Vörös Zászló, 1979. december (31. évfolyam, 283-309. szám)

1979-12-25 / 303. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOT­TSÁGA ÉS A MEGYEI KÉP­TANÁCS NAPILAPJA | XXXI. évfolyam 303 (8710) szám | 1979. december^5^iredt^^^J^^^^^jVraJM^»ani^^ A XII. pártkongresszus dokumentumainak szellemében Gazdasági egységekből jelentik KÉSZEN AZ ÉVI TERVVEL A régeni Progresul kisipari szövetkezet munkakollektívá­­ja, mint ismeretes, december elsején teljesítette az ötéves terv első négy évére szóló e­­lőirányzatait. Most újabb fon­tos sikerükről adhatunk hírt: főbb mutatóiknál elér­ték az erre az évre megsza­bott szinteket. Az év hátra­levő időszakában még 400 ezer lej értékű össztermelést, negyedmillió lejre menő áru­termelést és 350.000 lej nettó ter­melést valósítanak meg. 1,5 MILLIÓ TERVEN FELÜL Jó munkát végeztek az idén a sármáss­ága dolgo­zói. Amellett, hogy tevé­kenységük révén hozzájárul­tak a körzet termelőszövet­kezetei terméshozamainak növeléséhez, több mint 1,5 millió lejjel szárnyalták túl bevételi tervüket. Jó ered­ménynek számít az is, hogy idejében végeztek a több mint 7 000 hektár őszi mélyszán­tással. Jelenleg a talajtáperő kiegészítését szorgalmazzák. Tervük, hogy még ebben a hónapban 12 000 tonna istál­lótrágyát­ hordanak ki a me­zőre. Javában folyik az erdőki­termelés megyénk vágterein. Felvételünkön a Régeni Gép- és Alkatrészgyárban készült speciális erdei traktor (veze­tője Gliga Octavian) vontat két hatalmas rönköt, a déda­­bisztrai Donca vágtéren. JELENTŐS Ü­ZEMANYAG­­MEGTAKARÍTÁS Megyénk ipari egységeinek munkaközösségei felelősség­­teljes tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy maradéktalanul gyakorlatba ültessék a XII. pártkongresz­­szusnak az üzemanyag taka­rékos felhasználására vonat­kozó programját. E tekintet­ben jó eredményeket értek el a marosvásárhelyi IMATEX vállalat dolgozói is, akik a „Metalica“ típusú kazán és a kémény közt egy hővissza­­nőverőt szereltek fel s az így visszanyert hővel melegítik elő a kazánt tápláló vizet. Ezzel óránként 30 000 kilokalória hőt takarítanak meg s 8 szá­zalékkal csökkentik az ennél a kazánnál felhasznált fűtő­anyagot. Átfogó korszerűsítési munkálatok A termelés, a kapacitás, a termelékenység növelésének e­­gyik alapvető módja a korsze­rűsítés, az állattenyésztői mun­ka hozzáigazítása a mai, egyre növekvő követelményekhez. Ez a szempont vezérelte a gernye­­szegi sertés tenyészkiválogató és fajtafeljavító komplexum mun­kaközösségét is, amikor már 1977-ben megkezdte az összes istállók, a tenyésztés minden szakaszának korszerűsítését. E­­löljáróban annyit meg kell em­lítenünk, hogy a komplexum munkaközössége a nagy korsze­rűsítési munkálat közepette is kiváló termelés: eredményekkel zárt minden évet, így az ideit is. Ebben az évben terven felül több mint 8.500 malacot értek el, s az összlétszámot is 5.540- nel túlszárnyalták. Ezenkívül az 1.000 lej árutermelésre jutó költ­ségeket négy lejjel csökkentet­ték. GONDOS SZERVEZÉS Érdeme a komplexum mun­kaközösségének, hogy a több mint 18 millió lejes munkálatot saját rezsiben, igen jó minőség­ben végezte és végzi. Borbély János technikus, a munkálatok irányítója elmondotta, hogy a vállalat és a Tröszt vezetősége minden támogatást megadott,ah­­hoz, hogy minden egyes objek­tumot határidőre adjanak át. Amint említettük, a munkálato­kat még 1977-ben megkezdték a gernyeszegi üzemközpontban, a­­hol elsősorban a korszerű ketreces és egyéni rekeszes tartási mód­hoz szükséges feltételeket te­remtették meg a kocák számá­ra. Az elválasztott malacok szá­mára is korszerűsítették az is­tállókat. Rácspadozatot alkal­maztak, amely alá vízpárnát biztosítanak. Ezzel a kocáknál a befogadó kapacitás mintegy 20 százalékkal, a malacoknál pe­dig 15—20 százalékkal növek­szik. Egy másik fontos célkitű­zés a korszerűsítés révén gépe­síteni a takarmányozást. Ed­dig folyékony táplálékot kaptak az állatok, ami számos nehéz­séget okozott, sok munkaerőt i­­gényelt. Most bevezetik a szá­raz takarmány feletetését, amit szalag visz el minden ketrec­hez, rekeszhez. Ezzel jelentős mértékben növekszik a munka termelékenysége, javulnak a tartási feltételek is. Miután az üzemközpontban végeztek az alapvető munkálatokkal, az i­­dén megkezdték a korszerűsí­tést a radnóti 8-as és 9- es far­mokon is MEGKÉTSZEREZŐDIK A KAPACITÁS Legnagyobb szükség a kor­szerűsítésre a radnóti 8-as sza­porító farmon volt, ahol a fá­ból készült elévült istállókban nem volt lehetőség a legújabb technológiák alkalmazására. Itt öt istállónál kezdték meg a munkálatokat, s a régi, vissza­nyert anyagok felhasználásával is sikerült az ehetőket rendbe tenni­ úgy, hogy valamennyiben rácspadozatot szereltek fel, a mikroklíma javítása érdekében vízpárnát alkalmaztak, ketrece­ket, illetve rekeszeket szereltek fel, öt fiaztató istállót alakítot­tak át ily módon. A követke­zőkben elkészítették 4 növen­dék istállóban a ketreceket, min­­denik istállóban 140 ketrecet szereltek fel, biztosították a vízpárnát. Két nagy, 1000 férő­helyes tenyészállat-istállót telje­sen újjáépítettek, s jelenleg a takarmányszállító szalagokat szerelik. Minden feltétel meg­van tehát ahhoz, hogy ezen a farmon a jövő év folyamán tel­jes egészében végezzenek a munkálatokkal. A 9 farmon 10 régi istállót — egyenként 850 férőhellyel — építettek, illetve építenek át. Az átalakítási munkálatok után a farmon, ahol csak hizlalással foglalkoznak, a férőhelyek szá­ma 1300-ra növekszik, tehát is­tállónként megkétszereződik a hizlalási kapacitás. Itt is alkal­mazzák a vízpárnát, valamint a gépesített takarmányozást. Eddig már kilenc istálló elké­szült s rövidesen átadják a hasz­nálatnak az utolsót is. !Körbepedálozni a földgolyót nem gyermekjáték, hát még ráhúzni erre az irdatlan tá­volságra húszezer kilométert. Fárasztó mindennapi munka e­­lőtt és után! „Csak úgy fejből számoltam ki“ — mondja KUL­CSÁR ISTVÁN, hogy hozzávető­legesen mennyit is futhatott be két keréken a Siretului utcai la­kásától a gyárig. Vagy ha úgy tetszik, a nyugdíjazásáig. Bizony megesett, hogy 24 óra leforgása alatt háromszor is be kellett sza­ladnia az üzembe s ugyanannyi­szor v vissza, amíg elérte a kor­határt. Fehér asztal mellett, a ban­kettre gyülekező volt munkatár­sakra várva beszélgetek a rokon­szenves, őszülő hajú ünnepelt­­tel. Arra kérem, mondja el ön­magáról, hogy kicsoda. Beszédes szempár villan reám az üveg­lencsék mögül. — Ezerkilencszá­znegyvenkilenc óta dolgozom a gyárban, a fenn­tartóknál. Én vittem le azon a nyáron az új üzembe az első gépet, egy áteresztőt. Nem sok­kal később azt írta az újság, hogy külföldi mérnökök segítsé­gével Marosvásárhelyen beindult Délkelet-Európa legnagyobb bú­torgyára. Hát tudja kik voltak azok a „mérnökök“? Mi, akik itt vagyunk most a vendéglő­ben. A karbantartó részleg dol­gozói, a főgépészeti osztály mun­katársai. Milyen mesterségben és be­osztásban dolgozott az elmúlt három évtized alatt? — fagga­tom tovább. — Én kérem univerzális em­ber voltam. Marós, esztergályos, lakatos, műszerész... minden. Mi­kor mire volt szükség. De a leg­többet esztergáltam. Műhelyt is vezettem. A lakatosműhelyben én voltam az egyedüli speciális kategóriás munkás. Negyven­kilenc óta egyfolytában élmun­kás. Van húsz könyvem, tíz csil­lagom, hat rozettám — ez is él­munkás jelvény — két ,„ötéves" élmunkás jelvényem és egy Munkaérdemrendem. — Mégis, szeretném tudni, mi az, amire a legbüszkébb. — Arra, hogy jó szakmunká­sokat hagyok magam után. Akik most itt vannak és nálam fia­talabbak — lehet az mérnök, mester, akárki — azokat har­minc éven át valami módon mind tanítottam... — Azt mondják Pista bácsiról, hogy amilyen kedves, kedélyes tud lenni a gyár kapuján kívül, olyan komoly és szigorú a mun­kahelyén. Elmosolyodik. — Igaz, hogy néhányszor el­zavartam a géptől egyik-másik legényt. Őt Kulcsár István portrévázlatá­hoz fűzik hozzá volt munkatár­sai: — Valóban néha megfogta a fülünket, vagy... bebillentett... Állj ide, nézd meg, hogy kell csinálni! — szokta mondani. De megmaradt minden körülmények között emberséges embernek. — Ha látta volna a műhely­szekrényét. Mi minden volt ab­ban!... Mert Pista bácsi soha egy csavart el nem dobott. Bárme­lyikünk ment hozzá, hogy erre­­arra volna szüksége, benyúlt a (Folytatás a 4. oldalon) Ne járj a sétabottal... — AJTAY LÁSZLÓ riportja — A Hidasi Cukorgyárban még teljében az üzem A művelődési létesítmények a téli hónapokban tegyenek meg mindent a dolgozók sokoldalú neveléséért !­­ A téli hónapok beköszöntésé­vel újból benépesednek a mű­velődés hajlékai. A dolgozók ez­rei látogatják a könyvtárakat, művelődési otthonokat, művelő­dési házakat, klubokat, tanulni, művelődni, szórakozni akarnak. A XII. pártkongresszus doku­mentumainak fényében ezekre a művelődési létesítményekre rendkívül nagy feladat hárul a dolgozók nevelésében, ismere­teik gazdagításában. A pártdo­kumentumok iránt rendkívül nagy az érdeklődés, az emberek ismerni akarják országunk kö­zeli és távolabbi jövőjét, amely­ről a kongresszuson határozatot hoztak. Nem lehet nemesebb feladata ma egyetlen művelődé­si létesítménynek sem, mint az, hogy a legváltozatosabb formá­ban népszerűsítse e dokumentu­mokat, kielégítse a dolgozók tu­dásszomját. És ezek a hónapok kiválóan alkalmasak a nevelés elmélyítésére, fokozására. Csen­des a határ, a föld most nem igényel sok munkáskezet, több lehetőség van arra, hogy az em­berek benépesítsék a klubokat, művelődési otthonokat, könyvtá­rakat. A pártszervek és -szerve­zetek feladata, hogy mindenben segítsék a művelődési létesítmé­nyek vezetőségeit nevelőtevé­­kenységükben. Tévedés lenne a politikai-kulturális munkát csu­pán egy-két emberre bízni, há­rítani, a pártdokumentumok fé­nyében e munkáért valamennyi szerv felel. Épp ezért kell most a téli időszakban tökéletesen összehangolni a munkát, bevon­ni a legjobb erőket, megterem­teni az anyagi feltételeket az átfogó, hatékony, minden igényt és követelményt kielégítő neve­lő munkára. A tapasztalat azt igazolja, hogy megyénkben na­gyon sok művelődési létesít­ményben még nem is kezdtek munkához, külső segítségre vár­nak, vagy utasítások után kutat­nak, hogy valahogy elindulhas­sanak. Nagyon sok művelődési otthonban, klubban hiányoznak a legszükségesebb anyagi felté­telek a munkához, például nincs tüzelőanyag. És a hiányosságo­kat tovább sorolhatnánk. Azon­nal munkához kell látni és min­dent megtenni azért, hogy a művelődési létesítmények a­ ne­velés, az ismeretterjesztés köz­pontjaivá váljanak. A pártszer­vek és -szervezetek közvetlen i­­rányításával első lépésként el kell készíteni az első évharmadi tevékenységi tervet. Figyelembe kell venni, hogy ebben az idő­szakban jelentős politikai ese­mények mozgósítják egész né­ (Folytatás a 4. oldalon) Plenáris ülést tartott a KISZ megyei Bizottsága Tegnap Marosvásárhelyen ple­náris ülést tartott a KISZ Maros megyei Bizottsága. Részt vettek a bizottság tagjai és póttagjai, valamint a KISZ községi bizott­ságainak titkárai. A plenáris ülés munkálatain jelen volt Doina Dragusin elv­társnő, a Megyei Pártbizottság titkára és Ion Jecan elvtárs, a KISZ KB osztályvezetője. A gyűlés résztvevői intézke­dési tervet fogadtak el azokra a feladatokra vonatkozóan, melyek a KISZ és a Diákszövets­é szer­vezeteire hárulnak az RKP XII. kongresszusának határozataiból és NICOLAE CEAUSESCU elv­társ, a párt főtitkára által adott orientációktól és útmutatások­ból, valamint a KISZ XI. kon­gresszusát és a Romániai Kom­munista Diákegyesületek Szövet­sége XII. konferenciáját kö­szöntő hazafias munka és poli­tikai-szervezési akciókkal kap­csolatosan. Elhatározták, hogy a KISZ megyei szervezetének konferen­ciáját 1980 áprilisának második felében tartják meg. Ezután a plenáris ülés szervezési kérdé­sekben döntött. Gheorghe Su­teiia elvtársat, a megyei KISZ- bizottság szervezési kérdésekkel foglalkozó titkárává választották, a propaganda és kulturális kér­désekkel megbízott titkár Maj­­láth Jolán lett. Veres Andrást a munkásfiatalok megyei taná­csának elnökévé, Elena Gurghiant a tanulók megyei tanácsának el­nökévé, Sipos Istvánt pedig a megyei bizottságnak az ifjúság honvédelmi felkészítésével és a sport­kérdésekkel foglalkozó tit­kárává választották.

Next