Vörös Zászló, 1984. december (36. évfolyam, 285-310. szám)
1984-12-05 / 288. szám
1984. DECEMBER — IFJÚSÁGI OLDAL — 72 SZÁM * Mozgósító munkaprogram (Folytatás az 1. oldalról) nek megteremtésében, a magasabb termelés elérését eredményező programok valóra váltásában. Fontosnak tartjuk a fiatalok tudományos tevékenységének, a nemzetgazdaság előtt álló feladatok teljesítését szolgáló kutató-fejlesztő tevékenységének serkentését, alkotóképességük mind teljesebb mozgósítását. Ez a szakmai-tudományos komissziók munkájában ölt testet. A „Tudomány — technika — termelés“ jelszó közismert a fiatalok körében. Ebben a keretben foglalkoznak egyes, a nyersanyagalap bővítésére, a termelési technológiák tökéletesítésére irányuló gyakorlati témákkal. Csupán az idén több mint 140, a gazdasági hatékonyság emelését célzó kutatási téma megoldását vállalták magukra a fiatalok. Ezek hatékonyságának összértékét mintegy 12 millió lejre becsüljük. Szólnunk kell ugyanakkor arról, hogy az ifjúság nagyszerű hagyományokhoz méltóan kapcsolódik be a hazafias munkába. A kommunisták magas fóruma, a pártkongresszus tiszteletére a megyei KISZ-szervezet teljesítette és túlteljesítette idei hazafiasmunka-vállalását, csaknem 8 millió lej értékű munkával járulva hozzá egyes helyi érdekű objektumok kivitelezéséhez. Büszkék vagyunk ugyanakkor arra, hogy a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu elvtárs felhívására megyénk munkás- és tanulóifjúsága is részt vállalt az országos ifjúsági munkatelepeken folyó munkából. 1977 óta több mint 1100- an dolgoztak a Duna—Fekete-tenger hajózási útvonal építésénél, a Motru Szénipari kombipátnál és máshol, ahova a párthívó Szava szólított bennünket. Ott voltunk az idén is a mezőgazdasági termények betakarításánál, több mint 10 millió lej értékű munkával segítettük a mezőgazdasági üzemek feladatainak teljesítését. A jelenlegi időszakban, a XIII. pártkongresszus határozataiban kijelölt nagyszerű célkitűzések fényében, jelentősebb szerep hárul az ifjúsági szervezetre a fiatalok sokoldalú nevelésében, ideológiai politikai felkészültségük elmélyítésében. Minőségileg magasabb fokra kell emelnünk erre irányuló tevékenységünket, hogy a munkával munkára nevelés hatékony eszközének teljes latba vetésével és más, a nevelést, művelődést szolgáló formákkal erőteljesebbé tegyük a fiatalok forradalmi szellemét. Ennek érdekében hatékonyabban cselekszünk pártunk és államunk politikájának elsajátításáért, a szocialista méltányosság és etika meghonosításáért, a nép, a párt és a haza iránti szeretet elmélyítéséért. A kongreszszus dokumentumainak megbeszélése, új, megnövekedett feladataink kijelölése minderre jó alkalmat teremt most. Élénk, a fiatalok elvárásainak megfelelő formákban szervezzük meg a politikai-nevelő akciókat, a kulturális és művészeti tevékenységet, hogy eredményesen szolgálhassák a szocialista öntudat erősítését. Mindent megteszünk, hogy méltóak legyünk elődeinkhez, akik önfeláldozó munkájukkal lerakták a szocialista rendszer alapjait. Ez a jövőnkért érzett felelősség arra kötelez, hogy pártunk főtitkárának útmutatásait követve, aktív részeseilegyünk hazánk felvirágoztatásának. Milyenek (Vázlatos vallomások) MEGSZERETTE A SZAKMÁT A pirospozsgás, köpcös, de többnyire halk és szűkszavú, tizenkilencedik életévét taposó Máté Sándor az idén végezte a radnóti Energetikai Líceum kazánfűtői és gőzturbina-gépészeti osztályát. Közvetlen munkatársainak rövid és tömör jellemzése szerint nagyon „jó mozgású“ fiatalember. Legalábbis, ami a szakmaiakat illeti. Aki még csak most, néhány hónapja „kóstolgatja“ igazán ezt a mesterséget, annak még nem könnyű határozott véleményt alkotnia erről a szakmáról. Mert igazán, vagyis főleg ami a gyakorlati részét illeti, azzal csak most ismerkedünk. Annak ellenére, hogy természetesen, voltak gyakorlati óráink a líceumban is, hiszen évharmadonként három hetet a radnóti Hőerőműben praktizáltunk. De az valahogy egészen más volt. Akkor még nem éreztem az igazi „ízét-színét“ a szakmának. Pedig ilyesmi is van, amit a kívülállóke vagyunk? vésbé vesz és vehet észre. És én sem tudom pontosan meghatározni, hogy ezalatt a pár hónap alatt mit is szerettem meg benne. Mert anynyit már őszintén bevallhatok, hogy nagyon megkedveltem ! Annyira, hogy most már életcélomnak is el tudom képzelni ezt a mesterséget. A kazánok monoton dohogása vagy a gőzturbinák dübörgése egyáltalán nem zavar. Sőt, nagyon jól megvagyok a különböző gőzgépek és berendezések között. Persze, mindez üres szólamnak tűnhet azok számára, akik nem ismerik kellőképpen a környezetet. Ezeknek elsősorban az itt uralkodó zaj tűnik fel, és nagyon felszínesen csak ez után ítélkeznek. Persze, még rengeteg tanulnivalóm van ebből a szakmából, de olyan munkaközösségben dolgozom, hogy ezzel sem lesz különösebb probléma. Különben eredetileg nem ezt a mesterséget szerettem volna kitanulni, de most már nem bánom. A líceumban nagyszerű osztályközösségbe „cseppentem“. Harminchárman végeztünk az idén és jó részével most is tartom a kapcsolatot. Leveleződünk. A legjobb barátom, aki most a kötelező katonai szolgálatát tölti, szintén osztálytársam volt. . . A szórakozás? Mezőbándról ingázom és szabadidőmben többnyire a szüleimnek segítek az otthoni munkákban. Aztán meg olvasgatok. Főleg szerelmes regényeket. És persze, moziba járunk a barátaimmal meg néha színházba. A barátnőkkel a diszkóba. Szóval, sohasem unom magam. Mindig keresek és kapok valami megfelelő elfoglaltságot a szabadidőmben. . . A líceumban aránylag „pangott“ a KISZ-élet. Még gyűlés sem nagyon volt. Itt pedig még jóformán nem kapcsolódtam be az ifjúsági szervezet tevékenységébe. Szeretnék olyan gyűlésekre járni, ahol a bennünket, fiatalokat érintő problémákat tárgyalják meg. Bár én többnyire „problémamentesnek“ érzem-ismerem magam. SZILVESZTER ANDRÁS Az oldalt szerkeszti: MAKRAI JÁNOS ZENEI SETA — IX. Georg Friedrich Händel A középkorból kilépett művészetekben — a reneszánszon át — a barokk, mint egy beteljesülés, vagy kiteljesedés jelenik meg. Addig ismeretlen színpompát, formagazdagságot hozott s így a muzsika is új hangszínekkel telítődik. E kornak neves képviselője Georg Friedrich Händel. Az 1685-ös esztendő két zenei titánnal ajándékozta meg az emberiséget. J. S. Bach mellett áll Händel életműve, mely semmivel sem szegényebb neves kortársáénál. A Halle-i születésű zeneszerző először jogot tanul, de ezzel párhuzamosan a zeneszerzés titkaival is ismerkedik kora neves oktatóinak irányítása alatt. Életének következő állomása Hamburg, ahol operaszerzőként mutatkozik be, s innen kel vándorútra Olaszországba, ahol a bel canto (azaz szépen éneklés) művészetével, valamint az olasz opera jellegzetességeivel, formakultúrájával, nyelvezetével, a mondanivaló és kifejezésmód olasz ötvözetével ismerkedik. Ezen időszak maradandó emléke Alessandro Scarlatti és Domencio Scarlattihoz — apa és fia — fűződő igaz barátsága. 1710-ben búcsút mond Olaszországnak, s Londonba utazik, ahol második hazájára talál. A szigetország nem csupán befogadja, de magáénak vallja a nagy zeneköltőt, s értékeli, őrzi életművét. Hosszú ideig az angol zenebarátok számára Händel az olasz operai ízlés egyetlen irányadója, de a feltörekvő nemzeti öntudat hatására idegenkedve kezdik nézni az olasz opera egyeduralmát. Händel csodálatra méltóakaraterővel küzd a különböző operatársulatok fennmaradásáért, de belátja, más irányban kell keresnie az érvényesülés útját. Figyelme az oratóriumok felé terelődik, s a közönséggel megromlott viszony nem csak helyre áll, de nemzeti hőssé, költővé lép elő, aki mitológiai alakok ábrázolásán keresztül az angol nemzeti öntudat szellemét fejezi ki, azok nemzeti eszmék hordozói. Oratóriumai mellett concerto grossoi, koncertei, orgonaversenyei egészítik ki életművét. Tevékenysége nem merült ki a zeneszerzésben, szívesen vezényelte alkotásait, és gyakran állt dobogóra mint orgonaművész is a lelkes londoni közönség előtt. Orgonajátéka, csodaszép rögtönzései ámulatba ejtették a hallgatókat. Napjainkban is gyakran csendül fel Händel két remekműve, melyek Tűzijáték-zene és Vizizene címen íródtak be a zenetörténetbe. Mindkettő alkalomhoz kötött muzsika, s máris új formát hozott a zenei formák közé. A Tűzijáték-zene az aacheni béke megkötését volt hivatott köszönteni, s a londoni Green-parkban rendezett bemutatóra a szerző hatalmas létszámú zenekart állított fel. E művével megteremtette a szabadtéri művészi zene nyelvezetét. A Vizizene a Temzén Gézahajózókat szórakoztatta, gyönyörködtette, s több táncos jellegű darabból áll. Händel életműve példaként szolgált a nagy utódok — Haydn, Mozart, Beethoven számára is, kik csodálattal adóztak lángelméjének. Említésre méltó az is, hogy az immár 300 esztendeje született zeneszerző emlékére ún. Händel-ünnepségeket rendeznek évente angol hódolói. VÖRÖS JUDIT A KÍGYÓ BŰVÖLETÉBEN „... csak a betegek javulását... “ A ligetet aranyló Napsugár ragyogja be. Csobogó forrás mellett egy ókori szentély romjai dacolnak az idővel. Csak két szobor ép az egész kőhalmazban. Az egyik ereje teljében levő férfialak, egyik kezében botra tekerődző kígyót tart. Aszklépiosz, a gyógyítás istene az ógörög hitvilágban. A másik szobor fiatal lányt ábrázol, kezében csészével, melyből kígyó iszik. A női alak Hygieia, Aszklépiosz lánya. A mitológiában az egészség megszemélyesítőjeként szerepel. ... A főtéren zsongnak a siető vásárlók. A színes forgatagban alig lehet észrevenni a csöndesen meghúzódó patikát. A kehely köré fonódó kígyó a mai boszorkánykonyha cégtáblája. És a város számos dombján megannyi „archlepionban“ sürögnek-forognak a gyógyító isten fehér köpenyes utódai. Vagy inkább Hippokrátészé, hiszen őt nevezik az „orvostudomány atyjának". Hippokrátész (i. e. 460—377) a dialektikus szellemű leoszi iskolában szívta magába kora orvosi ismereteit. Nemcsak bölcs tudósnak és kiváló orvosnak tartották kortársai, hanem humánus magatartású embernek is. Amint a Corpus Hippocraticumban olvasható, az orvostól mély emberszeretetet követel meg. „A becsületes emberek színe előtt az orvosnak gyengédséget és türelmet kell tanúsítania“ — figyelmeztet. Az orvostól elvárja, hogy legyen jól képzett, szüntelenül tanuljon, legyen munkabíró és szorgalmas. Külseje legyen mindig gondozott, mert a betegek véleménye szerint az az orvos, „aki nem tud saját testére vigyázni, mások egészségével sem törődik túl sokat.“ A jövendő orvos, tanulmányai végeztével esküt tett. Ez az eskü, mely ma is elhangzik ünnepélyes keretek között a végzős medikusok ajkáról, a hippokratészi szellem tömör megfogalmazása. .. Oktatómat szüleimhez hasonlóan tisztelni fogom. (...) Tehetségem szerint rendezni fogom a betegek életmódját. LEIMDÖRFER ESZTER orvostanhallgató (Folytatás a 4. oldalon) VÁLASZOM Válaszom halk, némelykor néma. .. Szivárvány az idő múlása felett. Valamit felejteni akarok, a fájdalmat talán, hogy fényt sugározhassak s általam csendüljön a derű, a remény. Válaszom halk, némelykor néma... LÁSZLÓ IDA BÚVÓPATAK nem gondoltam hogy fájni fogsz mint télnek a tavasz fáknak a korai dér ahogy az elmúlt-sosem-volt-mégis-szerelmek búvópatak találkozásai fájnak ha a tavaszi vadvizek megszelídülnek s kinő a fű az iszapon (hogy vízválasztó áll közénk és nem visz utánad hozzád az utam) nem gondoltam CZIRMAY SZABÓ SÁNDOR A LEGYŐZÖTT .. . Akkor jöttem felszínre a Debussy mély tengeréből. .. Dalomat úgy álltad, mint Odüsszeusz egykor. És ma már te vagy énekem egyetlen lényege. Én maradtam bölcs, de leküzdött szirén. KEREKES ILDIKÓ MELINDA IDÉZŐ Kazinczy Ferenc erdélyi utazgatásai közben eljutott a marosvásárhelyi kollégiumira is. Meg akart ismerkedni az iskola professzoraival elsősorban Bolyai Farkassal, kinek hírneve túljutott a Királyhágón is. Tehát megérkezett az ősi iskola régi épületéhez Kazinczy, a híres költő és nyelvújító. Bolyai Farkas fogadta, mint a legidősebb és legtekintélyesebb professzor, és mutatta be neki kollégáit, csak éppen saját magát felejtette el bemutatni. Kazinczy végül is megkérdezte Bolyait, hogy ki tulajdonképpen maga a bemutató. — Én? Én — felelt az elmélázásból felébresztett tudós —, én a matézis professzora vagyok. — Bolyait — kiáltott fel Kazinczy és megölelte a szórakozott professzort. A bemutatkozott Bolyai körülvezette a vendéget az iskola termein, megmutatta a könyvtárat és annak ritkaságait. Este nagy ünnepi vacsorát adtak Kazinczy tiszteletére. Kazinczy Ferenc (1750— 1831) a Bihar megyei Érsemlyénben született. Költő műfordító, nyelvújító volt. Haladó eszmék hirdetője, aki az anyanyelvi oktatás hivatalossá tételéért küzd. 1794 telén a Martinovicsféle, összeesküvésben való részvétellel vádolják és életfogytig való börtönbüntetéssel sújtják. 1804-ben szabadul a kufsteini várból. 1831-ben halt meg. Kazinczy Ferenc látogatásának idején a mai Kogalniceanu utca egyik házában lakott. HORVÁTH LÁSZLÓ A költő és a matematikus Fesztivál A KISZ Megyei Bizottsága szervezésében a minap „Dicsőség a hazának és a pártnak“ címmel tartottak zenés-irodalmi fesztivált. A versenyszerűen lebonyolított rendezvényen 92 fiatal vett részt Marosvásárhelyről, Segesvárról, Régenből, Szovátáról, Ludasról, Erdőszentgyörgyről Dédáról, Sármásról, Nyárádszeredából és Palotailváról A szavalók versenyét Adriana Bator (segesvári 2-es Líceum) nyerte Pricopi Carmen (régens 2-es Líceum) és Kiss Anikó (nyárádszeredai Agráripari Líceum) előtt. A zsűri különdíját ennél a versenyszámnál Mátéi Ivánnak (marosvásárhelyi Vegyikombinát) ítélték. Az ifjúság díját Ligia Draghici (segesvári 1-es Líceum) kapta. Dicsérő oklevéllel jutalmazták Faluvégi Enikő (szovátai Ipari Líceum) szereplését. A legjobb irodalmi öszszeállítással a szovátai Ipari Líceum jelentkezett. Második helyezést ért el a régeni Fafeldolgozó Vállalat csoportja, harmadik Déda lett. Dicsérő oklevelet kapott az erdőszentgyörgyi összeállítás. A nyertes folk-csoportok sorrendje: Segesvár (Török Monika, Török Mihaela), Régen (Orvell Carmen és Moldovan Mirela), Déda (Pop Marcel és Rotund Marcel). Az énekszólisták közül Lepadat Simona (segesvári 1-es Líceum) bizonyult a legjobbnak. Őt követik Dan Cornel (marosvásárhelyi Kombinát) és Tini Emese (régeni 2-es Líceum). Dicsérő oklevelet kapott Moldovan Mirela (Régen) és Péterfi Béla (Szováta). Szószóló A kávézó félgőzzel üzemelt. Homályos zugaiban veterán trécselők. Barátom, okleveles műépítész, állami díjas, kezében kéziratköteg, logarléc helyett. Ismét írsz? — szaladt ki a számon. Váratlanul érhette kérdésem, mert elfelejtett rágyújtani. Rövid szünet után viszont kakaskodón vágott vissza. — Természetesen, ismét írok. Elvégre, írástudó ország vagyunk, régen felszámoltuk az írástudatlanságot. Ez közügy volt akkor, részben ma is az. Ilyen értelemben közéleti tevékenységnek tekintem az írást, a nyüzsgést nem. Egyetlen vitathatatlan érvet ismerek csak: a jó írást, a jó verset. Hivatásos avagy műkedvelő tollából, egyre megy. Ehhez, persze írni kell folyamatosan, nap mint nap, tudatosan tartani a „gondolati folytonosságot“, a folyamatos önképzésről nem is beszélve. Az íróság, szerintem, önként vállalt szerep és életforma egyben. Az állandó jó formában tartásnak nem egy feltétele és ára van. A jó író olyan, mint az eszményi élsportoló: életfogytiglan edzi magát, és esetleg post mortem díjazzák. Az ünnepelt, a sikeres író kaphat ugyan Nobel-díjat, de az nem feltétlenül útlevél a halhatatlanságba. Született író sosem nyugszik. Örökös hajósára: az egészséges kétely. Ami a versírást illeti néha délibábot kerget az ember. Az eredmény: nagy tanulság pici versiben), vagy alig vers, mert a versírás olyan, mint az aranymetszés, nem szabad elvéteni. Ennyit erről, egyelőre. S mint aki jól végezte dolgát, rágyújtott. HEVESI JÓZSEF VÖRÖS ZÁSZLÓ 3 OLU/0