Vörös Zászló, 1986. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-03 / 1. szám

1. OLDAL — VÖRÖS ZÁSZLÓ SZILVESZTERI KÉPES KRÓNIKA - 1?86 Pártunk főtitkárának a televízióban éjfélkor közvetített beszéde, a magunk mögött hagyott esztendő sikerei feletti örömünket fejezte ki és egyben a megnövekedett teendők elvégzésére lelkesített. A szakszervezetek és a KISZ által szervezett ünnepi vacsorákon, a szűkebb családi és baráti körökben rendezett mulatságokon is mindenhol mindenki egyre gondolt, a békére, annak megőrzésére, amire pártfőtitkárunk ez alkalommal is buzdított. Hiszen ettől függ nagyszerű terveink s egyéni vágyaink valóra váltása is. Az új év első perceiben is az a szilárd elhatározásunk, amely az elmúlt évben végig vezérelt bennünket. Tántoríthatatlanul tovább haladunk a XIII. pártkongresszuson kijelölt úton. Lényegében ez is kifejezésre jutott az ó- és új esztendő határán, amikor pezsgés vagy boros poharainkkal kocintottunk szeretteink, barátaink társaságában, abban a tudatban, hogy a boldog új év, amit őszintén kívántunk, mindennapi munkánktól függ. AZ ÉLSPORTOLÓ motorkerékpáros Tóth Attilát, aki testvérével együtt 1985-ben megyénk 10 legjobb sportolójának listáján szerepel, megkérdeztük, hogy és hol fogadta az új évet. — Kiváló hangulatban, testvéreméknél, Gyuszkónál, barátaink társaságában. • — Árulja el nekem, igaz-e az, hogy az a gondolat foglalkoztatja, visszalép az idén a motorossportéletből. — Nem. Testvéremmel együtt arra törekszünk, hogy oldalkosaras motorkerékpárunkat tovább tökéletesítsük, a tavalyi országos bajnoki cím elnyerése után kivívjuk magunknak az idén egy nemzetközi versenyen való indulás jogát is. — Apropó sikerek. Pillantson vissza az 1985-ös évre, mire emlékezik a legszívesebben? — Egy apróságot említenék. Kisfiamnak elkészítettem egy miniatűr motorkerékpárt. Benzinmeghajtású ugyanarra képes, mint egy nagy motor. Valóságos ékszer. — Van-e valami gondja most az új év első napján? — Össze szeretném hívni délutánra az éjszakai mulatságon részt vett társaságot. Közösen annyi ételt, italt, finomságot készítettünk, hogy egy része megmaradt. Csak nem hagyjuk kárbaveszni?! TÖBB ÉVTIZEDES MUNKA UTÁN ! — Hogy szilvesztereztem? — 1986. január elsejétől nyugdíjas vagyok, mit mondhatnék mást, mint hogy családom körében boldogan, megelégedetten, jó hangulatban ültem asztalhoz — mondja Varga János. Én Szilveszter estéjén nem egy év mérlegét készítettem el magamban. Eszembe jutott sok minden az például hogy 1951 elején felvetődött a gondolat, itt Erdőszentgyörgy környékén ki kéne terjeszteni a málnatermesztést. Rá egy évre már a feldolgozás, tartósítás üzemi megoldása vált sürgetővé. Engem bíztak meg a munka egy részével. S úgy láttam, e célra gyümölcsfeldolgozót kéne létesíteni. Elképzelésem támogatták, sőt sok jó ötlettel kiegészítették s felvetették, költöztem ki ezért Marosvásárhelyről Erdőszentgyörgyre, így lettem erdőszentgyörgyi lakos s a gyümölcsfeldolgozó üzemnek építője, azután vezetője is. Nem könnyű, de eredményekben gazdag időt töltöttem itt. Ezen elégtételhez társult a most bezárult óesztendő végén családi örömünk is. Megszületett a második unokánk. Egy kislány. Az arány tehát jó, mert az első fiú. Nyugdíjas életemre az unokákkal lesz kellemes elfoglaltság. Szívesen foglalkozom még a kertészkedéssel is. 08 A felnőttek koccintanak, a gyermekek csillagszórókkal játszadozva köszöntik az új évet — mondja Chifea Nicolae kapitány, így volt ez a Kövesdombon is. Az egyik tömbházban annyit dobtak le, hogy az alább lévő emelet erkélyére esett, ahol gyúlékony anyagok voltak. A lakásban senki sem tartózkodott. A nagy izgalomban egyesek csak bejelentették telefonon a bajt, a címet elfelejtették közölni. Na de egyikük alaposabb volt. Egy kisebb csoportot küldtünk ki. Fölöslegesen. A szomszédok dicséretére váljék, mert habár túl voltak az első üvegek kiürítésén, helytálltak, a tüzet eloltották, jelentős kár nem keletkezett. Korán reggel a szolgálatos tiszt elégedetten közölte! Csendes, nyugodt volt az éjszakánk, pihentek katonáink. Kívánjuk, hogy az év hátralévő éjszakáit is így töltsék. 35-176 31-én a kora esti órákban s elsején hajnaltájban lehetett a legnehezebben taxiba ülni. Éjszaka a 7 szolgálatos autó sofőrének nyugodtabb órái voltak. Popa Ileana, a taxiforgalmat irányító diszpécser 22 órától másnap reggel 7 óráig volt szolgálatban. — Hogy telt el az éjszaka? — Nem úgy, mint azoknak, akik terített asztal mellett érték meg az új évet. De a szolgálati kötelesség még sok más embert munkába szólított. Mi elégedettek vagyunk, s feltételezzük, az utazóközönség is, mert most egyetlen panasz sem futott be hozzám. A SZOLGÁLATOS GYÓGYSZERÉSZ Gáli Etelka, a Rózsák terén levő patikában szilveszter délutánjától hajnalig óráról órára nyilvántartást vezetett e szokatlan műszakjáról. Ebből kitűnik, hogy az ünnepi lakomázást egyesek nagyon korán megkezdhették, mert már este 9 óra 35 perckor megjelent az első sokatfogyasztó. Aztán egészen a hajnali órákig inkább a hűléses megbetegedésekben szenvedők hozzátartozói jelentkeztek orvosságért. Hajnalfelé viszont már elég sokan kértek emésztéskönnyítő, fejfájást szüntető gyógyszereket. SEGESVÁRON Megyénk második legnagyobb városában is régi szokás az év végi közös szilveszterezés, így volt ez 1986 küszöbén is. A szakszervezeti szervek és az üzemi KISZ-bizottságok már hetek óta valósággal versengtek, hogy melyikük tud minél jobb körülményeket teremteni a vendéglőkben, kantinokban, klubokban a dolgozók hagyományos év végi mulatságához. Ebben az évben a „Csillag“ vendéglőben — a város legnagyobb és legszebb vendéglátóipari egységében — szinte minden vállalat, intézmény képviseltette magát egy-egy népes csoporttal, összesen 248-an ülték körül a gazdagon megterített asztalokat, köztük 40 brassói turista és két külföldi család, akik jó előre bejelentették, hogy ebben az évben is a vendégszerető, patinás városban óhajtanak szilveszterezni. Bizonyára nem is bánták meg. A konyha művészei ezúttal is kitettek magukért. Volt itt minden. Pulykasült, éjféli pezsgődurrantás, jó tánczene, tombola és más szokásos szilveszteri bohóság. Minden vendég kapott egy-egy süvegformájú, színes kartonfert és egy szép kivitelezésű színes emléktányért, melynek alján a „Csillag“ vendéglő címere s a meszsze földön híres segesvári óratorony képmása látható. Baráti csoportokból alakult vendégsereg gyűlt össze a várban levő „Vlad Dracul“ vendéglőben is, ahol mintegy százötvenen foglaltak asztalt maguknak. A „Tirnava“ készruhagyárból 106 dolgozó a várostól mintegy 3 kilométerre levő „Hula Dane?“ vendéglőben szilveszterezett. A kitűnő szervezésre jellemző, hogy kényelmes autóbuszokkal biztosították a vendégek szállítását. A városközpontban levő „Perla“-ban mintegy 84 vasutas és nagyszámú fiatal dolgozó, a stílusosan feldíszített „Tirnava“ vendéglőben pedig a vadászok és halászok népes társasága mulatott. A Nicovala Gépgyár és az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat egy-egy csoportja a Vasúthegy nevű vendéglőben lépte át az új év küszöbét. A 2-es számú Líceum nagyobb diákjai, tanári felügyelet alatt, a vasutasok klubjának kistermében ünnepelték a szilvesztert. Persze, mindenki nem mehetett vendéglőbe, nagyobb társaságba. Sokan ezúttal is a családban, baráti és rokoni körben kívántak békés, boldog új esztendőt szeretteiknek. RÉGENBEN Az elmúlt tervidőszakban elért jó eredmények tudatában szilvesztereztek a régeniek is. A mulatságok megszervezésében, mint máskor, természetesen most is a város vendéglői és kantinjai jeleskedtek. Az ünneplőbe öltözött emberek 31-én már a kora esti órákban megjelentek az előzőleg kiválasztott helyeken. A város dolgozóinak egy csoportja az „Intim“-ben szórakozott, kitűnő hangulatban. Az ifjúság számára a „Bruduletul“ tárta ki kapuit és jeleskedett nem csupán finomabbnál finomabb étel- és italkülönlegességekkel, hanem az úgynevezett „Narancsok táncával“ is. S ha már az ifjúságnál tartunk, mondjuk el, hogy a „Regin“ vendéglőben szilveszteri esküvő volt. A város tanügyi dolgozóit a 2-es számú Ipari Líceum fogadta. Itt is magasra szállt a jókedv, akárcsak a Republica Fémipari Vállalat étkezdéjében, ahol a régeni ipari dolgozók szilvesztereztek. Természetesen a legtöbben odahaza családi, illetve baráti körben búcsúztatták az óévet és fogadták reményekkel és elvárásokkal az újesztendőt. A reggelig kivilágított családi házak, illetve blokklakások ablakai mögött ugyan nem zenekari, csupán magnózene, illetve lemezjátszó szólt, de itt volt virsli meg főtt kolbász, kocsonya és töltött káposzta, s az évváltás pillanatában a legtöbb helyen pezsgővel teltek meg a poharak és majd a sok-sok jókívánság után az udvarokra, illetve az utcákra vonult a mulatozó társaság egy pillanatra, hogy így fogadja az új esztendőt. SZOVATANI Az idei szilveszter mintha egy kissé visszafogottabb lett volna Szovátán, mint más évben. Tette ezt talán az is, hogy az év végi napok esővel, havas esővel köszöntöttek ránk. Azok a helybeliek és más helységekből va n folytatás a 4. oldalon ! Földműves köszöntéssel koccannak a poharak, nyílnak a szívek, hangzik a sok jókívánság. „Bort, búzát, békességet“ — benne van ebben a falusi ember minden szép, őszinte gondolata. Mindenekelőtt legyen békesség, hogy nevelhessük gyermekeinket, művelhessük földjeinket, hogy gazdag termést ringasson rajta a szél. S hangzanak ezek a szép szavak azok ajkáról is, akiket az új esztendő munkában talált. A radnóti állami mezőgazdasági vállalat szentpáli farmján az Új év első napján már a kora hajnali órákban zümmögni kezdtek a fejőgépek. A fejőgondozók munkával ünnepeltek. Azzal a boldog tudattal, hogy már hetek óta 1986-ra dolgoznak, hisz november 25-én teljesítették egész évi tejtermelési tervüket. Azóta, év végéig, mintegy 1 800 hektoliter tejet adtak terven felül. Kettős ünnepet ült ezen a napon Perimé Gheorghe, a tirnaveni-i egységes agráripari tanács elnöke. Napokkal szilveszter előtt töltötte be harmincharmadik évét Az 1985-ös esztendőt, a sok nehézség ellenére, jól zárták. Teljes egészében végeztek az őszi mélyszántással, a talajlecsapolással, nagy területeket adtak vissza a mezőgazdasági termelésnek. S mikor éjfélkor koccant a pohár, fülükben csengtek pártunk főtitkárának újévi jókívánságai, hasznos útmutatásai, már az első naptól kezdve minden energiánkat latba kell vetni, hogy az előttünk álló feladatokat , példaszerűen teljesítsük. A többnek, a jobbnak a limoveni-i egységes agráripari tanács körzetében is van még helye. Úgy, ahogy pártunk főtitkára mondotta, mindent meg kell tenni az új agrárforradalom megvalósításáért, a nagy termések eléréséért, a parasztság munkájában, gondolkodásában is a forradalmiasságnak kell előtérbe kerülnie. Az új esztendőre, az összes jókívánságok teljesülésére ürítették poharukat az ákosfalvi termelőszövetkezet tagjai, mezőgépészei, akik az elmúlt esztendőben több mint harmincmilliós termelést valósítottak meg, a bándi misz állattenyésztői, akik tejtermelésükkel élenjárók a megyében. Több mint 4 200 liter tejet fejtek takarmányozott tehenenként s terven felül 1 100 hektoliter tejet adtak át az államnak. Számvetésük gazdag volt, s az idényit még gazdagabbá akarják tenni. Éppen úgy, mint a meggyesfalvi mezőgépészek, akiknek nagy részük volt a bőséges termések, a több mint 4 800 kilós búza-, 57 000 kilós hektáronkénti cukorrépatermés megvalósításában. De ugyanilyen gazdag számvetéssel köszöntötték 1986-ot, új ötéves tervünk első esztendejét a mezősályi, kutyfalvi, nyárádszentmártoni és más termelőszövetkezetek tagjai, mezőgépészei. Elhangzottak a jókívánságok, kiürült a pohár, dolgos hétköznapok következnek, most ismét a szorgalomé, a hozzáértésé a szó, vagyis pártunk főtitkárának útmutatását követve, már az első naptól minden energiánkat latba kell vetnünk a még szebb eredmények eléréséért. . . nnyira új számomra az Ifjúság Tudományos, Technikai és Művelődési Háza, hogy fogalmam sincs, melyik ajtó hova, merre nyílik. Segít eligazodni a több száz összegyűlt diák, akik nyitásra várnak az épület hátsó bejáratánál. Utánuk megyek. Aztán nyitik a szuterin, azaz a bálterem felé vezető ajtó, megmoccan a sok, szépen felöltözött diák, s közéjük keveredem. Ám tőlem nem kérik a belépőjegyet... Hajamon, öltözetemen látszik, hogy nem táncolni jöttem... Már az ajtónál megkérdem az egyik fiatal rendezőtől: — Kivel beszélgethetnék a ma esti összejövetelről? — Akár velem is — feleli készségesen Maria Compa, a diákok municípiumi tanácsának elnöke, akiről nyomban megtudom, hogy éppen ő a főrendező. Leereszkedünk néhány lépcsőn és az ünnepi hangulatvilágítás mellett leülünk az egyik modern törpeasztalhoz, amelynek a lakkszaga még jól érződik. — Kik töltik itt a szilveszterestét? — kérdem Maria Comsatól. — Municípiumunkban tanuló diákok. — Egy-egy iskolából hányan jöttek? — Húszan, huszonöten. Igénylés szerint osztottuk a meghívókat, ugyanis a terem nagy, akár ezerötszázan is elférnek. — A diákok kezében többféle kis cetlit láttam a meghívó mellett. — A büfében enni is lehet majd. Meg van jelölve, hogy melyik bonra mit adnak. — Van valami újdonság az új évet köszöntő idei rendezvényben? — Az egyik az, hogy ez az első ilyen rendezvény ebben az ifjúságnak szánt csodálatosan szép épületben. Táncterem-avatásnak is nevezhetnénk. Aztán megrendezzük a Szilveszter szépe versenyt. Ami a diszkotékát illeti, ez is újdonság. Ilyen összetett, AVATÁS fényorgonás diszkót még csak itt szereltek fel az országban. Ezek után Maria Comba készségesen be is mutatja a helyiségeket. — Itt a bár tehát, ahol majd ehetnek is a diákok. A bárpult vadonatúj, kemény fából készült, nem festették, csak éppen lakkozták, így az eredeti színében sokkal szebb és modernebb. Az egyik pincér éppen citrom- és narancslevet rakosgat ki a polcokra, készülnek az árusításra. A táncteremben félhomály fogad. Majd ha megindul a diszkó, kigyullad a többszínű fény. De így is látni a menynyezetet, amely gúla alakú, lefelé álló tükrökből tevődik össze, bizonyára, hogy nagyobb lenne a fényhatás. Ahány tartóoszlop létezik a teremben, annyi nagy teljesítményű, több darabból álló hangszóró. A fiatalság már jórészt megérkezett, kabátjaikat beadták a ruhatárba, majd helyet foglaltak a törpeasztalok mellett. Nyolc óra után aztán végre megszólal a zene, és a diákok birtokukba veszik az új tánctermet, a diszkót. Távozom, jó mulatást kívánva magamban a szórakozni vágyó fiataloknak. F. L.