Vörös Zászló, 1981. április (33. évfolyam, 76-101. szám)

1981-04-01 / 76. szám

3 OLDAL - VÖRÖS ZÁSZLÓ ÁPRILIS 1 SZERDA A Nap kel 5 óra 57 perckor, lenyugszik 18 óra 43 perckor. Az év 91. napja, hátra van 274 nap. EMLÉKEZTETŐ — 1929-ben hunyt el a börtönben elszenvedett kínzások következtében Fónagy János, a hazai munkásmozgalom harcosa (szül. 1900) — 1881-ben sületett Octavian Goga jeles román költő (rab. 1938) — 1809-ben született N. V. Gogol orosz író (mh. 1852) — 1934-ben hunyt el A.Sz. Makarenko neves szovjet pedagógus — 1859-ben születt Vikár Béla etnográfus, műfordító és népzenekutató — Irán Iszlám Köztársaság nemzeti ünnepe MŰSOROK - SZÍNHÁZ — A Nemzeti Színházban csütörtökön este 7 órakor a Kisteremben: Ady- est. A magyar tagozat előadása. — bábszínház — Szerdán de. 11 és du. 4 órakor: Krumpli és Pityóka. A magyar tagozat előadásai. A marosvásárhelyi tudományos ÉS MŰVELŐDÉSI EGYETEM Társadalmi élet és orostudomány tanfolyamának keretében csütörtökön du. 6 órakor a Bartók Béla utca 1 sz. alatti előadóteremben Ujjlenyomatok az orvostudományban fa tenyérjóslástól a diagnózisig címmel tart előadást dr. Molnár Vince egyetemi adjunktus. — MOZI — ARTA: Időgép. HALADÁS: Kettős bünteti. SELECT: Nem ünnepnap a péntek. IFJÚSÁGI: Megéljük és meglátjuk. FLACARA: Páros és páratlan. SEGESVÁRI LUMINA: Két idő élet. VASUTASOK KLUBJA A szerelem utolsó éjszakája. RÉGENI PATRIA: A homok titka. TIR NAVENI MELÓDIA: Az eltűnt aszszony. LUDASI FLACARA: Az eltűnt asszony. SZOVÁTAI DOINA Rókavadászat. MUNKÁS MOZI: Remek testvér. SÁRMÁSI POPULAR Az egyetemista, a komputer és a krumpli. RADNÓTI LUMINA: A negyedik magasság. ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Az isteni kaszt. GYULAKUTAT PÁTRIA: Az aranyborjú. NYÁRÁDSZEREDAI NIRAJUS: Késői nyár. — RÁDIÓ — a marosvásárhelyi RÁDIÓSTÚDIÓ ROMÁN NYELVŰ MŰSORA 6.00—7.00-ig: Reggeli zenés beszélgetés. Híradó. Könnyűzene. A riporter jegyzetfüzetéből. Népzene. 20.09 —21.30-ig: Hírek, tudósítások. Népdalok és népi táncmuzsika. Közösen, mindannyiunk érdekében. Mihaela Oancea és Gil Dobrica énekel. Rádióankét. Dzsesszkedvelők műsora. MAGYAR NYELVŰ MŰSORA 12,00—13,oo-ig: Olvastuk, hallottuk. Nóták. Ismertük meg az ország törvényeit. Karel Gott énekel. Sport. 16,00—17,00-ig: Hírek, tudósítások. Vidám melódiák. Mai falu, mai emberek : Maroskeresztúr. Szatirikus népdalok. 17.00—18.00-ig: Octavian Goga lírája a magyar olvasók tudatában — fordítások, fordítók a költő műveiből. A munkás-színház üzenete — hivatásos és műkedvelő művészek a mikrofon előtt. Sikerlista 5+2. — TELEVÍZIÓ — 16.00 Telex 16.05 Tévéiskola 16,30 Német nyelvtanfolyam 16,50 Az ötéves terv szakmái 17,15 Ankét 17,45 Pronoexpressz-húzás 18,00 Román népdalok 18,25 Nyelvművelés 18,50 1001 este 19.00 Híradó 19,25 Napirenden a gazdaságban 19,40 A szocialista munka és élet hőstettei — riport 20.00 Ember és egészség 20,20 Filmmúzeum*. Érik a gyümölcs — amerikai játékfilm 22,20 Híradó. IDŐJÁRÁS A Maros-Bánit Vízügyi Igazgatóság diszpécserszolgálata közli: Marosvásárhelyen tegnap reggel a levegő hőmérséklete 0, délben 12 órakor 13 fok volt. Megyénkben a talajhőmérséklet 10 cm mélységben 9 fok volt. Előrejelzés: változóan, időnként erősen felhős, de meleg marad az idő. Elszórtan futó zápor is kialakulhat. Mérsékelt délnyugati szél. A hőmérséklet napközben 19—21, míg hajnalban 3—5 fok körül ingadozik. Radnóton járva... Tény, hogy az üzemanyagellátási nehézségek dacára, egyre kényelmesebben átázhatunk a távolsági autóbuszjáratokon. Az új típusú járművek többségének állapota kielégítheti a nagyközönség civilizációs igényeit. Jelzi ez azt, hogy az Autószállítási Vállalat tekintettel van elvárásainkra, igyekszik ezeknek megfelelő körülményeket teremteni a személyszállítás lebonyolításában. Csak dicsérhetjük ebbeli tudatos törekvésüket. Ami azonban nem minden esetben egyértelmű... Mert kényelmesen, gyorsan utazhatunk például Radnótra és vissza, ám amíg ott időzünk, pontosabban, amit a távolsági járatok indulási-érkezési helyén fürkészhet be a pillantás. .. Talán a koratavasz rovására írható, hogy az állomás környéke enyhén szemetes, sivár — ezután jön a nagytakarítás? Megérett a felújításra a hepehupás járda szélére kihelyezett, végelgyengülésben rogyadozó két pad is. Rájuk ülni, legalábbis kockázatos. Fokozza a kellemetlen látványt a várószobaféle. Itt az elhanyagoltság legkézenfekvőbb jelét mindjárt a bejáratnál felleljük, kisebb, keményre taposott sárdombfélén át juthatunk a meglehetősen szánalmas állapotban levő váróterembe. Hazafelé tartva gondolom el, hogy Radnót hamarosan várossá nyilváníttatik, ami nem csak a gazdasági fejlettség, hanem az urbanizáció fokát is jelenti. Ebből az utasellátás körülményei sem maradhatnak ki. Ezért, gondolom én, a személyszállítás lebonyolítói és a helyi illetékes szervek közösen megfontolhatnák, nem lenne-e időszerű változtatni az imént leírt körülményeken. A majdani kedvezőbb városkép és az utasok mostani kényelme érdekében. (fenyvesi) ■ Az RKP megalakulásának 60. évfordulója jegyében szervezett Lapok a Román Kommunista Párt harcából, életéből, tevékenységéből vetélkedő városi szakaszát március 29-én tartották meg Szovátán. A legjobbaknak az 1-es számú iskola tanulói bizonyultak, tehát ők részt vesznek majd a vetélkedő következő szakaszán is. ■ AZ ÖNTÖDE ÉGETT GAZAINAK maximális hasznosításával az IMATEX munkaközössége ebben az évben 400 tonna egyezményes fűtőanyagot takarít meg. A felfogott hőt levegőelőmelegítésre (olvasztókemencék és vízmelegítésre (mosodák, fürdők) használják. ■ A „Vatra“ folyóirat szerkesztőségében az elmúlt napokban nyílt meg Radu Ciontea önálló kiállítása. A megnyitó ünnepségen részt vettek képzőművészek, írók, újságírók, meghívottak. (KONCZ JÁNOS felvétele) ■ A Szovátához tartozó Illyésmezőn március 28-án kígyóit a házakban, az iskolában a villany. Az esemény alkalmából az iskolások művészi műsort mutattak be. Részt vettek szülők, meghívottak. Az esztendő harmadik hónapjának végére megjelentette a posta az idei első bélyegsorozatot, amelyet olyan tudományos és kulturális személyiségeknek szentelt, akik születésének egyévszázados évfordulójáról az idén emlékezünk meg. EGY GYUFASZÁLTÓL! A nyárádszeredai fogyasztási szövetkezet szabóműhelyében egy hanyagul eldobott gyufaszél tüzet okozott Mint a tűzoltósági szervek megállapították Katai László gondatlansága miatt gyulladt meg a textilanyag egy része. A polgári tűzoltók gyors beavatkozása megakadályozta a tűz elterjedését, azt hogy tetemesebb kár keletkezzen. A történtekből le kell vonni a tanulságot: ahol gyúlékony anyag található, nem szabad cigarettára gyújtani. (LIVIA NOIL IONESCU főhadnagy) Beszélgessünk... A fiú elfordítja a benzincsanpot és megpróbál életet rúgni a motorbiciklibe. Nem megy. Lenyúl, elzárja a levegőszűrőt. Akkor lépek mellé. — Makacs masina — mondom. Valamit motyog, a jobb lábát ráteszi a berúgókarra. — Egyébként jól működik kérdem. — Megyeget — nyögi két rúgás között. - - -— Bocsánat, hogy beleszólok, de úgy látom, a slusszkulcsot nem fordította el Arca vigyorba rándul, előrenyúl, elfordítja a kulcsot. — Úgy látszik, én jobban ismerem ezt a motort — folytatom. — Na, tűnjön el, apafej — mordul rám. — Nincs kedvem szövegelni. — Sajnos ez lehetetlen. Ugyanis enyém a motor. Egy pillanatra elkomolyodik, majd felnevet. — Igazán?! Maga egészen jópofa. — Közben a sarkon álldogáló milicista felé sandít, majd a másik irányba néz. Szabad az út. — Mindig ilyen vicces? — röhög tovább, közben félrelép egy kicsit. Megragadom a karját. — Maradjon egy szóra! — Ne molesztáljon az úr! — csattan fel határozottan. — Figyelmeztetem, hogy évekig judóztam. Ha nagyon ugrál, esetleg kicsavarom a karját. — Ne mind tekergesse már a kezemet — sziszegi mérgesen. — Egyébként én boxoltam. Parancsol egy jobbegyenest? — Nézze, ha mi összeugrunk, a milicista biztosan idejön. Nem tudom kettőnk közül ki jár rosszabbul. Nekem jók az irataim. Pillanatok alatt h lohad. A tény, hogy nem kiáltozom a rendőr után láthatóan megnyugtatja. Alighanem hülyének néz. — Mit akar hát? — Beszélgessünk — közlöm szárazon. — Meghívom a sarki bárba egy pohár valamire. Mégegyszer tetőtől talpig végigmer, aztán bólint. — Menjünk. Elhaladunk a rend őre mellett. Nézem ifjú barátom arcát, meg sem rezzen. Az ajtóban előreenged, leülünk. — Valami hűsítőt és kávét — mondja a kiszolgálónőnek. — Nem bírom a szeszt — teszi hozzá a távolodó csinos lány lábait nézve, majd felém fordítja a fejét. — Mire kíváncsi? — Miért akarta elvinni a motoromat? — Csak kölcsön akartam. Már rég vágyom egy ilyen piros biciklire. Szerettem volna látni, hogy milyen. — Arra nem gondolt, hogy esetleg elkérhetné egy körre? Lehajtja a fejét. — Nehéz gyermekkorom volt. Négyen vagyunk testvérek. Apám részeges, ha beszeszelt, sorra vert mindenkit a házban, majd kitett a hideg éjszakába. — Pillanatnyi hatásszünetet tart. — Szegény anyám — teszi hozzá suttogva. Jön a kiszolgálónő, elénk teszi a poharakat. Egy darabig szótlanul kavargatjuk a kávét. — Nézze — kezdem —, véletlenül ismerem a papáját. A V. szereldéjében dolgozik. Utálja a piát, ezt azt hiszem, tőle örökölte, és maga az egyetlen gyermeke. Felkapja a fejét. Nézése egy pillanatig szúrósan kemény. De csak egy pillanatig. Nevetni kezd. — Miért nem ezzel kezdte? — Zsebéből egy doboz BT-t húz elő, megkínál, rágyújtunk. — Szóval ismeri az öreget. Most persze megy és kipakol neki. — Nem. A beszélgetés köztünk marad. — Fellélegezve kortyol a kávéból. — De azért érdekelne, hogy miért tette? — Mindenem megvolt. Késői gyermek vagyok, anyámék agyonkényeztettek. Már untam. Valami érdekeset akartam csinálni De, becsszóra visszahoztam volna. — No, de mégis! Fényes nappal, néhány lépésre a milicistától! Lenézően pillant rám. — Éjszaka, sötét helyről elkötni valamit: kontár munka. Hol az izgalom, az ügyesség, a nagyvonalú könnyedség? Az is lehet, hogy csak a következő utcáig mentem volna, majd gyalog visszajövök megnézni az ürgét amint kijön, meglátja, hogy nincs motor, szívstopot kap, rohangál meg minden. Legalább történik vele is valami érdekes. TOMPA ... MIHÁLY (Folytatás a 4 oldalon) A gyermekek Bartókja 1908-tól új fejezet kezdődik Bartók életművében: megjelennek az első hangszeres népdalfeldolgozások s közöttük a Gyermekeknek című zongoradarabok. A fiatal zongoratanár új tananyagot komponált a tanulóknak. Olyan magyar és szlovák gyermekdalokat meg népdalokat találunk a négy kötetben, amelyek kis vagy közepes technikai felkészültség mellett is maximális zenei tartalmat nyújtanak s bevezetnek az új zene világába. A komponálásuk óta eltelt idő zenei gyakorlata azt igazolta, hogy a kis remekművek a hangversenytermekben is megállják a helyüket. A 79 darabból álló teljes sorozatot adta elő március 27-én este a Művelődési Palota kistermében a Népi Művészeti Iskola és a 18-as számor zenei általános iskola 26 tanulója. Második osztályostól tizenkettedikesig minden évjáratot képviselt egykét tanuló, s a kis zongoristák olyan felelősségteljes komolysággal adták elő a rájuk bízott darabokat, hogy magával ragadó ünnepi hangulatot teremtettek a hangversenyen. A többszólamú keretbe foglalt népdalok érzelmi gazdagságát, üde frisseségét, szabadon meditáló vagy kesergő hangulatát kiművelt muzikalitással idézték fel az ifjú előadók. Tehetségük és szorgalmuk mellett zongoratanáraik igényes, odaadó munkáját tükrözte ez a szép hangverseny. A kezdeményező Kispál Sándor tanár és az őt segítő Bálint Mária tanárnő érdemeit emeljük ki a két iskola közös Bartók-hangversenyének szereplőit és betanítóit dicsérve, így érdemes, így lehet Bartók művészetéhez közeledni! VERESTÓY ILONA FILM Az időgép H. G. Wells? — Még élt, írt, dolgozott, mikor a neve már rég fogalommá vált: „Felfedezte a holnapot“. Félszáz regényével s 30 kötetnyi elbeszélésével „új műfajt, a tudományos-fantasztikus szépprózát teremtette meg“. Nem egy utópiát írt, mint Platón, Thomas Morus, Campanella, hanem „utópiák sorozatát hagyta hátra“. (Köztük egyet valami távoli bolygóról, ahol egyetlen állam létezik, egyetlen nyelv — tehát nem létezik nemzetközi viszály, háború). Ilyen és ezekhez hasonló értékelések honosodtak meg róla, annak ellenére, hogy mindig csak szerény újságírónak vallotta magát. Az időgép? — H. G. Wells első és talán legmaradandóbb énregénye, melynek lapjain a tér negyedik dimenzióját ismeri fel az időben, majd beül a címben szereplő szállítóeszközbe és hol előre utazik, a jövőbe, hol vissza, a múltba, hogy meglepőbbnél meglepőbb felfedezéseket tegyen szétessen. Az ARTA-ban e héten vetített amerikai film alkotói — (rendező: Nicholas Meyer, szcenarista: Karl Alexander és a rendező, operatőr: Paul Lohmann, Zene: Rózsa Miklós) — nyilván a meglepetések e lavinájára építik a sikerszámításukat. Főhősük, H. G. Wells in personam, 1893-ból 1979-be röppen kétpercenként egy év sebességgel; ráadásul, hogy a kontraszt minél meghökkentőbb legyen, a századvégi ködös Londonból a mai San Franciscoba vezet az útja, mivel a kéjgyilkos Stevenson oda menekült üldözői elől: természetes, hogy messzemenően humoros a konfrontáció. Hiszen telefon-autó-televízió, világvárosi forgalom és mindennapossá sűrűsödött bűnözés kerül szembe a száz évvel ezelőtti, békebeli gondolkodással és érzékenységgel; a hős pedig körülbelül úgy hüledezik s kapkod levegőért a látottak-hallottak hatására, mint Gulliver a Nyihadák országában, Mark Twain jenkije — Arthur udvarában, esetleg az Új Zrinyiász 17. századi hőse a milleneumi Magyarországon... Mulattatás szempontjából legdúsabban terem, mégis, a Wells— Amy szembesítés. Az író a női emancipáció (s egyáltalán a haladás) bajnokának vélte önmagát, hiszen „ott és akkor“ támogatta a választójogért harcba lendült szüfrazsetteket, de mi az „itt és most“, szemtől szemben egy teljesen felszabadult, korlátot és előítéletet nem ismerő, fiatal amerikai nőhöz képest, aki dolgozik, pénzt keres, és a szerelemben épp úgy kezdeményez (a férfivetkőztetést sem kizárva), mint... a bankügyletek terén például. Szellemesen szórakoztató tudományos-fantasztikus sztoriból Nicholas Meyer filmje ezen a ponton válik tudományos-fantasztikus krimivé. Az átvedlés kiindulópontja persze H. G. Wells regénye: elvégre a protagonista azért utazik a jövőbe, hogy Jack, a „hasfelmetsző“ garázdálkodásának véget vessen. Kettejük San Francisco i viaskodása világosan megfogalmaztatja velünk a gondolatot: H. G. Wells a tudományban s technikában nem csalódott, de az emberben annál inkább. A tálalás azonban túlságosan emlékeztet a kaptafára forgatott bűnügyi filmekre, melyekben detektívek (akarom mondani: Mannixek és Colombók) üldözik-hajszolják minden néven nevezendő eszközzel a gonosztevőt, míg egy dundira kerekített hepiend keretében hurokra nem kerül — az átkozott... Itt ez úgy valósul meg, hogy — idegtépő viszontagságok után — Amy a nyakába csimpaszkodik Wellsnek, simán lemond munkáról, karrierről, be az időgépbe, s uzsgyi vissza 1893-ba! Nem bántó kifejlet, mert a bájos kis nőt alakító Mary Steenburgennek ennél illetlenebb bukfencet is meg lehetne bocsátani — olyan kívánatos, megnyerő. De a filmalkotó, akinek minden ötletét és energiáját magába szívta a krimi megkomponálása, elment a humor egyik kínálkozó, bővizű forrása mellett: nem mutatja meg, hogy milyen képeket vághatott (és milyen szemeket mereszthetett) Amy az 1893-as London láttán, hallattán. Igazán kár, mert a fáradtságot megérte volna ott.