Vörös Zászló, 1981. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-01 / 259. szám
Huszonhét gyümölcsöző esztendő Megfakult ügyiratokat böngészek a főkönyvelői asztal mellett meghúzódó törpefotelbe süppedve. Az ötvenes évek elején íródtak ezek annak indoklására, hogy az akkori Maros megye területén lehetséges és szükséges is egy erdőkitermelő és fafeldolgozó vállalat létrehozása. Az új vállalat személyzeti felépítésére tett javaslat egyebek közt az igazgató és főkönyvelő mellett, főtechnikusi tisztességet irányoz elő, mintegy bizonyítva, hogy abban az időben nem dúskáltunk mérnökökben. Egy másikban két szakember különböző műhelyek létrehozását indítványozó maroknyi tenni, jobbítani szándékozó szakembergárda derekasan helytállt az újért, célszerűbbért vívott békés csatában. A Tartományi Néptanács Végrehajtó Bizottsága ugyan az elején még zavarban lehetett (egyszer döntöttek egy megyei kitermelési vállalat létrehozásáról, röviddel azután módosították, majd néhány hónap múlva érvénytelenítették a korábbi végzést), ám ötvenhárom tavaszán végül is csak kikerekedett az akkori igényeknek leginkább megfelelő döntés, pecséttel és aláírással látták el az ILEFOR születési bizonyítványát. Most, huszonhét év után kevés támpont kínálkozik a múlt és jelen összehasonlítására, ugyanis az ILEFOR időközben alaposan átalakította profilját, összetétele igazodott a közigazgatási-területi változásokhoz, majd mindezek tetejébe. 1977-ben a helyi ipari fennhatóság alól átkerült a köztársasági iparhoz. Egy dolog azonban változatlan maradt: huszonhét évvel korábban, akárcsak napjainkban, szorgalmasan dolgoztak a győrbeiek, munkájuk eredményességének alakulásáról nyújt icitet a mellékelt grafikon. 1914-ben, tehát a vállalat első teljes gazdasági esztendejében két eredményeket 1-nek tekintve kitűnik, hogy a tavaly 2,5-ször több dolgozóval huszonkétszer nagyobb árutermelést és tizennyolcszor nagyobb jövedelmet valósított meg, mint az alapesztendőben. Igaz, időközökben történt egy s más a vállalat életében Fokozatosan áttértek a komplexebb munkát, nagyobb szakképességet igénylő bútorok gyártására, új, korszerű gyáregységek épültek Marosvásárhelyen és vidéken, s ma már a termelés egyre nagyobb hányada jut el külföldre. A szaggatott vonal az árutermelés, a fekete vonal a nyereség, a pontozott vonal pedig a munkáslétszám alakulását jelzi. 1980-ban csúcsteljesítményt értek el: elnyerték az iparági ésüzem címet, amiért a Munkaérdemrend III. fokozatával tüntették ki az ILEFOR-t. És figyelem, történt mindez két évvel azután, hogy a helyiipartól „átléptek“ a köztársasági iparhoz, azaz olyan rangos vállalatok társaságába csöppentek be, mint a már világhíres Augusztus 23. Bútorgyár, a bukaresti, a szatmári, az aradi és más nagynevű gyárak. Az utóbbi három évben ezekkel kellett összemérnie erőit (értsd szakmai, szervezési, műszaki képességeiket) a helyi ipar anyaterén nevelkedett munkaközösségnek. De lehet — állítják többen — éppen ez segített a csúcsra jutásban. Mert az ILEFOR esete nem egyedi. A helyi ipartól került át a köztársasági iparhoz (a vegyiparhoz) a Prodcomplex is 1978-ban csak a nem éppen „sportszerű“ beavatkozáson múlott az élretörés, a következő két évben már semmi sem akadályozhatta meg a prodcomplexbelieket az ágazati élüzem cím elnyerésében és az ezzel járó kitüntetések megszerzésében. Mint mondják, a helyi iparnál sokkal mostohább műszaki-anyagi feltételek mellett dolgoztak, ami nagyobb leleményességre, a belső források teljesebb kiaknázására, takarékosabb anyag- és energiagazdálkodásra ösztönözte a munkaközösségeket. " Jó tulajdonságokat később a lényegesen jobb anyagellátás és a műszaki-szervezési feltételek mellett nagy- szerűen tudták gyümölcsöztetni. Úgy tűnik — s ez ugyancsak örvendetes —, a bútorgyártóknak is sikerül duplázni. Márciustól első helyen állnak az iparági szocialista versenyben, az előrejelzések pedig igen biztatóak. Tízhónapi tervüket október 15-én teljesítették az ILEFOR-beliek, s előreláthatólag 13 millió lejes előnnyel térnek rá a tizenegyedik hónapra meghatározott feladatok végrehajtására. za ISMERT ÉS KERESETT MÁRKA BELFÖLDÖN ÉS KÜLFÖLDÖN EGYARÁNT Heten teljes egységben Mikor hozzáláttunk a dokumentálódáshoz, Zsigmond István mérnök-igazgató óva intett: az élüzem címet nem csupán a meggyesfalvi gyár dolgozói vívták ki, hanem az öt városban és egy községben működő egységek dolgozói együttes munkájának gyümölcse. S hogy az igazgató állítáA vállalat vezetősége arra törekedett, hogy minden gyáregységben olyan termékek gyártását és technológiákat honosítsanak meg, melyek biztosítják a részlegek közötti fölösleges szállítás kiiktatását ám a szakosítás révén magas munkatermelékenységet érhessenek el, így például a szovátai egységet lényegében székek gyártására profil hozták, itt állítják elő a többi egységekbe készülő bútor garnitúrákhoz szükséges székeket. Nemrég korszerűsítették a sármási egységet, és lehetővé tették a komplexebb szoba berendezések gyártását. Az olyan elemeket, melyek előállítására itt nincs lehetőség sa mennyire helytálló, azt tükrözi a mellékelt táblázat melyből kiderül, hogy három fontos, az egész gazdasági tevékenység milyenségét meghatározó mutatót (kilenc hónapra kivetítve) a hét egység mindegyike teljesítette, illetve túlszárnyalta. Hasonló teljesítményeket értek el a többi tervmutatóknál is, más egységektől szerzik be. Az új szervezési metodológiák szellemében folyik a szocialista verseny az összes részlegeken. Sikerrel alkalmaznak több nagy horderejű munkáskezdeményezést. A szakszervezeti bizottság elnökétől tudjuk, hogy a „Minden 100. bútort megtakarított anyagból'! elnevezésű kezdeményezés alkalmazása kilenc hónap alatt 150 000 lej, a „Csökkentsük az anyag- energia- és üzemanyagfogyasztást“ felhívás pedig 300 000 lej megtakarítást eredményezett a vállalatban. A vállalat vezetőinek kérésére közöljük a szocialista versenyben kitűnt legjobb dolgozók névsorát, egységenként. _ Meggyesfalva: Nagy Albert, Maier Joan, Bende Árpád, Kucsván Sándor, Pol loan, Füzesi Dezső, Vorobeti Lucretia, Onea Eugenia, Moldovan Ana. Szabadi út: Curticupean Augustin, Nagy Béla, Csepán Béla. Segesvár: Ferencz József, Felegean Teofil, Búzás János, Hinca Maria. Régen: Butiu Teodor, Pop Petru Gáli Sándor, Nagy Dénes, Pop Teodor. Szováta: Májta Erzsébet, Lukács Sándor, Bogdán Sándor. Ludas és Sármás: Dudila Ioan, Moldovan Gheorghe, Ghirca Maria. •4,4 millió lejjel szárnyalták túl a kilenc hónapi exporttervet, s így 26,7 millió lej értékű áruval szállítottak többet külföldre, mint a múlt év hasonló időszakában. • Az év eltelt kilenc hónapjában minden ezer lej értékű árut a tervezettnél közel 4 lejjel kevesebb anyagi ráfordítással állítottak elő, s ezáltal 1,2 millió lej értékű anyagot takarítottak meg • Az energia- és tüzelőanyag-gazdálkodás javítása révén az említett időszakban 404 megawattóra villamos energiával és 79 tonna egyezményes fűtőanyaggal használtak el kevesebbet a kiutaltnál. . • Az anyagszabás tökéletesítése, a hulladékok magasabb fokú felhasználása révén 264 köbméter fenyő fűrészárut, 744 köbméter bükk fűrészárut és 263 köbméter más fűrészárut takarítottak meg. • Az ILEFOR 1960-ban első helyen végzett az ország bútorgyártó helyiipari vállalatai között szervezett szocialista versenyben. • Igazodva a külföldi megrendelők igényeihez, az év utolsó negyedében rátérnek faragott bútorok kísérleti gyártására, majd 1982-ben megkezdik a sorozatgyártást. Az 1977. évi gazdaváltás lényeges változásokat hozott a termékek szerkezetében és eladási szférájában. Az utóbbi időben növekedik a komplex megmunkálást igénylő bútorgarnitúrák és egyedi darabok részaránya, az értékesítési terület pedig külföld felé tolódik el. Mini szemléltető ábránkból is kiderül, 1977-ben az árutermelésnek mindössze egy harmadát értékesítették külföldön, az idén előre láthatóan 56 o/o-áts tervek szerint az export részaránya jövőben erősen megközelíti a 65 százalékot. A meggyesfalvi gyáregység teljes egészében külföldi megrendelésekre termel tölgy- és fenyőfa, rusztikus stílusú bútorgarnitúrákat és önálló darabokat. A Szabadi úti egység tévészekrényeket és tölgyfa bútordarabokat gyárt exportra. Szovátán székeket, Segesváron asztalokat és vitrineket, Sármáson bükkfából készült gyermekbútorokat készítenek kivitelre. S hogy az ILEFOR védjegyét viselő termékekkel elégedettek a külföldi megrendelők, arra csupán két példa. A fővállalat leállíttatta a festett bútorok gyártását s olyan kis egységeket is exportáru termelésére állítottak át, mint a sármási. És a másik: a jövő évi kiviteli terv 80 százalékát fedezték eddig megrendelésekkel, s a további kérések kielégítése már-már meghaladja erejüket. Persze ezt az irigylésre méltó helyzetet nem csak a termékek elismerten jó minőségével sikerült kialakítani A nyugat-európai pénznemek értékcsökkenése e dollárral szemben zavarba hozta a külföldi partnereket, akik ez év tavaszán az egyik megrendelést a másik után mondták le, illetve új igényekkel léptek fel. Egy adott pillanatban már úgy tűnt hogy az új feltételek mellett az ILEFOR képtelen lesz teljesíteni idei kiviteli tervét. Szerencsére csak úgy tűnt mert e nagyszerű munkaközösségnek sikerült gyorsan átállni, gyártásba venni az új igényeket kielégítő bútorokat, egyedi darabokat. Jelenleg az ILEFOR a Szovjetuniónak, Mongóliának, az NSZK-nak, Franciaországnak Hollandiának, Belgiumnak Líbiának, Szíriának, Izraelnek Dániának és Svédországnak szállít bútorokat. A megrendelések nagy része az NSZK- ból és Franciaországból érkezett. RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN ILEFOR bútor — a világ 11 országában nettó term árutermelés export millió lej Vo-ban Vo-ban Meggyesfalva 1.67 106.7 104,7 Szabadi út 0.57 104,7 102.3 Régen 0.92 104.7 102,1 Szováta 0,486 106.1 102 Segesvár • 0,46 104.9 105,1 Imdas 0 23 104,9 101,3 Sármás C 17 109,5 101,3 A munkaalakulatok között folyó szocialista versenyben éshelyen áll Nagy Albert képünkön látható csoportja Felvételeink a vállalat megygyesfalvi részlegén készültek. A bemutatott bútorok külföldi megrendelésre készülnek