Vörös Zászló, 1981. december (33. évfolyam, 284-310. szám)
1981-12-02 / 285. szám
5 oldal — vörös zászló DECEMBER 2. SZERDA A Nap kel 7 óra 33 perckor, lenyugszik 10 óra 37 perckor. Az év 336. napja, hátra van 29 nap. EMLÉKEZTETŐ •— A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe *— Ma ünnepük Kubában a Forradalmi Hadsereg Napját •— 1971-ben kiáltották ki az Egyesült Arab Emirátusok függetlenségét. Nemzeti ünnep *— 70 éve, 1911-ben Budapesten született Habe Hans magyar származású német újság- és regényíró (családi nevén Békessi János) *— 50 éve, 1931-ben Párizsban hunyt el Vincent d’Indy francia zeneszerző — 1899-ben született Londonban John Barbirolli olasz származású híres angol karmester MŰSOROK SZÍNHÁZA Nemzeti Színházban szerda este 7.30 órakor: Év végi négykezes. A magyar tagozat előadása. Csütörtökön este 7.30 órakor: Tottc-avem mai sfint. Este 7 órakor a Kisteremben: Vadrózsák. — MOZI — ARTA: Stefan Luchian. HALADÁS: A nevem: szerelem I—II. rész. SELECT: Kalandok az Északi-tengeren IFJÚSÁGI: Lányok órája. FLACARA: A detektív I—II. rész. SEGESVÁRI LUMINA: A kutya. VASUTASOK KLUBJA: A fösvény. REGENI PATRIA : Magasrepülés. TIRNAVENI MELÓDIA: Szibériába I—II. rész. LUDASI FLACÁRA: Minden a szerelem. SZOVÁTAI DOINA: A néma város. MUNKÁS MOZI: A tanú többet tud. SÁRMÁSI POPULAR: A szerelem utolsó éjszakája I—II. rész. RADNÓTI LUMINA: A szerelem utolsó éjszakája I—II. rész. ERDŐSZFNTGYÖRGYI POPULAR: Üvegajtók mögött. GYULAKUTAI PATRIA : Rendkívüli küldetés. NYAHADSZEREDAI NIRAJUS: Fáklya és láng. RADIO -a marosvásárhelyi RÁDIÓSTÚDIÓ ROMÁN NYELVŰ MŰSORA 1,00—7,00-ig: Reggeli zenés beszélgetés. Híradó. Időszerű tennivalók a mezőgazdaságban. Népdalok és népi táncmuzsika. 18,90—20,00-ig: Hírek, tudósítások. Népzene. Hatékonyság, minőség — gazdasági rovat. Könnyűzene. Közművelődési és művészeti hangosújság. MAGYAR NYELVŰ MŰSORA ti.op.13.oo-ig. Hírek, tudósítások. Részletek Mozart-operákból. Olvastukhallottuk. Békedalok. Mai falu, mai emberek: Arapatak, Kovászna megye. Népi táncmuzsika énekes és hangszeres előadásban. Válaszolunk hallgatóinknak. Román szerzők könnyűzenéjéből. Sport. Zene. 17,00—18,00-ig. Hírek, tudósítások. Népzene-feldolgozások. Irodalmi és művészeti napló.A béke, képzőművészetünk egyik fő témája. Az Igaz Szó irodalmi színpad és meghívottjai. — TELEVÍZIÓ — 16,00 Telex 16,05 Tévéiskola 16,30 Társadalompolitikai kabinet 17,05 Pronoexpressz-húzás 17,15 A román nyelv 17,40 Az emberekkel az emberekért 18,05 Zenei újdonságok 18,25 Meg- éneklünk, Románia 18,50 1001 este ! 10,00 Híradó 19,25 Napirenden a gazdaságban 19,45 Tévéankét 20,20 Filmmúzeum: El Greco — olasz film 21,33 , A leszerelésért, a békéért 21,50 Román operettáriák 22,05 Híradó. IDŐJÁRÁS A Maros-Bánát Vízügyi Igazgatóság diszpécserszolgálata közli: Marosvásárhelyen tegnap reggel a levegő hőmérséklete mínusz 4, délben 12 órakor plusz 1 fok volt. Előrejelzés: tovább tart a viszonylag hideg idő. Változó égbolt, elvétve havas eső, havazás várható. Mérsékelt nyugati szél. A hőmérséklet napközben plusz 1—plusz 3, hajnalban mínusz 4— mínusz 1 fok között váltakozik. A reggeli órákban helyenként köd ■ A marosvásárhelyi Szakszervezetek Művelődési Háza II. emeletén Gámentzy Zoltán, Dolnahull Gyula, Pakuts Dezső, G.yenes Tibor, Aczél Ferenc műkedvelő képzőművészek festészeti kiáll:lását tekinthetik meg a látogatók. " A pénz nem számít... Hangosan vitatkozó népes csoport lepi el a törvényszék amúgy is népes folyosóját. Legalább harmincan vannak. Büszke tartással, délcegen lépkednek. Híre-hamva sincs közöttük törődött arcnak, munkában meghajlott háznak. Nem egy közülük a bika szarvának kicsavarására is vállalkozhatna. Öltözetük sem megvetni való. Háromnegyedes, vagy rövid bőrkabát, bársonynadrág. A mára kitűzött tárgyalások listája előtt megállnak. Egyikük odalép. Ujja egy ponton, a lista közepén megáll. — Itt van — szól a csoporthoz. — Van még időnk. Maradjatok, amíg jövök! — figyelmezteti társait fontoskodva. Úgy tíz perc múlva hivatalnok külsejű férfivel érkezik vissza. A többiek újra elcsendesednek. — A nyilatkozatot akarom látni. Meg tudná-e most mutatni? — kérdezi. — Minek éppen most? Tudtom szerint nem maguk vannak a pácban. — Nem, az igaz. De azt az embert ki akarjuk húzni onnan. A pénz nem számít. — S ez most jutott eszükbe? Beszéljenek az ügyvédjével. Ott a folyosón, balra. A csoporttal órák múltán az utcán találkozom. Kezükben egy-egy butéliás üveg. Igaz, ami igaz: egyikük sincs berúgva. Ahogy hallom, a tárgyalás lezajlásáról, az említett nyilatkozatról s a fellebbezésről folyik a szó. — A pénzt nem kímélve.. hallom újra egyiküktől, ahogy a járdán kikerülöm őket. Véletlenül sem úgy mondja, hogy erőnket nem kímélve segítünk. Miért is mondaná, amikor pont fordítva, (munka) erejüket napokig kímélve próbálnak segíteni. CZIMBALMOS FERENC A TUDOMÁNY ÉS TECHNOLÓGIA NAPJAI A Maros megyei Szocialista Kultúra és Nevelés Hónapja keretében tegnap, december 1-én a marosvásárhelyi Szakszervezetek Művelődési Házában megnyílt a Tudomány és Technológia Napjai rendezvénysorozat. A Megyei Szaktanács szervezésében szimpoziont tartottak. A tudomány a jelenkori haladás fő mozgató- és hajtóereje témával. Közreműködött dr. Vasile Rus egyetemi tanár és Ioan Boilan, a tirnaveni-i Vegyipari Kombinát igazgatója, a Mérnökök és Technikusok Megyei Komissziójának elnöke. A következő napokban ugyancsak a szakszervezetek szervezésében több tudományos előadást, népszerűsítő rendezvényt tartanak vállalatokban, üzemekben, intézményekben. ■ DECEMBER 3-ÁN ÉS 4-ÉN tartják Aknasugatagon a Figyelmes kiszolgálás verseny megyeközi szakaszát azon versenyzők számára, akik a szövetkezeti hálózatban dolgoznak. Kilenc megye versenyzői „állnak rajthoz“. Maros megyét nyolcan képviselik. (Ries Albert). ■ A marosvásárhelyi 15-ös sz. általános iskola III. osztályos tanulói Bárdosi Ilona tanítónő irányításával irodalmi összeállítást mutattak be őszi muzsika címmel. Közreműködtek: Lőrinczi Ica, Székely Éva, Zalányi Gyula, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei, akik Petőfi Sándor, Áprily Lajos, Horváth István, Kányádi Sándor verseiből adtak elő. ■ Az autóvillamossági kábelek gyártásának megkönnyítésére félautomata szigetelő és behúzó gépek házi gyártását vette tervbe az Electromure? vállalat. E gépek egyik sajátossága, hogy programozni lehet a huzalok megfelelő hosszúságra való levágását. Eddig az ilyen típusú gépet külföldről szerezték be. • Drága a béke! címmel november 24-én a szovátai Pionírok és Sólymok Háza szavalóversenyt szervezett szovátai, sóváradi és szakadáti tanulók és óvodisták részvételével. A sikeres rendezvényen jutalmakat osztottak ki. Első helyezést ért el Adorjáni Irén a szovátai 2-es számú óvodából. Deák Mihály, a 3-as számú óvodából és Rusu Ovidiu, az 1-es napköziből. Jutalomban részesült Ferenczi Erika, a szovátai 3-as számú óvodából. ■ A Szovjet-Román Barátsági Ház a Megyei Békeharc Bizottsággal közösen, ma 18 órakor a Bartók Béla utca 1 sz. alatti előadóteremben szimpoziont szervez ,,Eugenie Cotton élete és munkássága“ címmel. Előadók Pataki István, a bizottság titkára és Muscan Pavel jogász. Utána dokumentumfilmeket vetítenek. MA egy anekdota Amilyen a táj, olyan a, ember Hegyes, rideg és terméketlen hazájuk helyett a perzsák sík, jól termő, kedvező éghajlatú vidéket akartak szerezni maguknak. Kürosz nem engedte. — Ha ezen a szép vidéken telepedünk le — mondotta —, harcosaink is a vidékhez hasonulnak, s elvesztik erejüket, melyet a nehéz körülményeknek köszönhetnek. film ȘTEFAN luchian Nagy festőművészről — Nicolae Grigorescu-tanítványról — szóló színes film, melynek ráérősen pergő, a szemlélésre s elmélkedésre időt engedő képsorai látómezőnkbe hoznak gondtalan ifjúkort és bizakodó szárnybontogatást, szerelmet, csalódást, harcot a meg nem értő, nyárspolgári szemlélet s a minőség rovására érvényesülő megalkuvás ellen, a végtagok bénulásával járó betegséget és alkotói gyötrelmet, anyagi nyomort és gazdag szellemi életet, korai halált. Ebben a kiterjedt — szóban (de sajnos nem képekben is) Párizsig elmerészkedő — áttekintésben, ugya kitaláljuk, tartalmi funkciót kap a szín s a színösszetétel, hiszen nemcsak arról van szó, hogy szemnek s színérzéknek beszélő, megkapó mozgóképek készüljenek a valóságról, hanem olyan ember belső életét kell (gyakran szavak nélkül) kivetíteni, aki születésénél és tehetségénél fogva színekben, illetve színárnyalatokban látja a világot. Ilyen tekintetben vitathatatlan nyereség, hogy Nicolae Margineanu — aki Iosif Naghiu segédletével a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte — pályája kezdetén operatőr (s hadd tegyem hozzá: kiváló operatőr) volt: ő ugyanis éppúgy képekben lát és gondolkodik, mint festőművészhőse színekben, ami egyszeriből megsokszorozta — forgatás közben — az egy húron pendülés esélyeit. Ennek a konzsenialitásnak számos filmes telitalálatot köszönhetünk. Mindjárt az elején, mikor Luchian még úgynevezett velocipében (azaz magas első kerekű biciklin) aratja sikereit, a feltűnően sok fehér női ruha valósággal árasztja az ifjúkori életkedvet, optimizmust. A vége felé viszont, ellenkezőleg, tragikus életérzést sugall a rendezői környezetrajz: erről tanúskodnak például — a film vége felé — a vázában mással elrendeztetett mezei virágok, melyekben a mályvaszín uralkodik, valamint a ruhák, bútorok, faliszőnyegek. .. Másfelől hátulütője is van annak, hogy a szcenarista-rendező... operatőr. Margineanu nem az eszmei tartalom hadállásaiból közelíti meg a színes képsorokba fényképezendő külvilágot, hanem az (impressziók befogadására szakosodott) operatőri szemléletnek rendeli alá mindazt, amit lencsevégre kap. Mivel pedig Calin Ghibu, aki ezúttal a kamerát mozgatja, szintén mestere a szakmának, az a helyzet áll elő, hogy két operatőr halmoz el látnivalókkal, miközben a párbeszéd csak a színes képsorok illusztrálására íródott — replikáiban kevés az elmélkedésnek tápot adó, tényleges gondolat, így aztán gyönyörű szép (példának okáért) az átmenet a festett kökörcsinről az élő kökörcsinre, majd ismét a csendéletre, de a néző legfeljebb sejti, aziért nem kelhetett egybe Stefan Luchian Cecíliával, akinek szerelmi vallomása — a férfi kezének majdnem szabályos megkérése — a film egyik legmegindítóbb mozzanata. Ha az említett szépséghiba nem ún. szervi baj lenne, maradéktalanul élvezhetnék az igényes filmalkotást, így azonban a színes képsorok dinamizmusa és eszmei gazdagsága sínyli meg... Ion Caramitru pályája kimagasló teljesítményét nyújtja itt a címszerep alakításával. Stefan Luchianja nem arcvonásaiban hasonlít az eredetihez, hanem festőművészi világszemléletében. Ennek megfelelően — amint találóan állapítja meg a Cinema kritikusa — a tekintetében összpontosul tragikus végű viharos élete minden eseménye, apró rezdülése. Tegnapelőtt este, az Áriában tartott ünnepi megnyitón Nicolae Margineanu azt mondta, hogy csapata örül majd, ha filmje megtekintése után a nézők felütnek egy Luchian albumot s elrévedeznek a nagy festőművész sorsán, alkotásain. Ezt a célját a másfél órás színes film kétségkívül eléri. *volt. A köztisztaságról (Folytatás az 1. oldalról) minden hanyagság a lakosság egészségét veszélyezteti. Ebben nem lehetünk engedékenyek! 21 olyan dolgozónktól váltunk meg, akik képtelenek voltak ezt megérteni. Aztán változott a „széljárás“, kezdett gördülékenyebben menni a munka. Igen hatásosak a szombati munkakiértékelők, amikor az egész kollektíva előtt elmondjuk, ki mit végzett, mit mulasztott el. Azt hiszem, nőtt a jó munka becsülete s ezzel együtt az átlagkereset. Az üzemanyag-gondokon a szállítások körültekintőbb megszervezésével és a járművek rakfelületének növelésével próbáltunk valamelyest enyhíteni, így sikerült elérnünk, hogy 65 tonnával kevesebb üzemanyaggal, a tavalyinál 15 százalékkal több hulladékot szállítottunk el. — Sokat szemetelünk? — A tavalyi 14—15 000 köbméterrel szemben az idén majdnem 17 000 köbméter a havonta elszállított szemétmennyiség. 1980-ban 25 millió négyzetméter volt a seperni, tisztítani való terület, ebben az évben 29 millió. Hogy szemét, hulladék keletkezik, hogy ez növekszik, természetesnek mondható. Az viszont már kevésbé, hogy nem is kevesen, egyszerűen szemétládának tekintik a város köztereit, az utcákat, járdákat. — Akkor hát, beszéljünk a környezetkultúráról. — Gondolja, hogy érdemes? — Remélem. — Hát akkor reméljük együtt, hogy legalább a főtérről eltűnnek a napraforgó- és tökmagárusok, hogy a kiürült fagylaltosdobozokkal „beletalálnak“ a szemetesládákba. Ami ugye nem jelenthet különösebben jó teljesítményt, hiszen a főtéren léptennyomon akad belőlük... Csak az ilyen hulladék összegyűjtése 25—30 embert köt le naponta. És olyan soha véget nem érő munka. Alig haladnak el valahol, kezdhetik elölről. Nem is tehetünk mást, ha őrizni akarjuk a tiszta városképet. És őrizni szeretnénk! Persze szívesen vennénk, ha kulturáltabb magatartással a lakosság is besegítene ebbe a törekvésbe. S még mondanék valamit a városképről. Sokszor a köztisztasági részleg rovására írják, hogy piszkosak, elhanyagoltak a járdák. Pedig ezek tisztán tartása nem a mi dolgunk, hanem a lakóké. Akkor vállaljuk, ha erre szerződést kötnek velünk. A tarifa havonta 10 lej négyzetméterenként. — Nem mondhatnám, hogy olcsó. Jobb, ha magunk seperjük. — Éppen ez az, seperjék! — Tudtommal az idén az ország több városában járt hivatali úton. Tenne egy összehasonlítást? — Megfordultam Kolozsváron, Déván, Bacáuban, Fiatra Neamton, Temesváron. Úgy érzem, nincs szégyellnivalónk. S ezzel nem hazabeszélek. — Hát tanulnivaló? — Bacánban jól megoldották a hasznosítható hulladékok viszszanyerését. Ugyanannyi emberrel, mint mi, jóval többet gyűjtenek össze. Igaz, ez kollaboráció dolga, mert az itteni szakosított vállalat tőlünk nem veszi át például a piszkos papírt, a sprey-es flakonokat. A műanyag tasakokat is csak tisztán, mosottan és színek szerint osztályozva. Szóval, többe kerül a leves, mint a hús. Van más különbség is. Bacánban csak akkor vesznek át valakitől hulladékot, ha eredetét igazolni tudja. Nálunk a maszek guberálók jól megélnek abból, amit összegyűjtenek és átadnak. — Azért, gondolom, még így is marad hasznosítani való a lerakóhelyre jutó szemétben. — Amióta összakkordban folyik a válogatás, nőtt az összegyűjtött papír- és fémmennyiség. Tíz hónap alatt közel négyezer kilóval több papírt és majdnem kétszer annyi fémet adtunk át a felvásárlóknak, mint a tavaly — Jó ötletnek mondtuk tavaszszal a külön papírnak szánt kukák kihelyezését a lakótömbökbe. Mire jutottak? — Az ötlethez táptalaj is kell. Ez a pillanatnyi tanulság. Ebben az évben a kihelyezett 168 edénybe mindössze 2 670 kiló, azaz 1 602 lej értékű papírt gyűjtöttek a lakók. Többe kerül a beszállítása, mint az egész hulladék. Talán megszokják lassan, hogy mire valók, mint más országokban, ahol már reflexszerűen kiteszik az elolvasott újságot, a papírhulladékot, vigyék újrahasznosításra az ezzel megbízottak. .. A marosvásárhelyi Sportcsarnok este