Vörös Zászló, 1980. október (32. évfolyam, 233-259. szám)
1980-10-01 / 233. szám
2. OLDAL — VÖRÖS ZÁSZLÓ OKTÓBER 1 SZERDA A Nap kel 6 óra 14 perckor, lenyugszik 17 óra 56 perckor. Az év 275 napja, hátra van 91 nap. EMLÉKEZTETŐ — 1949-ben ezen a napon kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot. Nemzeti ünnep — A Ciprusi Köztársaság nemzeti ünnepe — A Nigériai Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe — 1969-ben halt meg Mogyorós Sándor, a kommunista és munkásmozgalom régi harcosa, pártunk és államunk kiemelkedő aktivistája MŰSOROK — SZÍNHÁZ — A Nemzeti Színházban szerdán este 7.30 órakor: A tenger asszonya. A magyar tagozat előadása. — BÁBSZÍNHÁZ — Szerda de. 11 órakor: Hófehérke. Délután 1 órakor: A csodálatos esernyő. A magyar tagozat előadásai: a marosvásÁrnél.Ki tudományos-művelődési egyetem •szerdán du. 6 órakor a Bartók Béla utca 1. sz. alatti előadóteremben Az Űrkutatás legújabb eredményei címmel előadást rendez. Előadó: Czégelyi József tanár. — MOZI — ARTA: Egy tússzal több. HALADÁS: Isteni kaszt. SELECT: Vixta LApusneanu visszatérése I—II. rész. IFJÚSÁGI: Elvis és barátai. FLACARA: Tépett lobogó. SEGESVÁRI LUMINA : Vízszintes táj. VASUTASOK KLUBJA: Az ikrek jegyében. R£GENI PATRIA: A fehér bölény. URNAVENI MELÓDIA: Üzenet a világűrből. LUDASI FLACARA: A bulldózer. SZOVATAI DOINA: A műsorvezető. MUNKÁS MOZI: Szabad lélegzés. SÁRMASI POPULAR: A pillanat I—II. rész. RADNÓTI LUMINA: Paraszt a biciklin. ERDOSZENTGYÖRGYI POPULAR: Egy kényelmetlen rendőr. GYULAKUTAI PATRIA: Parasztok I—II. rész. NYÁRI ADSZEREDAI NIRAJUL: Feszült szelyzet. — RADIO — A MAROSVÁSÁRHELYI RÁDIÓSTÚDIÓ ROMÁN NYELVŰ MŰSORA *,#8—7,#9-ig: Reggeli zenés beszélgetés. Híradó. Népzenei műsor. A riporter jegyzetfüzetéből. Könnyűzene. 20,00—21,30-ig: Napjaink aktualitása. Dzsessz-muzsika. Rádióankét. Zene. MAGYAR NYELVŰ MŰSORA 12,00—13,00-ig: Olvastuk, hallottuk Nóták. Ismerjük meg az ország törvényeit. A V'Motorock együttes felvételeiből. Sport. 10,00—18.oolg: Hírek, tudósítások. Adrian Enescu könnyűzenéjéből. Mai falu, mai em-berek: Kelementelke, Maros megye. Népdalok, néptáncok. Irodalmi és művészeti napló: Első bemutatók, első sikerek — évad elején a marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi színházban. Mikrofonnal a Vatra folyóirat fordítói körében. Olasz dalok és sanzonok. — TELEVÍZIÓ — 14.o6 Részletek a román labdarúgócsapatok európai kupamérkőzéseiből. 16,00 Telex. 16,05 Oktatás-nevelés. 16,25 Német nyelvtanfolyam. 16,55 Könnyűzene. 17.35 Honpolgári fórum. 17.45 Kínai Népköztársaságbeli útiképek. 18,25 Verses-zenés öszszeállítás. 18,50 1001 este. 19,00 Híradó. 19.20 Gazdasági szemle. 19,40 Minők. 20.20 Korai tavasz — kínai játékfilm. 22.10 Híradó. IDŐJÁRÁS A Maros-Bánát Vízügyi Igazgatóság diszpécerszolgájat közli: Marosvásárhelyen tegnap reggel a levegő hőmérséklete 7, délben 12 órakor 10 fok volt. Előrejelzés: továbbra is az évszakhoz képest hűvös, a reggeli órákban erősen párás lesz az idő. Elszórtan kisebb eső még előfordulhat. A gyenge északkeleti szél időnként megélénkül. A nappali felmelegedés mintegy 6—8 fokkal marad a szokásos értékek alatt és 13—16 fok körül alakul, hajnalra 5—7 fok várható. ■ Évek óta rendszeresen megünnepeljük szeptember 13-án a Tűzoltók Napját, ám a posta most először adott ki ebből az alkalomból bélyeget. Ha nem is éppen szeptember 13-án, de a múlt hónap utolsó napján forgalomba hozták ezt a bélyeget. A protekciós tyúk Amióta az eszemet tudom, édesanyám tyúkjai nem tehették be lábukat a veteményeskertbe. A tyúknak a szemétdombon a helye s nem a zöldségesben — volt a jelszó s egyben parancs. S a tyúktársadalom ezt be is tartotta, csak néha szegte meg egy-egy ezt az íratlan törvényt. De akikor aztán volt kapkodás. .. A régi szabály már annyira belém idegződött, hogy ha tyúkot láttam az udvaron, máris hessegettem el a kerítéstől, nehogy az istenért a kertbe repüljön. Az évek teltek, édesanyám megöregedett, a tyúkok száma is megcsappant. Ma már csupán öten népesítik be az udvart. Nagyon „becsületes“ tyúkok, meg sem próbálják az udvart elhagyni, még akkor sem, amikor tehetnék. A minap azonban feltűnő jelenséget láttam. A nagy kendermagos tyúk szabadon sétálgat, kapirgál a veteményes kertben, méghozzá édesanyám szeme láttára. Már-már veszem a seprűt, hogy rendreutasítsam a szemtelen tyúkot, amikor megszólal édesanyám s azt mondja: ne bántsd fiam, mert ez protekciós tyúk, neki megengedem, hogy itt parézzon, mert minden nap ad egy tojást, a többiek csak két-három napon kint tojnak... No lám, mekkorát fordult a világ édesanyám háza táján. A tyúktársadalomba bevezette az új elvet — ha kapok naponta egy-egy tojást, megengedem, hogy bemenjetek a veteményesbe. .. Az új elvet a kendermagos értette meg a leghamarabb, most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy, ha a többi négy is „felemelkedik“ erre a színvonalra és naponta megajándékozza a ház asszonyát egy tojással, mi lesz a veteményessel? Mert, hogy a tyúkok nem válogatnak, az biztos. De az is igaz, hogy a tojás olyan ajándék, amellyel a tyúkok megpuhítják édesanyám szívét. Hát akkor gyerünk tyúkok, lássátok el gazdasszonyotokat tojással. (!) NEM TITOK nyíltan lehet erről beszélni, sőt mi több, eszerint kell cselekedni is. A jövő évtől kezdve a közétkeztetési egységek húsellátását azok a vállalatok, szövetkezetek kell megoldják, amelyekhez tartoznak. Vagyis anynyi húst tudnak majd felszolgálni a vendéglőkben, kantinvendéglőkben, amennyi sertést, baromfit neveltek. Ezt figyelembe véve itt-ott már tettek is valamit, de megközelítőleg sem eleget. A megoldás persze, nem egyszerű, hiszen a takarmánytól elkezdve az órakig sok-sok ügyet kell elintézni. S e munkára nem lehet külön dolgozókat alkalmazni, ez a meglevő személyzetre vár. A gyulakutai fogyasztási szövetkezet példája azt bizonyítja, hogy erre van lehetőség. Itt már az idén a fogyasztási szövetkezet mellékgazdasága fedezte a vendéglő hússzükségletét. A sertéslétszámuk szinte egész éven át 35 darab volt, s elképzelésük az, hogy tovább növelik, akárcsak a majorságokét. A vendéglőfelelős elégedetten beszél a községi néptanácstól kapott segítségről. Az juttatott földet nekik a takarmánytermesztésre. Az állatok ellátására felhasználták a vendéglői hulladékot-maradékot is. Felvetődik a kérdés: ki és hogy oldja meg az állatgondozást? Itt ez sem jelent gondot. A vendéglő dolgozói felváltva végzik, méghozzá jól. Most, amikor minden gazdasági egységben felkészülnek a jövő évi teendőkre, nem árt, ha a közétkeztetési egységek vezetői a gyulakutai példát jól számon tartják. Mert előbb-utóbb számon kérik tőlük,miként gondoskodtak az általuk vezetett egység jövő évi húsellátásáról. S úgy értesültem, hogy ez a számonkérés ott, ahol indokolt, erélyes felelősségre vonással társul majd. S ha arra gondolunk, hogy az ellátásról van szó, akkor ezen nincs mit csodálkozni. m. b. ■ Azokat érdekli, akik az év minden szakában szívesen kirándulnak, kivonták a forgalomból a Varna expressz vonatot, tehát ne számítsanak ezzel utazni. Október 1—10 ROMÁN KÖNYVNAPOK Marosvásárhelyen a Román Könyvnapok alkalmából a Nemzeti Színház előcsarnokában ma, október 1-én 13 órakor nyitják meg a könyvszalont. A megnyitón szimpoziont tartanak A román nép múltjának tükröződése a történelmi tárgyú irodalmi alkotásokban témával. Közreműködnek: Vasile Dobrescu egyetemi lektor, dr. Grigore Ploiesteanu tudományos főkutató és Mihai Petica tanár. A következő napokban üzemekben, intézményekben, könyvtárakban, klubokban, művelődési otthonokban szerveznek a könyvvel kapcsolatos rendezvényeket, írók, költők, kiadók szerkesztői keresik fel a községeket s találkoznak az olvasók ezreivel. A tíz napig tartó rendezvény kiváló alkalom arra, hogy még jobban elmélyüljön az alkotók és olvasók közötti kapcsolat. FILM Egy tússzal több Olasz film, de a címe eredetileg: Good-bye and amen. És amerikai nagykövetség szolgáltatja hozzá a (persze fiktív) filmmesét, de az egész e követség székhelyén, Rómában történik, a zajos-tekintélyesen tehetetlenkedő rendőr felügyelő Moreno névre hallgat, miután a távcsöves puska első két áldozata szintén (ötletszerűen lepuffantott?) helyi csavargó, illetve asszony. Olasz még Claudia Cardinale, aki jól alakítja — bár minden különösebb brió nélkül — a találkáit előkelő szállodában lebonyolító szép, fiatalasszonyt. No és olasz nyelven zeng és pattog végesvégig a párbeszéd, ami egy kicsit kirí a sok angol személynév meg CIA-titokzatosság közepette. De hát ennél bontóbb és inkongruensebb, egybe nem vágó összeviszszaságot láttunk már — nem is egy filmben. Apropó CIA. Az indítás perceiben fölötte stílszerű, azaz homályos tárgyalás zajlik le a rejtélyes Danahay (Tony Musante, a másik olasz sztár) és gonosztevő cimborái között. Valami puccsot készülnek nyélbe ütni egy afrikai országban: az akció vésztjóslóan kockázatos, egyesek ellenzik, ám az ügynök erősködik, satöbbi. A rámenős Dannhay — Musante félelmetes lencséjével az orra tövében — egész idő alatt premier plánban (vagy majdnem ott) sertepertél, sőt az ámenről sem marad le. Morénával folytatott beszélgetéséből olyasmit szűrünk ki, hogy tulajdonképpen ő áll a többszörös emberölés hátterében.. . De fontos ez? Kell egyáltalán ekkora feneket keríteni a dolognak? Nem lenne egyszerűbb, ha Damiano Damiani (A bérgyilkos, Mint a bagoly nappal, Egy rendőrfelügyelő vallomásai, Félek stb.) őszintén beváltaná, hogy íme, ifjabb krimivel kedveskedik a műfajjal betelni-jóllakni nem tudó nézőknek, tehát „vegyétek,egyétek,, ez az én filmem“?! Az efféle körítés legfeljebb arra jó, hogy a moziból hazafelé menet a férj megmagyarázza feleségének (esetleg fordítva), mit, miért, hogyan kell érteni. .. Mindegy. Lepereg figyelmünkről a CIA-kitalálás, a puccs meg a többi. Még Aliki (Claudia) találkozása felszarvazott férjével sem billent ki alapállásunkból, pedig megérné a fáradságot, hogy egy ilyen — házasságtörésre épült — házastársi harmóniának a mélyére tekintsünk. Nem lehet, mert lehet a krimi. De nem a társadalmi valóság aspektusait feszegető bűnügyi alkotás, amilyen a Mint a bagoly nappal volt, ahol Damiani a maffia terrorizmusát kapta (politikai felhangokkal) lencsevégre. Nem, a rendező és Nicola Badaluccóval társult szcenarista, a híres D. D. ezúttal abban tetszeleg, hogy megmutatja, milyen jól érti — s milyen biztos mesteri kézzel űzi — a krimigyártást, mint szakmát. És ez igaz. Nem középiskolás fokon gyakorolja a mesterséget, hiszen ha akarna, jobbat is tudna, de minek? Az Edgar Poe-ék óta hagyományos kérdést feszegetni, hogy tudniillik ki a tettes, óvodai feladvány Damiani szemében. Az sem méltó szaktekintélyéhez, hogy vég nélkül összaszorozza a semmit, egyik meglepetésből a másikba taszigálva a (lélegzetüket is visszafojtó) nézőit, míg aztán ki nem deríti, hogy a legkevésbé gyanús ipsére kellett volna kezdettől fogva gyanakodniok. Nem, D. D. elöljáróban árulja el, ki a gyilkos, legfeljebb a személyazonosságát burkolja homályba egy darabig, hadd tébláboljon a rendőrség s a nagykövet hamis nyomokon. Viszont elmondja-játszatja részletesen, váratlan fordulatokkal fűszerezve és lankadó érdeklődésünket felspannolva, hogyan barikádozza el magát a tettes túszokkal, és mi minden történik, míg az űzött vad (holtan ugyan, de mégis) hurokra kerül. Ez a film. Egyetlen — némi akasztófahumorral és sok-sok izgalmas epizóddal színezett — suspense. Amit lehetetlen végignézni anélkül, hogy a bábmozgató zsinegek láttán egy-egy ásitásnyit ne unatkozzék az ember. Aki nem hissé, nézze meg. iu . Nyárutón A Maros megyei Turisztikai Hivatal a nyár végén nagyszabású kirándulást szervezett. Szeptember elsején üdülőhadsereg lepte el a marosvásárhelyi vasútállomás peronját. 700-an indultunk a tengerpartra. Most, hazatérve, az ott eltöltött tíz napról nyugodtan lehetne propaganda-stílusban beszélni, mert sok minden jó volt, és azt is állíthatnók: csak júniusban vagy szeptemberben érdemes odamenni, hiszen akkor nincs zsúfoltság. De hátha érdekesebb és eredményesebb a „hírverés“, ha egy pár résztvevőt szólaltatunk meg, s ha néhány egyszerű kis történet elmondásával emlékezünk a kirándulásra, a nyárutóra, a tengerpartra, az örömökre, az apró bosszúságokra, a furcsaságokra és az érdekességekre, azaz az élményekre. Reggel. Kint, az ablak alatt fenik a kaszákat. A fenőkő és a kaszapenge „zenéjébe“ motorzúgás vegyül. A szállodában ajtókat csapkodnak, a takarítónők már megindultak a folyosókon kígyónyakú porszívóikkal. Az épület mögött vonat robog el Mangalia felé... Úgy tíz után, amikor már mindenki reggelizett és a bárók is kinyitottak, érdemes leülni a neptuni Románia szálloda előcsarnokában. Szinte percre pontosan mindig megérkezik egy barna hajú húszéves lány, s a recepciótól telefonál haza, Vásárhelyre. Úgy egyezett meg a szüleivel, hogyminden délelőtt és délután telefonál, különben az apuka kocsiba vágja magát, s egykettőre itt terem. Az első napokban egy idősebb házaspár is mindegyre a hallban forgolódott, a megérkezéskor eltűnt kézitáskájukat keresték. A liftek megállás nélkül csúszkálnak ilyenkor is az emeletek között, a serdületlen s a már megöregedett „ifjúság“ nem tud betelni ezekkel az önműködően nyíló, csukódó, biztonságosan sikló csodamasinákkal. A szálloda halljában találkoztam volt az idős tanárral, akiévtizedek óta idegenvezető. — Tudja, amikor észrevettem, hogy otthon felejtettem a személyazonossági igazolványomat, rögtön táviratoztam, s kértem, küldjék el — mesélte a tanár. — Pont aznap érkezett meg, amikor Bulgáriába készültünk, de persze nem reggel hatkor, a buszok indulásakor, hanem kilenc után kaptam kézhez. Gondoltam egyet, taxiba vágtam magam, s irány a határ. Reméltem, a tengerparton hat busz közül az egyiket, a legutolsót csak beérem. És így is történt. Az utolsó busz már a bolgár határnál volt, egy tiszt átvezetett oda. Ha csak öt percet is kések, hiába fizettem volna meg a taxisnak a százhúsz kilométert. Szóval annyiba került nekem a feledékenység, mint másnak az egész kirándulás. De nem akartam magára hagyni a csoportomat. Még valami történik velük, gondoltam, s akkor nem tudom megbocsátani magamnak a kétszeres könnyelműségem ... Ha csak kivillan a napkorong, megindul az üdülök áradata a partra. Hiába fúj a szél, a napozni és fürödni vágyókat nem lehetne visszatartani. Egyik szeles nap, úgy tizenegy felé magam is kisétálok a tengerhez. Aztán a kabátom is vissza kell vennem, mert a szél vágja ketté a derekam. Az arcomat meg úgy égeti, mintha szesszel dörzsölném be. Sok napozó kis „bunkert“ készít magának, üreget vaj a homokba s ebbe fekszik. Van aki csak homokmellvéddel védi magát. A széllel szembe szegezett sok napernyő olyan, mint egy csillagvizsgáló „ernyős“ teleszkópjainak sora. A kioszkok működnek. Didergő emberek állnak sorban sörért, kávéért... A cigarettát meggyújtani itt külön tudomány. Aztán másnap gyönyörű, meleg idő van. — Éva mondta el a következő esetet, napozás közben. — Edittel elhatároztuk, a part mellett fölsétálunk egészen Jupiterig. Mélázgatva bandukoltunk, s egyszer csak két olasz állta utunkat. Az egyiket Mario Cavalierinek hívták és olyan fantasztikus udvarlásba kezdett, amilyent még regényben sem olvastam. Franciául beszéltünk, valahogy megértettük egymást. Felajánlotta, elvisz a Tiffany's „valutás“ diszkóba, a Belvedere éjjeli bárba, megkocsikáztat az Alfa Romeo kocsijában,és meglátjuk, minden nagyon jó lesz. Na persze! Editnek szerencséje volt, az ő gavallérjának állandóan koppant le a szeme. Anynyira álmos volt, hogy még állni sem tudott a lábán, nemhogy beszélni tudjon. Mario mentegette, hogy nagyon fáradt szegény, mert egész éjjel mulatott. Alig tudtuk lerázni őket. De Mario fogadkozott, úgyis megkeres minket. Hogy ne találkozzunk VARGA SÁNDOR (Folytatás a 4. oldalon) A MAROS MEGYEI TURISZTIKAI HIVATAL 1980. október 14—16-án kirándulást szervez BUKARESTBE a Románia — Anglia labdarúgó-mérkőzés megtekintésére A 307 lejes részvételi díj ellenében biztosítja az utazást gyorsvonattal, az ebédet és a belépőjegyet a mérkőzésre. Indulás október 14-én 22 órakor a marosvásárhelyi vasútállomásról. Visszaindulás Bukarestből 15-én 22 órakor az Északi pályaudvarról.