Vörös Zászló, 1985. szeptember (37. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-01 / 206. szám
SZEPTEMBER 1. VASÁRNAP A Nap kel 6 óra 38 perckor, lenyugszik 19 óra 52 perckor. Az év 144. napja, hátravan 121 nap. EMLÉKEZTETŐ — A Líbiai Jamahirija Szocialista Népi Köztársaság nemzeti ünnepe. A Forradalom Napja — 1919-ben alakult meg az USA Kommunista Pártja — A Béke Világtanács határozata alapján szeptember elsején tartják a fegyverkezés elleni és a nemzetközi biztonság napját — 1946-ban alakult meg az APA osztrák hírügynökség — 1944-ben az Egységes Forradalmi Szakszervezetek létrehozásával helyreállt a szakszervezeti egység hazánkban — 1944-ben hunyt el Liviu Rebreanu jeles román író — 1947-ben jelent meg az Előre első száma — 1952-ben hunyt el Iosif Ranghel, a hazai munkásmozgalom harcosa — 1939-ben a hitlerista hadsereg ezen a napon szállta meg Lengyelországot — 15 éve halt meg Francois Mauriac francia író — 585 éve halt meg Franco Sacchetti olasz író HÉTFŐ, szeptember 2. — Vietnam Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe. 1945- ben ezen a napon kiáltották ki az ország függetlenségét — 1950-ben hunyt el Traian Vuia feltaláló, a repüléstechnika egyik úttörője — 1856-ban született Fadrusz János, a századforduló műemlékszobrászatának egyik jelentős képviselője — 175 éve született Esteban Echeverria argentin író — 585 éve halt meg Giovanni Verga olasz író A Fogarasi-havasokban (KONCZ R. JÁNOS felvétele) Nem árt, ha tudjuk Mi a biokatalizis? — Azoknak a kémiai folyamatoknak az összessége, melyek az élő szervezetben, testhőmérsékleten mennek végbe, az élő szervezet által termelt biokatalizátorok (enzimek) hatására. Biokatalizis alapján történik a széndioxid asszimilációja a növényekben, az izmok összehúzódása, a fény érzékelése, az idegingerület vezetése, az emésztés, a kiválasztás,az anyagok mozgása a szervezeten belül stb. Sztöchiometria. Mi ez? — A vegytannak az a része, mely a vegyületeket alkotó vagy a vegyi folyamatokban részt vevő elemek mennyiségének kiszámításával foglalkozik a molekulasúlyok aránya alapján. Mitől lettek élénk színűek a magas hegyvidéki virágok? — A környezethez való alkalmazkodástól az élénk színű festékanyagok védik a növényeket az erős ibolyántúli sugárzással szemben. Milyen szem a varázsszem? — Olyan elektroncső, melyben az izzó szálból kirepülő elektronok fluoreszkáló anyaggal bevont anódmezőbe ütköznek, és azt világításra késztetik. Két negatív töltésű elektród villamos tere téríti el erősebben-gyengébben az elektronokat, és ezáltal a fényfolt nagysága változik. Villanyóra a villanyóra? — Az elfogyasztott villamos energiát mérő készülék lényegében egy kis elektromotor, melynek forgási sebességét a fogyasztott áram nagysága határozza meg. Az úgynevezett karnivor — húsevő — növények mivel fogják meg áldozataikat? — Leveleikkel. A nálunk is honos harmatfű levelein levő mirigyszőrök ragadós nedvébe beleragad a rovar; a Duna-deltában gyakori Aldrovandia, továbbá az Észak- Amerikában honos légycsapó levelei a rájuk szálló rovar fölött összecsapódnak; a trópusi erdők fáin élő kancsóka levelein kancsó alakú képződmények vannak. A színes kancsók pereme síkos, a rájuk szálló rovar belecsúszik, s utána még a kancsó fedele is lezárul. EGY KIS FEJTÖRŐ Nem a külsőségek Aforizmánkat a vízszintes 1 és függőleges 11 sorokban találja. Vízszintes: 9. A fogoly, 10. íróeszköz, 11. Fafestmények (utolsó kockába fölösz), 13. Nehéz fém, 14. Ilyen szó is van, 15. Óra része, 17. A vízlelőhely, 19. Lim ikerszava, 21. Éktelenül lángol!, 23. A kopasz, 25. Némán árul, 26. A hét melléklete, 27. Tudta vala?, 29. Latin kötőszó, 30. Monte Cristo vára, 32. Szedd a lábad, 33. Élénkül. Függőleges: 2. Kiskabát, 3. A ravasz állat, 4. Félig rangos, 5. Ezt követi a derű, névelővel, 6. Partra vetett hal teszik (az első kockában két betű), 7. Igásállat, 8. Vissza, Dunába ömlő folyónk, 12. Ismeretlen dolog után jár, 16. Állatszállás, 18. Becézett női név, 20. Finomműszerész, 22. Vissza, nem érzi jól magát, 24. Ugyancsak vissza, lyukat vág, 28. Menj, románul, 31. Mohamedánok fejfedője, 34. RB, 35. Aszszonynév-rag. Nem rest című rejtvényünk helyes megfejtése: Engedj csak leülni, majd lefekszem magam. Múzsák kincse „Mikor pénzem lesz, majd először könyveket vásárolok s csak azután ruhát.“ Rotterdami Erasmus sóhajtása nem csupán az írások nagyrabecsülését jelezte, de azt is, hogy súlyos tallérokkal kellett egykor megfizetni a könyveket. Hát még azokat a „polyáskorú“ könyveket, melyek a XVI. század beköszöntése előtt születtek. Az inkunábulum jelentése ugyanis szó szerint — bölcsőnyomtatványok. Nevezik pedig ősnyomtatványoknak azokat a könyveket, melyeket 1500 végéig Európa-szerte szedésnyomás-nyomással, azaz mozgatható ólombetűkkel állítottak elő. Miért választották az 1500-dik esztendőt, kérdezhetné joggal bárki, hiszen nincs éles választóvonal a XV. századi és az 1500-at követő 10—20 év nyomtatványai között. Meg kell elégednünk azzal, hogy ezt a könyvbarátok és kutatók amolyan egyezményes dátumként jelölték meg még a múlt században, s a hagyományőrzés szentesítette. Marosvásárhelyen 70 ősnyomtatványt őriznek, részben a Teleki-Bolyai könyvtárban, részben a Megyei Könyvtár székhelyén találhatók. Sorsuk végleges állomáshelyre érkezésükig kalandos: van melyet árverésen szereztek meg, van mely ajándékként vándorolt kézről kézre, emezt egykor kolostorok rejtették kevesek örömére, amaz a kollégiumi ifjúság épülésére szolgált századokon át, egyik megcsonkult a használat során, hogy aztán szorgos kezek újrakössék, hiányzó lapjait kézírással pótolják, mások úgy ragyognak, mintha nem ötszáz éve jelentek volna meg, csak a minap. Igaza tehát csak részben vagyon Montaigne Michel uramnak, midőn azt írja: könnyebb a könyvet megőrizni, mint azt, ami a könyvben írva van. A könyvbúvárok kiszámították u.i., hogy az ősnyomtatványok száma nem sokkal maradt el a félmilliótól (az egyes kiadások példányai csak ritkán ütötték meg a félszázat, ám a kelendőbb művekből állandóan készültek újabb és újabb kiadások), ami kb. 40 ezer kiadást jelentett. Mindez azonban csupán a jéghegy csúcsa! Az 1500 előtti könyvek jelentősebb hányada sajnos nem maradt fenn korunkra. Az ősnyomtatványok túlnyomórészt latinul íródtak, de van Vásárhelyen egy sorozat olasz aprónyomtatvány is, jelesül Firenze nagy és szigorú fiának, Fra Girolamo Savonarolának 16 levele, beszéde és elmélkedése. Illusztrállva — fametszetekkel díszítve — jelentek meg 1495 és 1500 között abban a városban, ahol ostorozó beszédeivel akkora vihart kavart, a virágok városában, azaz Flórencben. A városunkban őrzött legrégebbi ősnyomtatvány Mátyás király könyvtárának, a Corvinák volt őrének, Galeotto Marzionak a nevéhez fűződik. Könyvét, melyet az emberi lélek titkainak szentelt, szintén Mátyás udvarában írta meg De homine (Az emberről) címen, s az Bolognában látott napvilágot kb. 1575- ben. A dátum körüli bizonytalanság onnan adódik, hogy a nyomdász nem tüntette fel sem a város, sem a saját nevét, az évszámot is mellőzhetőnek vélte a kései korok bibliográfusainak sem kis bosszúságára. Galeotto tanulótársa volt Ferrarában és Páduában Ianus Pannoniusnak, s a jeles poéta tucatnyi verset intézett hozzá, íme egy mutatóba: Hogyha derűs arccal nevet olykor rád a szerencse, / vagy felhőbe borult homloka fenyeget, / mindig együttérző, szerető szív vár, Galeottóm, / légy bizalommal hű, régi barátod iránt, / nem gyötör oly sok gond, ha a terhet mással is osztod, / sokszoros élvezetet nyújt az öröm, ha közös. Atékában található régi írók között felbukkan Temesvári Pelbárt — latinosan Pelbartus de Temeswar — neve is. ki látható, a temesi Bánságból indult, írásai a Sermones-ek (Beszédek) a XV. század végén igazi európai könyvsikerekké lettek. Strassburgban, Hagenauban mintegy 20—25 kiadást értek meg. Miként az irodalomtörténet feljegyezte, beszédei valóságos tárházai a novellisztikus elemeket tartalmazó, rövidre fogott tanulságos elbeszéléseknek. Egy régi könyvbarát mondja könyvtárának darabjairól: az inkunábulumok olyanok a könyvek között, mint hétköznapok között a vasárnap. SEBESTYÉN MIHÁLY Félezeréves könyvek VÖRÖS ZÁSZLÓ -- 8. OLDAL? TALÁLKOZÁSOK (II) A karvezető Szeretem a kemény kézfogású embereket. Az ilyenek határozottak a cselekvésben, egyenesek megnyilatkozásaikban, magabiztosak az életben. Meg nem alkuvók. Hajdú Károlynak erős a kézfogása. Mintha kubikossal, vagy legalábbis valamilyen földmunkával foglalkozóval szorítanál kezet. Pedig csak a kaszát forgatta gyermekkorában a zetelaki határban, és becsületére legyen mondva, azóta is — ha nyaranta hazakerül — le-levágja a rendet a szülői ház körül. Ahonnan a népdal szeretetét és ismeretét, a közös éneklés lélekpezsdítő, közösségi szolidaritásra nevelő hatását hozta magával. Zenei ismereteit a székelykeresztúri képzőben alapozták meg, ahol már szólamok instruálásával is megbízták, hogy aztán a karéneklés, a kórusteremtés vágya végigkísérje tanítói-tanári pályája valamennyi állomásán. Legelőször Lövétén. Ebben a gyermekáldásban sosem szűkölködő hargitai nagyközségben nem volt hagyománya a karéneklésnek. A frissen kinevezett tanár azonban az egyik báli mulatság után, fortélyosan, legénycsúfoló rigmusokra tanítja a lányokat, hogy ezt hallván, a fiúk is kiköveteljék a maguk részét. A következő bálon már egymással feleselgetve énekelnek legények és leányok. A folytatás elképzelhető. Slajdó Károly első évi tanítóskodásának eredménye: rajoni második hely a lövétei kórussal. Majd beiratkozás a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolára, gyűjtőutak a Mezőségen, ismerkedés a híres szászcsávási kórussal, melynek hallatán már akkor megfogadja magában: bárhova is kerül, ez a kórus lesz a mintaképe, ennek szeretne egyszer elébe vágni! Az újabb tanári kinevezés színhelye: Marosszentgyörgy. És az itt eltöltött huszonegy év alatt Hajdú Károlynak szinte maradéktalanul sikerült megvalósítania zenepedagógiai elképzeléseit. Mert mi is az ő elve? A magánúton elvégzett kolozsvár-napocai G. Dima Zenekonzervatóriumban surkolták bele, s azóta is századunk nagy zenepedagógusával, Kodály Zoltánnal egyetemben vallja, hogy a zenei nevelést a vokalitásra, az emberi hangra kell alapozni. S az iskolában úgy tanítani az éneket és a zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját. Mert ha a legfogékonyabb korban, a hatodik és a tizenhatodik év között egyszer sem járja át a gyermeket a zene éltető árama, akkor már később alig fog rajta. Nem zenészek, zenetanárok nevelése a célja, hanem olyan személyiségformáló jegyek kialakításához hívja segítségül az ének, a zene szeretetét, ismeretét, mint a bátorság, kitartás, becsületesség, a szülőföld szeretete. Mindig arra kérem a kórustagokat — meséli —: Gyerekek, szépen énekeljetek! Nem a helyezés, a díjak, az érmek csillogása a fontos — persze ezek mind ösztönző tényezők, dehát egy versenyen a teljesítmény elbírálását annyi szubjektív tényező befolyásolhatja, hogy számunkra nem a bíráskodás mikéntje kell legyen a döntő, hanem az, hogy ismét gazdagodtunk egy énekkel, egy dallammal, továbbítottuk közönséghez szóló üzenetét. Az énekkarszervezés, kóruskultúra teremtés marosszentgyörgyi hétköznapjairól beszél a karvezető, és nem az eredményeket fitogtatja. Pedig ha csak az országos díjak lajstromát, a marosszentgyörgyi kórusmozgalom alakzatait nézzük. Hajdú Ká CSÁKY ZOLTÁN (Folytatás a 4. oldalon)