Vörös Zászló, 1979. március (31. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
Vállalatok a tanulók munkára neveléséért A tanulóifjúság életre és munkára nevelése nemcsak az iskola feladata. Az oktatásra vonatkozó pártpolitikánk egyik alapvető elve szerint a vállalatoknak és más termelő egységeknek védnökséget kell vállalniuk az iskolák fölött, hogy közös erőfeszítéssel a líceumból kikerült fiatalok valamely szakma alapismereteinek birtokában bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. Ez a szakmai alapismeret akkor is szükséges — és az ifjú hasznára válik —, ha az tovább tanul a felsőoktatásban, kiváltképpen, ha éppen abban a profilban, amelyben a líceumban elkezdte. ISKOLA ÉS ÜZEM ilyen értelmű együttműködésének megszervezése nyilvánvalóan akadálytalanabb egy olyan városban, ahol több a líceum profiljával megegyező ipari termelő egység. De nem lehetetlen létrehozni ezt a fajta kapcsolatot egy olyan községben sem, mint például Erdőszentgyörgy. Csak több odaadás, több munka szükséges. Papp C. Imre igazgató a községben működő Építőanyagipari Szaklíceum pedagógusközösségében bizakodó munkacégtől pedig Gross Gheorghe mérnök tanít a líceumban. Még a mezőgazdasági egységek is igyekeztek részt vállalni. Suba Domokos mérnök személyében, aki műszaki rajzot tanít. Az esti tagozaton, ahol még elektrotechnika és mechanika osztályok vannak, Ratiu Alexandru és Custurov Valeriu mérnökök (a hőerőműtől) tanítanak. A felsorolásból kitűnik, hogy biztosított a műszaki tantárgyak tanítása. Felszerelés is van, amelyet természetesen tovább gyarapítanak. Amint Papp C. Imre líceumi igazgató mondja, a védnök-vállalatok kimerítették lehetőségeiket és most már az iskolai munkaközösségen a sor, hogy többet tegyen. HOL FOLYIK A GYAKORLATI OKTATÁS? A közeli Havadtón a volt téglagyár udvarán egy épületcsoportot éppen most alakítanak át műhellyé. Eddig már berendezték az előregyártott elemek gyártására kijelölt helyiséget, február végén, március elején kezdik el itt a gyakorlatot, de továbbra sem zárkóznak el ilyen téren a védnök-vállalatok. Természetesen az iskola és az illetékes szakminisztérium is igyekszik gyarapítani a műhelykészletet, megszervezni a különböző szaktermeket. Nagyon jól felhasználják például a tavaly végzett faipari osztály (előző profil) tanulóinak diplomamunkaként készített rajzasztalait. Gyarapodik a technológiai kabinet felszerelése is, eddig elkészült 5 szakterem: a műszaki rajz, a fizikai, a biológiai, a kémiai és a tudományos szocializmus szakterme. ISKOLA kört teremtve, s egyre inkább megnyerve a szülők bizalmát és a környező városokban lévő vállalatok vezetőségeinek megértő résztvállalását, nem panaszkodik a még megoldásra váró feladatok nehézségeiért. Inkább cselekszik, tervez és másokat is erre ösztönöz. A községben nem akadt a líceum új profiljának megfelelő, védnökséget vállaló üzem. Máshol kerestek és találtak: Segesváron, Tirnaveniben és Marosvásárhelyen. Fodor Samu, a segesvári téglagyár nagy tapasztalati igazgatója, valamint a tirnaveni és marosvásárhelyi (meggyesfalvi) téglagyár vezetősége konkréten megállapodott a líceum igazgatóságával, hogy védnökségi minőségükben mivel és miként járulnak hozzá a tanulók szakmai gyakorlati oktatásához. Az iskola igazgatója hálás e vállalatok vezetőségeinek. E vállalatok segítettek gépekkel, felszerelésekkel, mérnök és mester oktatókkal. A segesvári téglagyártól kapott az iskola esztergapadot, két hidraulikus vibrátorasztalt és rengeteg szerszámot. A tirnaveni gyár igazgatója, Pop Ioan két mérnököt adott át az iskolának — hetenként egy-egy teljes napra, Bara Attila és Doszlop János személyében. „Kölcsön" adott az iskolának egy mestert, — Kádár Bélát — aki már azon gondolkozik, hogy Erdőszentgyörgyre költözik. A marosvásárhelyi gyár vezetősége Kádár István almérnököt adta át az iskolának. Gyulakuta sem maradt közömbös az új profillal induló líceum iránt. Az előregyártott elemeket gyártó vállalattól Kacsó Izabella Auguszta mérnöknő, a hőerőmű AZ ÚJ PROFIL BEVEZETÉSE során felvetődött problémákat részben már megoldották. Korszerű tanítási eszközökkel rendelkezik a líceum. A még megoldatlan nehézségeket is sorra veszik. A védnök-vállalatok sajnos nem tudnak átadni termelési tervükből az iskolának. Talán mert eddig bizonytalannak látszott a terv teljesítésének biztosítása. A líceum vezetősége ezért a Fémbegyűjtő és Feldolgozó Vállalathoz fordult, ahonnan gépeket, felszerelést és nyersanyagot is kapnak, a tanulók pedig legyártják a megállapított termékmennyiséget. Ily módon az iskola termelési tervében szereplő 40 000 lejes értékű termelési tervet túlteljesítik, szándékuk szerint kétszeresen, s ha lehetséges, háromszorosan. Az igazgatóság jó kapcsolatot épített ki a szülőkkel, talán ennek is tulajdonítható, hogy az első évharmadban, a nappali tagozaton a tanulmányi helyzetet kifejező átmenet 93 százalékos volt. Ez az eredmény is szilárd alap a bizakodáshoz, hogy elhiggyük, meggyőződjünk, jó szakembereket, képeznek itt, olyanokat, akiknek termékeiből épülnek majd fel a jövő korszerű gyárai, lakásai. Az indulás mindenesetre bizakodónak mondható. KOCH MÁRIA mintha idegen helyt lettem volna —, inkább azért, mert a testem minden pontjában apró tűszúrásokat éreztem. Másnap meg is kérdeztem Zsika nénit, ebben a házban mikor takarítottak utoljára? — Egy hete — válaszolta rám se pillantva. — És még mikor lesz nagytakarítás ? — Egy hét múlva. Kiderült, két hónapja elmúlt, hogy várja a bejárónőt. A koszttal nem lett volna különösebb nehézségem, de tanítás után, amikor hazaértem, kiéhezett állatkáim a véremet követelték, s mert az egészet odaadni nem voltam hajlandó: elköltöztem. Szegény Zsika néni, hiába hajtogatta, hogy „azok“ a porból lesznek, és hogy minden nap le kellene tapasztani a ház földjét... Lena nénihez költöztem, ahova nem kellet más, csupán egy pár négyzetméternyi PFL-t vásárolnom újabb otthonom lepadolásához. Éldegéltem csendes hajlékomban, míg nem egy szép napon beállított hozzám Zsika néni egy pár tojással. Kötényében felém nyújtotta és megszólalt: — Azért nem adtam tojást a kisasszonynak, amig nálam lakott mert két lej darabja. Szó nélkül kifizettem. Lett ám nagy zrí Lóna néniéknél, amikor az iskolából haza értem. Ő addig mindenemet felkutatta, — mint mindig —, s megtalálta a tasakban a tojásokat és elkezdett csúnyán kiabálni, hogy az utóbbi napokban nem tudja miért, de nem tojnak a tyúkok... és hogy ki tudja ki szedi össze a tojásokat. A célzást elértettem, de nem szóltam semmit. Az előző napon kölcsön kértem a seprűcsonkot, hogy szobámat tisztántarthassam. Kifizettette annak is felét, pedig mindketten azzal sepregettünk. Jól lehet, fizettem a villanyjogiosztást, megfizettette velem a villanykörtét. Tűzifát szereztem az erdész, meg a szülök segítségével. Azért is baj lett, hogy én miért tüzelek hasábját, miért nem apró galyákat. Egy hónap múltán újabb albérletet szereztem. Talá’tam is, ahol úgy érzem, békét, dilmények között megleszek, ha a szomszéd vénasszonyok kedvéért levágom a kalapom karimáját. Nem szeretnék túlozni, de a földbuta Dani-gyerek édesanyja már megfenyített, hogy megráz, ha még egyszer a porontyának négyest adok. Aki még nem ismer a faluban, hangosan megkérdi a szomszédját: ki ez a...?, s én mindezeket hallom. A minap is épp a kalapomról beszélgettek, meg hogy: ki tehene, borja?... Amikor elköltöztem Lóna nénitől , is, az emberek meg-megállítgattak az utcán, s azt mondták: — Tudtuk, kisasszony, hogy „azzal“ nem fog kijönni. Megköszöntem utólagos intelmüket, persze, albérleti viszonyaimról én sem nyilatkoztam nekik. Legfeljebb azzal érveltem, hogy közelebb akarok kerülni az iskolához, mert akár egy gyufásdobozt is ha bevittem a szobába, Lóna néni megkérdezte: — Ez honnan van, kisaszszony!? Vagy ha egy kis üveglapot felkötöttem a falra, mindjárt baj lett belőle, hogy nekem miért van polcom. Most végre kaptam jobb lakást. Egy traktoros családjánál. Rendesek és tiszták. Szép új ház. A lakbért még nem tudom. Sokszor elgondoltam: a dombon túl blokkot építenek. De az tizenöt kilométer. Más község .. . Hogy meghúznám a falucskám orrát, mint egy gyereknek s fülébe kiáltanám: ébredj, álomszuszék, rég megvirradt már! gAlly-bódi tamás HANGVERSENYKRÓNIKA A filharmónia február 19-i hangversenyén kedvelt művészvendégeink szerepeltek Kolozsvár-Napocáról: Ruha István hegedűművész és Emil Simon karmester. Enescu vonószenekarra írt két intermezzóját a mű finom színárnyalatait szépen kifejező előadásban hallgathattuk meg a műsor elején. Ezután a hegedű-irodalom két hatásos száma következett: Bruch g-moll és Paganini D-dúr versenyműve. Ruha Istvánnak, a könnyed, de biztos technikája és szárnyalóan daloló hegedűhangja mellett még az a ritka képessége is megvan, hogy mindig közvetlen kapcsolatot tud teremteni a közönséggel, magával ragadja hallgatóit a zene világába. Ezen a hangversenyen különösen jó formában volt. Virtuozitása felülmúlhatatlannak tűnt, s akik még hallották ebben az évadban játszani, azt is megállapíthatták, hogy az új hegedűjéből még szebb, még nemesebb hangokat csal elő, mint eddig. Elragadtatással hallgattuk mesteri játékát, amelyet nagy érzékenységgel kísért a zenekar Emil Simon karmester irányításával. Érezhető összhang alakult ki a két művész között a több éves együttmuzsikálás alatt, s ez is csak fokozta az est sikerét. A filharmónia tagjaiból alakult új vonósnégyes mutatkozott be február 22-én a Művelődési Palota kistermében. Tagjai: Ágoston Péter, Márton Zsolt, Tóth Lajos és Kozma Péter Mozart, Beethoven és Schubert egy-egy művét adták elő sok muzikalitással. Már első fellépésüket eljövendő szép szereplések ígéretének tekinthetjük, s örömmel üdvözöljük a városunkban nagy hagyományokkal rendelkező kamarazenélés felújítását. Február 26-án Cristian Mandeal vezényelt. Mirel Iancovici gordonkaművész volt a szólista. Theodor Grigoriu Sinfonia cantabile című kompozíciója a műsorfüzet szerint is hosszas munkával felépített nagyobb lélegzetű mű. A megmunkálásán érezhető az értő mesteri kéz, de a hosszúságát alig lehet győzni lélegzettel. Mivel Iancovici sok finomsággal és kevés intenzitással adta elő Vivaldi G-dúr gordonkaversenyét. Richard Strauss Don Quijote című szimfonikus költeménye a gordonka és brácsa vezetőszerepe mellett majdnem minden hangszernek szólójátékra ad lehetőséget, de az előadás elsősorban a mű sajátosságai miatt, nem váltotta ki az utóbbi hangversenyek zenekari interpretálásainak sikerét. VERESTÓY ILONA FIATAL HÁZASOK TANÁCSADÓJA Ma március 1-én délután 5 órakor, a marosvásárhelyi Házasságkötő teremben felavatják a fiatal házasok tanácsadó szolgálatát. Az ünnepélyes megnyitóra a Nők Kulturális Napjai rendezvénysorozat alkalmával kerül sor a municípiumi nőbizottság és a fiatal lányok mu VÖRÖS ZÁSZLÓ3 pi,hal Az állattenyésztés korszerűsítése alapvető követelmény ! Építkezzünk helyi erőkkel! Megyénk állattenyésztésének minden tekintetben előbbre kell lépnie. Ennek az előrelépésnek meg is vannak az anyagi és szervezési feltételei. Ezeknek megfelelő, ésszerű felhasználása kell biztosítsa a korszerűen, elgondolt és kivitelezett szálláshelyeknek az átadását, amelyek több mint 7000 szarvasmarha, 13 000 juh, nagyszámú sertés és baromfi részére kell biztosítsanak kiváló tenyésztési feltételeket, hozzá kell járuljanak az állattenyésztők munkájának megkönnyítéséhez, a termelékenység növeléséhez és a költségek csökkentéséhez. Hol mi is épül, mikor kerülnek átadásra, érdeklődtünk Csernátony György mérnöktől, a Talajjavítási és Mezőgazdasági Építkezéseket Tervező Hivatal vezetőjétől. — Elsősorban is megjegyezném, hogy a feladatunk nagy. A szükséges dokumentációk, kevés kivételtől eltekintve, az építtető egységek rendelkezésére állnak. Azonban nem sikerült minden új munkálatot kivitelezővel lefedezni. De most éppen egy nagy felmérést végzünk, hogy a megye termelőszövetkezeteiben milyen erőkkel rendelkezünk az építkezési munkálatok elvégzésére. Máris mutatkoznak eredmények, de a kutatást tovább folytatjuk. Egy dolgot azonban megjegyeznék. Szükséges volna egy egységes megyei építkezés-gépesítő vállalatra, mert saját erőből a termelőszövetkezetek nem tudnak minden munkát elvégezni. Ettől eltekintve is megvannak a lehetőségek arra, hogy a folyamatban lévő munkálatokat befejezzük. — Milyen alapvető munkálatokról van szó? — Elsősorban a múlt évben befejezetlen munkákat folytatjuk. A megyei tröszt a csávási, szabédi, sincai, petelei, vidrátszegi, rácsi, ludasi, bándi, dégi építkezések befejezését vállalta. A kisipari szövetkezetek a Megygyesfalván és Nyárádgálfalván megkezdett építkezéseket fejezik be. Ezek főleg szarvasmarha, sertés- és juhszálláshelyek, amelyek mindeniket megfelelő itató, fejő és ürülék eltávolító berendezéssel látnak el. A fenti munkálatokat jórészt már az év első felében adják át a használatnak unicípiumi tanácsa közös szervezésében. A családot alapító fiatalok sokrétű problémái megoldásában segítséget nyújtani hivatott, pszichológusból, ügyészből, pedagógusból, orvosból, valamint közéleti aktivistákból alakult kollektíva első ízben áll az irataikat házasságkötés céljából az anyakönyvi hivatalhoz benyújtott fiatal párok rendelkezésére. — Mi lesz a sorsa a saját erőkkel végzett építkezéseknek? — Őszintén mondom, hogy az esetek döntő többségében megvan a biztosíték a munkálatok gyors, jó minőségű kivitelezésére. Kiváló építő csoportokkal rendelkeznek a mezősályi, bárdai, mezőzáhi, tóháti, ákosfalvi mtsz-ek, ahol milliós beruházásokat kiviteleznek. Nagyon jó munkát végeztek a faragói termelőszövetkezetben is. A tancsi részlegen egy régi 100 férőhelyes tehénistállót átalakítottak és kiváló feltételeket teremtettek 260 tenyészüsző nevelésére. Hasonló jó munkát végzett az erdőcsanádi építőcsoport, amely 120 férőhelyes, korszerűen felszerelt szarvasmarha-istállót épített, ahol kicsiben minden megtalálható, ami a nagy komplexumokban van. Szóval, azt akartam kihangsúlyozni az említett példákkal, hogy ott, ahol a vezetőség ténylegesen szívügyének tekinti az állattenyésztés korszerűsítését, megoldható a legkomplikáltabb feladat is. — Az új munkálatok mellett milyen korszerűsítésekről mondhatna néhány szót? — Mielőtt még a korszerűsítési munkálatokról beszélnék, szeretném megemlíteni, hogy Cucerdeán — az építkezési tröszt közreműködésével — egy olyan istállót kell elkészítsünk, amelyben kísérletképpen 680 szarvasmarha szabadtartásos tenyésztését próbálják, arra keresve választ, hogy a náluk tenyésztett fajták miként reagálnak a szabadtartásos tenyésztésre. Ez teljesen új módszer, amit az országban is csak egy helyen próbáltak ki. Ami pedig a korszerűsítést illeti, azt elsősorban a mezőgépészeti részlegek végzik el. Többek között 141 istállóba vezetik be a vizet, 127 tetőberendezést szerelnek fel és 95 istállóban gépesítik az ürülék eltávolítását. Ezenkívül üzembe helyeznek kilenc takarmánykonyhát is. SZABÓ DÉNES Asszonyok a pult mögött A húsvágó bárd sem esik ki a kezükből Elöljáróban egy kis magyarázattal tartozom a Dózsa utca közepetáján lakó vásárlóknak, ugyanis egy korábbi cikkben azt írtam, hogy még mindig elég gyakori a súlycsonkítás és a minőségrontás s ebből helyenként tekintélyes leltártöbblet keletkezik. És itt következett az üzletek felsorolása, amelyben „helyet kapott" a 87-es is. Előbb leltártöbblet, majd leltárhiány valóban volt ebben az üzletben, csak hogy ezért nem a jelenlegi munkaközösség a ludas, hanem egy másik, amelyet éppen ezért leváltottak. A mostani női közösség (bocsánat, szinte megint tévedek, egy fiatalember is van közöttük) tavaly április végén vette át az üzletet, s azóta közmegelégedésre folyik a kiszolgálás. — Azóta hónapról hónapra növeltük az eladást. Higgye el, sokat küszködtünk, amíg a jelenlegi szintre emeltük a forgalmat. Decemberben például 570 000 lejt árultunk haton, s a januári tervet is 116 százalékra teljesítettük — mondja Fazakas Rozália üzletvezető. Üzletvezető társaurittal, Mártonfy Júliával és a többi kollégával nagyon sokszor még a kötelező munkaidő után is bent vagyunk, rendezzük az árut, készítjük a megrendeléseket, hogy nyitásra minden a legnagyobb rendben legyen. Na ezt most nem panaszkodásként mondom, de mindebből a vevő gyakran csak (Lajos) (Folytatás a 4. oldalon)