Vörös Zászló, 1979. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

Vidáman, az újabb sikerekbe vetett hittel köszöntötték megyénk dolgozói Szilveszteri képes tudósításunk (Folytatás az 1. oldalról) ság nevében Kurta Sándor kö­szöntötte a gyár dolgozóit, s kívánt nekik boldog új évet, e­­rőt, egészséget, nagy terveink valóra váltásához, s valameny­­nyiük egyéni céljainak, vá­gyainak beteljesüléséhez. A Metalotehnica vállalat kan­tin vendéglőjében azt a pillana­tot örökítette meg, amikor Das­­cal Cornel, a szakszervezeti bi­zottság elnöke, miután a vállalat dolgozóihoz intézett jókívánsá­gait elmondta, poharát az 1979- es év közös és egyéni terveinek beteljesülésére emelte. Felvéte­lén ott látható a Román Rádió munkatársa, Vulcan Ion, aki az új évben első interjúját készíti a vállalat egy egy román, magyar és német nemzetiségű dolgozójával. Fotóriporterünknek sikerült lencsevégre kapnia az Aranyka­kas vendéglőben lezajlott ha­gyományos malacsorsolásnak azt a momentumát is, amikor a nyertes átveszi a szerencse­­malacot. De mint ezt a másik felvétel is bizonyítja, jó kedv­ben nem volt hiány azok köré­ben sem, akiknek a sorsoláson nem volt szerencséjük. Éjszakai száguldozása közben találkozott mentőautók sofőrei­vel, de a rend őreivel is, akik éberen és becsülettel teljesítették szolgálati kötelezettségeiket. S az eddigi értesüléseink szerint különösebb rendzavarás nem is fordult elő ezen az éjszakán a megye székhelyén. Ha volt is némi hangoskodás imitt-amott az utcákon, ez alkalommal eltekin­tettek efelett. A Metalotehnica Vállalat dolgozóinak óév-búcsúztatója Az Aranykakas vendéglőben Jókedvű fiatalság A szép hagyományhoz híven, az ifjúság is megszervezte a ma­ga, óévbúcsúztató ünnepségeit Megyénk városaiban, egyes köz­ségekben nagy számban gyűltek össze dolgozó ifjak, tanulók, e­­gyetemisták, hogy a jól végzett munka tudatában, jogos elégté­tellel vegyenek búcsút az utolsó óráihoz ért esztendőtől. Az éjféli óraütés finom falatokkal megra­kott asztalok mellett poharazgat­­va, beszélgetve, illetve a tánc­parketten találta a fiatalokat. Mindannyian megilletődötten e­­melték koccintásra poharaikat, újévi köszöntőjük telve volt optimizmussal, magába sűrítette öntudatos, az életre komolyan, felelősségérzettel készülő, szebb­­re-jobbra törekvő ifjúságunk el­határozását, hogy 1979-et, jelen­legi ötéves tervidőszakunk utol­só előtti esztendejét önmaga és az egész nép számára haszno­san tölti, képességei és tudása legjavát, olyannyiszor bizonyított szorgalmát állítva e cél szolgá­latába. Fényképünket a Grand-szálló kisvendéglőjében készítette a fotoriporter, ahol a KISZ Ma­rosvásárhely municípiumi Bizott­sága által szervezett szilveszteri mulatság zajlott. A szépen fel­díszített teremben már a kora esti órákban eluralkodott a vi­dámság, 12 óra után még ma­gasabbra szökött a jókedv, kis­malac-sorsolás, tombola és szóra­koztató játékok, népi- és köny­­nyűzene fokozta az általános jó hangulatot. (Nemes) Mire számíthatunk? Újesztendő első napjának haj­nalán hazafelé tartva az Arany János utca elején az ünnepi lég­körtől s egyébtől is .. . mámoros hangulatban egyik utcabeli is­merősömmel találkoztam. Megle­pően nem arról kezdett beszél­getni, hogy hol és miként fogad­ta 79-et (lényegében fölösleges is lett volna ez utóbbiról beszélnie, hiszen egész lényéről lerítt, hogy jó hangulatban), hanem elkezdte sorolni utcánk utóbbi kétévi kró­nikáját. 1977-ben a „gázasok“ feltörték az úttest egyik oldalát, aztán 1978 végére a „vizesek“ a másik oldalát. S persze ezzel együtt a járdákat is. Mint mond­ta, most ott tartunk, hogy a jár­művek tengelye­­éppúgy eltörhet, mint az ember keze-lába. Este csak a házak fala mellett ta­pogatózva lehet valamelyes biz­tonságban gyalogosan jönni-men­­ni. S mindezt úgy magyarázta, mintha én nem hasonló módon kéne féltsem nap mint nap testi épségemet. „Formában“ volt ismerősöm, mert az egyik villanyoszlopnál megállított s így szólt hozzám: — Nézzen jól a szemembe, hogy a tekintetéből is tudjak következtetni és jósoljon! Szabadkoztam, hogy én jóslás­sal sohasem foglalkoztam, de ő csak nem tágított. — Jósoljon! — Szólt kissé eré­lyesen—. Mondja meg, ezek u­­tán mi következik. Feltúrják az udvarainkat is, vagy végre már számíthatunk az utca rendbeté­telére? Utolsó mondata megkönnyí­tette a dolgomat, mert nagyon határozottan s magabiztosan ki­jelenthettem. Ebben az évben az egész Arany János utcát rend­be teszik. Úttestet, járdát, min­dent. — Na ide figyeljen, ha amit mond, az nem válik be, akkor az év végén ne találkozzunk, mert... nagyon csúfakat mon­dok magának. Nem félek a fenyegetésétől, hi­szen a múlt év utolsó napjaiban a legilletékesebbtől, Socol Victor mérnöktől, a municípiumi népta­nács községgazdálkodási osztá­lyának vezetőjétől kaptam igazán megbízható tájékoztatást utcánk sorsának 79-es évi jó alakulásá­ról. m. b. Az Áramszolgáltató Vállalat: Felvételünk Szilveszter éjszakáján készült a marosvásár­helyi diszpécser-központnál szolgálatot teljesítő Benke Péter mérnökről. A marosvásárhelyi vasútállomás forgalmi irodái­ban december 31-én nagyon későn­­. A Prodcomplex Vegyipari Vállalat üveggyárában már a '79-es sörfogyasztókra gondolva fújták, ellenőrizték, csomagolták a pa­lackok ezreit. A medgyesi Gaz­­metan Vállalat megyénkben te­vékenykedő 1-es és 2-es számú részlegéhez tarto­zó kilenc fúróbe­rendezés műkö­dött megszakítás nélkül ezekben a napokban. A szondamunká­sok a zord időjá­rással dacolva de­rekasan teljesí­tették — teljesí­tik előirányzatai­kat. NYUGODT ÉJSZAKÁJUK VOLT A tűzoltók az idén is jól kezd­ték az új évet. Mint parancsnok­ságukról a szolgálatos tiszt 2-án közölte, sehol sem fordult elő tűzvész. A telefon elég gyakran csengetett, de nem segítségü­ket kérték, hanem boldog új é­­vet kívántak nekik a vállalatok szolgálatos polgári tűzoltói. S a minden eshetőségre ké­szenlétben álló tűzoltóautók so­főrei, tisztek és közkatonák egy­aránt körbevették a televíziós készüléket és legfelsőbb parancs­nokuk jókívánságait, a vidám szilveszteri műsort hallgatták meg. VÖRÖS zászló 3. OLDAL

Next