Vörös Zászló, 1981. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-01 / 50. szám

5. OLDALA VÖRÖS ZÁSZLÓ SPORT»SPORT•SPORT Tavaszi rajt Tegnap rangadóval kezdődött az A-divíziós labdarúgó-bajnok­ság tavaszi szakasza. Az őszi bajnok, a craiovai Universitatea, az üldöző bolyhoz tartozó FC Argessel mérkőzött annak pá­lyáján. A győzelmet a főisko­lások szerezték meg és mivel a nyomában levő csapatok vere­séget szenvedtek, illetve pontot veszítettek, előnye üldözőivel szemben 5 pontra növekedett, gyakorlatilag ez már csaknem behozhatatlan és több mint va­lószínű a craiovaiak öltik majd magukra a bajnoki mezt. A ki­esés ellen küzdők nagy csoport­ja (elméletileg 12 együttes tar­tozik ide), már most, a tavaszi rajtnál hajrának beillő lendü­lettel kezdte meg a pontszer­zési csatát. Ennek következté­ben a mérkőzések szoros küz­delmet hoztak. A kilenc talál­kozó közül az első félidő végén haton döntetlen volt az ered­mény és a másik háromnál is csak 1­ 1 gólt lőttek a csapa­tok. A második félidő után a következő mérleg alakult ki: négy mérkőzésen a vendéglátók győztek, egyen a vendégek, né­gyen pedig osztoztak a bajnoki pontokon. Az eredmények kö­zül meglepetésnek számít az FC Arges veresége otthonában, a Steaua döntetlen eredménye sa­ját pályáján. A legdrámaibb küzdelem az FCM Galac — FCM Brassó találkozón alakult ki. Miután a vendéglátók 11-es­­ből megszerezték a vezetést, a 82. percig tartották is azt, ak­kor a brassóiak ugyancsak ti­zenegyesből egyenlítettek. Ered­mények: FC Arges — Universi­­tatea Craiova 0—1 (0—1); Spor­tul stu­den­­esc — Politehnica Te­mesvár 1—0 (1—0); Steaua — SC Bacau 1—1 (1—1); „U“ Kolozs­­vár-Napoca — Chimia 4—2 (1—1); Jiul —Dinamo 2—1 (1—1); FC Olt — Progresul Vulcan 1—1 (1—1); FC Nagybánya — Politehnica Iasi 2—0 (0—0); FCM Galac — FCM Brassó­ 1—1 (1—0); ASA — Corvinul 0—0. A következő fordulóra március 7-én, szombaton kerül sor, ezt megelőzően szerdán Románia kupájának negyeddöntőire kerül sor. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA 1. Univ. Cr. 18 13 1 4 31—12 27 2. Dinamo 18 10 2 6 29—15 22 3. FCM Brassó 18 9 4 5 24—20 22 4 „U“ K­N 18 9 2 7 23—20 20 5. FC Arges 18 9 1 8 30—21 19 6. SC Bacáu 18 7 5 6 24—25 19 7. Corvinul 18 8 2 8 31—25 18 8. Steaua 18 7 4 7 26—22 18 9. Chimia 18 8 2 8 23—35 18 10. Jiul 18 8 1 9 28—25 17 11. Poli Ia§i 18 7 3 8 28—25 17 12. ASA 18 7 3 8 29—32 17 13. Progresul lf 7 3 8 26—32 17 14. FC Olt 1« 6 5 1 17—24 17 15. P. Temesvár 18 7 2 9 15—20 16 1«. Sp. stud. 18 6 2 10 18—25 14 17. FC Nagybánya 18 6 2 10 21—30 14 18. FCM Galac 18 5 2 11 23—40 12 MŰSOROK — színház — A Nemzeti Színházban vasárnap e­ste 7.30 órakor: 33 névtelen levél. A román tagozat előadása. Délelőtt 11 órakor a Kisteremben: A kis herceg. A magyar tagozat előadása. A Színművészeti Intézet Stúdió termében vasárnap este 7.30 órakor. Jó estét nyár, jó estét szerelem. A magyar tagozat előadása. — bábszínház — Vasárnap de. 0,30 és 11 órakor: Egy kislány dalt keres. A magyar tagozat előadása. — MOZI — AKTA: Szerelmi történet HALADÁS: Kivizsgálás. SELECT: Kérdéses mód­szer I—II. rész. Előadások: 10, 14,30, 17 és 20 órakor. IFJÚSÁGI: Riadó a felhők között. FLACARA: Viharos utazás SEGESVÁRI LUMINA: Dal 3t fiamért. VASUTASOK KLUBJA: Elv­is és barátai. REGENI PATRIA: Labirintus. TIRNAVENI MELÓDIA: A bűvös erdő. LUDASI FLACARA: Bánatosan ment Anastasia tovább. SZOVÁTAI DOINA: A reggel kapui. MUNKÁS MOZI: Menyasszony a vo­naton. SÁRMÁST POPULAR: Jégkas­télyok. RADNÓTI LUMINA: Tizenha­tan voltunk . . . ERDŐSZENTGYÖR­­GYI POPULAR: A föld és a szere­lem átka. I—II. rész. GYULAKUTAI PATRIA: Barátok közt — egyedül. NYARADSZEREDAI NIRAJUS: Ki­bontakozás a határon. HÉTFŐ, március 2. ARTA: A tanú többet tud. HALA­DÁS: Szerelmem. Libera. SELECT: Meleg. IFJÚSÁGI: A középcsatár. FLACARA: Szerelmi történet. SE­GESVÁRI LUMINA: A holtak ár­nyéka. VASUTASOK KLUBJA: El­vis és barátai. RÉGENI PATRIA: Pirx pilóta tesztje. TIRNAVENI ME­LÓDIA: A bátorsági iskolája. LU­DASI FLACARA: Repülj madár, re­pülj. SZOVATAI DOINA: Szerelmem Libera. SARMASI POPULAR: A bá­torság iskolája II. rész. RADNÓTI LUMINA: Mih­árd úr. ERDŐSZENT­­GYÖRGYI POPULAR: Egy őszi nap. GYULAKUTAI PATRIA: Tavaszhi­vogató. NYARÁDSZEREDAI NIRA­JUS: A kutyás hölgy. — RADIO — A MAROSVASARHELYI RÁDIÓSTÚDIÓ ROMÁN NYELVŰ MŰSORA HÉTFŐ. 6,00—7,00-ig: Reggeli ze­nés beszélgetés. Napirenden. Köny­­nyűzene. Művelődési kalauz. Népi táncmuzsika. 20,00—21,30-ig: Hétfői híradó: hírek, tudósítások, jegyze­tek, riportok, sport, könnyűzene­újdonságok — nonstop-műsor. MAGYAR NYELVŰ MŰSORA VASÁRNAP. 9,00—9,30-ig: Reggeli kürtszó: Megérkezett március! Dr. Xantus János tudományos mozaik­ja. Barátaink a szerszámok. Zenei fejtörő. 9,30—10,00-ig: Sólyomszár­nyon: Postás Jankó levelesládája. A torna és az egészség. Volt egyszer, hol nem volt... 17,00—18,00-ig: Va­sárnapi mozaik. Dicsőséges 60 esz­tendő a forradalmi harc szolgálatá­ban. Zenei kalendárium. A riporter jegyzetfüzetéből. HÉTFŐ. 12,00—13,00- ig: Heti kommentár. Táncházi mu­zsika. Zenés sporthíradó. Marius Teicu saját szerzeményeiből énekel. Művelődési kalauz. 16:00—18:00-ig: Hétfői krónika. Részletek Tóth Er­zsébet február 5-i dalestjéből. Isko­laélet, az élet iskolája: Az osztály „szégyene“. Palotás, verbunkos, friss. Gazdasági szemle: önálló eszköz- és pénzgazdálkodás, a munka haté­konyságának kifejezője. A munká­latok gépesítése a termelési költsé­gek csökkentését is eredményezi. Részletek Youmans: „No­ no Na­nette“ című zenés játékából. Lírai gyöngyszemek. Műsorajánlás. A Ro­mán Rádió és Televízió könnyűze­nekara muzsikál. — TELEVÍZIÓ — VASÁRNAP, március 1­­8:30 Pionírműsor 9,05 A haza sólymai 9,15 Monte Cristo grófja — 12. rész 9,35 Ember és egészség 10,00 Falu­műsor 11,45 A zene örömei 12,30 A haza védelmében 13,00 Telex 13,05 Vasárnapi album. Tartalmából: Hu­moreszkek; Könnyűzene; Balett; Stan és Bran; Újabb kalandok a kő­korszakban (14,00); Népdalok; Afri­kai utak — riport; A hó ünnepe; A világ múzeumaiban — művészi do­kumentumfilm ; Rövid színház; Tris­tan Bernard — Esős délután. 16,00 Sakk 16,10 Sport — Daciada — A grenoble-i fedettpályás atlétikai Eu­­rópa-bajnokság. — Férfi kosárlabda: Moszkvai CSZKA — Real Madrid (II. félidő) — Bajnokcsapatok Európa­­kupájának döntő tornája keretében 18,00 Megfilmesített román irodalmi művek: Tudor Musatescu — Titanic keringő (utolsó rész) 18,40 Gyerme­keknek 19,00 Híradó 19,25 Hőstettek a szocialista munkában és élet­ben 20,00 Varieté 21,00 Az éjsza­ka vége — amerikai játékfilm 22,25 Híradó, HÉTFŐ, március 2. 15,30 Marokkói dokumentumfilm 16,00 Magyar nyelvű adás 18,50 1001 este 19,00 Híradó 19,30 Napirenden a gazdaságban 19,55 Országjárás 20,25 Elhaladt egy lovas — 12. rész 21,20 Nemzetközi kilátó 21,45 A népek da­laiból 22,05 Híradó. A ROMÁN TELEVÍZIÓ MAGYAR NYELVŰ MŰSORA 1981. március 2. hétfő, 16,00—18,50-ig: — Tévészemle. Szerkeszti Tolcsvai László. A tartalomból: ■ Kül- és belpolitikai esemény­összefoglaló. ■ Valóra váltjuk a mezőgazdasá­gi forradalom nagyszerű program­ját — nyilatkozatok, interjúk, ri­portok. ■ A kistermelés nagy feladatai. Riport a nagyváradi Aria Crisana és a szatmári Munca kisipari szö­vetkezetről. — Zimankós aratás. Aradits I­ászló riportja a Duna-deltából. — Kollégiumi estek. Csáky Zoltán műsora. A tartalomból. ■ Közel­kép Szilágyi Ágnes gyergyóújfa­­lusi zenetanárról. ■ Interjú Bir­­talan József zeneszerzővel, n Kér­dezzetek. Diákok kérdéseire vá­laszol: dr. Szabó T. Attila egye­temi tanár, dr. Imreh István e­­gyetemi előadó tanár, Józsa Mik­lós, az enyedi Bethlen Gábor Lí­ceum igazgatója és Mezei Sándor a csombordi Gazdasági Szaklíce­um igazgatója. ■ Táncház-hírek. Közreműködik Szilágyi Enikő, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze. — Stop — közlekedj okosan! Rajz­film. — Farsang. Feczkó Zoltán zenés szó­rakoztató műsorának II. része. Közreműködnek: Barabás Kásler Magda, Salamon Ilona, Rostyán Ágnes, Elek Károly, Katona Ká­roly, Szabó György, Mester Jó­zsef, Pásztor János, Sass László érdemes művész, Veress László, Veress Zoltán, valamint a kolozs­­vár-napocai Állami Magyar Opera balettkara. IDÉNY ELŐTTI FORMÁBAN ASA — Corvinus 0-0 Amitől tartottunk, sajnos, be­következett: pontot veszítettünk az első, kulcsfontosságú mérkő­zésen. És nem hivatkozhatunk bírói tévedésekre sem, legalább­is nem döntő jelentőségűekre. Sőt, nyugodtan beismerhetjük, hogy a játékvezető némileg még támogatta is csapatunkat. Nincs mit felrónunk Ignának (Arad), talán csak azt, hogy hosszabbí­tást jelzett, s mintegy három perccel hamarabb fújta le a ta­lálkozót. De nem ezen múlott a meccs kimenetele. A kihagyott helyzetek bosszulták meg magu­kat. Ilyen szempontból valós megítélés szerint 4—1 lett volna az ASA javára. Az ellenfél e­­gyetlen igazi gólhelyzetét a még mindig ifjú Lucescu pus­kázta el. A mérkőzésről röviden azt lehet mondani: mindkét csapat idény eleji formában vette fel a küzdelmet. Sok volt az eladott labda, az ellenfélnek csúsztatott továbbítás, a feltűnő kapkodás. És a bennfentes szurkoló csak kapkodta a fejét a teljesen in­dokolatlan csere láttán. Végre, hosszú ideje, hogy Hajnal am­bícióval, kedvvel és tényleg harciasan játszott, s pont most cserélték le. Érdekes különben, hogy Ördögh Attila vezető­edző arra kérte fel lapunk hasábjain a közönséget, hogy biztosítsa ro­­konszenvéről Pislarut, mert ve­le látja megoldhatónak a közép­csatár feladatkörét. Hogy erre fel Pislaru ne szerepeljen a kez­dő tizenegyben! Enyhén szólva ez érthetetlen húzás volt. Oly­annyira, az hogy még az egysze­rű néző sem értette. Úgy tűnik, felesleges a mér­kőzés leírása. Inkább az indo­kolt, hogy a csapat edzői (és vezetői!) elgondolkozzanak né­hány furcsa jelenségen. Azon például, hogy Gáli ötvenszer volt ifjúsági és utánpótlásos vá­logatott, s valahogy nem fér be­le mégsem a csapatba. Csodál­kozhat valaki, hogy egy fiatal, igazán jókötésű játékos önbizal­ma megcsappan, s nem edz úgy, ahogy kellene, s ahogy képes lenne? Ezen a mérkőzésen egy nye­reségről beszélhetünk: Dulán meglepően gyorsan­­ beilleszke­dett a csapatba, kapura is ve­szélyes volt. Rajta kívül Both 11-et és Hajnalt dicsérhetjük csak, s Bölöni küzdőkedvét. Ez­úttal sem Szabónak, sem Fo­dornak nem ment a játék. Csak sajnálhatjuk a zsúfolt lelátók közönségét. Nem elég u­­gyanis felkérni a közönséget, hogy buzdítsa a csapatot. A kö­zönség buzdításának elébe illik menni. Miért ne vallanánk be, hogy az ellenfél jobban tudta mit akar, s meg is valósította szándékát: pontot vitt el Ma­rosvásárhelyről. Nem lehet az sem kifogás, hogy Fanici nem játszhatott. Éppígy sovány vi­gasz, hogy több meleg helyzet alakult ki a hunyadiak térfelén. Ezt a mérkőzést meg kellett vol­na nyerni! Nagyon fontos pontot veszí­tett el az ASA. Most már azt kellene elképzelni, hogy vala­honnan vissza tudja szerezni. Még mindig jóleső érzés bizakod­ni. A csapatban potenciálisan (reméljük ezt) benne van a le­hetőség, hogy a bal lábbal kez­dést helyrehozza. Igaz, nagyon nehéz a helyzet, tekintetbe vé­ve, hogy a következő öt fordu­lóban csak egyszer léphet az ASA a hazai közönség előtt pá­lyára, s eggyel kevesebb az itt­hon megrendezésre kerülő ösz­­szecsapás, mint ősszel volt. Ta­lán ezek után felesleges is új­ból nyomatékosan hangsúlyozni, hogy minden érdekeltnek össze kell fognia. A marosvásárhelyi csapat az alábbi felállításban játszott: ASA: Varró — Szabó, Anchia?, Ispir, Fodor — Dulán, Vígh, Bölöni — Both N­., Hajnal, Fa­­zakas. (Csere: Mun­tean és Pâs­­laru). LAzAR lászló Kézilabda kupamérkőzések A férfi kézilabda csapatok ré­szére kiírt Románia Kupa egyik elődöntőjét Marosvásárhely lát­ta vendégül. Ebben a csoport­ban a serleg két előző védője, a bukaresti Dinamo és a nagy­bányai Minaur mellett, a bras­sói Dinamo és az aradi Gloria léptek pályára. Az első napon a Minaur a brassói Dinamóval mérkőzött. A jó iramú, izgal­mas jelenetekben bővelkedő ta­lálkozón a brassói együttes re­mekül játszott, mindvégig tarta­ni tudta az iramot nagynevű ellenfelével és megérdemelt 20—20 (8—10) arányú döntetlent ért el. A gólszerzők közül meg­említjük a nagybányai Maricel Voineat (5), Nicolae Voineat (4), Mironiucot (3), valamint a bras­sói Botat (4) és Mihai Dumitrut (4). Az est második mérkőzésén a bukaresti Dinamo az aradi Glóriával mérkőzött. Eredmény 22—12 (7—8) a Dinamo javára. Kép a keretben Nehezen állt kötélnek. Hogy őt nem ismeri senki, hogy nem kívánkozik kirakatba. Nem tágítottam. Végül is en­gedett. — Hívjon fel otthon, csen­gessen a végtelenségig ... Felhívtam, csengettem vol­na a „végtelenségig", de már az első csörgésre felvette a kagylót. — Várom. Ha valakire vi­gyáznia kell — gyerek, feleség, unoka —, hozza magával. Fo­lyosó végén az utolsó ajtó. Dörömböljön a végtelensé­gig... Felkerestem és dörömböl­tem volna a „végtelenségig“, de nem került rá sor, mert amikor az ajtó elé érkeztem, egy irtózatos konyhakés pen­géje bújt ki a résen, ponto­san a szívem irányában ... és, és még mielőtt segítségért kiálthattam volna, kitárult az ajtó, mögötte pedig késébe fogózva, ott állt Varró Ilona, arcán a világ legbékésebb mosolyával. — Maga is megijedt a kés­től? Nem az első ... Tudja, egyszerűbb ezzel hátranyomni a yale­zár nyelvét, mint céloz­gatni azt a parányi kulcslyu­kat. Na jöjjön beljebb... ott a fürdő, itt a szoba ... ülhet, ahová akar, maradhat, amed­dig jólesik ... Közben befe­jezném a kötésemet... — Újabb kötete van készü­lőben? — Amennyiben ez a sál kö­tet, igen. A fiamnak készül. Minden évben kötök neki sá­lat, sapkát, kesztyűt... Egyre kedvetlenebből csinálom, mert hetek alatt elveszíti, és én nem láthatom azokat az isme­retleneket, akik az általam kötött darabokat viselik ... Na, kérdezzen. Bár nem tudom el­képzelni, mit mondhatnék, amin derülhetne az olvasó. — Én most nem is derűt keresek. Felderítő úton va­gyok. Mondja, Varró elvtársnő — acsarkodóm —, miféle kül­földi rokonai vannak? — ? ... Kül­föl­di? ... Még belföldi is alig van. — Nézze, nem azért jöt­tem, hogy meggyűjtsem a ba­ját, de tudomásom van róla, hogy külföldi holmit hozott forgalomba. Kétlem, hogy er­ről az illetékeseknek tudomá­sa lenne — halkítom le a han­gom. — Miféle holmiról beszél? — Nézze, Varró elvtársnő! Én azt is tudom, hogy a szaj­­rét Hollandiából kapja ... ska­tulyában. Felpattan a székről, és a szekrényből előkotorja a hol­landi dobozt. Egy ócska, kicsi pléhdoboz, alig nagyobb egy kocka vaj — izé — marga­rinnál. — És belefér ebbe a, ebbe az egérfogóba Varró Ilona írónő? — tűnődöm han­gosan. — Cirkuszi mutatvány­nak is beillene ... — Tudja mit? Rajzoljon be­le ebbe a dobozba. Jó ötlet, nem? — Nem. Ugyanis vérszemet kaphatnak eljövendő alanyaim, és kérni fogják, hogy ilyen meg amolyan csomagolásban ábrázoljam őket. Erről a do­bozról írni lehet — rajzolni nem. De talán térjünk a tárgyra. Az interjúhoz még nem je­gyeztem semmit — unszolom. — Jó, hát akkor mondom. A hollandi dobozból a tavaly a tiszteletpéldányok végett vagy százat is meg kellett vá­sárolnom. Már ismertek az elárusítónők. Ahogy beléptem, kérdezték, hányat akarok. E­­gyik alkalommal — vagy öt példány volt a kezemben — megszólított egy vevő. — Mondja, jó ez a könyv? — Nem — válaszoltam, és siet­tem kifelé az üzletből. Még hallottam, amikor az elárusí­tónő felvilágosította, hogy én vagyok a szerző ... Annak az írónak a felesége, akinek az a kék Daciája ... — Milyen fiatal, és kétsze­res nagymama. Azt pletykál­ják, hogy lánykorában gyö­nyörű volt. Legyint. — Helyettesítettem az egyik iskolában, ahol előt­tem két szilfid, vékonyka ma­gyartanárnő tanított. Az egyik gyerek meg is kérdezte: —­ Hát nem minden magyarta­nárnőnek vékony a lába? ... — Tudom, hogy slampos va­gyok ... — Na neeem ... — De igen! Slampos,­lam­pos vagyok, sohasem adtam a külsőmre. És ezt gyakran érez­tetik velem. Néhány évvel ez­előtt ebédre voltam hivatalos. Beléptem egy cukorkaüzletbe, és kértem valami finom bort. Az elárusító rám nézett, és rámutatott a hatlejes borra. Én a polcról egy díszesebb címkéjű üvegre pályáztam. Az milyen? — kérdeztem. — Ja, hát ha az ára megfelel... — vont vállat a kereskedő. Mér­gemben — csak azért is — két butéliát vettem. Más al­kalommal fejmosást kértem egy fodrászatban. Amikor az éppen soron levő fodrásznő meghallotta óhajomat, felhá­borodott: — Se frizura, se semmi? ... Vagy amikor rá­mutattam egy pulóverre, hogy azt megvenném. Az elárusító­­nő végigmért, egy szót sem szólt, csak megfordította a gal­léron fityegő címkét, hogy lát­hassam az árát, és faképnél hagyott... Tudja mit? Vegyük számba, kikről készített eddig képet a keretbe, és lássuk, há­nyan születtek közülük Vásár­helyen. Számba vettük, és kiderült, hogy tősgyökeres vásárhelyiek­ről készült interjúim alanyai­nak kilencven százaléka nem itt született! Majd hanyatt estem! — Na, látja, mennyire igaz, hogy senki sem próféta a sa­ját hazájában? Vásárhely nem a vásárhelyieknek való ... Ma­ga hol született? — Székelyudvarhelyen. — És mit keres az L betű a nevében? — Odabiggyesztettem, hogy össze ne tévesszenek Gy. M. íróval. — Magát — egy íróval?! Ideje elhúznom a csíkot, nehogy még kérdezzen vala­mit. Ügyesen kiigazodom az ajtók között, de a kijáratnál megtorpanok. — A konyhakés, kezicsóko­lom ... Áu­ Le­, Vaxtá Mana

Next