Vörös Zászló, 1981. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-01 / 153. szám

A szántóföldeken (Folytatás az 1. oldalról) rezsüfő. Tehát nem­ gyomos. Itt még esetleg egy gépi talajlazí­tásra lesz szükség. Közben gyors ütemben kell hordani a szénát, amelyből még jelentős mennyiségű van kint a mezőn. A vetett takarmányoknál már a harmadik kaszálásnál tar­tanak. Az első termést zölden feletették, a másodikat és har­madikat besilózták. Van tehát tennivaló bőven, a­­mi természetesen megköveteli a szigorú munkafegyelmet, a jó szervezést a tagság és a vezető­ség részéről. Párhuzamosan kell végezni minden munkát, hogy minél hamarabb tető alá kerül­jön a takarmány, biztos helyre a gabona és minél bőségesebb termést hozzanak a kapásnövé­nyek is. * ALAPOS MUNKASZERVEZÉST Erre feltétlenül szükség van a csíkfalvi termelőszövetkezetben is, mert bizony itt még a nö­vényápolás is gond. Hűvösebb a vidék, lassabban fejlődnek a nö­vények, nagyobb a vadak kár­tevése. Csak a kukoricát 158 hektáron kellett újravetni, mert a vaddisznók kitúrták. Cukorré­pát 100 hektáron termesztenek. Ebből 25 hektárt vetettek újra, a többi 75-nél már a harmadik kapáláson is túlvannak. A bur­gonyát szintén háromszor ka­pálták meg és ottjártunkkor a negyedik permetezését készítették elő. Legnagyobb gond az elkö­vetkező időkben a gabona beta­karítása. — Valóban — hagyja helyben Nagy Jenő, a termelőszövetkezet elnöke, a mezőgépészeti részleg vezetője, — hisz közel 1200 hek­tárról kell betakarítanunk a szalmás gabonát, viszont mind­össze nyolc kombájnnal rendel­kezünk. A terhelés tehát elég nagy. Az első szakaszban a 210 hek­tár ősziárpa aratására kerül, il­letve került sor, mert vasárnap már megkezdték ezt a munkát, igaz csak négy géppel, mert hár­mat Sármás környékére küldtek segíteni. De az ígéret szerint ma már azok is saját területükön állhatnak munkába. Amint a gazdaság vezetői elmondották, a­­laposan felkészültek az aratásra, cséplésre. A kombájnok után négy prés dolgozik majd, hogy hamar felszabaduljanak a terü­letek, mert mintegy 70 hektárt kukorica és napraforgó keverék­kel akarnak bevetni. Idejében kitakarították, fertőtlenítették a raktárakat is. A szállításhoz két saját teherkocsit és két traktort négy remorkával állítanak mun­kába. De akad munka 29 fo­gatnak is, hisz­en az árpa után a 640 hektár búza, 157 hektár ,sörárpa következik, s természe­tesen ezzel párhuzamosan to­vább kell tölteni a silókat, ta­karmánytárolókat, mert nagy állatállománnyal rendelkeznek, a télen rengeteg takarmányra lesz szükség. Jobb, eredményesebb munkára ösztönzik (Folytatás az 1. oldalról) egyre magasabb termelékenység elérését, a fizikai és a nettó ter­melés, az exportfeladatok példás teljesítéséért, a termékek műsza­ki és minőségi színvonalának e­­meléséért, a nyers- és segéd­anyagok, a fűtőanyagok és az e­­nergia gazdaságos felhasználá­sáért, az újrafelhasználható a­­nyagok­ értékesítéséért. A Bőr- és Kesztyűgyár ez utóbbival kap­csolatos idei terve 16 millió le­­jes megvalósítást irányoz elő. A kongresszuson elfogadott hatá­rozatok szellemében és látva, hogy országos szinten milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a hulladékanyag felhasználásá­nak, máris elhatározták, hogy a terveket felülvizsgálják és mivel a tímársági anyagok és a bőrhul­ladékok lehetőséget nyújtanak, az előirányzott értéket túl fog­ják szárnyalni. MORARU VASILE a Metalo­­tehnica dolgozóit képviselő kül­döttcsoporttal vett részt a Dol­gozók Tanácsainak II. kongresz­szusán. A vállalat pártbizottsá­gának titkára. Arra a kérdésre, hogy a kongresszuson elfogadott határozatok szellemében a vál­lalatra vonatkozóan milyen el­sőrendű feladatot nevezne meg, a párttitkár az exporttevékeny­ségről beszélt. Annál is inkább, mivel a múlt évihez viszonyítva az idei exporttervük 37 százalé­kos növekedést irányoz elő. Bár kedvező feltételek vannak az össz-exportterv megvalósításá­hoz, ugyanis az egész kivitel le van fedezve szerződéssel, még akad bőven tennivaló, így pél­dául a dolgozók tanácsának ál­landóan figyelme középpontjá­ban van a gépek minőségének javítása, ami alapvető pillére a külföldi piaci versenyképesség­nek. Ehhez szükséges a terme­lés magasabb szintű megszerve­zése. Épp ezért elengedhetetlen fontosságú a vezető tanács mun­kastílusának tökéletesítése, ami lehetőséget ad a munkásdemok­rácia fejlesztésére a szocialista demokrácia általános tökéletesí­tésének folyamatában. Ami igaz , a£ a szép... (Folytatás az 1. oldalról) Jó Sándort, Filep Annát. Persze, akadtak kevésbé jó tanárok is. Már akkor láttam mi az, amit másként kellene csinálni. Pél­dául óriási távolságot tartottak a diáktól a szigorúságukkal. Ki­mértek voltak, szó se lehetett arról, hogy diákokkal közvetle­nebb emberi-baráti hangot üs­senek meg, pedig akkor szüksé­gem lett volna értelmes és nagy­lelkű barátokra. — Ön másképp viszonyult a tanítványaihoz? — Én a tanár, tanító és tanuló közötti távolságot nagyon le­csökkentettem. És ha vannak si­kereim, ennek is köszönhetem. Fontosnak tartom, hogy a ta­nuló érezze, nemcsak elvárásaink vannak vele szemben, nemcsak oktatni-nevelni akarjuk, hanem együttérzünk vele és ha dorgál­juk is, végső soron szeretjük őt. •11 Akadtak olyan tanítványai Illyés József Zoltánnak, akik még a katonai szolgálatuk ideje alatt is leveleket írtak neki. Egy­szer egyik régi tanítványa azzal a kéréssel állított be az iskolá­ba, hogy adjon tanácsot neki, érdemes-e feleségül vennie azt a lányt, akinek udvarol. Azaz mondjon véleményt a barátnő­jéről. A fiú megmagyarázta, az apja nem érti meg őt, vele nem tud tárgyalni, az anyja mind­kettőjükkel tartana, és így in­kább nem szól bele semmibe. „Dehát mit tudnék én mondani neked, édes fiam“ — ellenkezett a tanító. „Képtelenséget köve­telsz tőlem! Kockázatos lenne véleményt mondanom olyanról, akit nem is ismerek“. Ám a fiú mind erősködött. Ezért aztán beleegyeztem a találkozásba. A fiú úgy rendezte, hogy a barát­nőjével sétálgatva „véletlenül“ összefussanak a „tanító bácsi­val“. Szó szót hozott, nem siet­tek, és így alkalma nyílt kérde­zősködni is a lánytól. Úgy egyez­tek meg a tanítványával, hogy az a találkozás után 2—3 napra megkeresi s addigra ő meggon­dolja, megfogalmazza a vélemé­nyét. Ám a fiú két óra múlva nála volt és csillogó szemekkel kérdezte: „Na milyen?“ Látszott rajta, miféle választ vár. „Ud­variaskodtam, de az események aztán megnyugtattak“. A házas­ságuk jól sikerült. •­ — Mióta tanít a marosvásár­­helyi 2-es számú általános isko­lában? — Huszonnégy éve. Valahogy büszke vagyok erre az iskolára. Eredményeink is szépek és ba­ráti légkör uralkodik nálunk. Ez köszönhető az igazgatóknak is, akik évek során vezették az is­kolát. Ami pedig a gyerekeket illeti, megküzdünk a gyengébbe­kért is. Azaz, ha csak egy lehe­tőség van, nem küldjük őket a kisegítő iskolába. — Tudna-e erre konkrét pél­dát mondani? — Hogyne. Egyik osztályban volt egy szellemileg visszama­radott gyerek. Még a ceruzát sem tudta megfogni, a beszédet, olvasást, számolást kár is emlí­tenem. Még másodikos korában sem látszott meg rajta, hogy is­kolába járna. Aki csak látta, hallotta, azt mondta, ebből nem lesz gálickó. De nem hagytuk magunkat, mindent megpróbál­tunk. .. És most hatodikos, jól olvas, ír, és egyes tantárgyakból, így magyarból, történelemből 10-est is tud felelni. Szinte cso­da. — Mit tart a legfontosabbnak, vagy az egyik legfontosabbnak, amit minden szülőnek nagyon kellene tudnia? — Azt, hogy nem szabad le­mondani a gyerekről. Nincs o­­lyan apa és anya, aki ne remél­né: az ő gyerekéből majd lesz valaki. Igen ám, de az első rossz jegyek után sokan megállapít­ják, nem is olyan okos az egyet­lenük, mint ahogy hitték. Ezért aztán elhanyagolják. Pedig főleg az első két évben sokat és sok sze­retettel kell foglalkozni a gyere­kekkel. Jó ha otthon, de min­denütt, még az utcán is magu­kon érzik az aggódva szerető szülők tekintetét. Aztán később, ha már megszokták a rendsze­res munkát, akkor a dolgok könnyebben mennek. .. ★ Illyés József Zoltánnak a fe­lesége is tanítónő. „Ideális mun­katárs és ideális háziasszony“ — mondotta volt. „Most éppen a kórházban van, de az orvostól jó híreket kaptam, így hát is­mét mindent derűsen látok“. E­­gyik fia 31 éves és a Prodcomp­­lexben dolgozik. Esztergályos. A nevelt fia pedig az lett, ami ő szeretett volna lenni gyerekko­rában: festőművész. Különben a tanító bácsi is fest, tagja az a­­matőr képzőművészeti egyesület­nek. Több közös kiállításon vett részt, és egyéni tárlata is volt. ..Mindig az igaznak a megfogal­mazását kerestem, és számomra az a szép, ami az igaz“. Amikor szünetben a magas, szikár termetű tanító bácsi vé­gigmegy az iskola folyosóján, és elkiáltja magát: „Bútorraktár“, vagy azt harsogja „Várkert rak­­part“, a folyosókon lebzselő ta­nulók azt sem tudják, hogyan iszkoljanak ki minél hamarabb az udvarra, hiszen a tanító bácsi valamivel iszonyatosan megfe­nyegette őket. Nem értették u­­gyan, mit is mondott, de az a sok­­ hang félelmetesen ropo­gott. Amint kiürülnek a folyó­sók, a tanító bácsinak az arcá­ról a szigorúság eltűnik, elmoso­lyodik, megáll az ablaknál és hosszasan elnézi a hancúrozó gye­rekeket. Egy iskola dicsérendő kezdeményezése Nem mindennapi esemény színhelye volt nemrégen a ma­rosvásárhelyi 4-es számú Ipari Líceum, melyet építészeti isko­lának is neveznek. Több mint négyszáz vendéget fogadott. Ezt a napot az iskola napjának mi­nősítette, és a város meg a kör­nyező falvak általános iskolás tanulóinak lehetővé tette, hogy megismerjék az iskola életét. Klósz Viktor igazgató kezdemé­nyezésére már hónapokkal előbb több tanerő meglátogatta az ál­talános iskolákat, elbeszélgetett a nyolcadikos tanulókkal, és megismertette velük a líceumban folyó munkát, a szakképesítés megannyi lehetőségét. A Gergely Erzsébet tanárnő által irányított tanárcsoport derekas munkát vég­zett. Ez már azzal is bebizonyo­sodott, hogy a különböző iskolák­ból érkezett tanulócsoportok zsú­folásig megtöltötték az udvart, az iskola dísztermét, a könyvtá­rat, a bentlakást, a műhelyeket, a sporttermet, az iskola megany­­ayi laboratóriumát. Volt mit lát­­niok. Kevés líceum van a város­ban, mely a rendelkezésre álló termek, műhelyek, bentlakási fé­rőhelyek, kabinetek, a hatalmas étkezde választékos főztje, sok­férőhelyes díszterme, sportterme tekintetében az építészeti líceum előtt állna. És mindez egyetlen helyen, egyetlen udvaron. Az iskolában folyó oktatás és képzés kiváló feltételeiről már a nap első óráiban meggyőződhet­tek a vendégül látott tanulók. A műhelyek berendezései a korsze­rű követelmények színvonalát tükrözik. A nemrég elkészült fo­netikai laboratórium, a fizikai laboratóriumok mind arról ta­núskodnak, hogy az iskola veze­tősége tudatában van az előtte álló feladatoknak. Láthatták a vendégek a gazdag könyvtárat. Láthatták a már vörösben álló lánybentlakást, mely az iskola tanulóinak szorgalmas keze mun­káját is dicséri. Igen, a kiváló mesterek irányításával nagyon sokan itt alkalmazták a gyakor­­sokan mindazt, amit a szakmá­ban ismerni kell. Egyik tanuló, nem tudtam meg, melyik iskolából látogatott, az iránt érdeklődött, milyen tagoza­tok fognak működni a következő tanévben. Tájékoztatásul közöl­jük, hogy a nappali tagozaton az első fokozaton, azaz a IX. osztály­ba építészeti, mechanikai és fa­­feldolgozó szakra várják a ta­nulók jelentkezését. A második fokozaton, tehát a XI. osztályba építészeti, épületszerelő és épület­­villamosság szakra lehet jelent­kezni felvételi vizsgára. Működik az iskolában ezek mellett szakmai iskola, mesterképző, továbbá a XI. osztály számára esti tagozat is építészeti és gépszerelő szak­kal. B. J. VÖRÖS ZÁSZLÓ — 3 OLD­AR Kapuzárás a B divízióban is Bravó, Chimica! — ezzel a fel­kiáltással kell kezdeni a B osz­tályos labdarúgó-bajnokságunk befejezéséről szóló tudósításun­kat. A tirnaveni-i csapat meg­érdemli a dicséretet, hiszen a II. csoportban az 5. helyen vég­zett, és az előtte levő csapatok közül három volt A osztályos e­­gyüttes, kettő éppenséggel vala­mikor országos bajnok is. A Chimica fegyverténye annál is inkább dicséretre méltó, mivel a tavasszal még a legvérmesebb szurkolói közül is nagyon sokan már elparentálták. Meg is volt erre az okuk, hiszen a csapat az őszi idény befejezésekor a 16. helyet foglalta el 14 ponttal. A tavaszi rajt sem volt bíztató. Az első fordulóban 5—1-re kapott ki a Petrolultól, majd otthonában szenvedett vereséget a Mecanica finá­től. Majd újabb vereség kö­vetkezett Tg­ Jiuban. Tehát 20 forduló után is 14 pontja volt a csapatnak, s ezzel az utolsó e­­lőtti helyre került. S azután kö­vetkezett a nagy változás. Győ­zelem a plopeni-i Metarul ellen, győzelem idegenben a Rulmentul ellen, és megkezdődött a lassú előrehaladás a bajnoki tabellán, amely végül is az 5. helyen fe­jeződött be. A játékoskeret alap­ján legalább ez a hely illette meg a tirnaveni-i csapatot, amely ha az ősszel ezt a teljesítményt nyújtja, akkor bizony a csoport­ban dobogós helyet is kivívha­tott volna magának. Ez a jó he­lyezés kötelezettségeket is ró a csapatra. A játékosok megmutat­ták, hogy mire képesek, ők ma­guk állították fel a mércét, és lelkes szurkoló­táborunk most elvárja, hogy a körülbelül 6 hét múlva kezdődő új bajnoki idény­ben a Chimica a tavaszi formá­ban játsszék. Ehhez sok sikert kívánunk az együttes edzőjének és minden játékosának. Ebben a csoportban a CS Tir­­goviste végzett az első helyen, és mindössze egy év után újból visszakerült az A divízióba. Bú­csúztak a B divíziótól ebből a csoportból a ROVA Rosiori, a Poiana Cimpina (az ősszel még a 8. volt), a fogarasi Nitramonia (ősszel 12. volt) és a bukaresti Sirena. A CSOPORT VÉGSŐ ÁLLÁSA: 1. CS Tirgoviiste 34 2« 7 3 «*-1* 55 2. Petrolul 34 22 7 5 69-25 51 3. Rapid 34 1« 6 12 58-37 38 4. Flacára Moreni 34 IS 5 13 45-41 37 5. CHIMICA 34 1« 4 14 51-61 36 6. Autobuzui 34 15 S 14 50-41 35 7. Gaz-metan 34 14 7 13 40-42 35 8. Pandurii 34 14 6 14 40-34 34 9. Melaiul Buk. 34 13 8 13 49-44 34 10. Mec. fin* Bl­k. 34 13 8 13 47-46 34 11. Tractorul 34 15 4 15 41-45 34 12. Plopeni 34 14 5 15 47-38 33 13. Alexandria 34 13 6 15 44-41 32 14. $oimii Szcben 34 13 5 16 41-51 31 15. RÓVA Rosiori 31 13 5 16 38-50 31 16. Poiana Cimpina 34 14 2 18 42-51 30 17. Nitramonia 34 8 3 23 26-78 19 18. Sirena 34 4 5 25 38-93 13 LABDARÚGÁS ■ Románia Kupája keretében a megyei szakasz döntőjét ját­szották le a cukorgyári pályán a szovátai Medve-tó és a régeni Mé­taiul csapatai. A szovátai együt­tes Király góljaival 2—0 arány­ban győzött. A következő fordu­lóban már pályára lépnek a C osztályos csapatok is. ■ A megyei labdarúgó-bajnok­ságba jutásért kiírt selejtezők 2. fordulójában semleges pályákon lejátszott találkozókon az alábbi eredmények születtek: Unirea Csüdőtelke—Unirea Régen 3—1 (hosszabbítás után), Transportul Marosvásárhely—Muresul Kezelő 2—1, Gloria Bonyha — Ariesul Hadrév 1—0, Gaz­metan Dános— UJCC Marosvásárhely 2—1. ■ Barátságos mérkőzésen a Metalotehnica csapata 2—0 arány­ban vereséget szenvedett a régens Otelultól. Székely­keresztúron Har­gita megye bajnokcsapata, az Unirea 5—3-ra győzte le a ma­rosvásárhelyi IRÁ-t. ■ Befejeződött a marosvásár­helyi líceumok és szakmai isko­lák labdarúgó-csapatainak baj­noksága. Az első helyet a Mező­ gazdasági-ipari Líceum foglalta el. ■ Csütörtökön a vikendtelepi pályán a marosvásárhelyi Viito­­rul 1971-es csapata a Viitorul 1981-es csapatával mérkőzik. A találkozó 18 órakor kezdődik. KÉZILABDA Az elmúlt hét végén a maros­vásárhelyi kézilabda sport vete­ránjai léptek pályára. A Progre­­sul női kézilabda-csapata, amely 1955-ben megnyerte a nagypályás országos bajnokságot, az ILEFOR együttesével játszott, amely 1959- ben ifjúsági országos bajnokságot nyert. A találkozó 18—18 arányú döntetlenre végződött. Férfiaknál a Dinamo csapata 37—30-ra verte a Stiintát. KAJAK-KENU Szombaton és vasárnap a Mu­resul serlegért kiírt versenyt bo­nyolították le, amelyen pitesti-i és marosvásárhelyi versenyzők álltak rajthoz. Eredmények, ser­­dülőkorúak, K—1: Balázs Zsófia (Vointa) és Lázár László (Bolyai), K—2: Vointa, lányoknál, fiúknál egyaránt. K—4: Vointa. Ifjúsá­giak, K—1: Chifor Katalin (Voin­ta) és Miklós Attila (Vointa), C—1: Demeter György (Bolyai), C—2: Vointa, C—1 1000 m: Mik­lós Attila, C—2 1000 m: Vointa. A csapatversenyt a Vointa nyer­te, a pitesti-i CSM és a Bolyai Líceum együttesei előtt. ÍJÁSZAT Négy napon át versenyeztek a vikendtelepi íjász­pályán e sport­ág legjobbjai közül 90-en, kilenc város 11 klubjának a képvisele­tében. A Posta serlegéért és a Vointa serlegéért kiírt versenye­ken a vásárhelyi sportolók az alábbi eredményeket érték el: Posta serleg: 1. helyen végzett Fazakas Judit (Posta) és a Sá­­nátatea fiúcsapata. A második helyet a Vointa női csapata fog­lalta el. Harmadikok lettek a Posta serdülőkorú csapata, Berki András (Vointa) és a Vointa fér­ficsapata. A Vointa serleg verse­nyein első helyre került a Sana­­tatea ifjúsági csapata és Préda Terézia (Sänätatea) a női egyes­ben. Második helyen végzett a Posta serdülőkorú csapata és Fa­zakas Judit a serdülőkorúak e­­gyéni versenyében, valamint a Vointa női csapata. Harmadikok lettek Mátyás István (Posta) a serdülőkorúaknál, Berki András a felnőtteknél és a Voinia férfi­csapata.

Next