. Maga a tény — bérlet­szerződés — nem újdonság, hi­szen évek óta 500—600 ifjú, zene­kedvelő látogatja a hangversenyt bérletszerződés alapján. Újdon­ság viszont az, ahogyan ezt az akciót ebben az évadban a Fil­harmónia vezetősége megszervez­te. A város különböző pontjain falragaszok hirdetik a bérletszer­ződés időpontját és — ez nagyon lényeges — az évad vendégművé­szeit, karmestereit, szólistáit. A bérletszerződés hirdetésnek ez a módja új városunkban s épp e­­zért igyekszünk megdicsérni a Filharmónia vezetőségét e szép kezdeményezésért. A vendégmű­vészek névsorának áttekintése azt igazolja, hogy az új zenei évad­ban a vásárhelyi zenekedvelők nem szűkölködnek majd rangos karmesterek, zongora-, hegedű-, orgona-, gitár-, gordonka stb. művészek előadásaiban. Nyilván a zenekedvelők ha ismerik a mű­vészeket nagyobb bizalommal váltják meg bérletüket. A jó kez­deményezés valószínű felkelti az ifjúság érdeklődését — gondolunk a tanulókra, főiskolai hallgatók­­ra, üzemi munkásokra — és nem késlekednek a bérletek megköté­sével. Hisszük, ez így is lesz. Új rendszerű tubusok? Sokan panaszkodnak, hogy a fogyasztás és gyakran a borot- i vapasztás tubusokból könnyed nyomásra sehol, erősebb szorí­­­­tásra viszont mindenütt jön a massza, csak éppen az arra ren­deltetett nyíláson nem. Nem új rendszerű tubusokról van szó, a­­hogyan azt gunyorosan mondják a vevők, hanem arról, hogy a rossz szigetelés miatt hamar be­szárad a nyilas és erre sürgő­sen fel kellene hívni a szállítók figyelmét. A pihenőpad nem szemétdomb! Statisztikai, adatok nélkül is jól látni, hogy főleg a belváros­ban csaknem megkétszereződött a szemétkosarak száma. Ugyan­ekkor szemmel láthatóan meg­kétszereződött a­ szemét is, főleg a szilvamag, almacsutka és a „lemeztelenített“ szőlőgerezd, de nem a kosarakban, hanem a pih­henőpadok környékén. Ugyanis nagyon sokan még néhány lé­pés erejéig sem hajlandók fá­rasztani magukat. Néhány évvel ezelőtt a várostisztasági pionír­­járatok nagyon eredményesen dolgoztak. Ha valaki szemetet dobott el, a kis pionírok udva­riasan figyelmeztették a bácsit vagy nénit: el tetszett hullatni valamit! Vajon nem kellene felújítani ezt a régi jó kezdeményezést? Mint a strucc Örömmel látjuk, hogy az élel­miszerüzletek vezetői és eladói szigorúan őrködnek az üzletben való italozási tilalom felett. Bosz­­szantó módon azonban szemet hunynak afölött, ha az üzlet­ben vásárolt palackot az ajtón kívül — néha éppen a kiraka­tot támasztva — ürítik ki. En­nek a „nem akarom látni“ maga­tartásnak az a veszélye, hogy e­­gyik-másik élelmiszerüzletünk környéke lassacskán alkalmi kocsmává válik, hiszen mint a közmondás is tartja, evés köz­ben jön meg az étvágy, azaz ivás közben az étvágy. (lajos) Sutjeska Százával kerültek mozivászonra háborús témájú alkotások az 1945 óta eltelt évtizedekben — s köz­tük nem egy remekmű is akad. Ellentétben az első világháború­val, amely még elsősorban toll­­forgatókat ihletett meg — é s Erich Maria Remarque, Barbusse, So­­lohov ,Martin du Gard, Zilahy Lajos, Camil Petrescu csak né­hány név a sok közül) —, a má­sodik világégés eseményeit több­nyire felvevőgépek rögzítik az utókor számára. (Ez is mutatja, mekkora jelentőségre tett szert kultúránkban a vizualitás). Örök m­ementóként peregnek újabb és újabb nemzedékek előtt, béke- és hazaszeretetre, megbecsült huma­nitásra, nemzetközi együttműkö­désre ösztönözve a nézőket. Ebben a Mars és Arész ihlette film-tömkelegben külön hely illeti meg a jugoszláv háborús filmeket. Nem mintha egytől egyig remek­művek vagy kimagasló alkotások lennének; az évek-évtizedek múl­tával ide is be-betör a visszatérő téma, a déjá vu megoldás, a ne­mes értelemben vett (ám attól nem kevésbé zavaró) sablon. Az illető filmeket azonban megkülön­bözteti a hasonló produkcióktól az a körülmény, hogy nem akár­milyen háborús fordulatait kap­ják lencsevégre: képsoraikban többnyire elégtelenül felszerelt, FILM de annál vitézebb partizán osz­tagok csapnak össze a német re­guláris csapatokkal; a háború e­­lejétől végig a szülőföld s a haza felszabadításáért folyik; messze­menően népi jellegű a fegyveres konfliktus — már ami a védekez­ve támadó alakulatokat illeti. Ez a nemzeti sajátosság rányomja bélyegét minden jugoszláv hábo­rús filmre. A SUTJESKA értékét-szépségét az említett specifikumban kell keresnünk. Nem a világhírű sztá­rokban, akik pedig jelen vannak és megteszik a magukét. Richard Burton mértéktartó eszközökkel, ökonomikusan alakítja Tito mar­sall (noha egyéb filmekből is­mert színészi erényei gyakran idézik emlékezetünkbe előző ala­kításait, ami nem válik hasznára a történelmi személyiségnek, ame­lyet EGYEDISÉGÉBEN kéne hi­telesen elénk varázsolnia). Irene Papas szenvedő anyát s feleséget testesít meg szórványosan expo­nált villám jelenetekben, szépen, hatékonyan, de miután az alkotók nem kreáltak számára súlyos ve­retű szerepet, hanem inkább hol­mi balladás hangvételre töreked­tek, sötétbe játszó tragikus alak­ja elvegyül mintegy a többi ala­kká művész sokaságában. Akiket könnyebb megjegyeznünk mar­káns arcélük, mint nevük szerint. Verát és Nikolát például. Az ová­lis arcú, átható tekintetű, meg­­indítóan kedves doktornőt, akinek érzéstelenítés nélkül amputálják a jobb karját (igazából action gratuite-ként, amennyivel kevés­sel a fájdalmas műtét után ki­múlik). És a férjét, amint véres ütközetek nyugalmi pillanataiban szedett málnával kedveskedik szenvedő élettársának. Vagy az apát, aki sorjában szólongatja el­esett négy fiát: Jure moj, Ive moj, Símé moj. . s tébolyultan rohan el a legkisebbik holttestével. (Em­lékszünk Coșbuc versére?: MIND­HÁRMAN, MIND, URAM!). U­­gyanis ebben a filmben a fősze­replő nem más, mint a szabadsá­ga védelmében felkelt és fegyvert ragadott nép. Az a sokaság, amely szörnyű megpróbáltatások és ki­mondhatatlan áldozatok árán vé­delmezi békés életét, nemzeti lé­tét, szocialista jövőjét. Ez a so­kaság megtizedelve ugyan — hi­szen 20 ezernyi partizán áll helyt 120 ezer hitleristával szemben —, de a Sutjeska völgyében kitör a gyűrűből és megmentett sebesült­jeivel együtt újrarendezi sorait, hogy folytassa élet-halál küzdel­mét. .. Forgatókönyvíró: Branyimir Styepanovic, rendező: Styipe Dé­lié, operatőr: Tomislav Pinter, zeneszerző: Mikis Theodorakis, OLÁH TIBOR A munkásklubok a dolgozók sokoldalú nevelésének szolgálatában Maros megyében hat munkás­klub és egy szakszervezeti műve­lődési ház szolgálja az üzemi dol­gozók politikai, ideológiai, kultu­rális nevelését, biztosítja a szóra­koztató nevelőtevékenység kibon­takoztatását. E nevelési létesít­mények az utóbbi években hat­hatósan növelték szerepüket a sokoldalúan képzett ember for­málásában, a párt politikájának terjesztésében, a szocialista etika , és méltányosság, eszméinek nép­szerűsítésében. A klubok tevé­kenységét a sokoldalúságra való törekvés jellemzi. Változatos ren­dezvényeiket — szimpozionok, ke­rekasztal-tanácskozások, viták, kérdezz-felelek estek, szakmai versenyek stb. — nagy érdeklő­­­­déssel várják a dolgozók. Rend­szeresítették a politikai tájékoz­tatókat, vitákat, a párt vezető szerepéről szóló előadásokat, a XI. pártkongresszus dokumentu­mainak változatos formában tör­ténő népszerűsítését. Érdekes és vonzó rendezvényeik visszhangra találtak és a dolgozók nemcsak mint fogyasztók vesznek részt a­­­­zokon, hanem aktí­van bekapcso­lódnak a különböző tanulási for­mákba, ismeretterjesztési körök­be. Ma már elmondhatjuk, hogy a klubok épp e tevékenységük folytán nélkülözhetetlenné váltak a mindennapi életünkben és o­­­­lyan feladat betöltésére vállal­koztak, amely hangsúlyozottan ki­emeli szerepüket, fontosságukat a szocialista ember nevelésében. Az új kulturális évad küszöbén a Szakszervezetek Megyei Taná­csa értekezletet tartott a klubok vezetőivel. E tanácskozáson vi­tatták meg a klubok előtt álló legfontosabb feladatokat. Ezekről beszélgettünk el Scutariu Ioan elvtárssal, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa bürój­ának kulturá­lis kérdésekkel foglalkozó tagjá­val.­­ A klubok a következő idő­szakban is legfontosabb felada­tuknak a műszaki propaganda terjesztését, a dolgozók mozgósí­tását a gazdasági feladatok telje­sítésére tekintik. Ennek érdeké­ben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a látható agitáció ja­vítására, az­ 1976. évi tervfelada­tok népszerűsítésére­, a munkában alkalmazott legjobb módszerek, tapasztalatok elterjesztésére. A klubok rendszeresítik a találko­zókat a legjobb munkásokkal, osztály­felelősökkel, mérnökökkel. Különös gondot fordítanak az ifjú munkások nevelésére, munkába való beintegrálására. Elterjeszt­jük „Az új munkatárs barátja“ kezdeményezést, melynek lénye­ge,­ hogy az ifjú alkalmazottakat a legjobb munkások segítik, irá­nyítják, hogy a termelésbe, a munkába gyorsan, könnyen be­illeszkedjenek. Erről a témáról e­­gyébként mi egy filmet is készí­tettünk a régeni Sportfelszerelé­seket Gyártó Vállalatban. E fil­met minden klubban bemutatjuk és arra ösztönözzük a klubok ve­zetőségeit, hogy hasonló témáról ők is készítsenek ilyen filmet. Nyilván a klubok más témáról is összeállítanak egy-egy filmet, például a munkaidő kihasználá­sáról, a nyersanyag-takarékos­­ságról, a minőségről, a munkater­melékenységről, stb. A klubok a jövőben még szélesebb körben bevonják a műszaki propaganda terjesztésébe a mérnököket, tech­nikusokat és mindazokat a szak­embereket, akik tudásukkal, ügy­szeretetükkel segíteni tudnak a dolgozók nevelésében. — Az üzemi klubok fontos sze­repet foglalnak el a műkedvelő mozgalomban, a szórakoztató rendezvények szervezésében is. .. — Meggyőződésünk, hogy a jö­vőben­ is így lesz. Minden klub újraszervezi a műkedvelő cso­portokat, kórusokat, tánc- és szín­játszó csoportot, agitációs művész­brigádot stb. A fő cél e tekintet­ben is a szórakoztatva történő nevelés. A színjátszók műsorán agitatív jellegű színdarabok sze­repelnek. Az agitációs művész­brigádok pedig operatív műso­rukkal közvetlenül szolgálják az ember nevelését, a vállalatok­­előtt álló tervfeladatok teljesíté­sét. Határozott célunk: minden klubban, üzemben működjék a­­gitációs művészbrigád! A tánc­csoportok repertoárját is igyek­szünk felújítani, főleg témás tán­cokra fordítjuk figy­elmünket. Eb­ben az évben meghonosítjuk azt, hogy havonta egyszer egy-egy ü­­zem, vállalat szakszervezeti bi­zottsága szervezzen önálló ren­dezvényt a klubban (nevelési­szórakoztató előadásokat). Az­ indulás az új kulturális évadban biztató. Minden feltétel biztosított arra, h­ogy­ a klubok még hathatósab­ban, konkrétab­­ban járuljanak hozzá a dolgozók sokoldalú neveléséhez. DÉZSI ÖDÖN • VAS-VEGYIÁRU és háztar­tási cikkeket forgalmazó kis üzlet­­ nyílik rövidesen a marosvásárhe­­­­lyi Horea utcában. Az üzlethelyi­­­­ség berendezése már megkezdő­dött. • ÉLELMEZÉSI központot ad­nak át rövidesen a Bogács mel­­­letti Deléniben dolgozó munkások­­ számára. A helyiség rendbetéte­­­­lével és berendezésével kapcsola­tos összes munkálatokat önkén­tesen végezte a helyi lakosság. • TÖBb MINT KÉTSZÁZ új modellt ajánlottak fel a­ kereske­delemnek megyénk kisipari szö­vetkezetei készruhából és kötött­áruból. Az új modellek,, amelyek nagy részénél a nagy gyárakban keletkező maradékokat használ­ták fel, megnyerte a szerződés­­kötők tetszését, amit az is bizo­nyít, hogy már több mint 4,6 millió lej értékű megrendelés ér­kezett. • ÖSSZESEN TÖBB MINT 48 000 vendéget fogadtak és kö­zöttek az év eltelt kilenc hónap­jában Szovátán. A fürdőhely ké­nyelmi fokának növekedésével egyidejűleg jelentősen növekedett a külföldi vendégek száma: az elmúlt évi 600 helyett az idén — ugyancsak 9 hónap alatt — több­ mint 2 500 finnországi, nyugat­­németországi, amerikai stb. ál­­lampolgár üdült és kezeltette magát Szovátán.

Next