Vörös Zászló, 1983. augusztus (35. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

ft. OLDAN - VÖRÖS ZÁSZLÓ AUGUSZTUS 2. KEDD A Nap kel 6 óra 2 perckor, lenyugszik 21 óra 41 perckor. Az év 214. napja, hátravan 151 nap. EMLÉKEZTETŐ — 1893-ban született Alfred A­­lessandrescu román zeneszer­ző (mh. 1959) •— 1819-ben született Mihail Jóra zeneszerző, akadémikus •— 1906-ban ezen a napon kez­dődött a fővárosban a „Re­gia monopolurilor“ több mint ezer munkásának sztrájkja a bérek emeléséért, a munka­feltételek javításáért *— 1891-ben alakult meg a Bol­gár Szociáldemokrata Párt (1919-től a Bolgár Kommunis­ta Párt) ■— 1945-ben fejeződött be a Szovjetunió, az Amerikai E­­gyesült Államok és Anglia állam-, illetve kormányfőinek postdami értekezlete, amely az európai háború utáni hely­zet rendezésével foglalkozott MŰSOROK - MOZI -ARTA: Válás 1—11. rész. Előadások kezdete: 10, 14, 17 és 20 óra. UNI­­REA: Egy amerikai Párizsban. HALA­DÁS : A rodoszi kolosszus. I—II. rész. •Előadások kezdete: 10, 14, 17, 20 óra. SELECT: Zorró. Előadások kezdete: 9, 11,50, 14,30, 17 és 19,30 óra. IFJÍJSAGI: Vak. Egy ég alatt. FLACARA: Néhány olasz hihetetlen kalandjai a Szovjet­unióban. SEGESVÁRI LUMINA: Stan és Brán parádé. VASUTASOK KLUB­JA: Rucacsapda. RÉGENI PAT­RIA: Álmok háza. SZOVATAI DOI­­NA: A királynő atyja. TIRNA­VENI MELÓDIA: Arany tyúk. LUDA­­SI FLACARA: Gavrilov menyasszo­nya. SÁRMÁSI POPULAR: A szere­tem utolsó éjszakája. I—II. rész. RADNÓTI LUMINA : Ikonosztáz. ERDOSZENTGYÖRGYI POPULAR : Régimódi komédia. GYULAKUTAI PATRIA: Pokoli verseny. NYÁRAD­­SZEREDAI NJRAJUL: Higgyetek ne­kem, emberek.­ ­ RADIO -A MAROSVASARHELYI RÁDIÓSTÚDIÓ ROMÁN NYELVŰ MŰSORA 9,00—7,00-ig: Reggeli zenés beszél­­beszélgetés. Híradó. Mit mutat a villanyóra? Könnyűmelódiák. T­ör­vén­yismertető. Orvosi tanácsadó. 18,00 —20,00-ig: Hírek. Közkedvelt népdal­énekesek műsorából. Mítosz és való­ság. Dzsesszmuzsikát kedvelők mű­sora. Az élet minősége az embertől függ. Szimfonikus művek. MAGYAR NYELVŰ MŰSORA 11,00—13,00-ig: Híradó. Népdalok, néptáncok. Rádióankét: Munkásklu­bok az új ember formálásának szol­gálatában. A zeneirodalom remekmű­veiből. Versműsor. Hazai szerzők könnyűdalaiból. 17,0o—18,00-ig: Hírek, tudósítások. Szerkesszük együtt — szebeni riportösszeállítás. — TELEVÍZIÓ — 11,00 Telex 11,05 Folytatásos film: Az élet forgatagában (3.) 11,55 Gaz­dasági körkép 12,25 Zenés összeállí­tás 12,35 Vakációzóknak: rajzfilm 16,00 Telex 16,05 Megéneklünk, Ro­mánia 16,25 Ifjúsági klub 17,00 Tudo­mánynépszerűsítő film fiataloknak 17,30 Az ország törvényei, a mi tör­vényeink 17,50 1001 este 20,00 Híradó 20,20 Napirenden a gazdaságban 20,35 Nemzetközi videotéka 21,05 600 má­sodperc 21,15 Politikai-ideológiai fó­rum 21,35 A filmmúzeum aranytárá­ból: George Vraca 22:30 Híradó. IDŐJÁRÁS A Maros-Bánát Vízügyi Igazga­tóság diszpécser szolgálata közli: Tegnap reggel Marosvásárhelyen a levegő hőmérséklete 15, délben 2 órakor 27 fok volt. Előrejelzés: szép és meleg lesz­ az idő, jobbára derült éggel. Gyenge, időnként, mérsékelt kelet­­i szél. A hőmérséklet csúcsérté­kei a reggeli órákban 15—17, nap­közben 26—29 fok között alakul­nak. • HOLNAP indulnak kirándu­lásra a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának tagjai. Ellátogatnak Kőhalomra, Brassóba, a Pojáná­­ra, Csíkszeredába, majd Korond felé térnek vissza Marosvásár­helyre. Amint az egyesület tit­kárétól megtudtuk, még van né­hány betöltetlen hely, úgyhogy az érdeklődők ma még jelentkez­hetnek az egyesület székhelyén. Lépcsők (KOVÁCS KÁROLY felvétele) Így is lehet Vasárnap reggel még úgy tűnt, hogy nemigen lesz strand­idő, ám ahogy feljött a Nap, minden megváltozott. Még a strandolni vágyók kedélyállapota is. Ugyanis oly erősen kez­dett tűzni a Nap, hogy a még megrögzött zöldbe sétálók is in­kább a vízpart felé irányították lépteiket. Megvallom, nem túl nagy bizalommal mentem ki a víkendtelepre, ismervén a hű­sítőellátást, a kánikulai délutánokon. Ám kellemes csalódás­ban volt részem. Azaz részünk, mindazoknak, akik előítéletei­ket félretéve mégis kimentek a 18—20 000 embert befogadó víkendtelepre. Kezdődött a dolog azzal, hogy a délelőtti órák­ban minden nehézség nélkül lehetett viszonylag hideg sört és hűsítőket vásárolni. Sokan — józan m­egfontolásból — már reggeliben (értsd nyitás után) beszerezték az egész napra való adagot. Csakhogy­­ ezúttal fölöslegesnek tűnt az aggodalom. Egész nap hozzá lehetett jutni a nedűkhöz. Aki meg elfelej­tett otthonról elegendő élelmet hozni, tág lehetőségek között válogathatott. A nemrégiben megnyílt elárusító bódéban túrót, gyümölcsöt kínáltak, odébb zöldséget lehetett vásárolni, más helyen flekként savanyúsággal. Szóval volt minden, amire a fürdőzőknek szükségük lehetett az egész nap folyamán, s ami még ennél is fontosabb, kevés sorbanállással. Úgy véljük, hogy a jó és civilizált ellátást-kiszolgálást hagyománnyá kell vál­toztatni itt. Mert ha minden olyan jól és szervezetten törté­nik, mint most vasárnap, senkinek nem lehet oka panaszra, minden hétvégi fürdőző kellemes benyomással, valóban fel­üdülve távozik a víkendtelepről. Végezetül még csak annyit említenék, hogy végre a kicsinyek sem unatkoznak: potom öt­lejért „körbehinta lovagolhatnak, vagy az elektromos szerken­tyűn — hogy is mondják? — polipogolhatnak. (bakó) A NEVELÉS ÉS OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM TÁJÉKOZTAT. Az 1983—1984-es tanév az is­koláskor előtti oktatásban részt­vevők, a tanulók és a főiskolá­sok számára 1983 szeptember 15-én nyílik meg. • RADNÓT község néptanácsa mellékgazdaságot hozott létre, mely jelenleg 7 növendék mar­n­ét, 32 sertést 46 juhot számláló állatállománnyal rendelkezik. Ér­demes megjegyeznünk, hogy ez az egyetlen mellékgazdaság me­gyénkben, mely áll­andóan friss tejjel látja el a községben mű­ködő bölcsőde és óvoda gyerme­keit, valamint a helyi kórház­ban ápolt betegeket. A mellék­gazdaság 100 négyzetméter alap­­felületű fóliasátorral is rendel­kezik s innen biztosítják a friss zöldséget. • Kerékpártúrát szervez a Ma­ros megyei KISZ-bizottság au­gusztus 4—7. között. Az immár hagyományossá vált kerékpár­­túrán kilenc megyéből 75 részt­vevő indul. (Braila, Brassó, Pra­­hova, Kolozs, Temes, Arges, A­­rad, Bihar és természetesen Ma­ros megye kerékpársportot ked­velő fiataljai szállnak nyeregbe.) Jó alkalom lesz ez a túra arra, hogy a más megyékből érkező ifjak megismerkedjenek me­gyénk szocialista megvalósításai­val és természetesen tájaink szépségével. • Nem árt, ha újból felhívjuk a lakosság figyelmét : vala­mennyi élelmiszerüzletben visz­­szavásárol­ják az üzlet által for­galmazott befőttesüvegeket és ü­­vegpalackokat. Az Államtanács 465 1979-es rendelete alapján a visszaváltás bármilyen okból tör­ténő megtagadása kihágásnak minősül és büntetést von maga után. hogy mennyivel vidámabb lenne egy nyugdíjas élete, ha a közszállításiak, (vagy a vá­rosgazdák?) olykor rájuk is gondolnának, amikor padokat helyeznek el a városban. Mert számos olyan nagy át­menőforgalmú autóbuszmeg­állónk van, amelynek még a közelében sincs egy pad, aho­va az idősebbek leülhetnének buszra várás közben. Most nem arra gondolok, hogy a keskeny járdákat eltorlaszol­juk padokkal, ám meggyőző­désem, hogy egy kis figyel­met fordítva a fájós lábú, diszkoszós idősebbekre, talál­nánk jónéhány olyan autó­­buszmegállót, amely mellett el­férne egy-két pad. A padok felállítása s a nyugdíjasok „le­ültetése“ hasznos, mélyen hu­mánus gesztus lenne... (b) Vegye igénybe a Vörös Zászló hirdetési rovatát! Petőfivel Fehéregyházán 1983-ban Százharmincnégy éve, a csata napján is vasárnap volt, mint elesz, amikor lassan gyüleke­zünk az oszlopos emlékműnél, közelről, távolról és nagyon tá­volról érkezettek, biciklivel, mo­torral, autóval vagy gyalog, fia­talok és öregebbek, városiak és népviseletbe öltözöttek. Román és német szavakat is hallani, így van ez rendjén, Petőfi minden­kié, Fehéregyházán ez így ter­mészetes, románok, magyarok és németek lakják a községet. Az oszlopos emlékmű talapza­tán már virágok, fényképezőgé­pek kattognak a vasárnap dél­előtti árnyékban. Aztán lentről zene hallatszik, zöld egyensap­kás fúvósok jönnek, mögöttük három, népviseletbe öltözött fia­tal pár — román, magyar, né­met — hozza a koszorút, székely népviseletben lányok, fiúk lép­kednek utánuk, és még nagyon sokan a faluból. Megtelik az em­lékmű udvara, amikor ünnepé­lyes, lassú gyászzenével a hat fiatal az emlékműhöz lép és el­helyezi a koszorút. Román népviseletbe öltözött lány Petőfi-verset szaval a­­ny­anyel­vén, majd bajuszos szé­­kelyharisnyás fiatalember lép e­­lő. Egy gondolat bánt engemet — zengi, végül németül hallgat­juk Petőfit, szőke lány mondja átszellemültem A fúvósok zárják a rövid ünnepséget. Közben egy­re gyűl a virág az emlékműnél. Mindez csak az ünnepség kez­dete, mondja Gábos Dezső, ami­kor előbb románul, majd ma­gyarul köszönt bennünket és is­merteti a további programot. In­nen átmegyünk az Ispán-kúthoz, majd délután négykor, a kultúr­otthonban ünnepi műsor. Pattan hát ki mire tud, irány az Ispán-kút, ahol Hunyadi Lász­ló alkotása jelzi: itt tűnt el a csata forgatagában örökre a köl­tőóriás. A rövid ünnepség itt is megismétlődik. Délután négykor már nem ta­lálni üres helyet a kultúrotthon­­ban. A színpadra is bekukkan­tak, a függönyök mögött most végzik az utolsó simításokat, ne­hogy fennakadás legyen. — Van-e még idő egy rövid bemelegítésre? — Jön át a szom­széd teremből a fúvósok közül valaki. — Van fiam, van — nyugtatja Gábos Dezső tanár, az ünnepség szervezője évről-évre. Néztem délelőtt is, amint higgadt hatá­rozottsággal intézkedett. Ment is minden, mint a karikacsapás. Most a két meghívottal van el­foglalva. Kányád­ Sándor és Ge­­lu Puteanu jött el. Néhány perc és indulnak a színpad felé. Csend lesz a teremben, amikor felmegy a függöny. Petőfi Sán­dor virágfüzérrel övezett képe a színpadon, alatta: „Érted haltak, szent világszabadság“ — romá­nul is, magyarul is. A kórus kezd, majd szavalat jön „... dicső neve költő fiad­nak. .hozzá ugyancsak a kórus adja a halk aláfestést. Hallgatjuk őket, pisszenés nél­kül, és ahogy nézem a körülöt­tem ülőket, ahogy a szavalóéval együtt mozog az ajkuk, mondják a verset, megértem, mit jelent Petőfi Fehéregyházán. Úgy éljünk, mondja később Gábos Dezső, hogy méltók le­gyünk a költő emlékéhez, hiszen Fehéregyháza az ő neve, tragikus halála révén lett ismert világ­szerte. A kolozsvári vendég, Kányád­ Sándor lép előbb mikrofon elé. — Megtiszteltetés számomra, hogy meghívtak — kezdi, majd Petőfi versét mondja (a terem­mel együtt), végül a sajátját. Gelu Puteanu műfordító romá­nul kezdi, majd magyarra vált, úgy is folytatja. Petőfiről be­szél, a népek közötti barátság­ról, hiszen költőnk a világsza­badságért halt meg. Irina Mátés tanárnő Petőfi­­versek román átültetéseit ismer­teti, majd a község polgármeste­re, Gheorghe Suteu is méltatja az évforduló jelentőségét. Gábos Dezső szavai zárják a műsor első részét, ezután a köz­ségbeliek következnek, szavalat­tal, dallal, tánccal. Petőfit hall­­juk románul, magyarul, néme­tül, úgy, ahogy az már megszo­kott Fehéregyházán, a községben, ahol minden év július 31-e a Petőfié. Az ünnepség végén, kifele lép­kedve, Gelu Puteanu szavai jut­nak eszembe: „Hagyománnyá vált Fehéregyházán Petőfi ün­neplése, hagyománnyá, mely kül­ső ösztönzés nélkül is él az 1t1­ lakók szívében. Legyenek min­dig büszkék erre és így neveljék­ gyermekeiket is!“ TOMPA Z. MIHÁLY • Az elmúlt hét végén tartot­ták meg a ludasi Vöröskereszt szervezet konferenciáját. A mun­kálatok során elemezték a szerve­zet 1979—1983 közötti tevékeny­ségét, határozatot fogadtak el a vöröskeresztes munka javítására vonatkozóan. A hozzászólások 60- rán a résztvevők javaslatokat tettek a város köztisztasági hely­zetének javítására, az egészség­­ügyi nevelőmunka hatékonyságá­nak növelésére, az ebben a mun­kában használt audio­vizuális eszközök jobb kihasználására. A konferencia megválasztotta az új Vöröskereszt-bizottságot és an­nak büróját. Önzetlenül a közért — ÖNKÉNTES SAJTÓTERJESZTŐKET JUTALMAZTAK— Az ember furcsa szerzet! — állapította meg olykor boldo­gult nagyapám, miután gondosan összehajtogatta a kölcsönkért két-háromnapos újságot és elré­­vedve nézett maga elé. S az el­csépelt operettszövegnek is beil­lő refrénre mi tágra nyílt szemű gyerekek sohasem kaptunk ma­gyarázatot tőle. Hiába is faggat­tuk! Csak ült a kispadon, s egy­­egy legyintéssel hessentette el egyre fokozódó és követelőzőbb kíváncsiskodásainkat. „Játszódja­tok!“ — dörmögte rekedten és messzire gurította a gumilabdát. S mi már felszabadultan, ver­sengve, előbbi „információ-éhsé­günket“ feledve robogtunk a lab­da után... ... És teltek az évek. . . Szem­tanúi lehettünk a tömegkommu­nikációs eszközök rohamos, tu­dományos-műszaki­­ fejlődésének (is). S egyúttal hívei az írott saj­tónak. De hogy korunk emberé­nek a két-háromnapos újság már nem „újság“, azt fölösleges em­lítenem. Hiszen csak „frissen“ csillapítja egyre növekvő infor­máció-éhségünket. Csak így tá­jékoztat, nevel és ismerünk rá mindennapi életünkre. Egyszóval: csupán így éri el igazi célját a napisajtó! És ez lapterjesztőink­ érdeme! S közülük — nem kis részben — azoké, akik önzetle­nül válnak munkatársainkká, és tesznek eleget, nap mint nap e nemes politikai feladatuknak, az önkéntes sajtóterjesztésnek! Akik gyárakban, üzemekben, szántó­földön dolgozó embertársaink körében népszerűsítik lapjainkat, egyúttal növelve az írott szó ol­vasóinak táborát, kihasználva azt a lehetőséget, hogy ezen kol­lektív előfizetőknek nem kell megtéríteniük a postai illetéket (naponta 25 bani, ami egy évben négyhavi előfizetés díját jelen­ti). Az önkéntes sajtóterjesztők munkájának elismeréseként a megyei Postaigazgatóság féléven­ként értékes­­ tárgyjutalmakat oszt ki a legkiválóbbak között. (Legutóbb,­­ összesen mintegy 20 000 lej értékben.) És itt pél­daként megemlíthetjük a ma­rosvásárhelyi IMATEX-ből Ko­lumbán Lajos, a Konzervgyárból Chifor Marcela, az Élelmiszer­kereskedelmi Vállalattól Tóth Katalin, a Vegyipari Kombinát­ból­ Stefanescu Marin, a Konfek­ciógyárból Dali Lenke és Len­gyel Anna, a Gázvállalattól Po­­povica Vasile, az Augusztus 23 Bútorgyárból Toneian Ion, va­lamint a ludasi Unirea Szövet­kezettől Bátori Angéla, Ratos­­nyáról Kántor Árpád, a Tírmive­­ni-i Vegyipari Kombinátból Gon­dos István és Borcea Ion, az Üveggyárból pedig Vásárhelyi István nevét. És mind a fent említett, mind a többi önkéntes lapterjesztő gondoskodik arról,-a hogy korunk napi tájékoztatást igénylő embere ne késve — mint boldogult nagyapám — jus­son az előfizetett lapok birtoká­ba. Részünkről is: dicséret érte! (szilveszter) • Új szolgáltató egységeket nyit a segesvári Sporus szövet­kezet. Még ebben a félévben ke­rül átadásra egy bőrkabátokat előállító részleg. Itt a kliens ál­tal hozott bőrből, prémből, de a szövetkezet mellékgazdaságában tenyésztett állatok bőréből is ké­szítenek kabátokat. Ugyancsak most van folyamatban egy gyors­­tisztító egység berendezése. • Ma, augusztus 2-án tartják meg a Prodcomplex KISZ-bizott­­ságának szervezésében a „Maros megye a szocialista építés koor­dinátáin“ című verseny tömeg­szakaszát.

Next