Vörös Zászló, 1981. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1981-09-01 / 206. szám
*Z RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXn7"évröiyam 206^9163)Tzám— Ara 30 bánis Az RKP KB-nél tartott munka tanácskozás szellemében Minőségi munkát a talajelőkészítésnél és a takarmánynövények vetésénél! Azzal minden egyes szakember, termelőszövetkezeti vezető tisztában van, hogy most kell megteremteni a jövő évi bőséges termés alapját. Ehhez pedig jó minőségű munkára van szükség mind a talaj előkészítésnél, mind a vetésnél. És azt is el kell mondani, rég nem volt ilyen lehetőség az összes minőségi feltételek teljesítésére, mint az idén. Az aratást idejében befejeztük. A gépek, a területek felszabadultak s az idő is kedvezett a talajelőkészítésnek. Tehát csupán jó gazdaszellemre, odaadó munkára volt és van szükség, hogy alaposan előkészített talajba kerüljön a mag. Mindennek fontosságát hangsúlyozza az RKP KB-nél a napokban megtartott munkatanácskozás is. Arra kell tehát most törekedni, hogy maradéktalanul a valóságba ültessük az itt elhangzott javaslatokat, a pártunk főtitkárának beszédéből származó feladatokat. A jelen időszak egyik legsürgetőbb problémája a talajelőkészítés mellett a takarmány, növények vetése. S ez megyénkben annál inkább fontosabb mivel nagyszámú állattal rendelkezünk s bizony az elmúlt években problémák voltak a takarmányellátás körül. Ott viszont, ahol betakarítottak minden szál takarmányt, idejében elvetették a takarmánynövényeket zökkenőmentes volt az istállózási időszak. A nagyernyei termelőszövetkezetben jól rajtoltak az idén a mezőgépészek. Eddig több mint 270 hektár vetőszántást végeztek, amelyet meg is tárcsáztak. Jelenleg hét traktor hasítja a földet, a többiek tárcsáznak, műtrágyát szórnak, silóznak. Műtrágyát eddig mintegy 80 hektárra juttattak. Természetesen az őszi vetések előkésztésében nagy gondott fordítanak a takamnány növészek vetésére is. Összesen 80 hektáron termesztenek vetett füveket. Az olaszperje egy része földbe került. Egy gép most a réti csenkesz, a réti komócsin és más fűfélék magvait huzatja a földije. Gyorsan halad a munka, hisz a területet idejében előkészítették s amint a termelőszövetkezet főmérnöke elmondotta meg van elégedve a mezőgépészek minőségi munkájával is. Gyors ütemben készítik a talajt az őszi árpának is, hogy idejében megkezdhessék annak vetését. Megosztott erővel dolgoznak a sárpataki termelőszövetkezet mezőgépészei, ugyanis az idén nemcsak a gazdaságot, hanem a nemrég alakult szövetkezetközi tehenészetet is ki kell szolgálják, márpedig ottan nagy területeken termesztenek takarmánynövényeket. Amint Magyari János, a termelőszövetkezet főmérnöke elmondotta így párhuzamosan készítik a területet, vetik a takarmánynövényeket. A termelőszövetkezetben a takarmányrozs vetését befejezték. Most a fűféléken van a sor, amelyet összesen 30 hektáron termesztenek. Igyekeznek minél jobb talajt biztosítani a földbe kerülő magvaknak. Ezért a minőségi talajmunka mellett nagy gondot fordítanak a talajtáperő pótlására is. Hektáronként 600—700 kiló műtrágyát juttatnak a földbe. A jövő évi takarmányalap előkészítése mellett nagy gondot fordítanak az idei kiegészítésére is. És erre nagy szükség van, hisz a mérleg főleg a szálasoknál hiányt mutat. A víz a idén többször öntötte el, iszapolta le kaszálóikat. Ezért igyekeznek minden fellelhető takarmányt összeszedni. Silótakarmányt eddig több mint 800 tonnát készítettek s a másodvetésből is jó termésre számítanak, így tehát, ha szálasból nem is üti a széle a hosszát, lédús- és téri més takarmányokkal pótolni tudják. A marosszentgyörgyi termelőszövetkezetben is a takarmányellátás az állandó gondok közé tartozik. A szálastakarmányoknál már a tervkészítésnél 150 tonna hiánnyal indultak. — Úgy néz ki a dolog, hogy csökkenteni tudjuk — mondja Enyedi Gábor, a termelőszövetkezet főmérnöke. Széna 350 tonna van raktáron, sarjából eddig 30 tonnát szállítottunk be s még 100 tonnára számítunk. A terület nagy részéről levágtuk a termést. Jelenleg az utolsó tíz hektáron dolgoznak a kaszások. S ahogy az idő engedi szárítjuk és hordjuk a tárolókba. Így tehát mintegy 50 tonna szálastakarmány hiányunk lesz, amit igyekezünk helyileg pótolni. Augusztusban 800 tonna silótakarmányt készítettünk szalmából és fűfélékből. Ezt most tovább növeljük. És természetesen igyekszünk jó földbe tenni a takarmánynövényeket, hogy a tavasszal korán kasza alá nőjenek. A terület nagy részét a fűféléknek előkészítették s ahogy a talaj engedi huzatják is bele a magot a földbe. A napokban lehullott eső egy kicsit mindenütt megzavarta a talajmunkákat. Időt veszítettünk, amelyet maradéktalanul pótolni kell. (háromszéki) Jól ég a kezdet kezdetén valamki jól elsózta a Szováta környéki dombokat. De az itt élő emberek nem sokáig bánkódtak ezen: ha már több a só mint a termőföld, hát vigyük vásárra és cseréljük át gabonára, élelemre — mondták és cselekedtek a rómaiaktól errefelé több századon át. Később, úgy vagy négy-ötszáz évvel ezelőtt rájöttek, hogy a sós vizű tavak enyhítik végtagjaik bénító fájdalmát, de e csodatevő hatást csak századunk elején kezdik áruba bocsátani. Kiépül a „telep“, mind többen kapnak munkát a fürdőknél. A „falu“ mintegy a teleptől elszakadva azért tovább éli a maga sajátos sóvidéki életét. Az utóbbi évtizedek nagy változásai Szovátát se kerülték ki: gyárak jelennek meg, s a faluból város lesz, mintegy bizonyítva, hogy akik itt élnek nemcsak a természet adta lehetőségeket tudják hasznosítani, hanem kiváló mesteremberek is. Már az ötvenes évek elején létezett a falu központjában egy faipari vállalat, melyet ötvenhat januárjától átvett az ILEFOR. Ez volt a kezdet — meséli Nagy Ferenc az ILEFOR szovátai egységének a főnöke —. Akkor még minden nagyon kezdetleges volt, mind a felszerelés, mind a termelés. Csak nagyon egyszerű termékeket készíthettek: talicskákat, szekereket, csomagoló ládákat. Ez a ládarészleg a gáttércsarnokban fejlődött ki. Eleinte vízturbina hajtotta a gépeket, majd egy Ganz Diesel-motor működtette, a transzmissziós tengelybe kapaszkodó gépszíjakat, ezt aztán a villanymotorok váltották fel. A termelés is változott, mind igényesebb termékeket kezdtek gyártani. Rátértek az asztalos munkákra: ajtók, ablakok és kisebb bútorok, főleg iskolai felszerelések, patikabútorzat (a marosvásárhelyi gyógyszertárak bútorzatának egy része itt készült konyhaszékek, laboratóriumi asztalok gyártására. Ezek mind dörzsölt megmunkálással, vagyis félfényes lakkozással készültek. Kilencszázhatvanháromtól elkezdtünk a közpiacra is gyártani termékeket — mondja tovább —. Először műanyagborítású lemezből konyhabiítorokat s miután munkásainkat — számuk ekkor már elérte a hetvenet — szakosítottuk, megkezdhettük a magasfényű bútorok készítését is a kereskedelem részére. Egyidőben még a régi termékeinkből is gyártottunk úgy, hogy akkor 50—60 termék készült nálunk. Már érkeztek igényesebb megrendelések is, mint például szállodafelszerelések, bútorzat, belső falburkolat, diszító elemek kivitelezése. Hovatovább a régi egység mér nem felelt meg sem technológiai, sem munkavédelmi szempontból a követelményeknek. A műhelyek alacsonyak, sötétek, rossz szellőztetésűek voltak. Szováta ipari övezetébe, a „Johodba“ egy modern egység épült, melyben 1977 december elsején kezdtük meg a termelést, a régiből pedig iskolaműhely lett. Ahogy ide átköltöztünk, megkezdtük az export termékek gyártását. Első termékeink a keleti piacra irányultak. Mivel ez az egység ülőbútorok gyártására volt tervezve, mi a székeket és a foteleket készítettük egy olyan szobaberendezéshez, melyhez a meggyesfalvi egység készítette a szekrényt és az asztalt, majd közösen szállítottuk. Azóta egyre bővült exporttermékeink száma és menynyisége, így ez év első hat (Folytatás a 4. oldalon) — Találékonyság —-------------------------------------- — KARÁCSONYI ZSIGMOND riportja — Találkozó az Ingázókkal Érdekes összejövetel zajlott le az elmúlt napokban Teremén. Dózsa György község pártbizottságának és a marosvásárhelyi Metalotehnica vállalat vezetőségének kezdeményezésére találkozót szerveztek Tereme falu művelődési otthonában az ingázókkal. A nagy érdeklődésre vall, hogy a kultúrterem zsúfolásig megtelt. Ilyen népes közönség előtt szólalt fel Pethő Zsigmond, Dózsa György község pártbizottságának titkára, a néptanács elnöke, aki ismertette a község fejlődésében elért eredményeket, a két mezőgazdasági termelőszövetkezet megvalósításait, és Ciobanu Nicolae, a Metalotehnica vállalat aligazgatója. Ő a vállalatot mutatta be a közönségnek, majd elismeréssel szólt a faluból ingázó több mint ötven dolgozó hathatós hozzájárulásáról a vállalat gazdasági feladatainak teljesítéséhez, és kiemelte az olyan kiváló dolgozók neveit, mint Stefan Chirila, Augustin Muteu, Maria Birsan, Gheorghe Pop, Ioan Sita és mások. Az összejövetelen szót kért több ingázó is. Hangsúlyozták, hogy igyekeznek becsülettel helytállni munkahelyeiken, itthon pedig szintén kiveszik részüket a községfejlesztési akciókból és a különböző mezőgazdasági munkálatokból. Önerőből gazdaságosabb A jelenlegi világgazdasági helyzetben az egyes országok pozícióját döntően befolyásolja az import-export mérleg állása. A vevők megtartása és újak megnyerése mellett az import jelentős csökkentésével kedvező irányba billenhet a mérleg nyelve, mely a belső gazdasági helyzetre nézve rendkívül örvendetes. Nyilvánvaló, hogy mindezek ismeretében vállalataink fő célkitűzése a külföldről származó alapanyagok belföldivel való helyettesítése, az import lehetőleges megszüntetése. E folyamat nem mindig megy zökkenőmentesen, hiszen jónevű, nagy technológiai múlttal rendelkező cégek termékeit kell helyettesíteni saját anyaggal. Az eredmények mégis több mint biztatóak. Ezt tanúsítja hogy nyersanyag és szellemi potenciálunk képes megoldani ezt a feladatot is. Ezekről a problémákról, a velük járó nehézségekről, apró és nagyobb örömökről kérdezem Péterfi István üzemmérnököt, az Electromures melegítő testeket gyártó részlegének helyettes műhelyfőnökét. — Vállalatunk azt a célt tűzte maga elé, hogy teljes mértékben belföldi készítményekkel helyettesítse az eddig külföldről importált alapanyagokat, valamint a technológiai folyamatban használt gépeket. Elmondom főbb sikereinket: A melegítődrótok spirálmeghajlítására eddig svéd gépet használtunk. Jelen pillanatban gyárunk, önerőből, négy ugyanarra a célra használható automatát tervezett, pontosabban már el is készítettük, örömmel mondhatom, hogy a mi gépünk ugyanolyan technológiai paraméterekkel dolgozik mint a svéd, és tökéletesen használható. A csőellenállásoknál eddig svéd töltőgépet használtunk, most a sajátunk látja el ugyanazt a feladatot. Készítettünk egy — eddig importált — univerzál hajtót, amelyik kitűnően megfelel technológiai követelményeinknek. Kvarcos homokkal helyettesíítettük a nehéz valutáért behozott magnézium-oxidot. És végül: a melegítőtestekbe használandó kanthal drótot, mely szintén svéd import, rövidesen az aranyosgyéresi vállalat fogja gyártani. Ez a probléma még nincs teljesen megoldva, de az eddigi eredmények reményt keltőek. — Ha jól tudom, ezek a helyettesítések mind az utóbbi időben történtek, viszont a termékeket — melyekhez felhasználják — már évek óta gyártják. Eddig miért nem próbálkoztak saját erőből kiküszöbölni az importot? — Ez a gondolat bennünk is felmerült már. Az utóbbi időben, az importált anyagok helyettesítésében elért jó eredményeinket látva, jogosan tevődik fel a kérdés, hogy eddig miért nem próbálkoztunk. Mit mond(Folytatás a 4. oldalon) HETI INTERJÚNK - Új évjárat a Törvény írja elő az ipari líceumok és a szakiskolák végzettjeinek elhelyezését a termelőmunkába. Többnyire az illető iskolát segítő termelő egységekbe kerülnek az abszolvensek. Iskolaüzem kapcsolata, együttműködése ezért is jelentős a munkaerőképzés szempontjából. Tehát egyáltalán nem lehet közömbös az üzemnek, mennyire hatékony a hozzájárulása a tanulók szakmai képzéséhez. Az eddigi többéves tapasztalat tanúsítja, hogy az abszolvensek a meghatározott gyakorlati idő letöltése után többnyire jól megállják a helyüket, szakképzettségük, elméleti és gyakorlati ismereteik megfelelnek a műszaki fejlődés korszerű igényeinek. (Természetesen a munkahelyi továbbképzés, az újdonságokkal való lépéstartás minden dolgozó kötelessége, az iskolában szerzett ismeret csak alap az elinduláshoz valamely pályán.) Az idei tanév befejezése után is — mint a korábbi években — megkezdődött az ipari líceumok frissen végzettjeinek — kivéve a felsőoktatásban továbbtanulókat — az első munkahely felé irányítása. Ez az akció befejezéshez közeledik, a fiatalok nagy része jelentkezett már a líceumtól átvett kinevezéssel a munkahelyen. Hogyan, milyen eredménnyel zárul ez az akció, természetesen nagyban termelésben függ az iskolák, illetve a líceumok vezetőségétől. Hogyan teljesítette ilyen jellegű feladatát a marosvásárhelyi 5-ös számú Ipari Líceum? Erről a kérdéskörről beszélgetve érdeklődtem JÁNOSI BÉLA igazgatótól. — Véleménye szerint a líceum milyen színvonalú szakképesítést biztosított a végzetteknek? — A líceum első fokozatán — mechanika profil — a képzés minősége megfelelő volt. A tanulók — bár van köztük néhány gyengébb — általában elsajátították az előírt alapismereteket. Az első fokozaton 200 tanuló végzett, nagy részük szakiskolában és a líceum II. fokozatán tanul tovább. A fennmaradó egyharmad rész kihelyezést kapott a marosvásárhelyi Autójavító Vállalathoz, és esti tagozaton folytatja a tanulást a líceum II. fokozatán. A líceum II. fokozatán három mesterségben oktatták a tanulókat, véleményem szerint jó szakmai képesítést kaptak. A 138 tanulóból csak egy a sikertelen érettségiző. Két osztály — 70 tanuló — végzett az autószerelő profilon, egy osztály fémforgácsolásból és egy másik osztály automatizálási elektronikából nyert képesítést. — Hogyan történt a végzettek termelésbe irányítása? — A tanulók gyakorlati képzése, már az első tagozaton, jórészt a gyárban, az Autójavító Vállalatban történik. A II. fokozaton teljes egészében a vállalatban történik a gyakorlati szakmai képzés. Ez nagy előnyt jelent a tanulóknak a termelésbe való beilleszkedés szempontjából, hiszen a II. fokozaton végzettek mintegy 80 százaléka ebbe a vállalatba kapott kinevezést, néhányan kerültek csak más vállalathoz, a többi főiskolán tanul tovább. Megjegyzem, hogy az autószerelési szakmában a tanulók gépkocsivezetői képesítést is kapnak. Az iskolaudvaron e célból ilyen jellegű gyakorlóteret létesítettünk és három teherautója és két személygépkocsija van a líceumnak. — A fiataloknak a termelésbe való elhelyezésekor ütköztek-e valamilyen nehézségbe? — A lányok (30) elhelyezése jelent még nehézséget. Az Autójavító Vállalat az idén sajnos nem alkalmazott egyetlen lányt sem. A lányok munkahelyi intézése még folyamatban van. KOCH MÁRIA (Folytatás a 3. oldalon)