Vörös Zászló, 1979. december (31. évfolyam, 283-309. szám)
1979-12-01 / 283. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXI. évfolyam 283 (8690) szám, 1979. december 1. szombat Ara 30 iráni A XII. pártkongresszus dokumentumai jobb, hatékonyabb munkára mozgósítanak mindannyiunkat A minőség , a versenyképesség fő forrása Régen nagy ipari egységei, a Republica, a fafeldolgozó egység, a Gép- és Alkatrészgyár meg mások mellett, ott szerénykedik a fajsúlyban kisebb Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat. Pedig, aligha van okuk a szerénykedésre. Rangot, tekintélyt vívtak ki maguknak az évek során. Itthon és külföldön egyaránt szép keresletnek örvendenek a gyár termékei. Eredménye ez annak a kitartó munkának, mellyel a minőség állandó javításával, a piaci kívánalmakhoz való alkalmazkodással felküzdötték magukat az ismeretlenségből. Az alkalmazkodásról, az új iránti fogékonyságról most csak annyit, hogy jövő évi gyártmánylistájukon egyetlen olyan termék sem szerepel, amely ne esett volna át kisebb-nagyobb átalakításon, módosításon. És nem függetlenül az iméntitől, térjünk ki bővebben a minőség dolgára, melyet nagy nyomatékkal időszerűsítenek a minap zárult XII. pártkongresszus dokumentumai. — Hol tartanak? — kértük mérlegelésre Boariu Doinát, a dolgozók tanácsának elnökét. — Hogy senki se mondhassa, alaptalanul ágálunk, egyetlen tényre hivatkoznék: ebben az évben termékeink 45 százaléka készül exportra. A legigényesebb piacokra, Kanadába, az Egyesült Államokba, Olaszországba, Hollandiába, Finnországba szállítunk sportcipőket. Itt nem játszhat szerepet az esetleges jóindulatú elnézés, mint feltételezhetnénk a belföldi forgalmazásban. Ez a majdnem fele arány, egész gyártástechnológiánknak meghatározó eleme. A szükséges és nyilván, nélkülözhetetlen igényesség így kiterjed (ki kell terjednie) összes termékeink előállítására. Nem tehetünk engedményt. Elveinket, a méltányosságot sértené, ha belföldre igénytelenebb munkát végeznénk. A minőség nem olyan vonatkozása a termelőmunkának, amelyet egyszer s mindenkorra be lehet biztosítani egy adott szinten. Már csak a gyártmányskála módosulása miatt sem. Lankadatlan őrizni, gondolom ez itt alapvető követelmény. — A jó minőség objektív és szubjektív feltételek együttesétől függ Az előbbit a termelés anyagi háttere jelenti. Illetve ennek színvonala. Milyen nyersanyagot, félkészterméket vagy segédanyagokat kapunk. Különösebb mondanivalóm ezzel kapcsolatban nincs. Most a gondos, figyelmes, hozzáértő munkát, tehát a szubjektív feltételeket tartjuk fontosnak. — Miben nyilvánul ez meg konkréten? — Igyekszünk elejét venni minden lazaságnak. Eléggé kiterjedt nálunk az úgynevezett polikalifikálás. Előnye, hogy minden munkafázishoz a leghozzáértőbb dolgozókat választhatjuk ki. Szakavatottság, termelékenység, hogy címszavakban beszéljek. Másik tényező a minőségi ellenőrök felkészítése és ismereteik állandó bővítése, mondhatnám igazítása az új termékek igényeihez. Ezen múlik az ellenőrzés minősége. Ennek fő eleme a láncszerű minőségvizsgálat. Érthetőbben: a nyersanyagátvételtől a késztermékek kibocsátásáig minden ponton figyelünk és felügyelünk a minőségre. Késő, ha a készterméken vesszük észre, hogy valami nem stimmel. És többe is kerül a hiba kiigazítása. Igen hasznosnak tartjuk ezért azt a gyakorlatot, hogy mielőtt a dolgozó belefogna a saját fázisába, szemügyre veszi, mit végzett a szalagban előtte ülő. — És hibátlanul működik ez a rendszer? — Minőségileg gyenge termék nemigen kerül ki a gyárkapun. — Ezzel mintha azt is mondaná, hogy belül azért marad. — Adódnak különböző okokból eredő hibák, kijavításra visszautalt termékek. Kevés, de azt szeretnénk, hogy ez se legyen. Meggátolható, ha az amit rendszernek nevezett, tehát a minőségellenőrzés folyamata tökéletesebben működik. Igényesebbeknek kell lennünk főleg a cipőalsórész-kikészítésnél és a befejező munkáknál. — Új év, új igények. — Fogalmazhat így is. Számunkra azonban egy-két stabil szempont az irányadó. A kongresszusi főtitkári beszámoló egy félmondatát emelném ki, miszerint bővíteni kell a választékszerkezetet, a kiváló kikészítésű termékek skáláját. Aztán , mondhatni, becsületbeli ügyünk, a kivitel arányára való tekintettel, a gyár tekintélye, az egész ország tekintélye. Nagy felelősség. Mert a versenyképesség fő forrása a minőség. (makkal) Tömör igazgatói jellemzés: kitűnő közgazdász, remek ember. Szubjektív megállapítás — méltatlankodik Nagy Ernő. Lehet, hogy a rajzolónak jó modelle leszek, ám semmi érdekeset sem tudok mondani. — Vajon? — Egy pénzügyi osztályon nem történnek izgalmas dolgok. — Több évet dolgozott a megyei pénzügyi felügyelőségen. — Majdnem hetet, ott változatosabb a munka, a közgazdász mélyebb betekintést nyer az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem gazdasági-pénzügyi labirintusaiba. — Ezek szerint ön most saját magát ellenőrzi a Tejfeldolgozó Vállalat pénzügyi osztályán? — Nézze, kitűnő iskola volt számomra a felügyelőség. Ha tőlem függne, kötelezném a közgazdászok rotációját a felügyelőségen. — S a folyamatosság? — Azt biztosítják számomra a kéthónapos ikrek. Hol egyik, hol másik bömböl, egyszerre sohasem sírnak. Öt perc sem telt el, s máris asztalon a gyorsportré. — Remek — állapítja meg közgazdász — hát nem volt igazam? — _Mit tart a legfontosabb közgazdászi erénynek? — faggatom tovább. — Azt, hogy a közgazdaság mellett alaposan ismerje vállalatának termelési-műszaki problémáit. Ez erény is meg kötelesség is. Máskülönben képtelen felismerni, értékelni és befolyásolni a számokba sűrített tényeket. ■ Újabb rajz kerül az asztalra, ez már karikatúra. Pedig a portré szinte változatlan, csupán — a közgazdászi éleslátásra utalva — a szemüveg dioptriáját domborította ki jobban a rajzoló. Nem véletlenül. A rajzoló is közgazdász. (petelei) 1918. december 1 Az egységes román nemzeti állam megalakulásának évfordulója „1918-ban valóra vált a román nép évszázados álma. Erdély egyesült az országgal és létrejött az egységes román nemzeti állam. Ez a széles néptömegek egyesülésért vívott harcának eredménye volt, a román nép történelmi, társadalmi és nemzeti fejlődésének törvényszerű terméke. Az egységes nemzeti állam megalakulása azt jelentette, hogy Románia gazdasági-társadalmi fejlődésének új szakaszába lépett“. NICOLAE CEAUȘESCU Nagy jelentőségű történelmi eseményre emlékezünk ma. Hatvanegy évvel ezelőtt egyesült Erdély Romániával és ezzel megteremtődött az egységes román nemzeti állam. Annak az eseménynek az évfordulóját ünnepeljük ma, amely döntő mozzanatot jelentett hazánk sorsában, ragyogó távlatokat nyitott Románia független jövője felé. Az 1918-as egyesülés megfelelt a társadalmi fejlődés követelményeinek és objektív törvényeinek és olyan alapvető, döntő realitásokra épült, mint a közös származás és nyelv, az egyazon országban élni óhajtó egész nép érdekazonossága. Az 1918 december 1-i történelmi momentum nem volt előzmények nélküli. Az akkori forradalmi tett a történelmi múltba visszanyúló összefogási és egységtörekvésnek győzelmét jelentette. Havasalföld, Moldva és Erdély egyetlen államba való egyesítése Mihai Viteazul dicsőséges uralkodása alatt, jóllehet rövid ideig tartott, mégis ez az elkövetkező nemzedékek számára jelképpé, buzdítássá vált az egységért, a nemzeti függetlenségért vívott töretlen harcban. A nemzeti egység eszméjét az újkorban a románoknál minden társadalmi mozgalom a zászlajára tűzte. Az 1848-as forradalomnak a nemzeti egység megteremtése volt a fő célja mindhárom román fejedelemségben. Az egység megteremtésének, az egységes nemzeti állam létrehozásának döntő mozzanata volt Moldva és Havasalföld 1859. január 24-i egyesülése, majd 1877- ben Románia állami függetlenségének a kivívása. Ezek a diadalok tovább erősítették az egységes nemzeti állam kiteljesítésének az eszméjét. Az egységes román nemzeti állam létrejöttének objektív, törvényszerű követelményei századunk első felében lezajlott események láncolatában öltöttek testet. A mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai okok következtében törvényszerűségként jelentkezett az önálló nemzetek. (Folytatás a 4. oldalon) A bőséges termés alapja a gondosabb, fegyelmezettebb munka Eddigi tevékenységünk, eredményeink mérlegét meghúzva,pártunk XII. kongresszusa elfogadta azokat a programokat is, amelyek nagy feladatokat rónak a mezőgazdasági dolgozókra. Az a tény, hogy a következő ötéves terv időszakára a kongresszus lényeges célkitűzésként jelölte meg a mélyreható mezőgazdasági forradalom kibontakoztatását, azt igazolja, hogy pártunk nagy gondot fordít a mezőgazdasági termelés további fellendítésére, korszerűsítésére, az összes mezőgazdasági dolgozók jólétének növelésére. Országos szinten az 1981—1985-ös időszakban a mezőgazdasági össztermelés 24,5—27,5 százalékkal emelkedik a jelenlegi ötéves tervhez viszonyítva. A következő terv, időszakban 27—28 millió tonna gabonát kell termeljünk, fokozzuk az ipari növények termelését és a nemzetgazdaság igényeinek szintjére emeljük az állattenyésztést. Ezeknek a nagyszerű feladatoknak a teljesítése tehát jobb, fegyelmezettebb munkát követel mindannyiunktól, azt, hogy ismereteink gazdagításával minél hatékonyabban alkalmazzuk a korszerű technológiákat, hasznosítsuk a legnagyobb mértékben a termőföldet. Egységünkre, a bándi mezőgazdasági termelőszövetkezetre is nagy feladatok hárulnak a következő ötéves terv időszakában. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításához megvan a kiindulási alapunk. Az utóbbi esztendőkben jó eredményeket értünk el mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben. Az idén bár az időjárás nem volt kedvező, mégis sikerült hektáronként 2 545 kiló búzát, 2 880 kiló kukoricát betakarítanunk. Mindenesetre mi nem vagyunk elégedettek a növénytermesztésben elért öszszes eredményeinkkel, mert azok nem tükrözik sem lehetőségeinket, sem adottságainkat. Cukorrépából például az idén 25 tonnányit takarítottunk be hektáronként a múlt évi 35,6 tonnával szemben. Termelőszövetkezetünk tagsága tudatában van annak, hogy a gazdaság felemelkedése, megerősítése érdekében többet kell tennie. Felelősségük növekedését igazolja az a tény is, hogy az idén ősszel gondosan begyűjtöttük az egész termést, idejében és jó feltételek között sikerült végezni a vetésekkel, valamint az őszi mélyszántással is. Elmondhatom, hogy gazdaságunk erőssége az utóbbi esztendőkben az állattenyésztés volt. Hangsúlyozom ezt annál is inkább mivel a múlt esztendőben 3 504 liter tejet fejtünk takarmányozott tehenenként a tervezett 3 320 literrel szemben. Ez elsősorban az itt dolgozók szorgalmának, hozzáértésének köszönhető, és annak, hogy a gazdaság vezetősége elsőrendű feladatának tekintette a fegyelem megerősítését az állattenyésztésben, hogy mindent megtett a bőséges takarmányalap biztosítása, az állomány szüntelen feljavítása érdekében. Az idei aredményeink is biztatóak. Az eltelt 10 hónap alatt az állattenyésztő farm dolgozói 3 105 liter tejet fejtek takarmányozott tehenenként s ez megfelelő biztosíték ahhoz, hogy jelentős mértékben túlszárnyaljuk az idénre tervezett 3 500 literes takarmányozott tehenenkénti termelést. Erre biztosíték, amint már említettem a munka jobb megszervezése, a kommunisták példamutató munkája, a bőséges takarmányalap és azok a szervezési intézkedések, amelyeket a gazdaság pártszervezete és vezetősége közösen foganatosított. Célunk tovább korszerűsíteni, fejleszteni a szarvasmarha-tenyészetünket, teljes kapacitással beindítani a korszerű kocaneveldénket. Biztos vagyok abban, hogy termelőszövetkezetünk minden egyes tagja, a mezőgépészek, akik mindig is nagy részt vállalnak a munkából, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a párt XII. kongresszusán kijelölt nagyszerű feladatoknak eleget tehessünk, korszerűbbé, hatékonyabbá tehessük mind a növénytermesztésünket, mind pedig állattenyésztésünket is, egyre több termékkel járuljunk hozzá az állam központosított alapjához, a lakosság ellátásához. NAGY SÁNDOR, a bándi mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke Novemberi eseménykrónika Az elmúlt hónapban zajlott le pártunk, egész népünk történelmi jelentőségű eseménye, a Román Kommunista Párt XII. kongresszusa. E kimagasló eseményt átfogó, lelkes vita előzte meg, amelynek programjellegű dokumentumait az összes pártszervek és -szervezetek, az egész ország megtanácskozta, s ugyanakkor a dolgozók a szocialista építés minden területén kiemelkedő sikerekkel köszöntötték a kongresszust. Az ötnapos tanácskozáson megvonták a két kongresszus közötti időszak kiemelkedő megvalósításainak mérlegét, meghatározták a következő ötéves, terv és évtized távlati irányvonalait. Kifejezésre juttatva az egész nép egységes akaratát, újraválasztották a Román Kommunista Párt főtitkári magas tisztségébe nemzetünk legszeretettebb fiát, Nicolae Ceausescu elvtársat. Az újraválasztást követő napokban a munkaközösségek, a dolgozók tízezrei fejezik ki táviratokban, levelekben forró üdvözletüket és jókívánságaikat A PROPAGANDISTÁK SEGÍTSÉGÉRE Nicolae Ceausescu elvtárs újraválasztása alkalmából és megfogadták, hogy töretlen akarattal, a jövőbe vetett szilárd hittel teljesítik a kongresszusi határozatokat, megvalósítják pártunk bel- és külpolitikáját. A XII. pártkongresszus nagyfontosságú határozatokat hozott. Jóváhagyta az RKP KB két kongresszus között kifejtett tevékenységét, elfogadta Románia gazdasági-társadalmi fejlesztésének Irányelveit az 1981—1985- ös ötéves terv időszakára és távlati irányvonalait 1990-ig; a tudományos kutatás, a technológiai és műszaki fejlesztés Irányelv-programját az 1981—1990-es időszakra és fő irányvonalait 2000-ig; az energetikai kutatás és -fejlesztés Irányelv-programját az 1981—1990-es időszakra és fő orientációit 2000-ig; az életszínvonal 1981—1985-ös időszakban történő növelésére és az életminőség szüntelen emelésére vonatkozó Irányelv-programot a Románia területi profilú gazdasági-társadalmi fejlesztésének Irányelv-programját az 1981— 1985-ös időszakra. A kongresszus munkálatain kibontakozott átfogó vitára jellemző, hogy a plénumokon és a 15 tagozat ülésein 1090 küldött szólalt fel. (Folytatás a 4. oldalon)