Vörös Zászló, 1985. szeptember (37. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-01 / 206. szám

SZEPTEMBER 1. VASÁRNAP A Nap kel 6 óra 38 perckor, lenyugszik 19 óra 52 perckor. Az év 144. napja, hátravan 121 nap. EMLÉKEZTETŐ — A Líbiai Jamahirija Szocia­lista Népi Köztársaság nem­zeti ünnepe. A Forradalom Napja — 1919-ben alakult meg az USA Kommunista Pártja — A Béke Világtanács határoza­ta alapján szeptember else­jén tartják a fegyverkezés el­leni és a nemzetközi bizton­ság napját — 1946-ban alakult meg az APA osztrák hírügynökség — 1944-ben az Egységes Forra­dalmi Szakszervezetek létre­hozásával helyreállt a szak­­szervezeti egység hazánkban — 1944-ben hunyt el Liviu Re­­breanu jeles román író — 1947-ben jelent meg az Előre első száma — 1952-ben hunyt el Iosif Rang­­hel, a hazai munkásmozgalom harcosa — 1939-ben a hitlerista hadse­reg ezen a napon szállta meg Lengyelországot — 15 éve halt meg Francois Mauri­ac francia író — 585 éve halt meg Franco Sacchetti olasz író HÉTFŐ, szeptember 2. — Vietnam Szocialista Köztár­saság nemzeti ünnepe. 1945- ben ezen a napon kiáltották ki az ország függetlenségét — 1950-ben hunyt el Traian Vuia feltaláló, a repüléstech­nika egyik úttörője — 1856-ban született Fadrusz János, a századforduló mű­­emlékszobrászatának egyik jelentős képviselője — 175 éve született Esteban Ec­­heverria argentin író — 585 éve halt meg Giovanni Verga olasz író A Fogarasi-havasokban (KONCZ R. JÁNOS felvétele) Nem árt, ha tudjuk Mi a biokatalizis? — Azoknak a kémiai folya­matoknak az összessége, me­lyek az élő szervezetben, test­­hőmérsékleten mennek végbe, az élő szervezet által termelt biokatalizátorok (enzimek) ha­tására. Biokatalizis alapján történik a széndioxid asszi­milációja a növényekben, az izmok összehúzódása, a fény érzékelése, az idegingerület vezetése, az emésztés, a kivá­lasztás,­­az anyagok mozgása a szervezeten belül stb. Sztöchiometria. Mi ez? — A vegytannak az a része, mely a vegyületeket alkotó vagy a vegyi folyamatokban részt vevő elemek mennyisé­gének kiszámításával foglal­kozik a molekulasúlyok ará­nya alapján. Mitől lettek élénk színűek a m­a­gas­ hegyvidéki virágok? — A környezethez való al­kalmazkodástól­ az élénk szí­nű festékanyagok védik a nö­vényeket az erős ibolyántúli sugárzással szemben. Milyen szem a varázsszem? — Olyan elektroncső, mely­ben az izzó szálból kirepülő elektronok fluoreszkáló a­­nyaggal bevont anódmezőbe ütköznek, és azt világításra késztetik. Két negatív töltésű elektród villamos tere téríti el erősebben-gyengébben az elektronokat, és ezáltal a fényfolt nagysága változik. Villanyóra a villanyóra? — Az elfogyasztott villamos energiát mérő készülék lé­nyegében egy kis elektromo­tor, melynek forgási sebessé­gét a fogyasztott áram nagy­sága határozza meg. Az úgynevezett karnivor — hús­evő — növények mivel fogják meg áldozataikat? — Leveleikkel. A nálunk is honos harmatfű levelein levő mirigyszőrök ragadós nedvé­be beleragad a rovar; a Du­­na-deltában gyakori Aldro­­vandia, továbbá az Észak- Amerikában honos légycsapó levelei a rájuk szálló rovar fölött összecsapódnak; a tró­pusi erdők fáin élő kancsóka levelein kancsó alakú képződ­mények vannak. A színes kancsók pereme síkos, a rá­juk szálló rovar belecsúszik, s utána még a kancsó fedele is lezárul. EGY KIS FEJTÖRŐ Nem a külsőségek Aforizmánkat a vízszintes 1 és függőleges 11 sorokban ta­lálja. Vízszintes: 9. A fogoly, 10. íróeszköz, 11. Fafestmények (utol­só kockába fölös­z), 13. Nehéz fém, 14. Ilyen szó is van, 15. Óra része, 17. A vízlelő­hely, 19. Lim ikerszava, 21. Éktelenül lán­gol!, 23. A kopasz, 25. Némán árul, 26. A hét melléklete, 27. Tudta vala?, 29. Latin kötőszó, 30. Monte Cristo vára, 32. Szedd a lábad, 33. Élénkül. F­üggőleges: 2. Kiskabát, 3. A ravasz állat, 4. Félig rangos, 5. Ezt követi a derű, névelővel, 6. Partra vetett hal teszik (az első kockában két betű), 7. Igásál­­lat, 8. Vissza, Dunába ömlő fo­­lyónk, 12. Ismeretlen dolog után jár, 16. Állatszállás, 18. Becézett női név, 20. Finomműszerész, 22. Vissza, nem érzi jól magát, 24. Ugyancsak vissza, lyukat vág, 28. Menj, románul, 31. Mohame­dánok fejfedője, 34. RB, 35. Asz­­szonynév-rag. Nem rest című rejtvényünk he­lyes megfejtése: Engedj csak le­ülni, majd lefek­szem magam. Múzsák kincse „Mikor pénzem lesz, majd elő­ször könyveket vásárolok s csak azután ruhát.“ Rotterdami Eras­mus sóhajtása nem csupán az írások nagyrabecsülését jelezte, de azt is, hogy súlyos tallérok­kal kellett egykor megfizetni a könyveket. Hát még azokat a „polyáskorú“ könyveket, melyek a XVI. század beköszöntése e­­lőtt születtek. Az inkunábulum jelentése ugyanis szó szerint — bölcsőnyomtatványok. Nevezik pedig ősnyomtatványoknak azo­kat a könyveket, melyeket 1500 végéig Európa-szerte szedésnyo­­más-nyomással, azaz mozgatható ólombetűkkel állítottak elő. Mi­ért választották az 1500-dik esz­tendőt, kérdezhetné joggal bár­ki, hiszen nincs éles választóvonal a XV. századi és az 1500-at kö­vető 10—20 év nyomtatványai között. Meg kell elégednünk az­zal, hogy ezt a könyvbarátok és kutatók amolyan egyezményes dátumként jelölték meg még a múlt században, s a hagyomány­őrzés szentesítette. Marosvásárhelyen 70 ősnyom­tatványt őriznek, részben a Te­leki-Bolyai könyvtárban, rész­ben a Megyei Könyvtár székhe­lyén találhatók. Sorsuk végleges állomáshelyre érkezésükig kalan­dos: van melyet árverésen sze­reztek meg, van mely ajándék­ként vándorolt kézről kézre, em­ezt egykor kolostorok rejtették kevesek örömére, amaz a kol­légiumi ifjúság épülésére szol­gált századokon át, egyik meg­csonkult a használat során, hogy aztán szorgos kezek újrakössék, hiányzó lapjait kézírással pótol­ják, mások úgy ragyognak, mint­ha nem ötszáz éve jelentek vol­na meg, csak a minap. Igaza tehát csak részben va­gyon Montaigne Michel uram­nak, midőn azt írja: könnyebb a könyvet megőrizni, mint azt, a­­mi a könyvben írva van. A könyvbúvárok kiszámították u.i., hogy az ősnyomtatványok száma nem sokkal maradt el a félmil­liótól (az egyes kiadások példá­nyai csak ritkán ütötték meg a félszázat, ám a kelendőbb mű­vekből állandóan készültek ú­­jabb és újabb kiadások), ami kb. 40 ezer kiadást jelentett. Mindez azonban csupán a jég­hegy csúcsa! Az 1500 előtti köny­vek jelentősebb hányada sajnos nem maradt fenn korunkra. Az ősnyomtatványok túlnyo­mórészt latinul íródtak, de van Vásárhelyen egy sorozat olasz aprónyomtatvány is, jelesül Fi­renze nagy és szigorú fiának, Fra Girolamo Savonarolának 16 levele, beszéde és elmélkedése. Illusztrállva — fametszetekkel díszítve — jelentek meg 1495 és 1500 között abban a városban, ahol ostorozó beszédeivel akkora vihart kavart, a virágok városá­ban, azaz Flórencben. A városunkban őrzött legré­gebbi ősnyomtatvány Mátyás ki­rály könyvtárának, a Corvinák volt őrének, Galeotto Marzionak a nevéhez fűződik. Könyvét, me­lyet az emberi lélek titkainak szentelt, szintén Mátyás udva­rában írta meg De hom­ine (Az emberről) címen, s az Bologná­ban látott napvilágot kb. 1575- ben. A dátum körüli bizonyta­lanság onnan adódik, hogy a nyomdász nem tüntette fel sem a város, sem a saját nevét, az évszámot is mellőzhetőnek vélte a kései korok bibliográfusainak sem kis bosszúságára. Galeotto tanulótársa volt Ferrarában és Páduában Ianus Pannoniusnak, s a jeles poéta tucatnyi verset intézett hozzá, íme egy mutató­ba: Hogyha derűs arccal nevet oly­kor rád a szerencse, / vagy fel­hőbe borult homloka fenyeget, / mindig együttérző, szerető szív vár, Galeottóm, / légy bizalom­mal hű, régi barátod iránt, / nem gyötör oly sok gond, ha a terhet mással is osztod, / sokszoros él­vezetet nyújt az öröm, ha kö­zös.­­ A­tékában található régi írók között felbukkan Temesvári Pel­­bárt — latinosan Pelbartus de Temeswar — neve is. ki­ látha­tó, a temesi Bánságból indult, írásai a Serm­ones-ek (Beszédek) a XV. század végén igazi euró­pai könyvsikerekké lettek. Strass­­burgban, Hagenauban mintegy 20—25 kiadást értek meg. Mi­ként az irodalomtörténet felje­gyezte, beszédei valóságos tár­házai a novellisztikus elemeket tartalmazó, rövidre fogott tanul­ságos elbeszéléseknek. Egy régi könyvbarát mondja könyvtárának darabjairól: az in­­kunábulumok olyanok a köny­vek között, mint hétköznapok között a vasárnap. SEBESTYÉN MIHÁLY Félezeréves könyvek VÖRÖS ZÁSZLÓ -- 8. OLDAL? TALÁLKOZÁSOK (II) A karvezető Szeretem a kemény kézfogású embereket. Az ilyenek határozot­tak a cselekvésben, egyenesek megnyilatkozásaikban, magabiz­tosak az életben. Meg nem alku­­vók. Haj­dú Károlynak erős a kéz­fogása. Mintha kubikossal, vagy legalábbis valamilyen földmun­kával foglalkozóval szorítanál kezet. Pedig csak a kaszát for­gatta gyermekkorában a zetela­­ki határban, és becsületére le­gyen mondva, azóta is — ha nyaranta hazakerül — le-levág­­ja a rendet a szülői ház körül. Ahonnan a népdal szeretetét és ismeretét, a közös éneklés lélek­­pezsdítő, közösségi szolidaritás­ra nevelő hatását hozta magával. Zenei ismereteit a székelyke­resztúri képzőben alapozták meg, ahol már szólamok instruálásá­­val is megbízták, hogy aztán a karéneklés, a kórusteremtés vá­gya végigkísérje tanítói-tanári pályája valamennyi állomásán. Legelőször Lövétén. Ebben a gyermekáldásban sosem szűköl­ködő hargitai nagyközségben nem volt hagyománya a kar­­éneklésnek. A frissen kinevezett tanár azonban az egyik báli mu­latság után, fortélyosan, legény­csúfoló rigmusokra tanítja a lá­nyokat, hogy ezt hallván, a fiúk is kiköveteljék a maguk részét. A következő bálon már egymás­sal feleselgetve énekelnek legé­nyek és leányok. A folytatás el­képzelhető. Slajdó Károly első évi tanítóskodásának eredménye: rajoni második hely a lövétei kórussal. Majd beiratkozás a marosvásárhelyi Pedagógiai Fő­iskolára, gyűjtőutak a Mezősé­gen, ismerkedés a híres szász­­csávási kórussal, melynek halla­tán már akkor megfogadja ma­gában: bárhova is kerül, ez a kórus lesz a mintaképe, ennek szeretne egyszer elébe vágni! Az újabb tanári kinevezés színhe­lye: Marosszentgyörgy. És az itt eltöltött huszonegy év alatt Haj­dú Károlynak szinte maradékta­lanul sikerült megvalósítania ze­nepedagógiai elképzeléseit. Mert mi is az ő elve? A magánúton elvégzett kolozsvár-napocai G. Dima Zenekonzervatóriumban surkolták bele, s azóta is száza­dunk nagy zenepedagógusával, Kodály Zoltánnal egyetemben vallja, hogy a zenei nevelést a vokalitásra, az emberi hangra kell alapozni. S az iskolában úgy tanítani az éneket és a ze­nét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a neme­sebb zene szomj­át. Mert ha a legfogékonyabb korban, a hato­dik és a tizenhatodik év között egyszer sem járja át a gyerme­ket a zene éltető árama, akkor már később alig fog rajta. Nem zenészek, zenetanárok nevelése a célja, hanem olyan személyiség­­formáló jegyek kialakításához hívja segítségül az ének, a zene szeretetét, ismeretét, mint a bá­torság, kitartás, becsületesség, a szülőföld szeretete. Mindig arra kérem a kórustagokat — meséli —: Gyerekek, szépen énekelje­tek! Nem a helyezés, a díjak, az érmek csillogása a fontos — per­sze ezek mind ösztönző ténye­zők, dehát egy versenyen a tel­jesítmény elbírálását annyi szub­jektív tényező befolyásolhatja, hogy számunkra nem a bírásko­dás mikéntje kell legyen a dön­tő, hanem az, hogy ismét gazda­godtunk egy énekkel, egy dal­lammal, továbbítottuk közönség­hez szóló üzenetét. Az énekkarszervezés, kórus­­kultúra teremtés marosszentgyör­­gyi hétköznapjairól beszél a kar­vezető, és nem az eredményeket fitogtatja. Pedig ha csak az or­szágos díjak lajstromát, a ma­­rosszentgyörgyi kórusmozgalom alakzatait nézzük. Hajdú Ká­­ CSÁKY ZOLTÁN (Folytatás a 4. oldalon)

Next